Magyar Szó, 2000. május (57. évfolyam, 102-126. szám)

2000-05-03 / 102. szám

2000. május 3., szerda Magyar Szó ROMÁNIÁBAN HELYHATÓSÁGI VÁLASZTÁSOKRA KÉSZÜLNEK Kampányban (Kolozsvári tudósítónktól) Az elmúlt héten immár hivatalosan is ránk szakadt a választási kampány, június 4-én a helyhatósági képviselők­re voksolunk, majd ősszel (valószínű­leg novemberben) honatyákat és ál­lamelnököt választunk. E sorok sok viszontagságot megért rovója nem nagy derűlátással tekint a kolletív polgári joggyakorlás elé, ugyanis az utóbbi tíz év a nagy csaló­dások, kiábrándulások, félrevezetések időszaka volt. A nyolcvankilences cso­davárás napjaiban­­ akkor még a helyi napilap publicistájaként­­ attól próbál­tam óvni a kolozsvári olvasót, hogy ha majd elmúlik az eufória és kitisztul a látásunk, el ne feledjük, honnan jöt­tünk, és hogy mit és főleg kiket cipe­lünk tovább magunkkal. Jöttünk a falu- és városrombolás, az anyanyelv- és iskolafelszámolás, a nemzeti és emberi megaláztatások ret­tegett régiójából. Magunkkal hoztuk a kisebbségi lét minden komplexusát és keservét, egy hazug világ szemfény­vesztő ideológiáját, és most a nyakunk­ba varrták magukat azok is, akik a má­sodik vagy sokadik vonalból, tartalék garnitúraként mindenféle isten- és embertelenséget elkövettek már elle­nünk... S akik jelenleg az első vonalba kö­nyökölve ismét megváltókként tetsze­legnek, miközben az össznépi amnézia enyhén belengi a tájat. S ezek a gyász­vitézek kísérik az országot a teljes összeomlás, a sír felé. Az ún. rendszer­váltás óta - amely józanabb értékelé­sek szerint máig nem történt meg - egy évtized alatt Románia hat kor­mányt és kormányfőt fogyasztott el, és egyik sem tudta még csak lassítani sem a gazdasági hanyatlást! És mostanra már kolosszális mére­teket öltött a fűt-fát ígérgetés, a sze­mérmetlen hazudozás, minden politi­kus maga akarja elhozni nekünk a ká­­naánt. Saját kezűleg. Nem akad az egész prérin egy ember vagy egy párt, aki vagy amely tisztességesen kiálljon s bevallja azt, amit egyébként minden­ki tud: emberek, ezen egyelőre nem lehet javítani, örvendjünk, ha nem rontunk további... A hazudozásokban, ígérgetésekben viszont önmagukat múlják felül, ebbe annyi energiát belefektetnek, hogy ek­kora erővel már igazat is lehetne mon­dani. S ebben a teljesen elpuskázott - mert félreértett - demokráciában kö­vetkezmények nélkül lehet hazudni. És még sok mindent lehet tenni ugyancsak következmények nélkül. Ettől van aztán, hogy a különben is zsi­geri román hazudozó nyomban pártot hoz létre, ami legitimizálja a hazudo­­zást, meg ugyancsak kifizetődő: a pár­tok anyagi támogatást­­ nem is keveset - kapnak a költségvetésből. Innen már csak azt kell kitalálni, hogyan lehet el­téríteni a milliókat pártkasszából a sa­ját zseb felé. De hát a Kárpát-karéj pe­remén túl találékonyságban sohasem volt hiány. S így aztán érthető, miért működik Romániában közel 300 (há­romszáz!) párt, amelyek mellé ezekben a kampánydús napokban mindegyre újabbak sorakoznak. De kell is ez, mert Romániában tengerfok a megpolitizá­landó, amit csak a pártok tudnak úgy istenigazából! Az erdélyi magyarság számára nincs alternatíva, csak az RMDSZ. Akármilyen is. Merthogy jobbítani kell rajta, az kétségtelen. Nagy baj lenne, ha a vezetők a monopolhelyzetet ki­használva a tehetetlenségi erőre bíz­nák azt, amit nekik kell korrigálniuk. Méghozzá sürgősen, mert a saját fel­mérések szerint is nő azoknak a ma­gyaroknak a száma, akik bizonytalan­­kodnak vagy egyenesen kijelentik, hogy el se mennek szavazni. Csak a csalódottság miatt szaporodó közöm­bösök „visszanyerése” mentheti meg az RMDSZ-t. De ők el is hántolhatják. ORBÁN Ferenc A „revizionista” Göncz román kitüntetése Román nacionalista lap írása Í­A revizionista eszméket valló Göncz Árpádnak adományozta Romá­nia legmagasabb állami kitüntetését Emil Constantinescu román államfő” - írta keddi számában a Jurnalul Na­tional című román napilap. A magyarellenességben megfogal­mazódó román nacionalizmust hirde­tő lap a magyar köztársasági elnök „re­vizionista” magatartását abban látta, hogy Göncz Árpád 1990-ben részt vett Bajcsy-Zsilinszky Endre 1944-ben írt Erdély - jelen és jövő cimű tanulmá­nyának újrakiadásában. A magyar ál­lamfő „revizionista vétkei” között tart­ja számon a Jurnalul National azt az egyik német lapban megjelent interjút is, amelyben Göncz Árpád „azt kérte, hogy ismerjék el a romániai magyar kisebbség alapvető emberi jogait”. Tudatos részvétel a terrorkampányban A hágai nemzetközi törvényszéken folytatódik a Prijedor melletti fogolytáborokban elkövetett bűncselekmények vádlottainak pere A hágai nemzetközi törvényszék ügyésze tegnap bejelentette, hogy Dragoljub Prcac tudatosan vett részt a boszniai Prijedor község­ben élő muzulmánok és horvátok elleni terrorkampányban 1992 áprilisától az év végéig. Személyesen és úgy is, mint az Omarska gyűjtőtábor parancsnokának helyettese felelős a táborban fogva tar­tott muzulmánok és horvátok gyilko­lásáért, kínzásáért, szexuális bántalma­zásáért, éheztetéséért és brutális ki­hallgatásáért - mondta Michael Kee­gan ügyész. A tegnapi tárgyaláson, amellyel folytatódik az Omarska, Keraterm és Trnopolje táborokban az emberiesség elleni bűncselekményekkel vádoltak pere, az ügyész kijelentette, hogy Omarska volt a központi hely a bosz­niai üldözési és etnikai tisztogatási rendszerben, melyet az etnikailag tisz­ta szerb állam létrehozásáért tartottak fenn. A négy vádlott pere február 28-án kezdődött, de néhány nap múlva meg­szakították Dragoljub Prcac vádlott le­tartóztatása miatt, aki beleegyezett ab­ba, hogy közösen állítsák bíróság elé Miroslav Kvockával, Mlada Radictyal, Milojkca Kosszal és Zoran Zigictyel. Így tegnap mind az öten megjelentek a per folytatásán, amely az ügyész beve­zetőjével kezdődött. Amikor Zeljko Menkié, az omarskai tábor parancsnoka nem volt jelen, Prcaé helyettesítette. Személyesen vett részt a bűncselekményekben, melye­ket az ő jóváhagyása nélkül el sem kö­vettek volna. Az ügyész szerint be fog­ják bizonyítani, hogy Prcaé és a másik négy vádlott részesei voltak a csopor­tos bűnvállalkozásnak és egyazon bű­nös cél vezérelte őket­­ a muzulmán és horvát többség erőszakos eltávolítása a boszniai Szerb Köztársaságként ismert területről. Keegan szerint Prcnc önszántából részt vett a közös bűncselekményben, amelynek Omarska volt a szimbóluma, tehát tudatosan akarta a következmé­nyeket is, és mint parancsnokhelyettes semmit sem tett azért, hogy megfékez­ze a tábor őreit és látogatóit, akik Zo­ran Zigic vádlotthoz hasonlóan bántal­mazták, kínozták és gyilkolták a fogva tartottakat. Az ügyész, hangsúlyozta, hogy a Szerb Demokrata Párthoz és annak céljaihoz való teljes fokú lojalitás volt az előfeltétele mindennemű tisztség betöltésének, tehát az omarskai tábor parancsnokhelyettesi tisztjének is. A védelem bejelentett álláspontját az ügyész teljesen értelmetlennek mi­nősítette. „A vádlottak azzal védekez­nek, hogy nem volt más választásuk, vagy nem töltöttek be semmilyen tiszt­séget. Ahogy az várható is volt, min­den felelősséget a halott Simo Drljacára és a távollevő Zeljko Men­­kiéra akarnak hárítani" - mondta az ügyész. Simo Drljaca prijedori rendőrfőnö­köt letartóztatási kísérlet közben ölték meg. Menkicot népirtással vádolják, de őt még nem tartóztatták le. „SZERBEKET FOGTOK SZÜLNI” Tegnap Hágában folytatták a fočai muzulmán nők rendszeres és szerve­zett megerőszakolásával vádolt három személy perét is. Egy Foča (ma Srbinje) környéki muzulmán nő, akit 1992-ben fogvatar­­tása közben mintegy százszor megerő­szakoltak, tegnap azt vallotta, hogy a szerb katonák azt mondogatták a bán­talmazott asszonyoknak, hogy „csak szerbeket fogtok szülni”. „Nem te vagy az egyetlen muzul­mán, akit megerőszakolnak. Más fal­vakban is mindenkivel ez történt Ez normális, ne védekezz. Szerbeket fog­tok szülni, és nem lesznek többet mu­zulmánok Focában” - mondta a 48-as sorszámot viselő tanúnak Jankó Jan­­kovic, akit az áldozatok általában Tuta becenéven ismernek. A 48-as tanút tegnap Dragoljub Kunarac, Radomir Kovác és Zoran Vuković perében hallgatták ki. Ami­kor Trosnjából Bak Bijelába vitték, 35 éves volt. Ezután megjárta a középis­kolai központot, majd a focai Partizán sportcsarnokban találta magát 1992 derekán. Fogvatartása idején külön­böző helyeken szerb katonák erősza­kolták meg, köztük két vádlott, Kuna­rac és Vukovic is. Kunaracot megis­merte, Vukovicot azonban nem, noha előzőleg leírta. A tanúval egész idő alatt fogságban volt 13 éves lánya és 4 éves kisfia is. A férjét és 10 éves fiát, akik az erdőben bujkáltak, négy évvel később látta vi­szont. A 48-as számot viselő tanú csopor­tos erőszakoláson is keresztülment, és Vukovic egyszer véresre harapta. Vallomása során emlegetett őröket és más embereket is, akik segítettek rajta, vagy részvétet mutattak iránta. Egy katona úgy segített rajta, hogy el­vezette, de nem bántotta, hanem alud­ni és pihenni hagyta. Szappant adott neki és ruhaneműt számára és a sport­­csarnokban fogva tartott más asszo­nyok számára, de megkérte, hogy ezt senkinek se említse. Ezt a tanút megerőszakolta Dragán Gagovic is, akit hasonló esetekkel vá­doltak, de 1999 elején letartóztatási kí­sérlet közben megölték. A nők egy csoportjának nevében ez a tanú kérte Gagovicot, hogy hagy­ják abba vagy öljék meg őket, de azt a választ kapta, hogy nem segíthet rajtuk. Amikor erőszakot követett el rajta, Gagovic azt mondta, hogy „tel­jesült a kívánsága”, majd megfenye­gette, hogy elmetszi a torkát, ha vala­ha is elmondja valakinek, hogy mit tett. „Most vágd át a torkomat, mert ha élve maradok, elmondom, hogy megerőszakoltál” - mondta neki ak­kor a tanú. (Beta) KÜLPOLITIKA 3 A SAJTÓSZABADSÁG NAPJA Az újságírókat lelövik, ugye T­avaly legkevesebb 36 újságírót öltek meg foglalkozásának gya­korlása közben, csaknem kétszer annyit, mint 1998-ban. 1999-ben elsősorban a fegyveres konfliktusok álltak a halálesetek hátterében - tű­nik ki a sajtószabadság napja (má­jus 3.) alkalmából különböző szer­vezetek által nyilvánosságra hozott adatokból. A közölt adatok a számítás eltérő szempontjai miatt szervezetenként eltérnek egymástól, de az egyértel­műen kimutatható belőlük, hogy a megölt újságírók száma négyévi csökkenés után tavaly ugrásszerűen megemelkedett. A Riporterek Hatá­rok Nélkül (RSF) éves jelentésében szerepel a 36-os adat, amely ugyan­ennek a szövetségnek az 1998-as közlésével - 19 megölt újságíró - együtt értelmezhető. Az Újságok Vi­lágszövetsége (RMJ) 71 tavalyi áldo­zatról tud, míg tavalyelőtt 28-ról számolt be. Még sötétebb képet fest a helyzetről az Újságírók Nemzetkö­zi Szövetsége (FIJ): szerinte 87 újság­írót öltek meg világszerte 1999-ben, a legtöbbet 1994 óta, amely évben pusztított a ruandai és a boszniai konfliktus. Különbözik a tavalyi év abban is a megelőzőtől, hogy 1999-ben a há­borús konfliktusok szedték a leg­több újságíró áldozatot, míg 1998- ban a legtöbb újságíró különböző korrupciós ügyek felderítéséért, il­letve a politika és a maffia közötti­­ kapcsolatok leleplezéséért fizetett az életével. A gyászos statisztikában Sierra Leone és Jugoszlávia vezet: az afri­kai országban tíz, a balkániban hat újságíró halt meg az RSF adatai sze­rint.­­ 2000-ből még csak négy hónap telt el, de már 5 újságírót öltek meg - továbbra is az RSF közlése szerint - munkavégzés közben. A bebörtönzött újságírók számát az RSF április végén 84-re tette, ami kedvezőbb adat, mint a tavalyi (93). A párizsi székhelyű szervezet sze­rint a sajtó elnémításában legsúlyo­sabban elmarasztalható országok lis­tája nem sokat változik: az „éllova­sok” Burma, Szíria, Kína, Etiópia. Egyáltalán nem létezik sajtószabad­ság több mint 20 országban, ahol mintegy kétmilliárd ember él, és igazán csak mintegy 30-ban érvé­nyesül a maguk nem egészen egy­milliárdos lakosságával. Az RSF mintegy húsz országot tekint az in­formáció szabad áramlását biztosító internet ellenségének. A „websza­­badság” legkeményebb elnyomójá­nak címét Kína érdemli ki. Az ugyancsak párizsi központú AMJ szerint a világon 103 ország hatóságai korlátozzák valamilyen módon a sajtó szabadságát. Concordia-díj a szabad sajtóért küzdő médiának Osztrák kitüntetés a független elektronikai tájékoztatási eszközök szövetségének Az ANEM, a szerbiai fü­ggetlen elektronikai média szövetsége kapta meg tegnap Bécsben a Concordia-díjat, melyet Ausztriában a szabad sajtónak ítélnek oda. Az ANEM-nak a díjat a zsű­ri egyhangúlag ítélte oda a Jugoszláviá­ban a szabad sajtóért folytatott harcáért. A Concordia-díjat az azonos nevű újságírószervezet, az osztrák újságok egyesülete és a nemzetközi sajtóintézet finanszírozza. A díjat tegnap Sasa Mirkovic, az ANEM alelnöke vette át, aki Nebojša Ristictyel, a Soko Televízió fő- és fele­lős szerkesztőjével együtt érkezett Bécsbe. Az ANEM-en kívül a Concordia-dí­jat az emberi jogok területén Brigitte Vojkovich, a bécsi Der Standard napi­lap szerkesztője kapta, a tiszteletbeli Concordia-díjat pedig Franz König bí­boros. (Beta) A MAGYAR KÜLÜGYMINISZTER AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN Albright és Martonyi a vajdasági magyarok helyzetéről is tárgyalt (Folytatás az 1. oldalról) Martonyi János külön válaszolt ugyanerre a kérdésre, és elmondta, hogy a szövetségesek célja támogatni és segíteni Szerbiában a polgári társadalom erő­sítését célzó kezdeményezéseket, a helyi önkormányzatokat, kormányon kívüli szervezeteket, valamint a független sajtót. Kedden este a magyar külügyminiszter New Yorkban részt vesz az East-West Institute gálavacsoráján, amelyen számos külügyminiszterrel együtt megjelenik Madeleine Albright és Javier Solana is. PURGER Tibor FÜLÖP-SZIGETEK Az emberrablók lefejezéssel fenyegetnek Az elhurcolt 21 turista egészségi állapota egyre romlik A Fülöp-szigetek déli részén 21 túszt fogva tartó isz­lám fegyveres csoport egyik tagja tegnap azzal fe­nyegetőzött, hogy a csoport lefejezi két foglyát, ha a táborukat körülvevő katonák nem vonulnak vissza. „Lesz két meglepetésünk. Lehet, hogy holnap két fejjel lepjük meg őket” - mondta a magát Abu Escobarnak neve­ző férfi a DXRZ nevű helyi rádióállomásnak. A rádiósok érdeklődésére, hogy vajon ez két túsz kivégzését jelentené­­e, azt válaszolta: „így igaz”. Mindmáig nem világos, hogy valójában mit is akarnak elérni az emberrablók. Az iszlám fundamentalista Abu Sayyaf csoport által Jolo szigetén fogva tartott túszok közül tízen malajziaiak, három német, kettő francia, kettő dél-afrikai, kettő finn, egy liba­noni, egy pedig Fülöp-szigeteki. Április 23-án rabolták el őket egy a két ország között vitatott hovatartozású malajziai üdülőhelyről. Joseph Estrada Fülöp-szigeteki elnök egyik közeli mun­katársa, Ronaldo Zamora tegnap ismét elvetette annak le­hetőségét, hogy nemzetközi közvetítést vegyenek igénybe a túszdráma megoldására, mint ahogy azt az emberrablók kö­vetelik. Tegnap tűzharc bontakozott ki a katonák és az ember­rablók között. A tűzharcban öt katona megsebesült. Mint a rendőrség elmondta, „véletlen lövöldözés” volt az Abu Sa­­yyaf-csoport és a katonák között, nem a túszok kiszabadu­lását célzó támadásról volt szó. A lövöldözés Tu­ds Kutong faluban történt, egy kilométerre Bandang falutól, ahol a 21 túszt fogva tartják. A dpa jelentése szerint az elhurcolt turisták egészségi állapota egyre romlik. Két túsz, köztük a német Renate Wallert sürgős kórházi ellátásra szorulna - mondta Nelsa Amin Fülöp-szigeteki orvosnő, aki hétfőn meglátogathatta a lázadók hatalmába került 21 embert. A német asszonynak - akit fiával és férjével együtt tartanak fogva elrablói - szív­ós tüdőpanaszai vannak, továbbá magas vérnyomásban szenved, egy francia túsznak pedig heveny húgyvezeték­fertőzése van. A túszejtők az orvosnő kérése ellenére nem hajlandók őket szabadon engedni. A túszok határozottan ellenezték, hogy a katonaság be­avatkozzon kiszabadulásuk érdekében. „Mi itt igen nehéz helyzetben vagyunk. Ha a hadsereg megrohamozza a rej­tekhelyét, vérfürdő lesz, semmi más” - nyilatkozta a Göt­­tingenből való Werner Wallert német túsz a dpa-nak. A francia kormány tegnap Párizsban különleges megbí­zottat nevezett ki a Fülöp-szigeteki hatóságokkal való kap­csolattartás és a túszdráma figyelemmel kísérése érdeké­ben. (MTI)

Next