Magyar Szó, 2004. február (61. évfolyam, 25-48. szám)

2004-02-11 / 33. szám

18 MOZAIK mozaik@magyar­szo.co.yu 6. EGY POHÁR BOR: AZ ATEIZMUS HALÁLUGRÁSA Minden gondolkozást az érzékekkel kell kezdeni - mondja Baader. Tanácsának ésszerű voltát beláttam, s ezért kezdtem a bor metafizikáját a legérzékibb érzékkel, a szájjal. Mert mindaz, amit a borról a szem és az orr tapasztalhat, ahhoz képest, amit a száj tud, jelentéktelen. A száj tudja a borról, hogy hieratikus maszk, és tudja, hogy kinek a hieratikus maszkja. Ezen a helyen, ezek alapján és ezzel kapcsolatban természe­tesen állást kell foglalni a közvetlen élet mellett és az absztrakt élet ellen. Az absztrakt élet csak a szemével, legfeljebb fülével él. Nem él a szájával. A szem és a fül ezért exoterikus szervek. Az absztrakt ember azonban még szemével és fülével szem­ben is bizalmatlan. Szereti ezt a kifejezést használni, hogy: érzé­ki csalódás, a dolgot úgy tüntetve fel, mintha az érzékek vagy szánalmas tehetetlenségükben, vagy szándékos megfontolással csalnának. Az absztrakt ember aztán az érzéki világot pótolandó kitalálja a hátborzongató kimérát, a színtelen, szagtalan, alakta­lan, íztelen, hangtalan semmit. Ebből pedig, főként újabban, csinál tudományt, morált, törvényt, államot. Persze bármit csi­nál, nem lesz belőle semmi. Az absztrakt élet elméletileg megszerkesztett élet, amelyet nem közvetlen érzéki tapasztalatokra, hanem úgynevezett elvek­re építenek. A modern korban két ilyen absztrakt embert isme­rünk: az egyik a szcientifista, a másik a puritán. Mondani sem kell, hogy mind a kettő az ateizmus válfaja. Szc­intifizmusra jel­lemző, hogy nem ismeri a szerelmet, hanem a szexuális ösztönt; nem dolgozik, hanem termel; nem táplálkozik, hanem fogyaszt; nem alszik, hanem biológiai energiáit restaurálja; nem húst, krumplit, szilvát, körtét, almát, mézes-vajas kenyeret eszik, ha­nem kalóriát, vitamint, szénhidrátot és fehérjét, nem bort iszik, hanem alkoholt, hetenként méri testsúlyát, ha feje fáj, nyolcfé­le port vesz be, amikor a musttól hasmenése van, orvoshoz ro­han, az ember életkorának növekedéséről vitatkozik, a higiéné kérdéseit megoldhatatlannak tartja, mert a körömkefét meg tudja mosni szappannal, a szappant meg tudja mosni vízzel, de a vizet nem tudja megmosni semmivel. A szcientifista az ateizmusnak veszélytelen, ügyefogyott és komikusabb alakja. A puritán agresszív ember. Támadásához nem kis részben az ad neki erőt, hogy azt hisz, az élet egyetlen helyes módját megtalálta. Puritán lehet valaki akkor is, ha ma­terialista, akkor is, ha idealista, akkor is, ha buddhista, vagy tal­­mudista, mert a puritánság nem világszemlélet, hanem tempe­ramentum. Két dolog kell hozzá: bizonyos meghatározott elvek vak hitében való sötét korlátoltság és ugyanezekért az elvekért való eszelős és alattomos harci készség. A puritánsághoz igazi erőt az ad, hogy ő a desperát ateista. Minden nőt, aki az átlagon túl csinos, máglyára küldene; minden zsíros, vagy cukros falatot a disznóknak szórna; a nevetőt életfogytiglani fegyházra ítélné; a bornál jobban semmit sem gyűlöl, illetve és valójában a bortól jobban semmitől sem fél. A puritán maga az absztrakt ember. A szívtelen. Az ateistáknál mindig inkább a szívvel van baj, mint az ésszel. A puritán a tömény szívidióta. A világtörténet legvére­sebb csatáit és legirtózatosabb forradalmait a puritánoknak kö­szönheti. Mindezt azért, mert, szegény, Isten helyett elvet talált. És ő ezt tudja. Tudja, hogy desperál. Látja, hogy nem megy, mégis tovább csinálja. Ha egyetlenegyszer disznótoron venne részt, alaposan jóllakna szűzpecsenyével, hurkával, friss kol­básszal, enne hozzá ecetben savanyított paprikát, hagymát, ba­racklekváros fánkot, és meginna két üveg szekszárdit, meg lehet­ne menteni. De nincs az a hatalom, amely erre rá tudná bírni. Az a tudás, hogy életének csak akkor van értelme, ha felál­dozza, mindenkivel veleszületik. Az élet akkor sikerül, ha felál­dozom. Józan és komoly embernél ez a feladat önmagától me­goldódik, amikor életét Isten rendelkezésére bocsátja. Az ateis­ta azonban fél. Oktalan fél, neki is fel kell áldoznia. Fel is áldoz­za, de nem természetes módon, Istennek, mint Ábel, hanem va­lami értéktelen szamárságnak - önmagának? Ha még! Gyönyör­nek. Hatalomnak. Gazdaságnak. Ha bátor is, de ez még valami­képpen érthető. A puritán azonban elvnek áldozza fel magát. Emberiség! - szól. Vagy: Szabadság! Vagy: Morál! Esetleg: Jövő! Haladás! Mi az, hogy szabadság és humanizmus és jövő? Isten­szurrogátum. És mi rejtőzik emögött a méreteiben is iszonyú önsanyargató őrültség mögött? Az, hogy ő a desperát ember. Tudja, hogy nem megy, mégis csinálja. Tudja, hogy szerencsét­len bolond, mégis kitart. Azért szigorú, azért ingerült, azért har­cias, azért sötét, azért komisz, azért erőszakos, mert ő a despe­rát. Nem megy és mégis csinálja. És mégis tovább csinálja. Tud­ja, hogy mit tesz, de nem akar segíteni magán, és ezért még des­­perátabb lesz. Még desperátabb és még absztraktabb és még in­gerültebb és még komiszabb és még alattomosabb, és gyanak­vóbb és sötétebb. És megint csak tovább csinálja. A boldogtalan. A szcientifistával nem nagyon érdemes törődni. Bogaraival és babonáival ártallan ember. A puritánnal nagyon óvatosan kell bánni. A magam részéről azt hiszem, hogy csak egyetlen gyógyszere van. A bor. Éppen úgy, mint a pietistának. Mert a puritán a pietista, aki már terrorista lesz, a pietista pedig puri­tán, aki nyafog. A pietista szemét forgatja és ájtatos. Titokban obszcén képeket gyűjt, ha nem látják, iszik, leginkább pálinkát, mert azt tartja, hogy ez nagyobb bűn, s ezért ebbe a nagyobbik gödörbe bukik. A pietista úgy él, hogy szobájának falai a szé­gyentől szüntelenül vörösen lángolnak. A puritán szobájának falai hullasárgák, mert még akkor se meri magát elárulni, ha egyedül van. Csak belül! Ő szegény, milyen könyörület menthet meg téged, ha nem a bor? HAMVAS BÉLA A bor filozófiája Végül is ketten maradnak, Isten és a bor Jó vicc Egy orvos kérdi kollégáját: - Hogy van az, hogy olyan jó neved van az egész vá­rosban? - Egyszerű, minden páciensemnek azt mondom, hogy halálosan beteg. Ha meghal, jó volt a diagnózi­som, ha meggyógyítom, csodadoktorként tisztelnek. SKANDINÁV REJTVÉNY 1948-ban ezen a napon hunyt el Szergej Mihajlovics Eizenstein orosz filmrendező. Feladványunk négy legismertebb filmjének címét rejti. Tegnapi skandináv rejtvényünk helyes megfejtése: KURÁZSI MAMA GYERMEKEI, A KAUKÁZUSI KRÉTAKÖR, KOLDUSOPERA. ÖTVEN ÉVE ÍRTA A Szénhiány miatt iskolaszünet Zentán Az ipari termelés 1953-ban 13 száza­lékkal növekedett, 1954-ben pedig 17 százalékkal növekszik című, az első ol­dalon, közvetlenül a fejléc alatt megje­lent parlamenti tudósításában S. M. kö­zölte, hogy „alig tíz napja, hogy nép­képviselőházunk tanácsai befejezték első ülésüket, Szövetségi Népszkupszi­­­ánk máris tovább folytatja munkáját... Mijalko Todorovics elvtárs beszámolt az 1954. évi társadalmi tervjavaslatáról. Többek között elmondotta, hogy az ipari termelés 1953-ban 13 százalékkal növekedett. A tervjavaslat szerint a ter­melés 1954-ben 17 százalékkal növek­szik. Momo Markovics elvtárs pedig az 1954. évi költségvetési javaslatról tartott beszámolót... Amint értesültünk, a bizottságok körülbelül egy hónapig üléseznek, ami azt bizonyítja, hogy a költségvetés és a társadalmi terv javaslatát részletesen megvitatják és elemzik.” A hegymászók Tito-stafétája című­­ hírforrás megjelölése nélküli szintén elsőoldalas kishír szerint „a hegymá­szók Tito-stafétája 16 napig Bosznia- Hercegovina Népköztársaságban tar­tózkodik. A boszniai és hercegovinai hegymászók április 22-én, Jaszenovác­­nál átveszik a stafétabotot horvátországi társaiktól, s több mint 500 km-es utat tesznek meg történelmi jelentőségű és ipari helységeken át.” A Bánáti Híradó rovatban jelent meg az Előkészületek a szerb népfelke­lés megünneplésére című tudósítás. „A Szocialista Szövetség kikindai városi és járási szervezete a napokban értekezle­tén megvitatta az első szerb felkelés 150. évfordulója megünneplésének előkészületeit. Az ünnepség előkészíté­sére öt tagú bizotságot választottak. Az évforduló napján ünnepséget és dísz­felvonulást szerveznek, a kultúregyesü­­letekben és iskolákban pedig népegye­temi előadást és bemutatót tartanak”. Szintén e rovat közölte azt, hogy „Pancsevón és járásában készülnek a szerb népfelkelés 150. évfordulójának megünneplésére... A város üzemeiben és iskoláiban dokumentáris filmeket mutatnak be, a tömegszervezetekben pedig előadást tartanak”. A Zentáról jelentik című rovat kö­zölte L. K. Szünetel az előadás a zentai járás iskoláiban című tudósítását: „A zentai járás közművelődési tanácsa leg­utóbbi ülésén határozatot hozott az előadások beszüntetésére a járás iskolái­ban. A határozat meghozatalára a taná­csot a nagy hideg és a tüzelőanyaghiány késztette. A tanyai iskolák tanulói ne­héz terep miatt körülményesen juthat­nak el az iskolába. A nyolcosztályos is­kolák nyolcadik osztályában azonban nem szünetel az előadás, mert a kis­­érettségi vizsgák miatt időben be kell fejezni az iskolaévet”. Ugyanebben a rovatban Törvényis­mertető előadások című tudósítás kö­zölte, hogy „a zentai járásban igen is­mert Harsány Lajos járásbíró neve. Törvényismertető előadásaival nagy előszeretettel látogatja a járás falvait. Hivatalos ügyeinek intézése közben a járás helységeiben a tömegszervezetek­kel vagy a vállalatokkal mindjárt meg is beszél egy-egy esti előadást. Nagy szere­tettel hallgatják előadásait, mert egy­szerű nyelven, érthetően, érdekesen, egyes törvényeket gyakorlati példákkal szemléltetve tartja... Tavaly mintegy 40 törvényismertető előadást tartott, és mint népbíró igen népszerűvé vált”. _ / ■ Közössz. íróasztalunk ■ Kiegészítés MÉSZÁROS PIROSKA építészmérnök, SZABADKA.­­ Valkay Zoltán Magyar Szó­ban megjelent A síksági építészet kollázsa című írásból megismerhettük Harkai Imre sikeres életútját. Hatalmas építészeti örökséget hagyott ránk, úgy mint tervezőmérnök és szakíró. Köszönettel tartozunk a cikkírónak, hogy írásán keresztül részletesen me­gismerhettük Harkai Imre építészeti opuszát. Nem megrovásképpen jegyzem meg, hanem egykori munkatársak mulasztásának, hogy Valkay Zoltán nem ismerhette meg Gellér Józsefet, aki 1991-ben megvédte dok­tori értekezését. Gellér József Szabadkán született, Ljubljanában diplomáit és Belgrád­­ban doktorált. Koperben, Apatinban és haláláig Szabadkán dolgozott. Leghosszabb időt a Szabadkai Városrendezési Intézetben töltött el, sikerrel. Ő volt az első magyar építészmérnök Vajdaságban, aki doktorált, Harkai Imre pedig a harmadik. A kitűnő méltatás értékéből, gondolom, semmit sem von le ez a kiegészítés. 2004. február 11., szerda Doroszlón hiánycikk a Magyar Szó DAUTBEGOVICS ZOLTÁN, DOROSZLÓ - Amióta a Stampa Körére átvette (?) a Fórum Lapterjesztő Osztályától a terjesztést, hogy az miként van másutt nem tudom, de hogy Doroszlón bajok vannak, az biztos. Nem egy esetben történik meg, hogy a ki­oszkba jóval kevesebb példány érkezik, hogy csak a január 31-e napot, és a február 3- át említsem, amikor az árus a megrendelt 72, illetve 10 helyett csak ötvenkettőt, aztán meg csak ötöt kapott.­­ Én minden alkalommal írásban, néha telefonon is reklamálok, nem értem az egészet. Én sajnálom az embereket, nem tudom mit tehetek — válaszolja kérdésemre az árus. A panaszkodó olvasókat arra biztattam/biztatom, fizessen elő a Magyar Szóra. Lesz, aki majd megteszi, de tanácstalanok azok, akik mondjuk csak a hétfői sport mi­att, mások a műsoros mellékletért, vagy a kettős számban megjelenő hirdetések bön­gészéséért, s hogy ne soroljam ki miért vásárol (na) újságot, jelen esetben Magyar Szót. — Az rendben van, hogy előfizethetünk bármelyik napra, de hogy szabad eladásban nem lehet az anyanyelvünkön megjelenő napilaphoz jutni, fölöttébb furcsának tűnő dolog - mondogatják nem kis haraggal a Magyar Szó nélkül maradók. Politikusi fizetéssel könnyebb az élet Sz. I. Topolya. - Szeretem olvasni a Magyar Szót, sok mindent találok benne, de szeretném tudni, hogy az olvasói leveleket is megjelentetik-e, vagy csak a pártszerve­zetről írnak? Ugyanis engem nagyon zavar ez a sok politika, amikor se elnökünk, se törvényünk sincs, mert a sokáig tartó huzavona nem vezet semmi jóra. Szerencsétlenül jártam a vállalatban, 85 százalékos rokkantnyugdíjra vagyok jogo­sult, ami 6000 dinárt tesz ki, de egy ideje nem kaptam semmit, és ezzel nem vagyok egyedül. Miért nem próbálják meg a politikusok havi 40-60 ezer dináros keresetüket elcserélni a munkásokéval vagy a nyugdíjasokéval? Szeretném tudni, ők hogyan vásá­rolnák meg az én nyugdíjamból a gyógyszert, hogyan szereznék be a téli tüzelőt, ho­gyan fizetnék ki a rezsiköltségeket, kibírnák-e egyáltalán ezt a mindennapi küzdelmet? A Közös íróasztalunk rovatban közölt levelek nem feltétlenül a szerkesztőség álláspont­ját tükrözik. A szerkesztőség fenntartja a jogot arra, hogy az olvasók leveleinek tartalmán nem változtatva azokat rövidíti és szerkeszti.

Next