Magyar Szó, 1999. augusztus (56. évfolyam, 170-188. szám)
1999-08-07 / 175. szám
1999. augusztus 7., szombat Magyar Szó A fájdalmas eszmélés időszaka... Hol lenne a helye Szerbiának a megújult Balkánon, Európában A Budapesten, a Fonó Budai Zeneházban megtartott nyilvános tribün margójára Eredetileg nyilvános tribünként kezdődött a napokban Budapesten a Fonó Budai Zeneházban a Hogyan tovább? témára bejelentett beszélgetés, amelyre a szerény érdeklődést kiváltott egykori újvidéki Dunahidakról készült fényképek kiállításának megnyitója után került sor. Mint ismeretes, Martin Candimak, a Nezavisni fotóriporterének 120 képből álló tárlatát: Újvidék - a város, ahol a Duna a hidak felett folyik címmel az Ökumenikus Szeretetszolgálat támogatásával eddig Újvidéken, Szabadkán, Budapesten és Milánóban mutatták be. A tervezettől valamivel később nyitik meg Dortmundban, Londonban, Genfben és Norwichban. A beszélgetés célja - legalábbis ahogyan azt a Fonó ismertetőjében bejelentette - sem az elvárások szerint alakult. A szervezőknek választ kellett volna adniuk a kérdésre: „Milyen irányba indulhat el Szerbia a bombázások után, milyen új kapcsolatok építhetők, hogyan lehet elősegíteni Szerbia demokratizálódását. Miközben a háború folyamán a magyarországi média hangos volt az események interpretálásától, a dráma látványos részének a lecsengése után egyre nagyobb a csönd”. A meghívott vendégek megkísérelték ugyan vázolni a gondok történelmi vonatkozásait, hol lenne a helye Szerbiának a megújult Balkánon, valamint Európában. De mint az elhangzott beszédek, fejtegetések egy részéből is kitűnt, túl közeliek és fájdalmasak az utóbbi hónapokban történt események ahhoz, hogy tárgyilagosan tudjanak szólni róla, még azok is, akik az elmúlt tíz év alatt - vagyis kezdettől fogva háborúellenes magatartást tanúsítottak, és folyamatosan elítélték az etnikai tisztogatásokat Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában, Vajdaságban és Kosovóban - Szerbia demokratizálódását, tehát a jelenlegi rendszer megdöntését szorgalmazták. Vagy mégis, mint ahogyan azt a beszélgetés házigazdái, Horváth László és Szerbhorváth György is jelezték bejelentőjükben: ezeket a kérdéseket elsősorban Szerbiában, Belgrádban kellene feszegetni, és nem Budapesten. De, ahogyan a szerb értelmiség is Bécsben, Budapesten és más európai nagyvárosban kezdte el a nemzetépítés folyamatát, kétszáz évvel később, megint egy hasonló szituáció alakult ki. Ebben segíthet a magyarországi értelmiség is. Megítélésük szerint azok, akiktől egy új Szerbia megformálása várható, részben éppen Budapesten élnek és dolgoznak kényszerűségből. Kár, hogy csak a vendégek fejtegetéseire futotta a rendelkezésre álló időből. A beszélgetés ezúttal elmaradt Jóllehet a bennünk rejtező kérdések, a különböző okok kiváltotta szorongások éppen a más nézőpontok, szemléletek kifejezésével enyhülhetnek, válhatnak világosabbá. Hiszen egy ugyanazon eseményt, történést, helyzetet, tragikus pillanatot másként élünk át valamennyien, még akkor is, ha a helyszínen vagyunk. Hát még, ha kilométerek, országhatárok választanak el bennünket. Már ezért sem minősíthető propagandának az újvidéki szeretetszolgálat és a Nezavisni vajdasági független hetilap akciója, a lebombázott Duna-hidakról készült képeslapsorozata, valamint a fényképek tárlatának megszervezése Európaszerte. A fotók a megélt tragikus pillanatok tanúi, dokumentumai, mondta Marija Gajicki, a hetilap szerkesztője. Nem szeretné, ha bárki propagandát látna a civil kezdeményezésben, amely A háború és a pusztítás ellen címmel április 12-én (ekkor jelent meg az első, hat fényképből álló képeslapsorozat), a bombázás harmadik hetében kezdődött, napjainkban pedig a Partoktól az emberekig elnevezéssel folytatódik az újvidéki hidak újjáépítéséért és a barátságok további mélyítéséért A békéért való általános küzdelmet is jelenti a humanitárius szervezetek tevékenysége mindenütt a világon, mondta a tribün házigazdájának kérdéseire válaszolva Béres Károly, az Ökumenikus Szeretetszolgálat igazgatója. Az 1993-ban alakult újvidéki keresztyén segélyszervezet egyik alapítójaként azt tartja, hogy az imádság, a hit, a remény és a szeretet vallásával küzdhetünk a leghatásosabban a békéért Az Újvidéken hétről hétre megtartott imaóráknak is ez az üzenete. Sokszor megtörtént, hogy a vészjelző szirénázások és bombázások közepette tartották meg ezeket a fohászokat. A történtek után csak azt mondhatja: az, ami Újvidéket érte, nem a békét szolgálta. Nem lehet elfogadni azokat a magyarázat-próbálkozásokat sem, miszerint a lebombázott hidakkal a vajdasági magyarságot védték. A közbeszólásra, hogy akkor miért rombolták le az újvidéki Dunahidakat, nem tudott egyértelmű választ adni. Hozzátette: bizonyára volt más mód a bombázás mellett a kosovói kérdés megoldására. A fájdalmas eszmélés időszakában vagyunk, és még mindig nem látni a racionális, a jövőt - a jövőnket - szavatoló végkifejletet. A közvélemény-kutatás - amellett, hogy állandóan növekedett az elmúlt évtizedben az elbizonytalanodott választók száma mindig tartogatott meglepetéseket. Milka Puzigaca, a SCAN újvidéki közvélemény-kutató társaság igazgatója példaként Slobodan Milosevic éveken keresztül hanyatló népszerűségét említette, amely a bombázások alatt látszólag más benyomást keltett. A kutatások összehasonlítási eredményére hivatkozva hangsúlyozta, nem Milošević rendszerét támogatták a tömegek, hanem a bombázás ellen tiltakoztak. A rendszeres kutatási eredményeink kimerítő ismertetésével szerette volna a kisszámú hallgatóság előtt vázolni a jugoszláviai, a szerbiai és ezen belül a vajdasági helyzetet, a pártok támogatottságának alakulását. Azt, hogy mennyire bizalmatlanokká, gyanakvókká váltak a polgárok, azt a választásokról való - esetenként 40 százalékot is túlhaladó -távolmaradás jelzi. Ezért nagyon nehéz bármit jósolni, habár a változásokat a tömegek most már türelmetlenül sürgetik Szerbiaszerte. - Nem vagyunk boldogok, de azért elégedettek vagyunk, hogy úgyahogy, de megőriztük polgáraink biztonságát mondta Aleksandar Ivkovac, az újvidéki városi önkormányzat tájékoztatási titkára, aki a VSZL tagjaként a kezdettől fogva küzd a miloševići rendszer ellen. Tevékenységük részletes ismertetése közben nem tudta elhallgatni a kiállításon, beszélgetés közben elhangzott, szerinte rosszindulatú megjegyzést, összehasonlítást, miszerint mégsem lehet kiegyenlíteni a lebombázott hidakat a Kosovóban feltárt tömegsírokkal..., és hogy mit vannak odáig a hidakkal, amikor tízezrek estek áldozatául az etnikai tisztogatásoknak? A Szerbián, a Jugoszlávián belüli viszonyokat már huzamosabb ideje vizsgálja Marina Blagojevic belgrádi szociológus, aki jelenleg a Középeurópai Egyetem (CEU) tanára Budapesten. Ezért is hangsúlyoztam: a bombázás még nagyobb káoszt teremtett Szerbiában, amelynek valós következményei még meg sem mutatkoztak teljességükben. Szerinte Slobodan Milosevic mellett a NATO is áldozattá tette a népet. Nagyon fontos lenne önvizsgálatot tartani most Szerbiában. A lelkeket elért háború ne okozzon még nagyobb pusztítást a népekben. Párbeszédek sorozatával juthat közelebb a térség a valósághoz, a felhalmozódó problémák megoldásához. A háború, a barbárság mindenütt elítélendő, tette hozzá Krasztev Péter Balkánszakértő, aki újvidéki barátaival állandó kapcsolatot tartott fenn a bombázások alatt. Félő, hogy Budapestről pillanatnyilag keveset lehet tenni Szerbiáért, jegyezte meg Stojan Cerovic, a belgrádi Vreme hetilap publicistája, aki jelenleg Budapesten él. A bombázás, még ha segítette is az albánok visszatérését Kosovóba, és jelképesen szólva, a szerbek eszmélését, de erőszakkal mégsem lehet demokráciát teremteni egy országban sem. Ennek fontosságára elsősorban a szerbiai értelmiségnek kellene ráéb- STANYÓ TÓTH Gizella Túl közeliek és fájdalmasak az utóbbi hónapok taxilagosan beszélni lehessen róluk. Képünkön a nyilvános tribün vendégei akban történt események ahhoz, hogy tárgyi" Előadás a napfogyatkozásról Ezredvégi napfogyatkozás című tudományos, kultúrtörténeti és irodalmi előadásával Muhi Béla újvidéki fizikus a Vajdaságot járja, és igyekszik mindenhová eljutni, ahová meghívást kap. Szombaton augusztus 7-én Ludason (15 órakor) és Királyhalmán (19 órakor), majd vasárnap augusztus 8-án Hajdújáráson (9.30-kor) szerepel. Ezeken az előadásokon dr. Tóth Tivadar szabadkai szemorvos is fellép. Hétfőn, 9- én délelőtt a topolyai környezetvédők diáktáborában lesz előadás, majd este 19 órakor az Újvidéki Színházban. Kedden Kanizsán, majd Szabadkán (19 órakor a Pátria Szállóban) lesz az előadás. Szerdán Muhi Béla Zentán azon a központi ünnepségen szerepel, ahol alkalmi műsor keretében várják be a napfogyatkozást. BECSKEREKEN Tartalékosok tiltakozása Becskerek főterén tegnap több mint 50 tartalékos fejezte ki elégedetlenségét a járandóságaik késése miatt. Egyúttal követelték a közművesítési számlák megfizettetésének az elhalasztását is. Mint elhangzott, több tartalékos háztartását beperelték a késedelem miatt. A tiltakozókat ezután fogadta Ljubo Slijepčević közép-bánáti körzeti helytartó. A tartalékosok bejelentették, hogy a jövő héten folytatják tiltakozásukat, és szükség esetén akár éhségsztrájkba fognak jogaik érvényesítéséért. A tegnapi tilatkozáson jelen volt Dorđe Garabandic, a Földművesek Független Szakszervezetének elnöke és Costa Nikolic ügyvéd, a Szerbiai Demokrata Párt bánáti szervezetének elnöke is. K.I. BELPOLITIKA 5 SZERDÁN BECSKEREKEN Polgári fórum alakul Čačak, Užice, Pancsova és más városok példájára a jövő héten Becskereken is megalakítják a polgári fórumot, közölték tegnap az egyik kezdeményező, a Függetlenség-Egyesült Ágazati Szakszervezet körzeti irodájában. Mint hallottuk, a fórum megalakításának célja az, hogy a polgárok megszabaduljanak a félelemtől, és tudatosuljon bennük az, hogy az önszerveződés, valamint a polgári mozgalmak együttműködése az egyik előfeltétele az ország demokratizálásának. Ezért a Függetlenség körzeti szervezete felhívást intéz az érdekeltekhez, hogy augusztus 11- én, a Pupin utca 6/A alatti helyiségeiben, 18 órai kezdettel jelenjenek meg a Polgári Fórum bizottságának alakuló összejövetelén. A tervek szerint a fórum az alakulás után megszervezi a Polgári Fórum első nyilvános parlamenti összejövetelét. Mint ahogy Despot Cukié, a Függetlenség körzeti irodájának a vezetője mondja, a pártoktól független fórum megalakításától nem várnak gyors eredményeket és sikert, de próbálkozni kell, mert senki sem ajándékoz nekünk olyan életet, amilyet szeretnénk. A hatalom elvárja tőlünk, hogy „patrióták” legyünk, hogy vegyük ki részünket az ország újjáépítésében. Ugyanakkor senki sem említi azt, hogy a „patriótáknak” is élelmezniük kell családjukat, iskoláztatni gyerekeiket. S hogy miből, amikor többségük a munkaközvetítőnél van, vagy esetleg kényszerszabadságos, illetve a saját munkájáért nem kap semmit, vagy csak minimális bért. Mint mondja, emellett a polgárokat többszörösen is becsapta a hatalom, de az ellenzék is. Becskereken a polgárok által megválasztott néhány tanácsnok is tábort változtatva hatalomváltást idézett elő. A Fórumnak nincsenek hatalmi ambíciói, de nyomásgyakorlással el akarja érni azt, hogy a jövőben ne legyenek hasonló visszaélések a polgárok akaratával. Kihangsúlyozta: a jelenlegi rendszerrel nincs jövőnk. Kétezerből négynek jó A Függetlenség aktivistái a napokban kikérték a becskerekiek véleményét arról, hogy milyen Szerbiában szeretnének élni. A véleményezést két nap után a rendőrségi utasításra félbe kellett szakítani, Despot Cukic pedig informatív jellegű beszélgetésen volt. A két nap alatt 2057 polgár nyilvánította ki véleményét. Ebből 2053-an azt vallották, hogy nem kívánnak olyan országban élni melynek élén Slobodan Milosevic áll. Csak négyen voltak olyan véleményen, hogy az ország mostani vezetőjével is vám mit remélnünk. K.L hallgatással és belenyugvással pedig csak még nagyobb nincstelenségbe süllyedünk. Ezért most félre kell tenni az egymás közti eszmei különbségeket, a párt- és személyes érdekeket. A tegnapi sajtótájékoztatón Miodrag Bogonovic, a Függetlenség sajtófelelőse élesen bírálta az állami szakszervezet helyi tanácsát, amely szerinte inkább a hivatalos politika szófogadó követője, mintsem az egyre súlyosabb helyzetben levő becskereki dolgozók érdekeinek a védelmezője. K.I. Aszaljunk szilvát! Annak ellenére, hogy Jugoszláviát, pontosabban Szerbiát a szilvatermesztés paradicsomának is nevezhetnék, fantáziánkból és a hagyományokból mégis csak arra tellett, hogy a szilvát három- négyféleképpen hasznosítsuk: lekvár, befőtt, gyümölcslé és aszalt szilva, na meg természetesen és elsősorban pálinka formájában. A világon viszont legalább 30 féle terméket állítanak elő a szilvából, nem számítva a szilvás gombócot. No, de ennek ellenére sem panaszkodhatnánk a szilvára, hiszen a háború, pontosabban a háborúk előtt volt időszak, amikor évi 30 ezer tonna aszalt szilvát szállítottunk külföldre, több mint 25 millió dollár értékben. Ezen kívül még 14-15 ezer tonna friss szilvát is megvett tőlünk a külföld. Valamikor rengeteg aszalt szilvát szállítottunk az orosz piacra, ahonnan az amerikai aszalt szilva túrt ki bennünket, amely nemcsak jobb minőségű, hanem olcsóbb is. Egyszóval nem vagyunk komoly vetélytárs, és a NATO bizonyára ezért nem is bombázta a szilvaültetvényeket. Ráadásul régi jó vevőnk, Oroszország is csak mindössze 1500 tonna szerbiai aszalt szilvát hajlandó átvenni a gázszámla kiegyenlítésekor. Pedig nekünk, a kedvezőtlen időjárás és az egyéb körülmények ellenére, 250-300 ezer tonna szilvánk terem az idén. A szilva aszalásához, szárításához energia, azaz üzemanyag kell, a korszerű csomagoláshoz korszerű gépek és természetesen pénz, de ebből még annyi sincs, hogy a termelőket időben kifizessék. A legvégső megoldás a pálinka lesz, melyet nekünk magunknak kell meginnunk, mert a külföldi piac egyelőre még nemigen kapkod a hagyományos és primitív módon készített, hordó szagú szilvapálinkáért. A szerbiai Gazdasági Kamarában arra is panaszkodtak, hogy szervezetlen a felvásárlás, de pénz sincs hozzá a felvásárló vállalatoknak. Van azonban másnak, ami kiderült az idei málnatermés felvásárlásakor. Tudom, hogy már semmin sem lepődünk meg, azért mégis feltételezem, hogy ha nem is mérgelődünk, legalább mosolygunk azon, hogy az idei málnatermés legnagyobb részét a Jugopetrol kőolajipari vállalat, a Telekom postaforgalmi és a vasútforgalmi vállalat vásárolta fel. Nekik volt pénzük, és azonnal, úgymond a mázsán fizettek, és üzemanyagot is forgalmazó vállalatok viszont csak a kiosztott jegyek 20-30 százalékát tudták üzemanyagra váltani. Tehát az van, hogy a posta, a Jugopetrol és a Vasút nagyban felvásárolta Szerbia málnatermését, miközben mi jegyre kapjuk az üzemanyagot, a levelek napokig utaznak, a telefonok süketek, hogy a vasútról ne is beszéljünk. Természetesen nem mondok semmit a végén, és még azt sem firtatom, hogy az említett cégek igazgatói mely pártoknak a tagjai. Azt viszont megállapíthatjuk, hogy úgy látszik, pénz mégis van. Csak nem ott, ahol kellene. Főleg nem a termelő zsebében. NAGY Nándor