Magyar Szó, 1999. június (56. évfolyam, 117-142. szám)

1999-06-23 / 136. szám

G AKTUÁLIS Rendkívül írjatok! Címeink: Forum, Ké­pes Ifjúság, Vojvoda Mišić u. 1/vn, 21000 Újvidék, Képes Ifjú­ság szerkesztősége, Lazar Nešić tér 1/Vn, 24000 Szabadka, szpray@eunet.yu, kepesifi@hotmail.com). Nézz­ék meg a WEB-Ifit is: www.jpte.hu/ki A KIZÁRT KÜLVILÁG A hóvégén újabb előadást láthattunk Zentán.Az Orpheus Theatre és a Zentai Színtársulat ezúttal Déry Tibor Talpsímogató­j­át készítette el Szabó László rendezésében. A darab után György Anett, Dohány Erzsébet, Huszta Dániel, Baji Zsolt és Lénárd Róbert - vala­mennyien középiskolások - ült le velem egy rö­vid beszélgetésre. Természetesen arra voltam kíváncsi, hogyan sikerült átvészelniük az elmúlt hónapokat, de nem lehetett megkerülni az ép­,­pen csak bemutatott színművet és a nyári terve­iket sem. Elmondták, hogy szinte csak enni és aludni jártak haza, állandóan a színházban voltak, próbáltak és az nagyon sokat segített nekik ab­ban, hogy megfeledkezzenek egyéb gondjaik­ról. Keveset gondoltak arra, ami körülöttük zaj­lott, egymással törődtek és az előadással. Ki­zárták a külvilágot, pontosabban nem foglal­koztak vele annyit, mint mások. Úgy gondolják, a színház nélkül mindenki unatkozott volna, hi­szen az iskola hirtelen befejeződött, a társasá­gok szászakadtak, nem találkozhattak olyan gyakran, mint korábban. Kezdetben nehezen tudtak beilleszkedni a darab hangulatába, hiszen a Talpsimogató nem az ő korukban játszódik, ők már szerencsére nem voltak részesei annak a világnak. Sok, a kommunizmusra vonatkozó fogalmat, elvtársazást kihúztak, módosítgattak és az utol­só híre összeállt a dolog. Azt azért megállapít­ják, hogy talpsimogatók l­eznek, manapság talán még többen is. A nyári terveik is színházhoz és a próbák­hoz kötődnek. Június 25-én - tehát ezen a pén­teken - újabb bemutatójuk lesz, a Szávh­ri című táncjáték, amelyet egy hindu népmese alapján rendez Tóbiás Krisztián. Aztán pár hetet pihennek, majd szeretnének valami újabb dologba kezdeni. Utazást nemigen ter­veznek, hiszen - az ő szavaikkal - egyesek ala­posan tönkretették a nyarukat. Hajnal Jenőt, a zentai közművelődési központ igazgatóját arra kértem, vázolja né­hány mondatban, mennyire sikerült megőriz­ni a város színes és gazdag művelődési életű. - Arról talán nem is beszélhetünk, hogy va­lamit is sikerült teljes egészében megőrizni. Próbáltunk tenni azért, hogy legalább a legki­sebbek érezzék, figyelünk rájuk, néhány lelkes pedagógus részvételével a legtöbb program ne­kik szólt. A színházban is dolgoztak a fiatalok, tehát valami állandóan történt, nem szakadt meg minden, de ez senkit sem elégíthetett ki, hiszen hiányzott a korábban megszokott rend­szeresség. Külön gond, hogy éppen évadzáró van, pedig az embereknek, akikben felhalmo­zódott a válság, a félelem és a hűségbeesés érzé­se, most kellene visszaadni a hitet, hogy nincs minden veszve. Közösségünknek már voltak komoly válságai, de úgy érzem, hogy egyre fogy a hitünk, a bizakodásunk, a reményünk. Leg­nagyobb rendezvényeink folytonosságát min­denáron szeretnénk megőrizni, de erre a nyár­ra már „csak” az erőgyűjtés marad, hogy ősszel nagyobb hittel kezdjük átmenteni azt, ami az el­múlt időszakban értékké kovácsolódott. Tóth Lívia Magyar Szó A Sziget, amelyik Pepsinek neveztetett Június van, nyár. Ami a forróságot illeti, szinte még csak leheletnyi ideje, hogy - talán, s remélhetőleg véglegesen - elmúlt egy, a fejünk felett tomboló vihar, amely a nyár nélkül is halmozta az igen meleg helyzeteket. Normális időkben, rendes körülmények közepette ilyenkor, júniustájt már egészen más jelle­gű dolgok szokták lekötni a figyelmünket. Az alcím alapján valószínűleg mindenki tudja, vagy leg­alábbis sejti, hogy a Diákszigethez, a Pepsi Szigethez akarok kilyukadni kacifántos bevezetőm vé­geztével. A „hagyományos júniusok” egyik elengedhetetlen témája volt már évek óta a Szigetre való ké­szülődés. Lestük, milyen nagy, neves sztárokat sikerül még becserkészniük a szervezőknek, a fesz­tiválprogram véglegesítése és kihirdetése után, milyen meglepetéseket tálalnak, fontolgattuk, ho­gyan úszhatnánk meg a legolcsóbban az utazás és az ott tartózkodás költségeit... Az idén azonban ez is valamelyest másképp alakult. Amíg a háborús híreket lestük, valahogy elsikkadtak életünkből ezek az alkalmanként gyarlónak is nevezett, ám manapság egészen más szempontból - „civil”­ élvezetek. A morbiditás határait súrolja, hogy a B-52 sem az azonos nevű együttest jelentette most már, hanem a mindennapok rideg valóságát. Csak remélni tudjuk, hogy a borzalmak mostantól emlékezetünk „múltának nevezett időszférájába települnek át, a történé­szek íróasztalain végzik... Felocsúdva talán újra előrángathatjuk rejtett tartalékainkból a dédelgetett álmainkat, melyek között kiemelt helyen szerepel egy olyan táel is, miszerint „eljutni a Szigetre”... A Képes Ifiben már évek óta rendszeresen beszámoltunk a Sziget rendezvényeiről - elöljáró­ban a programajánlatokról, utólag pedig a koncertekről, a hangulatról, meg általában arról, ami a Sziget rendezvényeit jellemezni szokta. Az idén azonban lemaradtunk. Még az év elején szóltunk arról, hogy tavaly egy betörésben a Sziget Iroda Orlay utcai helyiségeit teljesen kifosztották a hí­vatlan látogatók, s veszélybe került az idei fesztivál megrendezése. Azóta persze a talpraesett szer­vezők feltalálták magukat, minket viszont a Sziget témájától egészen más jellegű események té­rítettek el... Most talán újra van, avagy lesz értelme írnunk róla. Ha ugyanis hamarosan feloldják Jugoszlá­­viában a hadiállapotot, már a hadköteles korban lévő fiúk is kiutazhatnak majd - egyebek mel­lett - a Szigetre is. A lányok előtt ugyan eddig sem jelentett akadályt a határátkelőhely, de elvég­re a Sziget elsősorban egy hangulat, ami egyedül, társaság nélkül sohasem lehet az igazi... Annyit máris elmondhatunk, hogy az előzetes egyeztetés és programterv alapján vajdasági fel­lépői is lesznek a PEPSI SZIGET '99-nek, ennek azonban továbbra is előfelt­ele, hogy augusztusig megszűnjön a hadiállapot, avagy, amennyiben ez mégsem történne meg addig (bár egyáltalán nem szeretném ezzel a falra festeni az ördögöt, mert régi rossz szokása, hogy lemászik...), hogy sikerüljön nekik beszerezni a határátlépéshez szükséges engedélyeket. A Sziget után érdeklődő olvasóinknak egyelőre az Internetet ajánlhatjuk, ahol a http: www.sziget.hu címen juthatnak a rendezvénnyel kapcsolatos közelebbi információkhoz. Emellett a Képes Ifi szerdai oldalait is érdemes lesz figyelni a Magyar Szóban. (szpray) Egy bűntett Mibenléte Gyilkosság történt. Tudjuk, hogy életünk vé­ges, ám lehet, hogy még annál is rövidebb, ha valaki a halálig tartó haladéktól önkényesen megfoszt. Karcsú, hosszúcombú lányok a képen. Nem csupán a kertvárosi tájék, a gyönyörű szőke és barna lányok is elviselhetetlenül megszépül­nek a Technicolor tónusaiban. Ez itt a dialógus helye lenne. Olyan mindegyik szépség, mintha éppen szólt volna valamit, mintha most hagy­ta volna el egy-egy alkalomhoz illő szó a száju­kat, amely félig nyitva volt és összezárult, persze nem szorosan, távol egy esetleges állati harapás emlékáől. Puha minden, talán épp a bujkáló nap szórt fényének hatására. Angyalok az áris­­zomban. A gyilkos személye természetesen még is­­meretlen. A kertben lézengő személyek között kell keresnünk. A jó krimi elkésett potyautaso­kat soha nem vesz fel. Poharak hártyaüvegei emelkednek az ajkakhoz, amelyek attól aztán még csillogóbbakká válnak. A puha fű, vagy a füvet imitáló zöld színű kerti szőnyeg hangta­lanná teszi a lépteket. Torokköszörülés, köhin­­tés, meg egy közeledő motorzaj hallatszik csak­­. Hova a csodába tűntek el a madarak, mert nem fut el a lábak között egy fésült lobonca mi­att tartott eb, mitől is ez a süppeteg idill? Persze a hiány is Technicolor. És az áldozat ki lehet? Ha most előkerülne egy tévériporter - tényleg, hol a csodában késik azt kellene válaszol­nom, a nyomozás érdekében egyelőre minden adatot vissza kell tartanom. Röhögve tértem magamhoz. Még ott, az ágyban beszámoltam a rejtélyes esetről felesé­gemnek, aki egyébként véletlenül sem a bűn­ügyi történetek kedvelője. Hosszan ecseteltem a színesben álmodott női bájakat, kitértem öltö­zékükre is, amely pasztellszínű sportos viselet volt. Részleteztem a helyszínt, körüljártam az összes kerti asztalt, élő sövényt, és be kell most ismernem, rögtönöztem is néhány részletet, a történet folyamatosságát megőrzendő. Felesé­gem látta rajtam a felindultságot, ezért megle­pően figyelmesen hallgatott. Szép. Technico­lor környezet volt, élvezhettem volna még, me­séltem, csakhogy a nyomozás oly hamar végki­fejletéhez érkezett. A kert alá érkezett ugyanis az a tehergépkocsi, amelynek motorzúgását már imént is hallani lehetett. Robogott a jármű és tekintettel a forgatásra sem lassított. A pony­va nélküli pótkocsin kacsákat szállított, har­minc-negyven mindig azonos irányba bámuló hízott kacsát. Csak az utolsó előtti jól megter­mett gácsot fordította vissza rövid időre a fejű, majd olyan hangon, amelyen a felsőhegyi pos­tás meséli a nagyszájú békáról szóló vicct, a kö­vetkezőt hápogta: én vagyok a gyilkos, ééén va­gyok a gyilkos! Utána már csak a távolodó zúgás hallat­szott. Beszédes István 1999. június 23., szerda A szabadkai sakkélet reneszánsza Új színfoltok a FEKETE-FEHÉR TÁBLÁN Hosszú ideig tartó tornamély válság után a szabadkai sakkélet felemelkedőben van. Még most is, amikor a távlattalanság vírusa beha­tolt a társadalom minden sejtjébe. A klubnak újra stabil tagjai és állandó láto­gatói vannak, akik egészséges vérkeringést biz­tosítanak e különös hangulatú helynek. Szi­porkázó szellemű, de ugyanakkor bohém em­berek, igazi egyéniségek járnak ide, akik saját­ságos légkört kölcsönöznek a helynek. Itt min­den olyan, mint maga az ősi játék: feszült izga­lom, szikrázó fordulatok, katarzis, megtisztu­lás, csend. (Ez utóbbin azért persze lehet vitat­kozni.) A Spartacus Sakk Klub htköznapjairól Nemes Gábor, a klub alelnöke, egyébként az építészeti munkálatokkal foglalkozó Subiro nevű cég igazgatója nyilatkozott: - Két évig tartó kínos szünetet követően bí­rósági úton visszaszereztük a Spartacus he­­­lyiségeit. Gyorsan felpezsdítettük a szabadkai sakkéletet. Egyes tagjaink, akik időközben szá­széledtek vagy más klubokhoz csatlakoztak, visszaszivárogtak, újak is jöttek. Dušan Stipanovic elnökkel együtt olyan klubpoliti­kát alakítottunk ki, mely rövid idő alatt meg­hozta gyümölcst. A sakkozók között egészsé­ges hangulat jött lére, s a szponzorálás is bein­dult. Ennek tudatában talán nem meglepő, hogy a csapat bekerült a II. Szövetségi Ligába, mégpedig egy igencsak fényes diadalt követő­en. A klub havonta szervez gyorslépéses tor­nát, valamint évente kászer rendez úgyneve­zett víkendbajnokságot. Ezen kívül más klu­bok által szervezett versenyeken is jelen va­gyunk. Évente kászer van úgynevezett play-off gyorslépéses torna, melyen az előző fél év nyolc legjobb játékosa méri össze tudását. Az utóbbi időben ragyogó teljesítményt nyújt Žarko Subašić, klubunk ifjú tagja és huzamo­sabb ideje remekel ifj. Szűcs Imre. A színvona­las utánpótlás érdekében szándékunkban állt tehetséges diákokat toborozni a szabadkai sa­likból. Erről értesítettük az iskolákat, de a kez­deményezésünk egyelőre nem talált megfele­lő visszhangra. Svetozarjančikin, a sakk klub szer­vezője: - A fiatalabb generációval Jeszenszky Ti­bor foglalkozik, aki kisebb sakksulit indított be, Vukašin Gálié pedig egy tehetséges tavankuti fiatalt edz. Nagyon szeretnénk, ha a jelenleginél sokkal több ifjú talentum csillog­tatná meg képességeit klubunkban. Elnökünk és alelnökünk, valamint Milorad Moravic sak­kozó és a klub házmestere nagyszerű feltétele­ket és kiváló légkört teremtett. Állítom, hogy klubunk az ország egyik legszebb és legkorsze­rűbb helyiségével rendelkezik. Ennek az at­moszférának a betetőzése a szuper sakkozási lehetőségeket nyújtó, egyre szépülő kerthelyi­ségünk. Klubunk mindenkit tárt karokkal vár. Nem muszáj profinak lenni, elég ha az illető szereti a játékot. A fiatalokat különösen biztat­nám, hogy minél nagyobb számban látogassa­nak el hozzánk. Talán az sem mellékes szem­pont, hogy a játék gyönyörei és a barátkozási lehetőségek mellett nálunk kedvező áron fo­gyaszthatnak alkoholmentes és alkoholos ita­lokat. Persze ne ez legyen az elsődleges ok, amiért a klubba jönnének­ A szabadkai Spar­tacus Sakk Klub minden nap 17 órakor nyitja meg kapuját. Deng Aranyhal gyanánt Képzeld, virágzott a Tisza! Gyönyörű élmény. Szálltak a sárga-barna kosztümös kérészek a víz felett (lárvagatyájuk még ott lebegett a potrohukon), és rövid szerelmi nászuk alatt, amelyre állí­tólag 6-7 évig készülnek, zabálta őket a part összes éhenkórász, repülésre képes madara, meg a ví­zi fauna minden úszni tudó hala is. A parton horgászok kapkodták és tűzték őket azonmód ho­rogra, s rakták a többit, szárnyát kitépve, a csontkukacos dobozba az izgő-mozgó férgek tetejére. Az élet szép, a természet e váratlan virágzásának mindenki örül. A rakpart csókolózó szerel­mesei egymás nyakába martak, a szembenálló politikusok is összebékültek, miközben a horgo­kon mohó harcsa rángatózott, és kövér pontyot vertek este fejbe a konyhaasztalokon, nem egyszer persze, hanem amíg mozgott, de amint elkezdték a pikkelyeit lefeszegetni, újra és újra feléledt és csapott nagyokat, pedig már úgy folyt a­zére, mintha legalábbis meleg volna. Kicsordult az erkélyeken is, sőt az alagsorban található Oázis vendéglőt is elöntötte. Megteltek a vendégek feletti lámpaburák a pirosló lével, mint valamiféle lemenő nap sütötte akváriumok, s nem is ittak mást aznap, mint bólét, amelyben aranyhal gyanánt narancsszelet úszkált. Dumás David Bowie: Very Best Best Best Best Best Best Best Best Best Ez nem Amerika Bezzeg David Bowie-nak nincsenek olyan háköznapi gondjai, mint a fejfájós ébredés, a reggeli kávé beszerzése, sorba állás (hiába!) a benzinjegyekért. Könyvet kritizál, cyberpunx­­ként hányja kardélre az ellenfeleit a videojá­tékban, újságot szerkeszt, festeget és időnként meglep minket egy fantasztikus albummal. Őt nem túlzás a XX. század polihisztoraként emle­getni. Lassan több mint harminc éve kaméleonoskodik, s valljuk be, kiválóan csinál­ja a három évtized gyöngyszemeit, mérföldkö­veit foglalja magába ez a ki tudja már, hányadik válogatás. Itt vannak a nagy slágerek: Fame, Let's Dance, a csodálatosan ájzalmas Space Oddity, a changes, amely után mindannyian vágyakozunk stb. Felbukkannak a duók is a másik nagy öreggel, Mick Jaggerrel (Dancing In The Street), a homorock „királynőjével” Freddie Mercury-val (Under Pressure) és a technokorszak egyik úttörő csoportjával, a Pet Shop Boys-szal (Hello Spaceboy). Egy igazi ér­dekesség a Pat Metthenny-vel közösen szerzett This Is Not America, amely a nálunk megérde­­meletlenül az ismeretlenség homályába süly­­lyedt Sólyom és Hóember (Falcon and the Snowman) című nagyszerű politikai thriller betétzenéje volt. Egyszóval: nagyszerű válogatás, értékes kar­colatok egy kiváló művész munkásságából. Egyedüli fogyatékossága talán az, hogy néhány nagyon fontos szerzemény nem kapott rajta helyet. Mondjuk a Macskaemberek zenéje, a Heroes vagy éppen a China Girl. E számokkal talán még teljesebb képet kaptunk volna Bowie­­ról, Ziggy Stradtust-ról vagy éppen Nathan Adler detektívprofesszorról. Tádé

Next