Magyar Szó, 1998. április (55. évfolyam, 79-104. szám)
1998-04-01 / 79. szám
2 KÜLPOLITIKA Ki lesz Az egész világ elképedéssel nyugtázta a hírt, hogy Borisz Jelcin orosz elnök szélnek eresztette kormányát, később pedig azzal fenyegetőzött, ha Kirijenko kinevezését nem hagyják jóvá, a parlamentet is feloszlatja. A New York Times kommentátora emlékeztet arra, hogy egy nappal a moszkvai kormány feloszlatása előtt Amerikában járt Lebegy tábornok, aki pragmatizmusával tüntetve hangsúlyozta, hogy a NATO bővítéséből nem csinál nagy ügyet, és igyekezett két legyet ütni egy csapásra. Egyrészt bizonygatta Washingtonban, hogy vele lehet egyezkedni, másrészt a tévékamerák előtt hazabeszélt, amennyiben mint a regionális választások egyik jelöltje, választási kampányát Amerikából is folytatta. A kommentátor megállapította: Lebegy kockára teszi a jövőjét a regionális erőpróbán. Ha választókörzetében, Krasznojarszkban veszít, ez politikai pályafutásának a végét jelenti. Ha viszont nyer, győztese lehet az elnökválasztásnak 2000-ben. Az egykori arrogáns tábornoknak bizonyára jól jött az orosz kormány kiseprűzése. Lebegy legfőbb ellensége Anatolij Kulikov belügyminiszter is, aki a csecsenföldi háborút is rossz irányba terelte, és amit aztán neki kellett befejeznie. Örvendetes hír volt számára Csernomirgyin bukása is, akit Washingtonban Lebegy napraforgónak nevezett. Jurij Luzskovról pedig azt mondta, ha Luzskov nem lesz már Moszkva polgármestere, még mindig Luzskov marad, Csernomirgyin viszont miniszterelnöki tisztségétől megfosztva egy nagy senki lesz. Lebegy szerint Luzskov esélyesebb jelöltje lehet az elnökválasztásnak, mivel pénz és szervezet van mögötte. A tábornok a kommunista Zjuganovot madárijesztőnek minősítette, aki a szavazatoknak maximálisan a 29 százalékát szerezheti meg. Jelcin a fiatal és jóképű Borisz Jemcovot vette szárnyai alá, aki Lebegy szerint szintén lejárathatja magát, mivel népszerűtlen intézkedéseket kell foganatosítania, és többek között jóvá kell tennie főnöke elhamarkodott lépéseit. A tábornok szerint Grigorij Javlinszkij az egyedüli reformer, aki igyekszik országos politikai pártszervezetet kiépíteni, aki intelligens, és aki vonzóerőt gyakorolhat az értelmiségre. Minthogy azonban a Dumának csak 8 százaléka felett gyakorol ellenőrzést, nem lehet király. Csak abba szólhat bele, hogy a király ki legyen. A kommentátor telefonon meginterjúvolta Javlinszkijt is, és a következőket írta: Javlinszkij szerint Lebegynek komoly esélyei vannak a győzelemre Szibériában. Javlinszkij is megkönnyebbüléssel könyvelte el Kulikov kibukását, és jelezte, hogy neki személy szerint Csernomirgyin sem fog hiányozni. A kormány menesztését pozitív lépésnek minősítette, amelyet Borisz Jelcin a maga feje szerint, tanácsadók bevonása nélkül hajtott végre, egyben bizonyítva azt is, hogy a sokat emlegetett hét mindenható bankárnak korántsincs abszolút hatalma. Jelcin következetes a szabadpiaci gazdaság ügyében, ugyanakkor nagy hibát követ el akkor, amikor a KGB volt főnökére, Jevgenyij Primakov külügyminiszterre hallgat, aki Szaddám Huszein kebelbarátja, és akinek szűk látókörű nacionalizmusa elijeszti a külföldi befektetőket. A New York Times egykori tudósítója a New York Review Booksban megjelent cikkében utal arra, hogy Washingtonhoz hasonlóan Moszkva sem mentes a botrányoktól, és akárcsak Bill Clinton, Jelcin elnök is megtartotta népszerűségét, az ellene felmerült állítólagos vádak dacára. A volt tudósító így folytatja: Jelcin az elmúlt évtizedben fokozatosan töméntelen hatalmat halmozott fel, a Politikai Bizottság egykori tagja népmesék hősévé vált, aki képes volt megdönteni Gorbacsovot, de ahogyan egészsége gyengülni kezdett, azt nem látta szükségesnek, hogy tévékamerák elé álljon vagy hogy egyáltalán írjanak róla a lapok. Jelcin kezdett úgy viselkedni, mint egykor a cárok. Jelentős teljesítménnyel a háta mögött, mindössze néhány tanácsadóra támaszkodva egyre inkább elszigetelődött és visszavonult a közéletből. Az a néhány tanácsadó, aki megmarad körülötte, főnökét „Borisz cár”-ként emlgette, és Jelcin valahányszor ezt meghallotta, elégedetten mosolygott. A kommentátor hivatkozik Jelcin volt testűre, Alekszandr Korzsakov tavaly megjelent visszaemlékezéseire, és azt írja: Az embernek határozottan az a benyomása, 1994-től kezdve Jelcin számára Oroszország vezetése csak másodlagos elfoglaltságot jelentett. Fontosabbak voltak számára a tivornyák a Fekete-tenger partján, a dácsákban átmulatott éjszakák, pityókás őzvadászatok Davidovóban. Akárcsak egykor Sztálin, időnként kegyetlen tréfával szórakoztatta beosztottjait. Amikor Kosztyikov nevű szóvivőjéről azt pletykálták, hogy homoszexuális orgiákra jár, szóvivőjét Jelcin vízbe dobatta egy sétahajóról. Kosztyikovot, aki a jéghideg vízben majdnem halálra fagyott, Jelcin kinevezte Oroszország vatikáni nagykövetévé. Jelcin nemzetközi presztízsét a ’90-es évek derekán a csecsenföldi háború és a parlament ágyúzása végképp megtépázta. Az elnök idegösszeroppanást szenvedett, kilátásba helyezte a lemondását, és még többet ivott. Személyzet főnökét időnként kizavarta az irodájából, mondván, hogy túlterhelik mindenféle marhasággal és iratok aláírásával. Nem vette jó néven, hogy az értelmiségiek tiltakoztak a csecsenföldi háború ellen. Jelcin egykor reformerként kezdte a karrierjét, Moszkvában fiatal akadémikusokat hívott meg a Kremlbe, és Szaharovot is körüludvarolta. Mindez régen volt. Az orosz közvélemény azonban Jelcin iránt nemcsak hogy megértést tanúsít, hanem meg is bocsát iszákos vezetőjének. Az orosz átlagember saját magát látja benne, mivel maga sem veti meg az italt. NEMZETKÖZI FIGYELŐ Borisz cár” utóda? 5? (FoNet/AP-telefotó) Zárt ajtók mögött tárgyalt tegnap Aposztolosz Cohacopulosz görög volt miniszterrel a Kremlben Borisz Jelcin orosz államfő a kétoldalú delhi katonai-műszaki együttműködésről Tájékozódás a kisebbségek helyzetéről A FUEV küldöttsége térségünkben Többnapos látogatást tett Jugoszláviában a FUEV, az Európai Népcsoportok Föderalista Uniójának küldöttsége. Romedi Arquint elnök, valamint Ludwig Elle és Bela Tonkovic alelnökök találkoztak a vajdasági magyarok, szlovákok, ruszinok és ukránok képviselőivel, részt vettek a Vajdasági Horvátok Demokratikus Közösségének évi közgyűlésén, és ellátogattak Ivan Sedlak köztársasági miniszterhez is, hogy mindkét felet - a kisebbségek, illetve a hatalmi struktúrák képviselőit is - meghallgassák a jugoszláviai nemzeti kisebbségek helyzetével kapcsolatban. A látogatás egy részét képezi annak a körútnak, amelyet a FUEV küldöttsége tett, illetve tesz a tranzícióban levő közép-kelet-európai országokban, Lengyelországban, Szlovákiában, Ukrajnában, majd - Jugoszlávia után - a boszniai Szerb Köztársaságban és Horvátorszában. A FUEV - mint ismeretes - tanácsadó szerepet tölt be az Eurósa Tanács és az ENSZ irányába, s az emberi és kisebbségi jogokért küzd, amelyek megvalósítását a dialógus és a határmódosítások nélküli békés megoldások útján szorgalmazza. A küldöttség szabadkai látogatása alkalmával beszélgetést folytattunk a FUEV tevékenységéről és az időszerű hazai és nemzetközi kérdésekről, különös tekintettel a kisebbségek helyzetének megoldására. Erről holnapi számunkban részletesebben beszámolunk. V. I. Magyar Szó Hajókatasztrófa a jemeni partoknál Száznyolcvan Szomáliai menekült a vízbe fulladt Száznyolcvan Szomáliai menekült vízbe fulladt a jemeni partok előtt, csupán ketten élték túl a hajótörést - közölte tegnap Genfben az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR), a két életben maradt utas tanúsága alapján. A Szomália északi részén, az Adeni-öböl startján fekvő Boosaaso kikötőjéből útra kelt hajó március 25-én vagy 26-án süllyedt el - a két túlélő nem tudta pontosan megmondani, olyan sokáig hányódtak a tengeren, míg végre egy hajó kimentette őket. A hatfős legénységet a két tanú szerint egy másik, ugyancsak Szomáliai menekültek Jemenbe csempészésével foglalkozó hajó vette fedélzetére. Az elmúlt három hónapban csaknem ötezer Szomáliai menekült érkezett Jemenbe, négyszer annyi, mint az előző év azonos időszakában - közölte az AFP-vel az UNHCR szóvivője. Az embercsempészek nem kötnek ki, hanem arra kényszerítik utasaikat, hogy a part közelében ugorjanak a vízbe, s úszva tegyék meg az utolsó mérföldeket. Sok nő és gyermek nem bizonyul elég erősnek ahhoz, hogy a partig ússzon, s vízbe fullad. Jemenben jelenleg 54 000 menekült él, közülük 44 000 Szomáliát. Szomáliában 1991 óta polgárháború dúl, az ország három részre szakadt, az ENSZ adatai szerint a harcok közepette több mint 300 000 ember halt éhen. (MTI) 1998. április 1., szerda Kisgazda-ajánlat a Fidesznek Pozsgayt a tizedik helyen indítja az MDF - Kitüntetés a távozó szlovén nagykövetnek - Kevesebb a munkanélküli - Mérlegen a tavaszi fesztivál (Tudósítónktól) Budapest, március 31. Az FKGP második fordulós választási összefogást ajánl a nemzeti oldal pártjainak, mindenekelőtt a Fidesznek. Torgyán József előrejelzése szerint a választások első fordulójában a Független Kisgazdapárt végez az első helyen, a dobogó második fokáért küzdhet az MSZP és a Fidesz, május 10-ének éjszakáján tehát a kisgazdák és a fiatal demokraták oldaláról vetődhet fel az együttműködés lehetősége. Deutsch Tamás, a Fidesz alelnöke elvetette a változatot, mondván, pártja már korábban kialakította szövetségi rendszerét az MDF-fel kötött megállapodás révén. A Fidesz egyébként a napokban ünnepelte tízéves születésnapját, Orbán Viktor elnök ez alkalommal a következőket mondta: „A mögöttünk álló nyolcévi ellenzéki munka, valamint az elmúlt kétéves kormányzati felkészülés időszaka elegendő volt ahhoz, hogy nyugodtan várjuk a pillanatot, amikor a polgárok akarata szerint kormányra kerülünk.” A politikus úgy tartja, reális az esélyük megelőzni a szocialistákat, mert a Fidesz a változás lehetőségét képviseli. Kampánynyitó nagygyűlését tartotta ugyanakkor a Magyar Szocialista Párt. Horn Gyula pártelnök így fogalmazott: „Egy párt súlyát nem az adja meg, mennyi ígéretet tesz, hanem az, ki mit akar tenni az országért.” A rendezvényen bemutatkozott a párt 32 fővárosi képviselőjelöltje. Az MSZP mind a 176 egyéni országgyűlési képviselőjelöltje rendelkezik egyébként már a jelöléshez szükséges mennyiségű ajánlócédulával. A Magyar Demokrata Fórum választmánya jóváhagyta a párt országos listáját, azt Lezsák Sándor pártelnök vezeti, őt követi Gémesi György, Boros Péter, Dávid Ibolya és Kádár Béla. A választási szabályzat módosításával lehetővé vált, hogy Pozsgay Imre is jelölt lehessen, őt a tizedik helyen indítják. Szlovénia távozó nagykövetét, Hajós Ferencet a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntette ki Göncz Árpád államfő. A diplomatát Ida Močivnik váltja fel, aki április 8-án veszi át a tisztséget. Márciusban újabb 12 000 fővel csökkent a bejegyzett munkanélküliek száma, így a hó végi zárónapon összesen 460 000 állástalan szerepelt a nyilvántartásban. A Munkaügyi Minisztérium adatai szerint egy év alatt 34 000 fővel mérséklődött a munkanélküliek száma, és külön örvendetes, hogy egyre több pályakezdő fiatalnak sikerült elhelyezkednie. Zárult a tavaszi fesztivál, amely egyre meghatározóbb szerepet játszik Budapest kulturális életében. Az elmúlt hetekben ötvenhárom helyszínen százhetvenhárom program zajlott, azokra mintegy százötvenezren voltak kíváncsiak, s a látogatók közül minden harmadik külföldi. A fesztiváli napokra esett az új Nemzeti Színház alapkőletételi ünnepsége is az V. kerületi Erzsébet téren. Az utókornak szánt, a kiképzett üregbe leeresztett, nemzetiszín szalaggal átkötött acélhengerben elhelyeztek többek között egy 1965-ös évjáratú ötputtonyos tokaji aszúboros palackot is, tehát abból az esztendőből, amikor a Blaha Lujza téri Nemzetit felrobbantották. Az új Nemzeti Színház nyitóelőadása a tervek szerint 2000. október 23-án lesz majd. SINKOVITS Péter BUDAPESTI LEVÉL Szelektív szimpátia A magyar lakosság nem rajong az országba betelepülni szándékozó idegenekért A Magyar Tudományos Akadémia Nemzetközi Migráció és Menekültügyi Kutatások Központjának most nyilvánosságra hozott felmérése is csak igazolta a személyes tapasztalataimat. Nevezetesen, hogy a magyar lakosság nem rajong az országba betelepülni szándékozó idegenekért, egészen pontosan fogalmazva egyre fokozódik az idegenellenesség. Így van ez még akkor is, ha a megkérdezettek szelektíven viszonyulnak ehhez a kérdéshez, vagyis természetesen engedékenyebbek a külhoni magyarokkal szemben, és csaknem mindenki elutasítjaéldául az arabokat. Hogy csak két szélsőséget említsem. Az idegenekről, akár a bevándorlókról, akár a turistákról, akár az ideiglenesen itt dolgozókról kialakult kép megalkotásában nézetem szerint alig veszi ki a részét a magyar közvélemény formálásában vezető szerepet vállaló sajtó, lett légyen az újság, rádió vagy televíziós csatorna. A külföldi szó jelzőként elsősorban a rendőrségi hírekben válik hangsúlyossá - mondani sem kell - ebben a környezetben, minden esetben negatív kicsengéssel. Természetesen javítja a külföld, bizonyos országbeli külföldiek kiadói publicitással kísért megítélését az itt végzett beruházások mértéke, amely - a rendszerváltozást követően - Magyarországon többet tett ki, mint a többi közép-európai országban együttvéve. Az itt megtelepedett multinacionális vállalatok is kedvező fogadtatásra találtak, és színesítik az átlagos magyar polgár jövőképét. Ezek, általában külföldi, csúcsmenedzsereinek arcképes interjúival is gyakran találkozik a magyar olvasó a hazai sajtótermékekben. Ezzel szemben - számomra érthetetlen okok miatt - szinte teljesen hiányzik a honi sajtóból azoknak a kötődéseknek az ismertetése, amelyek ezernyi szállal fűzik össze Magyarországot és elsősorban a környező kisebb országokat. Csak a vak nem látta, hogy a délszláv válság idején mennyire megélénkült a bevásárlóturizmus például Jugoszlávia és Magyarország között. Az embargó idején csúcsra járatott „határ mend” kereskedelem egyrészt élét vette a gazdasági zárlatnak, másrészt - s erről itt jóformán nem is tájékozódott a közvélemény - soha nem tapasztalt gyors fellendülést eredményezett a határhoz közeli magyarországi településeken. De így volt ez a horvát, az ukrán és a román határzónában is, ha nem is olyan mértékben, mint a jugoszláv szakaszon. Egy példa erre. Nemrégiben azon keseregtek a televízióban, hogy amennyiben a horvátok az úgynevezett privát importra is bevezetik az adót, a határ menti magyar kereskedők napi több millió márkás forgalomtól esnek majd el. Vajon mennyi lehetett akkor a szegedi és tompai benzinkutasok és más kereskedők napi forgalma a Jugoszláviát sújtó gazdasági blokád idején? Ki merné azt akár hozzávetőlegesen is megsaccolni, hogy mennyi pénzt hagytak itt áfástul, mindenestül az elmúlt évek folyamán a bevásárlók százezrei? Vagy éppen azt, hogy az itt hosszabb-rövidebb időre vagy akár állandóra megtelepedett, Jugoszláviából érkezett vállalkozók milyen anyagi (és szellemi) tőkével járultak hozzá a maguk és környezetük boldogulásához. Ezeknek az adatoknak a birtokában talán nem növekedne állandóan az idegenellenesség a lakosság körében. GÁL Ottó