Magyar Szó, 2005. május (62. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-10 / 107. szám

10 KÖZELKÉP kozelkep@magyar-szo­lo.hu ■ A NAP TÉMÁJA« ■ Igen, egészségi szempontból és testi épségük miatt is ■ Nem, mert szabadságukat korlátozzuk □ Az éjfél utáni két órát tartom elfogadhatónak Helyesli-e az éjféli „zárórát” a fiatalkorúak számára? 10% Éjféli záróra a kiskorúaknak Lejár a diákok éjszakai dorbézolásá­nak az ideje? Amennyiben a többség óhaját tartják szem előtt, akkor az illeté­kesek komolyan kezükbe veszik a fiata­lok megzabolázását. Legalábbis a közvi­tát követő eredmények szerint ez lenne várható. A fiatalkorúaknak az éjféli órák után felnőttek felügyelete nélküli nyilvános helyen tartózkodásának betiltásáról a múlt év végén cikkeztünk először, ami­kor Bunyik Zoltán tartományi oktatási titkár a titkárság ez évi egyik terveként bejelentette ennek tartományi törvény­­tervezetbe, a későbbiekben meg a köz­­társasági szervekkel törvényben való megfogalmazását. A tartományi illetéke­sek már tavaly úgy vélekedtek, hogy sem­mi sem indokolja divattá válását Vajda­ságban is annak, hogy a kiskorúak éjfél után a városban vagy a szórakozóhelye­ken tartózkodjanak szülői felügyelet nél­kül. Szerintük törvénnyel kellene ezt sza­bályozni, és a szülőt, valamint a gyereket is megbüntetni, ha nem tartják magukat hozzá. Meglátásuk szerint a tartomány városaiban és falvaiban minden aktivitás, amiben a kiskorúak részt vesznek és ami számukra hasznos, az elvégezhető éjfé­lig. Egy ilyen törvény rendelkezésének betartásával átrendeződhet a művelődési élet, a sportélet, a szórakozás és számos más rendelkezés is ezzel összhangban ké­szülhetne el. Vegyes érzelmekkel fogad­ták a hírt a polgárok. A kiskorúak nem­tetszéssel, a szülők pedig a szigorítás mi­előbbi bevezetésében reménykedtek. Azután pár hónapra elcsitultak a kedé­lyek. A probléma időszerűsége miatt azonban csakhamar ismét napirendre került, de ez alkalommal már a köztársa­sági illetékes saját ötleteként Mint isme­retes, Szerbia-szerte a szórakozóhelye­ken, sőt az iskolák környékén, meg ma­gukban az oktatási intézményekben is nemcsak éjszaka, de fényes nappal egyre több, sajnos, halálos áldozatokat is köve­telő összetűzések történtek a diákok kö­rében. Az elharapózó erőszak megféke­zésének egyik eszközeként maga a köz­­társasági oktatási miniszter, Slobodan Vuksanović kezdeményezte a kiskorúak éjfél utáni „zárórájának” bevezetését. Vuksanović tapintatosan nyúlt a témá­hoz. Tapasztalta már, hogy országunk­ban a jelenlegi körülmények között egy ilyen kezdeményezést nem lehet más­ként kezelni. Azonnal külföldi példákkal támasztotta alá, miszerint Moszkvában a kiskorúaknak 22.30-tól 6 óráig tilos nyil­vános helyeken tartózkodniuk, továbbá Amerikában is csak 23 óráig lehetnek kint a fiatalok, pedig ott csak 21 évesen válnak hivatalosan nagykorúvá. Más eu­rópai országokban még szigorúbb intéz­kedéseket foganatosítottak, így van, ahol napközben sem lehetnek egyedül a gye­rekek az utcákon vagy nyilvános helye­ken. Március végén lapunknak nyilat­kozva a fiatalok éjszakai mozgásának kor­látozását illetően arra is kitért a minisz­ter, hogy bár személy szerint helyesli a szigorítás bevezetését, hisz ha Európa ré­sze kívánunk lenni, akkor az életnek ezen a területén is alkalmazkodnunk kell Európa és a világ normáihoz, mégis közvitára bocsátotta a elképzelését, és - mint mondta - a többség akarata szerint fogja megtenni a következő lépést. Második hónapja immár, hogy bárki érintett és az ügyben kevésbé érdekelt véleményét elmondva bekapcsolódha­tott az e témára szervezett vagy spontá­nul felmerülő vitákba. Pár nappal ezelőtt összegezték az általános és középiskolák vezetőségeinek véleményét is, ahol a szü­lők támogatását élvezve egyértelműen a szigorítás mellett voksoltak. Számos pe­dagógus és pszichológus véleménye is ve­lük egyezik, hisz ők sem tartják hiábava­lónak a külföldi törvényeket, melyek ép­pen azért vannak, hogy megvédjék a gye­rekeket. A vélemények azonban nem ennyire egybehangzóak, hisz az ifjúsági szervezetek tagsága természetesen sorra tiltakozott. A Délkelet Európai Polgári Tömörülés, a Szerbiai Ifjúsági Koalíció­ba tömörülő nyolc civil szervezet és más releváns nem kormányzati szervek nyílt levelet intéztek a miniszterhez, melyben a szigorítás helyett inkább egy előrelátó stratégiai terv mielőbbi kidolgozását sür­­getik, mely a társadalmunk útvesztőiben szerepüket nem találó fiatalok gondjait oldja meg. Hangoztatják, nem büntetni kell őket, hanem foglalkozni velük. És arra is fényt derítettek, hogy országunk­nak nemhogy nincs ifjúsági minisztériu­ma, de az egy kalap alá vett oktatásügyi és sportminisztérium hatalmas admi­nisztrációs apparátusában sem találni olyan részleget, ami ezzel foglalkozna. Napilapunk múlt heti körkérdése: Helyesli-e az éjféli „zárórát” a fiatalok szá­mára? is e témához kapcsolódik. Az 562 beérkezett szavazat, mely a többszöri sza­vazók kiszűrését követően 305-re csök­kent, igencsak azt tükrözi, hogy a több­szöri voksolók egyértelműen ellenzik vagy szorgalmazzák a fiatalkorúak szá­mára az éjféli „záróra” bevezetését. Négy válasz közül választhattak az olva­sók. Egyikük sem mutatkozott érdek­telennek, hisz a: Nincs véleményem válaszra senki sem szavazott. Olvasó­ink 59 százaléka helyesli, hogy a fiata­lok egészségének szempontjából és testi épsége megőrzése érdekében be­vezessék a szigorítást. A fiatalkorúak szabadságának korlátozásaként értéke­li és ellenzi a szigorítást olvasóink 24 százaléka, mely a többszöri voksolók kiszűrése előtt még 33 százalék volt. Az éjfél után két óráig tartó határidőt tartja elfogadhatóbbnak a válaszadók 17 százaléka. Olvasóink többsége te­hát egyértelműen a szigorítás beveze­tése mellett voksolva várja a miniszter lépését. Vuksanović szerint a szigorí­tást nem törvény formájában kell élet­be léptetni, amit azután nem hajtunk végre. Konkrét megállapodások és jog­szabály formájában, a gyakorlatban is működő decentralizációval az önkor­mányzatok szintjén képzeli el annak bevezetését. Hogyan fog ez működni? Mindenesetre ügyes passz lesz a mi­nisztertől, hisz sikerességéért a most még közkedvelt vagy az amúgy is nép­szerűtlen polgármestereket és képvise­lő-testületeket terheli a felelősség. ■ M.E. T­igriseket, medvéket, emukat, lá­mákat, kilenc majomcsaládot, né­hány napig pedig egy hatalmas anakondát is vendégül látott Újvidék az elmúlt hetekben. A tájainkon nem éppen őshonos állatok a Medrano cirkusszal ér­keztek városunkba a múlt hónap dere­kán, a vendégek vasárnap szedték fel a sá­torfát. Gondjaikról, terveikről Sliva Mi­lant, a Medrano fő­emberét kérdeztük. Beszélgetőtársunk vérbeli cirkuszos, annak idején, az 1700-as években egyik őse lépett be társulatba, ő már a hetedik nemzedékhez tartozik. Lánya, Valerija még csak nyolcéves, de már három cir­kuszi számban vesz részt, gyermekbo­hócként a legkisebbeket szórakoz­tatja. A társulat első embere elpana­szolta, hogy a nemzetközi jelzővel működő cirkusz mozgástere mára már csak az ország városaira korlá­tozódott. Régebben, a bordó útle­­vél és a Marsall idejében egészen más volt a helyzet. Akkor bejárták az egész világot. Szerbián belül sem olyan világos a helyzetük mint ré­gen, sok helységben az önkormány­zati bürokrácia lépten-nyomon megkeseríti az életüket. Máshol, például Magyarországon elég csak egy községházi tolóablaknál befi­zetni a sátor felveré­sére kiszabott, vala­mint a kommunális díjakat, és máris kez­dődhet a show. Ná­lunk viszont talprae­settnek kell lenniük a cirkuszosoknak, min­denféle módszert ki kell találniuk ahhoz, hogy a munkaengedélyt megkap­hassák. A vidámparkok, cirkuszok lokációit az ön­­kormányzatok nem hatá­rozták meg pontosan, a te­vékenységet nem szabá­lyozták, az engedélyek be­szerzése jelenti a legna­gyobb gondot a hazai cir­kuszok vendégszereplése­kor. Egyéb bajok is vannak, téli turnéjuk során több észak-vajdasági faluban például azért nem szervezhettek előadást a helyi művelődési egyesületek, iskolák termeiben, mert a lakosság és a gyerekek nem értenek szerbül, és a mű­sor, állítólag, nem lenne érdekes számuk­ra! A tulaj Péterváradon nőtt fel, erős szá­lak fűzik Újvidékhez, ezért is szeretne ép­pen városunkban létrehozni egy állandó cirkuszt, a budapesti, a varsói vagy a moszkvai példájára. Slivának csupán en­gedélyre lenne szüksége a városi szervek­től és a polgármester asszonytól, a projek­tum realizálásához egyetlen dinár segítsé­get sem kérne. A cirkusz épületében kü­lönböző művelődési rendezvényeket is megszervezhetnének, a létesítmény sok családnak megélhetést is nyújtana. Sliva ugyanis úgy gondolja, hogy azokból a sze­gény sorsú gyerekekből, akiknek szemlá­tomást nem megy az iskola és az életben is bukásra lennének ítélve, sikeres, saját megélhetést biztosító aristákat tudna fa­ragni. Ezenkívül Újvidék állandó állatker­tet is kapna, a városon múlik, hogy mek­kora érdeklődést mutat majd a terv iránt. A tulaj szerint a Duna közelsége miatt a cirkusz megépítésére leginkább a Sza­badság híd és a limáni park közti rész fe­lelne meg. I szb Állandó cirkusz Újvidéken? Valerija még csak nyolcéves, de már a nála kétszer hosszabb kígyókkal puszilkodik Dávid Csilla Milan Sliva Amikor az asszony az ember fejére má­szik... A medve és a tigris „munkaidőn kívül” Az ausztráliai futómadár Hajmeresztő mutatvány a trapézon 2005. május 10., kedd

Next