Magyar Szó, 2001. december (58. évfolyam, 276-300. szám)

2001-12-01 / 276. szám

2 KÜLPOLITIKA A Bonn melletti Petersberg Rajna-parti várkasté­lya, a Königswinter egész héten a világsajtó ér­deklődésének reflektorfényében állt: itt ültek össze az afganisztáni frakciók képviselői, hogy meg­egyezzenek az ideiglenes kormányról. Ezzel kapcsolat­ban a Nouvel Observateur emlékeztetett arra, hogy a várkastély már máskor is volt történelmi események színhelye. 1938-ban Chamberlain brit miniszterelnök itt tárgyalt Hitlerrel arról a próbálkozásáról, hogy ele­jét vegye a II. világháborúnak, 1999-ben pedig a nyuga­ti hatalmak és Oroszország képviselői tárgyaltak a Ju­goszlávia elleni légitámadások befejezése utáni hely­zetről. ÓVATOSAN, A HÁBORÚNAK NINCS VÉGE Ezzel a címmel a spliti Slobodna Dalmacija vasárna­pi száma exkluzív telefonbeszélgetést közölt Musztafa Zahirral, Zahir Sah elűzött király unokájával, aki arra figyelmeztetett, hogy még hónapok is elmúlhatnak, amíg a tálibokat végleg megverik, és visszatér a bizton­ság. De kifejezte reményét, hogy „Olyan állammá le­szünk, amely harcol a terrorizmus, a kábítószer- és em­bercsempészet ellen, jó szomszédja lesz a környező or­szágoknak. Afganisztán visszatér arra az útra, amelyet megérdemel.” Az Afganisztánról ezekben a napokban megjelent tudósítások is ilyen kettős mondanivalót tar­talmaznak. Egyrészt a felszabadulás feletti örömről és az új reményekről szólnak. Mint ahogyan a Le Figaro - amelynek különtudósítója az elsők között érkezett Kabulba - a múlt hét végén beszámolt arról, hogy Ka­bulba a 22 órától reggel 4-ig tartó kijárási tilalom elle­nére is visszatér az élet, az utcákon kétfajta járőrök cir­kálnak: Biszmillah Khan kabuli parancsnok terepszínű egyenruhát viselő katonái és Junisz Kanuni belügymi­niszter szürke egyenruhás rendőrei. A városban már diplomáciai tárgyalások is folynak. De a Le Monde is az élet visszatéréséről, a segélyszállítmányokról tudósít, és a segélyszállítmányok megindulásáról ad hírt a BBC is. Ugyanakkor azonban a tudósítások zöme arról szól, hogy a háborúnak még nincs vége (mint a The Guar­dian teszi, amikor rögzíti az eddigi fejlemények dátu­mait, és közli Bush figyelmeztetését az amerikaiakhoz, hogy további amerikai áldozatokkal kell számolni), az országban még teljes az zűrzavar. Mert csak az Interna­tional Herald Tribune hangsúlyozza, hogy Afganisz­tánban stabilizálódik a helyzet. A Le Monde A zilált mudzsahedinek hatalmát teremtették meg címmel szá­mol be Dzsalálábád elfoglalásáról és arról, hogy a fe­gyelmezetlen csapatok teljes zűrzavart teremtettek, a BBC hírt ad arról, hogy álarcos fegyveresek megtá­madták és kifosztották a World Food Programé 47 te­herautóból álló segélyszállítmányát. A Nord Eclair c. francia vidéki napilap még az okot is megmagyarázza: túl régi a versengés, túl mély a bizalmatlanság a Kalas­­nyikoval felszerelt mindenféle fegyveres csoportok között, nagyon élénkek az emlékek. NEHÉZ ÉS ELHÚZÓDÓ TÁRGYALÁSOK A Liberation már a múlt hétfőn Megkezdődött a harc a hatalomért címmel közölte Fahim tábornok­nak, az Északi Szövetség egyik parancsnokának nyilat­kozatát: „A tálibokat, akik ellenségei voltak a békének, elűztük, nincs tehát szükség külföldi katonai erőre”, és Kaszem Fazeli egyetemi tanárnak, a törzsi nagygyűlés, a Laja Dzsirga végrehajtó bizottsága tagjának öt pont­ból álló rendezési tervét. A lap különtudósítója ugya­nis szintén gyorsan megérkezett Kabulba, és onnan na­ponta küldte jelentését a tálib uralom alatt megélt bor­zalmakról (például arról, hogy a tálib börtönökben 3 év alatt 150 fogoly halt éhen), az élet rendeződéséről, a felszabadulás örömeiről. Ugyanakkor különtudósító­ja van Iszlámábád pakisztáni fővárosban is, aki többek között megírta, hogy a tálib rendszer bukására Pakisz­tánban csökken az ópium ára: a tálibok idején a kilón­ként 30 dolláros ár 300 dollárra ugrott, hogy most 90- re essen vissza. Ebben a lapban figyeltük a petersbergi tárgyalásokat. Kedd: négy küldöttség. Ezen a napon a lap a kül­döttségek érkezéséről és arról számol be, hogy „nagy kockázatú összejövetel” előtt állnak. Az ellentétek már az értekezlet megkezdése előtt kirajzolódtak: a részve­vők zöme „történelmi találkozónak" minősítette a ta­nácskozást, Rabbani, a világ által még mindig afgán el­nöknek elismert vezető azonban kijelentette: „Ez a bonni összejövetel nem csúcsértekezlet, az igazi össze­jövetelt majd Afganisztánban tartjuk meg.” A lap sze­rint 4 küldöttség érkezett. Az Északi Szövetség 11 tagú küldöttsége a tádzsik Junisz Kanuni vezetésével, de ott van Abdul Nangahar, három tartomány pastu nemze­tiségű új főnöke is; a „római küldöttség” Zahir Sah képviseletében, amelynek tagja Musztafa Zahir, az elű­zött király unokája is, a pakisztáni érdekeket képviselő „pesavari”, és az iráni befolyás alatt álló „ciprusi kül­döttség”. Szerda: Nem fogadunk be idegen haderőt. A lap tu­dósít a tanácskozás megkezdéséről és Fischer német külügyminiszter megnyitó beszédéről, hogy 20 éves há­borúzás után végre békét kell teremteniük. Megírja, hogy a 19 ország megfigyelőinek jelenlétében folyó tárgyalásoknak 3-5 napon belül az „átmeneti közigaz­gatás” megteremtéséhez kell vezetnie, hogy 6 hóna­pon belül összehívják az ország igazi vezető szervét, a Lója Dzsirgát, a törzsek képviselőinek nagygyűlését, amely majd dönt az ideiglenes kormány megalakulásá­ról és meghatározza, hogyan haladnak majd a végleges rendeződés felé. Közli Rabbaninak a tárgyalások egész menetét meghatározó nyilatkozatát: „Az afgán nép nem fogad be idegen erőt, bármilyen legyen is az.” Csütörtök: Az Északi Szövetség diktálja a törvényt. Ezen a napon a lap 8 cikket közöl az afganisztáni hely­zetről és a tárgyalásokról. Az Északi Szövetség akarja diktálni a törvényt címmel beszámol a részvevők közti ellentétekről. Az Északi Szövetség csak el akarja ismer­tetni katonai erővel kivívott hatalmát, a többiek pedig helyet követelnek maguknak a hatalomban, és ezért a biztonság megteremtésére helyezik a hangsúlyt. Az idegen csapatok kérdésében pedig Kanuni, az Északi Szövetség fődelegátusa kijelentette: „Nincs szükségünk külső erőre”, a többiek között viszont van egy áramlat, amely elfogadná a külföldi csapatokat, külön egy cso­port, amely - Pakisztán visszatérése érdekében - csak mohamedán katonák érkezésébe egyezne bele. Nem lesz könnyű a vita - idézi Lahdar Bramini ENSZ-meg­­bízottat, de hozzáteszi, a világnak erős fegyvere van: december 5-én adományozó értekezlet kezdődik Ber­linben. Péntek: Kompromisszum a láthatáron. Az ENSZ és a nemzetközi közösség nyomására a tárgyalások har­madik napján szemmel látható előrehaladást értek el. Az Északi Szövetség megváltoztatta álláspontját a kül­földi csapatok kivezénylésének ellenzésében, és most már megelégszik azzal, hogy azok keretében előnyben részesíti a mohamedán országok katonáit. Közelebb jutottak az ideiglenes parlament jellegű legfelső tanács megalakításához is, bár még vitás, hogy a „római kül­döttség” a királyt akarja annak élére. MIKOR LESZ BÉKE AFGANISZTÁNBAN? A többi lap is sokat foglalkozik a petersbergi tárgya­lásokkal. A Washington Post kabuli különtudósítója va­sárnap beszámolt Hans-Joachim Daerrnek, Németor­szág pakisztáni nagykövetének, a Financial Times pe­­dig Jim Dobbinsnak, az USA taskenti nagykövetének és Lahdar Bramini ENSZ-megbízottnak Kabulban az Északi Szövetséggel a tárgyalások előkészítése érdeké­ben folytatott megbeszéléseiről. A The Guardian Zahir sahnak az értekezlet előtt adott nyilatkozatát közölte, a Frankfurter Allgemeine Zeitung interjút készített dr. Abdullah Abdullahhal, az Északi Szövetség „külügymi­niszterével”, aki elmondta, hogy olyan átmeneti kor­mányt akarnak, amelyet minden népcsoport elfogad, hogy elejét vegyék az összetűzéseknek, a Le Monde pe­dig közölte Hekmatyarnak, a Teheránban élő egykori afgán miniszterelnöknek a nyilatkozatát, amelyben „amerikai és nem ENSZ-értekezletnek” nevezte a pe­tersbergi tanácskozást és kijelentette, hogy „a tálibokat is felölelő nemzeti egységet kell létrehozni az USA el­len”. A pakisztáni Dawn ismertette Pervez Musarraf pa­kisztáni elnök tévényilatkozatát, hogy derűlátó az érte­kezlettel kapcsolatban. (E lapból legalább megtudtuk: a tanácskozás az 1422-es esztendő ramazán hónapjá­nak 11. napján kezdődött.) Magáról az értekezletről legrészletesebb beszámolót a Washington Postban ol­vastunk, de kommentárt sokat találtunk­ a Financial Times megállapításától, hogy nehéz lesz megegyezésre jutni a Le Progres c. francia vidéki napilap véleményé­ig, hogy „a tálibellenes koalíció képviselői összeültek, hogy learassák győzelmük gyümölcseit”. A lapok igazi témája egyrészt az orosz katonák me­gérkezése Kabulba (amiről a Daily Telegraph megírta, hogy 100 orosz katona megérkezésével megismételték a kosovói eseményt: az oroszok igyekeznek az elsők kö­zött ott lenni), másrészt az, hogy az afgánok nem haj­landóak befogadni a tervezett ENSZ békefenntartó erőt. A brit The Observer beszámolt arról, hogy a „dip­lomáciai és katonai káoszban” problémát okozott már az is, amikor brit katonák érkeztek egy Kabul környéki repülőtérre. A francia vidéki lapok közül a La Croix azt úja, hogy Afganisztánban a Nyugatnak kell rendet teremteni, a L’Union pedig - Közép-Ázsia Jaltájának nevezve a petersbergi értekezletet - azt, hogy az ország békéje az ENSZ-csapatoktól függ. A többség témája azonban az, amit itt a Washington Postból ismerte­tünk: az Északi Szövetség visszautasítja a nemzetközi békefenntartó erőket, pedig Törökország, Indonézia és Új-Zéland is bejelentette, hogy küld csapatokat, de Banglades és Jordánia is jelezte részvételi készségét. BÁLINT István HETI NEMZETKÖZI FIGYELŐ Béketárgyalások Königswinterben (Betaphoto/AP) Junisz Kanuni, az Északi Szövetség küldöttségvezetője a petersbergi értekezleten Macym Sió 2001. december 1., szombat Tíz év tapasztalatait összegezik FÁK-csúcstalálkozó Moszkvában Az elmúlt tíz év tapasztalatait és az előrelépés lehetőségeit elemzik a Független Államok Közösségének (FÁK) államfői tegnap Moszkvá­ban megnyílt jubileumi találkozójukon. A zárt ajtók mögött folyó ta­nácskozás részvevői közös nyilatkozatot fogadtak el, amelyben támo­gatásukról biztosítják az afganisztáni antiterrorista hadműveleteket. A 12 tagállamot számláló Függet­len Államok Közössége 1991. de­cember 8-án alakult - az orosz, az ukrán és a fehérorosz elnök akkori megállapodása egyúttal a Szovjetu­nió felbomlását jelentette. A közös­séghez - amely létrehozói szándékai szerint „a (brit) Nemzetközösségnél szorosabb, az Európai Uniónál la­zább” szövetségnek indult - később a három balti köztársaság kivételével minden szovjet utódállam csatlako­zott. Az évforduló kapcsán az orosz saj­tó azzal foglalkozik, hogy mennyi­ben teljesítette küldetését a FÁK, és milyen jövője lehet - ha van egyálta­lán - a közösségnek. A Nyezaviszima­­ja Gazeta című napilap tegnapi cik­ke szerint bár a FÁK nem lett egy új integráció motorja, elvitathatatlanul pozitív szerepet játszott abban, hogy a Szovjetunió nem „a jugoszláv for­gatókönyv” szerint, véres polgárhá­borúban esett szét. Ugyanennek a lapnak a hasábjain Jurij Jarov, a FÁK végrehajtó titkára viszont úgy vélelte­ Vlagyimir Putyin orosz elnök tegnap elfogadta Eduard Sevard­­nadze grúz államfő javaslatát, hogy a két ország közös bizottsá­got állítson fel a szerdára virradó éjjel történt állítólagos bombázás tisztázására. Az elnök ugyanakkor beszámolt arról, hogy a szövetségi erők tegnap Csecsenföldön elfog­ták Abu Szalahot, az állítólag Oszama bin Laden környezetéhez tartozó, jordániai származású Hat­­tab hadúr helyettesét. Putyin - orosz titkosszolgálati adatokra tá­maszkodó - közlése szerint Szalah Oroszország ellen irányuló terror­­cselekményeket pénzelt és szerve­zett, valamint rendszeres kapcso­latot tartott Grúziában tartózkodó fegyveres csoportjaival. Az állam­fő ebből arra következteti, hogy „Grúzia egy részét megszállták a nemzetközi terroristák”. Lett, hogy 10 évvel a „függetlenségi eufória”, illetve a valamennyi tagálla­mot érintő súlyos politikai-gazdasági válság után a FÁK-országok immár készek a gyakorlati együttműködés­re. Nem mindenki optimista viszont a közösség jövőjét illetően: Saparmu­­rat Niyazov türkmén elnök nem tit­kolta, hogy feleslegesnek tartja az ilyen találkozókat, szerinte a kétol­dalú kapcsolatokra kell helyezni a hangsúlyt a volt szovjet köztársasá­gok viszonyában. Kifejezetten feszült a FÁK meghatározó állama, Orosz­ország kapcsolata Grúziával. Eduard Sevardnadze grúz elnök a közel­múltban meglebegtette azt is, hogy országa esetleg kilép a közösségből. Az amúgy is feszült viszonyt tovább hűtötte, hogy közvetlenül a csúcsta­lálkozó előtt - Tbiliszi vádja szerint - orosz katonai helikopterek grúz te­rületet támadtak, csecsen szakadár fegyveresekre csapást mérve. Mihail Kaszjanov orosz miniszter­­elnök a tagállamok csütörtöki kor­mányfői értekezletén úgy vélekedett, hogy a FÁK legfontosabb eredmé­nye az volt, hogy a párbeszéd útjára terelte az egyes országok közötti konfliktusokat. Megállapította vi­szont ő is, hogy tíz év alatt harmadá­ra esett vissza a FÁK-közi kereskede­lem. Gyors közeledés játszódik le vi­szont a három alapító szláv állam kö­zött: formálódik az orosz-fehérorosz államszövetség, és az utóbbi időben jelentősen javultak Moszkva és Kijev kapcsolatai is. A FÁK-csúcs egyik szenzációja, hogy Putyin meghívta arra elődjét, a közösség létrehozásában kulcsszere­pet játszó Borisz Jelcint. Máris me­gindult a találgatás a volt államfő „reaktiválásáról”. A fölröppent hírek szerint Jelcin az orosz-fehérorosz ál­lamszövetség elnöke, vagy - ha ezt a vele nem éppen baráti viszonyt ápo­ló Alekszandr Lukasenko fehérorosz vezető nem fogadná el - a FÁK tisz­teletbeli elnöke lehet. (MTI) (Beatphoto/AP) A részvevők egy csoportja a kezdés előtt (előtérben Vlagyimir Putyin orosz és Iszlám Karimov üzbég elnök) Katmandu külföldi katonai segítséget kér A kormányerők újabb összecsapásai a maoista lázadókkal Újabb nyolcvanegy maoista fegyverest öltek meg csütörtökön este a nepáli kormányerők az ország nyugati részén lezajlott összecsapásokban. A nepáli hivatalos kormánylap tegnapi közlése szerint a hadsereg a maois­ta lázadók egy hetvenfős csoportjára a fővárostól, Katmandutól mintegy 250 kilométerre nyugatra csapott le. A maoisták a kormányerők támadása idején éppen aknákat helyeztek el. A monarchia megdöntésére törekvő lázadók 11 fegyveresét pedig egy másik nyugati körzetben ölték meg - írja az AFP. A ma­oisták egy héttel ezelőtt léptek ismét akcióba, felrúgva a nyáron létrejött tűz­szünetet. Az azóta szinte folyamatosan tartó harcoknak eddig már több mint négyszáz áldozata volt. Nepál belügyminisztere a napokban jelentette be, hogy a Himalájában lévő királyság kormánya katonai segítséget kér Indiától, az Egyesült Államoktól és más országoktól a maoista lázadók ellen.

Next