Magyar Szó, 2001. július (58. évfolyam, 151-171. szám)

2001-07-19 / 166. szám

2001. július 19., csütörtök Ha a hébe-hóba városunkban té­vedő utazónak lakóhelyünk neveze­tességeivel akarunk eldicsekedni, ak­kor építészetileg páratlan, semmivel sem összehasonlítható városházánk, néhány felbecsülhetetlen művészet­­történeti értéket őrző templomunk, a szecessziós építészet egyik remekmű­vének tartott tűzoltólaktanyánk és a kissé megkopott Tisza-parti sétány mellett - méghozzá nem is utolsósor­ban - Andruskó Károly grafikus- és festőművészre esik a választásunk. Ami őt a felsorolt műemlékekhez kapcsolja, az nem is annyira az élet­kora (bár 86 évével nem sokkal ma­rad el tőlük a „patinát” illetően sem!), mint inkább az a szerencsés tulajdonság, hogy a felsoroltak bár­melyike (a művészt is ideértve) egy kis gonddal-törődéssel bármikor ké­pes megújulni, régi fiatalságát vissza­nyerni. Ami Karcsi bátyánkat illeti, ennek a „törődés”-nek csupán ab­ban kell megnyilvánulnia, hogy az idetévedt idegen élete és munkássá­ga felől érdeklődjék, s ő máris fiata­los hévvel, egy húszéves ifjú lelkese­désével mesél, magyaráz életének számtalan kedves epizódjáról, keresi meg és hordja elő sok évtizedes munkásságának páratlan értékű al­kotásait, dokumentumait. S hogy Karcsi bácsi nemcsak ne­künk, zentaiaknak kedves, amit az életének „kerek” évfordulóin elnyert különféle díjak, jutalmak és megtisz­teltetések tanúsítanak, arra hadd le­gyen példa az a nemrég kezembe ke­rült berlini kiadvány, amely az ottani Minikönyvgyűjtők Baráti Társaságá­nak immár 15 éve rendszeresen megjelenő közlönye, és idei, 2­01. számában hat oldalt szentel a mi Andruskó Károlyunk munkásságá­nak az ismertetésére, „86 éves lesz a legnagyobb minikönyvművész” cí­men. A cikkíró dr. Martin Znidersic a címben foglalt megtisztelő rangot egyébk­ént Louis W. Bondy londoni könyvszakértőtől vette át, aki szerint „Károly Andruskó kétségkívül világ­hírű minikönyvszakértő, a legna­gyobb minikönyvművész”. „Valóban egyetlen minikönyvkészítőről sem tudtunk, aki 30 év alatt 220 különfé­le minikönyvet hozott volna létre” - teszi hozzá a cikkíró. A továbbiakból megtudhatjuk, hogy az említett minikönyvek több mint 6500 eredeti fa- és linómetsze­tet tartalmaznak, amelyeket a mű­vész zömmel maga is nyomtatott. Emellett 9000-nél is több kisebb-na­­gyobb grafika, olaj-, akvarell- és pasz­tellkép, továbbá a 4300 darabot meghaladó ex libris-metszet alkotja a még ezután is egyre gyarapodó életművet, amely szintén a világ ez irányú művészeti alkotásainak az élén jár, hiszen a ranglistán őt köve­tő ex libris-készítők „mindössze 2000—2000 darabot mondhatnak magukénak. A kiadvány a továbbiakban részle­tesen ismerteti és méltatja a művész minikönyveit az 1971-ben elsőként megjelent és 29 fametszetből álló Senta címűtől a mai napig elkészül­­tekig, miközben megállapítja: „Mini­könyveinek témái a motívumok tö­megét ölelik fel, köztük a vajdasági falvak és városok mindennapi életét, a foglalkozásokat, valamint a világ csaknem minden táján tett számos utazása során látott városok, falvak, folyók és emberek révén szerzett be­nyomásokat is.” A cikkíró különösen nagyra értékeli a várospanorámákat megjelenítő minikönyveket, köztük a Zentát ábrázolót is. Mi meg mindehhez már csak annyit tehetünk hozzá, hogy a jó Is­ten adjon erőt, kedvet, főleg pedig egészséget Karcsi bácsinak, hogy fá­radhatatlan munkálkodásával tovább öregbítse önmaga és szülővárosa jó hírét-nevét szerte a nagyvilágban! SZLOBODA János VAROSUNK NEVEZETESSEGE: Andruskó Károly Magyar Sió Őseink kincse: a rovásírás Táborosi Margaréta, a zentai Gimnázium tanulója harmadik helyezést ért el a Budapesten megrendezett Magyar Nemzeti Millenniumi Rovásírásversenyen A különböző feltárt emlékek, rovás­feliratok, a rovás ABC-k, botra rótt naptárok a magyar nép legősibb kultú­rájának írásos bizonyítékai. Az írástu­dók a Nyugatról átvett latin betűk mel­lett megőrizték és ápolták elődeik tu­dását is. - Az idén másodízben került meg­rendezésre ez a verseny, s talán ez is közrejátszik abban, hogy még nem túl­zottan elterjedt - meséli Táborosi Mar­garéta, a zentai Gimnázium tanulója, aki nemrég értékes helyezést ért el egy ezzel a témával foglalkozó budapesti versenyen. - Igaz, errefelé maga a ro­vásírás sem mozgat meg széles körö­ket, de szerintem ez egyfajta hagyo­mányőrzés, hiszen ezáltal is ápolhatjuk azt, ami nemzetünk történetének na­gyon régi szakaszából származik. • Hogy kerültél kapcsolatba a rovás­írással? - A történelemtanárom, Pataki Ti­bor hívta fel a figyelmem­ erre a vetél­kedőre, s mivel érdekelt, így be is ne­veztem. Egyedül készültem fel, először is az ábécét kellett elsajátítanom. Ami­kor ez sikerült, fokozatosan kezdtem először szavakat, majd mondatokat írni. Kezdetben furcsa volt, hogy jobb­ról balra kellett írni, de azért meg le­hetett szokni. A verseny előtti héten már szövegeket is átírtam, gyakorolva ezzel a helyesírást is - ami egyébként hasonlít a latin betűshöz - így például József Attila Curriculum vitaesét is. * Honnan tanultad meg az alapo­kat? - Mivel itt, Vajdaságban nem örvend nagy népszerűségnek a rovásírás, ezért Magyarországon szereztem be Friedrich Klára: Rovásírás nemcsak gyerekeknek című könyvét, amely gyakorlatokat is tartalmaz. Úgy érzem, ebből a könyvből elegendő tudást szereztem. - Miből állt maga a megmérettetés? - A verseny első része fél tízkor kez­dődött, amikor is mindenkinek fel kel­lett olvasni egy rovásírással írt szöveg­­részletet, ezután pedig délben kezdő­dött az írásbeli rész. Itt két részletet kaptunk Széchenyi István életrajzá­ból, amelyek közül az egyiket magya­rul, tehát latin betűkkel, a másikat pedig rovásírással írták. Fél óra állt rendelkezésünkre, hogy a latin betűs szöveget átírjuk rovással, a rovással írtat meg latin betűsre, a magyar he­lyesírás szerint. Huszonegy perc alatt végeztem ezzel, és csak hárman telje­sítettük hibapont nélkül a feladatot, de mivel a másik két diák néhány perccel előbb befejezte, én a harma­dik lettem. • Milyen kategóriákban lehetett in­dulni?­­ Rovásírás és botra rovás, az általá­nos iskolák alsó és felső tagozatos, vala­mint középiskolák diákjai részére. Az általános iskolások voltak többségben, főként Budapestről és Debrecenből, de jöttek Horvátországból, Szlovákiá­ból és Erdélyből is. • Melyik rovásábécét használtátok a versenyen? -Többfajta ilyen ábécé van, ott ket­tőt használtunk, Forrai Sándorét és Magyar Adorjánét. írásnál nem hatá­rozták meg, de olvasásnál Forrai-féle írásmódú szöveget kaptunk. De nem nagy a kettő között a különbség, Forrai különválasztja a hosszú és a rövid ma­gánhangzókat, ezzel szemben Magyar egybeveszi. • Szerveztek-e külön szórakoztató programokat?­­ Volt filmvetítés, különböző kiállí­tások, de ami a legnagyobb sikert arat­ta, az az íjászat volt. Többek között én is eltöltöttem ott két-három órát, mert nagyon tetszett. De ott szinte minden­ki jelen volt, sőt próbálkozott is. Egy ti­zenhatodik kerületi táborban, faházi­kókban szállásoltak el bennünket, ami nekem személy szerint nagyon tetszett. Remélem, hogy jövőre is részt vehe­tek majd ezen a versenyen, mert na­gyon megszerettem a rovásírást. Ez egy olyan dolog, amelyet nem sokan is­mernek, de mondhatom, hogy igazán érdekes, ha az ember tökéletesen elsa­játítja. MÁRIÁS Endre MONOSTORON 19-ÉN A néptánctábor záróműsora Monostoron 19-én fejeződik be a néptánctábor, amikor a részvevő fiatalok a falu központjában (az egykori iskola előtti téren) bemu­tatják a táborban tanult, begyako­rolt táncokat, népdalokat és zene­számokat. A záróműsor 19.30 óra­kor kezdődik. • VÁLASZTÁSOK A HELYI KÖZÖSSÉGEKBEN Pozitív diszkriminációt is alkalmazni kell(ene) Avagy miért nem került be egy szerb nemzetiségű pol­gár sem a Központ-Tópart helyi közösség tanácsába?­­ Vladimir Ciganovic, a Szerb Megújhodási Mozgalom zentai községi bizottsága elnökének nyilatkozata kapcsolatban tudni kell a következő­ket is: Zenta község lakosságának 85 százaléka magyar nemzetiségű. A vá­rosban, tehát Zentán a szerb nemzeti­ségű polgárok zöme éppen a fentebb említett Központ-Tópart területére alakított helyi közösség területén él. A határozat értelmében a helyi közösség tanácsába közvetlen, nyílt szavazással hét személyt választottak, akik mind­annyian magyar nemzetiségűek.­­ Mi azt nagyon jól tudjuk, hogy Zentán kisebbségben vagyunk, ami egyben azt jelenti, hogy ezekben a ta­nácsokban sem kerülhetünk többség­be, meg azt is, hogy a szerb nemzetisé­gű polgárok soraiban vannak olyan sze­mélyek is, akik szélsőséges pártok tag­jai, akiktől mi elhatároljuk magunkat. Az itt élő szerb polgárok zöme azonban becsületes ember, akik szeretnének ott lenni azokban a szervekben, tanácsok­ban, bizottságokban stb., amelyekben a község összlakosságának, és ezzel egyi­dejűleg az ő sorsukról is döntenek. Ép­pen ezért úgy gondolom, hogy tekin­tett nélkül arra, hogy mi kisebbségben vagyunk olyan választási mechanizmust kell(ene) alkalmazni, amely például le­hetővé tenné, hogy abban a helyi kö­zösségben, amelyben szerb nemzetisé­gű polgárok is élnek, legalább egy sze­mély bekerüljön a tanácsba. Magyarán alkalmazni kell(ene) pozitív diszkrimi­nációt - nyilatkozta Vladimir Cigano­vic, a szerb Megújhodási Mozgalom zentai községi bizottságának elnöke. A zentai képviselő-testület határo­zata alapján Juhász Attila polgármes­ter június 8-án határozatot hozott a Zenta község területére alakított helyi közösségek tanácstagjainak megválasz­tásáról. Ennek értelmében Zenta tele­pülés Központ-Tópart területére alakí­tott helyi közösség tanácsába a válasz­tást június 28-án tartották meg. Ezzel Halliszt is kapható Nőtt az érdeklődés a kisállatok takarmánya iránt A csantavéri Farm-Commerce ta­­karmányforgalmazó vállalat néhány éve nyitotta meg az 5. számú csókás elárusítóhelyét. Jó érzékkel tette, mert a szaküzlet beváltotta a hozzá­fűzött reményeket. Hajnal Attila okleveles mezőgazdasági mérnök, az említett szaküzlet vezetője mina­pi beszélgetésünk alkalmával el­mondta, hogy bő választék áll a vá­sárlók rendelkezésére.­­ A takar­mányok közül folyamatosan besze­rezhetők a sertéstápok, starter, grover, S-1 és S-2. A baromfitápok közül pedig a Z-1 és a Z-2, de külön tojótyúktáp és pulykatápszer is kap­ható. A nyúl- és galambeledel 10 ki­lós csomagolásban áll a tenyésztők rendelkezésére. Kiegészítő tápszerek (szuperek) is kaphatók a sertések és a csirkék számára. Arról is értesültünk, hogy húsliszt, valamint halliszt is besze­rezhető, éppen úgy mint a DKF meg krétapor, takarmánysó, élesz­tő, különböző dúsítószerek, ásványi és vitaminkiegészítők stb. Az említettek között a csirketáp a legkeresettebb, mind nagyobb ér­deklődés nyilvánul meg a kisállatok eledele és a sertéstáp iránt. Az utób­bi azzal magyarázható, hogy mivel a kukorica hiánycikk a piacon, „vetek­szik” az említett tápnak az árával, aminek mázsája jelenleg 1300 di­nár, ugyanolyan súlyú kukorica pe­dig 1100 dinár, ám nem sokkal eze­lőtt ennél drágább volt, most azon­ban az árpa betakarítása után mér­séklődött a kereslet a kukorica iránt, és ezzel valamelyeset csökkent az ára, ami azonban még így is ma­gas az állattartás kifizetődősége szempontjából. Másrészt meg a hús­árak pedig szinte megfizethetetle­nek a vásárlók egyes rétegei számára. Nagytenyésztők nemigen vannak errefelé, ám annál több a kicsi, az ún. önellátó, akik a saját részükre tartanak egy-két tucatnyi baromfit, vagy egy-két sertést, így hát a sok ki­csi lehetővé tesz egy bizonyos fokú kiegyensúlyozott áruforgalmat, és az áruválaszték némi módosulását. Amint már említettük is, az utóbbi időben nőtt az érdeklődés a kisálla­tok eledele iránt. Az elárusítóhely szombaton délelőtt is nyitva tart. TISZAVIDÉK 9 Újra dübörög a banda Az Adrenalin zentai rockcsoport fellépett a III. Nyírbátori Rhythm & Blues Fesztiválon, és készülőfélben új CD-korongjuk is Fiatalok, elszántak, és tudják, hogy mit akarnak. Talán nem túlzás, hogy egyfajta örökös rock ‘n roll harcosok, kik - még ha ez gyakran szélmalom­harcnak is tűnik - igyekeznek kivívni a Nagyérdemű elismerését, és persze a szeretetét. Ilyen örökös lázadóknak szá­mítanak a zentai Adrenalin rockegyüt­tes tagjai is, akik az elmúlt évtized alatt különböző zenekarokban játszva emel­kedtek a szamárlétrán, vagy épp zuhan­tak a mélybe, de sohasem adták fel ál­maikat, s úgy látszik, a közelmúltban megtalálták annak a titkos receptjét is, hogy hogyan hódítsák meg a környék zenei színterét, bizonyos tekintetben Vajdaságot, és hogy elkezdjenek ka­csintgatni a magyarországi rockszíntér felé is. Tették mindezt önerőből, sajá­tos játékukkal és — ami alig néhány év­vel ezelőtt még igencsak rendhagyó dolognak számított errefelé - többnyi­re saját szerzeményeiket előadva. A Ke­rozin Blues című szerzeményük példá­ul nemcsak szülővárosukban vált is­mertté, hanem az egész környéket lángra lobbantotta néhány évvel eze­lőtt. Készítettek egy demo CD-t is, Agy­fogyatkozás címmel, amely kizárólag a saját szerzeményeiket tartalmazta. A tavalyi I. Nyári Ifjúsági Játékokat követően hirtelen úgy tűnt, mintha ki­fogyott volna „az üzemanyag” a gépe­zetből. A banda tagjai különböző felál­lásokban ugyan tovább játszottak, fel­léptek az októberi események ideje alatt, az ezredforduló éjszakáján, sőt, egy rendhagyó repertoárral, Boros Nándorral közösen a Sacra Corona című magyar történelmi film zentai be­mutatóján is, mindez azonban még ko­rántsem idézte fel a régi bulik emlékét. A csoport most némileg meg­újult, tu­lajdonképpen visszatért legelső felállí­tásához (Paku Ernő ének, Paku József gitár, Dukai Béla dobok, ifj. Lukinic Róbert zongora és István Ervin basszusgitár), majd stúdióba vonult, hogy felvegye következő CD korongjá­nak anyagát. A készülő lemez az Em­berkert munkacímet kapta, és a tervek szerint 12 saját szerzemény kerül majd rá, melyek közül „slágergyanús” a Le peti tí páté, és a Súlytalanság című. A felvételek a szabadkai Silverstone stúdi­óban készülnek, a bemutatót a zentai Mojo Clubban tervezik. Mindez még tulajdonképpen a jövő zenéje. Az viszont már nem, hogy a fiúk a zentai BB Electronic vállalat, valamint a Trocadero és a Mojo Club szórakozó­helyek támogatásának köszönhetően a közelmúltban olyan kaliberű együttesek mellett léphettek fel a III. Nyírbátori Rhythm & Blues Fesztiválon Magyaror­szágon, mint Deák Bill Gyula, a Hobo Blues Band, Török Ádám & Rabb. A fiúk persze a zentai és a vajdasági közönséget sem felejtették el. A nyár folyamán először Horgoson lépnek fel augusztus 4-én, majd az adai fesztivá­lon augusztus 11-én, utána pedig Mo­­ravicán augusztus 18-án. A zentai kö­zönség legközelebb szeptember 9-én láthatja és hallhatja őket, a Zentai Csa­ta központi ünnepségén. T-Dé Egy közös nyírbátori kép Deák Bill Gyulával

Next