Magyar Szó, 2004. január (61. évfolyam, 1-24. szám)

2004-01-13 / 8. szám

2004. január 13., kedd Továbbképző előadások Zentán Kétnapos program a tehetséggondozó gimnázium tanárai számára A zentai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium, a város önkormányzata, valamint a Magyar Oktatási Minisztérium közös szervezésében kerül sor mától a tanári továbbképző tanfolyam első előadásaira. A Debreceni Egyetem Pszichológia Intézetének munkatársai néhány bevezető előadás után tréning jellegű foglalkozásokat tartanak, amelyek érintik a tehetséges gyerekek intellektuális képességfejlesztésén túl a motiváció, a kreativitás és az énkép formálásának lehetőségeit és módszertanát is. Páskiné Kiss Judit egyetemi tanár vezetésével az intézet tanárai a tehetségfelfogásról és modellekről, tehetségfajtákról, azok összetevőiről, az azonosítás kérdéséről, különféle vizsgáló eljárásokról, gazdagító programokról stb. tartanak felkészítést a gimnáziumban tanító középiskolai tanároknak. Lengyel László, a Természettudományi-matematikai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium igazgatója elmondta, azért tartotta fontosnak ennek a tanfolyamnak a megszervezését, hogy legyen egy általános rálátásuk a tanároknak a tehetségre, mint fogalomra. Tehát, hogy kiderüljön, miket rejt magában az a szó, hogy tehetség, illetve tehetséggondozás, valamint hogyan lehet, hogyan kell alkalmazni a gyakorlatban az elméleti tudást. A ma kezdődő felkészítés csak része annak a programnak, amelyet a következő hónapokban tartanak majd, így most csak a zentai gimnázium oktatói és nevelői számára tervezték a tanfolyamot (10-15 résztvevővel), de elképzelhetőnek tartja, hogy a január végén sorra kerülő előadásokon már a szabadkai kollégáik is részt vesznek. ■gi Véradás Moholon A Vöröskereszt községi szervezete véradási akciót szervez csütörtökön a moholi egészségházban 7-10 óráig. I Csin. Ismerkedés a csendélettel A horgosi gyerekek tartalmas szünidei foglalkozása Fazekas Szabó Edit képzőművész és a tanító nénik vezetésével képzőművészeti foglalkozáson vett részt a vakációzó horgosi diákok egy csoportja az iskolában. A foglalkozást még az első félév befejezése előtt hirdették meg, talán ezért felejtették el a felsős diákok, közülük ugyanis kevesen voltak kíváncsiak a programra. Az alsósok viszont nagyon lelkesen dolgoztak a felnőttek irányítása szerint Az eredeti terv az volt, hogy a portrékészítéssel és a csendéletfestéssel ismerkedünk, de mivel kevés a felsős diák, ezért lemondtunk a portréról, és inkább a csendéletet választottuk. Elmondtuk, milyen formák találhatók a természetben, a gyerekek megismerkedtek a színekkel, megmagyaráztuk, mi hogyan helyezhető el a rajzlapon, mi a vonalrajz, az alapvető tudnivalókat ismertettük - közölte Fazekas Szabó Edit. A gyerekek pedig szemmel láthatóan nagyon élvezték a rajzolást, festész Ők bizonyára örömmel veszik azt a hírt, hogy ezt az egyelőre egyszeri foglalkozást több is követi majd, ha igény mutatkozik rá. ■ M. M. Munkában a gyerekek Kint a majorban A Csík melletti Macahalmának virágkorában Nömeskertnek nevezték az egyik leggondozottabb részét. Most meg hát jobb nem rá nézni... Útitársam azonban nem a dísznövényekről (melyek helyén már jó ideje gyomok virítanak) beszél, hanem a huzatos, üres, ebek harmincadjára juttatott nagy istállóktól ingerülten az állattenyésztést teszi szóvá. Rengeteg jószág volt a birtokon: disznók, tehenek, birkák, öszvérek, lovak, ökrök, göbölyök, sőt még bivalyok is tarkították az összképet. Nagyon szívósak voltak (pl. Miska bának bivalyai) és fölöttébb szerették a langyos vizet. A szomszéd major felé tartva nagyon ügyelni kellett arra, hogy bele ne húzzák a szekeret a nádasba, disznóúsztatóba... aztán, amikor jól megmártóztak kikecmeregtek, és folytatták az útjukat, mintha mi sem történt volna. Koránkelésre késztettek, neveltek bennünket. Hajnali négy órakor az éjjeliőr a cselédsor ablakai előtt megverte az ekevasat, jeladás volt ez, hogy menni kell a jószágot etetni, itatni. Útra vagy a parcellára hat órakor indultunk, tizenegyig tettük a ránkszabottat, tizenegykor kifogtunk, megetettük, megitattuk az igavonókat, meg mi is falatoztunk, utána egytől ötig folytattuk a munkát, akkor behajtottunk a majorba, elláttuk az állatokat, rendet raktunk az istállóban. Esteledtén tértünk vissza, haza a családsorra. A lavórban leöblítettük magunkat, megvacsoráztunk és behúzódtunk a szobába aludni, mert az éjjeliőr hajnalban már kíméletlenül verte az ekevasat, az ablakunk alatt. Az volt itt egykor a bevett szokás, s mindaddig azt gondoltuk, hogy így is van rendjén, amíg másképpen nem lett... Én még az egyik hosszú cselédházból rukkoltam be az ötvenes évek elején. Egy közös konyhára, négy cseléd egy-egy szobája nyílt. Egy volt a zsúfoltság, mi pl. hatan laktunk egy szobában, de a szomszédságunkban még többen voltak. Vagyis akkor egy négyeskonyhában többen voltunk, mint mostan az egész majorban. Mire három év múltán leszereltem, korszerűsítették a cselédházakat, új ikerházak is épültek, majd lebontották őket. ■ si Macwatsie tiszavidek@magyarszo.co.yu TISZAVIDEK 9 A hadsereg kivonul! A volt Rottmann-, majd Lolin-villát fél évszázadon át használta a katonaság - 2010-ig a helyőrséget is felszámolják? Az újév legszenzációsabb híre a Tiszavidéken: a katonaság január 14-én visszaadja Zentának a hadseregotthont, kivonul a Lolin-házként ismert villából, amelyet több mint ötven éven át bitorolt. Az önkormányzat és a hadsereg helyi és felsőbb vezetése között már nyolc éve tartottak a tárgyalások az épület visszaszármaztatására. A Jugoszláv Néphadsereg annak idején, a községtől kapott információk szerint 1946-ban ötven évre szóló szerződést kötött a város akkori, második világháború utáni vezetésével, az egyik legszebb városi ingatlan, a volt Rottmann-, majd Lohn-villa használatáról. Az ötven év 1996- ban lejárt. Akkor azonban a Jugoszláv Hadsereg még nem mutatott különösebb hajlandóságot az értékes ingatlan községre való visszaszármaztatására. Az évek múltak, az önkormányzat nem ment perre a sereggel, jobbnak látták, ha nem indítanak bizonytalan kimenetelű és drága pert a hatalmas gépezettel rendelkező katonaság ellen. Időközben voltak jelentős - sokak szerint nem kellően mélyreható - változások a katonaság berkeiben is. A most már Szerbia és Montenegró-i Hadsereg vezetését úgy-ahogyan megreformálták, és egyre többet emlegetik a seregre váró nagyarányú leépítéseket. A teljes leszerelésig, a katonaság Zentáról történő teljes kivonulásáig még maradt hátra néhány év. Amennyiben a híresztelésekre adni lehet, akkor a zentai laktanyát, katonai létesítményt, helyőrséget 2010-ig teljes egészében felszámolják. Ez minden bizonnyal be fog következni, és nem is nagyon fogja a város bánni, hogy nem lesznek védelmező csapatai, katonasága a városnak. Már most el lehet gondolkodni azon, hogy a kórház melletti emeletes épületek sorát mi mindenre, milyen hasznos civil tevékenységi formákra lehet majd felhasználni. A komplexum fekvése kiváló, akár iskolának is nagyon alkalmas, gondoljunk csak az Egészségügyi Szakközépiskolára, jobb helyet keresve sem találhatnánk az oktatási intézménynek a kórház tőszomszédságánál. Régóta tervezgetik Zentán egy idősek otthonának a kialakítását is, az iskola mellett kényelmesen megférne a szépen zöldesített körlet egyik szegletében. De még mielőtt túlságosan messzire lódítaná fantáziánkat a meglebegetett teljes katonai leszerelés gondolata, nézzük meg kicsit közelebbről a Rotmann-, majd Loln-villát. A ROYAL SZÁLLÓ STÍLUSÁBAN A kiváló tehetséggel megáldott Valkay Zoltán építészünk vaskos, félezer oldalas kötetében, a Zenta építészetében Dr. Rotmann-, majd Lohn-ház közeimmel közöl érdekes információkat, tudnivalót a város egyik legszebb középületéről, vagy ahogyan az építészmérnök jellemzi: „A kisebb palotának is beillő Kossuth utcai épületet 1909/10-ben a Renkó fivérek építették dr. Rotmann Árpád ügyvéd számára. A pompás ház már az első világháború elején gazdát cserélt. Új tulajdonosa szintén ügyvéd, a moholi dr. Milivoj Lolin lett. Az 1921 és 1941 között városi és királyi közjegyzői tisztet betöltő Lolin 1953-ig volt háztulajdonos, ettől kezdve lett az épület a Néphadsereg otthona. Tervezője minden valószínűség szerint Magyar Ede, hisz a szegedi építész Royal Szállója és e ház között felettébb nagy a hasonlóság. A megszólalásig egyforma sátortető például mindkét épületnél a főbejárat, illetve a főépület felett helyezkedik el... Az egész épület, amely a szecesszió geometrizáló jegyét viseli, kiegyensúlyozott, felépítésében aszimmetrikus, méltóságteljes, a Royal Szálló architektúráját idézi. Az ügyvédek utcájának nevezett Kossuth utca egyik legszebb épülete.” E legszebb épület január 14-étől, szerdától ismét a város, Zenta tulajdona. A tetszetős, belakásra, közhasznú tartalmakkal megtöltésre váró épület amekkora öröm és érték, akkora gond is egyben. A „koldusbotra” jutott katonaságunk nem véletlenül mondott le róla. Amíg az államkasszából bőven futotta a seregre, senkinek sem jutott eszébe megszabadulni az utca legszebb épületétől. Az önkormányzat, Zenta polgárai és képviselőik jó döntéssel, jó ötletekkel hasznosíthatóvá, közkinccsé tehetik a palotának is beillő villát. Egyelőre arról még korai gondolkodni, hogy mi lesz, ha jelentkeznek az egykor magántulajdont képező villa jogos örökösei, akik alig várják, hogy a leendő, vagy egy, a közeli jövőben megalakuló kormány végre meghozza a denacionalizációról, vagyis az összes államosított vagyon visszaszármaztatásáról, a jogutódok kárpótlásáról szóló törvényt. ■ Kép és szöveg: GERGELY József A kisebb palotának is beillő Lolin-házat visszaadta a katonaság TELJES LESZERELÉS A jelekből ítélve a népszerű nevén csak haderőreformként emlegetett változások szele elérte kis városunk helyőrségét is. Már nemcsak arról beszélnek, már nemcsak az a hír, hogy a hadsereg otthon valamikor zajos, manapság jobbára kiürített épületét adják át civil célokra, hanem, hogy az egész garnizont szőröstülbőröstül kiürítik. Ha szerencsénk van, még megéljük a teljes leszerelést, már ami Zentát illeti. „Ingyenes” szilveszterezés Zentán a Fő téren a rengeteg petárdarobbantás és pezsgősüvegtörés ellenére sérülés és incidens nélkül zajlott le a hagyományos szilveszteri buli, pedig hangulatfokozóként és a hideg jobb tűrése érdekében még forralt bort is osztogattak az ünneplők körében. A programot az önkormányzat és a Thurzó Lajos Közművelődési Központ szervezte szponzorok bevonásával. Az elmúlt hét végén megtartott polgármesteri sajtókonferencián Juhász Attila a hírközlőszervek képviselői előtt fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a látványos tűzijátékkal színesített szilveszteri ünnepség egyetlen dinárjába sem került az önkormányzatnak. Sikerült összesen 14 támogatót találni, zömében magáncégeket és bankokat, melyek anyagi hozzájárulásának köszönhetően látványosra sikeredett az óévbúcsúztató buli, és nem is csappant meg a községi költségvetés sem. A szilveszteri Fő téri mulatság fő támogatói a Zentán is jelenlevő multinacionális cégek voltak, a SAIEST (cukorgyár) és az Alltech-Fermin. A nagy bankok helyi képviseletei is beszálltak a buliba, a szponzorok között volt a Vajdasági Bank, a Delta Bank, a Metals Bank és a Pannon Bank. A helybeli magáncégek: a BIC Kommerce, a Bali, az Elixir, az Eltra, a KMS, a DIEX-VAL és a DDOR Novi Sad biztosítótársaság is támogatták a szilveszteri műsort. ■ ger Vérnyomásmérés Adán Vércukorszint- és vérnyomásmérést szervez a Vöröskereszt községi szervezete. A vizsgálatokat szombaton 7-11 óráig a szervezet adai székházában tartják a Lenin u. 46. szám alatt. ■ Csin. Élünk, mint... Jókora csodálkozással, már-már élvezettel sétálok időnként végig Zenta központjában, hiszen tömve vannak a boltok és a kirakatok áruval, nem is akármilyenekkel, hanem korszerű műszaki vívmányokkal, s mindazzal, mi szem-szájnak ingere. Háztartási gépekkel zsúfolt üzletet cukrászda követ, pénzbeváltó itt is, ott is, meg fél tucat bank sorjázik, hentesüzleteket, textil- és cipőboltok váltogatnak, másutt butikok hivalkodnak vagy szerénykednek... Nos, ha külföldről idegen téved a városközpont tájékára, alighanem hitetlenkedve csodálkozik el a kínálaton, zavarba ejtheti a bőség, meglepődik, hogy micsoda gyorsasággal épült újjá évtizedes nyomorából ez az ország, vagy példaként az említett kisváros. Nyilván jókora szerep jutott ebben a privatizációnak is, hiszen jóformán „elfogytak” az állami boltok, a pénzváltókat vállalkozók nyitják, miként a cukrászdákat és a vendéglőket is magánzók tartják kézben. Persze, nem igazán tudhatja a kisember, hogy kinek, miként, s mennyi vagyon jutott a tulajdonába, hányan is lettek igazán jólmenő tőkések, s velük ellentétben mennyien vannak azok, akik egyik napról a másikra tengődnek kevéske bérükből vagy éppen munka és kereset nélkül. Dehogy irigylem a vagyonosodókat - különösképpen, ha nem hágták át a törvényt, miközben tollasodtak -, inkább az gondolkodtat el, hogy nemrégen azt nyilatkozta a város polgármestere: azt tartja igazán nagy gondnak, hogy tavaly nem sikerült lefaragni a munkanélküliek számából. Márpedig ezrek szeretnének elhelyezkedni, a többség sikertelenül. Ezen a gondon nem segített semmilyen privatizáció, megnyíló boltok vagy pénzintézetek. . Igazán nagy talány az effajta fellendült áru- és pénzforgalom, mert üzletelés és vásárlás nélkül hiába hivalkodik a soksok áru. De vajon milyen körökben talál gazdára, ha esetleg fele annyian dolgoznak, mint régen, és azok sem dicsekedhetnek markovici bérekkel!? Ezek után igazi csodára számíthatunk, ha majd már nem fog minden második ember munkára várni... ■ fi.