Magyar Szó, 1999. június (56. évfolyam, 117-142. szám)
1999-06-23 / 136. szám
G AKTUÁLIS Rendkívül írjatok! Címeink: Forum, Képes Ifjúság, Vojvoda Mišić u. 1/vn, 21000 Újvidék, Képes Ifjúság szerkesztősége, Lazar Nešić tér 1/Vn, 24000 Szabadka, szpray@eunet.yu, kepesifi@hotmail.com). Nézzék meg a WEB-Ifit is: www.jpte.hu/ki A KIZÁRT KÜLVILÁG A hóvégén újabb előadást láthattunk Zentán.Az Orpheus Theatre és a Zentai Színtársulat ezúttal Déry Tibor Talpsímogatóját készítette el Szabó László rendezésében. A darab után György Anett, Dohány Erzsébet, Huszta Dániel, Baji Zsolt és Lénárd Róbert - valamennyien középiskolások - ült le velem egy rövid beszélgetésre. Természetesen arra voltam kíváncsi, hogyan sikerült átvészelniük az elmúlt hónapokat, de nem lehetett megkerülni az ép,pen csak bemutatott színművet és a nyári terveiket sem. Elmondták, hogy szinte csak enni és aludni jártak haza, állandóan a színházban voltak, próbáltak és az nagyon sokat segített nekik abban, hogy megfeledkezzenek egyéb gondjaikról. Keveset gondoltak arra, ami körülöttük zajlott, egymással törődtek és az előadással. Kizárták a külvilágot, pontosabban nem foglalkoztak vele annyit, mint mások. Úgy gondolják, a színház nélkül mindenki unatkozott volna, hiszen az iskola hirtelen befejeződött, a társaságok szászakadtak, nem találkozhattak olyan gyakran, mint korábban. Kezdetben nehezen tudtak beilleszkedni a darab hangulatába, hiszen a Talpsimogató nem az ő korukban játszódik, ők már szerencsére nem voltak részesei annak a világnak. Sok, a kommunizmusra vonatkozó fogalmat, elvtársazást kihúztak, módosítgattak és az utolsó híre összeállt a dolog. Azt azért megállapítják, hogy talpsimogatók leznek, manapság talán még többen is. A nyári terveik is színházhoz és a próbákhoz kötődnek. Június 25-én - tehát ezen a pénteken - újabb bemutatójuk lesz, a Szávhri című táncjáték, amelyet egy hindu népmese alapján rendez Tóbiás Krisztián. Aztán pár hetet pihennek, majd szeretnének valami újabb dologba kezdeni. Utazást nemigen terveznek, hiszen - az ő szavaikkal - egyesek alaposan tönkretették a nyarukat. Hajnal Jenőt, a zentai közművelődési központ igazgatóját arra kértem, vázolja néhány mondatban, mennyire sikerült megőrizni a város színes és gazdag művelődési életű. - Arról talán nem is beszélhetünk, hogy valamit is sikerült teljes egészében megőrizni. Próbáltunk tenni azért, hogy legalább a legkisebbek érezzék, figyelünk rájuk, néhány lelkes pedagógus részvételével a legtöbb program nekik szólt. A színházban is dolgoztak a fiatalok, tehát valami állandóan történt, nem szakadt meg minden, de ez senkit sem elégíthetett ki, hiszen hiányzott a korábban megszokott rendszeresség. Külön gond, hogy éppen évadzáró van, pedig az embereknek, akikben felhalmozódott a válság, a félelem és a hűségbeesés érzése, most kellene visszaadni a hitet, hogy nincs minden veszve. Közösségünknek már voltak komoly válságai, de úgy érzem, hogy egyre fogy a hitünk, a bizakodásunk, a reményünk. Legnagyobb rendezvényeink folytonosságát mindenáron szeretnénk megőrizni, de erre a nyárra már „csak” az erőgyűjtés marad, hogy ősszel nagyobb hittel kezdjük átmenteni azt, ami az elmúlt időszakban értékké kovácsolódott. Tóth Lívia Magyar Szó A Sziget, amelyik Pepsinek neveztetett Június van, nyár. Ami a forróságot illeti, szinte még csak leheletnyi ideje, hogy - talán, s remélhetőleg véglegesen - elmúlt egy, a fejünk felett tomboló vihar, amely a nyár nélkül is halmozta az igen meleg helyzeteket. Normális időkben, rendes körülmények közepette ilyenkor, júniustájt már egészen más jellegű dolgok szokták lekötni a figyelmünket. Az alcím alapján valószínűleg mindenki tudja, vagy legalábbis sejti, hogy a Diákszigethez, a Pepsi Szigethez akarok kilyukadni kacifántos bevezetőm végeztével. A „hagyományos júniusok” egyik elengedhetetlen témája volt már évek óta a Szigetre való készülődés. Lestük, milyen nagy, neves sztárokat sikerül még becserkészniük a szervezőknek, a fesztiválprogram véglegesítése és kihirdetése után, milyen meglepetéseket tálalnak, fontolgattuk, hogyan úszhatnánk meg a legolcsóbban az utazás és az ott tartózkodás költségeit... Az idén azonban ez is valamelyest másképp alakult. Amíg a háborús híreket lestük, valahogy elsikkadtak életünkből ezek az alkalmanként gyarlónak is nevezett, ám manapság egészen más szempontból - „civil” élvezetek. A morbiditás határait súrolja, hogy a B-52 sem az azonos nevű együttest jelentette most már, hanem a mindennapok rideg valóságát. Csak remélni tudjuk, hogy a borzalmak mostantól emlékezetünk „múltának nevezett időszférájába települnek át, a történészek íróasztalain végzik... Felocsúdva talán újra előrángathatjuk rejtett tartalékainkból a dédelgetett álmainkat, melyek között kiemelt helyen szerepel egy olyan táel is, miszerint „eljutni a Szigetre”... A Képes Ifiben már évek óta rendszeresen beszámoltunk a Sziget rendezvényeiről - elöljáróban a programajánlatokról, utólag pedig a koncertekről, a hangulatról, meg általában arról, ami a Sziget rendezvényeit jellemezni szokta. Az idén azonban lemaradtunk. Még az év elején szóltunk arról, hogy tavaly egy betörésben a Sziget Iroda Orlay utcai helyiségeit teljesen kifosztották a hívatlan látogatók, s veszélybe került az idei fesztivál megrendezése. Azóta persze a talpraesett szervezők feltalálták magukat, minket viszont a Sziget témájától egészen más jellegű események térítettek el... Most talán újra van, avagy lesz értelme írnunk róla. Ha ugyanis hamarosan feloldják Jugoszláviában a hadiállapotot, már a hadköteles korban lévő fiúk is kiutazhatnak majd - egyebek mellett - a Szigetre is. A lányok előtt ugyan eddig sem jelentett akadályt a határátkelőhely, de elvégre a Sziget elsősorban egy hangulat, ami egyedül, társaság nélkül sohasem lehet az igazi... Annyit máris elmondhatunk, hogy az előzetes egyeztetés és programterv alapján vajdasági fellépői is lesznek a PEPSI SZIGET '99-nek, ennek azonban továbbra is előfeltele, hogy augusztusig megszűnjön a hadiállapot, avagy, amennyiben ez mégsem történne meg addig (bár egyáltalán nem szeretném ezzel a falra festeni az ördögöt, mert régi rossz szokása, hogy lemászik...), hogy sikerüljön nekik beszerezni a határátlépéshez szükséges engedélyeket. A Sziget után érdeklődő olvasóinknak egyelőre az Internetet ajánlhatjuk, ahol a http: www.sziget.hu címen juthatnak a rendezvénnyel kapcsolatos közelebbi információkhoz. Emellett a Képes Ifi szerdai oldalait is érdemes lesz figyelni a Magyar Szóban. (szpray) Egy bűntett Mibenléte Gyilkosság történt. Tudjuk, hogy életünk véges, ám lehet, hogy még annál is rövidebb, ha valaki a halálig tartó haladéktól önkényesen megfoszt. Karcsú, hosszúcombú lányok a képen. Nem csupán a kertvárosi tájék, a gyönyörű szőke és barna lányok is elviselhetetlenül megszépülnek a Technicolor tónusaiban. Ez itt a dialógus helye lenne. Olyan mindegyik szépség, mintha éppen szólt volna valamit, mintha most hagyta volna el egy-egy alkalomhoz illő szó a szájukat, amely félig nyitva volt és összezárult, persze nem szorosan, távol egy esetleges állati harapás emlékáől. Puha minden, talán épp a bujkáló nap szórt fényének hatására. Angyalok az áriszomban. A gyilkos személye természetesen még ismeretlen. A kertben lézengő személyek között kell keresnünk. A jó krimi elkésett potyautasokat soha nem vesz fel. Poharak hártyaüvegei emelkednek az ajkakhoz, amelyek attól aztán még csillogóbbakká válnak. A puha fű, vagy a füvet imitáló zöld színű kerti szőnyeg hangtalanná teszi a lépteket. Torokköszörülés, köhintés, meg egy közeledő motorzaj hallatszik csak. Hova a csodába tűntek el a madarak, mert nem fut el a lábak között egy fésült lobonca miatt tartott eb, mitől is ez a süppeteg idill? Persze a hiány is Technicolor. És az áldozat ki lehet? Ha most előkerülne egy tévériporter - tényleg, hol a csodában késik azt kellene válaszolnom, a nyomozás érdekében egyelőre minden adatot vissza kell tartanom. Röhögve tértem magamhoz. Még ott, az ágyban beszámoltam a rejtélyes esetről feleségemnek, aki egyébként véletlenül sem a bűnügyi történetek kedvelője. Hosszan ecseteltem a színesben álmodott női bájakat, kitértem öltözékükre is, amely pasztellszínű sportos viselet volt. Részleteztem a helyszínt, körüljártam az összes kerti asztalt, élő sövényt, és be kell most ismernem, rögtönöztem is néhány részletet, a történet folyamatosságát megőrzendő. Feleségem látta rajtam a felindultságot, ezért meglepően figyelmesen hallgatott. Szép. Technicolor környezet volt, élvezhettem volna még, meséltem, csakhogy a nyomozás oly hamar végkifejletéhez érkezett. A kert alá érkezett ugyanis az a tehergépkocsi, amelynek motorzúgását már imént is hallani lehetett. Robogott a jármű és tekintettel a forgatásra sem lassított. A ponyva nélküli pótkocsin kacsákat szállított, harminc-negyven mindig azonos irányba bámuló hízott kacsát. Csak az utolsó előtti jól megtermett gácsot fordította vissza rövid időre a fejű, majd olyan hangon, amelyen a felsőhegyi postás meséli a nagyszájú békáról szóló vicct, a következőt hápogta: én vagyok a gyilkos, ééén vagyok a gyilkos! Utána már csak a távolodó zúgás hallatszott. Beszédes István 1999. június 23., szerda A szabadkai sakkélet reneszánsza Új színfoltok a FEKETE-FEHÉR TÁBLÁN Hosszú ideig tartó tornamély válság után a szabadkai sakkélet felemelkedőben van. Még most is, amikor a távlattalanság vírusa behatolt a társadalom minden sejtjébe. A klubnak újra stabil tagjai és állandó látogatói vannak, akik egészséges vérkeringést biztosítanak e különös hangulatú helynek. Sziporkázó szellemű, de ugyanakkor bohém emberek, igazi egyéniségek járnak ide, akik sajátságos légkört kölcsönöznek a helynek. Itt minden olyan, mint maga az ősi játék: feszült izgalom, szikrázó fordulatok, katarzis, megtisztulás, csend. (Ez utóbbin azért persze lehet vitatkozni.) A Spartacus Sakk Klub htköznapjairól Nemes Gábor, a klub alelnöke, egyébként az építészeti munkálatokkal foglalkozó Subiro nevű cég igazgatója nyilatkozott: - Két évig tartó kínos szünetet követően bírósági úton visszaszereztük a Spartacus helyiségeit. Gyorsan felpezsdítettük a szabadkai sakkéletet. Egyes tagjaink, akik időközben szászéledtek vagy más klubokhoz csatlakoztak, visszaszivárogtak, újak is jöttek. Dušan Stipanovic elnökkel együtt olyan klubpolitikát alakítottunk ki, mely rövid idő alatt meghozta gyümölcst. A sakkozók között egészséges hangulat jött lére, s a szponzorálás is beindult. Ennek tudatában talán nem meglepő, hogy a csapat bekerült a II. Szövetségi Ligába, mégpedig egy igencsak fényes diadalt követően. A klub havonta szervez gyorslépéses tornát, valamint évente kászer rendez úgynevezett víkendbajnokságot. Ezen kívül más klubok által szervezett versenyeken is jelen vagyunk. Évente kászer van úgynevezett play-off gyorslépéses torna, melyen az előző fél év nyolc legjobb játékosa méri össze tudását. Az utóbbi időben ragyogó teljesítményt nyújt Žarko Subašić, klubunk ifjú tagja és huzamosabb ideje remekel ifj. Szűcs Imre. A színvonalas utánpótlás érdekében szándékunkban állt tehetséges diákokat toborozni a szabadkai salikból. Erről értesítettük az iskolákat, de a kezdeményezésünk egyelőre nem talált megfelelő visszhangra. Svetozarjančikin, a sakk klub szervezője: - A fiatalabb generációval Jeszenszky Tibor foglalkozik, aki kisebb sakksulit indított be, Vukašin Gálié pedig egy tehetséges tavankuti fiatalt edz. Nagyon szeretnénk, ha a jelenleginél sokkal több ifjú talentum csillogtatná meg képességeit klubunkban. Elnökünk és alelnökünk, valamint Milorad Moravic sakkozó és a klub házmestere nagyszerű feltételeket és kiváló légkört teremtett. Állítom, hogy klubunk az ország egyik legszebb és legkorszerűbb helyiségével rendelkezik. Ennek az atmoszférának a betetőzése a szuper sakkozási lehetőségeket nyújtó, egyre szépülő kerthelyiségünk. Klubunk mindenkit tárt karokkal vár. Nem muszáj profinak lenni, elég ha az illető szereti a játékot. A fiatalokat különösen biztatnám, hogy minél nagyobb számban látogassanak el hozzánk. Talán az sem mellékes szempont, hogy a játék gyönyörei és a barátkozási lehetőségek mellett nálunk kedvező áron fogyaszthatnak alkoholmentes és alkoholos italokat. Persze ne ez legyen az elsődleges ok, amiért a klubba jönnének A szabadkai Spartacus Sakk Klub minden nap 17 órakor nyitja meg kapuját. Deng Aranyhal gyanánt Képzeld, virágzott a Tisza! Gyönyörű élmény. Szálltak a sárga-barna kosztümös kérészek a víz felett (lárvagatyájuk még ott lebegett a potrohukon), és rövid szerelmi nászuk alatt, amelyre állítólag 6-7 évig készülnek, zabálta őket a part összes éhenkórász, repülésre képes madara, meg a vízi fauna minden úszni tudó hala is. A parton horgászok kapkodták és tűzték őket azonmód horogra, s rakták a többit, szárnyát kitépve, a csontkukacos dobozba az izgő-mozgó férgek tetejére. Az élet szép, a természet e váratlan virágzásának mindenki örül. A rakpart csókolózó szerelmesei egymás nyakába martak, a szembenálló politikusok is összebékültek, miközben a horgokon mohó harcsa rángatózott, és kövér pontyot vertek este fejbe a konyhaasztalokon, nem egyszer persze, hanem amíg mozgott, de amint elkezdték a pikkelyeit lefeszegetni, újra és újra feléledt és csapott nagyokat, pedig már úgy folyt azére, mintha legalábbis meleg volna. Kicsordult az erkélyeken is, sőt az alagsorban található Oázis vendéglőt is elöntötte. Megteltek a vendégek feletti lámpaburák a pirosló lével, mint valamiféle lemenő nap sütötte akváriumok, s nem is ittak mást aznap, mint bólét, amelyben aranyhal gyanánt narancsszelet úszkált. Dumás David Bowie: Very Best Best Best Best Best Best Best Best Best Ez nem Amerika Bezzeg David Bowie-nak nincsenek olyan háköznapi gondjai, mint a fejfájós ébredés, a reggeli kávé beszerzése, sorba állás (hiába!) a benzinjegyekért. Könyvet kritizál, cyberpunxként hányja kardélre az ellenfeleit a videojátékban, újságot szerkeszt, festeget és időnként meglep minket egy fantasztikus albummal. Őt nem túlzás a XX. század polihisztoraként emlegetni. Lassan több mint harminc éve kaméleonoskodik, s valljuk be, kiválóan csinálja a három évtized gyöngyszemeit, mérföldköveit foglalja magába ez a ki tudja már, hányadik válogatás. Itt vannak a nagy slágerek: Fame, Let's Dance, a csodálatosan ájzalmas Space Oddity, a changes, amely után mindannyian vágyakozunk stb. Felbukkannak a duók is a másik nagy öreggel, Mick Jaggerrel (Dancing In The Street), a homorock „királynőjével” Freddie Mercury-val (Under Pressure) és a technokorszak egyik úttörő csoportjával, a Pet Shop Boys-szal (Hello Spaceboy). Egy igazi érdekesség a Pat Metthenny-vel közösen szerzett This Is Not America, amely a nálunk megérdemeletlenül az ismeretlenség homályába sülylyedt Sólyom és Hóember (Falcon and the Snowman) című nagyszerű politikai thriller betétzenéje volt. Egyszóval: nagyszerű válogatás, értékes karcolatok egy kiváló művész munkásságából. Egyedüli fogyatékossága talán az, hogy néhány nagyon fontos szerzemény nem kapott rajta helyet. Mondjuk a Macskaemberek zenéje, a Heroes vagy éppen a China Girl. E számokkal talán még teljesebb képet kaptunk volna Bowieról, Ziggy Stradtust-ról vagy éppen Nathan Adler detektívprofesszorról. Tádé