Magyar Szó, 2002. március (59. évfolyam, 50-76. szám)
2002-03-28 / 73. szám
4 BELPOLITIKA Ismét víz alatt a Köves! A TVT erélyesebb fellépést helyez kilátásba a beocsini úttorlaszolókkal szemben - kezdődhet nyolc vajdasági cég privatizálása - A Duna április 1 jén tetőzik Újvidéknél, de a víz szintje mindössze egy méterrel fog növekedni a mostanihoz képest. A folyó tehát nem fog kiönteni, de a Köves víkendtelep egyes részei víz alá kerülhetnek -jelentette ki Igor Kurjacki tartományi mezőgazdasági titkár a Tartományi Végrehajtó Tanács tegnapi ülése után megtartott sajtótájékoztatón. A TVT a beocsini úttorlaszolókkal szemben erélyesebb intézkedéseket helyez kilátásba, ha veszélybe kerül a beocsini Cementgyárban a folyamatos termelés. Olyan információkat kaptunk, hogy a tüntetők blokád alá akarják helyezni a Fruska gorán vezető utat, melyen keresztül a nyersanyagot szállítják a gyárba. Kapcsolatba léptünk az újvidéki rendőrséggel, hogy az erre irányuló esetleges szándékukat meghiúsítsuk -jelentette ki Dorde Dukic, a TVT elnöke. Pásztor István, a TVT alelnöke elmondta, a testület elfogadta azt a kezdeményezést, amellyel kezdetét veheti újabb nyolc vajdasági cég privatizálásának folyamata. Ezek a vállalatok: a kovini Nasa sloga, a becskereki Buducnost, a szabadkai Slavica Parafarm, a Banatsko Arandelovó-i Milivoj Lazin, a kiszácsi Irmovo, a verbászi Metalogradnja, a kovini Cukorgyár és az újvidéki Buducnost. Vajdaságban eddig összesen 72 vállalatban indult meg a privatizáció, e cégek könyvelési összértéke 377 millió euró. V. A. Crna Gorával „semmilyen komolyabb megállapodásra nem lehet jutni”, ezért a Szerbiai Kereszténydemokrata Párt köztársasági parlamenti képviselői a Szerbia és Crna Gora közötti kapcsolatok átrendezésére vonatkozó megállapodás ellen fognak szavazni - jelentette ki a FoNetnek adott interjújában Milan St. Protic, a párt politikai tanácsának elnöke HOLNAP Figyelmeztető sztrájk az egészségügyben A szerbiai szociális védelmi és egészségügyi dolgozók szakszervezete holnap egyórás figyelmeztető sztrájkot szervez, követelve a szerb kormánytól, hogy tartsa tiszteletben a tevékenység dolgozói keresetének kifizetéséről szóló protokollt. A szakszervezet és a Függetlenség egészségügyi ágazati szakszervezet képviselői a tegnapi sajtóértekezleten kijelentették, hogy ha a köztársasági kormány továbbra sem tartja tiszteletben ezt a protokollt, és kerüli a szociális párbeszédet a szakszervezettel, megszervezik a köztársaság egészségügyi dolgozóinak általános sztrájkját. A figyelmeztető sztrájk holnap 12-től 13 óráig tart, és a szakszervezetek állítása szerint 70 000 dolgozó vesz részt benne. Branislava Plancak, az egészségügyi szakszervezet elnöke hangsúlyozta, hogy a figyelmeztető sztrájk alkalmával tiszteletben tartják a minimális munkafolyamat követelményét. (Beta) Umtarnó A VASUTAS-SZAKSZERVEZET ÉS A KORMÁNY TÁRGYALÁSAI Közeledő álláspontok A megoldás azonban még messze van Vukasin Cvetkovic, a szerbiai vasutas-szakszervezet sztrájkbizottságának elnöke kijelentette, hogy a kormánnyal folytatott intenzív tárgyalások során „némileg közeledtek az álláspontok”, és hozzáfűzte, hogy a párbeszéd folytatódik. Kedden este Marija Raseta-Vukosavljevictyal tárgyaltak, és „kissé közelebb kerültek az álláspontok, de még mindig távol vannak a megoldástól”. Cvetkovic reményét fejezte ki, hogy hamarosan megállapodásra jutnak a kormánnyal a sztrájk megszakításáról, és hozzátette, hogy a vállalatban nem voltak újabb felmondások és bűnvádi feljelentések. A szerbiai vasutasszakszervezetnek és a szerbiai vasúti közlekedési szakszervezetnek - amelyhez a mozdonyvezetők Függetlenség ágazati szakszervezete és a vasutasok független szakszervezete is tartozik - mintegy 19 000 tagja március 18-a óta sztrájkol, követelve a keresetek növelését, a jobb munkafeltételeket és az állapotok rendezését a Belgrádi Vasúti Szállítóvállalatban. (Beta) Huszonegy bombát találtak a Dunában Kettő közülük meghaladta a 900 kilogrammot Befejeződött a meder megtisztításának első szakasza Slobodan Jovanovic, a Duna-meder robbanóanyagoktól való megtisztítását irányító fő pirotechnikus tegnap kijelentette, befejeződött a folyómeder megtisztításának első szakasza. Az első szakasz, amelyet a szerződés értelmében március 28-áig kellett befejezni, magába foglalta a folyómeder megtisztítását az 1999. évi NATO-bombázásokból visszamaradt bombáktól. A szakemberek három NATO-bombát találtak. Az egykori Szabadság híd közelében március 15-én egy Mk84-es jelzésű, 907 kilogrammos bombára leltek, és egy ugyanilyen bombát találtak március 20-án az egykori vasúti hídnál is. Ennél a hídmaradványnál egy Mk82-es jelzésű, 250 kilogrammos bombát is találtak. Ezeket a csentai katonai gyakorlópályán, valamint Szerémségben, a nikinci gyakorlópályán semmisítették meg. Jovanovic hangsúlyozta, hogy a helyi lakosságnak nincs oka attól tartani, hogy a bombák felrobbantásával szennyezik a környezetet. „Az ilyen bombákat sehol sem gyártják gyengítetturánium-töltéssel, mert óriásiak, és mert nem lehet szavatolni a bombát szállító repülőgép személyzetének a biztonságát a sugárveszélytől” - mondta. Hangsúlyozta, hogy a bombák nem veszélyesek a környezetre, mert a robbanás után karbon-monoxid és nitrogén-monoxid szabadul fel, amelyek könnyebbek a levegőnél, így gyorsan felszállnak, és nem veszélyeztetik a környezetet. Jovanovic közölte, hogy azonnal folytatják a meder megtisztítását a többi visszamaradt bombától is. Ennek keretében a következő 35 napban több mint öt kilométer hosszan átfésülik a medret Újvidéknél. A meder tisztításának ez lesz a második szakasza. A búvárok és pirotechnikai szakemberek csoportja fogja ellenőrizni a hídmaradványok kiemelését is, mert fennáll a veszély, hogy a romok alatt még maradtak bombák, amelyeket a medertisztítás első szakaszában nem találtak meg. Jovanovic közölte, hogy munkacsoportjával a Dunából Újvidéknél 2000-ben kiemeltek két NATO-bombát a Péterváradi hídnál, még akkor, amikor ezen a helyen az új hidat építették. Egy bombát a Duna holtágában találtak, és meg is semmisítették. A NATO-bombázástól a medertisztítás kezdetéig összesen 21 bombát emeltek ki a Dunából. Ezek a bombák célt tévesztettek, mint például a kovini hídnál, vagy pedig úgy kerültek a Dunába, hogy a NATO-pilóták ilyen módon szabadultak meg a felesleges tehertől, amikor visszaindultak a bázisba. Jovanovic elmondta azt is, hogy a meder tisztítása közben két olyan bombát is találtak, amelyek még a második világháborúból maradtak, de „elég erősek voltak ahhoz, hogy akár 30 ember életét kioltsák”. Ezeket is kiemelték és megsemmisítették, noha a Duna Bizottság által irányított medertisztítás terve ezt nem foglalta magába. (Beta) 2002. március 28., csütörtök A harmadik utas államfő 2002. március 24-én Szerbiában két intézmény emlékezett meg a NATO-légicsapások harmadik évfordulójáról: a Milosevic vezette Szerb Szocialista Párt és a Pál pátriárka vezette Szerb Pravoszláv Egyház. A Milosevic-párt a belgrádi Köztársaság téren szervezett tiltakozó tüntetést, a Szerb Pravoszláv Egyháznak meg aznap minden templomában gyászszertartást tartottak. A belgrádi Szent Márk-templomban Atanasije Rakita, a kemény nacionalista hírében álló bosznia-hercegovinai püspök vezette a szertartást. Alkalmi beszédében a támadó NATO katonáit a „könyörületes angyal bőrébe bújt gonosztevőkének nevezte, akik elvetemült pusztításuk miatt el fognak kárhozni. A gyászszertartás akaratlanul is félhivatalos jelleget öltött. Dindic szerbiai miniszterelnök azonban nem jelent meg a megemlékezésen. Ezt követően Kostunica államfő nyilatkozatot tett közzé az évforduló alkalmából. Más alkalommal foglalkozunk még e nyilatkozat némely vonatkozásával, ezúttal csak egyetlenegy megfogalmazására összpontosítunk. „Semmiképpen sem menthetjük fel a felelősség alól az ország akkori uralkodóit - jelentette ki Kostunica -, akik elkerülhették volna, s el is kellett volna kerülniük az összecsapást a világ legerősebb katonai hatalmával. Országunk politikája nem lehet többé olyan, amilyen 1999. március 24-e előtt volt. De homlokegyenest az ellenkezője sem lehet annak, mert az voltaképpen ugyanaz volna, csak ellenkező előjellel.” Kostunica itt csak azért marasztalja el Milosevic politikáját, mert végül szembekerült „a világ legerősebb katonai hatalmával”, s ez dőreség. Az tehát a kérdés: vajon kinek a politikáját tekinti Kostunica államfő Milosevic politikájával „homlokegyenest ellenkezőének, ezért Milosevicével azonosnak, tehát követhetetlennek? Ha már a NATO-légicsapások évfordulóján nyilatkozott így, Milosevic elítélt politikájának ellentéte nyilvánvalóan a nyugati államok politikája, vagy ha úgy tetszik, az „atlanti politika” volt. Kostunica eszerint olyan politikát szorgalmaz, amely valahol a milosevici politika és a nyugati politika között foglal helyet. Egy harmadikutas politikát. E sorok írójának elvben semmi kifogása sincs a harmadikutas politika ellen. A lerongyolódott Szerbia esetében azonban, mert az ország saját erejéből belátható időn belül képtelen talpra állni, a harmadikutas politika aligha lehet célravezető. A környező országok kivétel nélkül a nyugati politikát követik, összefognak egymással, támogatják egymást, Szerbia pedig harmadikutas politikájával akaratlanul is elszigetelődne közöttük. Korántsem számíthatna olyan támogatásra, mint amilyenre, ha közéjük tartozna, igényt tarthatna. Ennél is nagyobb baj, hogy Kostunica harmadikutas politikájának nincsenek felismerhető elvei, sőt a keretei is homályosak. Ahhoz, hogy ezt illusztráljuk, elég felidéznünk Kostunica egy-két múlt heti megnyilatkozását. Ismeretes például, hogy a kosovói szerb képviselők korábban úgy döntöttek, hogy belépnek a kosovói albán többségű kormányba, amelyben megkapták a földművelésügyi miniszter tárcáját. Valaki azonban a fejébe vette közülük, hogy minisztériumot kellene létrehozni a menekültek hazatelepítésével kapcsolatban, s a miniszteri tárcát a szerbeknek kellene megkapniuk. A nemzetközi protektor ezt, mivel a törvény nem irányoz elő ilyen minisztériumot, elutasította. Erre fogadta őket Kostunica. Egyetértett velük, hogy ez esetben ne lépjenek be a kosovói kormányba. Ez persze Kosovóban úgy minősül majd, hogy együttműködés helyett gáncsolják a nemzetközi protektor fáradozását a megbékélés és a stabilizálás helyreállítása érdekében. Vagy itt van a hágai vádlottak ügye. A nyugatiak hónapokkal ezelőtt közölték: elvárják, hogy Milosevic legfőbb munkatársai március végéig Hágába kerüljenek, különben az ország ne számítson a Nyugat támogatására. A szövetségi parlament képtelen volt törvényt hozni a kiadatásról, a szerbiai kormány tehát közölte: így hát a kiadatás továbbra is a hágai törvényszék szabályzatának közvetlen alkalmazásával történik. Kostunica erre a múlt héten kijelentette: Jugoszláv állampolgárok kiadatása a hágai törvényszék statútumának közvetlen alkalmazásával nemcsak a politikai élet színterén, hanem magának az államnak az intézményeiben is megrázkódtatást eredményezne.” Bárki mérget vehet rá, hogy ezt majd az állam meghatározott szegmentumaiban biztatásnak veszik, úgyhogy megrázkódtatásra ezek után valóban sor kerülhet. Van egy harmadik eset is: a Milosevics-rezsim még 1999 áprilisában Kis-Jugoszlávia nevében pert indított a NATO ellen, azt követelve, hogy a hágai nemzetközi bíróság azonnal rendelje el a bombázás beszüntetését. A bíróság illetéktelennek nyilvánította magát, de a Milosevic-rezsim megfellebbezte az illetéktelenséget. Erre a bíróság záros határidővel újabb indoklást kért Kis-Jugoszláviától a per elindítására. Az indoklás elmaradása a per ejtését jelentette volna. A múlt hónapban, 2002 februárjában azonban a szövetségi kormány - tehát a Kostunica vezette kormányzat - új határidőt kért az indoklásra. A múlt héten megérkezett a válasz: Kisjugoszlávia egy év halasztást kapott. Ez természetesen azt jelenti, hogy a Kostunica-kormányzat ma sem áll el attól a pertől, amelyet annak idején Milosevic indított a NATO ellen a bombázás miatt. A fenti megnyilatkozások alapján Kostunica politikája valóban nem tekinthető Nyugat-barát politikának. Sőt talán nem is egészen harmadikutas, hiszen ott halad Milosevic politikájának a tőszomszédságában. Csak a színezete módosult kissé, méghozzá pravoszláv-polgári-nemzeti, s talán még monarchista irányban is. A kép mégsem ilyen egyszerű. Ugyanis 2002. március 25-én a Kostunica vezette Legfelsőbb Védelmi Tanács támogatta a szövetségi kormányjavaslatát, miszerint Kis-Jugoszlávia csatlakozzon a NATO Békepartnerség programjához. Ez viszont teljes fordulat: a hamisítatlan nyugati politika támogatása. Óriási kilengés: a milosevici politika tőszomszédságából a valódi nyugati politika irányvonalára. Szerintünk azonban épp ez mutatja, hogy Kostunica voltaképpen nem harmadikutas politikát folytat. Mintha Kostunica arra igyekezne rávenni a Nyugatot, hogy Szerbiának a Nyugathoz történő csatlakozása fejében utólag fogadja el, ha picinykét módosítva is, azt a szerb nemzeti politikát, amelyet a körülmények közrejátszása folytán 1989-től kezdve Milosevic nagy támogatottsággal folytatott, és elveszített. Merthogy ugyanazt a politikát a pravoszláv-nemzeti-monarchista politikai erők is folytathatták volna, vagy ahhoz hasonlót. Egy évtizede azt suttogják Szerbiában, hogy abban az esetben, ha 1989-ben Milosevic helyett ezek a pravoszláv-nemzeti-monarchista politikai erők kerültek volna az ország élére, akiket a Nyugat évtizedeken át oltalmazott, akkor Szerbia hagyományos nyugati szövetségesei a kritikus években nem fordultak volna Szerbia ellen. Mintha nem is magával a követett szerb nemzeti programmal lett volna baj, hanem csak a kivitelezők politikai irányultságával. A feltevéseket azonban képtelenség utólag „kipróbálni”. A kedvező időpont elszalasztása után a feltevések az ábrándok birodalmába költöznek. Időközben sok víz lefolyt a Dunán, és sok mindent képtelenség meg nem történtté varázsolni. Ez még Kostunica kedvéért sem történhet másként. Ezért elképzelhetetlennek tartjuk, hogy Kis-Jugoszlávia csatlakozhatna a NATO Békepartnerségéhez, miközben Hágában pert folytat a NATO ellen, országszerte pedig gyászszertartást tart a légicsapások miatt. A NATO is úgy van vele, hogy csak azoknak nyit ajtót, akikben feltétlenül megbízhat. Az a harmadikutas politika tehát, amit ezúttal Kostunica nyíltan meghirdetett, szerintünk zsákutcába vezet. Aki követi, lelke rajta. MAJOR Nándor