Magyar Szó, 2001. december (58. évfolyam, 276-300. szám)
2001-12-01 / 276. szám
2 KÜLPOLITIKA A Bonn melletti Petersberg Rajna-parti várkastélya, a Königswinter egész héten a világsajtó érdeklődésének reflektorfényében állt: itt ültek össze az afganisztáni frakciók képviselői, hogy megegyezzenek az ideiglenes kormányról. Ezzel kapcsolatban a Nouvel Observateur emlékeztetett arra, hogy a várkastély már máskor is volt történelmi események színhelye. 1938-ban Chamberlain brit miniszterelnök itt tárgyalt Hitlerrel arról a próbálkozásáról, hogy elejét vegye a II. világháborúnak, 1999-ben pedig a nyugati hatalmak és Oroszország képviselői tárgyaltak a Jugoszlávia elleni légitámadások befejezése utáni helyzetről. ÓVATOSAN, A HÁBORÚNAK NINCS VÉGE Ezzel a címmel a spliti Slobodna Dalmacija vasárnapi száma exkluzív telefonbeszélgetést közölt Musztafa Zahirral, Zahir Sah elűzött király unokájával, aki arra figyelmeztetett, hogy még hónapok is elmúlhatnak, amíg a tálibokat végleg megverik, és visszatér a biztonság. De kifejezte reményét, hogy „Olyan állammá leszünk, amely harcol a terrorizmus, a kábítószer- és embercsempészet ellen, jó szomszédja lesz a környező országoknak. Afganisztán visszatér arra az útra, amelyet megérdemel.” Az Afganisztánról ezekben a napokban megjelent tudósítások is ilyen kettős mondanivalót tartalmaznak. Egyrészt a felszabadulás feletti örömről és az új reményekről szólnak. Mint ahogyan a Le Figaro - amelynek különtudósítója az elsők között érkezett Kabulba - a múlt hét végén beszámolt arról, hogy Kabulba a 22 órától reggel 4-ig tartó kijárási tilalom ellenére is visszatér az élet, az utcákon kétfajta járőrök cirkálnak: Biszmillah Khan kabuli parancsnok terepszínű egyenruhát viselő katonái és Junisz Kanuni belügyminiszter szürke egyenruhás rendőrei. A városban már diplomáciai tárgyalások is folynak. De a Le Monde is az élet visszatéréséről, a segélyszállítmányokról tudósít, és a segélyszállítmányok megindulásáról ad hírt a BBC is. Ugyanakkor azonban a tudósítások zöme arról szól, hogy a háborúnak még nincs vége (mint a The Guardian teszi, amikor rögzíti az eddigi fejlemények dátumait, és közli Bush figyelmeztetését az amerikaiakhoz, hogy további amerikai áldozatokkal kell számolni), az országban még teljes az zűrzavar. Mert csak az International Herald Tribune hangsúlyozza, hogy Afganisztánban stabilizálódik a helyzet. A Le Monde A zilált mudzsahedinek hatalmát teremtették meg címmel számol be Dzsalálábád elfoglalásáról és arról, hogy a fegyelmezetlen csapatok teljes zűrzavart teremtettek, a BBC hírt ad arról, hogy álarcos fegyveresek megtámadták és kifosztották a World Food Programé 47 teherautóból álló segélyszállítmányát. A Nord Eclair c. francia vidéki napilap még az okot is megmagyarázza: túl régi a versengés, túl mély a bizalmatlanság a Kalasnyikoval felszerelt mindenféle fegyveres csoportok között, nagyon élénkek az emlékek. NEHÉZ ÉS ELHÚZÓDÓ TÁRGYALÁSOK A Liberation már a múlt hétfőn Megkezdődött a harc a hatalomért címmel közölte Fahim tábornoknak, az Északi Szövetség egyik parancsnokának nyilatkozatát: „A tálibokat, akik ellenségei voltak a békének, elűztük, nincs tehát szükség külföldi katonai erőre”, és Kaszem Fazeli egyetemi tanárnak, a törzsi nagygyűlés, a Laja Dzsirga végrehajtó bizottsága tagjának öt pontból álló rendezési tervét. A lap különtudósítója ugyanis szintén gyorsan megérkezett Kabulba, és onnan naponta küldte jelentését a tálib uralom alatt megélt borzalmakról (például arról, hogy a tálib börtönökben 3 év alatt 150 fogoly halt éhen), az élet rendeződéséről, a felszabadulás örömeiről. Ugyanakkor különtudósítója van Iszlámábád pakisztáni fővárosban is, aki többek között megírta, hogy a tálib rendszer bukására Pakisztánban csökken az ópium ára: a tálibok idején a kilónként 30 dolláros ár 300 dollárra ugrott, hogy most 90- re essen vissza. Ebben a lapban figyeltük a petersbergi tárgyalásokat. Kedd: négy küldöttség. Ezen a napon a lap a küldöttségek érkezéséről és arról számol be, hogy „nagy kockázatú összejövetel” előtt állnak. Az ellentétek már az értekezlet megkezdése előtt kirajzolódtak: a részvevők zöme „történelmi találkozónak" minősítette a tanácskozást, Rabbani, a világ által még mindig afgán elnöknek elismert vezető azonban kijelentette: „Ez a bonni összejövetel nem csúcsértekezlet, az igazi összejövetelt majd Afganisztánban tartjuk meg.” A lap szerint 4 küldöttség érkezett. Az Északi Szövetség 11 tagú küldöttsége a tádzsik Junisz Kanuni vezetésével, de ott van Abdul Nangahar, három tartomány pastu nemzetiségű új főnöke is; a „római küldöttség” Zahir Sah képviseletében, amelynek tagja Musztafa Zahir, az elűzött király unokája is, a pakisztáni érdekeket képviselő „pesavari”, és az iráni befolyás alatt álló „ciprusi küldöttség”. Szerda: Nem fogadunk be idegen haderőt. A lap tudósít a tanácskozás megkezdéséről és Fischer német külügyminiszter megnyitó beszédéről, hogy 20 éves háborúzás után végre békét kell teremteniük. Megírja, hogy a 19 ország megfigyelőinek jelenlétében folyó tárgyalásoknak 3-5 napon belül az „átmeneti közigazgatás” megteremtéséhez kell vezetnie, hogy 6 hónapon belül összehívják az ország igazi vezető szervét, a Lója Dzsirgát, a törzsek képviselőinek nagygyűlését, amely majd dönt az ideiglenes kormány megalakulásáról és meghatározza, hogyan haladnak majd a végleges rendeződés felé. Közli Rabbaninak a tárgyalások egész menetét meghatározó nyilatkozatát: „Az afgán nép nem fogad be idegen erőt, bármilyen legyen is az.” Csütörtök: Az Északi Szövetség diktálja a törvényt. Ezen a napon a lap 8 cikket közöl az afganisztáni helyzetről és a tárgyalásokról. Az Északi Szövetség akarja diktálni a törvényt címmel beszámol a részvevők közti ellentétekről. Az Északi Szövetség csak el akarja ismertetni katonai erővel kivívott hatalmát, a többiek pedig helyet követelnek maguknak a hatalomban, és ezért a biztonság megteremtésére helyezik a hangsúlyt. Az idegen csapatok kérdésében pedig Kanuni, az Északi Szövetség fődelegátusa kijelentette: „Nincs szükségünk külső erőre”, a többiek között viszont van egy áramlat, amely elfogadná a külföldi csapatokat, külön egy csoport, amely - Pakisztán visszatérése érdekében - csak mohamedán katonák érkezésébe egyezne bele. Nem lesz könnyű a vita - idézi Lahdar Bramini ENSZ-megbízottat, de hozzáteszi, a világnak erős fegyvere van: december 5-én adományozó értekezlet kezdődik Berlinben. Péntek: Kompromisszum a láthatáron. Az ENSZ és a nemzetközi közösség nyomására a tárgyalások harmadik napján szemmel látható előrehaladást értek el. Az Északi Szövetség megváltoztatta álláspontját a külföldi csapatok kivezénylésének ellenzésében, és most már megelégszik azzal, hogy azok keretében előnyben részesíti a mohamedán országok katonáit. Közelebb jutottak az ideiglenes parlament jellegű legfelső tanács megalakításához is, bár még vitás, hogy a „római küldöttség” a királyt akarja annak élére. MIKOR LESZ BÉKE AFGANISZTÁNBAN? A többi lap is sokat foglalkozik a petersbergi tárgyalásokkal. A Washington Post kabuli különtudósítója vasárnap beszámolt Hans-Joachim Daerrnek, Németország pakisztáni nagykövetének, a Financial Times pedig Jim Dobbinsnak, az USA taskenti nagykövetének és Lahdar Bramini ENSZ-megbízottnak Kabulban az Északi Szövetséggel a tárgyalások előkészítése érdekében folytatott megbeszéléseiről. A The Guardian Zahir sahnak az értekezlet előtt adott nyilatkozatát közölte, a Frankfurter Allgemeine Zeitung interjút készített dr. Abdullah Abdullahhal, az Északi Szövetség „külügyminiszterével”, aki elmondta, hogy olyan átmeneti kormányt akarnak, amelyet minden népcsoport elfogad, hogy elejét vegyék az összetűzéseknek, a Le Monde pedig közölte Hekmatyarnak, a Teheránban élő egykori afgán miniszterelnöknek a nyilatkozatát, amelyben „amerikai és nem ENSZ-értekezletnek” nevezte a petersbergi tanácskozást és kijelentette, hogy „a tálibokat is felölelő nemzeti egységet kell létrehozni az USA ellen”. A pakisztáni Dawn ismertette Pervez Musarraf pakisztáni elnök tévényilatkozatát, hogy derűlátó az értekezlettel kapcsolatban. (E lapból legalább megtudtuk: a tanácskozás az 1422-es esztendő ramazán hónapjának 11. napján kezdődött.) Magáról az értekezletről legrészletesebb beszámolót a Washington Postban olvastunk, de kommentárt sokat találtunk a Financial Times megállapításától, hogy nehéz lesz megegyezésre jutni a Le Progres c. francia vidéki napilap véleményéig, hogy „a tálibellenes koalíció képviselői összeültek, hogy learassák győzelmük gyümölcseit”. A lapok igazi témája egyrészt az orosz katonák megérkezése Kabulba (amiről a Daily Telegraph megírta, hogy 100 orosz katona megérkezésével megismételték a kosovói eseményt: az oroszok igyekeznek az elsők között ott lenni), másrészt az, hogy az afgánok nem hajlandóak befogadni a tervezett ENSZ békefenntartó erőt. A brit The Observer beszámolt arról, hogy a „diplomáciai és katonai káoszban” problémát okozott már az is, amikor brit katonák érkeztek egy Kabul környéki repülőtérre. A francia vidéki lapok közül a La Croix azt úja, hogy Afganisztánban a Nyugatnak kell rendet teremteni, a L’Union pedig - Közép-Ázsia Jaltájának nevezve a petersbergi értekezletet - azt, hogy az ország békéje az ENSZ-csapatoktól függ. A többség témája azonban az, amit itt a Washington Postból ismertetünk: az Északi Szövetség visszautasítja a nemzetközi békefenntartó erőket, pedig Törökország, Indonézia és Új-Zéland is bejelentette, hogy küld csapatokat, de Banglades és Jordánia is jelezte részvételi készségét. BÁLINT István HETI NEMZETKÖZI FIGYELŐ Béketárgyalások Königswinterben (Betaphoto/AP) Junisz Kanuni, az Északi Szövetség küldöttségvezetője a petersbergi értekezleten Macym Sió 2001. december 1., szombat Tíz év tapasztalatait összegezik FÁK-csúcstalálkozó Moszkvában Az elmúlt tíz év tapasztalatait és az előrelépés lehetőségeit elemzik a Független Államok Közösségének (FÁK) államfői tegnap Moszkvában megnyílt jubileumi találkozójukon. A zárt ajtók mögött folyó tanácskozás részvevői közös nyilatkozatot fogadtak el, amelyben támogatásukról biztosítják az afganisztáni antiterrorista hadműveleteket. A 12 tagállamot számláló Független Államok Közössége 1991. december 8-án alakult - az orosz, az ukrán és a fehérorosz elnök akkori megállapodása egyúttal a Szovjetunió felbomlását jelentette. A közösséghez - amely létrehozói szándékai szerint „a (brit) Nemzetközösségnél szorosabb, az Európai Uniónál lazább” szövetségnek indult - később a három balti köztársaság kivételével minden szovjet utódállam csatlakozott. Az évforduló kapcsán az orosz sajtó azzal foglalkozik, hogy mennyiben teljesítette küldetését a FÁK, és milyen jövője lehet - ha van egyáltalán - a közösségnek. A Nyezaviszimaja Gazeta című napilap tegnapi cikke szerint bár a FÁK nem lett egy új integráció motorja, elvitathatatlanul pozitív szerepet játszott abban, hogy a Szovjetunió nem „a jugoszláv forgatókönyv” szerint, véres polgárháborúban esett szét. Ugyanennek a lapnak a hasábjain Jurij Jarov, a FÁK végrehajtó titkára viszont úgy vélelte Vlagyimir Putyin orosz elnök tegnap elfogadta Eduard Sevardnadze grúz államfő javaslatát, hogy a két ország közös bizottságot állítson fel a szerdára virradó éjjel történt állítólagos bombázás tisztázására. Az elnök ugyanakkor beszámolt arról, hogy a szövetségi erők tegnap Csecsenföldön elfogták Abu Szalahot, az állítólag Oszama bin Laden környezetéhez tartozó, jordániai származású Hattab hadúr helyettesét. Putyin - orosz titkosszolgálati adatokra támaszkodó - közlése szerint Szalah Oroszország ellen irányuló terrorcselekményeket pénzelt és szervezett, valamint rendszeres kapcsolatot tartott Grúziában tartózkodó fegyveres csoportjaival. Az államfő ebből arra következteti, hogy „Grúzia egy részét megszállták a nemzetközi terroristák”. Lett, hogy 10 évvel a „függetlenségi eufória”, illetve a valamennyi tagállamot érintő súlyos politikai-gazdasági válság után a FÁK-országok immár készek a gyakorlati együttműködésre. Nem mindenki optimista viszont a közösség jövőjét illetően: Saparmurat Niyazov türkmén elnök nem titkolta, hogy feleslegesnek tartja az ilyen találkozókat, szerinte a kétoldalú kapcsolatokra kell helyezni a hangsúlyt a volt szovjet köztársaságok viszonyában. Kifejezetten feszült a FÁK meghatározó állama, Oroszország kapcsolata Grúziával. Eduard Sevardnadze grúz elnök a közelmúltban meglebegtette azt is, hogy országa esetleg kilép a közösségből. Az amúgy is feszült viszonyt tovább hűtötte, hogy közvetlenül a csúcstalálkozó előtt - Tbiliszi vádja szerint - orosz katonai helikopterek grúz területet támadtak, csecsen szakadár fegyveresekre csapást mérve. Mihail Kaszjanov orosz miniszterelnök a tagállamok csütörtöki kormányfői értekezletén úgy vélekedett, hogy a FÁK legfontosabb eredménye az volt, hogy a párbeszéd útjára terelte az egyes országok közötti konfliktusokat. Megállapította viszont ő is, hogy tíz év alatt harmadára esett vissza a FÁK-közi kereskedelem. Gyors közeledés játszódik le viszont a három alapító szláv állam között: formálódik az orosz-fehérorosz államszövetség, és az utóbbi időben jelentősen javultak Moszkva és Kijev kapcsolatai is. A FÁK-csúcs egyik szenzációja, hogy Putyin meghívta arra elődjét, a közösség létrehozásában kulcsszerepet játszó Borisz Jelcint. Máris megindult a találgatás a volt államfő „reaktiválásáról”. A fölröppent hírek szerint Jelcin az orosz-fehérorosz államszövetség elnöke, vagy - ha ezt a vele nem éppen baráti viszonyt ápoló Alekszandr Lukasenko fehérorosz vezető nem fogadná el - a FÁK tiszteletbeli elnöke lehet. (MTI) (Beatphoto/AP) A részvevők egy csoportja a kezdés előtt (előtérben Vlagyimir Putyin orosz és Iszlám Karimov üzbég elnök) Katmandu külföldi katonai segítséget kér A kormányerők újabb összecsapásai a maoista lázadókkal Újabb nyolcvanegy maoista fegyverest öltek meg csütörtökön este a nepáli kormányerők az ország nyugati részén lezajlott összecsapásokban. A nepáli hivatalos kormánylap tegnapi közlése szerint a hadsereg a maoista lázadók egy hetvenfős csoportjára a fővárostól, Katmandutól mintegy 250 kilométerre nyugatra csapott le. A maoisták a kormányerők támadása idején éppen aknákat helyeztek el. A monarchia megdöntésére törekvő lázadók 11 fegyveresét pedig egy másik nyugati körzetben ölték meg - írja az AFP. A maoisták egy héttel ezelőtt léptek ismét akcióba, felrúgva a nyáron létrejött tűzszünetet. Az azóta szinte folyamatosan tartó harcoknak eddig már több mint négyszáz áldozata volt. Nepál belügyminisztere a napokban jelentette be, hogy a Himalájában lévő királyság kormánya katonai segítséget kér Indiától, az Egyesült Államoktól és más országoktól a maoista lázadók ellen.