Magyar Szó, 2003. augusztus (60. évfolyam, 180-205. szám)

2003-08-16 / 193. szám

•• / 8 KÖZELKÉP ko/xlke^nag^zaco^Atatstó 2003. augusztus 16., 17., szombat-vasárnap A múlt hónap végén a városi kép­viselő-testület elfogadta az újvi­déki taxi-szolgáltatásokat szabá­lyozó rendeletet. Az ülést követően fu­tótűzként terjedt el a hír, miszerint az új rendelet érvénybe lépésekor, a többi szerbiai nagyváros példáját követve, az újvidéki taxiegyesületek is drasztikusan megemelik szolgáltatásaik díját. Egye­sek szerint a drágulás a 30 százalékot is meghaladja majd, de az egyesületek­ben állítják, hogy a díjemelés, ha lesz is, 10 százaléknál nem lesz nagyobb. Az új­vidéki taxisok egyelőre 17-18,5 dinárt fizettetnek meg egy kilométer fuvarért, és ez a legolcsóbb díjszabás a köztársa­ságban. Kivételt képez egy-két különc­ködő egyesület, amelyek 25 dinárért szállítják az utasokat. Sava Zivanic, az újvidéki taxisok szak­­szervezetének elnöke szerint igaz az, hogy a bérkocsisok elégedenenek a je­lenlegi díjakkal, de számottevő drágu­lás mégsem lesz. Legfeljebb 1-2 dinár­ral fog többe kerülni a megtett út kilo­métere, de ezt a kuncsaftok gyakorlati­lag meg sem érzik. Zivanic szerint az új rendelet fékezheti is az árak növekedé­sét, hiszen, ha a törvénytelenül fuvaro­zó taxisokat eltávolítják a város utcái­ról, a legálisan szállítók számára bővül a piac, és a keresetük is nagyobb lesz. Újvidéken nagyjából 1100 bérkocsit tartanak nyilván, de csak 570 taxistának van engedélye. Zivanic elmondta azt is, hogy több szerbiai városban rendelettel szabályozzák a taxisok arányát a lakos­ság számához, viszonyítva, így például Nisben 530-ra korlátozták számukat. Az európai országok nagyobb városaiban, attól függően, mekkora idegenforgal­mi központ, van-e reptere, mennyire sűrűn lakott stb. ezer lakost 0,7-1 bér­kocsi fuvaroz. Újvidék lakosságának számát tekintve elképesztően sok a taxi, és ez kedvezőtlenül hat a szolgáltatások minőségére, de a bérkocsisok egzisz­tenciájára is. A szakszervezet követelni fogja a bérkocsisok számának visszaszo­rítását egy elfogadható szintre, hiszen a ténhetett, hogy például Temerinben, ahol mindössze négy-öt helybeli taxista dolgozik, több mint 150 bérkocsist tar­tanak nyilván. Ők nemcsak a városban törvényesen dolgozó taxisokkal tolnak ki, hanem a városi önkormányzattal is, hiszen a sokkal alacsonyabb adót és já­rulékokat a környező községek kasszái­ba fizetik be. Ez természetesen törvé­nyellenes munkavállalásnak minősül, de erre vonatkozólag egyik rendelet sem irányozott elő büntetőintézkedése­ket. Amikor a felügyelőség megállította ezeket a taxisokat, egyszerűen azt ha­zudták, most hozták utasukat Újvidék­re. Az új döntés értelmében a peremvá­rosi településeken dolgozó taxisok be­hozhatják kuncsaftjaikat a városba, de csak a kórháznál, a vasútállomásnál vagy a központban fejezhetik be az uta­zást. Innen az újvidéki kollégák veszik át az utast. Azokat a taxistákat, akik megszegik a rendeletet, és a peremvá­rosi település és az említett három pont közti útvonalon kívül fuvaroznak, 5-50 ezer dinárig terjedő pénzbünteté­sei sújtják. Az egyesületeket ugyanezért 10—100 ezer dinárral büntetik meg. Újvidéken, a peremvárosi települé­sekkel együtt nagyjából 200 taxi-megál­lóhely van, azonban ezek közül több mint felét csak azért nevezték ki taxiál­lomásnak, hogy eleget tegyenek a tör­vényben foglalt feltételeknek. Az újvi­déki taxisok valójában kevés parkoló­helyet használnak, parkolási feltételeik pedig idáig igen rosszak voltak. A taxi­állomásokon bárki megállhatott anél­kül, hogy szabálysértést követett volna el, és egy amúgy is túlzsúfolt városban ez nagy gondot jelentett. Az új rendelet értelmében a taxiállomásokon parkolá­si tilalmat jelző táblákat állítanak fel, így a „pókok” gond nélkül elvihetik azokat az autókat, amelyek akadályoz­zák a taxisok munkáját. A bérkocsisok közt nagy felháboro­dást váltott ki az egyforma taxitáblák használatának ötlete, amelyet az új ren­delet irányoz elő. A döntés értelmében ■ A HÉT TÉMÁJA­­ Rendteremtés taxiügyben Újvidék lakosságának számát tekintve elképesztően sok a taxi, és ez kedvezőtlenül hat a szolgáltatások minőségére, de a bérko­csisok egzisztenciájára is. A szakszervezet követelni fogja a bér­kocsisok számának visszaszorítását egy­fogadható szintre, hi­szen a mostani körülmények közt egy újvidéki taxista, aki a hu­szonnégy órából 12-13-at a volán mögött tölt, miután kifizeti az adót és a járulékokat, naponta legfeljebb tíz eurót kereshet. mostani körülmények közt egy újvidéki taxista, aki a huszonnégy órából 12-13- at a volán mögött tölt, miután kifizeti az adót és a járulékokat, naponta leg­feljebb tíz eurót kereshet. Az új rende­let szigorúbb büntetéseket irányoz elő a peremvárosi településeken bejelen­tett, de Újvid­éken fuvarozó taxisok szá­mára. Azok a bérkocsisok ugyanis, akik nem tudták letenni a munkához szük­séges városismereti vizsgát (hozzávető­legesen 350-en), kihasználták a törvény hiányosságait, temerini, beocsini, kar­lócai, zsablyai stb. tartózkodási helyen jelentkeztek be, és ennek alapján lép­tek taxisként munkaviszonyba. így tör­a jövőben mindegyik újvidéki taxiegye­sület minden kocsijának tetejére, városi pénzből beszerzett uniformizált táblá­kat szerelnének, az egyesület nevét pe­dig a jármű oldalán tüntetnék fel. Ezzel a módszerrel könnyebben meg lehetne különböztetni a feketéző taxistákat a törvényesen fuvarozóktól, ami egyaránt hasznos lenne a kuncsaftok és a taxisok számára is. A taxisok szerint azonban az új taxitáblákon okvetlenül szerepelnie kell az egyesület nevének is, ellenkező esetben félreértések és összetűzések alakulhatnak ki a taxiállomásokon liba­sorban várakozó bérkocsisok közt. ■ SZELI Balázs A A XX. SZÁZAD NAGY LECKÉJE „A jövőt mi csináljuk, és ebben felelősségünk van” Beszélgetés Teller Edével, az amerikai Elnöki Szabadság-érdemrend egyik idei kitüntetettjével, a múlt század „politikailag legbefolyásosabb tudósával” A jövő körülöttünk keletkezik, mégis bizonytalan. Teremtésében minden atom, minden égitest, minden élőlény min­den pillanatban részt vesz... Ha végiggondoljuk a 95 éves Teller Edének ezeket a szavait, eljuthatunk egy újfajta élet­­felfogáshoz, amelyben az egészen kis ügyek is önmaguknál jóval nagyobb következményeket okozhatnak. Márpedig Teller professzor úr nem parányibb részecskékkel és nem hatalmasabb dolgokkal foglalkozott életében, mint a mag­hasadás és a fúzió, a termonukleáris energia, valamint annak felhasználása. És tette ezt nemcsak az atomfizika szint­jén, hanem a tudomány által teremtett lehetőségek háborús és békebeli alkalmazásainak szférájában is a­ zt, hogy Teller a XX. század politikailag legbefolyáso­sabb tudósa, még csak nem is egy diákja vagy­ hódolója, hanem egyik kritikusa mondta róla. Július 23-án viszont nem egy könyvszemleíró, hanem az Egyesült Államok elnöke ismerte el Teller Ede páratlan hozzájárulását a béke és a sza­badság ügyéhez, a nemzeti érdekek és a biztonság területén. George Bush a legmagasabb polgári kitüntetést, a Szabadság­érdemrendet adományozta a 68 éve Amerikában élő Teller Edének. Ebből az alkalomból kerestük fel az egyik legnagyobb élő magyar tudóst San Franciscóhoz közeli otthonában, a Stanford Egyetem közvetlen szomszédságában. • Tanár úr, engedje meg, hogy szívből gratuláljunk a Sza­badság-érdemrendhez. Kérem, mondja el, milyen gondolato­kat váltott ki Önben Bush elnök elismerése? - Nagy kitüntetés, és talán nem is érdemeltem meg egé­szen. De egy ténynek nagyon örülök: a munkám segített ab­ban, hogy Amerika elég erős legyen, és Oroszország elég gyön­ge, úgy, hogy a kommunisták vérontás nélkül elhagyhassák és el is kellett hagyniuk Magyarországot. Ennek a nagy esemény­nek egy kis százalékát én osztom. • Tanár úr szinte minden tudományos díjat elnyert a fizika területén. Ez a mostani azonban a nemzeti érdekeket és a nem-Teller Ede Budapesten született 1908-ban. Matemati­kai tehetsége korán kiderült. 1926-ban apja vegyészmérnö­ki tanulmányokra küldte Németországba, de 1930-ban már elméleti fizikából doktorált Lipcsében, Werner Hei­senberg professzornál. A zsidóüldözés elől előbb London­ba, majd Koppenhágába menekült, majd 1935-ben felesé­gével végleg az USA-ba költözött, ahol 1941-ben felvették az amerikai állampolgárságot.­zetbiztonságot szolgáló tevékenységért járó kitüntetés. Mi is lenne hát a tudósok politikai küldetése, szerepköre - amitől nem kevesen ódzkodnak közülük? - A tudósnak egy feladata van: az a tudás, az ismeret(ek), azok terjesztése. Az ismerettelenségnek a leküzdése. A világos­ságnak a megerősítése. Hogy mit csinálunk, az nem az ő dol­ga. Hogy mit lehet csinálni - mi és mások - az az ő dolga. Mint tudós, mihelyt a tudomány­os feladato)­t elintéztem, megtet­tem a munkámat. És ez egy hihetetlenül érdekes munka. Mert ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Fontos, hogy a tudományt jól tudjuk magyarázni, ez igen fontos, de van egy dolog, amit a tudomány tanítója kell hogy gyakoroljon, és fontosabb akármi másnál. Nem egy, hanem kettő. Egy, hogy ő érdek­lődjön a tudomány iránt. Kettő, hogy ő ezt az érdek­lődést, ezt a lelkes érdeklődést át tudja vinni a gye­rekekre. A tudást szeretni kell. Amennyire én emlék­szem, én csináltam az életemben rengeteg hibát. (De) a tudást mindig szerettem, és ebben hiszek. Ez a leg­fontosabb dolog a világon, a XX. század olyan hihetetlen dolgokat hozott létre, mint az idő meg a bizonytalanság. A jövőnek a bizonytalansága. Az a tény, hogy a jövőt nem lehet előre megmondani. A tények nem elegendőek ahhoz, a jelen nem elegendő ahhoz, hogy meghatározza a jövőt. Van valami az emberi szellemben, ami az egyéni felelősséget, az egyéni elhatározást fontossá teszi. Ez az én szempontomból a XX. századnak a nagy eredménye volt. Egy ember szempontjából lesújtó idea, ha minden meg van határozva, ha az, hogy én mit csinálok, az nem tehet semmi változást. Ez volt még a világfelfogás 1900-ban. A jövő bizo­nyos, nekünk csak le­ kell élnünk. Mennyivel szebb a világ ma, a jövő bizonytalan! Én hozzájárulhatok! Nekem felelősségem van! Attól, amit én csinálok, attól a világ más lesz! Megtanul­ Teller Ede interjú közben, munkatársunkkal. A tudós ugyanitt, stanfordi fogadószobájában vette át tavalyelőtt Orbán Viktor ak­kori magyar miniszterelnök képviselőitől az első modern kori Corvin-láncot. Az Egyesült Államokban és talán az egész világon nincs még egy olyan hely, ahol pár száz négyzetkilométeren a legtermékenyebb elmék és a legváltozatosabb tudományok fúzió­ja ontaná ekkora energiával már több mint száz éve a fejlődés eszközeit, Edison villanykörtéjétől a nanotechnológiáig. Itt fűző­­ dik össze az immár szövetségesekké vált új- és óhaza osztatlan elismerése is Magyarország egyik legnagyobb fiának munkássá­gával. A Szabadság­­érdemrend A Truman által 1945-ben alapított és Kennedy alatt a békebeli szolgálatokra is ki­­terjesztett Elnöki Szabadság­érdemrendet az idén 10 má­sik kiválóság kapta meg, köz­tük Vaclav Havel volt cseh el­nök és Charlton Heston film­színész, a fegyverviselési jog egyik közismert támogatója. Teller Ede előtt két ma­gyar származású neves szemé­lyiség részesült ebben a leg­magasabb amerikai kitünte­tésben: 1956-ban Teller ba­rátja és munkatársa, Neu­mann János, a programvezérlésű számítógépek elvének egyik úttörője, 1970-ben pedig Ormándy Jenő karmester.

Next