Magyar Szó, 1998. április (55. évfolyam, 79-104. szám)

1998-04-01 / 79. szám

2 KÜLPOLITIKA Ki lesz Az egész világ elképedéssel nyugtázta a hírt, hogy Borisz Jel­cin orosz elnök szélnek eresztette kormányát, később pedig azzal fe­nyegetőzött, ha Kirijenko kineve­zését nem hagyják jóvá, a parla­mentet is feloszlatja. A New York Times kommentá­tora emlékeztet arra, hogy egy nappal a moszkvai kormány fel­oszlatása előtt Amerikában járt Le­­begy tábornok, aki pragmatizmu­sával tüntetve hangsúlyozta, hogy a NATO bővítéséből nem csinál nagy ügyet, és igyekezett két le­gyet ütni egy csapásra. Egyrészt bi­zonygatta Washingtonban, hogy vele lehet egyezkedni, másrészt a tévékamerák előtt hazabeszélt, amennyiben mint a regionális vá­lasztások egyik jelöltje, választási kampányát Amerikából is folytatta. A kommentátor megállapította: Lebegy kockára teszi a jövőjét a re­gionális erőpróbán. Ha választó­­körzetében, Krasznojarszkban ve­szít, ez politikai pályafutásának a végét jelenti. Ha viszont nyer, győztese lehet az elnökválasztás­nak 2000-ben. Az egykori arro­gáns tábornoknak bizonyára jól jött az orosz kormány kiseprűzése. Lebegy legfőbb ellensége Anatolij Kulikov belügyminiszter is, aki a csecsenföldi háborút is rossz irány­ba terelte, és amit aztán neki kel­lett befejeznie. Örvendetes hír volt számára Csernomirgyin bukása is, akit Washingtonban Lebegy nap­raforgónak nevezett. Jurij Luzs­­kovról pedig azt mondta, ha Luzs­­kov nem lesz már Moszkva polgár­­mestere, még mindig Luzskov ma­rad, Csernomirgyin viszont mi­niszterelnöki tisztségétől megfoszt­va egy nagy senki lesz. Lebegy sze­rint Luzskov esélyesebb jelöltje le­het az elnökválasztásnak, mivel pénz és szervezet van mögötte. A tábornok a kommunista Zju­­ganovot madárijesztőnek minősí­tette, aki a szavazatoknak maximá­lisan a 29 százalékát szerezheti meg. Jelcin a fiatal és jóképű Bo­risz Jemcovot vette szárnyai alá, aki Lebegy szerint szintén lejárat­hatja magát, mivel népszerűtlen intézkedéseket kell foganatosíta­nia, és többek között jóvá kell ten­nie főnöke elhamarkodott lépéseit. A tábornok szerint Grigorij Jav­­linszkij az egyedüli reformer, aki igyekszik országos politikai párt­­szervezetet kiépíteni, aki intelli­gens, és aki vonzóerőt gyakorolhat az értelmiségre. Minthogy azon­ban a Dumának csak 8 százaléka felett gyakorol ellenőrzést, nem le­het király. Csak abba szólhat bele, hogy a király ki legyen. A kommentátor telefonon meg­interjúvolta Javlinszkijt is, és a kö­vetkezőket írta: Javlinszkij szerint Lebegynek komoly esélyei vannak a győzelemre Szibériában. Jav­linszkij is megkönnyebbüléssel könyvelte el Kulikov kibukását, és jelezte, hogy neki személy szerint Csernomirgyin sem fog hiányozni. A kormány menesztését pozitív lé­pésnek minősítette, amelyet Borisz Jelcin a maga feje szerint, tanács­adók bevonása nélkül hajtott vég­re, egyben bizonyítva azt is, hogy a sokat emlegetett hét mindenható bankárnak korántsincs abszolút hatalma. Jelcin következetes a sza­badpiaci gazdaság ügyében, ugyanakkor nagy hibát követ el akkor, amikor a KGB volt főnöké­re, Jevgenyij Primakov külügymi­niszterre hallgat, aki Szaddám Hu­szein kebelbarátja, és akinek szűk látókörű nacionalizmusa elijeszti a külföldi befektetőket. A New York Times egykori tu­dósítója a New York Review Bo­­oksban megjelent cikkében utal arra, hogy Washingtonhoz hason­lóan Moszkva sem mentes a botrá­nyoktól, és akárcsak Bill Clinton, Jelcin elnök is megtartotta népsze­rűségét, az ellene felmerült állító­lagos vádak dacára. A volt tudósító így folytatja: Jel­cin az elmúlt évtizedben fokozato­san töméntelen hatalmat halmo­zott fel, a Politikai Bizottság egyko­ri tagja népmesék hősévé vált, aki képes volt megdönteni Gorbacso­­vot, de ahogyan egészsége gyen­gülni kezdett, azt nem látta szük­ségesnek, hogy tévékamerák elé álljon vagy hogy egyáltalán írjanak róla a lapok. Jelcin kezdett úgy vi­selkedni, mint egykor a cárok. Je­lentős teljesítménnyel a háta mö­gött, mindössze néhány tanács­adóra támaszkodva egyre inkább elszigetelődött és visszavonult a közéletből. Az a néhány tanácsadó, aki megmarad körülötte, főnökét „Borisz cár”-ként emlgette, és Jel­cin valahányszor ezt meghallotta, elégedetten mosolygott. A kommentátor hivatkozik Jel­cin volt testűre, Alekszandr Kor­­zsakov tavaly megjelent visszaem­lékezéseire, és azt írja: Az ember­nek határozottan az a benyomása, 1994-től kezdve Jelcin számára Oroszország vezetése csak másod­lagos elfoglaltságot jelentett. Fon­tosabbak voltak számára a tivor­nyák a Fekete-tenger partján, a dácsákban átmulatott éjszakák, pi­­tyókás őzvadászatok Davidovóban. Akárcsak egykor Sztálin, időnként kegyetlen tréfával szórakoztatta beosztottjait. Amikor Kosztyikov nevű szóvivőjéről azt pletykálták, hogy homoszexuális orgiákra jár, szóvivőjét Jelcin vízbe dobatta egy sétahajóról. Kosztyikovot, aki a jéghideg vízben majdnem halálra fagyott, Jelcin kinevezte Oroszor­szág vatikáni nagykövetévé. Jelcin nemzetközi presztízsét a ’90-es évek derekán a csecsenföldi háború és a parlament ágyúzása végképp megtépázta. Az elnök idegösszeroppanást szenvedett, ki­látásba helyezte a lemondását, és még többet ivott. Személyzet fő­nökét időnként kizavarta az irodá­jából, mondván, hogy túlterhelik mindenféle marhasággal és iratok aláírásával. Nem vette jó néven, hogy az értelmiségiek tiltakoztak a csecsenföldi háború ellen. Jelcin egykor reformerként kezdte a karrierjét, Moszkvában fiatal akadémikusokat hívott meg a Kremlbe, és Szaharovot is körül­udvarolta. Mindez régen volt. Az orosz közvélemény azonban Jelcin iránt nemcsak hogy megértést ta­núsít, hanem meg is bocsát iszákos vezetőjének. Az orosz átlagember saját magát látja benne, mivel ma­ga sem veti meg az italt. NEMZETKÖZI FIGYELŐ Borisz cár” utóda? 5? (FoNet/AP-telefotó) Zárt ajtók mögött tárgyalt tegnap Aposztolosz Cohacopulosz görög vo­lt miniszterrel a Kremlben Borisz Jelcin orosz államfő a kétoldalú delhi­­ katonai-műszaki együttműködésről Tájékozódás a kisebbségek helyzetéről A FUEV küldöttsége térségünkben Többnapos látogatást tett Jugoszláviában a FUEV, az Európai Népcsoportok Föderalista Uniójának küldöttsé­ge. Romedi Arquint elnök, valamint Ludwig Elle és Bela Tonkovic alelnökök találkoztak a vajdasági magyarok, szlovákok, ruszinok és ukránok képviselőivel, részt vet­tek a Vajdasági Horvátok Demokratikus Közösségének évi közgyűlésén, és ellátogattak Ivan Sedlak köztársasági miniszterhez is, hogy mindkét felet - a kisebbségek, il­letve a hatalmi struktúrák képviselőit is - meghallgassák a jugoszláviai nemzeti kisebbségek helyzetével kapcsolat­ban. A látogatás egy részét képezi annak a körútnak, ame­lyet a FUEV küldöttsége tett, illetve tesz a tranzícióban levő közép-kelet-európai országokban, Lengyelország­ban, Szlovákiában, Ukrajnában, majd - Jugoszlávia után - a boszniai Szerb Köztársaságban és Horvátorszában. A FUEV - mint ismeretes - tanácsadó szerepet tölt be az Eurós­a Tanács és az ENSZ irányába, s az emberi és kisebbségi jogokért küzd, amelyek megvalósítását a dia­lógus és a határmódosítások nélküli békés megoldások útján szorgalmazza. A küldöttség szabadkai látogatása alkalmával beszél­getést folytattunk a FUEV tevékenységéről és az idősze­rű hazai és nemzetközi kérdésekről, különös tekintettel a kisebbségek helyzetének megoldására. Erről holnapi számunkban részletesebben beszámolunk. V. I. Magyar Szó Haj­ókatasztrófa a jemeni partoknál Száznyolcvan Szomáliai menekült a vízbe fulladt Száznyolcvan Szomáliai menekült vízbe fulladt a je­meni partok előtt, csupán ketten élték túl a hajótörést - közölte tegnap Genfben az ENSZ Menekültügyi Fő­biztossága (UNHCR), a két életben maradt utas tanú­sága alapján. A Szomália északi részén, az Adeni-öböl startján fek­vő Boosaaso kikötőjéből útra kelt hajó március 25-én vagy 26-án süllyedt el - a két túlélő nem tudta ponto­san megmondani, olyan sokáig hányódtak a tengeren, míg végre egy hajó kimentette őket. A hatfős legénysé­get a két tanú szerint egy másik, ugyancsak Szomáliai menekültek Jemenbe csempészésével foglalkozó hajó vette fedélzetére. Az elmúlt három hónapban csaknem ötezer Szomá­liai menekült érkezett Jemenbe, négyszer annyi, mint az előző év azonos időszakában - közölte az AFP-vel az UNHCR szóvivője. Az embercsempészek nem kötnek ki, hanem arra kényszerítik utasaikat, hogy a part kö­zelében ugorjanak a vízbe, s úszva tegyék meg az utolsó mérföldeket. Sok nő és gyermek nem bizonyul elég erősnek ahhoz, hogy a partig ússzon, s vízbe fullad. Jemenben jelenleg 54 000 menekült él, közülük 44 000 Szomáliát. Szomáliában 1991 óta polgárháború dúl, az ország három részre szakadt, az ENSZ adatai szerint a harcok közepette több mint 300 000 ember halt éhen. (MTI) 1998. április 1., szerda Kisgazda-ajánlat a Fidesznek Pozsgayt a tizedik helyen indítja az MDF - Kitüntetés a távozó szlovén nagykövetnek - Kevesebb a munkanélküli - Mérlegen a tavaszi fesztivál (Tudósítónktól) Budapest, március 31. Az FKGP második fordulós vá­lasztási összefogást ajánl a nemzeti oldal pártjainak, mindenekelőtt a Fidesznek. Torgyán József előrejel­zése szerint a választások első fordu­lójában a Független Kisgazdapárt végez az első helyen, a dobogó má­sodik fokáért küzdhet az MSZP és a Fidesz, május 10-ének éjszakáján te­hát a kisgazdák és a fiatal demokra­ták oldaláról vetődhet fel az együtt­működés lehetősége. Deutsch Ta­más, a Fidesz alelnöke elvetette a változatot, mondván, pártja már ko­rábban kialakította szövetségi rend­szerét az MDF-fel kötött megállapo­dás révén. A Fidesz egyébként a napokban ünnepelte tízéves születésnapját, Orbán Viktor elnök ez alkalommal a következőket mondta: „A mögöt­tünk álló nyolcévi ellenzéki munka, valamint az elmúlt kétéves kor­mányzati felkészülés időszaka ele­gendő volt ahhoz, hogy nyugodtan várjuk a pillanatot, amikor a polgá­rok akarata szerint kormányra ke­rülünk.” A politikus úgy tartja, reá­lis az esélyük megelőzni a szocialis­tákat, mert a Fidesz a változás lehe­tőségét képviseli. Kampánynyitó nagygyűlését tartotta ugyanakkor a Magyar Szocialista Párt. Horn Gyu­la pártelnök így fogalmazott: „Egy párt súlyát nem az adja meg, mennyi ígéretet tesz, hanem az, ki mit akar tenni az országért.” A ren­dezvényen bemutatkozott a párt 32 fővárosi képviselőjelöltje. Az MSZP mind a 176 egyéni országgyűlési képviselőjelöltje rendelkezik egyéb­ként már a jelöléshez szükséges mennyiségű ajánlócédulával. A Ma­gyar Demokrata Fórum választmá­nya jóváhagyta a párt országos listá­ját, azt Lezsák Sándor pártelnök ve­zeti, őt követi Gémesi György, Bo­ros Péter, Dávid Ibolya és Kádár Béla. A választási szabályzat módosí­tásával lehetővé vált, hogy Pozsgay Imre is jelölt lehessen, őt a tizedik helyen indítják. Szlovénia távozó nagykövetét, Hajós Ferencet a Magyar Köztársa­sági Érdemrend középkeresztjével tüntette ki Göncz Árpád államfő. A diplomatát Ida Močivnik váltja fel, aki április 8-án veszi át a tisztséget. Márciusban újabb 12 000 fővel csökkent a bejegyzett munkanélkü­liek száma, így a hó végi zárónapon összesen 460 000 állástalan szere­pelt a nyilvántartásban. A Munka­ügyi Minisztérium adatai szerint egy év alatt 34 000 fővel mérséklődött a munkanélküliek száma, és külön ör­vendetes, hogy egyre több pályakez­dő fiatalnak sikerült elhelyezkednie. Zárult a tavaszi fesztivál, amely egyre meghatározóbb szerepet ját­szik Budapest kulturális életében. Az elmúlt hetekben ötvenhárom helyszínen százhetvenhárom prog­ram zajlott, azokra mintegy százöt­venezren voltak kíváncsiak, s a láto­gatók közül minden harmadik kül­földi. A fesztiváli napokra esett az új Nemzeti Színház alapkőletételi ün­nepsége is az V. kerületi Erzsébet téren. Az utókornak szánt, a kikép­zett üregbe leeresztett, nemzetiszín szalaggal átkötött acélhengerben el­helyeztek többek között egy 1965-ös évjáratú ötputtonyos tokaji aszúbo­ros palackot is, tehát abból az esz­tendőből, amikor a Blaha Lujza téri Nemzetit felrobbantották. Az új Nemzeti Színház nyitóelőadása a tervek szerint 2000. október 23-án lesz majd. SINKOVITS Péter BUDAPESTI LEVÉL Szelektív szimpátia A magyar lakosság nem rajong az országba betelepülni szándékozó idegenekért A Magyar Tudományos Akadé­mia Nemzetközi Migráció és Mene­kültügyi Kutatások Központjának most nyilvánosságra hozott felméré­se is csak igazolta a személyes ta­pasztalataimat. Nevezetesen, hogy a magyar lakosság nem rajong az or­szágba betelepülni szándékozó ide­genekért, egészen pontosan fogal­mazva egyre fokozódik az idegenel­­lenesség. Így van ez még akkor is, ha a megkérdezettek szelektíven vi­szonyulnak ehhez a kérdéshez, va­gyis természetesen engedékenyeb­bek a külhoni magyarokkal szem­ben, és csaknem mindenki elutasítja­éldául az arabokat. Hogy csak k­ét szélsőséget említsem. Az idegenekről, akár a bevándor­lókról, akár a turistákról, akár az ideiglenesen itt dolgozókról kiala­kult kép megalkotásában nézetem szerint alig veszi ki a részét a magyar közvélemény formálásában vezető szerepet vállaló sajtó, lett légyen az újság, rádió vagy televíziós csatorna. A külföldi szó jelzőként elsősorban a rendőrségi hírekben válik hangsú­lyossá - mondani sem kell - ebben a környezetben, minden esetben ne­gatív kicsengéssel. Természetesen javítja a külföld, bizonyos országbeli külföldiek ki­adói publicitással kísért megítélését az itt végzett beruházások mértéke, amely - a rendszerváltozást követő­en - Magyarországon többet tett ki, mint a többi közép-európai ország­ban együttvéve. Az itt megtelepe­dett multinacionális vállalatok is kedvező fogadtatásra találtak, és szí­nesítik az átlagos magyar polgár jö­vőképét. Ezek, általában külföldi, csúcsmenedzsereinek arcképes in­terjúival is gyakran találkozik a ma­gyar olvasó a hazai sajtótermékek­ben.­­ Ezzel szemben - számomra ért­hetetlen okok miatt - szinte teljesen hiányzik a honi sajtóból azoknak a kötődéseknek az ismertetése, ame­lyek ezernyi szállal fűzik össze Ma­gyarországot és elsősorban a kör­nyező kisebb országokat. Csak a vak nem látta, hogy a délszláv válság idején mennyire megélénkült a be­vásárlóturizmus például Jugoszlávia és Magyarország között. Az embar­gó idején csúcsra járatott „határ mend” kereskedelem egyrészt élét vette a gazdasági zárlatnak, más­részt - s erről itt jóformán nem is tájékozódott a közvélemény - soha nem tapasztalt gyors fellendülést eredményezett a határhoz közeli magyarországi településeken. De így volt ez a horvát, az ukrán és a román határzónában is, ha nem is olyan mértékben, mint a jugoszláv szakaszon. Egy példa erre. Nemré­giben azon keseregtek a televízió­ban, hogy amennyiben a horvátok az úgynevezett privát importra is bevezetik az adót, a határ menti ma­gyar kereskedők napi több millió márkás forgalomtól esnek majd el. Vajon mennyi lehetett akkor a sze­gedi és tompai benzinkutasok és más kereskedők napi forgalma a Ju­goszláviát sújtó gazdasági blokád idején? Ki merné azt akár hozzáve­tőlegesen is megsaccolni, hogy mennyi pénzt hagytak itt áfástul, mindenestül az elmúlt évek folya­mán a bevásárlók százezrei? Vagy éppen azt, hogy az itt hosszabb-rö­­videbb időre vagy akár állandóra megtelepedett, Jugoszláviából érke­zett vállalkozók milyen anyagi (és szellemi) tőkével járultak hozzá a maguk és környezetük boldogulásá­hoz. Ezeknek az adatoknak a birtoká­ban talán nem növekedne állandó­an az idegenellenesség a lakosság körében. GÁL Ottó

Next