Magyar Szó, 1997. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)

1997-08-01 / 179. szám

4 BELPOLITIKA Nincs, de olcsóbb Olcsóbb lett az, ami nincs. Az orvos­ság. A Köztársasági Betegbiztosítási Alap és a jugoszláv gyógyszeripar a hét elején megállapodást írt alá, amelynek értelmé­ben rendszeres, ám 60 napos késleltetett fizetés ellenében a gyógyszergyárak 15 százalékos bonuszt hagynak jóvá az alap számára. Dr. Nenad Đorđević, a Köztársasági Betegbiztosítási Alap igazgatója tárgyalá­sokra sietve kutyafuttából megerősítette a hírt: a hazai gyógyszeripari termékek 15 százalékkal olcsóbbak lesznek. Az alá­írt szerződés az év végéig érvényes. Az alap megtakarítása 370 millió dinár. Kérdésünkre, hogy kizárták-e az üzlet­ből a gyógyszer-nagykereskedéseket, azt alap felé kiállított számla összegét egysze­rűen 15 százalékkal csökkentik, magya­rán, annyival kevesebbet fizettetnek meg. Most folynak a tárgyalások a gyógy­szerexportőrökkel arról, miként lehetne bármennyivel 40 százalékkal, folytatta, s elsietett. Petar Milankovic, az ICN Galerika igazgatóbizottságának alelnöke csupán annyit fűzött hozzá a hallottakhoz: - A legdrágább gyógyszer az, amit nem fizet­nek ki. Ilyen megfontolásból e kedvez­mény mellett az ICN már kétszer 50-50 millió dolláros gyógyszerkölcsönt ha­gyott jóvá az alap részére, egy kontin­genst tavaly novemberben és az idén feb­ruár-márciusban. Jovan Petkovic, a Zdravlje Leskovac vezérigazgatója, egyébként a jugoszláv gyógyszeripar ágazati elnöke nagyon várta, hogy nyélbe üssék a szerződést, és nyugodtabban mehet most szabadságra. - Ez a mi hozzájárulásunk a gyógyszerel­látás rendezéséhez. Mármint a gyógyszer­iparért, azaz egyenként a gyógyszergyá­rakért. Ingyen senki sem hajlandó gyógyszert adni sehol a világon. A­szergyárak, így a Zdravlje is, lemonda­nak a saját 15 százalék profitjukról an­nak érdekében, hogy 60 napos késéssel ugyan, de hozzájuthassanak a saját pén­zükhöz. Egyébként, talán mondanom sem kell, hogy leáll a termelés. A beteg­­biztosítási alap és az egészségügyi intéz­mények még tavalyról is tartoznak. A mostani szerződés úgy szól, ha 60 nap után nem fizetik ki a leszállított gyógy­szert, egyszer elnézzük az alapnak, de másodszorra nem. Akkor leállítjuk a gyógyszerszállítmányokat. Dr. Branislav Milovanovic, a Zdrav­lje marketingigazgatója velősen fogalma­zott: - A legkifizetődőbb egy országnak az, ha saját gyógyszeripara látja el a la­kosságot a szükséges orvossággal, mert így mindannyian túléljük azt, amit túl kell élni. A 30-10 százalékkal olcsóbb külföldi gyógyszer legfeljebb Pakisztán­ból vagy esetleg Afrikából érkezhet, Eu­rópából semmiképpen sem, hiszen a mi hazai gyógyszerárainkat úgy állapítják meg, hogy az európai átlag gyógyszerár­nak a 40-50 százalékát veszik alapul. CSIPÁK Ibolya , *97 H. . . '91 A MAGYAR SZÓ SZÉPSÉGVERSENYE Jelentkezési lap Név:...................... Születési dátum: Cím:..................... Telefonszám:...................... Foglalkozás:........................ Hobbi:.................................. Idegen nyelvek ismerete: MÉRETEK Testmagasság:........................... Testsúly:..... Mellbőség:.................................. Derékbőség: Csípőbőség:................................ Cipőszám: ... Konfekciószám: Aláírás:.............................. szülő aláírása (18 éven aluliak esetében) Strandszépe ’97 szavazószelvény A...........számú lányra szavazok Valamikor a harmincas évek elején vagy 25- 30 holdas birtokot vettek tanyával a falu határá­ban. Egyszer a harmados ki is meg haza is vitt bennünket, a négy gyereket, a doktorné pedig ellátott bennünket mindenféle ínyencséggel. Ek­kor mondtam Zdravkónak, hogy csak jól keres­nek az orvosok! - Gondolod? - válaszolta. Hát nem tudod te, hogy apám a szegények doktora, s hányszor ad a szegény betegeknek pénzt még orvosságra is? Anyám a gazdag, az Adria-parti Mardešić család taja, amelynek halkonzervgyára van. Ekkor tudtam meg azt is, hogy a Dujmovic család dalmát volt, Brač és Hvar szigetén élt a rokonságuk. Segítettem, amit tudtam, a családnak elköltö­zésük körül is 1941-ben. Horthyék azonban nem vették el a vagyonukat, s így még a háborús évek­ben is eljártak a faluba elszámolni a bérlővel. 1945 októberében már Vrpoljén látogattam meg a családot, s néhány szép napot töltöttem ott, majd Zdravko barátomat Zágrábban kerestem fel. Mindnyájan szívesen emlékeztek vissza a Fe­­keticsen töltött évekre, évtizedekre. Dujmovic doktor helyét és tisztét 1941-ben dr. Gidai Mihály foglalta el, akihez máig szoros barátság fűz. Ő sem csak községi orvos volt. Igen tevék­eny volt a falu — ekkor már nem a KÍF., hanem az Olvasókör­­ művelődési életében. Töb­bek közt megrendezte a Légy jó mindhalálig színpadi változatát, Darvas J­ózsef Szakadék című drámáját és Az iglói diákok című daljátékot; szá­mos műsoros estet is rendezett, emellett a helyi futballcsapat mindenes szervezője is volt. A KIE-vel s annak országos titkárával (Dobos Károly) fennálló baráti kapcsolata, valamint a fa­lu művelődési és sportéletének irányításában és élénkítésében vállalt feladatával magyarázható, hogy Tarkó Bálintot - aki kiválóan énekelt min­den műsoros esten és műkedvelő előadáson sze­repelt, egyszersmind a falu futballcsapatának a centercsatára volt - és e sorok íróját a saját költ­ségén elküldte Balatonszárszóra 1942-ben a Soli Deo Gloria református diáktáborába tíz napra. A táborban a reggeli bibliaóra után komoly szoci­ográfiai előadásokat hallgattunk Kovács Imre, Szabó Zoltán, Féja Géza stb. népies írók szelle­mében, esténként pedig Balla Péter, a kiváló Bartók- és Kodály-tanítvány népdalestjeit élvez­hettük a tábortűznél, így nyílt alkalmam megha­­tottan tisztelegni a szárszói vasútállomás mellett azon a helyen, ahol József Attila a vonat alá ve­tette magát, s így jutottam el Tihanyba, az apát­sági templomba, s még hallhattam a tihanyi echót, a kísérteties visszhangot, amelyről Csoko­nai Vitéz Mihály egyik leg­remekebb versét írta, s amelyet valamilyen építkezéssel már rég elhall­gattattak. Tette mindezt, természetesen, a lelkiismere­tesen és szakszerűen végzett orvosi teendői mel­lett. „Dr. Gidai Mihály községi ötvös úr - olvas­hatjuk Ágoston püspök úrnak az Árvaházról szó­ló jelentésében­­ a betegeket hűségesen kezelte, a gyermekek szemét állandóan vizsgálta, egy tra­­chomást kikezelt, két kisebb műtétet is végzett” (188­1) Hogy Gidai doktor úr, azaz „Miska bátyám” - ahogy a hozzám intézett későbbi leveleit alá­írta - mennyire eggyé vált a faluval, azt az aláb­bi példák tanúsítják. „Az elmúlt időben - írta 1988. május 11-ei levelében - két év alatt jelen­tek meg életemben 40-45 előtti emberek. Hi­hetetlen jó érzés volt. Ez a nosztalgia nyilván legnagyobbrészt onnan ered, hogy akkor még fiatalok voltunk, hiszen én 29 éves voltam, ami­kor Feketehegyre kerültem. Nagyon hozzánőt­tem a faluhoz és az ottani emberekhez.” ...ne­kem az volt az elképzelésem, hogy mint orvos­nak falun és a parasztság körében van a he­lyem... Húzott a szívem nagyon délre, és én sok mindent meg is próbáltam, hogy oda visszake­rüljek. De nem sikerült. Csak annyi, hogy 1947. nov. közepétől vendége voltam a Novi Sad-i 07.NÁ-nak.” A fentiek, kivált az utolsó mondatok nyilván magyarázatra szorulnak. 1944 őszén, a front, azaz az oroszok és a partizánok közeledtével, a Horthy-rezsim ha­talmi tényezőinek (jegyző, községi hivatalno­kok, csendőrség) kivonulása után, bizony, a szülőfalumban sokakban felmerült a „menni vagy maradni” dilemmája. Akinek „vaj volt a fején” (nyilasok), az ment is; a németeket tá­borokba gyűjtötték (az egész Szeghegy egyet­len internálótábor volt!), majd kitelepítették. A 4000-nyi magyar azonban maradt, és Ágos­ton püspök úr is erre biztatta híveit. Gidai doktor úr felesége a távozás mellett döntött, elköltözött Budapestre (később el is vált a fér­jétől), de Miska bátyám ezt mondta: „Amíg a falu népe marad, maradok én is!” Csakhogy, az alakuló új rezsim egyik legelső rendelke­zése azok kitelepítésére vonatkozott, akik 1941 után kerültek ide. Pontosan úgy jártak el, mint Horthyék 1941-ben, akik az első vi­lágháború után ide költözött, telepített szer­­beket - dobrovoljacokat, hivatalnokokat, pe­dagógusokat­­ kitelepítették az országból. A „dokit” azonban Fekete István, a falu kom­munista vezetője az első néhány „menet”-ből kiemelte, egyrészt azért, mert ekkor már az egyetlen orvos volt a faluban, másrészt pedig azért, mert viszonozni kívánta, hogy Gidai dr. 1941-ben - a püspök úr felelősségére! - kigyógyította, miután a hírhedt szabadkai „Sárga Ház”-ban félholtra verték. Végül azonban a felsőbb hatalmasságokkal szemben már István bácsi is tehetetlennek bizonyult, s a „dokit” is kitoloncolták. Í Fnlytattuk­: DR. JUHÁSZ GÉZA A „végbúcsút nagy illetlenséggel vett” lakosok A ráismerés öröme - Adalékok Feketics történetéhez, A megtartó egyház című könyv kapcsán (2.) Magyar Szó VÁLASZTÁSI STATISZTIKA Több mint hétmillió választópolgár A következő parlamenti választáso­kon Szerbia polgárai 29 választási kör­zetben 250 köztársasági parlamenti képviselőt választanak, a mandátumo­kat pedig részarányos alapon osztják el. A tavalyi választások adatai szerint Szerbiában 7 141 164 választópolgár van. A választási törvény értelmében, amellyel Szerbiát 29 választási körzetre osztották a korábbi kilenc helyett, min­den képviselőt mintegy 28 566 polgár választ. Egyes választási körzetekben 6-14 képviselőt választanak. A választási körzetek számának nö­velése gyakorlatilag azt jelenti, hogy a polgároknak nagyobb számú képvise­lőjük lesz saját választási körzetükből a parlamentben, a körzetenkénti na­gyobb számú mandátum pedig a rész­arányos rendszer nagyobb fokú ér­vényre juttatását jelenti. A mandátu­mok elosztásakor ötszázalékos cenzust irányoztak elő. Azok a pártok, amelyek nem lépik át ezt a cenzust, nem kap­hatnak mandátumot, a szavazatok pe­dig azoknak a pártoknak jutnak, ame­lyek a legtöbb szavazatot kapták. (Tan­jug) Az uszítás következménye Tegnapra virradóra elégették a Vajdaság koalíció zászlóját­­ A VDRP sajtóértekezlete A fasizmus a 30-as évek végén és a 40-es évek elején könyvek és zászlók égetésével kezdődött, jelentette ki a tegnapi rendkívüli sajtóértekezleten Đorđe Subotic, a Vajdasági Demokra­tikus Reformpárt szóvivője. A tüntetők és a joghurtforradalom résztvevői 1988-ban az alkotmány elégetését kö­vetelték. Nyilvánvaló, hogy az alkot­mány elégetésével széthullik az egész ország is. Csütörtökre virradóra a Vajdasági Demokratikus Reformpárt erkélyén függő zászlót felgyújtották. Mi követ­kezik ez után? A vandál, civilizációel­­lenes lépéshez az ötletet mindazok szolgáltatták, akiknek az a feladatuk, hogy hazugságokat terjesszenek a Vaj­daság koalícióról. Az egyik legundorí­tóbb hazugság, hogy a koalíció szepa­ratista és a Szerbiától való elszakadást akarja. Az erőszakos cselekedethez ih­letet adott a Tanjug hírügynökség is, kitalált kommentárjaival és szemelvé­nyek leközlésével a koalíció állítólagos szeparatizmusáról, a Szerbiai RTV kommentárjával, ami kedden hang­zott el a belgrádi televízióban, az újvi­déki rádió főszerkesztőjével, Dušanka Radmilovictyal, a belgrádi rádió Egy érvvel több című és Vasárnap tízkor című műsorával, bizonyos Polgári Centrum fantomreagálásaival, ame­lyeket az újvidéki rádió telefaxáról küld, tehát az állami intézmények, az SZRP, továbbá a Szerbiai RTV minden vendége, akik hazugságokat közölnek a Vajdaság koalíció állítólagos szepara­tizmusáról és elszakadási törekvései­ről. A véleménykutatások az utóbbi időben arra utalnak, hogy egyre na­gyobb a Vajdaság koalíció befolyása a választótestületre. Ellenfelei nyilván­valóan félnek ettől. A Vajdaság koalí­ció kizárólag igazi autonómiát akar a jelenlegi állítólagos autonómia he­lyett. Az erőszakos cselekedet nem fog megingatni bennünket. Nem en­gedjük meg, hogy letiporják törté­nelmünket, kultúránkat és a már el­ért civilizációs színvonalunkat. A Vaj­daság koalíció, amely bebizonyította, hogy a vajdaságiak érdekeinek egye­düli védelmezője, mindig is védeni fogja ezeket az érdekeket - közölte a VDRP szóvivője. A Szerb Radikális Párt több mint száz követője megakadályozta tegnap a bírósági végrehajtókat abban, hogy a belgrádi negyedik községi bíróság ha­tározata értelmében kiköltöztessék Ljiljana Miljkovicot Zimonyban abból a lakásból, amelyet vissza kellett volna adni a Barbalic családnak. A radikáli­sok nem engedték meg a két bírósági végrehajtónak, hogy megközelítsék az épületet, amelyben Ljiljana Miljkovic lakik. Sem a bírósági végrehajtókkal nem érkeztek, és a közelben sem vol­tak rendőrök. Az összegyűlt polgárok, akik között néhány városi képviselő is volt, azt ki­áltották „usztasák, usztasák”, „Vojo­vajda”, „Zimony Szerbia” és táblákat vittek, amelyeket a „Nem adjuk Zi­­monyt az usztasáknak”, „Barovic és Barbalic usztasák” felirat állt. Alek­­sandar Vučić, az SZRP főtitkára, köz­­társasági képviselő közölte az újság­írókkal, hogy a polgárok „spontán gyűltek össze a szerbiai törvények vé­delmére, és az említett családot nem költöztethetik ki mindaddig, amíg a szerb radikálisok vannak hatalmon Zimonyban”. (Beta) Alkotmánybíróságon a választási törvény Aleksandra Joksimovic, a Demok­rata Párt szóvivője tegnap bejelentette, hogy a DP és a Polgári Szövetség eljá­rást indít a Szerbiai Alkotmánybírósá­gon a választási körzetekről szóló tör­vény szabályellenes elfogadása miatt. A nyilatkozatban úgy értékelte, hogy a törvény elfogadásakor a Szerb Képvi­selőházban drasztikusan megszegték az ügyrendi szabályzatot, amikor a DP képviselőinek nem adtak szót, majd a rendőrség kidobta őket a parlament épületéből. „A szocialisták mindezt azért tették, hogy szavatolják a 29 vá­lasztási körzetet, ami 60 képviselői mandátumot jelent nekik még a vá­lasztások kezdete előtt”. Aleksandra Joksimovic hozzátette, hogy az ilyen választási rendszer egy új választási csalás előkészületének tekinthető, így a DP és a Polgári Szövetség mindent megtesz azért, hogy ezt megakadá­lyozza. (Beta) 1997. augusztus 1., péntek A 7 NAP legújabb számának tartalmából ínycsiklandozó péksüteményeket ábrázoló fotó kapott helyet a 7 NAP fedőlapján, s benne riport olvasható a csókai Árok pékségről, a régi aratások­ról... Miskolci Magdolna kanizsai beszámolójából azokról a kapcsolatokról tájékozódhatunk, ame­lyek a Csongrád megyei és a hét Tisza menti köz­ség szakszervezetei között alakultak ki az elmúlt években. Az Adorjánban végzett felmérés adott alapot a kanizsai székhellyel működő Szociográfiai Műhely­ről szóló íráshoz, amely igen szépnek ígéri a vaj­dasági falukutatás jövőjét. Az öreg zentai mese­mondóról és Zen­táról fest élethű képet Tripolsky Géza esszéisztikus cikkében. Kovács Nándor az Anyanyelvápolók Országos Szövetségének elnökével, Bánffy György neves bu­dapesti színművésszel készített interjút az anya­nyelvről, az újabb kori nyelvújítási törekvésekről, az előadóművészetről... Fekete J. József elmondja, miért kedveli, aho­gyan a nők írnak az irodalomról. Marcsók Vilma elmeséli, miként láttak vendégül Nagybecskere­ken egy budapesti diákot. Tóth Ágnes a XVIII. Kaláka Folkfesztiválról tudósítja a lap olvasóit Di­ósgyőrből. Szabó Palócz Attila egy zentai pedagógust mutat be, interjúalanya, Horvát Éva középiskolai tanár és elsőéves egyetemi hallgató is egyben. Bence Erika a videokazetták, hangszalagok, CD- k kalózkópiáiról fejti ki nézeteit. Vigh Rudolf és Molnár Cs. Attila irodalmi igényű tárcával, Burkus Valéria pedig a Nép­kör fénykorára való visszaem­lékezésével jelentkezett. Dudás Antal a kupuszinai búcsúról ír. Folytatásos cikkben vall a Bermuda-háromszög rejtélyeiről Bagi János. Kinka Ferenc az egykori 7 NAP körül csoporto­suló művészek világát idézi hangulatos glosszájá­­ban. Fejtár Anita a biológiai óra titkait igyekszik elénk tárni. Olvashatunk még védett lepkéinkről, időszerű külpolitikai kérdésekről, Fehér Ferenc évfordulói­ról, egy nagybecskereki kajakozóról, Tanek József magyarcsernyei helytörténészről és sok más érde­kes témáról a 7 NAP legújabb számában. A lap hátsó fedőlapján a szabadkai Paulinum püspökségi klasszikus gimnázium érettségizőinek fényképe látható. Csak a 7 NAP-ban lelheti meg két hétre a rész­letes tévéműsort.

Next