Magyar Szó, 2000. július (57. évfolyam, 153-178. szám)
2000-07-01 / 153. szám
2 KÜLPOLITIKA Az újságírók minden nyáron visszatérő félelme, hogy érdektelenné válnak az újságok, a televízió és a rádió híradói. Mert elég baj a számukra már az is, hogy az olvasók, nézők, hallgatók nyáron kevésbé figyelnek oda a hírekre, mert vagy nyaralnak, vagy előtte nyaralásra készülnek, illetve utána még az élmények hatása alatt vannak. Ezt a bajt szokta tetézni, hogy a nyár eseménytelenné válik, beköszönt az „uborkaszezon”. A BBC tegnapi hírösszefoglalója azt mutatta, hogy jelenleg a nemzetközi politikának nincs központi eseménye, de a hírek még nem apadtak el. Ezeknek a híreknek a skálája onnan, hogy Blair brit miniszterelnök nemet mondott a kétsebességű Európa gondolatára a Kohl volt német kancellár pénzügyi botrányának újabb fejleményein és a Maluku szigetekről érkező újabb menekültáradaton át addig terjed, hogy Fidzsi lázadói szabadon engedték a foglyul ejtett európai újságírókat. A hírek ilyen megoszlásának napján három ismert lapból ízelítőt adnánk abból, hogy mivel is foglalkoztak tegnap a külföldi lapok. A Luxembourgban franciául megjelenő Le Tageblattot, az angol nyelvű Washington Postot és az olasz La Repubblicát vettük sorra. A NÉMET EGYESÜLÉS ÁRA A luxembourgi Le Tageblatt tegnapi számának egyik központi témája, hogy ma, július 1-én van tíz éve a két Németország pénzügyi uniója megteremtésének, mint az október 3-án beköszöntőt egyesülés bevezetőjének. A lap emlékeztet arra, hogy az 1990. július 1-jén beköszöntött fordulat, vagyis az, hogy a „deutschemark király megjelent a kommunista rendszerben", nagy lelkesedést váltott ki mind a két Németországban. Ez a lelkesedés azonban nem sokáig tartott, mert „Kohl a piacgazdaság hideg zuhanyát zúdította az NDK állami gazdaságára”. Most viszont már keserű szájízzel emlékeznek arra, hogy „a Karl Marx képét viselő keleti márkát 1:1 arányban váltották át a világ harmadik legerősebb valutájára”. A lap szerint ebben a kérdésben Kohl már akkor ellentétbe került Karl-Otto Poehllal, a Bundesbank akkori főnökével, aki ellenezte az ilyen beváltást, és egy évvel a pénzügyi unió bevezetése után le is mondott. A lap most idézi Gustav Hornnak, a berlini DIW intézet szakértőjének véleményét, hogy négy keletnémet márkáért kellett volna adni egy nyugatnémetet, mert - lehet, hogy ezzel lassúbb lett volna az életszínvonal kiegyenlítése, de - talpon tarthatták volna a keletnémet ipar egy részét és a munkanélküliség nem ugrott volna meg azonnal. A lap külön taglalja a pénzügyi unió árát. Emlékeztet arra, hogy az ország nyugati és keleti részét tíz év alatt sem sikerült kiegyenlíteni. Keleten ugyanis a munkanélküliség még mindig 17 százalékos a nyugati rész 9,3 százalékával szemben, ugyanakkor a keleti életszínvonal a nyugatinak csak 82 százalékát éri el, és a keletiek azon a szinten élnek, amelyen a nyugatiak 15 évvel ezelőtt voltak. Közben az egyesülés Németországnak 1400 milliárd márkába került. De a legnagyobb árnak azt tekinti, hogy az egyesülés után „az ország ma már ténylegesen nem játssza az európai növekedés mozdonyának szerepét”. Másik európai témaként idézi, hogy Joerg Herder szélsőséges osztrák politikus ’’Ausztria elleni újabb provokációnak” nevezte a Brüsszelben az EU és Ausztria viszonyának rendezésére készített ’’munkapapirost”. TAJVAN VISSZATÉRT AZ EGY KÍNA GONDOLATÁHOZ A Washington Post ezzel a címmel közli pekingi tudósítójának jelentését a tajvani álláspontban bekövetkezett fordulatról, amit még hongkongi tudósítójának jelentésével is kiegészít. A fordulat megértéséhez emlékeztet arra, hogy Kína és Tajvan 1992-ben Singapoore-ban megegyezett abban, hogy az egy Kína elv alapján rendezik a két ország közti viszonyt. A világnak e részén nem egyszer nagy feszültséget váltott ki azonban, hogy a megállapodás gyakorlati érvényesülése érdekében nem tettek semmit. Li Teng-hui, az előző elnök ugyanis két önálló állam közti viszony rendezésének képzelte el Peking és Tajpej tárgyalásait. Csen Sui-bian, az ország március 18- án megválasztott 49 éves elnöke pedig Tajvan függetlenségének jelszavával folytatta választási kampányát és alelnöke, Anette Lu még a választások megnyerése után is úgy nyilatkozott, hogy Tajvan sohasem fogadja el az egy Kína elvet. A fordulat most abban áll, hogy az új tajvani elnök az amerikai képviselők William Fuller, az Asia Foundation elnöke vezette csoportjával folytatott tárgyaláson kijelentette, hogy elismerik az egy Kína elvet, de csak a megvalósítás módjáról szóló tárgyalások után. Szerinte fontos az, hogy csökkentsék a feszültséget és tárgyalásokat kezdjenek ”az esetleges egyesülésről”. A nyilatkozatot Tajpejben jelentősnek tartják. Andrew Yang, a politikai tudományok kutatóintézetének főtitkára fontosnak mondta az elnök álláspontjának módosulását, Ian Csong-pin, a Kínával való kapcsolatok tanácsának alelnöke pedig azt emelte ki, hogy „az új kormány autoritatívabb, őszintébb és jóakaratúbb” politikát folytat Peking felé. Pekingben azonban nem látnak lényeges változást. Csu Pang-cao, a külügyminisztérium szóvivője szerint a tajvani elnök nyilatkozatában „kevés az őszinteség”, mert az egy Kína elvnek olyan magyarázatot ad, amely „nem felel meg a reális körülményeknek és szeparatista törekvésekre utal”. NAPONTA 12 ÖNGYILKOSSÁG OLASZORSZÁGBAN A La Repubblica c. olasz lap tegnapi számának szenzációja, hogy Olaszország bekerült a labdarúgó Európa-bajnokság döntőjébe, és hogy a benzin ára 2275 lírás történelmi rekordot ért el. De közben sokat foglalkozik az Amato-kormány „általános egyetértéssel” elfogadott új pénzügyi csomagtervével is. A terv elsődleges célja Vincenzo Visco pénzügyminiszter szerint, hogy megállítsa a nyugdíjasok helyzetének már riasztó romlását. Lényege pedig az, hogy új adókkal 25 ezer milliárd lírával - vagyis 633 300 milliárdról 658 300-ra - növeli a költségvetési bevételt és közben rendelkezik a közigazgatás takarékoskodásáról is. Az átcsoportosítás alapján többet költenek az infrastruktúrára, új munkahelyek megnyitására és 8400 milliárd lírával többet kap az egészségügy is. A terv lényege azonban az, hogy az inflációt az idén tervezett 2,3 százalékról jövőre 1,7-re szorítják, az ország adósságát pedig a nemzeti jövedelem idei 112,1 százalékáról jövőre 106,6 és 2003-ban 99,7 százalékára. Nagy érdeklődésre számíthat azonban a lapban a statisztikai intézetnek az a közleménye, hogy tavaly Olaszországban naponta 12 ember lett öngyilkos. Százalékarányban legriasztóbb a helyzet a Belluno nevű, számunkra ismeretlen kisvárosban, ahol 100 lakosra 19,4 öngyilkos volt, második helyen áll Trieszt 100 lakosra 17,1 öngyilkossággal. Abszolút számokban Milánó vezet, itt 1999- ben 262 öngyilkosság volt, utána jön Torino 252 és Róma 192 öngyilkossággal. Mind százalékarányban, mind abszolút számokban Nápoly áll az utolsó helyen: 76 öngyilkosságal, vagyis 100 lakosra mindössze 2,4 ilyen tragédiával. b-t NEMZETKÖZI FIGYELŐ !" X 1 A keletnémet márka letűnésének évfordulója Magyar Szó AMERIKAI-OROSZ VITA A RAKÉTAELHÁRÍTÓ RENDSZEREKRŐL Továbbra is eredménytelen eszmecserék Az amerikai Fegyverzetkorlátozási Hivatal helyettes titkárának brüsszeli tájékoztatója Avis Bohlen, az amerikai Fegyverzetkorlátozási Hivatal helyettes titkára Brüsszelben arról tájékoztatta a NATO-tudósítókat, hogy az új rakétaelhárító rendszer kérdéseiről továbbra is eredménytelen eszmecserék folynak az amerikai és az orosz fél között. Bohlen asszony kifejtette: el akarják kerülni, hogy Bill Clinton elnök az év második felében olyan választás elé kerüljön, hogy vagy marad a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról 1972-ben kötött ABM-szerződés, vagy az Egyesült Államok kiépíti új rakétavédelmi rendszerét (NMD) kiszámíthatatlan viselkedésű új atomhatalmak ellen, de az bizonyos, hogy az elnöki döntést már nem sokáig lehet halogatni. Az amerikai illetékes elmondta, hogy az elmúlt napokban amerikaiorosz találkozó volt a kérdésről szakértői szinten Genfben, ezt megelőzően William Cohen védelmi miniszter, majd Strobe Talbott külügyminiszterhelyettes tárgyalt Moszkvában, de haladás nem történt. Az amerikai félnek továbbra is az a benyomása, hogy az oroszok maguk sem tisztázták még, miféle új rendszert javasolnak alternatívaként az amerikai nemzeti rakétaelhárító rendszerrel (NMD) szemben. Bohlen asszony szerint az orosz ellenjavaslat csak embrionális vagy homályos ötletnek nevezhető, amiből műszakilag semmi sem valósítható meg legalább 10 évig. Márpedig az amerikai hírszerzés adatai szerint a Nyugatnak már 2005 táján tömegpusztító fegyverek valós veszélyével kell szembenéznie olyan államok részéről, mint Észak-Korea, Irak és Irán. Az oroszok mereven ellenzik az ABM-szerződés módosítását, így jelenleg nem látszik másik út, mint az NMD. Amerikai megítélés szerint a tömegpusztító fegyverek terjedése sajnos leküzdhetetlen realitás, az ABM- szerződés valamilyen felülvizsgálata tehát csak idő kérdése lehet. Tervezők szerint az NMD kiépítésének jövő tavasszal, az alaszkai radarfigyelő telep építésével meg kell kezdődnie, ha 2005-re készen akarnak állni. A jövő héten esedékes újabb elfogó rakétakísérlet esetleges kudarca esetére viszont Bohlen asszony nem tud arról, hogy még az idénre terveznek-e másik kísérletet. Mindeközben folytatódnak a diplomáciai erőfeszítések: tovább tárgyalnak az oroszokkal, az észak-koreaiakkal, folyamatosan tájékoztatják a nyugati szövetségeseket, de egyelőre nincs biztató kilátás a megegyezésre. (MTI) Törvény Québec elszakadása ellen A kanadai szenátus csütörtökön megszavazta azt a törvénytervezetet, amely lehetővé teszi a szövetségi kormány számára, hogy ne vegye figyelembe egy esetleges, Québec elszakadását támogató népszavazás eredményét. A Jean Chrétien kormányfő által előterjesztett tervezetet 52:34 arányban szavazták meg a szenátorok. A kanadai Québec szövetségi tartomány nagyrészt francia ajkú lakossága nem nagyon támogatja a függetlenségért fellépő Qébeci Blokk pártot: az elmúlt 20 év során három népszavazást is tartottak az elszakadásról, s mindhárom alkalommal az államszövetséghez tartozás mellett voksolt a többség. A közelmúltban végzett közvélemény-kutatások szerint 39 százalék alatt marad az Ottawától különválást támogatók tábora - írta az AFP. 2000. július 1., szombat Egyenrangúak és egyenrangúbbak Némi megtorpanás az EU integrációs politikájában Az Európai Unió integrációs politikájában némi megtorpanás tapasztalható. Az elmúlt évtizedben fokozatosan, de határozottan kiépítették az Unió legfontosabb intézményeinek rendszerét, meghatározták a közös pénz kibocsátását, az államhatárok átjárhatóságát, a gazdasági élet egybekapcsolódását, az egységes védelmi rendszer módozatait, és ami a második szakaszban a legfontosabb feladatnak látszott: kijelölték az Ovilág minden országának fokozatos csatlakozási ütemtervét, vagy más szóval az Unió terjeszkedését. Most azonban, amikor részleteiben kell meghatározni az új tagok fölvételét, mintha lelassult volna a folyamat, vagy mintha megcsappant volna a lelkesedés. A tizenöt nyugat-európai ország alkotta Unió állam- és kormányfői Portugáliában megtartott csúcstalálkozóján is kiderült, hogy a Helmut Kohl egykori német kancellár és a Francois Mitterrand néhai francia elnök személyes barátságából is eredő európai integrációs törekvések az utódok által képviselt politikai módszerekben megtorpantak, ismét előkerültek az államok közötti történelmi különbségek, eltérő szükségletek. Senki sem tagadja az egységes Európa megteremtésének fontosságát, ám egyre nagyobb súlyt helyeznek az egyéni szükségletek kidomborítására. Megmutatkozott ez az Európai Unió további korszerűsítésének kérdéseiben is, akkor, amikor arról tárgyaltak, hogy a majdani egységes Európában hogyan szülessenek meg az Uniót irányító és mozgató döntések. Egyes vezető tagállamok - elsősorban Németország - úgy vélik, hogy szavazattöbbséggel kell meghatározni az irányt és az utat, mások, mindenekelőtt Franciaország és a Benelux államok a konszenzus hívei. Félő azonban, hogyha újabb 12 állammal bővül majd az Európai Unió, annyira nehézkes lesz a vezetés, hgy lelassítja a határozatok megszövegezésének idejét, miközben a gazdaság és a pénzügyi rendszer a gyorsaságot teszi szükségessé. Ugyanakkor aggodalomra ad okot - hangoztatják a nyugat-európai országok -, hogy az Unió bővítésével és a határok megnyitásával növekedni fog a munkaerő vándorlása, pedig a munkanélküliség így is nagy méreteket öltött az európai országokban. Valószínű, hogy ez inkább csak a félelemkeltést célozza, mert máris megmutatkozott például, hogy a kelet-európai országok szegényebb régióiból a helyi munkaerő-vándorlás sem öltött nagyobb méreteket. Az emberek nagy része inkább otthon keresi a megélhetési lehetőséget, még ha ez nehéz is. A viták kiindulópontja inkább az, hogy a nyugat-európai országok közül sokan igyekeznek újraértékelni az Európai Unió egységének gondolatát. Illetve az egyetemes és az általános kérdésekben épp annyira eltérőek a nézetek, mint a korábbi évtizedekben, amikor az európai államok a nemzetállam fönntartásán fáradoztak. Schröder német kancellár például a közelmúltban a berlini társadalomtudományi egyetemen vázolta az általa elképzelt európai integrációs tervek jövőjét. Érdekes módon ő a nemzetállamok fönntartását sürgette azzal, hogy ezeknek az államgépezeteknek lehetővé kell tenniük a szükséges regionális fejlődést, ami átnyúlhat az országhatárokon. Ezzel szemben Franciaország például az államok föderációját vagy konföderációját sugallja azzal, hogy az egységet a nemzeti érdekek egy részének föladásával kell szavatolni. Megállapítható, hogy ezek az eltérő nézetek voltaképpen azoknak a törekvéseknek a hordozói, hogy a vezető hatalmak alakítsák ki a köréjük csoportosuló országok hallgatólagos érdekszövetségét. Németország természetesen az őt megillető gazdasági, politikai befolyásánál fogva azt a vonalat képviseli, amely a múltból is ismert szövetségi rendszeren nyugszik. Tehát a németek, az osztrákok, a csehek, a magyarok, a horvátok, a szlovének egymás közötti geopolitikai kölcsönhatása révén a sokrétű és nyílt együttműködést szorgalmazzák. Ily módon valójában két részre van osztva az Óvilág. Az érdekövezetek átcsoportosításában Franciaország is fontolgatja jövőbeni befolyási területeit, annál inkább, mert a frankofon országok összefogásával és az európai szláv térségek átkarolásával igyekezhet kijutni a kis-ázsiai és a közép-keleti vidékekre. Ehhez elfogadható volna számára egy olyan államcsoport fölállása, amely Délkelet-Európában, Dél-Európán keresztül francia befolyás alatt intézkedne. Az európai integrálódás folyamatát azonban a számos fontolgatás és fordulat ellenére sem lehet megállítani, esetleg csak le lehet lassítani, amire vannak már jelek. Végeredményben azonban az Óvilág csak úgy lehet az új évezredben a világ gazdasági, politikai és szellemi meghatározó tényezője, ha a közöset az egyéni érdek fölé helyezi. JAKOBSZ István KOREAI TÁRGYALÁSOK Megállapodás a családegyesítésről, foglyokról Vöröskereszt-küldöttségek találkozója Szöulban A két Korea Vöröskereszt-küldöttségeinek tárgyalásán tegnap megállapodást írtak alá a családegyesítésről és a volt észak-koreai foglyok hazaengedéséről. A koreai Vöröskereszt-küldöttségek a június 13-a és 15-e között Phenjanban tartott koreai csúcsértekezlet után kezdték meg tárgyalásaikat. A tegnap aláírt megállapodás értelmében augusztus 15-étől 100 fős dél-koreai küldöttség utazik Észak-Koreába, és ugyancsak 100 fős csoport látogat Észak-Koreából Dél-Koreába. Mind a két küldöttséghez egy vezetőt neveznek ki, harminc-harminc tisztségviselő és húsz újságíró kíséri a csoportokat. A küldöttségek látogatása négynapos lesz. A kijelölt dátum a Koreai-félsziget 35 éves japán megszállás alól való felszabadulásának 55. évfordulója A tegnapi találkozón aláírták a megállapodást arról is, hogy a Dél- Koreában szabadon engedett egykori észak-koreai foglyok hazatérhetnek. Dél-Korea szabadon engedte mind a 88 északi foglyot, de eddig nem hagyhatták el az országot. A megállapodás nem tesz említést arról, hogy mikor térhetnek haza azok a dél-koreai katonák, akiket feltehetően még mindig fogva tartanak Észak-Koreában. Azt nem tudni, hogy Dél-Koreából hányan akarnak egyáltalán hazatérni Északra, amikor szeptember elején sor kerül szabadon engedésükre. A dél-koreai küldöttség javasolta, hogy tegyék rendszeressé családok találkozóit, az északi delegáció beleegyezett abba, hogy a kérdésre szeptemberben visszatérjenek. Észak- és Dél-Korea között eddig csupán egyszer, 1985-ben jött létre a kettészakított családok tagjainak találkozója. (MTI)