Magyar Szó, 2006. október (63. évfolyam, 229-254. szám)

2006-10-02 / 229. szám

4 BELFÖLD belfold@magyar­szo.co.yu RÖVIDEN IBITEF A Krétakör nagydíjas A budapesti Krétakör Színház kap­ná a szombaton véget ért belgrádi nem­zetközi színházi fesztivál, a BITEF nagy­­díját az Anton Csehov műve alapján ké­szült Siráj című előadásáért. A zsűri in­doklása szerint a Schiling Árpád ren­dezte társulat kivételes rendezői-színé­szi alkotást mutatott be, amellyel kul­csot adott a 20. század egyik legnagyobb irodalmi rejtélyének megfejtéséhez, és bebizonyította, hogy Csehovot a ma em­bere is kortársának tekintheti. (A Kré­takör a Sirály „pontos­­-és" „elírásával” is tudatni akarja, hogy saját (os) felfo­gásban dolgoztasd az eredeti Sirályt.). Az avantgárd színjátszás idén negyve­nedszer megrendezett nagy nemzetkö­zi seregszemléjén a közönség az újvidé­ki Szerb Nemzeti Színház balett-társu­latának A falak beszéde című produkci­óját ítélte a legjobbnak. A közönség­díj ezüst fokozatát, valamint a Politika című tekintélyes napilap különdíját a világhírű koreográfus, Maurice Béjart társulata kapta a Balett az életért című előadásért. Ebben a XX. századi balett egyik legnagyobb újítója az AIDS két ál­dozatának, a Queen együttest vezető Freddie Mercurynak, és saját táncosá­nak, Jorge Donnak állít emléket. A Mozart és a Queen zenéjére ké­szült látványos előadás, amelyhez a kosz­tümöket Gianni Versace tervezte, a BI­TEF záró- és egyben a szintén hagyomá­nyos belgrádi zenei fesztivál, a REMUS nyitóműsora is volt. Akárcsak a BITEF- nek, az ugyancsak kéthetes zenei ün­nepnek is lesznek magyar vendégei: Ko­­lár Éva karnagy­ vezetésével először a bu­dapesti Monteverdi kórus ad koncer­tet, majd Sebestyén Márta és a Vujicsics együttes lép fel a belgrádi közönség előtt. (MTI) Tisztújítás a VMTT-ben Újvidéken, szeptember 30-án tartot­ták meg a Vajdasági Magyar Tudomá­nyos Társaság tisztújító közgyűlését, me­lyen dr. Szalmajózsef akadémikus szá­molt be a Társaság eddigi tevékenysé­géről és pénzügyi helyzetéről. Az elnö­ki tisztségre dr. Szalmajózsef akadémi­kust választották, míg a természettudo­­mányi részleg alelnöke prof. dr. Beré­­nyi János, a társadalomtudományi rész­legé pedig prof. dr. Végh Enikő lett. Az elnökség tagjai még prof. dr. Molnár Imre és dr. Gaál Ferenc akadémikus. A közgyűlésen többek között szó volt a VMTT további tevékenységeiről, első­sorban a magyar tudomány napjáról, mely október 28-án lesz, valamint az 1956-os magyar forradalomra való megemlékezésről. A gyűlésen egy­­per­ces tiszteletadással emlékeztek az egyko­ri elnök, dr. Ribár Béla akadémikusra. I M. E. A magyar népmese napja Minden év szeptember 30-át, Benedek Elek születésének évfordulóját, a népme­se napjaként tiszteljük. Ennek alkalmából szombaton a Palicsi Bagolyvár Kultúrkör, a szabadkai Városi Könyvtár valamint a Vá­rosi Múzeum közös programot szervezett, amelyet az idén Penavin Olga néprajz­­kutató és nyelvész emlékének szenteltek születésének 90. évfordulója alkalmából. A délelőtt a népmese szeretetének jegyé­ben telt, Beszédes Valéria és Raffai Judit néprajzkutatók és mesegyűjtők beszélge­tésük során kiemelték a népmese hagyo­mányokat, illetve nyelvjárási szokásokat megőrző szerepét. A közönség közvetle­nül találkozhatott egy egy Vajdaság terü­letén gyűjtött népmesével, a legfiatalabb mesemondók élvezetes előadásán keresz­tül. A palicsi könyvtárban Penavin Olga életútját bemutató emlékkiállítás nyílt. Délután a palicsi temetőbe örök nyuga­lomra helyezett Penavin Olga sírját koszo­­rúzták meg a néprajzkutató tisztelői. I­­k. S­zerbiát és a hozzácsatolt végeket újra rászedték saját vezetői. Nem újdonság, de egyre hihetetlenebb, hogy tűrhető. Ebben az országban a történelem csúf komé­diaként ismétli önmagát - újra és újra, és újra. Százöt, majd hetvenöt évvel ezelőtt még csak érthető volt egy-egy oktro­jált szerb alkotmány, de a XXI. században!? Pontosan húsz évvel ezelőtt egy akkor még ismeretlen bol­sevik aparatcsik, az azóta börtönben megboldogult Slobo­dan Milosevic csőbe húzta pártját és szűkebb országát azzal, hogy „vissza kell szerezni az államiságot” - aminek állítólag a tartományok voltak a legnagyobb kerékkötői. Tizenöt évvel ezelőtt, addigra már felkent népvezérként ugyanő katasztrófába sodorta, négy vesztes háborúra tüzelte nemzetét. Egy évvel később a titkos hegyi alkotmányt is meg­íratta (egyes alaptételeiben, ha hamisan is, de haladóbb, mint a rákövetkező!), amivel még az évre meghosszabbította egy jobb sorsra érdemes egyesülési eszme bitorlását, a Jugoszlávia nevet. Hamarosan kénytelen volt saját mentorát is meggyil­koltatni, hogy népét megtarthassa a hazugságban. Negyedmillió halottal, egy elszenvedett légiháborúval és 15 millió szerencsétlennel később Milosevic megbukott ugyan, de szelleme - mint szombaton végképp bebizonyosodott - vígan tovább él, sőt gonoszul visszavicsorog ránk a sírból a belgrád-bizánci politikában. Hat év nem volt elég a 2000-es választások óta, hogy tisz­tességes alkotmányozó folyamatra szánják el magukat azok, akik most kevesebb mint hat óra alatt rászedték a pártkarri­ertől elködösült szemű, szolgalelkű „népképviselőket” arra, hogy elfogadjanak egy új alaptörvényt, amelyet a cirkusz­igazgatók az utolsó pillanatig leplezett ketrecben tartottak. A mai Európában kizárólag Szerbiában fordulhat elő, hogy az ország egyik miniszterelnök-helyettese a szavazás előtti na­pon még ne is lássa az alkotmányt. Mit várjon akkor a nép!? Vajon mit érdemel az a nép, amelyik ebbe belemegy!? Az ihlet forrásait ismerjük: vasárnap volt esedékes a Kos­­tunica-kormány bukása, az év végéig Kosovo távozása - in­nen a lóhalálában való „alkotmányozás”. A radikális és két­ de­mokrata paktumhoz ügyesen hozzáédesgették a többi párt ve­zéreit, amit csak kétféle módon tudunk elképzelni: ígérgeté­sekkel vagy fenyegetésekkel. A sajtónak legalább most rá kel­lene kényszerítenie az ostoba kompromisszumba belemenő „politikusokat”, hogy színt valljanak: mit kértek és mit kap­tak cserébe. A folyamatosan marcona alkotmánytudós-miniszterelnök pályájának a csúcsán érezheti magát, hogy végre alkotmányt írhatott. Ha eddigi államférfiaskodása során a piti ügyekből is hosszadalmas dilemmázásba menekült - hivatkozván „gon­dosan mérlegelő” lelkületűre - akkor most nyilván túllépett önmagán a fürge gonzalesi alkotmányozással. Kétszázhúsz évvel ezelőtt a szűkszavú, de nagy horderejű amerikai alkotmány megírásához négy hónapra volt szüksége az 55 tagú választott bizottságnak, a becikkelyezéshez újabb egy évre. Csakhogy nekik még ki kellett találniuk a demok­ráciát és le kellett győzniük a távolságokat - vethetné ellen va­laki. De mi nem is annyira az új szerb alkotmány tartalma ellen ágálunk - azt még nem is ismerjük, noha a kisebbségek és Vaj­daság helyzete már az eddigi kijelentésekből sem található méltányosan rendezettnek, a Kosovóval kapcsolatos erőlkö­dés pedig egyenesen nevetséges - hanem a politizálás módja miatt. Van azonban még egy „hasonlat” az eredeti amerikai al­kotmány és az új szerb tákolmány között: a nagy déli rabszol­gatartó államok kielégítésére a kisebb északi tagállamok be­lementek a „háromötödös kompromisszumba”, amellyel a né­gereket beszámították ugyan a képviseleti arányba (ahogyan a Dél követelte, noha persze nem a szavazati joguk érdeké­ben, arról szó sem volt), de csak 3/5 arányban. Belgrád-Bi­­zánc ennél picit demokratikusabbnak tűnik 4/5-ös megol­dásával: bohózat árán is „beszámítja” Kosovót az új alkotmány­ba, de természetesen nem az arról tartandó népszavazásba. Csak remélni lehet, hogy a szerb alkotmánytörténet eme legújabb tákolmánya sem lesz hosszú életű. ■ PURGER Tibor A szolgalelkűség alkotmánya ssíssbsís^ss s^s^ssssss&s^säs^ss^Äääisssäss^isesissAta Só Kié lesz a húszmillió euró? Az átütemezett köztársasági költségvetésben megjelent egy összeg a Ferenc-csatorna revitalizációjára, melyről a legilletékesebbek sem tudnak semmit A pénzügyminisztérium szeptember 8-án elkészítette a költségvetés átütemezésének tervét, melyről a szerbiai parlament a napokban nyit vitát. Most nincs szándékunkban, hogy a teljes tervvel foglalkozzunk, csupán egy tételét emelnénk ki, mely a Ferenc-csatorna revi­talizációjára vonatkozik. Erre a célra mindeddig a köztársasági kormány egy vasat sem szánt, most pedig az átütemezett költségvetés­ben egy hatalmas összeg jelent meg. Húszmillió eurót tervez a kormány a Ferenc-csatorna revitalizációjára költeni az idén. Persze, ha a parlament is így akarja. A Ferenc-csatorna szennyezettségéről már többször írtunk. A folyamatos mé­rések azt bizonyítják, hogy Európa leg­piszkosabb vize mellett élnek a kúlaiak, a verbásziak, a szenttamásiak. A gyárak évente 10 millió köbméter szennyvizet en­gednek be ezen a szakaszon a csatornába anélkül, hogy azt előzőleg átszűrnék, meg­tisztítanák. Verbásznál már olyan mély az iszap, hogy a közönséges csónakok is fennakadnak, hajózni tehát ezen a csator­nán nem lehet, legalább is nem teljes hosszában. A dán kormány már évek óta próbál segíteni a csatorna revitalizációjában, it­teni megbízottja, Finn Meddo azonban mindeddig óriási közönyre talált. Először is nehezen tudta megértetni az önkor­mányzatok illetékeseivel, hogy sürgősen cselekedniük kell, ha tiszta környezetben akarnak élni. A gyárakba nem engedték be, hogy méréseket végezzen, a tartomá­nyi és a köztársasági kormánynál is igen nehezen törte meg a jeget. A szenttamá­siak már a csatorna betemetésével fenye­getőztek. Talán ez volt az a pillanat, ami­kor valamennyien fölocsúdtak a mély kö­zönyből és ki-ki a maga területén elkez­dett foglalkozni a csatornával. A Vajda­sági Vizek vállalat elkészített egy akcióter­vet, a gyárak közül néhány elkészítette sa­ját tervét, sőt némelyik már meg is való­sította azt, az önkormányzatok is találtak pénzt arra, hogy megkezdjék a nagy víz­tisztító berendezés építését. A tartományi és a köztársasági kormány is egyre több figyelmet szentel erre a témakörre. Mindennek rendkívül örül Ratko Dur­­devac, a verbászi környezetvédő egyesü­let elnöke, és annak is, hogy a köztársasá­gi költségvetésből 20 millió eurót szánnak az idén a Ferenc-csatorna revitalizációjá­ra. Arra a kérdésemre azonban nem tu­dott válaszolni, hogy ki kapja ezt a pénzt és pontosan mire költi. - Nem hiszem, hogy az áteresztő zsi­lipekre költenék - mondja -, mert a csa­torna itt nem hajózható, ezért egyelőre felesleges a zsilipeket felújítani. Először ki kellene kotorni a medrét. Nem tudom, ki kérte a pénzt, milyen terv alapján kér­te és mire fordítja majd. Arról sincs tudo­másom, hogy az önkormányzatok kér­ték volna. Ha Kúla vagy Verbász kérte vol­na ezt a nagy összeget, biztosan tudnék róla. Telefonon felhívtuk Kasza Józsefet, a Vajdasági Vizek Közvállalat igazgatóbizott­ságának elnökét, mivel arról értesültünk, hogy a napokban a miniszterelnökkel foly­tatott tárgyalása során a csatornáról is szó esett. - Örömmel veszem tudomásul, hogy húszmillió eurót tervez a kormány a Fe­renc-csatorna revitalizációjára költeni, ám be kell vallanom, hogy erről most hallok először-válaszolt kérdésünkre Kasza Jó­zsef. Branislav Radanovictól, a Vajdasági Vi­zek Közvállalat igazgatójától sem tudtunk meg többet. Ő is a Magyar Szó újságíró­jától hallott először erről. - Nincs kizárva, hogy az önkormány­zatok, vállalatok pályázatokat nyújtottak be a nemzeti beruházási tervre szánt pén­zek elnyerése céljából, amiről nekünk nincs tudomásunk. Erre már volt példa, sőt arra is, hogy egyes projektumokat mi elutasítottunk, mert rosszak voltak, a köz­­társasági kormány pedig jóváhagyta. Ilyen­kor kisebb-nagyobb sikerrel tiltakozunk. A húszmillió euró hatalmas összeg. Mi tíz projektummal pályáztunk a nemzeti be­ruházási terv pénzeire, összesen 2 milli­árd 522 millió dinár értékben (kb. 32 mil­lió euró). Csak hármat fogadtak el, me­lyeknek össz­értéke 286 millió dinár. A kért összegnek tehát egy tizedét kaptuk meg. Mellesleg elmondom azt is, hogy ár­­vízvédelmi költségeink 442 millió dinár­ra rúgtak, ebből csak 200 millió dinárt lát elő az átütemezett költségvetés. Igaz - ha a parlament is így­ akarja -, megkapjuk azt a 362 millió dinárt is, amivel a kormány több mint egy éve tartozik. Mindezek a pénzek együttvéve nem tesznek ki 20 millió eurót, ezért igen kü­lönös, hogy a vízgazdálkodással megbízott közvállalatban, tehát a legilletékesebb he­lyen sem tudnak róla semmit. Mivel tel­jes homály fedi, ki pályázott erre a nagy összegre, és jogos Ratko Durdevac azon félelme, hogy nem lesz célszerűen felhasz­nálva, hogy Belgrád és Verbász között va­lahol elvész. ■ NÉMETH Zoltán Ratko Durdevac: Vajon ki kapja a húszmillió eurót? Dávid Csilla 2006. október 2., hétfő Csillagpók-díjasok A Tantárgyháló verseny döntőjét Szabadkán rendezte meg szombaton az Új Kép folyóirat Az Új Kép pedagógiai folyóirat Tan­tárgyháló elnevezésű versenyére bekül­dött legjobb pályamunkák szerzői kaptak meghívót a szombati döntőre, amelyen szóban mutatták be dolgozatukat/esszé­jüket. Ezek a munkák általában több tan­tárgyat ölelnek fel, innen a nagyon talá­ló tantárgyháló kifejezés. A döntőbe bejutott 28 diák közül ket­ten kapták meg a fődíjat, amelyet az a fá­ból készült Csillagpók jelképez, amely Szarapka Tibor szobrászművész alkotása. A kishegyesi Kocsis Árpád, a szabadkai Közgazdasági Középiskola tanulója és Benkó Anna, a szabadkai Majsai úti Ál­talános Iskola tanulója érdemelte ki ezt a fődjat.A többi díjazott: Muhi Ágnes (Martonos), Ácsai Ervin (Óbecse), Mol­nár Krisztina (Oromhegyes), Losonc An­na és Krisztin Réka (Magyarkanizsa). Di­cséretben részesült: Farkas Sándor és Ho­­molya Ákos (Zenta), Gyarmati Dénes (Nagykikinda), Zsoldos Dávid (Magyar­kanizsa) , a szabadkai Milos Crnjanski Ál­talános Iskola 9 tagú csapata, Bikár An­géla (Martonos), Hallai Áron (Szabad­ka) . Amíg a zsűri döntött, Sostarity Kla­udia a génmódosított organizmusokról tartott előadást a diákoknak és a kísérő­tanároknak. A zsűri tagjai voltak: dr. Pé­­lcs Hajnalka, Dömök Éva, Mészáros Zol­tán, dr. Hózsa Éva, Kovács Róbert, Pet­­kovics Márta, Arnstadt Aranka, Miskol­­czi Nyilas Izabella.

Next