Magyar Szó, 2001. december (58. évfolyam, 276-300. szám)

2001-12-01 / 276. szám

4 BELPOLITIKA GORAN VESIC Nem veszélyeztetik a biztonságot a hágai vizsgálatok Goran Vesic, a Demokrata Párt vezetőségének tagja tegnap úgy értékelte, hogy a hágai törvényszéknek a Nebojsa Pavkovic­ vezérezredes, a JK vezérkari főnöke és Sreten Lukic tábornok, a köztársasági közbiztonsági szolgálat főnö­ke ellen indított vizsgálata nem veszélyezteti Szerbia biztonságát. Vesic a sajtó­­tájékoztatón úgy nyilatkozott, Hága bejelentése a Pavkovic és Lukic elleni vizs­gálatra vonatkozóan „azt bizonyítja, nem igazak azok a híresztelések, hogy a há­gai törvényszék a belügyminisztérium több mint 300 tagja ellen fog vádat emel­ni”. „Ez a bejelentés azt is bizonyítja, hogy a Szerbiai Belügyminisztérium tag­jai nincsenek sem a nyilvános, sem a titkos hágai listákon. A szerbiai állami szer­vek Lukic tábornok és a többi aktív tiszt mögé fognak állni, megadnak nekik minden jogi és egyéb segítséget, hogy bebizonyítsák ártatlanságukat” - mond­ta Vesic­, és meggyőződését fejezte ki, hogy a JK támogatni fogja Pavkovics tábor­nokot. Vesic szerint a hazai nyilvánosságnak meg kell szoknia, hogy a hágai tör­vényszék realitás, és hogy ki fogja vizsgálni a háborús bűncselekményeket. „Ép­pen ezért hazánknak teljes mértékben együtt kell működnie a hágai törvény­székkel. Mindennél világosabb, hogy azok, akik ellenzik ezt az együttműködést, az ország és a nép érdekei ellen cselekednek. (Beta) Az apokalipszis lovasai A Vajdasági Szocialisták Uniójának közleménye A Vajdasági Szocialisták Uniójának újvidéki bizottsága közleményében „a legerélyesebben tiltakozik, amiért az idén november 25-én a Svetozar Mile­­tic Szerb Nemzeti Mozgalom kleronacionalista és szerbcentrikus eszméinek eufórikus kinyilvánítására visszaélt az újvidéki Szerb Nemzeti Színházzal, a többnemzetiségű Vajdaság egyik legrégibb és legtekintélyesebb művelődési intézményével. Ismét egybegyűlt sok ismert személy, a minden szerb egy ál­lamban eszme hirdetői, azok, akik az elmúlt években lelkesen támogatták a nemzeti kérdés megoldásának milosevic­i őrült, háborús opcióját. A belgrádi nacionalista-monarchista blokkot nyilvánvalóan nagyon nyug­talanítja az, hogy mind gyakrabban jutnak kifejezésre a Vajdaság tényleges autonómiájának visszaállításával kapcsolatos elképzelések, ezért az ellencsa­pás mellett döntött. Nemcsak arról van szó, hogy ez a gyülekezet üzeneteivel vészjóslóan em­lékeztet a több mint egy évtizeddel ezelőtt Vajdaság-szerte tartott nagygyűlé­sekre, hanem arról is, hogy célja az autonómia ellen hangolni Vajdaság szerb lakosságának azt a részét, amely hatalomra juttatta Milosevicet, továbbá élet­re kelteni azt a politikát, amely az­ elmúlt 12 évben tönkretette a tartományt. Vajon az elmúlt évtizedben több százezer halottal és történelmünk legvé­resebb polgárháborújával nem Fizettünk-e elég nagy árat a nacionalista eufó­riáért, a mítoszok hajhászásáért és a primitív populizmusért? Vajon a decent­ralizáción és a nagyfokú önállóságon alapuló modern európai államok mo­dellje helyett miért ajánlják a retrográd centralizmust? Vajon a XXI. század elején az európai demokratikus opciót, a polgári társadalmat, a republika­­nizmust és a világi államot, mindazt, amire a többnemzetiségű, fejlődőképes Vajdaság törekszik, felcseréljük a nacionalista kizárólagossággal, az Európa­­szerte kiélt meddő monarchizmussal, teokráciával? Létezik-e, hogy azok, akik demokráciát ígértek nekünk, meg azt, hogy bekapcsolódunk az európai folyamatokba, most ismét beterelnek bennünket a nacionalista aktokba, és a foglalkoztatás, a jó fizetések, az évi szabadságok és kellemes nyaralások he­lyett mítoszokat és ’mennyei Szerbiát’ kínálnak?” - áll a közleményben. Hármas gyilkosság Futakon Az újvidéki rendőrség letartóz­tatta a futaki Marijanac Dusánt (1962) azzal az alapos gyanúval, hogy többszörös gyilkosságot kö­vetett el. Az eddigi adatok szerint Marijanac Dusán november 29-én az esti órákban futaki családi házá­ban több késszúrással megölte édesapját, Marijanac Dragonját (1938), feleségét, Marijanac San­­ját (1966) és fiát, Marijanac Milant (1997), édesanyját, Marijanac Ol­gát (1937) pedig súlyosan megse­besítette. Amikor a rendőrség ki­szállt a helyszínre, Dusán azzal fe­nyegetőzött, hogy megöli másik fiát, Milost (1992) is, akit túszul ej­tett. Többórás tárgyalások után Dusán 23 óra tájban megadta ma­gát a rendőrségnek. Előzőleg el­dobta a kést, és szabadon engedte a kisfiút, akin több késszúrást ej­tett. A rendőrség a szobában ráta­lált Dragonja, Sanja és Milan holt­testére. A rendőrség vizsgálatot in­dított a bűncselekmény körülmé­nyeinek kivizsgálására. Egyébként Marijanac Dusán eddig már több erőszakos bűncse­lekményt és szabálysértést köve­tett el, háromszor volt elítélve. Esélyek és lehetőségek Szerbia és Közép-Európa - A civilizációs különbségek befolyásolják-e az átalakulást? - Végel László író volt a vendége az újvidéki Társaskörnek Szerbia és Közép-Európa kérdése kapcsán számos vélemény hangzik el napjainkban is. Sokan úgy vélik, prob­lémamentes kérdés, mások, hogy me­goldhatatlan és ellentmondásos. A kö­zelmúlt tapasztalatait szemügyre véve láthatjuk, mennyire bonyolult a tér­ség helyzete. Bizonyos eltérés mutat­kozik az európaitól. Történetileg is van erre magyarázat, mondta előadá­sa elején Végel László, a Vajdasági Magyar Nyelvművelő Egyesület Tár­saskörének beszélőjén a minap Újvi­déken a Forum ház kistermében. Mindent összevetve a fordulat utáni események azt mutatják: Szerbiának van esélye a felzárkózásra Közép-Eu­­rópához. Az 1988/89-es történések, a berli­ni fal leomlása után lehetővé vált és felgyorsult Európa átalakulása. Hung­­tington, a helyzet jó ismerője tanul­mányában is foglakozott a kérdéssel. Szerinte a katolikus Európa újragon­dolása is fokozódott. Egyben arra is fi­gyelmeztet, hogy a 21. század konflik­tusait nem a nemzeti, az etnikai viszá­lyok határozzák meg, hanem a civili­zációs konfliktusok. Ezeket jórészt a különböző vallások befolyásolják. Huntington tanulmányozása szerint abban a térségben, ahol a pravoszláv egyház dominál, vagyis többségben van, egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen mehet végbe a polgári átala­kulás. Egyszerűen azért, mert a pra­voszláv civilizáció erre képtelen. Tézi­sei nagy visszhangot váltottak ki a vi­lágban. Közép-európai viszonylatban viszont elgondolkodtató a megállapí­tása. Itt kialakultak bizonyos politikai, civilizációs határvonalak. A vizsgálódások folyamán önkén­telenül is felmerült a kérdés: miért oly nagy a különbség a katolikus és a pro­testáns civilizáció között? A feleletet a polgári megmozdulásokban kell ke­resni. Valójában az első polgárosodást a protestánsok jelentették Európá­ban, és ennek volt kisugárzó ereje a katolikusokra. Míg a pravoszláv civili­záció inkább kollektivista, egységes, és ezen belül jönnek létre a populista mozgalmak. A civilizációs határok elemzésekor Huntington foglalkozott Vajdaság helyzetével is. Térképe szerint Vajda­ság a katolikus civilizációs kultúrához tartozik, noha magán viseli az átme­neti jelleget. Emiatt megtörténhet, hogy kiegészítésre szorul a megállapí­tása. Etnotörténeti szempontból sem egyértelmű a besorolása, és nem is olyan egyszerű a megoldás. A közel­múlt tapasztalatai is ezt bizonyítják. Szerbia elfogadja ugyan Európának a gazdasági irányvételét, de a civilizáci­ós, kulturális fejlődése továbbra is sa­játos marad. Ezt vallják az új politikai körök is, és a jelenlegi átalakulási fo­lyamat is ebbe az irányba mutat. Ezt legjobban Vojislav Kostunica köztársa­sági elnök hirdeti, de Zoran Dindic szerbiai miniszterelnök sincs távol tőle. Ebben jobban egyetért a két ál­lamfő, mint a napi politikában. Szerbia történelmi fejlődését rész­letezve, a tényekre alapozva mondta, hogy 1918-ban éles vita alakult ki Szer­bia helyzete körül. Vagyis, hogy meg­oldást jelent-e számára Jugoszlávia? Végül is a szélsőséges nacionalista vo­nal, jórészt francia ráhatásra, veresé­get szenvedett, de eszméjük mindig is megmaradt. Noha a kommunisták új elgondolása - nemcsak nemzetben gondolkodni - jelentős próbálkozás­nak számított. De csak próbálkozás ma­radt. Végei szerint a titóizmus lényege az 1974-es alkotmányban mutatható ki a legjobban. Nem tudja viszont el­fogadni a nagynemzeti elgondolások­kal kapcsolatos állításokat. Ez nem Slobodan Milosevic nevéhez fűződik, ő csak mozgósított egy hagyományt, amely mindig is jelen volt a szerb köz­tudatban, a politikában, így tudato­sodhatott jórészt a közéletben is. Szerbiára nézve mindig is kihívást jelentett, hogy balkáni ország marad-e vagy felzárkózik Európához. Erre a mai napig nem adott határozott vá­laszt. Jugoszlávián belül dominálva, külpolitikai téren még fel tudta mu­tatni a változási készséget, de belpoli­tikai téren már sokkal problematiku­sabb volt, és mindig az a névleges mo­dernizációs folyamat. Az esélyek ugyan adottak, de a komoly helyzete­lemzések alapján a közeljövőben na­gyobb változásokra nem kerülhet sor. Mindennapi életünkön, gondjain­kon, aggályainkon átszűrve az átalaku­lás, a közeledés Európához még bo­nyolultabbnak tűnik - állapították meg a hozzászólók. Elgondolkodtató, hogy hogyan alakulhatott meg, és mi­ért éppen Újvidéken tartotta meg közgyűlését a Svetozar Miletic Szerb Nemzeti Mozgalom? És miért nevezi az új mozgalom Vajdaságot a szerb­ségre nézve veszélyeztetett területnek, és mi a célja valójában? Ezekre a kér­désekre elsősorban a szerb értelmi­ségnek kellene válaszolnia. A szembe­nézés a múlttal és a jelennel egyaránt szükségszerű lenne. Megítélésük sze­rint kár, hogy néhány vajdasági pár­ton - a Vajdasági Mozgalmon, a Vaj­dasági Szociáldemokrata Ligán, a Vaj­dasági Szocialisták Unióján - kívül más nem ítélte el a mozgalom sovi­niszta törekvéseit, a vajdasági szerb ér­telmiség pedig hallgat. S. T. G. Magyar Szó Mától TIR-konvenció Jugoszlávia mától kezdve alkalmaz­ni fogja a TIR-konvenciót, amely lehe­tővé teszi az áruszállítást vámellenőrzés és a teherkocsi felnyitása nélkül. Vladan Begovic, a Szövetségi Vám­hivatal igazgatója a belgrádi sajtóérte­kezleten elmondta, hogy a nemzetközi tranzit vámrendszer, a TIR meg­könnyíti és leegyszerűsíti a szállítást. E kedvezmény csak Szerbiára fog vonat­kozni, Crna Gora és Kosovo nincsenek bekapcsolva ebbe a műveletbe. Bego­vic meggyőződése szerint Jugoszlávia hamarosan jelentős tranzit ország lesz, mert a legjobb összekötő kapocs Nyu­­gat-Európa és a Közel-Kelet között. Hangsúlyozta, jelentős bevételre te­szünk szert az úthasználati díjakból és a szolgáltatásokból. Elmondta, hogy Törökország mintegy 100 000 tranzit engedély kérelmét jelentette be a Ju­goszláv Gazdasági Kamarában. A szom­szédos országok a nemzetközi szállít­mányozóknak, amelyek jelentős része a jugoszláv utakat fogja igénybe venni, évente mintegy 800 000 TIR-engedélyt adnak ki. (Beta) A NAPJAINK HORDALÉKA Baklövés­ z utóbbi napokban elhangzott kijelentések alighanem devalválnak minden eddigi erőfeszítést, amit a hágai nemzetközi törvényszékkel való nemzetközileg vállalt kötelezettség teljesítése terén eddig tet­tünk, mert nem elég csak szajkózni legfelsőbb szinten az együttműdésre való hajlandóságot, emlegetni, hogy hamarosan megszületik a törvény, ha közben ugyanonnan elhangzanak olyasmik, amik szinte a milosevici időket vetítik elénk. Arról nem is szólva, mennyire meddő dolog a mostani terro­rizmus elleni ádáz harcra való hivatkozással a szőnyeg alá söpörni a koráb­ban elkövetett bűncselekményeket. Államelnökünk nyilatkozataival, misze­rint a hágai bírósággal való együttműködés túldimenzionált, most behatób­ban nem foglalkozunk, hiszen nincs benne semmi új, valójában folytatása tavaly októberi mondásának, miszerint kisebb gondja is nagyobb Hágánál. Ami pedig a Jugoszláv Katonaság titkos dossziéiba való betekintés erélyes elutasítását illeti, az különben is utólagos magyarázatra, pontosításra szo­rult... Az a kijelentése viszont már eléggé elgondolkodtató, hogy az ország stabilitását veszélyzteti a hágai bíróság szándéka, miszerint vizsgálatot indít egyes magas rangú jugoszláv katona- és rendőrtisztek ellen. Ugyanakkor em­lékszünk még, a vörössapkások zendülését, amely rettegéssel töltötte el a la­kosságot, egyáltán nem tartotta veszélyesnek az ország biztonságára nézve. Elképesztőbb azonban a szerbiai belügyminiszter minapi nyilatkozata, ő ugyanis a háborús bűncselekmények leleplezésében eddig élen járt, de most félmunkánál megrekedt. Szemrebbenés nélkül kijelentette, hogy a rendőrség egyetlen tagja sem követett el semmilyen bűncselekményt Koso­­vóban, s amíg ő a belügyi tárca vezetője, egyetlen rendőrt sem szolgáltat ki a hágai törvényszéknek. Döntése végleges, ha a kormány másképp ítéli meg a dolgot, másik belügyminiszter után nézhet. Mondhatni, megkapó, hogy egy fölöttes látatlanból ennyire védelmezi beosztottjait. S való igaz, hogy nem lehet senkit sem bizonyítékok híján még vádolni sem, nemhogy bűnösnek nyilvánítani, de ugyanúgy a legnagyobb felelőtlenség a gyanú ár­nyékát is elhárítani a rendőrség „minden egyes” tagjáról, amikor tudjuk, mi történt Kosovóban. Nem láthat valamennyinek a lelkébe. Ráadásul ő maga leplezte le a holttestekkel megrakott hűtőkocsikat, tömegsírokat, nem is akárhol. A legnagyobb vakmerőség tűzbe tenni a kezét minden egyes rendőrért, még mielőtt a teljes kivizsgálás nem történik meg, s ki nem derül, hogy a Reporter által közölt famózus listáról valójában ki a tet­tes, ki a tanú, ki az ártatlan. Mert akárhogy nézzük is, valakik mégiscsak kiadták a parancsot a tö­megmészárlásokra, valakik azokat végrehajtották, valakik elszállították a te­temeket, valakik megásták a tömegsírokat és beletemették a hullákat stb. stb. Hacsak nem a Marsról pottyant zöld emberkék voltak a gazok, mert ha jól belegondolunk, a bombázás idején a rendkívüli állapot körülményei között ki­száguldhatott más, ha nem ők, keresztül-kasul az országban, hul­lákkal tömött hűtőkocsikkal. Ilyen kijelentés után alighanem még inkább vérszemet kapnak a „vámpírok”, akik egyes tévécsatornákon váltig azt állít­ják, hogy semmi sem igaz a hűtőkocsi- és tömegsírsztoriból, az egész a szer­biai belügyminiszternek és társainak az agyszüleménye. D­usan Mihajlovic nyilatkozata - amit ugyan érthetővé tesznek, de semmiképpen sem igazolnak a belső viszonyok, a rendőrségben uralkodó állapotok - elmismásolja az eddig elért eredményeket, hátraveti a Hágával való együttműködést, ennek pedig végül is az ország látja a kárát, s mi, polgárok isszuk meg a levét. A nemzetközi közösség ugya­nis előbb-utóbb megelégeli a huzavonát. Ha újra kutyaszorítóba kerülünk, derül csak ki, hogy mekkora baklövés volt ilyen önblamáló, meggondolat­lan kijelentést tenni, hiszen nagyobb bajt szül, mint amekkorát a nyilatko­zattevő megelőzni szándékozott vele. G SERER Lenke 2001. december 1., szombat Medverezervátum a Fruska gorában Az újvidéki Árka nem kormányzati szervezet azt tervezi, hogy a Fruska go­rában a Szerbiában ritka fajtának szá­mító medvék számára menhelyet léte­sít - erről tájékoztatott tegnap Srda Po­povic, a szerbiai kormányfő környezet­­védelmi kérdésekkel megbízott tanács­adója. Popovic az újvidéki sajtótájékozta­tón beszámolt arról, hogy Szerbiában mindössze 32 medve él a szabadban, a többiek „teljesen elfogadhatatlan felté­telek között élnek” a romáknál, akik medvetáncoltatásra használják őket. Az Árka szervezet a menhelyet a Fruska gorán kívánja létrehozni. Popo­vic elmondta azt is, hogy a medvéket rendőrök segítségével elvették azoktól, akik nem bántak velük jól. A medvéket megfelelő ellátásban részesítették, majd a Fruska gorán mintegy 20 hek­tárnyi természetes közegbe helyezik őket. „Beocsin közelében egy nagy menhely van a medvék számára, és las­san javul az állapotuk, ugyanis szörnyű állapotban kerültek oda. Az élelmezést külföldi szponzorok biztosítják. Ha rendbejönnek, nem engedhetjük őket ki a természetbe, mert ott nem tudnak megélni, rezervátumot kell fenntarta­ni a számukra. Megfelelő őrszolgálat mellett a békés medvék a Fruska gora Nemzeti Park attrakciói lennének” - mondta Popovic. (Beta) Itt-ott még mindig látni medvetáncoltatást

Next