Magyar Szó, 1998. december (55. évfolyam, 285-309. szám)
1998-12-02 / 285. szám
1998. december 2., szerda MAGYAR KÖZÉLET Megépül az elválasztó híd Torgyánék visszavonulóban - Lapok sorsa (Tudósítónktól) Budapest, december 1. Maratonira sikeredik a magyar parlament költségvetési vitája, a javaslathoz ugyanis 48 módosító indítvány érkezett. A vita fókuszába a Postabank konszolidációja került, a sokat vitatott adórendőrség felállításáról szóló elképzelés pedig várhatóan csak a jövő héten kerül a honatyák elé. Viszont elkezdődött a külföldiek magyarországi munkavállalásával kapcsolatos értekezés a letelepedési jogra vonatkozóan, úgyszintén az is tudni való: január elsejétől 15 százalékkal emelkedik a vasúti közlekedés díjszabása. Az országgyűlés ülésén élénk vita pattant ki Torgyán József mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter rokonainak előnyös helyezkedéseiről. Nos, a bejelentés szerint menye és annak anyja visszaléptek a Malévnál, illetve a Szerencsejáték Rt. felügyelőbizottságánál felajánlott tisztségektől. A menyként megismert Hingyi Beatrix ugyanakkor közölte: „Méltatlan és etikátlan sajtótámadások közepette szakmai munkát végezni nem lehetséges.” A németek a második világháború végén robbantották fel az Esztergomot és Párkányt összekötő hidat, amely azóta sem épült fel. Időközben oly sok kezdeményezés történt, s nemzetközi hitelek is esedékesek, a Szlovákia és Magyarország között a Dunán átívelő csonka híd azonban egyszersmind amolyan szimbólumává vált a két ország különbözőségének. E tekintetben remélhető most áttörés, hiszen Gabriel Palacka szlovák közlekedési és távközlési miniszter - Katona Kálmán magyar partnerével találkozva - közölte, országa csatlakozik a Mária Valéria híd újjáépítésének finanszírozásáról szóló nemzetközi memorandumhoz. Ezt immár a két ország együttműködési jegyzőkönyve is tartalmazza. Támogatás hiányában leállt az egyszer megszüntetett, majd újraindított Új Pest Megyei Hírlap. A napilap valamennyi munkatársát elbocsátották, ők azonban perrel fenyegetőznek, mondván, érvényes szerződés van a kiadó és az önkormányzat között. Megszűnése esetén Magyarország megyéi közül egyedül Pest megye maradna saját lapja nélkül. Felfejlődésben viszont a Mai Nap c. napilap, amely - úgymond előzetes karácsonyi ajándékként - november 30-ától színes küllemben lép az olvasók elé. A bulvárlap címoldalán Horváth Éva, a Miss World Hungary első helyezettje látható, hasonlóképpen megtudhatjuk, hogy Gálvölgyi János már nagyban készül az RTL Klub szilveszteri show-jára, Pokrivcsák Mónika, a Meri vagy nem meri? műsorvezetője pedig a Danubius Rádióval kokettál. Ők ebben látják az érvényesülést. SINKOVITS Péter Alkudozás a színfalak mögött? Egyre terebélyesedik a Pinochet-ügy A chilei kormány pillanatnyilag nem tervezi, hogy bűnvádi feljelentést tegyen Pinochet tábornok ellen, aki ellen már 14 keresetet nyújtottak be a chilei hatóságokhoz - jelentette ki John Riehl, a santiagói elnöki hivatal főtitkára. Augusto Pinochet ellen a diktatúra áldozatai és politikai pártok nyújtották be az említett kereseteket, amelyeket Chilében jelenleg Juan Guzman Tapia bíró vizsgál. José Miguel Insulza chilei külügyminiszter pénteken kampányba kezdett, hogy nyomásgyakorlással rábírja Londont és Madridot: engedjék hazatérni az október 16-án Londonban őrizetbe vett Pinochet tábornokot. Az AFP jelentése szerint a külügyminiszter értésre adta, hogy a volt diktátort Chilében is bíróság elé állíthatják. A brit sajtó - a hivatalos cáfolatok ellenére - rögtön olyan következtetésre jutott, hogy alkudozás vehette kezdetét London és Santiago között, amely a közeljövőben elvezethet Pinochet szabadlábra helyezéséhez, ha Chilében valóban komoly jogi eljárás kezdődik a tábornok ellen. A brit lordok háza szerdán nem ismerte el a chilei „örökös szenátor” mentelmi jogát, megnyitva az utat az előtt, hogy esetleg kiadják Spanyolországnak. A konzervatív madridi kormány november eleje óta követeli Pinochet kiadatását Baltasar Garzon bíró kérése alapján. Garzon a volt diktátor ellen népirtás, terrorizmus és kínvallatás bűntettében emelt vádat. Halálos fenyegetések baloldaliak ellen Halálos fenyegetést kapott Chiléban Carmen Soria, annak a spanyol ENSZ-alkalmazottnak, Carmelo Soriának a lánya, aki a Pinochet-diktatúra idején Chilében tűnt el, és akinek az ügyében a Pinochet elleni madridi eljárás megkezdődött - jelentette a spanyol El País keddi száma, amely részletesen beszámolt a Salvador Allende lánya elleni halálos fenyegetésekről is. Az újság Santiago de Chile-i tudósítója jelentette, hogy az európai körútról vasárnap hazatért Isabel Allende telefonos üzenetrögzítője és internetes postafiókja tele van halálos fenyegetésekkel, amelyeket nyilván Pinochet támogatói küldtek neki. Halálos fenyegetést kapott két másik szocialista párti parlamenti képviselő is Juan Pablo Letier és Juan Bustos), valamint Jorge Montealegre ügyvéd és a Chilei Kommunista Párt több vezetője. Az ő értesüléseik szerint újjászervezés alatt áll a Pinochet-diktatúra két katonai kémszervezete, a DINA és a CNI, melyek az elnyomás legfőbb eszközei voltak. Az El País arról is beszámolt, hogy az érintettek nem kívánják túldramatizálni a halálos fenyegetések ügyét, Isabel Allende például nem is kérelmezte a kabinet által felajánlott testőri védelmet. (MTI) Holocaust-konferencia Washingtonban Stuart Eizenstat amerikai külügyi államtitkár beszédével kezdődött meg hétfőn este Washingtonban az a négynapos nemzetközi értekezlet, amelyen 44 ország és 13 kormányon kívüli szervezet (NGO) képviselői vitatják meg a holocaust időszakában a nácik által elrabolt vagyonok sorsával összefüggő kérdéseket. Míg az egy évvel ezelőtt Londonban tartott tanácskozás tárgya főként az elrabolt arany volt, ezúttal - az amerikai külügyminisztérium és a washingtoni Holocaust Emlékmúzeum szervezésében - a műkincseknek, a zsidó vallási közösségektől elvett javaknak, illetve a holocaust-áldozatok életbiztosítási kötvényeinek a sorsa áll a figyelem homlokterében. Mint Eizenstat fogalmazott, ez a tanácskozás jelentheti az utolsó lehetőséget a nemzetközi közösség számára, hogy megírja a végső fejezetet minden idők legnagyobb emberi tragédiájához. A nácik által megkaparintott javak ügyét 50 éven át figyelmen kívül hagyták. A vészkorszak túlélői lassan kihalnak, a munka tehát sürgető, mert a holocaustot átélt embereket meg kell szabadítani a nyomorgástól és a félelemtől - mondta az amerikai államtitkár. Az eszmecsere tárgyát képező műkincsek számát nagyon hozzávetőlegesen több tízezerre teszik. Mintegy tízezer lehet a vagyonuktól megfosztott hitközségek, zsinagógák, egyházi iskolák és temetők száma. Még nagyjából sem lehet egyelőre felmérni, hány olyan életbiztosítás köttetett, amelynek kedvezményezettje a holocaust áldozatává vált, de leszármazottai soha nem kaptak biztosítási összeget. A találkozó voltaképpeni tárgya, hogy megvitassák, miként lehet nemzetközi egyetértés mellett igazságot tenni ezekben a bonyolult kérdésekben. A szerteágazó téma egyik szála a műkincsek esetében a jóhiszemű szerzés jogi problémája. Ennek mintegy illusztrációjaként a washingtoni tanácskozás kezdő napján jelentette be a bostoni szépművészeti múzeum, hogy a birtokában levő Monet-kép eredetileg bizonyára egy zsidó családé volt, és a nácik kobozták el. (MTI) Magyar Szó KÜLPOLITIKA 3 „Milošević nem a stabilitás tényezője” Az USA élesen bírálta a jugoszláv elnököt . A nyugati sajtó spekulációi a belgrádi hatalom sorsáról (Folytatás az 1. oldalról) „A Miloševićtyel szembeni aktív beavatkozást különböző körök kezdeményezték, közöttük a Fehér Ház is, ahol a Milošević-rezsim megsemmisítéséről Clinton nemzetbiztonsági tanácsadó csoportja tárgyalt, ideértve a CIA-t és annak a véderőminisztériumbeli testvérszervezetét, a DIA-t is" - állította a londoni lap. A CIA egykori magas rangú tisztségviselője, aki néhány évig foglalkozott a Balkánon történő eseményekkel, kijelentette az Observernek: „Az utóbbi napokban napirendre került a Milošević hatalmának megdöntésére irányuló politika aktivizálása.” Az újság más, meg nem nevezett forrásai közölték, hogy az utóbbi napokban megbeszélést tartottak, amelyen részletesen megvitatták a jugoszláv válságot gyorsan megoldani hivatott politikát, amely válság „egyértelmű megoldása Milosevic karrierjének a vége lenne”. Egy fehér házbeli forrás kijelentette a londoni lapnak, hogy a figyelem középpontjába azok az erőfeszítések kerültek, amelyekkel segítenének Crna Gorának abban, hogy önállósuljon Belgráddal szemben, valamint támogatást nyújtanának a szerbiai ellenzéknek. Az Observer azt is tudni véli, hogy Clinton a múlt heti megbeszélések során feltette a kérdést: „működne-e a független Kosovo?”, amit az újság úgy kommentál, hogy egy ilyen lépő támogatása „drámai fordulatot jelentene, mivel az eddigi diplomáciai erőfeszítések Milošević hatalmának a fenntartására irányultak, és semmibe vették a kosovói függetlenségi követeléseket”. Az amerikai külügyminisztérium tisztségviselői közölték, az új politika legfőbb szószólója Robert Gelbard, az elnök balkáni különmegbízottja, aki magánbeszélgetések során állítólag kijelentette: „Itt az ideje, hogy az USA segítsen Milošević megdöntésében.” Az amerikai külügyminisztérium tisztségviselői úgy értékelik, Momčilo Perišić leváltása a vezérkari főnök posztjáról összefüggésben áll a ténnyel, hogy „Perišić közölte Milosevittyel, nem fog részt venni a Crna Gora-i függetlenségi törekvések elleni bármilyen rendőri vagy katonai akcióban”. Az Observer egyébként tudni véli, hogy „egyes jelek szerint Periáré Crna Gora lehetséges elszakadásáról tárgyalt amerikai diplomatákkal". A cikk értelmében a CIA a volt és a jelenlegi Jugoszlávia területén az elmúlt hetekben ismét felerősítette „elemző struktúráit", a CIA-t pedig az a félelem mozgatja, hogy Milošević hatalmon maradása meghatározatlan időre meghosszabbítaná az amerikai jelenlétet a régióban. A londoni lap végül meg nem nevezett belgrádi megfigyelőket idéz, akik Pekásé és Stamásé, az egykori szerbiai állambiztonsági főnök következő lépéseire várnak, mivel a gyenge és egymással veszekedő belgrádi ellenzéki politikusoktól eltérően nekik reális befolyásuk van. Ezenkívül mindketten jó viszonyban állnak Dukanovic Crna Gora-i elnökkel, akiről az a vélemény alakult ki, hogy Nyugat-párti, és Milosevic lehetséges utódjának számít - tudósít az Observer írásáról a Beta hírügynökség. „A GYENGESÉG JELE” A The New York Times vasárnapi számában belgrádi és washingtoni elemzők véleményét közli, mely szerint a „Milosevic közvetlen munkatársai körében elvégzett legújabb tisztogatás a gyengeség jele, és a jugoszláv elnök meg felesége hatalma végének a kezdetét jelzi”. Az amerikai napilap tudósítója Belgrádból azt jelentette: „az elmúlt egy hónap alatt Milosevic egykori munkatársai észrevették, hogy szemmel láthatóan bizonytalan, mivel a kosovói helyzet kicsúszik ellenőrzése alól, a legyengült gazdaságnak pedig egyre rosszabb a helyzete". A The New York Times úgy értékeli, a jugoszláv elnök „elkezdett eleget tenni a nagy politikai hatalommal rendelkező felesége követeléseinek, és saját apparatcsikjait az ő kommunistáival váltja föl". Az amerikai napilap szerint Milosevic bukása jelentős következményekkel járna az Egyesült Államok számára. A Clinton-kormányzat a boszniai béke őreként és a Kosovóval kapcsolatos tárgyalópartnerként viszonyul a jugoszláv elnökhöz — véli a lap. A tudósító szerint „a legközelebbi munkatársak körében végzett tisztogatás” azután kezdődött meg, hogy Milosevic megállapodott Holbrooke-kal a kosovói megfigyelőket illetően, a leváltások után pedig független médiumokat tiltottak be és megkezdődött a Belgrádi Egyetem professzorainak üldözése. A The New York Times megállapítja: a gyenge szerbiai ellenzék, amely szétesett az 1996/97-es tüntetések után, ismét gyülekezni kezdett. Ennek kapcsán idézi Nebojša Čovićot, a Szövetség a változásokért jelenlegi koordinátorát, aki úgy véli: „Csak idő kérdése, hogy a nép egyre nagyobb elégedetlensége mikor ömlik ki az utcákra.” Čović szavai szerint ez esetben döntő szerepe lesz a 90 ezer fős rendőrségnek, amely jelenleg Milosevic szerbiai hatalmának a fő tartópillére. Az ellenzéki politikus a The New York Timesnak kijelentette: a rendőrség egyre inkább kész Milosevic ellen fordulni, de biztos akar lenni abban, hogy a győztes oldalon fog állni - jelentette a Beta. A tegnapi The Daily Telegraph is úgy véli, a legutóbbi belgrádi „tisztogatások” találgatásokra adtak okot, melyek szerint Milosevic „rezsimje” sohasem volt bizonytalanabb. Meg nem nevezett diplomaták a londoni lapnak elmondták, egyelőre nem úgy tűnik, hogy a hatalom a végnapjait élné, de „a hozzá nem értése az elbocsátásokkal csak fokozódott”. Az újság szerint London és Washington továbbra sem rendelkezik összefüggő stratégiával a régióban, és a két fővárosban nem örülnének Szerbia további destabilizációjának. Milosevic lehetséges utódja az ultranacionalista Šeselj lenne, aki „még rosszabb". Ha azonban Milosevic marad, rövid időn belül konfliktusba kerülhet Crna Gorával, vagy pedig a szerbiai muzulmánokkal, vagy magyarokkal - értékeli a lap. (márton) POTSDAMI CSÚCS Új lendületet a kapcsolatoknak Német-francia közös nyilatkozat (Folytatás az 1. oldalról) A német kancellár Brandenburg tartomány székhelyén katonai tiszteletadással fogadta francia vendégeit: Jacques Chirac államfőt és Lionel Jospin miniszterelnököt A ceremónia után Schröder és Chirac megkezdte első, négyszemközti eszmecseréjét, míg a két ország pénzügyminiszterei, Oskar Lafontaine és Dominique Strauss-Kahn a pénzügyi és az adópolitika összehangolásáról kezdtek megbeszélést Gerhard Schröder és Lionel Jospin megbeszélésének középpontjában az Európai Unióval, az integráció elmélyítésével összefüggő kérdések álltak. Szóba került a mezőgazdasági termelőknek fizetett brüsszeli szubvenció éppúgy, mint az a bonni óhaj, hogy találjanak módot a közös EU-kasszába fizetett német nettó befizetés (évi 22 milliárd márka) lefaragására. A két szociáldemokrata politikus megvitatta Schrödernek azt az elképzelését is, hogy az uniós tagállamok összehangolt foglalkoztatási politika kidolgozásával próbálják meg visszaszorítani a közös gondot jelentő munkanélküliséget A kormányfői megbeszélés után került sor Schröder és Jacques Chirac francia elnök vezetésével a német-francia védelmi bizottság ülésére. A testületnek tagjai a védelmi és a külügyminiszterek, valamint a két vezérkari főnök is. A konzultáción, amelyen szinte minden német minisztérium vezetője megismerhette francia kollégáját, a németek elfogadták a franciák kérését a brit-német légiközlekedési és űrjárműipari tandem hármas együttműködéssé alakítására, így a német Dasa és a British Aerospace mellett a francia Aérospatiale is bekapcsolódhat a repülőgépek és műholdak közös fejlesztésébe és gyártásába. A német-francia védelmi bizottságban szóba került Bosznia is. A felek azon a véleményen voltak, hogy a balkáni országnak nyújtott nemzetközi segítség „túljutott a csúcson", mértékét a jövőben fokozatosan csökkenteni kell, ha a decemberben Madridban összeülő balkáni békekonferencia is úgy határoz. ÖCALAN-ÜGY A kézenfekvő megoldás Az alig egy hónapja hivatalba lépett új német kormány nem kapott száz nap türelmi időt: adóreform-elképzelései heves belpolitikai vitákat váltottak ki (még a koalíción belül is), külpolitikai síkon pedig Joschka Fischer külügyminiszternek a NATO nukleáris stratégiáját megkérdőjelező nyilatkozata okozott homlokráncolást és enyhe megütközést Washingtontól Londonon át Párizsig. Mindennek a tetejébe november közepén Rómában őrizetbe vették Abdullah Öcalant, a Kurd Munkáspárt (PKK) vezetőjét, akinek további sorsa lehűtötte a német-olasz viszonyt, Ankara és Róma kapcsolatát pedig megmérgezte. A PKK vezére ellen jó néhány éve volt érvényben elfogatóparancs Németországban; ennek alapja az Öcalan megbízásából német földön elkövetett gyújtogatások és egyes „áruló” PKK-tagok meggyilkolása volt. A németek azonban maguk sem gondolták komolyan, hogy Öcalant valaha is kézre kerítik. Amikor aztán az olasz hatóságok - éppen a német körözés alapján - elfogták a kurd politikust, akinek mozgalma önálló Kurdisztánt kíván létrehozni a népe által lakott török, iraki, iráni és Szíriai területekből, Bonn kínos helyzetbe került. A kormány illetékesei némi köntörfalazás után közölték: nem kérik Rómától Öcalan kiadatását Előbb arra hivatkoztak, hogy az ellene felhozott vádak gyenge bizonyítékokra épülnek, s azok alapján nem lehetne jogerősen elítélni egy perben. Ez a „lufi” hamarosan kipukkadt, amikor az ügyészség közölte: a vádpontok kellően megalapozottak, Öcalan nem úszná meg a pert több évi börtön nélkül. Ekkor Schröderék taktikát változtattak, és a belső béke megőrzésére hivatkozva hagyták az olaszok nyakán a kurd politikust Massimo d’Alema olasz kormányfővel tárgyalva a német kancellár már ezt az érvet hangoztatta, emlékeztetve vendégét arra, hogy német földön kétmillió török és mintegy félmillió kurd él. Egy Öcalan-per már önmagában is jókora gyújtóanyagot szolgáltatna a szemben álló két tábornak, az ítélet pedig minden bizonnyal heves összecsapásokhoz, véres merényletekhez vezetne. Az utóbbi napok bonni, berlini, hamburgi tüntetésein ugyanis egyértelműen kitűnt: török részről csak Öcalan halálra ítélése számíthat egyetértésre, míg a kurdok csak egy felmentő ítéletet fogadnának belenyugvással. Hogy mégse maradjon végleg Róma kezében a bajuszos kurd népvezér, Schröder és d’Alema salamoni megoldást talált ki: Öcalant nemzetközi bíróság elé kell állítani, annak összetételét az Európai Unió tagállamai fogják meghatározni. Addig is maradjon Öcalan Rómában. A németek föléleztek, az olaszok fogcsikorgatva jó képet vágtak a dologoz, a törökök viszont bőszen tiltakoztak a kilógó lóláb láttán. A nemzetközi bíróság ugyanis ma még csupán fikció elvi alapjának meghatározásához, összetételének és székhelyének eldöntéséhez évekre lesz szükség. A perre optimális esetben is csak 4-5 év múlva kerülhet sor - az ítéletre pedig további éveket kellene várni. Gúnyos kommentátorok szerint Öcalannak nagyobb az esélye arra, hogy végelgyengülésben hunyja le a szemét, mint hogy megérje az ellene indított per jogerős lezárását. Ami biztató, az a kurdkérdés előtérbe kerülése. A német és az olasz kormányfő javaslatában ugyanis helyet kapott az a kitétel, amely szerint az Európai Unió tanácskozást kezdeményez a kurdkérdés politikai eszközökkel való megoldására. A múltban mind Németország, mind az EU szemérmesen elfordította a fejét, s illetéktelen voltát hangoztatta, amikor egy-egy (ráadásul német fegyverekkel folyó) török irtóhadjárat kapcsán a figyelem homlokterébe került a kurdok sorsa. A bonni és a brüsszeli dossziékból csak akkor került elő az emberi és kisebbségi jogok törökországi megsértése, amikor le kellett söpörni az asztalról Ankara soron következő kérelmét az EU-felvételhez vezető tárgyalásokra vonatkozóan. Azután pedig villámgyorsan homály borult az emberi jogokra, midőn arról folytak tárgyalások, hogyan lehetne csökkenteni az Európába áramló kurd menekültek számát. Az EU illetékesei ekkor a török kormány képviselőivel ültek tárgyalóasztalhoz, hogy eldöntsék: miként lehetne megakadályozni, hogy az üldözöttek külföldre meneküljenek... Akadna egy kézenfekvő megoldás: be kellene szüntetni az üldözésüket, házaik felgyújtását, falvaik lerombolását. Az EU-nak erre kell rábírnia Ankarát, amivel esetleg két legyet üthetnének egy csapásra: kevesebb kurd menekülne külföldre Kelet-Anatóliából, Ankara bizonyítványa viszont biztosan javulna a majdani EU-csatlakozás szempontjából. Brüsszel részéről, a jelek szerint, megvan végre a hajlandóság a kurd probléma megvitatására és egy politikai rendezés előmozdítására. A labda immár a török térfélen van. (MTI)