Magyar Szó, 2000. május (57. évfolyam, 102-126. szám)
2000-05-03 / 102. szám
2000. május 3., szerda Magyar Szó ROMÁNIÁBAN HELYHATÓSÁGI VÁLASZTÁSOKRA KÉSZÜLNEK Kampányban (Kolozsvári tudósítónktól) Az elmúlt héten immár hivatalosan is ránk szakadt a választási kampány, június 4-én a helyhatósági képviselőkre voksolunk, majd ősszel (valószínűleg novemberben) honatyákat és államelnököt választunk. E sorok sok viszontagságot megért rovója nem nagy derűlátással tekint a kolletív polgári joggyakorlás elé, ugyanis az utóbbi tíz év a nagy csalódások, kiábrándulások, félrevezetések időszaka volt. A nyolcvankilences csodavárás napjaiban akkor még a helyi napilap publicistájaként attól próbáltam óvni a kolozsvári olvasót, hogy ha majd elmúlik az eufória és kitisztul a látásunk, el ne feledjük, honnan jöttünk, és hogy mit és főleg kiket cipelünk tovább magunkkal. Jöttünk a falu- és városrombolás, az anyanyelv- és iskolafelszámolás, a nemzeti és emberi megaláztatások rettegett régiójából. Magunkkal hoztuk a kisebbségi lét minden komplexusát és keservét, egy hazug világ szemfényvesztő ideológiáját, és most a nyakunkba varrták magukat azok is, akik a második vagy sokadik vonalból, tartalék garnitúraként mindenféle isten- és embertelenséget elkövettek már ellenünk... S akik jelenleg az első vonalba könyökölve ismét megváltókként tetszelegnek, miközben az össznépi amnézia enyhén belengi a tájat. S ezek a gyászvitézek kísérik az országot a teljes összeomlás, a sír felé. Az ún. rendszerváltás óta - amely józanabb értékelések szerint máig nem történt meg - egy évtized alatt Románia hat kormányt és kormányfőt fogyasztott el, és egyik sem tudta még csak lassítani sem a gazdasági hanyatlást! És mostanra már kolosszális méreteket öltött a fűt-fát ígérgetés, a szemérmetlen hazudozás, minden politikus maga akarja elhozni nekünk a kánaánt. Saját kezűleg. Nem akad az egész prérin egy ember vagy egy párt, aki vagy amely tisztességesen kiálljon s bevallja azt, amit egyébként mindenki tud: emberek, ezen egyelőre nem lehet javítani, örvendjünk, ha nem rontunk további... A hazudozásokban, ígérgetésekben viszont önmagukat múlják felül, ebbe annyi energiát belefektetnek, hogy ekkora erővel már igazat is lehetne mondani. S ebben a teljesen elpuskázott - mert félreértett - demokráciában következmények nélkül lehet hazudni. És még sok mindent lehet tenni ugyancsak következmények nélkül. Ettől van aztán, hogy a különben is zsigeri román hazudozó nyomban pártot hoz létre, ami legitimizálja a hazudozást, meg ugyancsak kifizetődő: a pártok anyagi támogatást nem is keveset - kapnak a költségvetésből. Innen már csak azt kell kitalálni, hogyan lehet eltéríteni a milliókat pártkasszából a saját zseb felé. De hát a Kárpát-karéj peremén túl találékonyságban sohasem volt hiány. S így aztán érthető, miért működik Romániában közel 300 (háromszáz!) párt, amelyek mellé ezekben a kampánydús napokban mindegyre újabbak sorakoznak. De kell is ez, mert Romániában tengerfok a megpolitizálandó, amit csak a pártok tudnak úgy istenigazából! Az erdélyi magyarság számára nincs alternatíva, csak az RMDSZ. Akármilyen is. Merthogy jobbítani kell rajta, az kétségtelen. Nagy baj lenne, ha a vezetők a monopolhelyzetet kihasználva a tehetetlenségi erőre bíznák azt, amit nekik kell korrigálniuk. Méghozzá sürgősen, mert a saját felmérések szerint is nő azoknak a magyaroknak a száma, akik bizonytalankodnak vagy egyenesen kijelentik, hogy el se mennek szavazni. Csak a csalódottság miatt szaporodó közömbösök „visszanyerése” mentheti meg az RMDSZ-t. De ők el is hántolhatják. ORBÁN Ferenc A „revizionista” Göncz román kitüntetése Román nacionalista lap írása ÍA revizionista eszméket valló Göncz Árpádnak adományozta Románia legmagasabb állami kitüntetését Emil Constantinescu román államfő” - írta keddi számában a Jurnalul National című román napilap. A magyarellenességben megfogalmazódó román nacionalizmust hirdető lap a magyar köztársasági elnök „revizionista” magatartását abban látta, hogy Göncz Árpád 1990-ben részt vett Bajcsy-Zsilinszky Endre 1944-ben írt Erdély - jelen és jövő cimű tanulmányának újrakiadásában. A magyar államfő „revizionista vétkei” között tartja számon a Jurnalul National azt az egyik német lapban megjelent interjút is, amelyben Göncz Árpád „azt kérte, hogy ismerjék el a romániai magyar kisebbség alapvető emberi jogait”. Tudatos részvétel a terrorkampányban A hágai nemzetközi törvényszéken folytatódik a Prijedor melletti fogolytáborokban elkövetett bűncselekmények vádlottainak pere A hágai nemzetközi törvényszék ügyésze tegnap bejelentette, hogy Dragoljub Prcac tudatosan vett részt a boszniai Prijedor községben élő muzulmánok és horvátok elleni terrorkampányban 1992 áprilisától az év végéig. Személyesen és úgy is, mint az Omarska gyűjtőtábor parancsnokának helyettese felelős a táborban fogva tartott muzulmánok és horvátok gyilkolásáért, kínzásáért, szexuális bántalmazásáért, éheztetéséért és brutális kihallgatásáért - mondta Michael Keegan ügyész. A tegnapi tárgyaláson, amellyel folytatódik az Omarska, Keraterm és Trnopolje táborokban az emberiesség elleni bűncselekményekkel vádoltak pere, az ügyész kijelentette, hogy Omarska volt a központi hely a boszniai üldözési és etnikai tisztogatási rendszerben, melyet az etnikailag tiszta szerb állam létrehozásáért tartottak fenn. A négy vádlott pere február 28-án kezdődött, de néhány nap múlva megszakították Dragoljub Prcac vádlott letartóztatása miatt, aki beleegyezett abba, hogy közösen állítsák bíróság elé Miroslav Kvockával, Mlada Radictyal, Milojkca Kosszal és Zoran Zigictyel. Így tegnap mind az öten megjelentek a per folytatásán, amely az ügyész bevezetőjével kezdődött. Amikor Zeljko Menkié, az omarskai tábor parancsnoka nem volt jelen, Prcaé helyettesítette. Személyesen vett részt a bűncselekményekben, melyeket az ő jóváhagyása nélkül el sem követtek volna. Az ügyész szerint be fogják bizonyítani, hogy Prcaé és a másik négy vádlott részesei voltak a csoportos bűnvállalkozásnak és egyazon bűnös cél vezérelte őket a muzulmán és horvát többség erőszakos eltávolítása a boszniai Szerb Köztársaságként ismert területről. Keegan szerint Prcnc önszántából részt vett a közös bűncselekményben, amelynek Omarska volt a szimbóluma, tehát tudatosan akarta a következményeket is, és mint parancsnokhelyettes semmit sem tett azért, hogy megfékezze a tábor őreit és látogatóit, akik Zoran Zigic vádlotthoz hasonlóan bántalmazták, kínozták és gyilkolták a fogva tartottakat. Az ügyész, hangsúlyozta, hogy a Szerb Demokrata Párthoz és annak céljaihoz való teljes fokú lojalitás volt az előfeltétele mindennemű tisztség betöltésének, tehát az omarskai tábor parancsnokhelyettesi tisztjének is. A védelem bejelentett álláspontját az ügyész teljesen értelmetlennek minősítette. „A vádlottak azzal védekeznek, hogy nem volt más választásuk, vagy nem töltöttek be semmilyen tisztséget. Ahogy az várható is volt, minden felelősséget a halott Simo Drljacára és a távollevő Zeljko Menkiéra akarnak hárítani" - mondta az ügyész. Simo Drljaca prijedori rendőrfőnököt letartóztatási kísérlet közben ölték meg. Menkicot népirtással vádolják, de őt még nem tartóztatták le. „SZERBEKET FOGTOK SZÜLNI” Tegnap Hágában folytatták a fočai muzulmán nők rendszeres és szervezett megerőszakolásával vádolt három személy perét is. Egy Foča (ma Srbinje) környéki muzulmán nő, akit 1992-ben fogvatartása közben mintegy százszor megerőszakoltak, tegnap azt vallotta, hogy a szerb katonák azt mondogatták a bántalmazott asszonyoknak, hogy „csak szerbeket fogtok szülni”. „Nem te vagy az egyetlen muzulmán, akit megerőszakolnak. Más falvakban is mindenkivel ez történt Ez normális, ne védekezz. Szerbeket fogtok szülni, és nem lesznek többet muzulmánok Focában” - mondta a 48-as sorszámot viselő tanúnak Jankó Jankovic, akit az áldozatok általában Tuta becenéven ismernek. A 48-as tanút tegnap Dragoljub Kunarac, Radomir Kovác és Zoran Vuković perében hallgatták ki. Amikor Trosnjából Bak Bijelába vitték, 35 éves volt. Ezután megjárta a középiskolai központot, majd a focai Partizán sportcsarnokban találta magát 1992 derekán. Fogvatartása idején különböző helyeken szerb katonák erőszakolták meg, köztük két vádlott, Kunarac és Vukovic is. Kunaracot megismerte, Vukovicot azonban nem, noha előzőleg leírta. A tanúval egész idő alatt fogságban volt 13 éves lánya és 4 éves kisfia is. A férjét és 10 éves fiát, akik az erdőben bujkáltak, négy évvel később látta viszont. A 48-as számot viselő tanú csoportos erőszakoláson is keresztülment, és Vukovic egyszer véresre harapta. Vallomása során emlegetett őröket és más embereket is, akik segítettek rajta, vagy részvétet mutattak iránta. Egy katona úgy segített rajta, hogy elvezette, de nem bántotta, hanem aludni és pihenni hagyta. Szappant adott neki és ruhaneműt számára és a sportcsarnokban fogva tartott más asszonyok számára, de megkérte, hogy ezt senkinek se említse. Ezt a tanút megerőszakolta Dragán Gagovic is, akit hasonló esetekkel vádoltak, de 1999 elején letartóztatási kísérlet közben megölték. A nők egy csoportjának nevében ez a tanú kérte Gagovicot, hogy hagyják abba vagy öljék meg őket, de azt a választ kapta, hogy nem segíthet rajtuk. Amikor erőszakot követett el rajta, Gagovic azt mondta, hogy „teljesült a kívánsága”, majd megfenyegette, hogy elmetszi a torkát, ha valaha is elmondja valakinek, hogy mit tett. „Most vágd át a torkomat, mert ha élve maradok, elmondom, hogy megerőszakoltál” - mondta neki akkor a tanú. (Beta) KÜLPOLITIKA 3 A SAJTÓSZABADSÁG NAPJA Az újságírókat lelövik, ugye Tavaly legkevesebb 36 újságírót öltek meg foglalkozásának gyakorlása közben, csaknem kétszer annyit, mint 1998-ban. 1999-ben elsősorban a fegyveres konfliktusok álltak a halálesetek hátterében - tűnik ki a sajtószabadság napja (május 3.) alkalmából különböző szervezetek által nyilvánosságra hozott adatokból. A közölt adatok a számítás eltérő szempontjai miatt szervezetenként eltérnek egymástól, de az egyértelműen kimutatható belőlük, hogy a megölt újságírók száma négyévi csökkenés után tavaly ugrásszerűen megemelkedett. A Riporterek Határok Nélkül (RSF) éves jelentésében szerepel a 36-os adat, amely ugyanennek a szövetségnek az 1998-as közlésével - 19 megölt újságíró - együtt értelmezhető. Az Újságok Világszövetsége (RMJ) 71 tavalyi áldozatról tud, míg tavalyelőtt 28-ról számolt be. Még sötétebb képet fest a helyzetről az Újságírók Nemzetközi Szövetsége (FIJ): szerinte 87 újságírót öltek meg világszerte 1999-ben, a legtöbbet 1994 óta, amely évben pusztított a ruandai és a boszniai konfliktus. Különbözik a tavalyi év abban is a megelőzőtől, hogy 1999-ben a háborús konfliktusok szedték a legtöbb újságíró áldozatot, míg 1998- ban a legtöbb újságíró különböző korrupciós ügyek felderítéséért, illetve a politika és a maffia közötti kapcsolatok leleplezéséért fizetett az életével. A gyászos statisztikában Sierra Leone és Jugoszlávia vezet: az afrikai országban tíz, a balkániban hat újságíró halt meg az RSF adatai szerint. 2000-ből még csak négy hónap telt el, de már 5 újságírót öltek meg - továbbra is az RSF közlése szerint - munkavégzés közben. A bebörtönzött újságírók számát az RSF április végén 84-re tette, ami kedvezőbb adat, mint a tavalyi (93). A párizsi székhelyű szervezet szerint a sajtó elnémításában legsúlyosabban elmarasztalható országok listája nem sokat változik: az „éllovasok” Burma, Szíria, Kína, Etiópia. Egyáltalán nem létezik sajtószabadság több mint 20 országban, ahol mintegy kétmilliárd ember él, és igazán csak mintegy 30-ban érvényesül a maguk nem egészen egymilliárdos lakosságával. Az RSF mintegy húsz országot tekint az információ szabad áramlását biztosító internet ellenségének. A „webszabadság” legkeményebb elnyomójának címét Kína érdemli ki. Az ugyancsak párizsi központú AMJ szerint a világon 103 ország hatóságai korlátozzák valamilyen módon a sajtó szabadságát. Concordia-díj a szabad sajtóért küzdő médiának Osztrák kitüntetés a független elektronikai tájékoztatási eszközök szövetségének Az ANEM, a szerbiai független elektronikai média szövetsége kapta meg tegnap Bécsben a Concordia-díjat, melyet Ausztriában a szabad sajtónak ítélnek oda. Az ANEM-nak a díjat a zsűri egyhangúlag ítélte oda a Jugoszláviában a szabad sajtóért folytatott harcáért. A Concordia-díjat az azonos nevű újságírószervezet, az osztrák újságok egyesülete és a nemzetközi sajtóintézet finanszírozza. A díjat tegnap Sasa Mirkovic, az ANEM alelnöke vette át, aki Nebojša Ristictyel, a Soko Televízió fő- és felelős szerkesztőjével együtt érkezett Bécsbe. Az ANEM-en kívül a Concordia-díjat az emberi jogok területén Brigitte Vojkovich, a bécsi Der Standard napilap szerkesztője kapta, a tiszteletbeli Concordia-díjat pedig Franz König bíboros. (Beta) A MAGYAR KÜLÜGYMINISZTER AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN Albright és Martonyi a vajdasági magyarok helyzetéről is tárgyalt (Folytatás az 1. oldalról) Martonyi János külön válaszolt ugyanerre a kérdésre, és elmondta, hogy a szövetségesek célja támogatni és segíteni Szerbiában a polgári társadalom erősítését célzó kezdeményezéseket, a helyi önkormányzatokat, kormányon kívüli szervezeteket, valamint a független sajtót. Kedden este a magyar külügyminiszter New Yorkban részt vesz az East-West Institute gálavacsoráján, amelyen számos külügyminiszterrel együtt megjelenik Madeleine Albright és Javier Solana is. PURGER Tibor FÜLÖP-SZIGETEK Az emberrablók lefejezéssel fenyegetnek Az elhurcolt 21 turista egészségi állapota egyre romlik A Fülöp-szigetek déli részén 21 túszt fogva tartó iszlám fegyveres csoport egyik tagja tegnap azzal fenyegetőzött, hogy a csoport lefejezi két foglyát, ha a táborukat körülvevő katonák nem vonulnak vissza. „Lesz két meglepetésünk. Lehet, hogy holnap két fejjel lepjük meg őket” - mondta a magát Abu Escobarnak nevező férfi a DXRZ nevű helyi rádióállomásnak. A rádiósok érdeklődésére, hogy vajon ez két túsz kivégzését jelentenée, azt válaszolta: „így igaz”. Mindmáig nem világos, hogy valójában mit is akarnak elérni az emberrablók. Az iszlám fundamentalista Abu Sayyaf csoport által Jolo szigetén fogva tartott túszok közül tízen malajziaiak, három német, kettő francia, kettő dél-afrikai, kettő finn, egy libanoni, egy pedig Fülöp-szigeteki. Április 23-án rabolták el őket egy a két ország között vitatott hovatartozású malajziai üdülőhelyről. Joseph Estrada Fülöp-szigeteki elnök egyik közeli munkatársa, Ronaldo Zamora tegnap ismét elvetette annak lehetőségét, hogy nemzetközi közvetítést vegyenek igénybe a túszdráma megoldására, mint ahogy azt az emberrablók követelik. Tegnap tűzharc bontakozott ki a katonák és az emberrablók között. A tűzharcban öt katona megsebesült. Mint a rendőrség elmondta, „véletlen lövöldözés” volt az Abu Sayyaf-csoport és a katonák között, nem a túszok kiszabadulását célzó támadásról volt szó. A lövöldözés Tuds Kutong faluban történt, egy kilométerre Bandang falutól, ahol a 21 túszt fogva tartják. A dpa jelentése szerint az elhurcolt turisták egészségi állapota egyre romlik. Két túsz, köztük a német Renate Wallert sürgős kórházi ellátásra szorulna - mondta Nelsa Amin Fülöp-szigeteki orvosnő, aki hétfőn meglátogathatta a lázadók hatalmába került 21 embert. A német asszonynak - akit fiával és férjével együtt tartanak fogva elrablói - szívós tüdőpanaszai vannak, továbbá magas vérnyomásban szenved, egy francia túsznak pedig heveny húgyvezetékfertőzése van. A túszejtők az orvosnő kérése ellenére nem hajlandók őket szabadon engedni. A túszok határozottan ellenezték, hogy a katonaság beavatkozzon kiszabadulásuk érdekében. „Mi itt igen nehéz helyzetben vagyunk. Ha a hadsereg megrohamozza a rejtekhelyét, vérfürdő lesz, semmi más” - nyilatkozta a Göttingenből való Werner Wallert német túsz a dpa-nak. A francia kormány tegnap Párizsban különleges megbízottat nevezett ki a Fülöp-szigeteki hatóságokkal való kapcsolattartás és a túszdráma figyelemmel kísérése érdekében. (MTI)