Magyar Szó, 1999. november (56. évfolyam, 213-235. szám)

1999-11-02 / 213. szám

2 KÜLPOLITIKA Magyar Szó EGY EMBERT NEM ELÉG ELMOZDÍTANI Hányan vannak a gonoszok? Hamarosan megkétszereződhet azoknak a száma, akik soha nem hagyhatják el Szerbiát, hacsak nem Hágába indulnak­­ Mélyreható változásokhoz nincsenek meg a hatékony módszerek (Tudósítónktól) Washington, november 1. Invázióhoz nem volt gyomra a Nyugatnak a tavasszal, de menthe­tetlenül sor került volna rá, ha Slo­bodan Milosevic idejében be nem dobja a törülközőt, mint ahogyan az amerikai stratégák legutóbbi vallo­másaiból kiderült. Az eleinte gyor­san várt, majd 78 nappal később mégis meglepetésszerűen érkező belgrádi kapituláció ugyan lehetővé tette a kosovói népirtás megállítását, de keveset változtatott a helyzeten magában Szerbiában. Mint az a világ számos más pont­ján is bebizonyosodott - figyelmez­tetnek az amerikai megfigyelők -, egy társadalom szekerét csak úgy le­het gyorsan és hatékonyan megfor­dítani, ha átfogó változásokat eszkö­zölnek ki. Ahogyan az Németor­szágban és Japánban történt 1945- ben - vagy például Vajdaságban, Kosovóban és Crna Gorában tíz-ti­zenegy évvel ezelőtt: leváltottak, ki­rúgtak minden egyet nem értő po­litikust, főszerkesztőt, igazgatót, bí­rósági elnököt és rendőrparancsno­kot, aki nem volt hajlandó vakon engedelmeskedni a központból ér­kező parancsnak. _ A kilencvenes évek balkáni hábo­rúi során - noha minden egyes eset­ben egyértelmű volt a szerbiai re­zsim központi gyújtogató szerepe­­ a komoly nemzetközi sajtó, de a ve­zető politikusok is kitartóan ismétel­gették, hogy elsősorban a „balkáni hóhér” az oka mindennek, hogy a nép, a szerb nép is, békében akar élni, csak képtelen megszabadulni az egyik elvesztett kalandból a má­sikba rohanó vezetőitől. Nos, az elmúlt hetekben egyre inkább olyan hangok látnak napvi­lágot az amerikai lapok és folyóira­tok hasábjain, amelyek megkérdője­lezik a szimpla teóriát, és felhívják a figyelmet arra, hogy nem elég egyetlen embert meg legszűkebb környezetét eltávolítani ahhoz, hogy egy társa­dalom hirtelen demokrati­kus kerékvágásba zökkenjen. Lassan, túl lassan rádöbbentek az amerikai szakértők is arra, hogy az 1987-es miloševići pártpuccs, majd a szerbiai állami vezetés megbukta­tása mélyreható folyamatokat indí­tott el abban a köztársaságban. A leghitványabb elemek, a szolgalel­­kűek, a nagyratörők, hangoskodók és elvetemültek ezrei, sőt talán tízez­rei emelkedtek egy csapásra olyan pozíciókba, amelyekből százezreik és milliók élete-halála felett dönthettek kizárólag főnökeik és saját beteges hajlamaik kielégítésének céljával. A nyugati hatalmak kieszközöl­ték ugyan, hogy a rezsim legbelsőbb 300 valahány embere ne utazhasson külföldre (hacsak nem a hágai bíró­ságon szeretné kezdeni a vendég­­szereplést). Az USA újabban azon gondolkodik, hogy ezt a számot megkétszerezi, hátha ezzel is elő tudná mozdítani a rezsim belső er­jedését. • Mindezt azonban egyre inkább kevésnek találják azok, akik szerint a balkáni politikai kultúra vezetett oda, ahol a volt jugoszláv térség leg­nagyobb része, de különösen Szer­bia ma van. Ezek a gondolkodók fel­ismerik annak a veszélyét, hogy mi történik akkor, ha - tegyük fel - a tüntetőknek sikerül kierőszakolniuk a rendkívüli választásokat, és az el­lenzék valamilyen koalíciója meg­szerzi a hatalmat. A politikai kinevezettek egy réte­ge természetesen azonnal távozna, de a jelenlegi rezsim többi kiszolgá­lója (és az ő számuk a sokkal na­gyobb), akik nem látványos szolgál­tatásokkal, hanem esetleg csak fél­elemből kiinduló szolgalelkűséggel ültek igazgatói, elnöki, parancsnoki székekbe, ettől még a helyén marad­na! Hogyan lehet demokratikus köz­életet építeni olyan csinovnyikokkal, akik névtelenül, de buzgón teljesí­tették az elmúlt tíz-egynéhány év központi hatalmának minden pa­rancsát!? Akik még a parancsokat is túllihegték? Az egyik legáttekinthetőbb hely­zet természetesen a sajtóban uralko­dik, ahol a rezsimhű kiadóházak és stúdiók környékéről nemcsak a tisz­tességes és professzionális vezetőket tüntették/üldözték el, hanem szinte az összes olyan profi újságírót, aki nem volt hajlandó kiszolgálni a ka­tasztrofális politikát. Hogyan lehet ezeket az intézményeket újjáépíteni anélkül, hogy ne újabb csisztkákkal kezdődjön a „felvilágosodás” kor­szaka!? Még a gazdasági katasztrófa is könnyebben megoldható, mint ezek a kérdések - amelyek mind a mai napig háttérbe szorultak, pedig meghatározó jelentőségük van. PURGER Tibor Tito-életrajz Zágrábban is (Tudósítónktól) Azután, hogy Újvidéken már ta­valy megjelent az angol Jasper Ridley (79) Londonban 1994- ben kiadott Tito-életrajzának szerb fordítása, Zágrábban most várják a horvát fordítás megje­lenését. Ebből az alkalomból a Globus c. zágrábi hetilap inter­jút közölt az íróval. Ridley Oli­ver Cromwellhez hasonlítja Ti­­tót, mondván, hogy mindketten életük delén lettek államférfiak forradalmi mozgalom vezetője­ként. Egyiküknek sem volt sem­milyen katonai képzettsége, mégis mindketten bővelkedtek hadisikerekben. Később mind­ketten diktátorok lettek, és amit elértek életükben, az semmivé vált haláluk után. Ridley szerint Tito mégis VIII. Henrikre ha­sonlított a legjobban. Mindket­ten szerették a jólétet és mind­ketten szerettek vadkant ejteni. Az alábbiakban folytatjuk a Glo­bus múlt heti számában megje­lent interjú ismertetését. 2. ■ Megváltoztathatta volna-e Tito Kelet-Európa sorsát már a berlini fél ledöntése előtt? - Lehetséges. Talán, ha Brezs­­nyevet nem mentik meg 1974. évi szívinfarktusa után, Brezsnyev 1984-ben ment el. Ha előbb törté­nik ez, és ha az orosz politikai szín­téren már akkor megjelenik Gorba­csov, Titónak igazi beszélőtársa le­hetett volna. Tito, bölcsességénél fogva, mindenképpen nagy segítsé­gére lett volna. ■ Arról beszéltek, hogy Tito sza­badkőműves volt.­­ Ez nem igaz, én nem hiszek benne. Semmi bizonyítékot sem ta­láltam erre vonatkozólag. A kom­munisták a Szovjetunióban már 1922-ben elhagyták és betiltották a szabadkőműves-páholyokat. A sza­badkőműves-mozgalom polgári irányvételű, Tito pedig, mint mond­tam már, igaz kommunista volt. Mint ilyen, sohasem lehetett szabad­­kőműves vagy páholytag. Erre egye­lőre nincs is semmilyen bizonyíték. Ha volna, tudnom kellene róla, mert egy hónap múlva jelenik meg az angol piacon legújabb könyvem, amely éppen a szabadkőművessée­■ Lesznek-e fényképek is a Tito­­életrajz horvát fordításában? - Mindenképpen. Lehet, hogy nem sok, de éppen elég ahhoz, hogy képbeli fogalmat is kapjanak a dik­tátorról. Az angol kiadásban volt egy fotó olyan aláírással, hogy Vis szigeten készült 1943-ban. Utólag kiderült, hogy nem Visen, hanem 1947-ben Belgrádban. Ilyen hibák előfordulnak. A horvát kiadásból ezeket kiiktatjuk majd. Az életrajz különben több nyelven is megjelent már: csehül, olaszul, spanyolul Ar­gentínában, bolgárul és tavaly Újvi­déken szerbül is. ■ Találkozott-e valamilyen le­véltári tévedésekkel is? - Ismerik ugye Winston Chur­chill és Tito 1944. évi nápolyi pár­beszédét. Beszélgetésüket annyi he­lyen idézték már, de meg kellett ta­lálni az eredeti nyomát. Jugoszlávia felosztásáról volt szó brit és orosz ér­dekövezetre 50-50 százalékos ala­pon. Minden rendben volt ekörül, de a brit levéltárakban sehol sem ta­láltam eredeti nyomát. A másolatok már-már apokrifnek tűntek, és kész voltam kihagyni őket a könyvből. Akkor a legkevésbé számításba jövő rekeszben bukkantam rá, A jugo­szláv társadalmi viszonyok szem­pontjai cím alatt. Ott találtam meg azt az étlapot, amit Churchill és Tito megfelezett. Gemkapoccsal hozzá­csatolták a két államférfi tárgyalása szövegének másolatát. Ezt Fitzroy Maclean ajánlotta figyelmembe. Há­lás is vagyok neki. ■ Hogy tekint Titóra az új hor­vát hatalom?­­ Ezt nehéz ecsetelni. De tény, amit a könyvben is határozottan ki­fejtettem, hogy Tito kevésbé nép­szerűtlen Horvátországban, mint Szerbiában. Kumrovecben megőriz­ték a szülőházát és az többször nyit­va van, mint a Virágház Belgrád­ban, ahol a sírja van. Tudman elnök nagy tiszteletet tanúsít Tito iránt. Meggyőződése, hogy Jugoszlávia Tito életében a független tagorszá­gok konföderációja felé fejlődött, amelyben meglettek volna a horvá­­tok. Tőkés bírálja az RMDSZ vezetőségét A tiszteletbeli elnök interjúja a Transilvania Jurnal napilapban Rendkívül keményen bírálta Tőkés László református püs­pök, a Romániai Magyar De­mokrata Szövetség tiszteletbeli elnöke az RMDSZ vezetését a Transilvania Jurnal című ro­mán napilapnak adott interjújá­ban. „Tíz évvel az RMDSZ megszüle­tése után azt tapasztalom: a szövet­ség ahelyett, hogy megerősödött volna és átláthatóbbá lett volna, jel­képesen szólva egyfajta olyan kom­munista párttá lett, ahol egy elit tartja a kezében a teljes hatalmat. Ezzel egyidőben a tagok száma nap­ról napra csökken, odáig jutottunk, hogy már nem ismerünk magunkra a szövetségben” - fogalmazott a tisz­teletbeli elnök a tegnap megjelent interjúban. Tőkés püspök elégedetlenséggel szólt arról, hogy „Markó Béla szö­vetségi elnök és klikkje feladta az RMDSZ eredeti céljait, nevezetesen az autonómiát és a magyar egyetem újraalapításának ügyét. Az RMDSZ vezetése mindig kompromisszum­készségével dicsekszik, miközben valójában megalkuvásról és oppor­tunizmusról tesz tanúbizonyságot. A kormányban való részvételért le­mondunk az autonómiáról.” Az interjúban Tőkés úgy véleke­dett, hogy csak látszólagosan igaz az a felvetés, amely szerint az RMDSZ vezetése ezzel a politikával a román többség nacionalizmusának feléle­dését, gyanakvását szeretné elkerül­ni.­­ A nacionalizmust Bukarestből vezénylik, ha Bukarest zöld utat ad a nacionalizmusnak, az azonnal el­önti az egész országot - szögezte le. A közelgő választások esélyeiről szólva Tőkés püspök úgy véleke­dett, hogy azok eredménye semmi jót nem ígér az országnak. „Az RMDSZ vezetésének azzal kellene törődnie, hogy a szövetség minél ki­sebb veszteségekkel kerüljön ki a vá­lasztásokból.” Az elnökválasztást il­letően pedig azt hangsúlyozta, hogy a jelenlegi államfővel, Emil Cons­­tantinescuval szemben nem látszik semmilyen elfogadható alternatíva. (MTI) 1999. november 2., kedd INDIAI SZUPERCIKLON Elsüllyedt ötven halászhajó Több ezer áldozat Több ezer halálos áldozata van az India keleti partvidékén pén­teken végigsöpört pusztító erejű ciklonnak. A „Pioneer” című lap tegnapi értesülése szerint akár 10 ezren is áldozatául es­hettek az óránként 260 kilomé­teres sebességgel haladó ciklon­nak, amely Kalkuttától 350 kilo­méterre délkeletre végezte a legszörnyűbb rombolást Az­­Asian Age” című újság nem hivatalos jelentésekre hivatkozva háromezerre becsülte az áldozatok számát, de Girdhar Gamang, az érintett szövetségi állam, Orisza fő­­minisztere nagyobbnak tartja a pusztítás mértékét. Gamang szerint a pénteki ciklon az Andhra Prades államon 1997-ben végigsöpört cik­lonhoz hasonlítható, amelynek kö­vetkeztében 10 ezer ember vesztette életét. A természeti csapás miatt - mé­diajelentések szerint - legkevesebb másfél millióan váltak hajléktalanná - írta a dpa hírügynökség. Több mint 50 halászhajót sül­lyesztett el a Kelet-Indiában pusztí­tó ciklon - közölték a Kalkuttától 350 kilométerre fekvő Paradip kikö­tőváros hatóságai. A halászok az Orisza államon a hét végén végig­söprő ciklon elől kerestek menedé­ket Paradip kikötőjében. A forgószél azonban éppen e kikötőváros kör­nyékén vitte véghez a legnagyobb pusztítást, 10 méteres hullámokat verve a 260 kilométeres sebességű széllökésekkel. A halászhajók mint­egy félezer főnyi legénysége valószí­nűleg odaveszett - idézte a dpa az UNI indiai hírügynökséget. A szuperciklon okozta pusztítás­ról továbbra sincsenek pontos ada­tok. A természeti csapás által legin­kább sújtott térségbe még mindig nem jutnak el a mentőalakulatok. A szerencsétlenség központját, Bhu­­vanesvart eddig csak hajókkal sike­rült megközelíteni. A hadsereg levegőből dob le se­gélycsomagokat. Megpróbálnak szá­razföldön is behatolni a katasztrófa sújtotta térségbe, és már járhatóvá tettek öt fontos főutat. Tizenötmillió embert, Orisza ál­lam lakosságának felét sújtja az év­század egyik legsúlyosabb indiai for­gószele, amely 15 kilométer mélyen árasztotta el tengervízzel a szárazföl­det. India partjainál minden évben több tucat ciklon keletkezik. A leg­pusztítóbb 1991-ben 130 ezer em­ber életét oltotta ki. Orisza állam főminisztere, Ga­mang, aki kétórás körutat tett heli­kopterrel a katasztrófa sújtotta tér­ségben, megrendülten jelentette ki, hogy mindenfelé csak vizet látott. A természeti csapás okozta élelmiszer­­hiány miatt rendbontások vannak Orisza állam fővárosában - jelentet­te a PTI indiai hírügynökség. Bhu­­vanesvarban az emberek segélyek­kel megrakott teherautókat fosztot­tak ki a PTI szerint. Nincs elegendő ivóvíz sem. (MTI) (FoNet/AP-telefotó) Katonák próbálnak segélyt eljuttatni a külvilágtól elzárt vidékek lakossá­gának Đukanović: Crna Gora nem választotta a függetlenséget Államfői nyilatkozat a Feral Tribune című horvát hetilapban A Crna Gora-i elnök szerint pontatlanul idézték a NATO fő­titkárával tartott találkozóján el­hangzottakat, mert Podgorica nem választotta a függetlene­dést. Milo Đukanović elnök ezt a Feral Tribune című horvát hetilap legfris­sebb számában megjelent nyilatkoza­tában szögezte le. Elmondta, hogy Ge­orge Robertson NATO-főtitkárnak a közelmúltban Brüsszelben kifejtette: Crna Gora nem a függetlenedés felé vette az irányt, hanem a demokrácia fejlesztése, a gazdasági felemelkedés és az Európával való összekapcsolódás felé. „Mi azt javasoljuk, hogy Szerbiá­val együtt haladjunk ezen az úton! Azaz tőlük függ majd, hogy együtt me­gyünk-e, mert ha ezt nem akarják, az­úton” - emelte ki. (A találkozó után a NATO központjában és az amerikai külügyminisztériumban is elhangzot­tak olyan állásfoglalások, amelyek sze­rint a nemzetközi közösség nem támo­gatja Crna Gora függetlenségét.) Đukanović szerint Podgorica úgy véli, hogy az államszövetséghez hason­ló forma felelne meg a legjobban Szer­bia és Crna Gora együttélésének. Köz­vélemény-kutatási adatokra hivatkoz­va arról adott tájékoztatást, hogy Crna Gora lakosságának harmada a köztár­saság önálló államiságának megterem­tését támogatja, egy másik harmada a Szerbiához fűződő viszony módosítása mellett voksolna, míg a fennmaradó harmad a jelenlegi viszony megőrzé­sét, illetve Jugoszlávia egyarcúságának A Crna Gora-i elnök kifejtette, hogy a podgoricai vezetés a jugoszlá­viai rendszer­­ alapelemét szeretné megváltoztatni az Európához közele­dés érdekében. Ezek közé sorolta az adórendszert, a külfölddel fenntartott gazdasági kapcsolatokat, a pénzügyi rendszert, a külpolitikát, valamint a védelem és a hadsereg kérdéskörét. Hangsúlyozta, hogy ezeken a területe­ken óriásiak a hiányosságok a jelenlegi jugoszláviai alkotmányos­ jogi rend­szerben. Ezek megszüntetése nemcsak Crna Gora számára biztosítana kedve­zőbb helyzetet Jugoszlávián belül, ha­nem Jugoszlávia is - ha van még esély a fennmaradására - olyasmit tenne, amivel az európai népek családjának alkotó részévé válhatna - emelte ki az

Next