Magyar Szó, 1997. szeptember (54. évfolyam, 206-230. szám)

1997-09-02 / 206. szám

­ Ne egymást taposva . Újabb választások előtt állunk és a VMDK szétbomlását követően a gombamód szaporodó magyar pártocs­­kák újabb megmérettetésre készülnek. Pedig hát az eddigiek során mindenki tapasztalhatta, hogy az effajta vetélke­dés voltaképpen egyiknek sem hoz jót, legkevésbé a vajdasági magyarságnak. Ezt a legutóbbi választásokon is ta­pasztalhattuk. Éppen az a párt járt legrosszabbul, amelyik ezt a megméret­tetést szorgalmazta és most, uram láss csodát, a háromfelé vált pártocska mindegyike ugyanezt az utat választot­ta. A negyedik viszont, az amely már korábban kényszerű leválást hajtott végre az anyatőről és a kikényszerített megmérettetés után az itteni magyar­ság legtekintélyesebb politikai pártjá­vá, szerveződésévé vált az együttműkö­dést szorgalmazta. Mindenki, minde­nek előtt pedig a vajdasági magyar vá­lasztópolgárok azt várták, hogy ezt kö­vetően már nem lesz egymás ellen való indulás, mivelhogy majdnem nyilván­valóvá vált, hogy lényeges ideológiai el­lentétek nincsenek pártocskáink között. A személyi ellentétek viszont úgy tűnik még az ideológiaitól is erősebbek. Annak ellenére, hogy március 15-én látványosan együtt koszorúzott a VMSZ és a VMDK, és hogy az együttes fellépésről igen szerteágazó tárgyalá­sok folytak, kiegyezésre nem kerülhetett sor. Miért? Erre mindkét félnek megvan a már jól ismert magyarázata. A vajda­sági magyar választópolgár előtt vi­szont a lehetőség hogy ezek között is válasszon, melyiket tartja a leghitele­sebbnek. Ha a két számbelileg és a pillanat­nyi pozíció alapján magát legjelentő­sebbnek tartó magyar párt nem jutott megegyezésre, akkor miért jutott volna arra a többi, így azután az egyre zsu­gorodó számú magyar választópolgá­rok voksára már négy párt tart igényt és mindegyik a legjobbat, a legszebbet ígéri. Reális számítások szerint a válasz­tókörzetek jelenlegi felosztása szerint a vajdasági magyaroknak akár 11 kép­viselője is lehetne a köztársasági par­lamentben, ha minden szavazópolgár az urnák elé járulna és a magyar pár­tok által felállított egységes listákra adná voksát. Ilyesmire viszont most már semmi remény. Annál nagyobb es­hetőség van a sárdobálásra az egymás lejárattatására. Ilyesmi ugye a közel­múltban a szövetségi, a tartományi majd a helyhatósági választások során már előfordult. Annál is inkább, mivel az egyik párt vezetője, aki egyébként köztársasági elnöki tisztségre is jelölte­ti magát már kijelentette, hogy szeretné­­ látni azt a magyar pártot, amely eset­leg arra biztatja híveit, hogy ne rá, a magyar jelöltre, hanem más nemeztisé­­gűre szavazzanak. E E­­zzel szemben igen nagyfokú józaní­tos­ságra és bölcsességre vall a VMSZ választási stratégiája, amely abban nyilvánul meg, hogy a szervezet minden rendelkezésre álló eszközzel igyekszik magának és jelöltjeinek megnyerni a vajdasági magyar választópolgárok ke­gyét, de elhatárolja magát a többi pár­tok és jelöltjeik bármiféle lejárattatásá­tól, pocskondiázásától, így azután re­mélhetőleg a sajtóban legalább is erről az oldalról elmaradnak majd a máso­kat lejárattató írások. Ez a párt a sa­ját eredményei közzétételére, nem pedig a másik befeketítésére kívánja felhasz­nálni a médiát. Ha nem együtt, akkor legalább nem egymást sározva, taposva! Ez talán a jelenlegi helyzetben a legkézenfekvőbb. Reméljük az elképzelés betartásánál nem keletkezik majd sajnálatos, vagy éppen kikényszerített rövidzárlat. A vajdasági magyar választópol­gár, az itt élő kisember legalább ennyit megérdemel. LAJBER György / LTV. évf., 206. (17829.) szám A DEMOKRATI­KUS KÖZVÉLEMÉNY NAPILAPJA Újvidék, 1997. szeptember 2., kedd Az SFOR nem tűri a megfélemlítést A NATO-tagországok nagyköveteinek figyelmeztetése - Farrand: Külföldről érkeztek a brckói zavargások szervezői A boszniai NATO-erők nem enge­dik meg, hogy erőszakot vagy a meg­félemlítés eszközét alkalmazzák elle­nük - figyelmeztettek hét végi ülésü­kön a szövetség nagykövetei. A tizen­hat diplomata ezzel toldotta meg Javi­er Solana pénteki közleményét, amely­ben a NATO-főtitkár bejelentette, hogy az SFOR szükség esetén erősza­kot is alkalmaz azok ellen a tömeg­kommunikációs eszközök ellen, ame­lyek a nemzetközi szervezetek vagy erők elleni támadásra buzdítanak. A szövetség döntéshozó szerve ugyanak­kor azt is hangoztatta, hogy folytatni kell a békefolyamatot Boszniában. A NATO Brüsszelben állomásozó állandó nagykövetei ezúttal nem tud­ták teljesen kihasználni évi rendes sza­badságukat. Jóllehet első tanácskozá­sukra csak szerdán kellett volna sort keríteni, a boszniai helyzet romlása ar­ra kényszerítette őket, hogy már pén­teken találkozzanak. Közleményében Solana elítélte a nemzetközi közösség elleni közelm­últ­­beli cselekményeket, és leszögezte, hogy a béke megszilárdítására hivatott erők folytatják küldetésüket. Ennek jegyében azonban a hét végétől akár katonai erővel is a boszniai főmegbí­zott segítségére siethetnek az erőszak­ra buzdító médiumok ellen. A döntést követően az SFOR-erők katonái vasárnap átvették a kelet­boszniai Bijeljina közelében levő udri­­govói televízió-átjátszóállomást, mi­után távozásra szólították fel az állo­mást őrző rendőröket (Folytatása a 3. oldalon) Négy elnökjelölt A köztársasági választási bi­zottság megerősítette, hogy ed­dig a szeptemberi szerbiai elnök­­választásokra négy személyt je­löltek, közölték tegnap a Tanjug hírügynökséggel a bizottság kép­viselői. A testület megerősítette Zo­ran Lilic jelölését, akit a Szerbiai Szocialista Párt-Jugoszláv Balol­dal-Új Demokrácia-Slobodan Milošević egységes lista terjesz­tett elő, Vuk Draskovicét, akit a Szerb Megújhodási Mozgalom ja­vasolt, Vojislav Šešelićt, akit a Szerb Radikális Párt javasolt és Vuk Obradovicét, akit a Szociál­demokrácia j­elölt. A köztársasági elnök megvá­lasztásáról szóló törvény szerint az elnökjelölt felterjesztésének határideje vasárnap éjfélkor járt le. Az említett jogszabály előirá­nyozza, hogy az elnökjelöltre vo­natkozó javaslatot a bizottságnak kell eljuttatni legalább húsz nap­pal a választások megtartása előtt. (Oros András felv.) A tanévkezdést megelőző bizonytalanság ellenére, tegnap az ország valamennyi általános és középiskolájában megkezdődött a tanítás. A sztrájkból tehát semmi sem lett, még akkor sem, ha a kormány csak hellyel-közzel tett eleget vállalt kötelezettségeinek. Ne legyünk azonban ünneprontók, hiszen az első osztályosok hada emlékezetes napok előtt áll. Jobb megfeledkeznünk arról is, hogy Szerbia 1539 általános és 515 középiskolájában mind ritkább a magyar osztály, illetve a megnyílt tago­zatokban - néhány kivételtől eltekintve -, egyre kevesebb a gyerek. Az új tanév mindenesetre megkezdődött. A kalendárium szerint az első félév iskolától függően december 24-, 26-, vagy 31-éig tart, a szünidő január 19-, 21-, vagy 26-án fejeződik be. Felvételünk az újvidéki Petőfi Sándor általános iskolában készült, az elsősök fogadásán. Szabadka ünnepelt Rendhagyóan kemény önkormányzati díszülés a község napján ■ Nagykövetek, Demszky és Đinđić a rendezvényen­­Le- L.sgá­­lak az együttélésből a szocialisták Szabadka tegnap megünnepelte szeptember elsejei, a község napját. Ez alkalomból díszülést tartott a községi képviselő-testület, amelyen részt vett Wilfried Gruber, Németország belgrádi ,egy,­­zro­grádi nagykövetségének másod­dikára, valamint Budapest, Belgrád, Szeged, Kishegyes, Topolya, Zenta, Ada és Kanizsa polgármesterei, Pataki László és Vasa Isakov, a község dísz­polgárai, számos szövetségi, köztársa­sági és tartományi képviselő és a kato­likus illetve a református egyházközös­ségek képviselői, s nem utolsó sorban a közigazgatási szervek, községi köz­vállalatok és intézmények vezetői és sok polgár. A Városháza zsúfolásig megtelt dísztermében az ünneplő polgárokat és a rádióközvetítés hallgatóit Kasza József, a községi képviselő- testület el­nöke köszöntötte, s kihangsúlyozta, hogy távolmaradt a szocialistapárti Veselin Avdalović, a két alelnök egyi­ke. Elsőként Mirko Bajic alelnök mon­dott alkalmi beszédet, amelyben rá­mutatott, hogy a község napja miatti politikai nézeteltéréseket félre kell tenni, tiszteletben kell tartani a több­ség akaratát, s bölcsen a jövőbe tekint­ve együtt kell ünnepelni, ugyanis az együttélés iránti igényt nem lehet csak szólamokkal hirdetni. A békére, a dia­lógusra, a toleranciára, az együttélésre és az egymás megbecsülésére való tö­rekvés kerüljön előtérbe. Rámutatott továbbá arra, hogy a hatalmi párt tet­teivel bünteti az ellenzéki Szabadkát. A kitüntetettek Szombaton temetik Diana hercegnőt A királyi család tagjainak járó tisz­teletadással vesz búcsút Nagy-Britan­­nia Lady Ditől, akinek halálhíre meg­döbbentette a világot. A vasárnapra virradó éjjel Párizs szívében történt autó­szerencsétlenségben meghalt hercegnő földi maradványait Károly herceg kíséretében Londonba szállí­tották és felravatalozták. Dodi al-Faje­det, Diana barátját már vasárnap este eltemette a család. A szerencsétlenség­­ben szintén életét vesztett sofőrről a francia rendőrség közölte, hogy ittas volt. Diana hercegnő testőre az egyet­len, aki súlyos sérülésekkel ugyan, de túlélte a történteket. (Összefoglalónk a 2. oldalon) Lady Di portréját Lord Snowdon,, a királyi család tagja és fényképésze készítette A királyi család kék-vörös-arany színű zászlójával letakart koporsót a köztársasági gárda díszőrségének sorfala között vitték ki a Pitié-Salpetriere kórházból Ára 2 dinár Polgármesterek találkozója Szabadkán a városnapi ün­nepséget követően Kazsa József polgármester külön megbeszé­lést folytatott Zoran Dindictvel és Demszky Gáborral, Belgrád il­letve Budapest főpolgármestere­ivel. (Bővebben a 4. oldalon) márpedig a községnek nem fegyelme­zésre, hanem demokráciára és együtt­működésre, erős önkormányzatra van szüksége a fejlett Vajdaság, Szerbia és Jugoszlávia kereteiben, hogy mind­annyian jobban élhessünk. Kasza József elnök a két városün­nep közötti időszak történéseit össze­foglalva emlékeztetett a választások al­kalmával történt eltolódásokra és a ha­talom által elkövetett választási rablás­ra, amin nem kell csodálkozni, hiszen évek óta csak kizsákmányolás folyik. Az igazi hatalom ugyanis egy párt ke­zében van, s mindenről a központban döntenek, ahelyett, hogy a községi ér­dekű ügyekben azok döntenének, akik itt helyben együtt élnek évszáza­dok óta. Megköveteljük, vegyék tudo­másul, itt hazánk 150 000 lojális pol­gára él, s elvárjuk, hogy tiszteljenek bennünket vallási és nemzeti hovatar­tozásra, valamint politikai meggyőző­désünkre való tekintet nélkül. (Folytatása a 9. oldalon)

Next