Magyar Szó, 1998. február (55. évfolyam, 29-52. szám)
1998-02-01 / 29. szám
1998. február 1 vasárnap Amíg nekem egy kicsit is jobb... Üres ígéretekről, sztrájkveszélyről, kompromittált vezetőkről a küszöbönálló szakszervezeti választások kapcsán Napokon belül befejeződnek Szabadkán a szakszervezeti választások, a jövő héten szerdán tartja meg tisztújító értekezletét a községi választmány. Noha a nem véletlenül államinak csúfolt önálló szakszervezetet évek óta rengeteg vád éri, a szabadkaiaknak - harcos kiállásuknak köszönhetően - sikerült kivívniuk a tagság bizalmát, hiszen az elmúlt években számos kemény és bátor kezdeményezéssel ostromolta a köztársasági vezetőséget. Mégis, nemcsak a foteljeiket féltő, minden jel szerint kettős szerepet játszó köztársasági szakszervezeti vezetőségnél ütköznek falba; a közömbösség, a szolidaritás hiánya is gátolja az eredményesebb harcot. Az egészségügyiek egyelőre hallgatnak, de a kilátástalanság és az elégedetlenség félő, hogy - immár menetrendszerűen - májusban újból sztrájkot szül. Ezekre az önmagukat felemlésztő állapotokra utalt Momčilo Stevanović, a szabadkai kórház szakszervezetének most leköszönő elnöke egy minapi szakszervezeti elnökségi ülésen. Ennek kapcsán kértük fel, összegezze három és fél éves tevékenységének az eredményeit. - Nagyon sok zaklatásnak, nélkülözésnek voltunk kitéve az elmúlt években, amikor a jobb munkakörülményekért, megbecsülésért, a jobb egészségügyi ellátásért folytattunk állandó harcot - kezdte a szakszervezeti vezető. - Amíg községi hatáskörbe tartoztunk, addig hiába követeltünk valamit a köztársasági forrásokból, azóta, hogy hozzájuk tartozunk, a község utasít bennünket Belgrádba, ha segítséget kérünk. Tény, hogy ugyanazokért a jogokért kellett tavaly is munkabeszüntetéssel harcolnunk, amelyekre már egy évvel korábbi sztrájkunk során ígéretet kaptunk. Igyekszem derűlátó lenni, mégis azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem csodálkoznék, ha az idén májusban ismét erre a lépésre kényszerülnénk, hiszen a kormány eddig is csak üres ígéretekkel igyekezett elodázni a gondok tényleges megoldását. Viszonyulása sztrájkunkhoz példátlan volt; annak idején megígérték, hogy októberig - tehát már a szeptemberi fizetéssel - rendezik a tartozást, kifizetik az elmaradt egytálételért, az útiköltség címén járó pénzt, de a dologból nem lett semmi. A személyi jövedelmek kifizetése is egyre inkább elmaradt, nem beszélve a táppénzről, amivel hónapokkal el vannak maradva. Nem is tudom, hogy miből élnek ezek az emberek. Egyik kolléganőm, mivel nem kapta az útiköltséget, hónapokig kerékpárral járt be Györgyénből a forgalmas nemzetközi úton... Mit mondhat az ember erre? Megkaptuk ugyan a decemberi fizetést, de sem útiköltséget, sem az egytálételért járó juttatást, sem a novemberi táppénzt nem kapták meg az emberek. Ha a pénzek után érdeklődünk, a betegsegélyző nem tud semmit. Megkockázatom még azt is, hogy a pénzt valahol visszatartják. Attól tartok, hogy az emberek olyan mértékben elégedetlenek és felháborodottak, hogy már képtelenek a szavukat felemelni, de már nem is tudják, hogy kinek kellene mondani... A köztársasági szakszervezeti vezetőség immár ki tudja, hányadszor kompromittálta magát. Úgy is fogalmazhatnék, hogy eladta magát. Mi másnak nevezhetnénk a viselkedését, amikor egy ötszázezer lakosú Niš egészségügyi intézménye egy hónapig sztrájkolt, és mindez idő alatt a többi egészségügyi intézménynek az országban fogalma sem volt róla. A Tomislav Banovic vezette vezetőség egyszerűen szóra sem méltatta őket, amikor több száz kilométert gyalogolva fejezték ki elégedetlenségüket... ez most a fővárosi közlekedésiek sztrájkjakor megismétlődött. Sajnos ők nagyon is tudatosan cselekszenek, hiszen személyes érdekük, hogy lokalizálják az elégedellenséget. Tudjuk, kinek a szekerét kell tolniuk ahhoz, hogy megmaradhassanak foteljeikben. A szolidaritás teljes hiánya sajnos nemcsak rájuk jellemző. Holott az lenne a legtermészetesebb, hogy az mellé álljunk, aki bajban van, hiszen nem tudhatjuk, hogy mi vár ránk holnap - véli Momčilo Stevanovic, aki azt mondja, akkor is az elégedetlenek mellé kellene állniuk, ha történetesen egy eldugott kis település egészségházának dolgozói érzik úgy, hogy méltánytalanul bánnak velük. Ami itt játszódik, az valamiféle politikai ördögi játékra hasonlít, amelyben el akarják ködösíteni a lényeget, azt, hogy helyzetünk, ezen belül az egészségügyiek helyzete is katasztrofális. Az egészségügyi intézmények teljesen ki vannak szolgáltatva! A gyógyszergyárak már régen nem szállítanak, ha nem fizetünk előre, pénzünk pedig nincs. Keserves dolog látni, hogy mire hasonlít ez az intézmény, hogy mit kapnak a nyolcadik emeleten elhelyezett beteg gyerekek vagy a kismamák szülés után, hogy milyen pizsamákba, hálóingekbe bújtatjuk a betegeket, milyen állapotban vannak a kórházi ágyak, a műszerek. Egy közönséges kerékre nincs pénz, hogy a tolókocsikat használni tudjuk, beázik a tető, veszélyben vannak a drága berendezések. Hogy ne beszéljek a mentőállomás helyzetéről, ahol talán egyetlen mentőautóra mondható rá, hogy úgy-ahogy kifogástalan a műszaki állapota. Pénz viszont nincs alkatrészekre. Nincs rendben a fűtés sem. Vajon normális dolog-e az, hogy a kisbabák csípővizsgálatát 13 fokos helyiségben végezzük? De mi is fázunk, nem csoda, hogy már az ötödik kolléganőnk ment el a napokban betegszabadságra, négyen közülük tüdőgyulladásban szenvednek. Mindennek elsősorban a betegek isszák meg a levét, hiába ír ki mankót a betegnek az orvos, ha a Dunav vállalat nem ismeri el a hitelesített elismerést, a betegsegélyző ugyanis korábbi tartozását sem törlesztette. A választások előtt ígéretekkel kápráztatják el az embereket, de minden ígéretesnek tűnő összefogás szertefoszlik. Mindaddig, amíg a nyitást a világ felé belső embargó gátolja, amíg olyan miniszterünk van, aki nem fogadja a Nirtől Belgrádig gyalogoló tüntetőket, amíg az évek óta sokak által hibáztatott köztársasági szakszervezet funkcionáriusnak hogy, hogy nem, mindig bizalmat szavaznak, aligha várható javulás. L. KISS Ágnes (HEVÉR Miklós felvétele) Momčilo Stevanovic Magyar Szó GAZDASÁGI, POLITIKAI TÉMÁK . Elvárás: Az SZSZP és a VMSZ között meglesz az összhang (Folytatás az 1. oldalról) A MAGYAROK JOGAIRÓL A LEGÁLIS INTÉZMÉNYRENDSZER ÚTJÁN ■ Ennek lenne része a párbeszéd a Vajdasági Magyar Szövetséggel?A Kasza József vezette VMSZ, amely a többi magyar párthoz viszonyítva a legtöbb magyart tömörít, egyrészt a magyarok nemzeti jogainak gyakorlatban való megvalósítását követeli, másrészt e jogok bővítését is, amelyeket a Szerb Köztársaság mostani törvényei nem irányoznak elő. A párt és Kasza úr munkamódszerében jónak tartom, hogy beszélgetéseket kezdeményeznek a magyarok jogainak érvényesítéséről és jogainak bővítéséről a hatalmi párttal, az SZSZP-vel és a rendszer legális intézményeivel, az állami szervekkel. Ez jó, és remélem, hogy ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban hamarosan tárgyalóasztalhoz ül az SZSZP és a VMSZP küldöttsége. ■ A Szerbiai Szocialista Párt soraiban is vannak magyarok, innen, Vajdaságból a pártnak a szerbiai parlamentben két magyar képviselője is van. Nemcsak e tények tudatában, hanem a párt programjának ismeretében is magától adódik a kérdés: mi az, amit a magyarok helyzetét illetően rendezni akar az SZSZP? Az SZSZP az egyik legtömegesebb párt nemcsak Szerbiában, hanem Európában is, tagjai és vezetősége soraiban minden vajdasági nemzeti és vallási közösség tagja megtalálható. Vannak tehát magyar képviselőink is. Az álláspontunk az, hogy az alkotmány rendelkezései értelmében érvényesíteni kell mind a nemzeti, mind az emberi jogokat, és így van ez a magyarok esetében is. Úgy vélem, az SZSZP - VMSZ párbeszédben a konkrét gyakorlattal foglalkozunk, tehát az oktatás, a kultúra, az igazságügy, az önkormányzat, a gazdaság és a mindennapi életnek azzal a kérdéseivel, ahol következetlenségek tapasztalhatók e jogok érvényesítésében. Ott fogunk reagálni, ahol nem teremtették meg a szervezési és anyagi feltételeket a magyarok nemzeti jogainak érvényesítésében az alkotmány és Vajdaság statútuma értelmében. Mi a szocialista párt soraiban azon leszünk, hogy ezeket az ellentmondásokat mielőbb tisztázzuk, és politikai megállapodással, a hatalmi szervek intézkedéseivel helyre tegyük a dolgokat. Az ilyen gondokat illetően remélem a két párt vezetősége között meglesz az összhang, ez az SZSZP és Szerbia érdeke, hiszen azért száll síkra, hogy a Szerbia Alkotmányában, Vajdaság statútumában és a törvényekben lefektetett elveket meg is valósítsuk. TÁRGYALNI LEHET MINDENRŐL, CSAK A SZEPARATIZMUSRÓL NEM . Vannak azonban olyan kezdeményezések is, amelyek az említett okmányok módosítását követelik meg... - E kérdések megoldására több időre, hozzáértő elemzésekre van szükség elsősorban az állami szervek részéről, és majd csak azután lehet választ adni ezekre a követelésekre. Személy szerint az a véleményem, hogy a nemzeti jogok mindenfajta kiszélesítéséről tárgyalni kell, és a megoldást is keresni kell abban az esetben, ha azok hátterében nem szeparatista törekvések állnak. A VMSZ nem abból a pozícióból tevékenykedik, mint annak idején az Ágoston András vezette VMDK, s a Kasza úr által a párbeszédben javasolt témákban nincs is a perszonális autonómia elismertetésére irányuló követelés, mint ahogy azt a VMDK Ágoston vezetésével kitartóan követelte. Hogy világos legyek: Szerbiában probléma nélkül tárgyalni lehet minden jogról és minden jog bővítéséről, amely a magyarok vagy más nemzetek tagjai nemzeti és emberi jogainak a körébe tartozik. A probléma másik része a nemzeti kisebbségek kollektív jogainak elismerése. ■ Erről nem lehet tárgyalni? - Ha az oktatásban, kultúrában, a tájékoztatásban való kollektív jogokról, tehát a nemzet kulturális és más identitását érintő kollektív jogokról van szó, akkor igen, ez helyes követelés és mi támogatjuk az ilyen kollektív jogok érvényesítését. Nem támogatjuk azonban a kollektív jogok olyan bővítését, amelyek a szeparatizmushoz vezethetnek. ■ Melyek azok a törekvések, amelyek ön szerint szeparatizmust jelentenek? Azok, amelyek bármilyen alapon a nemzeti kisebbség területi autonómiájának a megteremtésére irányulnak. ■ Tehát, ha a magyar többségű községek együttműködéssel valamiféle régiót hoznának létre Észak-Bácskában, az szeparatizmus lenne? - Nem. Szeparatizmusnak azok a megoldások nevezhetők, amelyeket Ágoston követelt, legyen az perszonális vagy területi autonómia, amelyeknek mindazon jellemvonásai meglennének, mint Vajdaság autonómiájának. Viszont, ha ezekben a községekben olyan mechanizmusokat keresnének a rendszer intézményeinek keretében, amelyek tanácsadói szerepkörben megoldásokat javasolnának, akkor ez egy új forma lehetne, amelylyel a rendszer intézményeiben találnánk meg a megoldást. Itt világosan ki kell mondani, hogy Vajdaságban nemzeti és vallási szempontból évszázadokon át annyira összekeveredtek az emberek, hogy a nemzeti alapon történő megosztás veszélyes lenne, és azt maguk a polgárok sem fogadnák el. A Jugoszláviában és Szerbiában élő magyarok és a Magyarországon élő szerbek sokban hozzájárulnak a két ország baráti és jószomszédi kapcsolatához. A felsoroltak összessége mindazok az okai annak, hogy az SZSZP következetes lesz programjához, a nemzeti egyenjogúság érvényesítése, a nemzetek közötti viszonyok javítása és a polgári és emberi jogok érvényesítése terén. A FORUM-HÁZ MEGMARAD " ■ A nemzeti jogok érvényesítésében fontosnak ítélte meg az oktatás, a kultúra és a tájékoztatás területét. Beszédünk hát a Magyar Szó, tehát a Tartományi Képviselőház által alapított magyar napilap háza tájáról, a Fórumról! A VMSZ a Milosevic elnöknek átnyújtott javaslataiban a magyar magánlapok állami dotációját is követeli. Mi az SZSZP álláspontja erről? - A Forum-ház eddigi munkája során bebizonyította létjogosultságát Vajdaságban és Szerbiában, mind a tájékoztatás, mind a nyomdaipar, mind a kiadói tevékenység területén, és személyes véleményem szerint az államnak jobban kell segítenie a Fórumot az előállt, elsősorban pénzügyi jellegű problémák megoldásában. Magának a Fórumnak és vezetőségének többet kell tennie a káderbeli megerősödés érdekében, s a tartománynak továbbra is finanszíroznia kell ezt a közvállalatot oly módon, hogy az még jobban, minőségesebben lássa el feladatát. Ez nemcsak az itt élő magyarok, hanem Vajdaság, Szerbia és Jugoszlávia érdeke is. Ami pedig a privát lapokat illeti, rájuk ugyanazok a mércék vonatkoznak, függetlenül attól hogy szerbül, vagy a nemzetiségek nyelvén jelennek-e meg. Az államnak megvan a módja a tájékoztatás fejlesztésére a Forum, a keretében megjelenő Magyar Szó és más kiadványok által, és nem látom logikusnak, hogy az állam póteszközöket szavatol más lapoknak, amikor nem biztosított eszközöket egy elismert kiadóháznak, mint amilyen a Forum. A MEZŐGAZDASÁG FINANSZÍROZÁSÁRÓL Nedeljko Šipovac a szövetségi kormányban a mezőgazdasági miniszter posztját is betölti. A miniszterhez szól a kérdés: ■ Ön szerint hogyan lehetne finanszírozni a mezőgazdaságot olyan helyzetben, amikor az állam anyagi lehetőségei szűkösek, s a mezőgazdaság kénytelen drága bankkölcsönöket felvenni. Ez pedig, ahogyan ön is kifejtette nemrégen egy tanácskozáson, a mezőgazdasági termelés jellegzetessége miatt, olyan abszurd helyzetet teremt, hogy végül nagyobb a kamat, mint a kölcsön. Erre példa a múlt év is, amikor a mezőgazdaság adóssága elérte a 2,3 milliárd dinárt. A tavalyi adósságának a háromnegyed részét a kamatok és különféle bankköltségek teszik. Ekkora tartozást a mezőgazdaság képtelen rendezni. Ezért született meg a javaslat, hogy a rövidlejáratú kölcsönöket a föderáció adósságává kell nyilvánítani. Ha ugyanis ezt nem oldjuk meg, a mezőgazdaság versenyképtelen lesz mind a hazai, mind a külföldi piacon. Olyan árak lennének, amelyeket nehéz lenne megfizetni. A következő lépés lenne a mezőgazdaság további finanszírozásának a megoldása. Figyelembe kell venni a mezőgazdasági termelés sajátosságát, azt, hogy a termelési folyamat és a tartalékok raktározása milyen hosszú időt vesz igénybe. Ez vonatkozik a növénytermesztésre, az állattenyésztésre és a mezőgazdasági termények feldolgozására is, de meg kell találni a finanszírozásnak azt a módját, amely nem gerjeszti az inflációt. Miért ne juthatna például oly módon pénzhez a mezőgazdaság, hogy mindazok a hazai és külföldi fogyasztók, akik érdekeltek az élelmiszer-termelésben, értékpapírokat vásárolnak a börzén? Értékpapírokat, amelyeknek árufedezete van. ■ Az értékpapírok vásárlása és eladása kockázattal jár. Nemcsak annak kockázat, aki eladja és aki megveszi, hanem annak is, aki kezességet vállal értük, hiszen a terményt előre úgymond látatlanban kell eladni és megvenni... - Ez igaz, de hát végül is minden kockázattal jár. Állítom azonban, hogy az értékpapírokat nem nehéz eladni. Mi 2-3 évvel ezelőtt kezdtünk el az értékpapírokkal dolgozni, és elmondhatom, hogy jók a tapasztalataink. Két évvel ezelőtt a köztársaságban például 400 millió dinár értékű értékpapírt adtunk el. Különösebb gond nélkül. A mezőgazdaság finanszírozásának további lehetősége az is, hogy az ágazat több pénzt kap az elsődleges pénzkibocsátásból. Négyszer többet kellene kapnia, mint most. A már meglevő, forgalomban levő pénzmasszából kell többet kapnia, minimális kamattal. Olyan kamattal, amelyet a mezőgazdaság és az élelmiszeripar el tud viselni. Természetesen maga az ágazat is megtalálhatja annak a módját, hogy pénzhez jusson. Találhat magának partnereket itthon és a világban is, akik hajlandóak lennének vállalni egy-egy mezőgazdasági beruházás pénzelését... És itt van a privatizáció is, amelynek révén pénzhez juthat a mezőgazdaság. Erre újabban a feldolgozóiparban is vannak példák, hogy csak megemlítsem Verbászt, vagy a zsablyai, a kovačicai és a kovini cukorgyárakat, amelyek ily módon jutottak tőkéhez. Munkatársak: FRIEDRICH Anna JUHÁSZ M. Erzsébet (OTOS András felvétele) Nedeljko Šipovac