Magyar Szó, 2006. október (63. évfolyam, 229-254. szám)
2006-10-02 / 229. szám
4 BELFÖLD belfold@magyarszo.co.yu RÖVIDEN IBITEF A Krétakör nagydíjas A budapesti Krétakör Színház kapná a szombaton véget ért belgrádi nemzetközi színházi fesztivál, a BITEF nagydíját az Anton Csehov műve alapján készült Siráj című előadásáért. A zsűri indoklása szerint a Schiling Árpád rendezte társulat kivételes rendezői-színészi alkotást mutatott be, amellyel kulcsot adott a 20. század egyik legnagyobb irodalmi rejtélyének megfejtéséhez, és bebizonyította, hogy Csehovot a ma embere is kortársának tekintheti. (A Krétakör a Sirály „pontos-és" „elírásával” is tudatni akarja, hogy saját (os) felfogásban dolgoztasd az eredeti Sirályt.). Az avantgárd színjátszás idén negyvenedszer megrendezett nagy nemzetközi seregszemléjén a közönség az újvidéki Szerb Nemzeti Színház balett-társulatának A falak beszéde című produkcióját ítélte a legjobbnak. A közönségdíj ezüst fokozatát, valamint a Politika című tekintélyes napilap különdíját a világhírű koreográfus, Maurice Béjart társulata kapta a Balett az életért című előadásért. Ebben a XX. századi balett egyik legnagyobb újítója az AIDS két áldozatának, a Queen együttest vezető Freddie Mercurynak, és saját táncosának, Jorge Donnak állít emléket. A Mozart és a Queen zenéjére készült látványos előadás, amelyhez a kosztümöket Gianni Versace tervezte, a BITEF záró- és egyben a szintén hagyományos belgrádi zenei fesztivál, a REMUS nyitóműsora is volt. Akárcsak a BITEF- nek, az ugyancsak kéthetes zenei ünnepnek is lesznek magyar vendégei: Kolár Éva karnagy vezetésével először a budapesti Monteverdi kórus ad koncertet, majd Sebestyén Márta és a Vujicsics együttes lép fel a belgrádi közönség előtt. (MTI) Tisztújítás a VMTT-ben Újvidéken, szeptember 30-án tartották meg a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság tisztújító közgyűlését, melyen dr. Szalmajózsef akadémikus számolt be a Társaság eddigi tevékenységéről és pénzügyi helyzetéről. Az elnöki tisztségre dr. Szalmajózsef akadémikust választották, míg a természettudományi részleg alelnöke prof. dr. Berényi János, a társadalomtudományi részlegé pedig prof. dr. Végh Enikő lett. Az elnökség tagjai még prof. dr. Molnár Imre és dr. Gaál Ferenc akadémikus. A közgyűlésen többek között szó volt a VMTT további tevékenységeiről, elsősorban a magyar tudomány napjáról, mely október 28-án lesz, valamint az 1956-os magyar forradalomra való megemlékezésről. A gyűlésen egyperces tiszteletadással emlékeztek az egykori elnök, dr. Ribár Béla akadémikusra. I M. E. A magyar népmese napja Minden év szeptember 30-át, Benedek Elek születésének évfordulóját, a népmese napjaként tiszteljük. Ennek alkalmából szombaton a Palicsi Bagolyvár Kultúrkör, a szabadkai Városi Könyvtár valamint a Városi Múzeum közös programot szervezett, amelyet az idén Penavin Olga néprajzkutató és nyelvész emlékének szenteltek születésének 90. évfordulója alkalmából. A délelőtt a népmese szeretetének jegyében telt, Beszédes Valéria és Raffai Judit néprajzkutatók és mesegyűjtők beszélgetésük során kiemelték a népmese hagyományokat, illetve nyelvjárási szokásokat megőrző szerepét. A közönség közvetlenül találkozhatott egy egy Vajdaság területén gyűjtött népmesével, a legfiatalabb mesemondók élvezetes előadásán keresztül. A palicsi könyvtárban Penavin Olga életútját bemutató emlékkiállítás nyílt. Délután a palicsi temetőbe örök nyugalomra helyezett Penavin Olga sírját koszorúzták meg a néprajzkutató tisztelői. Ik. Szerbiát és a hozzácsatolt végeket újra rászedték saját vezetői. Nem újdonság, de egyre hihetetlenebb, hogy tűrhető. Ebben az országban a történelem csúf komédiaként ismétli önmagát - újra és újra, és újra. Százöt, majd hetvenöt évvel ezelőtt még csak érthető volt egy-egy oktrojált szerb alkotmány, de a XXI. században!? Pontosan húsz évvel ezelőtt egy akkor még ismeretlen bolsevik aparatcsik, az azóta börtönben megboldogult Slobodan Milosevic csőbe húzta pártját és szűkebb országát azzal, hogy „vissza kell szerezni az államiságot” - aminek állítólag a tartományok voltak a legnagyobb kerékkötői. Tizenöt évvel ezelőtt, addigra már felkent népvezérként ugyanő katasztrófába sodorta, négy vesztes háborúra tüzelte nemzetét. Egy évvel később a titkos hegyi alkotmányt is megíratta (egyes alaptételeiben, ha hamisan is, de haladóbb, mint a rákövetkező!), amivel még az évre meghosszabbította egy jobb sorsra érdemes egyesülési eszme bitorlását, a Jugoszlávia nevet. Hamarosan kénytelen volt saját mentorát is meggyilkoltatni, hogy népét megtarthassa a hazugságban. Negyedmillió halottal, egy elszenvedett légiháborúval és 15 millió szerencsétlennel később Milosevic megbukott ugyan, de szelleme - mint szombaton végképp bebizonyosodott - vígan tovább él, sőt gonoszul visszavicsorog ránk a sírból a belgrád-bizánci politikában. Hat év nem volt elég a 2000-es választások óta, hogy tisztességes alkotmányozó folyamatra szánják el magukat azok, akik most kevesebb mint hat óra alatt rászedték a pártkarriertől elködösült szemű, szolgalelkű „népképviselőket” arra, hogy elfogadjanak egy új alaptörvényt, amelyet a cirkuszigazgatók az utolsó pillanatig leplezett ketrecben tartottak. A mai Európában kizárólag Szerbiában fordulhat elő, hogy az ország egyik miniszterelnök-helyettese a szavazás előtti napon még ne is lássa az alkotmányt. Mit várjon akkor a nép!? Vajon mit érdemel az a nép, amelyik ebbe belemegy!? Az ihlet forrásait ismerjük: vasárnap volt esedékes a Kostunica-kormány bukása, az év végéig Kosovo távozása - innen a lóhalálában való „alkotmányozás”. A radikális és két demokrata paktumhoz ügyesen hozzáédesgették a többi párt vezéreit, amit csak kétféle módon tudunk elképzelni: ígérgetésekkel vagy fenyegetésekkel. A sajtónak legalább most rá kellene kényszerítenie az ostoba kompromisszumba belemenő „politikusokat”, hogy színt valljanak: mit kértek és mit kaptak cserébe. A folyamatosan marcona alkotmánytudós-miniszterelnök pályájának a csúcsán érezheti magát, hogy végre alkotmányt írhatott. Ha eddigi államférfiaskodása során a piti ügyekből is hosszadalmas dilemmázásba menekült - hivatkozván „gondosan mérlegelő” lelkületűre - akkor most nyilván túllépett önmagán a fürge gonzalesi alkotmányozással. Kétszázhúsz évvel ezelőtt a szűkszavú, de nagy horderejű amerikai alkotmány megírásához négy hónapra volt szüksége az 55 tagú választott bizottságnak, a becikkelyezéshez újabb egy évre. Csakhogy nekik még ki kellett találniuk a demokráciát és le kellett győzniük a távolságokat - vethetné ellen valaki. De mi nem is annyira az új szerb alkotmány tartalma ellen ágálunk - azt még nem is ismerjük, noha a kisebbségek és Vajdaság helyzete már az eddigi kijelentésekből sem található méltányosan rendezettnek, a Kosovóval kapcsolatos erőlködés pedig egyenesen nevetséges - hanem a politizálás módja miatt. Van azonban még egy „hasonlat” az eredeti amerikai alkotmány és az új szerb tákolmány között: a nagy déli rabszolgatartó államok kielégítésére a kisebb északi tagállamok belementek a „háromötödös kompromisszumba”, amellyel a négereket beszámították ugyan a képviseleti arányba (ahogyan a Dél követelte, noha persze nem a szavazati joguk érdekében, arról szó sem volt), de csak 3/5 arányban. Belgrád-Bizánc ennél picit demokratikusabbnak tűnik 4/5-ös megoldásával: bohózat árán is „beszámítja” Kosovót az új alkotmányba, de természetesen nem az arról tartandó népszavazásba. Csak remélni lehet, hogy a szerb alkotmánytörténet eme legújabb tákolmánya sem lesz hosszú életű. ■ PURGER Tibor A szolgalelkűség alkotmánya ssíssbsís^ss s^s^ssssss&s^säs^ss^Äääisssäss^isesissAta Só Kié lesz a húszmillió euró? Az átütemezett köztársasági költségvetésben megjelent egy összeg a Ferenc-csatorna revitalizációjára, melyről a legilletékesebbek sem tudnak semmit A pénzügyminisztérium szeptember 8-án elkészítette a költségvetés átütemezésének tervét, melyről a szerbiai parlament a napokban nyit vitát. Most nincs szándékunkban, hogy a teljes tervvel foglalkozzunk, csupán egy tételét emelnénk ki, mely a Ferenc-csatorna revitalizációjára vonatkozik. Erre a célra mindeddig a köztársasági kormány egy vasat sem szánt, most pedig az átütemezett költségvetésben egy hatalmas összeg jelent meg. Húszmillió eurót tervez a kormány a Ferenc-csatorna revitalizációjára költeni az idén. Persze, ha a parlament is így akarja. A Ferenc-csatorna szennyezettségéről már többször írtunk. A folyamatos mérések azt bizonyítják, hogy Európa legpiszkosabb vize mellett élnek a kúlaiak, a verbásziak, a szenttamásiak. A gyárak évente 10 millió köbméter szennyvizet engednek be ezen a szakaszon a csatornába anélkül, hogy azt előzőleg átszűrnék, megtisztítanák. Verbásznál már olyan mély az iszap, hogy a közönséges csónakok is fennakadnak, hajózni tehát ezen a csatornán nem lehet, legalább is nem teljes hosszában. A dán kormány már évek óta próbál segíteni a csatorna revitalizációjában, itteni megbízottja, Finn Meddo azonban mindeddig óriási közönyre talált. Először is nehezen tudta megértetni az önkormányzatok illetékeseivel, hogy sürgősen cselekedniük kell, ha tiszta környezetben akarnak élni. A gyárakba nem engedték be, hogy méréseket végezzen, a tartományi és a köztársasági kormánynál is igen nehezen törte meg a jeget. A szenttamásiak már a csatorna betemetésével fenyegetőztek. Talán ez volt az a pillanat, amikor valamennyien fölocsúdtak a mély közönyből és ki-ki a maga területén elkezdett foglalkozni a csatornával. A Vajdasági Vizek vállalat elkészített egy akciótervet, a gyárak közül néhány elkészítette saját tervét, sőt némelyik már meg is valósította azt, az önkormányzatok is találtak pénzt arra, hogy megkezdjék a nagy víztisztító berendezés építését. A tartományi és a köztársasági kormány is egyre több figyelmet szentel erre a témakörre. Mindennek rendkívül örül Ratko Durdevac, a verbászi környezetvédő egyesület elnöke, és annak is, hogy a köztársasági költségvetésből 20 millió eurót szánnak az idén a Ferenc-csatorna revitalizációjára. Arra a kérdésemre azonban nem tudott válaszolni, hogy ki kapja ezt a pénzt és pontosan mire költi. - Nem hiszem, hogy az áteresztő zsilipekre költenék - mondja -, mert a csatorna itt nem hajózható, ezért egyelőre felesleges a zsilipeket felújítani. Először ki kellene kotorni a medrét. Nem tudom, ki kérte a pénzt, milyen terv alapján kérte és mire fordítja majd. Arról sincs tudomásom, hogy az önkormányzatok kérték volna. Ha Kúla vagy Verbász kérte volna ezt a nagy összeget, biztosan tudnék róla. Telefonon felhívtuk Kasza Józsefet, a Vajdasági Vizek Közvállalat igazgatóbizottságának elnökét, mivel arról értesültünk, hogy a napokban a miniszterelnökkel folytatott tárgyalása során a csatornáról is szó esett. - Örömmel veszem tudomásul, hogy húszmillió eurót tervez a kormány a Ferenc-csatorna revitalizációjára költeni, ám be kell vallanom, hogy erről most hallok először-válaszolt kérdésünkre Kasza József. Branislav Radanovictól, a Vajdasági Vizek Közvállalat igazgatójától sem tudtunk meg többet. Ő is a Magyar Szó újságírójától hallott először erről. - Nincs kizárva, hogy az önkormányzatok, vállalatok pályázatokat nyújtottak be a nemzeti beruházási tervre szánt pénzek elnyerése céljából, amiről nekünk nincs tudomásunk. Erre már volt példa, sőt arra is, hogy egyes projektumokat mi elutasítottunk, mert rosszak voltak, a köztársasági kormány pedig jóváhagyta. Ilyenkor kisebb-nagyobb sikerrel tiltakozunk. A húszmillió euró hatalmas összeg. Mi tíz projektummal pályáztunk a nemzeti beruházási terv pénzeire, összesen 2 milliárd 522 millió dinár értékben (kb. 32 millió euró). Csak hármat fogadtak el, melyeknek összértéke 286 millió dinár. A kért összegnek tehát egy tizedét kaptuk meg. Mellesleg elmondom azt is, hogy árvízvédelmi költségeink 442 millió dinárra rúgtak, ebből csak 200 millió dinárt lát elő az átütemezett költségvetés. Igaz - ha a parlament is így akarja -, megkapjuk azt a 362 millió dinárt is, amivel a kormány több mint egy éve tartozik. Mindezek a pénzek együttvéve nem tesznek ki 20 millió eurót, ezért igen különös, hogy a vízgazdálkodással megbízott közvállalatban, tehát a legilletékesebb helyen sem tudnak róla semmit. Mivel teljes homály fedi, ki pályázott erre a nagy összegre, és jogos Ratko Durdevac azon félelme, hogy nem lesz célszerűen felhasználva, hogy Belgrád és Verbász között valahol elvész. ■ NÉMETH Zoltán Ratko Durdevac: Vajon ki kapja a húszmillió eurót? Dávid Csilla 2006. október 2., hétfő Csillagpók-díjasok A Tantárgyháló verseny döntőjét Szabadkán rendezte meg szombaton az Új Kép folyóirat Az Új Kép pedagógiai folyóirat Tantárgyháló elnevezésű versenyére beküldött legjobb pályamunkák szerzői kaptak meghívót a szombati döntőre, amelyen szóban mutatták be dolgozatukat/esszéjüket. Ezek a munkák általában több tantárgyat ölelnek fel, innen a nagyon találó tantárgyháló kifejezés. A döntőbe bejutott 28 diák közül ketten kapták meg a fődíjat, amelyet az a fából készült Csillagpók jelképez, amely Szarapka Tibor szobrászművész alkotása. A kishegyesi Kocsis Árpád, a szabadkai Közgazdasági Középiskola tanulója és Benkó Anna, a szabadkai Majsai úti Általános Iskola tanulója érdemelte ki ezt a fődjat.A többi díjazott: Muhi Ágnes (Martonos), Ácsai Ervin (Óbecse), Molnár Krisztina (Oromhegyes), Losonc Anna és Krisztin Réka (Magyarkanizsa). Dicséretben részesült: Farkas Sándor és Homolya Ákos (Zenta), Gyarmati Dénes (Nagykikinda), Zsoldos Dávid (Magyarkanizsa) , a szabadkai Milos Crnjanski Általános Iskola 9 tagú csapata, Bikár Angéla (Martonos), Hallai Áron (Szabadka) . Amíg a zsűri döntött, Sostarity Klaudia a génmódosított organizmusokról tartott előadást a diákoknak és a kísérőtanároknak. A zsűri tagjai voltak: dr. Pélcs Hajnalka, Dömök Éva, Mészáros Zoltán, dr. Hózsa Éva, Kovács Róbert, Petkovics Márta, Arnstadt Aranka, Miskolczi Nyilas Izabella.