Magyar Szó, 1998. június (55. évfolyam, 130-154. szám)

1998-06-07 / 135. szám

1998. június 7., vasárnap Közép-Kelet-Európa szennye: a giccs Kedden bemutató lesz az Újvidéki Színházban Az Újvidéki Színházban kedden tartják meg az évad hetedik bemutató­ját. A Művészeti Akadémia harmad­éves hallgatóinak vizsgaelőadása ez, egy „komoly bohózat", melynek szerzője Kornis Mihály, aki Arthur Schnitzler Körtánca nyomán írta meg a Körmagyart. Az előadást Hernyák György állította színre, a színészvezető László Sándor. Az előadást június 10-én és 11-én, szerdán és csütörtökön megismétlik. Az utóbbi dátum azért is fontos, mert a darab után az Újvidéki Színház kihir­deti, ki részesült az évad előadása, az évad színésze és színésznője, valamint a legjobb mellékszerepekért járó elisme­résben. A héten tartott sajtótájékozta­tón Hernyák György a készülő darab­ról a következőket mondta: - Nem szívesen beszélek az előadás mondandójáról, most azonban mégis azt hiszem, szólni kel a darab témájá­ról. Az előadás látszólag a testi szere­lemről, a szexről szól. Ez azonban csak a látszat, ürügy, hogy Kornis megírja a Kör magyar szövegét. Ez az előadás Közép-Kelet-Európa szennyéről, gics­­cséről szól. A giccs nem valami, ami a művészetek perifériájára szorul, ha­nem megnyilvánul a viselkedésben, magatartásban, életmódban is. Ez pe­dig akkor következik be, amikor az em­ber másnak akar látszani, mint ami valójában. A Körmagyarban tíz sze­replőt látunk, afféle társadalmi ke­resztmetszetet mutatnak be, a kurvától a milliomosig. E közül a tíz ember kö­zül kilenc valami más akar lenni, mint ami. A kurva a kivétel. Az egész elő­adásban arról van szó, hogy eladjuk magunkat. Mindenki eladja magát valamiért, feladja testét, lelkét, minde­nét­­ azért, hogy valamit elérjen. Az utcalány tisztában van ezzel, és vállal­ja is: utcalány akar maradni, s nem akar másnak tűnni, mert így jól érzi magát. Mindenki más viszont - a ka­tona, a takarítónő, a fiatal elvtárs, a fiatalasszony, a férj, az édes kislány, az író, a színésznő és a milliomos - valami mást akar, szeretőire vágyik, és szeretne feljebb kerülni a társadalmi ranglétrán. Ezt persze csak úgy érhet­nék el, ha megváltoztatnák önmagu­kat, ami viszont nem sikerülhet, hiszen feladják elveiket, saját magukat, testü­ket, lelküket... A Körmagyar bemutatója kedden, június 9-én lesz, 19.30 órakor. MIHAJLOVITS Klára Párizs meghozta a sikert Miavecz Edit zongoratanárnővel hivatásáról, tanítványai sikereiről és családjáról Csinos, fiatalos arcú, sugárzó op­timizmus árad szinte minden szavá­ból. Miavecz Edit az újvidéki Isidor Bajié zeneiskola zongoratanárnője. Gyakorló pedagógus. Szinte hihe­tetlenül hangzik, hogy már 20 éve van a pályán. Pedig eredetileg gyer­mekorvos szeretett volna lenni. Mert nagyon szereti a gyerekeket. Bosiljka Stričević Pajor tanárnője megjegyzésére, hogy akkor majd csak a beteg kicsinyekkel fog foglal­kozni - lapot váltott, ő az egészsé­ges, tehetséges palántákkal akar dolgozni. Úgy, mint tanárnője, pe­dagógusként. És a nyolcéves korban elkezdett zongoraleckék párhuza­mos középfokú és gimnáziumi okta­tással folytatódtak, majd a Mű­vészeti Akadémpián futottak rév­be. De ne vágjunk a dolgok elé­be. - A szakmánkra jellemző ká­derhiánynak „köszönhetően” rögtön állásba léphettem a zene­dében - mondja. - Kezdő vol­tam a szó szoros értelmében: az akadémián bennünket az elő­adóművészi pályára tanítanak, fogalmam nem volt arról, ho­gyan is kell bánni a kicsikkel. Kutatni kezdtem. Ebben tanár­nőm is segítséget nyújtott. A gyerekek megszerettek, hiszen ráéreztek a kölcsönösségre. Ba­rátkoztam velük, és ezt teszem a mai napig is. Sok kis és nagy diákom volt már. Az egyik legrégebbi, Vanja Vučković, magiszteri koncertjét fogja adni nemsokára. Hegedű­sök és fafúvósok kísérőjeként vált ismertté. Egy másik tanítvá­nyom már kolléganőm itt, a zeneis­kolában, hárman pedig akadémis­­ták. ■ Beszélgetésünk egyik apropó­ja a nemrégiben Párizsban véget ért, Nyikolaj Rubinstein nevével fémjelzett nemzetközi zongoraver­senyen részvevő tanítványaid sike­re.­­ Az­ idén harmadszor rendezték meg ezt a megmérettetést Párizs egyik külvárosában, Bam­olinben, ahol az egykori Szovjetunióból el­származott pedagógusok egy szláv akadémiát alapítottak. Ebbe a ma­gánkonzervatóriumba persze nem­csak szláv gyerekek járnak. Az ottani tanárok élete a nemzetközi zongo­raverseny megszervezése, a zsűriel­nök pedig a szarajevói származású Hajrija Vukobratic. Tavaly voltam egy kislánnyal a versenyen, és akkor tapasztaltam, hogy ez a verseny a te­hetséges kezdő zongoristák számára a legmegfelelőbb. A feltételeket az idén Jelena Vasin harmadikos és Teodora Drozdik Popovic negyedi­kes tanulók elégítették ki. Velük mentem, a kolléganőm pedig az én kislányomat, Emmát készítette fel. Jelena és Teodora csupán tíz és fél évesek. A legifjabbak mezőnyében az idén kereken 60 tanuló nevezett be. Tavaly többnyire belgrádiak, az idén meg rengeteg orosz gyerek jött versenyezni. Megijedtünk, de alap­talanul: Jelena második, Teodora harmadik díjjal, Emma lányom is második díjjal a tarsolyában tért visz­­sza. ■ Három gyeremeked mellett hogyan bírod idővel és ekkora energiával a tanítást? - Ha jól értettem a kérdést, ak­kor azt mondhatom, hogy az iskolá­ban megpihenek a gyerekeimtől, otthon pedig a tanítványaimtól. An­na, a legidősebb gyerekem, 14 éves, Attila 13 éves lesz szeptemberben, Emma meg a 10. életévét tölti be au­gusztusban. André Navarra világhí­rű gordonkaművész és professzor szavait idézném: „Az előadóművész élete a magányosokéhoz vehető, míg a pedagógusoké a családé, mind a sajátjáé, mind a diákjaié.” Visszakanyarodva a családomhoz, a férjem harmonikát tanult. És a gye­rekek, amikor megkérdezik, ki zon­gorázik nálunk, azt válaszolják, mi négyen - apun kívül. FÜLÖP György Húsz éve a pályán: Miavecz Edit Magyar Szó MŰVELŐDÉS 1 1 A XXXV. Gyöngyösbokréta­­/ műsora 10.00 A néptánccsoportok érkezése a péterrévei Samu Mihály Általános Iskolába 12.00 Díszfelvonulás 14.00 A Fesztivál ünnepélyes megnyitója a Tisza melletti sportközpontban és üdvözlőbeszédek A fellépők sorrendje: 1. Tisza népi együttes, Péterréve, rábaközi táncok 2. Móricz Zsigmond Művelődési E­gyesület, Do­­roszló, Doroszlói Gyöngyösbokréta néptáncegyüttes: vasárnapi táncmulatság 3. Móra István Művelődési Egyesület, Kevi, Árva­­lányhaj néptáncegyüttes, Zombor vidéki leányjátékok 4. Fehér Akác Művelődési Egyesület, Tótfalu, Fe­hér akác néptáncegyüttes: dél-alföldi táncok 5. Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, Nagy­becs­­kerek, Néptánc néptáncegyüttes: tápéi táncok 6. Vadvirág Hagyományápoló Kör, Ada, Bokréta néptáncegyüttes: szlavóniai karikázó 7. Feketics Művelődési Egyesület, Feketics, Kónya néptáncegyüttes: kunsági táncok 8. Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület, Temerin, Kabala néptáncegyüttes: nyárádnagyaracsi táncok 9. Ady Endre Művelődési Egyesület, Moravica, Délibáb néptáncegyüttes: mezőségi táncok 10. Móra Ferenc Művelődési Egyesület, Csóka, Só­virág néptáncegyüttes, ördöngös füzesi táncok 11. Rus Slovenská Sportitel’na, Backy Petrovec, néptáncegyüttes 12. Arany János Magyar Művelődési Egyesület, Szenttamás, A vajdasági népek és nemzetiségek ha­gyományápoló klubjának néptáncegyüttese: somogyi táncok 13. Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület, Újvidék, Csűrdöngölő néptáncegyüttes, Galga menti karikázó 14. Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, Pancso­­va, Maroknyi néptáncegyüttes: somogyi táncok 15. Orion Művelődési Egyesület, Becse, Búzavirág néptáncegyüttes: dél-alföldi táncok 16. Dom Kulture, Ruski Krstur, Muzičko folklomi ansambl: Opriški Oleksi Dovbuša-Đeđika 17. Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, Torda, néptáncegyüttes: dél-alföldi táncok 18. Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, Orom, néptáncegyüttes: kalocsai táncok 19. Testvériség Művelődési Egyesület, Martonos, néptáncegyüttes: kalocsai táncok 20. Tiszagyöngye Művelődési Egyesület, Török­ka­­nizsa, néptáncegyüttes: somogyi táncok 21. Bartina, Szekszárd, néptáncegyüttes 22. Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, Kupuszi­­na, néptáncegyüttes: kupuszinai táncok 23. KUD „Lele”, Backo Petrovo Selo, néptánc­együttes: Srpske igre iz Bačke 24. Egység Művelődési Egyesület, Erzsébetlak, néptáncegyüttes: rábaközi táncok 25. Mendicus Művészeti Központ, Csantavér, Ne­felejcs néptáncegyüttes: dunántúli karikázó, páros tánc 26. Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör, Becse, Sze­lence néptáncegyüttes: szatmári táncok 27. Hrvatski Kulturni Centar, Szabadka néptánc­együttes: bunjevačko momačko kolo 28. Didó Művelődési Egyesület, Becse, néptánc­együttes: banatski motivi 29. Lifka Sándor Művelődési Egyesület, Hajdújá­rás, Boglya néptáncegyüttes, Galga menti táncok 30. Tamási Áron Székely Művelődési Egyesület, Székelykeve, néptáncegyüttes, Zombor vidéki leány­játékok 31. Bartók Béla Művelődési Egyesület, Csantavér, Bogárkák néptáncegyüttes: szatmári táncok 32. Tisza néptáncegyüttes, Kanizsa, somogyi tán­cok 33. Testvériség Művelődési Egyesület, Horgos, néptáncegyüttes: lőrincrévi táncok 34. Jókai Mór Művelődési Egyesület, Kispiac, if­júsági néptáncegyüttes 35. Népkör Művelődési Egyesület, Szabadka, Ró­na néptáncegyüttes: somogyi táncok 36. Kodály Zoltán Művelődési Egyesület, Topolya, Cirkálom néptáncegyüttes: bodrogközi táncok. Angolt falura is(?) Az ígéretek szerint ősztől Felsőhegyen is megkezdődik az oktatás - Számítógép nem kell az óvodába? - Nehéz a szemléletváltás? Egy alkalmilag összegyűlt társaságban merült föl a közelmúltban az ötlet, hogy újat és többet kellene tenni Felsőhegyért, valami módon összefogni a lakosságot vagy egyes rétegeit. Nem annyira a közművesítés terén, ami inkább a lakosság érdeklődésének a középpontjá­ban áll, hanem a társadalmi életet kellene mozgalma­sabbá tenni, hiszen érezhető például, hogy az évekkel ezelőtti lelkesedés után a két művelődési egyesületben rohadt a munka (a még lelkes szervezők nemegyszer saját műszaki felszerelésüket használják), kulturáltabbá kellene tenni a szövetkezeti otthont, hiszen ez az épület „minden rendezvény” színhelye stb. E­gy-két szervező, gazdasági vezető igen komolyan gondolta, hogy tartós értékeket kellene teremteni, me­lyek ha nem is azonnal, de évek múltán meghozzák eredményüket. Kezdjük hát az óvodával -javasolta a helyi székhelyű szövetkezet elnöke -, de ne hosszas tépelődéssel és tár­gyalásokkal, hanem lehetőleg azonnal. A zentai óvoda (egy központhoz tartoznak a község óvodái) igazgatónő­jének a jóváhagyásával megszervezett szülői értekezle­ten elhangzott, hogy a szövetkezet más védnökök bevo­násával televíziót, videót és számítógépet vásárolna az óvodának, emellett pedig - a lehetőségek szerint, rész­ben szülői támogatással - szinte azonnal jó volna hozzá­látni az angol oktatásához is. Természetesen mindenki egyetértett abban, hogy a pedagógiai szempontok nem nélkülözhetők, különösen pedig az idegen nyelv nem mehet az anyanyelv kárára. Ezután - néhány nap múlva - egy rövid beszélgetés következett az óvoda igazgatóbizottságának elnökével, Rácz Szabó Lászlóval, aki egyben a községi végrehajtó bizottságnak is tagja, beadványt kért, mondván, hogy szinte napok alatt minden „gond” megoldható, egyedül a számítógép vásárlását nem támogatta. FORDULT A KOCKA Az óvoda igazgatóbizottságának elnöke nem tartotta teljesen „legálisának a szülői értekezletet, bár azon mindhárom felsőhegyi óvónő részt vett. Pedig az össze­jövetel legfőbb célja az volt, hogy a kezdeményezők föl­mérjék, van-e igény a szülők körében arra, hogy angolt tanuljanak már az óvodában a gyerekeik, s persze ezt az iskolában, szintén összefogással, folytatnák. Szinte egységes volt az érdeklődés. Május utolsó hetében már az óvoda legfelsőbb veze­tői hívtak össze szülői értekezletet, amelyen az igazga­tóbizottság elnöke és egy tagja mellett az igazgatónő és a zentai óvodákban az egyelőre kísérletinek nevezett nyelvoktatást vezető óvónő is megjelent. Rácz Szabó László meglepetten tapasztalta, hogy Felsőhegyen nincs videorekorder, s megígérte, hogy rövidesen kap az óvo­da tévét is. Az idegennyelv-oktatásnak pedig megvan­nak azok a szabályai, amelyek a legelőnyösebbek a gye­rekek számára, így Zentán heti egy angolórát tartanak az óvodákban, de ősztől Felsőhegyen is ugyanígy meg­szervezik. Ingyenesen, mert a legolcsóbb óvodai okta­tásra törekednek. Azt viszont kizártnak tartotta, hogy számítógép használatát engedélyezzék az óvodás gyere­kek számára. Mert a gyerekeknek igenis mozogniuk kell, és társaságban játszaniuk. Ez kétségtelen, de tudo­másul kell vennünk, hogy a játékbaba, a kisautó, a föci vagy (sajnos) a játékfegyverek halmaza ugyanolyan ré­szévé vált a gyerekek életének, mint a televízió­­ és né­­hányuk számára a számítógép is (egyelőre mint játék­szer), többségük azonban csak a tévében, esetleg a pos­tán, a bankban vagy más hivatalban lát számítógépet. FÉLREÉRTÉS? Az újságíró, aki a szülői értekezleten a kezdeménye­zők véleményét tolmácsolta, annyit kénytelen elmonda­ni, hogy volt szülő, aki az összejövetel után bocsánatot kért, s azt mondta, „mi mindenképp szeretnénk, ha folytatnák, amit elkezdtek”. Ezt muszáj elmondani - számos megjegyzés elhallgatása mellett­­ ahhoz, hogy érthető legyen a cél. Aki Felsőhegyen „valamit” kezdeményezett, azaz a társadalmi élet fölrázását, minden politikai indíttatás nélkül tette. Meg olyasféle lokálpatriotizmusból, amely­nek az a lényege, hogy a falusi gyerekek számos tekin­tetben hátrányos helyzetén némiképp javítsunk. Mert keveseknek van lehetőségük arra, hogy Zentára szállít­sák gyermekeiket angol tanfolyamra (s az is lehet, hogy több tehetség a szülői szemléletmód miatt kallódna el, szervezett­­ esetünkben az óvodai­­ oktatás keretében viszont sokak jó esélye megnőne). S ha a tanításnak az óvodában nem pedagógiai, hanem anyagi vagy szerve­zési akadályai vannak, heti nem egy, hanem több órát kellene tartani, akár támogatók segítségével. S az „ok­tatás szabályait” nem a „szponzorok" akarják megszab­ni, hanem szakemberekre kell bízni. Azt pedig még csak el sem várhatjuk a szülők többségétől, hogy „számító­gépben gondolkodjanak”, amikor - teljesen érthetően - fogalmuk sincs előnyeiről és hátrányairól, egyáltalán funkciójáról. A lehetőséget azonban meg kellene teremteni. Egyáltalán azt, hogy a gyerekek ugyanolyan bátran nyúljanak a számítógéphez, mint például a traktorhoz. A kezdeményezések a lemaradás ellen irányulnak, nem pedig valami rossz vagy valaki ellen. És végül: a szem­léletváltási vagy változtatási kísérletnek mégis van köze a politikához. Abban, hogy a helyi közösségek felszámo­lásával nem maradt olyan valamennyire is működő át­fogó szervezet (az úgynevezett tájékoztatási bizottság sok sikerrel nem dicsekedhet), amelyhez fordulni lehet­ne, amely összegyűjtené a polgárokat, kezdeményezne akár az önkormányzat felé vagy más irányban. Meg per­sze az sem jó, ha esetleg a helyben és gyorsan megold­ható gondok fölszámolására hosszas utánajárás szüksé­ges, és fölösleges terhek ráruházása valakire. Nincs ér­telme vétkeseket keresni, inkább a megoldást kutas­suk. Ami talán elindult. S ez az „óvodaügy” a nézet­­különbségek ellenére is remélhetőleg egy lépést je­lent előre: az óvoda esetleg nagyobb figyelmet fordít a falusi intézményekre is; a vállalkozók, a vállalatok és a szervezők pedig folytatják az óvodások körében megkezdett munkát. FODOR István

Next