Magyar Szó, 2002. március (59. évfolyam, 50-76. szám)

2002-03-30 / 75. szám

2 KÜLPOLITIKA T­öbb vonalon folynak a próbálkozások a közel-keleti béke megteremtésére, de közben csütörtökön az eddig egyik legvéresebb öngyilkos merényletről ad­tak hírt a lapok (a Liberation 15, de a Ha’aretz 19 halott­ról, 100 sebesültről - köztük 24 súlyosról - adott hírt, még aznap tisztázódott: 21 halott volt), így tehát jogos a kér­dés, hogy a sok próbálkozás ezekben a napokban teremt­het-e békét? Mert az általunk vizsgált hét előtt zárult Che­ney amerikai alelnök­­ az Irak elleni támadáshoz szüksé­ges támogatás megszerzéséhez induló, végül az izraeli bé­kével kapcsolatos tárgyalássorozattá vált­­ közel-keleti körútja, a héten is folytak Zinni amerikai megbízott pró­bálkozásai. És a legfőbb esemény ezzel kapcsolatban: arab csúcsértekezletet tartottak Bejrútban, amely egész héten munkát adott az újságíróknak, szombaton és vasárnap jöt­tek az előzetes kommentárok, hétfőtől a külügyminiszte­rek tanácskozásáról, majd csütörtökön és pénteken magá­ról a csúcsértekezletről szóló tudósítások, hogy pénteken a Nouvel Observateur címe: Izrael elvetette az arab béke­tervet jelezte, hogy az egész nagy nekirugaszkodás hiába­való volt, a Washington Post pénteki címe: Izrael visszavá­gásra készül. Arafat sürgeti a tűzszünetet és a Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósítása, hogy véres lesz a húsvét a Szentföldön, pedig már a csúcsértekezlet utáni helyzetet is jellemezte. Az arab csúcsértekezlet megkezdése előtti napok leg­érdekesebb olvasmánya a szaúdi béketerv részleteinek boncolgatása és annak találgatása volt, hogyan alakul egyes arab országok álláspontja ezzel a tervvel kapcsolat­ban. A terv részleteit minden lap a libanoni Asz Szafirból vette át, amely szerint az arab országok „a jeruzsálemi székhelyű palesztin állam létrehozása”, a palesztin mene­kültek kérdésének az ENSZ-közgy­űlés 194. számú határo­zata szellemében történő rendezése, vagyis 3 millió mene­kült visszatérése, a Golánról való visszavonulás stb. fejében elismernék Izraelt, és véget vetnének annak az állapotnak, hogy eddig csak Egyiptom (1979-ben) és Jordánia (1995- ben) kötött vele békeszerződést. Az arab országok közti el­lentétek legteljesebb feltérképezését pedig a The Irish Ti­­mesban (amelynek meglepően jól tájékozott helyi tudósí­tója van) és a The Jordan Timesban (amely az arab csúcsértekezlet esetében még a libanoni lapoknál is jobb forrásnak bizonyult) találták meg. E szerint Szíria, Líbia és Palesztina „részletes” béketervet akar, amely tartalmaz­za a menekültek visszatérését, sőt e visszatérés után ENSZ- felügyelettel tartott választásokat Izraelben, a többség vi­szont mellőzné ezeket a „részleteket”, csak a palesztin ál­lamhoz kötné a normalizálást. A kommentárok szerint is a vita legfőbb tárgya a mene­kültek visszatérésének kérdése, mert a Le Figaro szerint még Libanon is ragaszkodik ahhoz, hogy a területén még mindig ott élő 350 ezer palesztin menekült térjen vissza, és Emile Lahoud libanoni elnök az Al Sark c. katari lapnak adott nyilatkozatában ezt a visszatérést a béke elengedhe­tetlen feltételének mondta. Az arab vezetők többsége azonban azt hangsúlyozta (mint Rafik Hariri libanoni mi­niszterelnök tette az al-Dzsazíra televíziónak és Jasszem Khorafi kuvait parlamenti elnök tette a Voice of Libanon rádiónak adott nyilatkozatában), legfontosabb az arab or­szágok egységének megteremtése. Ennek érdekében foly­tak az előzetes tárgyalások, amelyekkel kapcsolatban a The Jordan Times tudósított Szaud al Fejszál szaúdi külügymi­niszternek az arab országokban tett körútjáról, a libanoni Monday Morning beszámolt arról, hogy a csúcsértekezlet előtt jordániai, iráni és több más küldöttség járt Bejrútban, a pakisztáni Dawn pedig Hariri libanoni miniszterelnök damaszkuszi látogatásától Richard Murphy amerikai diplo­mata rijádi megbeszéléséig a tárgyalások egész soráról é­lyezésére szolgáló Phoenicia Szálloda környékén 3 négy­zetkilométernyi „vörös övezetet” létesítettek. A Monday Morning szerint a Phoenicia mellett csak a csúcsértekezlet vendégeit fogadja a Monroe, a Vendome és a Palm Beach szálloda is. A libanoni The Daily Star pedig megírja, hogy 300 ezer dollárért pazar sajtóközpontot rendeztek be, amelyben 60 fax, 400 telefon, 6 fénymásoló és 60 kompu­ter várja az újságírókat. Mit végeztek a külügyminiszterek. A hétfő óta tárgyaló külügyminiszterek munkájáról kevés szivárgott ki. Szer­dán azonban a The Jordan Times tudósított az addigi ta­nácskozások végén tartott sajtóértekezletről, amelyen Amr Mussza, az Arab Liga főtitkára arról beszélt, hogy „az igazságos és tartós béke” megteremtésének módját keres­ték. Mahmud Hammud libanoni külügyminiszter azon­ban arról szólt, hogy a szaúdi béketervet még nem végle­gesítették, abban inkább csak ötletet, kiindulópontot lát­va dolgoztak. A lap azonban tudni véli, hogy tárgyaltak ar­ról is, hogy 11 évvel az öbölháború befejezése után végre rendezni kell az Irak és Kuvait közötti viszonyt is. Csak a Monday Morningban találtuk annak nyomát, hogy az arab külügyminiszterek olyan nagyszabású gazdasági tervekről is tárgyaltak, mint az arab közös piac, az egymás közti ke­reskedelem fejlesztése stb. Pénteken azonban a The Jor­dan Times a csúcsértekezlet egyik szenzációs döntéseként közölte, hogy 14 arab ország 2005-ig létre­hozza a GAÉTA nevet kapó arab szabadke­reskedelmi övezetet. Arafat részvétele. Az értekezlettel kap­csolatban a legtöbb zűrzavar akörül volt, hogy részt vesz-e rajta Arafat palesztin veze­tő. Kedden a Ha'aretz közölte: Bush szemé­lyesen kérte meg Saront, hogy engedélyezze Arafat részvételét, Powell pedig erről telefo­non beszélt Arafattal. A The Irish Times is közölte Ari Fleischer fehér házi szóvivő nyi­latkozatát: „Mi amellett vagyunk, hogy Jasszer Arafat ott legyen Bejrútban.” A Ha’aretz szerdai híre azonban már az volt, hogy Saron újabb feltételhez kötötte Arafat elutazását, és a Boston Globe írt a problé­máról: „Arafat jelenléte a csúcsértekezleten csak jelképes jelentőségű, az erőszak viszont Izraelben realitás.” A Washington Post pe­dig már megírta, hogy Arafat részben nem fogadta el az új feltételeket, részben félt at­tól, hogy ha elutazik, az izraeliek nem enge­dik vissza, és ezért lemondta az utazást. A New York Daily News címben csak a tényt szögezte le: Arafat távol maradt, de a The Guardian meg­írta, hogy Arafat maga döntött így. Az El Moudjahid c. francia nyelven megjelenő algériai lapban találtuk meg a legteljesebb tudósítást a további bonyodalmakról. Arafat műhold közvetítéssel közvetlenül akart a csúcsértekezlet­hez fordulni, de Lahoud libanoni elnök ezt nem engedte meg, mire a palesztinok tiltakozásul kivonultak. MON­DJUNK BÚCSÚT OSLÓNAK ÉS ÜDVÖZÖLJÜK BEJRÚTOT Ezzel a címmel a libanoni The Daily Star Dzsamal Ah­med Kasadzsi szaúdi „politikai elemző” cikkével jellemzi a csúcsértekezlet utáni helyzetet. A kétnapos tanácskozás kapcsán a lapok többsége azt tartja lényegesnek, hogy el­fogadták a szaúdi béketervet. Nehéz nap után a csúcsérte­kezlet elfogadta a szaúdi tervet - ezzel a címmel tudósít a The Irish Times és Az arab vezetők jóváhagyták a szaúdi béketervet címmel a Washington Post pénteki száma, az El Moudjahid ismerteti, hogy a terv „kimondja a palesztin nép jogát az önrendelkezésre, és a térség országainak jo­gát, hogy biztos és elismert határok között éljenek”, a Le Monde csak annyit idéz Abdullah szaúdi koronaherceg beszédéből, hogy „ki kell küszöbölni azt a veszélyt, ame­lyet a pusztító háború jelentene, és szavatolni a békét a térség minden lakójának, kivétel nélkül”, a Liberation azonban teljes egészében közli az elfogadott tervet, a Nouvel Observateur pedig Abdullah egész beszédét. A lapok lényegesnek tartják, hogy több arab vezető tá­vol maradt, Arafat mellett elsősorban Mubarak egyiptomi elnök és II. Abdullah jordániai király jelenlétét hiányol­ják. Az Arab Liga csúcsértekezlete elsekélyesedett - emeli ki címben a távolmaradásokkal kapcsolatban a Liberati­on. Mubarak távolléte miatt a „keményvonalasok” törtek előre - írja a Financial Times, (az ABC hírtelevízió értesü­lése szerint Mubarak Arafat távolmaradása miatti tiltako­zásul nem ment el­, a három­­kulcsvezető távolmaradása sokat levon az értekezlet jelentőségéből - teszi hozzá a Frankfurter Rundschau. Csak a The Jordan Timesban ta­láltuk meg annak teljes listáját, hogy m­ely arab országok nem küldték el államfőjüket Bejrútba: Egyiptom, Jordá­nia, Kuvait, az Egyesült Arab Emirátusok, Omán, Katar, Líbia, Irak és Mauritánia. Végül még csak röviden, hogy a tudósítások szólnak a szélsőségesebb álláspontokról és az értekezlet más határo­zatairól is. A radikálisabb nézetek közül a Le Monde kö­zölte Asszad szíriai elnök véleményét, hogy Izraelnek a ki­vonulás után hozzá kell járulnia a megszállt terület újjáé­pítéséhez is. A Washington Post ismerteti Asszad éles kiro­hanását Izrael ellen és Izat Ibrahimnak, az iraki katonata­nács alelnökének felszólalását, hogy „a palesztin területet meg kell szabadítani minden ellenségtől”. A The Jordan Times közli még Marvan Muaser jordániai külügyminisz­ter nyilatkozatát arról, hogy országa csak a „területet bé­kéért” elvet fogadta el, de nem helyesli, hogy a béketervet összekötötték a menekültek hazatérésének követelésével, és részletesen ismerteti a értekezlet döntését Irak és Kuva­it viszonyának rendezéséről, aminek alapján Kuvait kárté­rítést kér Iraktól 600 kuvaiti polgár meggyilkolásáért. b-t HETI NEMZETKÖZI FIGYELŐ Lesz-e béke a Közel-Keleten? Arab vezetők a bejrúti csúcs záróülésén KÉRDÉSEK A CSÚCSÉRTEKEZLETTEL KAPCSOLATBAN Libanon a házigazda. A The Jordan Times sokat foglal­kozott azzal, hogy Libanon milyen jelentőséget tulajdonít a csúcsértekezletnek, már azért is, mert 1956 óta most for­dul elő először, hogy ebben az országban rendezik meg az arab csúcsértekezletet, és a polgárháború 1970. évi kitöré­se óta a libanoni főváros - amelyen még látszanak a pol­gárháború nyomai - most lett először ilyen rangos nem­zetközi esemény színhelye. Egész Libanon üdvözöl min­den arabot - ez a felirat köszönti a március 26-ától 28-áig más utast nem fogadó repülőtérre érkező küldötteket. Nyolc és fél ezer egyenruhás és polgári ruhás rendőr moz­gósításával rendkívüli biztonsági intézkedéseket tettek. Az értekezlet színhelyéül és 2000 küldött, 1500 újságíró elhe­ UACmt Sl­ 2002. március 30., szombat OROSZ SZÁRMAZÁSÚ AMERIKAI SZAKÉRTŐ IRAKRÓL A Szaddám-rendszer könnyen megdönthető Iraknak jó esélyei lennének a normális fejlődésre Szaddám Huszein uralmának meg­döntése nem fog különösebb problé­mát jelenteni az Egyesült Államok szá­mára, és az iraki diktátor bukása után a közel-keleti ország számára jó esélyek nyílnak a kiegyensúlyozott, úgynevezett török típusú fejlődésre - véli Nyikolaj Zlobin professzor, a washingtoni védel­mi információs központ Oroszország­gal és Ázsiával foglalkozó igazgatója. A biztonságpolitikai szakértő az Obscsaja Gazeta című orosz hetilap­ban fejtette ki véleményét Amerika minden valószínűség szerinti követke­ző hadműveletéről. Zlobin álláspontja szerint katonai szempontból elegendő, ha az Egyesült Államok pótolja az afganisztáni háború­ban elhasználódott csúcspontosságú csa­pásmérő fegyvereit, ami várhatóan mind­össze 3-6 hónapot vesz igénybe. Ennél bonyolultabbnak tűnik, hogy mi lesz Irakban Szaddám rendszere után. Akár­csak az 1991-es öbölháború idején, most is felmerülnek olyan dilemmák, hogy nem tör-e ki polgárháború, nem destabi­­lizálódnak-e a szomszédos országok. Zlobin professzor szerint azonban ezek az aggodalmak eltúlzottak. Szad­dám Huszeinnek ugyanis nincs egyet­len igazi szövetségese sem a világban, az iraki társadalom viszont az arab vi­lágban mind a gazdasági lehetőségek, mind az iskolázottság tekintetében ta­lán a legközelebb áll ahhoz, hogy nor­mális, civilizált állammá váljon. A szak­értő úgy látja, hogy Szaddám kiiktatása után Irak a Törökország járta úton in­dul el, vagyis modern, Amerika iránt lojális ország lesz belőle. Zlobin érthetőnek tarja, hogy az Egyesült Államok most, viszonylagos gyengeségüket kihasználva akar leszá­molni legveszélyesebb ellenségeivel, és nem várja meg, amíg az iraki diktátor vagy az iráni ajatollahok tömegpusztító fegyverekhez jutnak. A kutatóintézeti vezető szerint azonban személyes vetü­­lete is van az ügynek: Szaddám Husze­in annak idején merényletet szervezett a jelenlegi amerikai elnök édesapja, idősebb George Bush ellen. Zlobin interjújában kitért egyúttal az amerikai politika új sajátosságára: az számít jó szövetségesnek, aki területtel, bázisokkal, repülőterekkel segíti az Egyesült Államok hadműveleteit, és háttérbe szorulnak az olyan szempon­tok, mint a demokrácia és az emberi jogok. Példaként emelte ki a szakértő, hogy ma Pakisztán számít Amerika leg­főbb szövetségesének, amely ország politikai berendezkedéséről Washing­tonnak sincsenek illúziói. FÜLÖP-SZIGETEK: KEGYETLEN HAGYOMÁNY Húsvéti keresztre feszítések Az egyház helyteleníti az elüzletiesedett rituálét Húsz férfi mellett egy nő is keresztre feszíttette magát a Fülöp-szigeteken pén­teken, Jézus Krisztus kereszthalálára emlékeztetve. Az országban igen befolyásos katolikus egyház hevesen elutasítja az ilyen cselekedetet, de Cutud városának kö­zelében, 85 kilométerre Manilától, egy hegyoldalban minden évben többen alá­vetik magukat ennek az önkínzásnak. A rituálét az idén is több száz kíváncsisko­dó nézte végig, zömmel külföldiek - jelenti a Reuters. Cutudnál ezúttal tizenhét férfi és egy nő feszíttette magát keresztre, köztük a 41 éves Ruben Enaje, aki im­már tizenhetedszer vállalta a fájdalmakat. Zamboangában további hárman állták ki a próbát. Sok fiatal férfi más módon - például házuk súlyos megsebzésével - idézték fel Jézus szenvedéseit. Korábban külföldiek - egy japán férfi és egy belga nő - is csatlakoztak a keresztre feszíttettek csoportjához. A húsvéti keresztre feszítések Fülöp-szigeteki gyakorlatát nem csupán az egy­ház ítéli el, más bírálók is akadnak, akik főleg a hagyomány elüzletiesítésével vá­dolják a helybelieket. Azt állítják, a fő cél ma már a turisták vonzása, a szenvedők pedig pénzt kapnak mutatványukért. FoNet/AP-telefotó „Kihalt” a Boeing-307. Az utolsó a seattle-i Eliot Bay strandon zuhant a tengerbe. Négy utasát kimentették

Next