Magyar Szó, 2005. november (62. évfolyam, 257-282. szám)

2005-11-05 / 261. szám

2005. november 5., 6., szombat-vasárnap unkkal és Csilla lányunkkal 2001-ben köl­tözött haza, én még három évig Svájcban maradtam. Sokat dolgoztam, úgyhogy minden évben sok szabadnapot össze­gyűjtöttem. Két hónapra is hazajöhet­tem. Kellett is itthon a segítség. EGY ELISMERÉS Beszélgetünk a bortörvényről, mely nem tesz különbséget a nagy és a kister­melők között. Miklós szerint ez a hibája a törvénynek. Érdekel az is, hogy boraival versenyzett-e már? A temerini borverse­nyen szerzett érmeit mutatja és egy okle­velet, amit ugyan nem minőséges termé­keiért kapott, hanem azért, mert magyar nyelvű címkékkel látja el palackjait. Több nyelven megfogalmazott oklevél, melyet a Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi Titkárság készí­tett, és amelyet dr. Korhecz Tamás írt alá. Az oklevél magyar szövege a következő: „A Visszatérés a jó üzleti szokásokhoz a többnyelvűség felélesztése elnevezésű kampány keretében, amelyet 2004-ben pilot-projektumként indítottunk azzal a céllal, hogy megállapítsuk a gazdasági és üzleti szférában a többnyelvűség jelentő­ségéről kialakult tudat színjét, az együvé tartozás érzését, a másság iránti megér­tést és a közösség kiépítését, a többnyel­vűség érvényesítésének versenykategóriá­jában helyi szinten.” Miklós szemláto­mást büszke erre az elismerésre, de még büszkébb boraira. - Annak is örülök, hogy pincegazda­ságunk része a Borok útján elnevezésű idegenforgalmi kínálatnak. Nemrég volt nálunk egy belgrádi csoport. Kétnapos út ez. Belgrádból indulnak és meglátogat­ják a karlócai pincék némelyikét, majd betérnek hozzánk. Innen Palicsra utaz­nak, majd Csókára, Temerinbe és Versec­­re. Kétnapos az út. Mi körülbelül egy au­­tóbusznyi vendéget tudunk fogadni. A borok népszerűsítésének egy módja ez. Nekünk, kistermelőknek rettentő nehéz betörni a piacra. A vendéglősöknek, a boltosoknak egyszerűbb a nagytermelők­től rendelni, mint tőlünk. Én most kere­sek Adán, Zentán, Topolyán egy-egy szín­vonalasabb vendéglőt, ahol boraimat szolgálnák fel. Bízok abban, hogy lesz je­lentkező, lesz érdeklődő. Ennek reményében koccintunk egy erdei gyümölcs ízű Cabernet Sauvignon­nal ■ NÉMETH Zoltán Eredeti címkék, magyarul Aranysárga, mandulaízű, ez az igazi Vendégkönyv dicséretekkel A sokkoló hír után erőt vesznek magukon a legkevesebb 10, és legtöbb 15 évre elítélt fiúk szü­lei, hozzátartozói. Az igazság végül még­is kiderül majd. És létezik lelkiismeret is, és nem utolsósorban jogrend, szerbi­ai és nemzetközi. Felülbírálásra kerül a Legfelsőbb Bíróság jogerőssé nyilvání­tott ítélete, miszerint az öt temerini fia­talembernek „gyilkossági kísérlet miatt kell bűnhődnie, mert Zoran Petrovic büntetett előéletű drogüzért tavaly júni­us 26-ára virradóra több órán át bántal­mazták”. Ezért ifj. Máriás István (22) 15, Illés Zsolt (26) 13, Szakáll Zoltán (25) 11,5, Uracs József (29) 11,5 és Horváth Árpád (19) 10 évet kapott A fiúkat néhány órával a történtek után letartóztatták. Az elmúlt csaknem 16 hónap alatt a szülők golyóálló üve­gen át, fegyőr jelenlétében, többnyire szerbül beszélgethettek velük az újvidé­ki börtönben. A jogerőssé vált ítélet után immár a mitrovicai börtönben ölelhették meg először fiaikat a múlt va­sárnap, s beszélgethettek velük szaba­don, mondta Máriás Ilona csütörtökön délután Temerinben Becsey Zsoltnak, az Európai Parlament képviselőinek, a vajdasági incidenseket vizsgáló, Doris Pack vezette bizottság tagjának. A szü­lők ekkor adták át az eddigi jogi eljárás hivatalos dokumentációjának másola­tát, a Szerbiai Legfelsőbb Bíróság mege­rősített ítéletével együtt, amit a fiúk ok­tóber 17-én vettek át hivatalosan. Egy hónap idejük van, hogy a rendkívüli jo­gorvoslási folyamodványt átadják a Leg­felsőbb Bíróságnak, de a költségeket már nem fedezi hivatalból az állam. Ezer eurónyi összeget kérnek ügyfelen­ként az ügyvédek. A szülők ezt nem tud­ják önerőből fedezni. Eddig is hivatal­ból kiutalt ügyvéd védte a négy fiút. Be­csey képviselő a szülőkkel folytatott ki­merítő beszélgess után válaszolt a kér­désekre. - Miként fogadták az ítélet hírét? - Brüsszelben, Doris Pack asszony­nyal együtt valamennyien megdöbben­tünk a jogerős ítélet hallatán. Az utóbbi időben többször is lakmuszként vetet­tük fel a temerini ügyet, nemcsak a szeptember 29-ei EP-határozat elfogadá­sakor, hanem az október elején történt meghallgatások során is. Azt remélve, hogy megmutatja majd, mennyire elfo­gulalan vagy elfogult az igazságszolgál­tatás Szerbiában. A továbbiakban is így viszonyulunk ehhez és még néhány ügy­höz, remélhetőleg napirenden lesz a decemberi parlamenti vegyes bizottság ülésén is. Ha az itteni jogi eljárás ered­ménytelenné válik - amibe természete­sen nem kíván beleszólni az EP -, java­solni fogjuk a szülőknek, a fiúknak, hogy forduljanak nemzetközi jogi fó­rumhoz, mivel Szerbia az Európa Ta­nács tagja. - Milyen tanulság vonható le mind­ebből? - Tanulságos volt számomra ez a be­szélgetés, több okból is. A legsürgősebb teendő most a jogi eljárás anyagi hátte­rének szavatolása. A szülők ezt önerő­ből, mint mondták, nem tudják vállalni. Ezúton is megkérek minden vajdasági vagy magyarországi politikai erőt, civil szervezetet, hogy vállaljanak szolidari­tást és segítsenek ebben a folyamatban, vagy pénz gyűjtésével, vagy úgy, hogy az itteni jogrendben jártas jogászok, ügyvé­dek, felvállalják díjmentesen a fiúk ügyét, és élnek az itteni még megma­radt jogorvoslatok lehetőségeivel. Ha jól értettem, a rendkívüli jogorvoslás esetleges visszautasítása után maradt még a szerbiai, majd az államközösségi lesz­. Ha már ilyen szélsebes módon, már másnap beszélt az áldozattal, akkor vizsgálja át maga is a peranyagot, és ad­jon arra magyarázatot, hogy a peranyag szerinti „a súlyos állkapocscsonttörés és a hatalmas sérülések” ellenére, hogyan tudott másnap beszélni az áldozattal? Hiszen ez már önmagában jelzi, hogy valami nem stimmel a vizsgálatban. A té­nyek és a nyilatkozatok között némi el­lentét tátong, amit kívülállóként is lá­tunk, anélkül, hogy beavatkoznánk a szerbiai büntetőügybe. Harmadik dolog az ügy nyilvánvaló­an etnikai jellege. Fordított esetben, amikor az áldozatok és a tettesek külön­böző etnikai hovatartozása ismert, akár itt Temerinben, mégsem történt egy esetben sem ilyen súlyos vád, és főleg ítélet. Ez egy etnikai elrettentő erejű lé­pés. Alátámasztja ezt Ljajic kisebbségü­gyi miniszter is azzal, hogy egyetlenegy áldozatot keresett meg, aki éppen több­ségi volt. Rendkívül furcsa helyzet ez, és éppen itt, ahol ő személyesen megje­lent, történt ez az egyoldalú ítélkezés. Ezúton is kérem ismételten a vajdasági politikai pártokat és főleg a civil szerve­zeteket, hogy kövessenek el mindent azért, hogy a családok folytatni tudják a pert, ha a rendkívüli jogorvoslásnak helyt ad Szerbia Legfelsőbb Bírósága. Ez jogi procedúra, ebbe nem szólha­tunk bele, de valahogy meg kell terem­teni a feltételét. Brüsszelben a szerbiai nagykövet asszonnyal is beszélgetni fo­gok erről, és természetesen a vegyes bi­zottság ülésén is. A per folytatása feltéte­leinek a biztosítása a lényeg, hogy ne évülhessen el az ügy. - Van-e politikai mellékzöngéje az eljárás lefolytatásának? - Azt hiszem, hogy az politika, ha egy európai országban, amely az EU fe­lé közeleg, igazolhatóan más a perme­net, és más a nyomozás, az igazságszol­gáltatási vagy a bírósági ítélet súlyossá­ga, mint egy másik esetben. Az etnikai diszkrimináció, hátrányos megkülön­böztetés ilyenkor nehezen tagadható. A koppenhágai kritériumokhoz viszonyít­va - amely az emberi és kisebbségi jogok Sürgős szolidaritás kell most! Becsey Zsolt Oros András itt a fiú kozelkep@magyar­szo.co.yu KOZELKÉPZ HALLÓKESZÜLEKEK Az egyetlen mesterséges intelligenciával rendelkező hallókészülék! Hallásfelvéte Szakorvosi tanácsok A legerősebb.. A legkorszerűbb hallók készülékek ingyenes probája! /**/&*** Kft.­ÚjvidékJel: 021/45-94-94 Radrága 24. (Bejárat a S. Hussé­u, feKSO Az etnikai jellegtől eltekintve, sajnálatos módon az is politika, ahogyan a büntető eljárást lefolytatták, ke­zelték, és ahogyan eddig bántak a fiatalokkal. Ezt még Hágával (ahol luxusbörtönben vannak a tö­meggyilkosságok elindításával vádolt személyek) összehasonlítva is rendkívül durvának tartjuk, elnökhöz intézett kegyelmi kérelem. Ennek kimerítése után folyamodhatnak csak a szülők a strassbourgi Nemzetközi Bírósághoz. Viszont hiába látjuk politi­kailag jól az egész helyzetet, és az eljárás levezetésének folyamatát, ha nem szava­toljuk az anyagi hátteret. Enélkül nem vihető tovább az ügy. Második súlyos probléma, a szülők elmondása szerint, hogy nincs össz­hangban a fiúk által elkövetett tett a váddal, az első-, majd másodfokon meg­erősített ítélettel. Mindennapos csete­patéknál, kisebb garázdaságoknál elfo­gadható a rendőrség „nagyvonalúsága” a vizsgálat során, de gyilkossági kísérlet­nél nem. Elmondásaik szerint elgondol­kodtató, hogy másodfokon nem történt semmi lényeges változtatás az elsőfokon megállapítottakhoz viszonyítva. Ez is sa­játos és súlyos helyzet.­­ Mi a következő lépés? - Az Európai Parlamentben, a dél­szláv bizottság legközelebbi ülésén, még a belgrádi utunk előtt, tájékoztatni fo­gok mindenről, amit ma Temerinben a szülőktől hallottam. Kérni fogom, hogy a bizottság tegyen meg mindent azért, hogy az ügyben előrelépjünk, és ha szükséges, újra keressük meg újabb ké­relmünkkel Rasim Ljajic kisebbségügyi minisztert (ha még akkor miniszter európai szintű teljesítését tűzi ki, az ET tagállam esetében fokozottan­­ ez már politikának számít, sajnos. Az etnikai jel­legtől eltekintve, sajnálatos módon az is politika, ahogyan a büntető eljárást le­folytatták, kezelték, és ahogyan eddig bántak a fiatalokkal. Ezt még Hágával (ahol luxusbörtönben vannak a tö­meggyilkosságok elindításával vádolt személyek) összehasonlítva is rendkívül durvának tartjuk. Magyarországiként, magyar állam­polgárként nem szólhatok bele a szerbi­ai igazságügyi szervek munkájába. Azt az itteni elhivatott - az emberi jogok érvé­nyesítéséért küzdő szakembereknek, ci­vil szervezeteknek kell megtenniük! De kívülállóként is úgy látom, hogy ennek a politikai feladatnak a lehetőségét össze­fogva, közösen kell megtennünk. Nagyon jó lenne minél előbb rend­kívüli jogorvoslásért folyamodni, mert az egy hónapos határidő folyó hó 17-én lejár, mondták a szülők búcsúzóul, s fel­olvasták ifj. Máriás István levelének egy részletét: „Én be vagyok zárva, de ha Isten is így akarja, majd meghálálom egyszer. Nem tudok mást írni, köszönjétek meg a nevemben mindenkinek, akik segíte­nek.” ■ STANYÓ TÓTH Gizella

Next