Magyar Szó, 1999. augusztus (56. évfolyam, 170-188. szám)

1999-08-07 / 175. szám

1999. augusztus 7., szombat Magyar Szó A fájdalmas eszmélés időszaka... Hol lenne a helye Szerbiának a megújult Balkánon, Európában­­ A Budapesten, a Fonó Budai Zeneházban megtartott nyilvános tribün margójára E­redetileg nyilvános tribünként kezdődött a napokban Budapes­ten a Fonó Budai Zeneházban a Ho­gyan tovább? témára bejelentett be­szélgetés, amelyre a szerény érdeklő­dést kiváltott egykori újvidéki Duna­­hidakról készült fényképek kiállításá­nak megnyitója után került sor. Mint ismeretes, Martin Candimak, a Neza­­visni fotóriporterének 120 képből álló tárlatát: Újvidék - a város, ahol a Du­na a hidak felett folyik címmel az Ökumenikus Szeretetszolgálat támo­gatásával eddig Újvidéken, Szabad­kán, Budapesten és Milánóban mutat­ták be. A tervezettől valamivel később nyitik meg Dortmundban, London­ban, Genfben és Norwichban. A beszélgetés célja - legalábbis ahogyan azt a Fonó ismertetőjében bejelentette - sem az elvárások sze­rint alakult. A szervezőknek választ kellett volna adniuk a kérdésre: „Milyen irányba indulhat el Szerbia a bombázások után, milyen új kap­csolatok építhetők, hogyan lehet elősegíteni Szerbia demokratizáló­dását. Miközben a háború folyamán a magyarországi média hangos volt az események interpretálásától, a dráma látványos részének a lecsen­gése után egyre nagyobb a csönd”. A meghívott vendégek megkísérel­ték ugyan vázolni a gondok törté­nelmi vonatkozásait, hol lenne a he­lye Szerbiának a megújult Balká­non, valamint Európában. De mint az elhangzott beszédek, fejtegetések egy részéből is kitűnt, túl közeliek és fájdalmasak az utóbbi hónapokban történt események ahhoz, hogy tár­gyilagosan tudjanak szólni róla, még azok is, akik az elmúlt tíz év alatt - vagyis kezdettől fogva hábo­rúellenes magatartást tanúsítottak, és folyamatosan elítélték az etnikai tisztogatásokat Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában, Vajda­ságban és Kosovóban - Szerbia de­mokratizálódását, tehát a jelenlegi rendszer megdöntését szorgalmaz­ták. Vagy mégis, mint ahogyan azt a beszélgetés házigazdái, Horváth László és Szerbhorváth György is je­lezték bejelentőjükben: ezeket a kérdéseket elsősorban Szerbiában, Belgrádban kellene feszegetni, és nem Budapesten. De, ahogyan a szerb értelmiség is Bécsben, Buda­pesten és más európai nagyváros­ban kezdte el a nemzetépítés folya­matát, kétszáz évvel később, megint egy hasonló szituáció alakult ki. Eb­ben segíthet a magyarországi értel­miség is. Megítélésük szerint azok, akiktől egy új Szerbia megformálása várható, részben éppen Budapesten élnek és dolgoznak­­ kényszerűség­ből. K­ár, hogy csak a vendégek fejtege­téseire futotta a rendelkezésre álló időből. A beszélgetés ezúttal el­maradt Jóllehet a bennünk rejtező kérdések, a különböző okok kiváltotta szorongások éppen a más nézőpon­tok, szemléletek kifejezésével enyhül­hetnek, válhatnak világosabbá. Hiszen egy ugyanazon eseményt, történést, helyzetet, tragikus pillanatot másként élünk át valamennyien, még akkor is, ha a helyszínen vagyunk. Hát még, ha kilométerek, országhatárok választa­nak el bennünket. Már ezért sem mi­nősíthető propagandának az újvidéki szeretetszolgálat és a Nezavisni vajda­sági független hetilap akciója, a le­bombázott Duna-hidakról készült ké­peslapsorozata, valamint a fényképek tárlatának megszervezése Európa­­szerte. A fotók a megélt tragikus pilla­natok tanúi, dokumentumai, mondta Marija Gajicki, a hetilap szerkesztője. Nem szeretné, ha bárki propagandát látna a civil kezdeményezésben, amely A háború és a pusztítás ellen címmel április 12-én (ekkor jelent meg az első, hat fényképből álló ké­­peslapsorozat), a bombázás harmadik hetében kezdődött, napjainkban pe­dig a Partoktól az emberekig elneve­zéssel folytatódik az újvidéki hidak új­jáépítéséért és a barátságok további mélyítéséért A békéért való általános küzdelmet is jelenti a humanitárius szervezetek tevékenysége mindenütt a világon, mondta a tribün házigazdá­jának kérdéseire válaszolva Béres Ká­roly, az Ökumenikus Szeretetszolgálat igazgatója. Az 1993-ban alakult újvi­déki keresztyén segélyszervezet egyik alapítójaként azt tartja, hogy az imád­ság, a hit, a remény és a szeretet vallá­sával küzdhetünk a leghatásosabban a békéért Az Újvidéken hétről hétre megtartott imaóráknak is ez az üzene­te. Sokszor megtörtént, hogy a vész­jelző szirénázások és bombázások kö­zepette tartották meg ezeket a fohá­szokat. A történtek után csak azt mondhatja: az, ami Újvidéket érte, nem a békét szolgálta. Nem lehet elfo­gadni azokat a magyarázat-próbálko­zásokat sem, miszerint a lebombázott hidakkal a vajdasági magyarságot védték. A közbeszólásra, hogy akkor miért rombolták le az újvidéki Duna­­hidakat, nem tudott egyértelmű vá­laszt adni. Hozzátette: bizonyára volt más mód a bombázás mellett a koso­­vói kérdés megoldására. A fájdalmas eszmélés időszakában vagyunk, és még mindig nem látni a racionális, a jövőt - a jövőnket - szavatoló végkifej­letet. A közvélemény-kutatás - amel­lett, hogy állandóan növekedett az elmúlt évtizedben az elbizonytala­nodott választók száma­­ mindig tartogatott meglepetéseket. Milka Puzigaca, a SCAN újvidéki közvéle­mény-kutató társaság igazgatója példaként Slobodan Milosevic éve­ken keresztül hanyatló népszerűsé­gét említette, amely a bombázások alatt látszólag más benyomást kel­tett. A kutatások összehasonlítási eredményére hivatkozva hangsú­lyozta, nem Milošević rendszerét tá­mogatták a tömegek, hanem a bom­bázás ellen tiltakoztak. A rendszeres kutatási eredményeink kimerítő is­mertetésével szerette volna a kisszá­mú hallgatóság előtt vázolni a jugo­szláviai, a szerbiai és ezen belül a vajdasági helyzetet, a pártok támogatottságá­nak alakulását. Azt, hogy mennyire bizalmatlanok­ká, gyanakvókká váltak a polgárok, azt a választá­sokról való - esetenként 40 százalékot is túlhaladó -távolmaradás jelzi. Ezért nagyon nehéz bármit jó­solni, habár a változásokat a tömegek most már türel­metlenül sürgetik Szerbia­­szerte. - Nem vagyunk boldo­gok, de azért elégedettek vagyunk, hogy úgy­­ahogy, de megőriztük pol­gáraink biztonságát mondta Aleksandar Ivko­­vac, az újvidéki városi ön­­kormányzat tájékoztatási titkára, aki a VSZL tagja­ként a kezdettől fogva küzd a miloševići rendszer ellen. Tevékenységük részletes ismertetése köz­ben nem tudta elhallgatni a kiállításon, beszélgetés közben elhangzott, szerin­te rosszindulatú megjegy­zést, összehasonlítást, miszerint mégsem lehet kiegyenlíteni a le­bombázott hidakat a Kosovóban fel­tárt tömegsírokkal..., és hogy mit vannak odáig a hidakkal, amikor tízezrek estek áldozatául az etnikai tisztogatásoknak? A Szerbián, a Jugoszlávián belüli viszonyokat már huzamosabb ideje vizsgálja Marina Blagojevic belg­rádi szociológus, aki jelenleg a Közép­európai Egyetem (CEU) tanára Buda­pesten. Ezért is hangsúlyoztam: a bombázás még nagyobb káoszt terem­tett Szerbiában, amelynek valós követ­kezményei még meg sem mutatkoz­tak teljességükben. Szerinte Slobodan Milosevic mellett a NATO is áldozattá tette a népet. Nagyon fontos lenne önvizsgálatot tartani most Szerbiában. A lelkeket elért háború ne okozzon még nagyobb pusztítást a népekben. Párbeszédek sorozatával juthat köze­lebb a térség a valósághoz, a felhalmo­zódó problémák megoldásához. A há­ború, a barbárság mindenütt elítélen­dő, tette hozzá Krasztev Péter Balkán­szakértő, aki újvidéki barátaival állan­dó kapcsolatot tartott fenn a bombá­zások alatt. Félő, hogy Budapestről pillanat­nyilag keveset lehet tenni Szerbiá­­ért, jegyezte meg Stojan Cerovic, a belgrádi Vreme hetilap publicistája, aki jelenleg Budapesten él. A bom­bázás, még ha segítette is az albánok visszatérését Kosovóba, és jelképe­sen szólva, a szerbek eszmélését, de erőszakkal mégsem lehet demokrá­ciát teremteni egy országban sem. Ennek fontosságára elsősorban a szerbiai értelmiségnek kellene ráéb- STANYÓ TÓTH Gizella Túl közeliek és fájdalmasak az utóbbi hónapok tax­i­lagosan beszélni lehessen róluk. Képünkön a nyilvános tribün vendégei akban történt események ahhoz, hogy tárgyi" Előadás a napfogyatkozásról Ezredvégi napfogyatkozás című tudományos, kultúrtörté­neti és irodalmi előadásával Muhi Béla újvidéki fizikus a Vajdaságot járja, és igyekszik mindenhová eljutni, ahová meghívást kap. Szombaton au­gusztus 7-én Ludason (15 óra­kor) és Királyhalmán (19 óra­kor), majd vasárnap augusztus 8-án Hajdújáráson (9.30-kor) szerepel. Ezeken az előadáso­kon dr. Tóth Tivadar szabadkai szemorvos is fellép. Hétfőn, 9- én délelőtt a topolyai környe­zetvédők diáktáborában lesz előadás, majd este 19 órakor az Újvidéki Színházban. Kedden Kanizsán, majd Szabadkán (19 órakor a Pátria Szállóban) lesz az előadás. Szerdán Muhi Béla Zentán azon a központi ünnep­ségen szerepel, ahol alkalmi műsor keretében várják be a napfogyatkozást. BECSKEREKEN Tartalékosok tiltakozása Becskerek főterén tegnap több mint 50 tartalékos fejezte ki elége­detlenségét a járandóságaik késése miatt. Egyúttal követelték a közmű­­vesítési számlák megfizettetésének az elhalasztását is. Mint elhangzott, több tartalékos háztartását beperel­ték a késedelem miatt. A tiltakozó­kat ezután fogadta Ljubo Slijepčević közép-bánáti körzeti helytartó. A tartalékosok bejelentették, hogy a jövő héten folytatják tiltakozásukat, és szükség esetén akár éhségsztrájk­ba fognak jogaik érvényesítéséért. A tegnapi tilatkozáson jelen volt Dor­­đe Garabandic, a Földművesek Füg­g­etlen Szakszervezetének elnöke és Costa Nikolic ügyvéd, a Szerbiai De­mokrata Párt bánáti szervezetének elnöke is. K.I. BELPOLITIKA 5 SZERDÁN BECSKEREKEN Polgári fórum alakul Čačak, Užice, Pancsova és más városok példájára a jövő héten Becskereken is megalakítják a pol­gári fórumot, közölték tegnap az egyik kezdeményező, a Függet­lenség-Egyesült Ágazati Szakszer­vezet körzeti irodájában. Mint hal­lottuk, a fórum megalakításának célja az, hogy a polgárok megsza­baduljanak a félelemtől, és tudato­suljon bennük az, hogy az önszer­veződés, valamint a polgári moz­galmak együttműködése az egyik előfeltétele az ország demokratizá­lásának. Ezért a Függetlenség kör­zeti szervezete felhívást intéz az ér­dekeltekhez, hogy augusztus 11- én, a Pupin utca 6/A alatti helyisé­geiben, 18 órai kezdettel jelenje­nek meg a Polgári Fórum bizott­ságának alakuló összejövetelén. A tervek szerint a fórum az alakulás után megszervezi a Polgári Fórum első nyilvános parlamenti összejö­vetelét. Mint ahogy Despot Cukié, a Függetlenség körzeti irodájának a vezetője mondja, a pártoktól füg­­getlen fórum megalakításától nem várnak gyors eredményeket és si­kert, de próbálkozni kell, mert senki sem ajándékoz nekünk olyan életet, amilyet szeretnénk. A hatalom elvárja tőlünk, hogy „pat­rióták” legyünk, hogy vegyük ki részünket az ország újjáépítésé­ben. Ugyanakkor senki sem említi azt, hogy a „patriótáknak” is élel­mezniük kell családjukat, iskoláz­tatni gyerekeiket. S hogy miből, amikor többségük a munkaközve­títőnél van, vagy esetleg kényszer­­szabadságos, illetve a saját munká­jáért nem kap semmit, vagy csak minimális bért. Mint mondja, emellett a polgárokat többszörö­sen is becsapta a hatalom, de az ellenzék is. Becskereken a polgá­rok által megválasztott néhány ta­nácsnok is tábort változtatva hata­lomváltást idézett elő. A Fórum­nak nincsenek hatalmi ambíciói, de nyomásgyakorlással el akarja érni azt, hogy a jövőben ne legye­nek hasonló visszaélések a polgá­rok akaratával. Kihangsúlyozta: a jelenlegi rendszerrel nincs jövőnk. Kétezerből négynek jó A Függetlenség aktivistái a napokban kikérték a becske­­rekiek véleményét arról, hogy milyen Szerbiában sze­retnének élni. A véleménye­zést két nap után a rendőrsé­gi utasításra félbe kellett sza­kítani, Despot Cukic pedig informatív jellegű beszélge­tésen volt. A két nap alatt 2057 polgár nyilvánította ki véleményét. Ebből 2053-an azt vallották, hogy nem kí­vánnak olyan országban élni melynek élén Slobodan Mi­losevic áll. Csak négyen vol­tak olyan véleményen, hogy az ország mostani vezetőjével is vám mit remélnünk. K.L hallgatással és belenyugvással pe­dig csak még nagyobb nincstelen­­ségbe süllyedünk. Ezért most félre kell tenni az egymás közti eszmei különbségeket, a párt- és szemé­lyes érdekeket. A tegnapi sajtótájékoztatón Mi­­odrag Bogonovic, a Függetlenség sajtófelelőse élesen bírálta az álla­mi szakszervezet helyi tanácsát, amely szerinte inkább a hivatalos politika szófogadó követője, mint­sem az egyre súlyosabb helyzetben levő becskereki dolgozók érdekei­nek a védelmezője. K.I. Aszaljunk szilvát! Annak ellenére, hogy Jugoszláviát, pontosabban Szerbiát a szilvater­­mesztés paradicsomának is nevezhetnék, fantáziánkból és a hagyományokból mégis csak arra tellett, hogy a szilvát három- négyféleképpen hasznosítsuk: lekvár, befőtt, gyümölcslé és aszalt szilva, na meg természetesen és elsősorban pálinka formájában. A világon viszont legalább 30 féle terméket állítanak elő a szilvából, nem számítva a szilvás gombócot. No, de ennek ellenére sem panaszkodhatnánk a szilvára, hiszen a háború, pontosabban a háborúk előtt volt időszak, amikor évi 30 ezer tonna aszalt szilvát szállítottunk külföldre, több mint 25 millió dollár értékben. Ezen kívül még 14-15 ezer tonna friss szilvát is megvett tőlünk a külföld. Valamikor rengeteg aszalt szilvát szál­lítottunk az orosz piacra, ahonnan az amerikai aszalt szilva túrt ki bennün­ket, amely nemcsak jobb minőségű, hanem olcsóbb is. Egyszóval nem va­gyunk komoly vetélytárs, és a NATO bizonyára ezért nem is bombázta a szilvaültetvényeket. Ráadásul régi jó vevőnk, Oroszország is csak mindössze 1500 tonna szerbiai aszalt szilvát hajlandó átvenni a gázszámla kiegyen­lítésekor. Pedig nekünk, a kedvezőtlen időjárás és az egyéb körülmények ellenére, 250-300 ezer tonna szilvánk terem az idén. A szilva aszalásához, szárításához energia, azaz üzemanyag kell, a kor­szerű csomagoláshoz korszerű gépek és természetesen pénz, de ebből még annyi sincs, hogy a termelőket időben kifizessék. A legvégső megoldás a pálinka lesz, melyet nekünk magunknak kell meginnunk, mert a külföldi piac egyelőre még nemigen kapkod a hagyományos és primitív módon készí­tett, hordó szagú szilvapálinkáért. A szerbiai Gazdasági Kamarában arra is panaszkodtak, hogy szervezetlen a felvásárlás, de pénz sincs hozzá a felvásárló vállalatoknak. Van azonban másnak, ami kiderült az idei mál­natermés felvásárlásakor. Tudom, hogy már semmin sem lepődünk meg, azért mégis feltételezem, hogy ha nem is mérgelődünk, legalább mosolygunk azon, hogy az idei mál­natermés legnagyobb részét a Jugopetrol kőolajipari vállalat, a Telekom postaforgalmi és a vasútforgalmi vállalat vásárolta fel. Nekik volt pénzük, és azonnal, úgymond a mázsán fizettek, és üzemanyagot is forgalmazó vál­lalatok viszont csak a kiosztott jegyek 20-30 százalékát tudták üzemanyagra váltani. Tehát az van, hogy a posta, a Jugopetrol és a Vasút nagyban felvásárolta Szerbia málnatermését, miközben mi jegyre kapjuk az üzem­anyagot, a levelek napokig utaznak, a telefonok süketek, hogy a vasútról ne is beszéljünk. Természetesen nem mondok semmit a végén, és még azt sem firtatom, hogy az említett cégek igazgatói mely pártoknak a tagjai. Azt viszont meg­állapíthatjuk, hogy úgy látszik, pénz mégis van. Csak nem ott, ahol kellene. Főleg nem a termelő zsebében. NAGY Nándor

Next