Magyar Szó, 2002. március (59. évfolyam, 50-76. szám)

2002-03-28 / 73. szám

4 BELPOLITIKA Ismét víz alatt a Köves! A TVT erélyesebb fellépést helyez kilátásba a beocsini úttorlaszolókkal szemben - kezdődhet nyolc vajdasági cég privatizálása - A Duna április 1 jén tetőzik Új­vidéknél, de a víz szintje mindössze egy méterrel fog növekedni a mos­tanihoz képest. A folyó tehát nem fog kiönteni, de a Köves víkendte­­lep egyes részei víz alá kerülhetnek -jelentette ki Igor Kurjacki tarto­mányi mezőgazdasági titkár a Tar­tományi Végrehajtó Tanács tegnapi ülése után megtartott sajtótájékoz­tatón.­­ A TVT a beocsini úttorlaszo­lókkal szemben erélyesebb intézke­déseket helyez kilátásba, ha veszély­be kerül a beocsini Cementgyárban a folyamatos termelés. Olyan infor­mációkat kaptunk, hogy a tüntetők blokád alá akarják helyezni a Fruska gorán vezető utat, melyen keresztül a nyersanyagot szállítják a gyárba. Kapcsolatba léptünk az újvidéki rendőrséggel, hogy az erre irányuló esetleges szándékukat meghiúsítsuk -jelentette ki Dorde Dukic, a TVT elnöke. Pásztor István, a TVT alelnöke elmondta, a testület elfogadta azt a kezdeményezést, amellyel kezdetét veheti újabb nyolc vajdasági cég pri­vatizálásának folyamata. Ezek a vál­lalatok: a kovini Nasa sloga, a becs­­kereki Buducnost, a szabadkai Slavi­­ca Parafarm, a Banatsko Arandelo­­vó-i Milivoj Lazin, a kiszácsi Irmovo, a verbászi Metalogradnja, a kovini Cukorgyár és az újvidéki Buduc­nost. Vajdaságban eddig összesen 72 vállalatban indult meg a privati­záció, e cégek könyvelési összértéke 377 millió euró. V. A. Crna Gorával „semmilyen komolyabb megállapodásra nem lehet jutni”, ezért a Szerbiai Kereszténydemokrata Párt köztársasági parlamenti képviselői a Szerbia és Crna Gora közötti kapcsolatok átrendezésére vonatkozó megállapodás ellen fognak szavazni - jelentette ki a FoNetnek adott interjújában Milan St. Protic, a párt politikai tanácsának elnöke HOLNAP Figyelmeztető sztrájk az egészségügyben A szerbiai szociális védelmi és egészségügyi dolgozók szak­­szervezete holnap egyórás fi­gyelmeztető sztrájkot szervez, követelve a szerb kormánytól, hogy tartsa tiszteletben a tevé­kenység dolgozói keresetének kifizetéséről szóló protokollt. A szakszervezet és a Függetlenség egészségügyi ágazati szakszer­vezet képviselői a tegnapi sajtó­­értekezleten kijelentették, hogy ha a köztársasági kormány to­vábbra sem tartja tiszteletben ezt a protokollt, és kerüli a szo­ciális párbeszédet a szakszerve­zettel, megszervezik a köztársa­ság egészségügyi dolgozóinak általános sztrájkját. A figyelmeztető sztrájk hol­nap 12-től 13 óráig tart, és a szakszervezetek állítása szerint 70 000 dolgozó vesz részt ben­ne. Branislava Plancak, az egész­ségügyi szakszervezet elnöke hangsúlyozta, hogy a figyelmez­tető sztrájk alkalmával tisztelet­ben tartják a minimális munka­folyamat követelményét. (Beta) Umtarnó A VASUTAS-SZAKSZERVEZET ÉS A KORMÁNY TÁRGYALÁSAI Közeledő álláspontok A megoldás azonban még messze van Vukasin Cvetkovic, a szerbiai vasutas-szakszervezet sztrájkbizottságának elnöke kijelentette, hogy a kormánnyal folytatott intenzív tárgyalások so­rán „némileg közeledtek az álláspontok”, és hozzáfűzte, hogy a párbeszéd folytatódik. Kedden este Marija Raseta-Vukosavljevic­tyal tárgyaltak, és „kis­sé közelebb kerültek az álláspontok, de még mindig távol vannak a megol­dástól”. Cvetkovic reményét fejezte ki, hogy hamarosan megállapodásra jutnak a kormánnyal a sztrájk megszakításáról, és hozzátette, hogy a vállalatban nem voltak újabb felmondások és bűnvádi feljelentések. A szerbiai vasutas­szakszervezetnek és a szerbiai vasúti közlekedési szakszervezetnek - amely­hez a mozdonyvezetők Függetlenség ágazati szakszervezete és a vasutasok független szakszervezete is tartozik - mintegy 19 000 tagja március 18-a óta sztrájkol, követelve a keresetek növelését, a jobb munkafeltételeket és az ál­lapotok rendezését a Belgrádi Vasúti Szállítóvállalatban. (Beta) Huszonegy bombát találtak a Dunában Kettő közülük meghaladta a 900 kilogrammot­­ Befejeződött a meder megtisztításának első szakasza Slobodan Jovanovic, a Duna-me­­der robbanóanyagoktól való meg­tisztítását irányító fő pirotechnikus tegnap kijelentette, befejeződött a folyómeder megtisztításának első szakasza. Az első szakasz, amelyet a szerződés értelmében március 28-áig kellett befejezni, magába foglalta a folyómeder megtisztítását az 1999. évi NATO-bombázásokból visszama­radt bombáktól. A szakemberek há­rom NATO-bombát találtak. Az egy­kori Szabadság híd közelében márci­us 15-én egy Mk84-es jelzésű, 907 ki­logrammos bombára leltek, és egy ugyanilyen bombát találtak március 20-án az egykori vasúti hídnál is. En­nél a hídmaradványnál egy Mk82-es jelzésű, 250 kilogrammos bombát is találtak. Ezeket a csentai katonai gya­korlópályán, valamint Szerémség­­ben, a nikinci gyakorlópályán sem­misítették meg. Jovanovic hangsúlyozta, hogy a helyi lakosságnak nincs oka attól tar­tani, hogy a bombák felrobbantásá­val szennyezik a környezetet. „Az ilyen bombákat sehol sem gyártják gyengítetturánium-töltéssel, mert óriásiak, és mert nem lehet szavatol­ni a bombát szállító repülőgép sze­mélyzetének a biztonságát a sugárve­­szélytől” - mondta. Hangsúlyozta, hogy a bombák nem veszélyesek a környezetre, mert a robbanás után karbon-monoxid és nitrogén-mono­­xid szabadul fel, amelyek könnyeb­bek a levegőnél, így gyorsan felszáll­­nak, és nem veszélyeztetik a környe­zetet. Jovanovic közölte, hogy azon­nal folytatják a meder megtisztítását a többi visszamaradt bombától is. Ennek keretében a következő 35 napban több mint öt kilométer hosszan átfésülik a medret Újvidék­nél. A meder tisztításának ez lesz a második szakasza. A búvárok és piro­technikai szakemberek csoportja fogja ellenőrizni a hídmaradványok kiemelését is, mert fennáll a veszély, hogy a romok alatt még maradtak bombák, amelyeket a medertisztítás első szakaszában nem találtak meg. Jovanovic közölte, hogy munka­­csoportjával a Dunából Újvidéknél 2000-ben kiemeltek két NATO-bom­bát a Péterváradi hídnál, még akkor, amikor ezen a helyen az új hidat épí­tették. Egy bombát a Duna holt­ágá­ban találtak, és meg is semmisítették. A NATO-bombázástól a medertisztí­tás kezdetéig összesen 21 bombát emeltek ki a Dunából. Ezek a bom­bák célt tévesztettek, mint például a kovini hídnál, vagy pedig úgy kerül­tek a Dunába, hogy a NATO-pilóták ilyen módon szabadultak meg a fe­lesleges tehertől, amikor visszaindul­tak a bázisba. Jovanovic elmondta azt is, hogy a meder tisztítása közben két olyan bombát is találtak, amelyek még a második világháborúból maradtak, de „elég erősek voltak ahhoz, hogy akár 30 ember életét kioltsák”. Eze­ket is kiemelték és megsemmisítet­ték, noha a Duna Bizottság által irá­nyított medertisztítás terve ezt nem foglalta magába. (Beta) 2002. március 28., csütörtök ­ A harmadik utas államfő 2002. március 24-én Szerbiában két intézmény emlékezett meg a NATO-légicsapások harmadik évfordulójáról: a Milosevic vezette Szerb Szocialista Párt és a Pál pátriárka vezette Szerb Pravoszláv Egyház. A Milo­­sevic-párt a belgrádi Köztársaság téren szervezett tiltakozó tüntetést, a Szerb Pravoszláv Egyháznak meg aznap minden templomában gyászszer­tartást tartottak. A belgrádi Szent Márk-templomban Atanasije Rakita, a ke­mény nacionalista hírében álló bosznia-hercegovinai püspök vezette a szer­tartást. Alkalmi beszédében a támadó NATO katonáit a „könyörületes an­gyal bőrébe bújt gonosztevőkének nevezte, akik elvetemült pusztításuk mi­att el fognak kárhozni. A gyászszertartás akaratlanul is félhivatalos jelleget öltött. Dindic szerbiai miniszterelnök azonban nem jelent meg a megem­lékezésen. Ezt követően Kostunica államfő nyilatkozatot tett közzé az évfor­duló alkalmából. Más alkalommal foglalkozunk még e nyilatkozat némely vonatkozásával, ezúttal csak egyetlenegy megfogalmazására összpontosí­tunk. „Semmiképpen sem menthetjük fel a felelősség alól az ország akkori uralkodóit - jelentette ki Kostunica -, akik elkerülhették volna, s el is kel­lett volna kerülniük az összecsapást a világ legerősebb katonai hatalmával. Országunk politikája nem lehet többé olyan, amilyen 1999. március 24-e előtt volt. De homlokegyenest az ellenkezője sem lehet annak, mert az vol­taképpen ugyanaz volna, csak ellenkező előjellel.” Kostunica itt csak azért marasztalja el Milosevic politikáját, mert végül szembekerült „a világ legerősebb katonai hatalmával”, s ez dőreség. Az te­hát a kérdés: vajon kinek a politikáját tekinti Kostunica államfő Milosevic politikájával „homlokegyenest ellenkezőének, ezért Milosevic­ével azonos­nak, tehát követhetetlennek? Ha már a NATO-légicsapások évfordulóján nyilatkozott így, Milosevic elítélt politikájának ellentéte nyilvánvalóan a nyugati államok politikája, vagy ha úgy tetszik, az „atlanti politika” volt. Kostunica eszerint olyan politikát szorgalmaz, amely valahol a milosevici politika és a nyugati politika között foglal helyet. Egy harmadikutas politi­kát. E sorok írójának elvben semmi kifogása sincs a harmadikutas politika ellen. A lerongyolódott Szerbia esetében azonban, mert az ország saját ere­jéből belátható időn belül képtelen talpra állni, a harmadikutas politika aligha lehet célravezető. A környező országok kivétel nélkül a nyugati poli­tikát követik, összefognak egymással, támogatják egymást, Szerbia pedig harmadikutas politikájával akaratlanul is elszigetelődne közöttük. Koránt­sem számíthatna olyan támogatásra, mint amilyenre, ha közéjük tartozna, igényt tarthatna. Ennél is nagyobb baj, hogy Kostunica harmadikutas politikájának nin­csenek felismerhető elvei, sőt a keretei is homályosak. Ahhoz, hogy ezt il­lusztráljuk, elég felidéznünk Kostunica egy-két múlt heti megnyilatkozását. Ismeretes például, hogy a kosovói szerb képviselők korábban úgy dön­töttek, hogy belépnek a kosovói albán többségű kormányba, amelyben megkapták a földművelésügyi miniszter tárcáját. Valaki azonban a fejébe vette közülük, hogy minisztériumot kellene létrehozni a menekültek haza­telepítésével kapcsolatban, s a miniszteri tárcát a szerbeknek kellene meg­kapniuk. A nemzetközi protektor ezt, mivel a törvény nem irányoz elő ilyen minisztériumot, elutasította. Erre fogadta őket Kostunica. Egyetértett ve­lük, hogy ez esetben ne lépjenek be a kosovói kormányba. Ez persze Koso­­vóban úgy minősül majd, hogy együttműködés helyett gáncsolják a nemzet­közi protektor fáradozását a megbékélés és a stabilizálás helyreállítása ér­dekében. Vagy itt van a hágai vádlottak ügye. A nyugatiak hónapokkal eze­lőtt közölték: elvárják, hogy Milosevic legfőbb munkatársai március végéig Hágába kerüljenek, különben az ország ne számítson a Nyugat támogatá­sára. A szövetségi parlament képtelen volt törvényt hozni a kiadatásról, a szerbiai kormány tehát közölte: így hát a kiadatás továbbra is a hágai tör­vényszék szabályzatának közvetlen alkalmazásával történik. Kostunica erre a múlt héten kijelentette: Jugoszláv állampolgárok kiadatása a hágai tör­vényszék statútumának közvetlen alkalmazásával nemcsak a politikai élet színterén, hanem magának az államnak az intézményeiben is megrázkód­tatást eredményezne.” Bárki mérget vehet rá, hogy ezt majd az állam meg­határozott szegmentumaiban biztatásnak veszik, úgyhogy megrázkódtatás­ra ezek után valóban sor kerülhet. Van egy harmadik eset is: a Milosevics-re­­zsim még 1999 áprilisában Kis-Jugoszlávia nevében pert indított a NATO ellen, azt követelve, hogy a hágai nemzetközi bíróság azonnal rendelje el a bombázás beszüntetését. A bíróság illetéktelennek nyilvánította magát, de a Milosevic-rezsim megfellebbezte az illetéktelenséget. Erre a bíróság záros határidővel újabb indoklást kért Kis-Jugoszláviától a per elindítására. Az in­doklás elmaradása a per ejtését jelentette volna. A múlt hónapban, 2002 februárjában azonban a szövetségi kormány - tehát a Kostunica vezette kormányzat - új határidőt kért az indoklásra. A múlt héten megérkezett a válasz: Kisjugoszlávia egy év halasztást kapott. Ez természetesen azt jelenti, hogy a Kostunica-kormányzat ma sem áll el attól a pertől, amelyet annak idején Milosevic indított a NATO ellen a bombázás miatt. A fenti megnyi­latkozások alapján Kostunica politikája valóban nem tekinthető Nyugat-ba­rát politikának. Sőt talán nem is egészen harmadikutas, hiszen ott halad Milosevic politikájának a tőszomszédságában. Csak a színezete módosult kissé, méghozzá pravoszláv-polgári-nemzeti, s talán még monarchista irány­ban is. A kép mégsem ilyen egyszerű. Ugyanis 2002. március 25-én a Kostu­nica vezette Legfelsőbb Védelmi Tanács támogatta a szövetségi kormányja­vaslatát, miszerint Kis-Jugoszlávia csatlakozzon a NATO Békepartnerség programjához. Ez viszont teljes fordulat: a hamisítatlan nyugati politika tá­mogatása. Óriási kilengés: a milosevici politika tőszomszédságából a valódi nyugati politika irányvonalára. Szerintünk azonban épp ez mutatja, hogy Kostunica voltaképpen nem harmadikutas politikát folytat. Mintha Kostunica arra igyekezne rávenni a Nyugatot, hogy Szerbiának a Nyugathoz történő csatlakozása fejében utó­lag fogadja el, ha picinykét módosítva is, azt a szerb nemzeti politikát, ame­lyet a körülmények közrejátszása folytán 1989-től kezdve Milosevic nagy tá­mogatottsággal folytatott, és elveszített. Merthogy ugyanazt a politikát a pravoszláv-nemzeti-monarchista politikai erők is folytathatták volna, vagy ahhoz hasonlót. Egy évtizede azt suttogják Szerbiában, hogy abban az eset­ben, ha 1989-ben Milosevic helyett ezek a pravoszláv-nemzeti-monarchista politikai erők kerültek volna az ország élére, akiket a Nyugat évtizedeken át oltalmazott, akkor Szerbia hagyományos nyugati szövetségesei a kritikus években nem fordultak volna Szerbia ellen. Mintha nem is magával a kö­vetett szerb nemzeti programmal lett volna baj, hanem csak a kivitelezők politikai irányultságával. A feltevéseket azonban képtelenség utólag „kipróbálni”. A kedvező idő­pont elszalasztása után a feltevések az ábrándok birodalmába költöznek. Időközben sok víz lefolyt a Dunán, és sok mindent képtelenség meg nem történtté varázsolni. Ez még Kostunica kedvéért sem történhet másként. Ezért elképzelhetetlennek tartjuk, hogy Kis-Jugoszlávia csatlakozhatna a NATO Békepartnerségéhez, miközben Hágában pert folytat a NATO el­len, országszerte pedig gyászszertartást tart a légicsapások miatt. A NATO is úgy van vele, hogy csak azoknak nyit ajtót, akikben feltétlenül megbízhat. Az a harmadikutas politika tehát, amit ezúttal Kostunica nyíltan meghir­detett, szerintünk zsákutcába vezet. Aki követi, lelke rajta. MAJOR Nándor

Next