Magyar Szó, 2002. március (59. évfolyam, 50-76. szám)
2002-03-30 / 75. szám
2 KÜLPOLITIKA Több vonalon folynak a próbálkozások a közel-keleti béke megteremtésére, de közben csütörtökön az eddig egyik legvéresebb öngyilkos merényletről adtak hírt a lapok (a Liberation 15, de a Ha’aretz 19 halottról, 100 sebesültről - köztük 24 súlyosról - adott hírt, még aznap tisztázódott: 21 halott volt), így tehát jogos a kérdés, hogy a sok próbálkozás ezekben a napokban teremthet-e békét? Mert az általunk vizsgált hét előtt zárult Cheney amerikai alelnök az Irak elleni támadáshoz szükséges támogatás megszerzéséhez induló, végül az izraeli békével kapcsolatos tárgyalássorozattá vált közel-keleti körútja, a héten is folytak Zinni amerikai megbízott próbálkozásai. És a legfőbb esemény ezzel kapcsolatban: arab csúcsértekezletet tartottak Bejrútban, amely egész héten munkát adott az újságíróknak, szombaton és vasárnap jöttek az előzetes kommentárok, hétfőtől a külügyminiszterek tanácskozásáról, majd csütörtökön és pénteken magáról a csúcsértekezletről szóló tudósítások, hogy pénteken a Nouvel Observateur címe: Izrael elvetette az arab béketervet jelezte, hogy az egész nagy nekirugaszkodás hiábavaló volt, a Washington Post pénteki címe: Izrael visszavágásra készül. Arafat sürgeti a tűzszünetet és a Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósítása, hogy véres lesz a húsvét a Szentföldön, pedig már a csúcsértekezlet utáni helyzetet is jellemezte. Az arab csúcsértekezlet megkezdése előtti napok legérdekesebb olvasmánya a szaúdi béketerv részleteinek boncolgatása és annak találgatása volt, hogyan alakul egyes arab országok álláspontja ezzel a tervvel kapcsolatban. A terv részleteit minden lap a libanoni Asz Szafirból vette át, amely szerint az arab országok „a jeruzsálemi székhelyű palesztin állam létrehozása”, a palesztin menekültek kérdésének az ENSZ-közgyűlés 194. számú határozata szellemében történő rendezése, vagyis 3 millió menekült visszatérése, a Golánról való visszavonulás stb. fejében elismernék Izraelt, és véget vetnének annak az állapotnak, hogy eddig csak Egyiptom (1979-ben) és Jordánia (1995- ben) kötött vele békeszerződést. Az arab országok közti ellentétek legteljesebb feltérképezését pedig a The Irish Timesban (amelynek meglepően jól tájékozott helyi tudósítója van) és a The Jordan Timesban (amely az arab csúcsértekezlet esetében még a libanoni lapoknál is jobb forrásnak bizonyult) találták meg. E szerint Szíria, Líbia és Palesztina „részletes” béketervet akar, amely tartalmazza a menekültek visszatérését, sőt e visszatérés után ENSZ- felügyelettel tartott választásokat Izraelben, a többség viszont mellőzné ezeket a „részleteket”, csak a palesztin államhoz kötné a normalizálást. A kommentárok szerint is a vita legfőbb tárgya a menekültek visszatérésének kérdése, mert a Le Figaro szerint még Libanon is ragaszkodik ahhoz, hogy a területén még mindig ott élő 350 ezer palesztin menekült térjen vissza, és Emile Lahoud libanoni elnök az Al Sark c. katari lapnak adott nyilatkozatában ezt a visszatérést a béke elengedhetetlen feltételének mondta. Az arab vezetők többsége azonban azt hangsúlyozta (mint Rafik Hariri libanoni miniszterelnök tette az al-Dzsazíra televíziónak és Jasszem Khorafi kuvait parlamenti elnök tette a Voice of Libanon rádiónak adott nyilatkozatában), legfontosabb az arab országok egységének megteremtése. Ennek érdekében folytak az előzetes tárgyalások, amelyekkel kapcsolatban a The Jordan Times tudósított Szaud al Fejszál szaúdi külügyminiszternek az arab országokban tett körútjáról, a libanoni Monday Morning beszámolt arról, hogy a csúcsértekezlet előtt jordániai, iráni és több más küldöttség járt Bejrútban, a pakisztáni Dawn pedig Hariri libanoni miniszterelnök damaszkuszi látogatásától Richard Murphy amerikai diplomata rijádi megbeszéléséig a tárgyalások egész soráról élyezésére szolgáló Phoenicia Szálloda környékén 3 négyzetkilométernyi „vörös övezetet” létesítettek. A Monday Morning szerint a Phoenicia mellett csak a csúcsértekezlet vendégeit fogadja a Monroe, a Vendome és a Palm Beach szálloda is. A libanoni The Daily Star pedig megírja, hogy 300 ezer dollárért pazar sajtóközpontot rendeztek be, amelyben 60 fax, 400 telefon, 6 fénymásoló és 60 komputer várja az újságírókat. Mit végeztek a külügyminiszterek. A hétfő óta tárgyaló külügyminiszterek munkájáról kevés szivárgott ki. Szerdán azonban a The Jordan Times tudósított az addigi tanácskozások végén tartott sajtóértekezletről, amelyen Amr Mussza, az Arab Liga főtitkára arról beszélt, hogy „az igazságos és tartós béke” megteremtésének módját keresték. Mahmud Hammud libanoni külügyminiszter azonban arról szólt, hogy a szaúdi béketervet még nem véglegesítették, abban inkább csak ötletet, kiindulópontot látva dolgoztak. A lap azonban tudni véli, hogy tárgyaltak arról is, hogy 11 évvel az öbölháború befejezése után végre rendezni kell az Irak és Kuvait közötti viszonyt is. Csak a Monday Morningban találtuk annak nyomát, hogy az arab külügyminiszterek olyan nagyszabású gazdasági tervekről is tárgyaltak, mint az arab közös piac, az egymás közti kereskedelem fejlesztése stb. Pénteken azonban a The Jordan Times a csúcsértekezlet egyik szenzációs döntéseként közölte, hogy 14 arab ország 2005-ig létrehozza a GAÉTA nevet kapó arab szabadkereskedelmi övezetet. Arafat részvétele. Az értekezlettel kapcsolatban a legtöbb zűrzavar akörül volt, hogy részt vesz-e rajta Arafat palesztin vezető. Kedden a Ha'aretz közölte: Bush személyesen kérte meg Saront, hogy engedélyezze Arafat részvételét, Powell pedig erről telefonon beszélt Arafattal. A The Irish Times is közölte Ari Fleischer fehér házi szóvivő nyilatkozatát: „Mi amellett vagyunk, hogy Jasszer Arafat ott legyen Bejrútban.” A Ha’aretz szerdai híre azonban már az volt, hogy Saron újabb feltételhez kötötte Arafat elutazását, és a Boston Globe írt a problémáról: „Arafat jelenléte a csúcsértekezleten csak jelképes jelentőségű, az erőszak viszont Izraelben realitás.” A Washington Post pedig már megírta, hogy Arafat részben nem fogadta el az új feltételeket, részben félt attól, hogy ha elutazik, az izraeliek nem engedik vissza, és ezért lemondta az utazást. A New York Daily News címben csak a tényt szögezte le: Arafat távol maradt, de a The Guardian megírta, hogy Arafat maga döntött így. Az El Moudjahid c. francia nyelven megjelenő algériai lapban találtuk meg a legteljesebb tudósítást a további bonyodalmakról. Arafat műhold közvetítéssel közvetlenül akart a csúcsértekezlethez fordulni, de Lahoud libanoni elnök ezt nem engedte meg, mire a palesztinok tiltakozásul kivonultak. MONDJUNK BÚCSÚT OSLÓNAK ÉS ÜDVÖZÖLJÜK BEJRÚTOT Ezzel a címmel a libanoni The Daily Star Dzsamal Ahmed Kasadzsi szaúdi „politikai elemző” cikkével jellemzi a csúcsértekezlet utáni helyzetet. A kétnapos tanácskozás kapcsán a lapok többsége azt tartja lényegesnek, hogy elfogadták a szaúdi béketervet. Nehéz nap után a csúcsértekezlet elfogadta a szaúdi tervet - ezzel a címmel tudósít a The Irish Times és Az arab vezetők jóváhagyták a szaúdi béketervet címmel a Washington Post pénteki száma, az El Moudjahid ismerteti, hogy a terv „kimondja a palesztin nép jogát az önrendelkezésre, és a térség országainak jogát, hogy biztos és elismert határok között éljenek”, a Le Monde csak annyit idéz Abdullah szaúdi koronaherceg beszédéből, hogy „ki kell küszöbölni azt a veszélyt, amelyet a pusztító háború jelentene, és szavatolni a békét a térség minden lakójának, kivétel nélkül”, a Liberation azonban teljes egészében közli az elfogadott tervet, a Nouvel Observateur pedig Abdullah egész beszédét. A lapok lényegesnek tartják, hogy több arab vezető távol maradt, Arafat mellett elsősorban Mubarak egyiptomi elnök és II. Abdullah jordániai király jelenlétét hiányolják. Az Arab Liga csúcsértekezlete elsekélyesedett - emeli ki címben a távolmaradásokkal kapcsolatban a Liberation. Mubarak távolléte miatt a „keményvonalasok” törtek előre - írja a Financial Times, (az ABC hírtelevízió értesülése szerint Mubarak Arafat távolmaradása miatti tiltakozásul nem ment el, a háromkulcsvezető távolmaradása sokat levon az értekezlet jelentőségéből - teszi hozzá a Frankfurter Rundschau. Csak a The Jordan Timesban találtuk meg annak teljes listáját, hogy mely arab országok nem küldték el államfőjüket Bejrútba: Egyiptom, Jordánia, Kuvait, az Egyesült Arab Emirátusok, Omán, Katar, Líbia, Irak és Mauritánia. Végül még csak röviden, hogy a tudósítások szólnak a szélsőségesebb álláspontokról és az értekezlet más határozatairól is. A radikálisabb nézetek közül a Le Monde közölte Asszad szíriai elnök véleményét, hogy Izraelnek a kivonulás után hozzá kell járulnia a megszállt terület újjáépítéséhez is. A Washington Post ismerteti Asszad éles kirohanását Izrael ellen és Izat Ibrahimnak, az iraki katonatanács alelnökének felszólalását, hogy „a palesztin területet meg kell szabadítani minden ellenségtől”. A The Jordan Times közli még Marvan Muaser jordániai külügyminiszter nyilatkozatát arról, hogy országa csak a „területet békéért” elvet fogadta el, de nem helyesli, hogy a béketervet összekötötték a menekültek hazatérésének követelésével, és részletesen ismerteti a értekezlet döntését Irak és Kuvait viszonyának rendezéséről, aminek alapján Kuvait kártérítést kér Iraktól 600 kuvaiti polgár meggyilkolásáért. b-t HETI NEMZETKÖZI FIGYELŐ Lesz-e béke a Közel-Keleten? Arab vezetők a bejrúti csúcs záróülésén KÉRDÉSEK A CSÚCSÉRTEKEZLETTEL KAPCSOLATBAN Libanon a házigazda. A The Jordan Times sokat foglalkozott azzal, hogy Libanon milyen jelentőséget tulajdonít a csúcsértekezletnek, már azért is, mert 1956 óta most fordul elő először, hogy ebben az országban rendezik meg az arab csúcsértekezletet, és a polgárháború 1970. évi kitörése óta a libanoni főváros - amelyen még látszanak a polgárháború nyomai - most lett először ilyen rangos nemzetközi esemény színhelye. Egész Libanon üdvözöl minden arabot - ez a felirat köszönti a március 26-ától 28-áig más utast nem fogadó repülőtérre érkező küldötteket. Nyolc és fél ezer egyenruhás és polgári ruhás rendőr mozgósításával rendkívüli biztonsági intézkedéseket tettek. Az értekezlet színhelyéül és 2000 küldött, 1500 újságíró elhe UACmt Sl 2002. március 30., szombat OROSZ SZÁRMAZÁSÚ AMERIKAI SZAKÉRTŐ IRAKRÓL A Szaddám-rendszer könnyen megdönthető Iraknak jó esélyei lennének a normális fejlődésre Szaddám Huszein uralmának megdöntése nem fog különösebb problémát jelenteni az Egyesült Államok számára, és az iraki diktátor bukása után a közel-keleti ország számára jó esélyek nyílnak a kiegyensúlyozott, úgynevezett török típusú fejlődésre - véli Nyikolaj Zlobin professzor, a washingtoni védelmi információs központ Oroszországgal és Ázsiával foglalkozó igazgatója. A biztonságpolitikai szakértő az Obscsaja Gazeta című orosz hetilapban fejtette ki véleményét Amerika minden valószínűség szerinti következő hadműveletéről. Zlobin álláspontja szerint katonai szempontból elegendő, ha az Egyesült Államok pótolja az afganisztáni háborúban elhasználódott csúcspontosságú csapásmérő fegyvereit, ami várhatóan mindössze 3-6 hónapot vesz igénybe. Ennél bonyolultabbnak tűnik, hogy mi lesz Irakban Szaddám rendszere után. Akárcsak az 1991-es öbölháború idején, most is felmerülnek olyan dilemmák, hogy nem tör-e ki polgárháború, nem destabilizálódnak-e a szomszédos országok. Zlobin professzor szerint azonban ezek az aggodalmak eltúlzottak. Szaddám Huszeinnek ugyanis nincs egyetlen igazi szövetségese sem a világban, az iraki társadalom viszont az arab világban mind a gazdasági lehetőségek, mind az iskolázottság tekintetében talán a legközelebb áll ahhoz, hogy normális, civilizált állammá váljon. A szakértő úgy látja, hogy Szaddám kiiktatása után Irak a Törökország járta úton indul el, vagyis modern, Amerika iránt lojális ország lesz belőle. Zlobin érthetőnek tarja, hogy az Egyesült Államok most, viszonylagos gyengeségüket kihasználva akar leszámolni legveszélyesebb ellenségeivel, és nem várja meg, amíg az iraki diktátor vagy az iráni ajatollahok tömegpusztító fegyverekhez jutnak. A kutatóintézeti vezető szerint azonban személyes vetülete is van az ügynek: Szaddám Huszein annak idején merényletet szervezett a jelenlegi amerikai elnök édesapja, idősebb George Bush ellen. Zlobin interjújában kitért egyúttal az amerikai politika új sajátosságára: az számít jó szövetségesnek, aki területtel, bázisokkal, repülőterekkel segíti az Egyesült Államok hadműveleteit, és háttérbe szorulnak az olyan szempontok, mint a demokrácia és az emberi jogok. Példaként emelte ki a szakértő, hogy ma Pakisztán számít Amerika legfőbb szövetségesének, amely ország politikai berendezkedéséről Washingtonnak sincsenek illúziói. FÜLÖP-SZIGETEK: KEGYETLEN HAGYOMÁNY Húsvéti keresztre feszítések Az egyház helyteleníti az elüzletiesedett rituálét Húsz férfi mellett egy nő is keresztre feszíttette magát a Fülöp-szigeteken pénteken, Jézus Krisztus kereszthalálára emlékeztetve. Az országban igen befolyásos katolikus egyház hevesen elutasítja az ilyen cselekedetet, de Cutud városának közelében, 85 kilométerre Manilától, egy hegyoldalban minden évben többen alávetik magukat ennek az önkínzásnak. A rituálét az idén is több száz kíváncsiskodó nézte végig, zömmel külföldiek - jelenti a Reuters. Cutudnál ezúttal tizenhét férfi és egy nő feszíttette magát keresztre, köztük a 41 éves Ruben Enaje, aki immár tizenhetedszer vállalta a fájdalmakat. Zamboangában további hárman állták ki a próbát. Sok fiatal férfi más módon - például házuk súlyos megsebzésével - idézték fel Jézus szenvedéseit. Korábban külföldiek - egy japán férfi és egy belga nő - is csatlakoztak a keresztre feszíttettek csoportjához. A húsvéti keresztre feszítések Fülöp-szigeteki gyakorlatát nem csupán az egyház ítéli el, más bírálók is akadnak, akik főleg a hagyomány elüzletiesítésével vádolják a helybelieket. Azt állítják, a fő cél ma már a turisták vonzása, a szenvedők pedig pénzt kapnak mutatványukért. FoNet/AP-telefotó „Kihalt” a Boeing-307. Az utolsó a seattle-i Eliot Bay strandon zuhant a tengerbe. Négy utasát kimentették