Magyar Szó, 1999. november (56. évfolyam, 213-235. szám)
1999-11-02 / 213. szám
2 KÜLPOLITIKA Magyar Szó EGY EMBERT NEM ELÉG ELMOZDÍTANI Hányan vannak a gonoszok? Hamarosan megkétszereződhet azoknak a száma, akik soha nem hagyhatják el Szerbiát, hacsak nem Hágába indulnak Mélyreható változásokhoz nincsenek meg a hatékony módszerek (Tudósítónktól) Washington, november 1. Invázióhoz nem volt gyomra a Nyugatnak a tavasszal, de menthetetlenül sor került volna rá, ha Slobodan Milosevic idejében be nem dobja a törülközőt, mint ahogyan az amerikai stratégák legutóbbi vallomásaiból kiderült. Az eleinte gyorsan várt, majd 78 nappal később mégis meglepetésszerűen érkező belgrádi kapituláció ugyan lehetővé tette a kosovói népirtás megállítását, de keveset változtatott a helyzeten magában Szerbiában. Mint az a világ számos más pontján is bebizonyosodott - figyelmeztetnek az amerikai megfigyelők -, egy társadalom szekerét csak úgy lehet gyorsan és hatékonyan megfordítani, ha átfogó változásokat eszközölnek ki. Ahogyan az Németországban és Japánban történt 1945- ben - vagy például Vajdaságban, Kosovóban és Crna Gorában tíz-tizenegy évvel ezelőtt: leváltottak, kirúgtak minden egyet nem értő politikust, főszerkesztőt, igazgatót, bírósági elnököt és rendőrparancsnokot, aki nem volt hajlandó vakon engedelmeskedni a központból érkező parancsnak. _ A kilencvenes évek balkáni háborúi során - noha minden egyes esetben egyértelmű volt a szerbiai rezsim központi gyújtogató szerepe a komoly nemzetközi sajtó, de a vezető politikusok is kitartóan ismételgették, hogy elsősorban a „balkáni hóhér” az oka mindennek, hogy a nép, a szerb nép is, békében akar élni, csak képtelen megszabadulni az egyik elvesztett kalandból a másikba rohanó vezetőitől. Nos, az elmúlt hetekben egyre inkább olyan hangok látnak napvilágot az amerikai lapok és folyóiratok hasábjain, amelyek megkérdőjelezik a szimpla teóriát, és felhívják a figyelmet arra, hogy nem elég egyetlen embert meg legszűkebb környezetét eltávolítani ahhoz, hogy egy társadalom hirtelen demokratikus kerékvágásba zökkenjen. Lassan, túl lassan rádöbbentek az amerikai szakértők is arra, hogy az 1987-es miloševići pártpuccs, majd a szerbiai állami vezetés megbuktatása mélyreható folyamatokat indított el abban a köztársaságban. A leghitványabb elemek, a szolgalelkűek, a nagyratörők, hangoskodók és elvetemültek ezrei, sőt talán tízezrei emelkedtek egy csapásra olyan pozíciókba, amelyekből százezreik és milliók élete-halála felett dönthettek kizárólag főnökeik és saját beteges hajlamaik kielégítésének céljával. A nyugati hatalmak kieszközölték ugyan, hogy a rezsim legbelsőbb 300 valahány embere ne utazhasson külföldre (hacsak nem a hágai bíróságon szeretné kezdeni a vendégszereplést). Az USA újabban azon gondolkodik, hogy ezt a számot megkétszerezi, hátha ezzel is elő tudná mozdítani a rezsim belső erjedését. • Mindezt azonban egyre inkább kevésnek találják azok, akik szerint a balkáni politikai kultúra vezetett oda, ahol a volt jugoszláv térség legnagyobb része, de különösen Szerbia ma van. Ezek a gondolkodók felismerik annak a veszélyét, hogy mi történik akkor, ha - tegyük fel - a tüntetőknek sikerül kierőszakolniuk a rendkívüli választásokat, és az ellenzék valamilyen koalíciója megszerzi a hatalmat. A politikai kinevezettek egy rétege természetesen azonnal távozna, de a jelenlegi rezsim többi kiszolgálója (és az ő számuk a sokkal nagyobb), akik nem látványos szolgáltatásokkal, hanem esetleg csak félelemből kiinduló szolgalelkűséggel ültek igazgatói, elnöki, parancsnoki székekbe, ettől még a helyén maradna! Hogyan lehet demokratikus közéletet építeni olyan csinovnyikokkal, akik névtelenül, de buzgón teljesítették az elmúlt tíz-egynéhány év központi hatalmának minden parancsát!? Akik még a parancsokat is túllihegték? Az egyik legáttekinthetőbb helyzet természetesen a sajtóban uralkodik, ahol a rezsimhű kiadóházak és stúdiók környékéről nemcsak a tisztességes és professzionális vezetőket tüntették/üldözték el, hanem szinte az összes olyan profi újságírót, aki nem volt hajlandó kiszolgálni a katasztrofális politikát. Hogyan lehet ezeket az intézményeket újjáépíteni anélkül, hogy ne újabb csisztkákkal kezdődjön a „felvilágosodás” korszaka!? Még a gazdasági katasztrófa is könnyebben megoldható, mint ezek a kérdések - amelyek mind a mai napig háttérbe szorultak, pedig meghatározó jelentőségük van. PURGER Tibor Tito-életrajz Zágrábban is (Tudósítónktól) Azután, hogy Újvidéken már tavaly megjelent az angol Jasper Ridley (79) Londonban 1994- ben kiadott Tito-életrajzának szerb fordítása, Zágrábban most várják a horvát fordítás megjelenését. Ebből az alkalomból a Globus c. zágrábi hetilap interjút közölt az íróval. Ridley Oliver Cromwellhez hasonlítja Titót, mondván, hogy mindketten életük delén lettek államférfiak forradalmi mozgalom vezetőjeként. Egyiküknek sem volt semmilyen katonai képzettsége, mégis mindketten bővelkedtek hadisikerekben. Később mindketten diktátorok lettek, és amit elértek életükben, az semmivé vált haláluk után. Ridley szerint Tito mégis VIII. Henrikre hasonlított a legjobban. Mindketten szerették a jólétet és mindketten szerettek vadkant ejteni. Az alábbiakban folytatjuk a Globus múlt heti számában megjelent interjú ismertetését. 2. ■ Megváltoztathatta volna-e Tito Kelet-Európa sorsát már a berlini fél ledöntése előtt? - Lehetséges. Talán, ha Brezsnyevet nem mentik meg 1974. évi szívinfarktusa után, Brezsnyev 1984-ben ment el. Ha előbb történik ez, és ha az orosz politikai színtéren már akkor megjelenik Gorbacsov, Titónak igazi beszélőtársa lehetett volna. Tito, bölcsességénél fogva, mindenképpen nagy segítségére lett volna. ■ Arról beszéltek, hogy Tito szabadkőműves volt. Ez nem igaz, én nem hiszek benne. Semmi bizonyítékot sem találtam erre vonatkozólag. A kommunisták a Szovjetunióban már 1922-ben elhagyták és betiltották a szabadkőműves-páholyokat. A szabadkőműves-mozgalom polgári irányvételű, Tito pedig, mint mondtam már, igaz kommunista volt. Mint ilyen, sohasem lehetett szabadkőműves vagy páholytag. Erre egyelőre nincs is semmilyen bizonyíték. Ha volna, tudnom kellene róla, mert egy hónap múlva jelenik meg az angol piacon legújabb könyvem, amely éppen a szabadkőművessée■ Lesznek-e fényképek is a Titoéletrajz horvát fordításában? - Mindenképpen. Lehet, hogy nem sok, de éppen elég ahhoz, hogy képbeli fogalmat is kapjanak a diktátorról. Az angol kiadásban volt egy fotó olyan aláírással, hogy Vis szigeten készült 1943-ban. Utólag kiderült, hogy nem Visen, hanem 1947-ben Belgrádban. Ilyen hibák előfordulnak. A horvát kiadásból ezeket kiiktatjuk majd. Az életrajz különben több nyelven is megjelent már: csehül, olaszul, spanyolul Argentínában, bolgárul és tavaly Újvidéken szerbül is. ■ Találkozott-e valamilyen levéltári tévedésekkel is? - Ismerik ugye Winston Churchill és Tito 1944. évi nápolyi párbeszédét. Beszélgetésüket annyi helyen idézték már, de meg kellett találni az eredeti nyomát. Jugoszlávia felosztásáról volt szó brit és orosz érdekövezetre 50-50 százalékos alapon. Minden rendben volt ekörül, de a brit levéltárakban sehol sem találtam eredeti nyomát. A másolatok már-már apokrifnek tűntek, és kész voltam kihagyni őket a könyvből. Akkor a legkevésbé számításba jövő rekeszben bukkantam rá, A jugoszláv társadalmi viszonyok szempontjai cím alatt. Ott találtam meg azt az étlapot, amit Churchill és Tito megfelezett. Gemkapoccsal hozzácsatolták a két államférfi tárgyalása szövegének másolatát. Ezt Fitzroy Maclean ajánlotta figyelmembe. Hálás is vagyok neki. ■ Hogy tekint Titóra az új horvát hatalom? Ezt nehéz ecsetelni. De tény, amit a könyvben is határozottan kifejtettem, hogy Tito kevésbé népszerűtlen Horvátországban, mint Szerbiában. Kumrovecben megőrizték a szülőházát és az többször nyitva van, mint a Virágház Belgrádban, ahol a sírja van. Tudman elnök nagy tiszteletet tanúsít Tito iránt. Meggyőződése, hogy Jugoszlávia Tito életében a független tagországok konföderációja felé fejlődött, amelyben meglettek volna a horvátok. Tőkés bírálja az RMDSZ vezetőségét A tiszteletbeli elnök interjúja a Transilvania Jurnal napilapban Rendkívül keményen bírálta Tőkés László református püspök, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tiszteletbeli elnöke az RMDSZ vezetését a Transilvania Jurnal című román napilapnak adott interjújában. „Tíz évvel az RMDSZ megszületése után azt tapasztalom: a szövetség ahelyett, hogy megerősödött volna és átláthatóbbá lett volna, jelképesen szólva egyfajta olyan kommunista párttá lett, ahol egy elit tartja a kezében a teljes hatalmat. Ezzel egyidőben a tagok száma napról napra csökken, odáig jutottunk, hogy már nem ismerünk magunkra a szövetségben” - fogalmazott a tiszteletbeli elnök a tegnap megjelent interjúban. Tőkés püspök elégedetlenséggel szólt arról, hogy „Markó Béla szövetségi elnök és klikkje feladta az RMDSZ eredeti céljait, nevezetesen az autonómiát és a magyar egyetem újraalapításának ügyét. Az RMDSZ vezetése mindig kompromisszumkészségével dicsekszik, miközben valójában megalkuvásról és opportunizmusról tesz tanúbizonyságot. A kormányban való részvételért lemondunk az autonómiáról.” Az interjúban Tőkés úgy vélekedett, hogy csak látszólagosan igaz az a felvetés, amely szerint az RMDSZ vezetése ezzel a politikával a román többség nacionalizmusának feléledését, gyanakvását szeretné elkerülni. A nacionalizmust Bukarestből vezénylik, ha Bukarest zöld utat ad a nacionalizmusnak, az azonnal elönti az egész országot - szögezte le. A közelgő választások esélyeiről szólva Tőkés püspök úgy vélekedett, hogy azok eredménye semmi jót nem ígér az országnak. „Az RMDSZ vezetésének azzal kellene törődnie, hogy a szövetség minél kisebb veszteségekkel kerüljön ki a választásokból.” Az elnökválasztást illetően pedig azt hangsúlyozta, hogy a jelenlegi államfővel, Emil Constantinescuval szemben nem látszik semmilyen elfogadható alternatíva. (MTI) 1999. november 2., kedd INDIAI SZUPERCIKLON Elsüllyedt ötven halászhajó Több ezer áldozat Több ezer halálos áldozata van az India keleti partvidékén pénteken végigsöpört pusztító erejű ciklonnak. A „Pioneer” című lap tegnapi értesülése szerint akár 10 ezren is áldozatául eshettek az óránként 260 kilométeres sebességgel haladó ciklonnak, amely Kalkuttától 350 kilométerre délkeletre végezte a legszörnyűbb rombolást AzAsian Age” című újság nem hivatalos jelentésekre hivatkozva háromezerre becsülte az áldozatok számát, de Girdhar Gamang, az érintett szövetségi állam, Orisza főminisztere nagyobbnak tartja a pusztítás mértékét. Gamang szerint a pénteki ciklon az Andhra Prades államon 1997-ben végigsöpört ciklonhoz hasonlítható, amelynek következtében 10 ezer ember vesztette életét. A természeti csapás miatt - médiajelentések szerint - legkevesebb másfél millióan váltak hajléktalanná - írta a dpa hírügynökség. Több mint 50 halászhajót süllyesztett el a Kelet-Indiában pusztító ciklon - közölték a Kalkuttától 350 kilométerre fekvő Paradip kikötőváros hatóságai. A halászok az Orisza államon a hét végén végigsöprő ciklon elől kerestek menedéket Paradip kikötőjében. A forgószél azonban éppen e kikötőváros környékén vitte véghez a legnagyobb pusztítást, 10 méteres hullámokat verve a 260 kilométeres sebességű széllökésekkel. A halászhajók mintegy félezer főnyi legénysége valószínűleg odaveszett - idézte a dpa az UNI indiai hírügynökséget. A szuperciklon okozta pusztításról továbbra sincsenek pontos adatok. A természeti csapás által leginkább sújtott térségbe még mindig nem jutnak el a mentőalakulatok. A szerencsétlenség központját, Bhuvanesvart eddig csak hajókkal sikerült megközelíteni. A hadsereg levegőből dob le segélycsomagokat. Megpróbálnak szárazföldön is behatolni a katasztrófa sújtotta térségbe, és már járhatóvá tettek öt fontos főutat. Tizenötmillió embert, Orisza állam lakosságának felét sújtja az évszázad egyik legsúlyosabb indiai forgószele, amely 15 kilométer mélyen árasztotta el tengervízzel a szárazföldet. India partjainál minden évben több tucat ciklon keletkezik. A legpusztítóbb 1991-ben 130 ezer ember életét oltotta ki. Orisza állam főminisztere, Gamang, aki kétórás körutat tett helikopterrel a katasztrófa sújtotta térségben, megrendülten jelentette ki, hogy mindenfelé csak vizet látott. A természeti csapás okozta élelmiszerhiány miatt rendbontások vannak Orisza állam fővárosában - jelentette a PTI indiai hírügynökség. Bhuvanesvarban az emberek segélyekkel megrakott teherautókat fosztottak ki a PTI szerint. Nincs elegendő ivóvíz sem. (MTI) (FoNet/AP-telefotó) Katonák próbálnak segélyt eljuttatni a külvilágtól elzárt vidékek lakosságának Đukanović: Crna Gora nem választotta a függetlenséget Államfői nyilatkozat a Feral Tribune című horvát hetilapban A Crna Gora-i elnök szerint pontatlanul idézték a NATO főtitkárával tartott találkozóján elhangzottakat, mert Podgorica nem választotta a függetlenedést. Milo Đukanović elnök ezt a Feral Tribune című horvát hetilap legfrissebb számában megjelent nyilatkozatában szögezte le. Elmondta, hogy George Robertson NATO-főtitkárnak a közelmúltban Brüsszelben kifejtette: Crna Gora nem a függetlenedés felé vette az irányt, hanem a demokrácia fejlesztése, a gazdasági felemelkedés és az Európával való összekapcsolódás felé. „Mi azt javasoljuk, hogy Szerbiával együtt haladjunk ezen az úton! Azaz tőlük függ majd, hogy együtt megyünk-e, mert ha ezt nem akarják, azúton” - emelte ki. (A találkozó után a NATO központjában és az amerikai külügyminisztériumban is elhangzottak olyan állásfoglalások, amelyek szerint a nemzetközi közösség nem támogatja Crna Gora függetlenségét.) Đukanović szerint Podgorica úgy véli, hogy az államszövetséghez hasonló forma felelne meg a legjobban Szerbia és Crna Gora együttélésének. Közvélemény-kutatási adatokra hivatkozva arról adott tájékoztatást, hogy Crna Gora lakosságának harmada a köztársaság önálló államiságának megteremtését támogatja, egy másik harmada a Szerbiához fűződő viszony módosítása mellett voksolna, míg a fennmaradó harmad a jelenlegi viszony megőrzését, illetve Jugoszlávia egyarcúságának A Crna Gora-i elnök kifejtette, hogy a podgoricai vezetés a jugoszláviai rendszer alapelemét szeretné megváltoztatni az Európához közeledés érdekében. Ezek közé sorolta az adórendszert, a külfölddel fenntartott gazdasági kapcsolatokat, a pénzügyi rendszert, a külpolitikát, valamint a védelem és a hadsereg kérdéskörét. Hangsúlyozta, hogy ezeken a területeken óriásiak a hiányosságok a jelenlegi jugoszláviai alkotmányos jogi rendszerben. Ezek megszüntetése nemcsak Crna Gora számára biztosítana kedvezőbb helyzetet Jugoszlávián belül, hanem Jugoszlávia is - ha van még esély a fennmaradására - olyasmit tenne, amivel az európai népek családjának alkotó részévé válhatna - emelte ki az