Magyar Szó, 2013. május (70. évfolyam, 99-123. szám)

2013-05-04 / 100. szám

2 KÜLFÖLD külfold@magy­arszexom MacuuM 2013. május 4., 5., szombat-vasárnap K­ínos ügy borzolja a német-francia kapcsolatokat, amelyek az utóbbi egy évben már nem olyan szívé­lyesek, mint azt megelőzően. Minthogy a német-francia barátság és jó viszony az európai és az uniós béke alapja, a legutób­bi kellemetlen ügy egyre nagyobb figyel­met kap a két ország határán túl is. A viszály magját ezúttal a vezető fran­cia kormánypárt, a szocialisták hintették el azzal, hogy éles kirohanást intéztek Angela Merkel német kancellár ellen. A francia Szocialista Párt (PS) június­ban kongresszust tart, amelyre már a napokban elkészített egy vitairatot. Ennek hangneme azonban jelentősen túlmutat azon a „baráti feszültségen”, amely Francois Hollande francia államfő március végi nyilatkozata szerint a jelen­legi német-francia viszonyt jellemzi. A dokumentum élesen bírálja Angela Merkel - másoknak ajánlott - kőkemény takarékossági (megszorítási) politikáját, és személyesen a német kancellárt is, akit „rendíthetetlen egoizmussal” vádol. A szocialista értékelésből az derül ki, hogy Merkel és a - nevén sem nevezett - brit miniszterelnök (David Cameron) poli­tikája árt az EU-nak, amelyben a nagy tagországok közül „egyedül Francia­­ország rendelkezik őszintén európai kormánnyal”. A németeket, illetve kancellárjukat bírálók táborának egyik élharcosa Claude Bartolone francia parlamenti elnök. Ő nyílt konfrontációt javasol Németország­gal azért, hogy a Merkel által képviselt megszorító politika és költségvetési szigor enyhülhessen Európában. Az éles hangú bírálat nagy visszhan­got keltett a két országban, de az EU- ban is. A PS pártkongresszusára készített vitairat egyre nagyobb diplomáciai vihart kavar. A francia ellenzék eközben éles kritikát fogalmazott meg a szocialisták­kal szemben. A jobbközép ellenzék két meghatározó politikusa, Francois Fillon exkormány­fő és Jean-Francois Copé közös állásfoglalásban ítélte el a PS-t. A két politikus közleménye leszögezi: Francois Hollande államfőnek személyes felelőssége van a „francia-német kapcso­latok folyamatos és aggasztó leértékelő­désében”. Elítélik az általuk németgyűlö­lőnek ítélt légkört is, „amely eluralkodott a Szocialista Pártban és szövetségesénél, a szélsőbaloldalnál”. Az egy éve hatalom­ra jutott (és jelenleg rendkívül népsze­rűtlen) szocialista köztársasági elnököt azzal is megvádolták, hogy már ötéves mandátuma kezdetén, a 2012. júniusi EU-csúcson a német kancellár elszige­telésére törekedett. Bár egyre világosabb Európában, hogy a - Merkel által is favorizált - megszorításra épülő válságkezelés eddig soványka eredménnyel járt, az éles hangú kritikák a francia szocialisták táborát is megosztották. Sőt, a Merkelt bíráló megfogalmazások tiltakozást is kiváltottak a PS több magas rangú tiszt­ségviselőjéből. Pierre Moscovici, a párizsi gazdasági csúcstárca irányítója már figyelmeztette is párttársait, hogy ez a kardcsörtető hozzáállás kontraproduktív. A belügyeket irányító Manuel Valls pedig felelőtlen­nek, demagógnak és károsnak nevezte a sok bíráló megjegyzést. Martin Schulz, az Európai Parlament (EP) szociáldemokrata párti (SPD) német elnöke is védelmébe vette Merkelt a fran­cia szocialistáktól érkezett kritikákkal szemben. Az EP-elnök a héten Párizsban Hollande elnökkel folytatott megbeszé­lése után igazságtalannak nevezte a PS bírálatait. A Merkellel nem a legjobb viszonyt ápoló és nehezen szót értő szocialista Francois Hollande még nem szólalt meg a kínos ügyben. Helyzete egyál­talán nem irigylésre méltó. Népszerű­sége mélyponton, országa a recesszió szélén imbolyog, és soha nem tapasztalt munkanélküliséget kell kezelnie. Emel­lett felmerült a gyanú, hogy a Merkelt bíráló dokumentumot a legfelső szinten hagyták jóvá. Ha mégsem, akkor mindez az elnök háta mögött történhetett, ami arra is utalhat, hogy Hollandé nem ura a helyzetnek, főképp pedig nem a saját, szocialista táborának. g­g­y Hollande diplomáciai viharba sodródott Washington nem zárja ki a szíriai felkelők felfegyverzését Moszkva kész tárgyalni bármely ellenzéki csoporttal Az Egyesült Államok nem zárja ki többé a szíriai felkelők felfegyverzésé­nek lehetőségét, jóllehet Barack Obama elnök tavaly még elvetette ezt a lehetősé­get. Obama tavaly annak ellenére elve­tette ezt, hogy Hillary Clinton akkori külügyminiszter, Leon Panetta, a Penta­gon akkori vezetője és David Petrae­­us, a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) akkori vezetője is a figyelmébe ajánlotta. Az amerikai kormány most ismét „minden lehetőséget” mérlegel annak érdekében, hogy a lehető leghatéko­nyabban elősegítse a szíriai „politikai átmenetet” - erősítette meg Obama csütörtökön Mexikóvárosban Enrique Pena Nieto mexikói elnökkel tartott közös sajtóértekezletén. Chuck Hagel amerikai védelmi miniszter csütörtökön Washingtonban arról beszélt, hogy az amerikai kormány újragondolja a szíriai ellenzéki erők felfegyverzésével kapcsolatos álláspont­ját, de még nem hozott róla döntést. „A lázadók felfegyverzése egyike a lehetőségeknek” - hangoztatta a Penta­gon vezetője a brit védelmi miniszter­rel, Philip Hammonddal közösen tartott közös sajtóértekezletén. Hagel szerint az opciókat, valamint azok megvalósítha­tóságát és célszerűségét a „nemzetközi közösséggel” közösen kell fontolóra venni. Moszkva kész tárgyalni bármely szíri­ai ellenzéki csoporttal, beleértve a Szabad Szíriai Hadsereget (SZSZH) is - közölte pénteken ljubljanai látogatása alkalmá­val Szergej Lavrov orosz külügyminisz­ter. A moszkvai politikus Szalím Idrísz SZSZH-parancsnok szavaira reagált. A tábornok közölte, hogy kész bármikor tárgyalóasztalhoz ülni orosz hivatalos személyekkel. „Én erről a kijelentésről nem hallot­tam, de ha ez igaz, nyitottak vagyunk tárgyalni minden csoporttal” - mondta Lavrov. A szíriai ellenzék pénteken elítélte a kormányerők által elkövetett baidai mészárlást, amelyben előző nap a szunni­ta falu legalább ötven lakosával végeztek. A vérengzésben a nőket és a gyerekeket sem kímélték. Az áldozatokat késsel vagy golyóval ölték meg, többükre a házukat is rágyújtották. Baida volt az egyik első helyszíne a vallási csoportok közti fegyveres össze­csapásoknak a több mint két éve folyó szíriai belháború első hónapjaiban: akkor alavita fegyveresek támadtak meg szunni­ta tüntetőket. A most csütörtöki mészárlás áldozatainak száma egyes források szerint elérheti a százat, és a kormányerők pénte­ken sem hagyták el a falut. „A rezsim minden erejével irtja a felkelőket ebben a térségben” - muta­tott rá Rami Abdel Rahman, az Embe­ri Jogok Szíriai Megfigyelő Központja (OSDH) nevű civil szervezet igazgatója. A nagyrészt alaviták által lakott térség a szír elnök, Bassár el-Aszad egyik utolsó mentsvára. A kairói székhelyű ellenzéki csoport cselekvésre és a szíriai civilek megvédé­sére buzdította a nemzetközi közösséget. „Itt az ideje, hogy a világ beavatkozzon, és véget vessen az Aszad-rezsim szörnyű bűntetteinek” - hangsúlyozta a szervezet. (MTI/AFP/AP/ITAR-TASZSZ) Holttesteket azonosítanak Baidahan­­-n Az első nő a legkeresettebb terroristák között Az amerikai szövetségi rendőrség bejelentette, hogy feltették az első nőt „a 25 leginkább keresett terrorista” nevét tartalmazó listára. Az amerikai Joanne Chesi­­mardot azzal vádolják, hogy 40 éve megölt egy rendőrt, és a gyanú szerint Kubába menekült. Az Assata Shakur néven ismert Joanne Chesimard a Fekete Felszabadítási Hadse­reg nevű szélsőbalos amerikai szervezet tagja volt, amely a hetvenes években fogott fegyvert az afroamerikaik védelmezésének jelszavával. Chesimardot, aki az 1996-ban Las Vegasban agyonlőtt Tupac Shakur rapper keresztanyja, azzal vádolják, hogy 1973. május 2-án két bűntársával megölt egy rendőrt New Jersey szövetségi államban. Joanne Chesimard elmenekült, majd őrizetbe vették, és 1977-ben emberölés miatt vádat emeltek ellene. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, a börtönből két évvel később sikerült elszöknie. A Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) csütörtöki közlése szerint Chesimardot 1984-ben Kubában látták, és feltehetően jelenleg is ott tartózkodik. Joanne Chesimard a második amerikai állampolgár az FBI által leginkább keresett 25 terrorista listáján. Az FBI egymillió dollár jutalmat ajánlott fel annak, aki segít őrizetbe venni. További 1 millió dollárt ajánlott fel New Jersey állam is. (MTI/AFP) AMI A NAPI HÍREKBŐL KIMARAD Múltról szólni a jelenhez Amerikai magyar egyetemi oktatók tanácskozása a Rutgers Egyetemen Munkatársunk jegyzete New Brunswick, New Jersey, május 3. Távolabb kell lépni néha a napi politikától ahhoz, hogy jobban megértsük, ami a hírekben szerepel - vagy ami azokból éppen kimarad. Ezt teszi a hétvégén az Amerikai Magyar (Egyetemi) Oktatók Szövetsége, amely a New York melletti New Brunswick egyetemi városban, az itteni magyarság egyik központjában tartja 38. évi közgyűlését. Noha az első nap történelmi témákkal kezdődött, azoknak nagyon is sok közük van a Kárpát-medencei történésekhez, az aktuális politikához. A háromnapos program Deák Istvánnak, a Columbia Egyetem tanárának, az amerikai történésztársadalom egyik legkiválóbb egyéniségének az előadásával kezdődött, aki ritkán hallható, izgalmas összefüggésekkel és tényekkel bizo­nyította, hogy a magyar állam - Horthy Miklós kormányzó és Szálasi Ferenc „nemzetvezető” alatt is - képes volt saját döntéseket hozni. Képes volt például arra is, hogy a Nyilaskeresztes Párt rémuralma alatt visszatartson a náci Német­ország által követelt zsidó transzportokból sok ezer munkaképes férfit és azokat saját céljaira használja. Ugyanakkor, Hitler összes egyéb eredeti szövetségese közül, csak a magyar kormány nem volt képes vagy hajlandó legalább az utolsó pillanatban politikát váltani ahhoz, hogy Magyarország ne vesztesként fejezzen be másodszor is egy világháborút. Pásztor Péter, a New Jersey állambeli Monmouth Egyetem történésze Károlyi Mihály történelmi meghurcoltatásáról értekezett. Mint ismeretes, az első magyar köztársasági elnököt és emlékét számos magyar kormány üldözte: először a Horthy-rendszer, utána Rákosi diktatúrája, majd 1998-tól az első Orbán-kormány, míg végül - Kövér László országgyűlési elnök korábbi ígérete alapján - a jelenlegi hatalomnak tavaly sikerült eltüntetni a szobrát az Országház mögötti Kossuth térről. Pásztor szerint mindez a történelmi tények figyelembe vétele nélkül, vagy éppen azokkal szemben történik. Kovács Tamás, a Magyar Országos Levéltár munkatársa arról beszélt, hogyan toloncolták ki a szlovák hatóságok magyar állampolgárok tízezreit - hogy azután Magyarország is elutasítsa őket, pedig érvényes magyar igazolvánnyal rendel­keztek, és csak az volt a „bűnük”, hogy zsidóknak tartották őket. Fazekas Csaba, aki a Miskolci Egyetemen Prohászka Ottokár életét és munkás­ságát kutatja, szintén olyan tényekre és a hungarista püspöknek olyan beszédeire hívta fel a figyelmet, amelyek rendre kimaradnak a napi közbeszédből. A Horthy­­rendszer és a numerus clausus szellemi atyja - akinek új kultusza van Magyar­­országon - a napi politikában gyakran hallott szófordulatok és kifejezések egy részének („értékadó és értékrontó erők”, „erkölcsös és erkölcstelen nemzetrészek” stb.) az eredeti megalkotója. Modellként használja őt - értelmezi a kutató - mind a mérsékelt jobboldal, mind a szélsőséges Jobbik, csak míg az előbbiek tagadják Prohászka radikalizmusát, addig az utóbbiak ünnepük és követik azt. Fazekas szerint a püspök a második világháború előtti években azért szerepelt egyre kevesebbet a közéletben (noha továbbra is írt cikkeket és mondott beszédeket), mert nem tartotta Horthy politikáját „eléggé kereszténynek”. Elhangzott egy előadás a vajdasági magyarság helyzetéről is egy fiatal kana­dai kutató tollából - de a várakozások ellenére sajnos számos ténybeli hibát és félreértést tartalmazott. Ami nagy kár, mert ilyen fórumokon ritkán kerül napi­rendre a mi kisebbségünk - amit ez a politológus egyébként nagyon helyesen megjegyzett. Ugyancsak ritkán foglalkozik a sajtó a kevésbé ismert tanácskozásokon elhangzottakkal - pedig mint ezt a mai nap is bizonyítja, nem egyszer fontos meglátások látnak napvilágot ilyen helyeken. Péntek este, a helybeli Amerikai Magyar Alapítvány múzeumában a magyar kormány képviseletében Hatos Pál, a Balassi Intézet igazgatója üdvözli a részvevőket, majd Pók Attila történész számol be a Magyar Tudományos Akadémia legutóbbi, szintén nagy port felkavaró köztérátnevezési értékelő tevékenységéről. 7­6 ■ PURGER Tibor Július 4-re tervezte a merényletet a Carnajev testvérpár A Carnajev fivérek arra készültek, hogy az amerikai függetlenség napján, július 4-én követnek el terrortámadást - jelentette helyi idő szerint csütörtök este nyomozati forrásokra hivatkozva több jelentősebb amerikai televízió és hírügynökség. A The New York Times és a CNN úgy értesült, hogy a két csecsen mérlegelte az öngyilkos merénylet lehe­tőségét is. A tűzijátékkal egybekötött éves bostoni július 4-ei megemlékezésre egyébként idén félmillió nézőt várnak a szervezők. Az amerikai média egyelőre nem közölte, miért döntöttek mégis úgy a testvérek, hogy inkább az április 15-ei bostoni maraton nézői ellen indítanak távirányított bombatámadást, vagy esetleg abban bíztak-e, hogy a tavaszi merénylet után nyárig a rendőrségnek nem sikerül majd kézre keríteni őket. Sajtóértesülések szerint az egyik ok az lehetett, hogy a vártnál jóval előbb készültek el a pokolgépeikkel. A fivérek lelepleződésének éjszaká­járól szóló jelentések szerint az időseb­bik fivér, Tamerlan Carnajev öngyil­kos robbanómellényt viselt, amikor tűzharcba keveredett a rendőrökkel. Az április 18-án éjjel lezajlott tűzharc­ban Tamerlan Carnajev életét vesztette. Nyomozati forrásokból csütörtökön az is kiderült, hogy a robbantásra készülő csecsen testvérek kuktaedénybe szerelt pokolgépeiket abban a lakásban állították össze, amelyben az idősebbik fivér lakott a feleségével, Katherine Russellel és közös kisgyermekükkel. A 24 éves özvegy ügyvédje szerint az asszony semmit sem tudott a készülő merényletről. Dzsohar Carnajev eltűntnek hitt, majd megkerült laptopját egyébként a feltételezett elkövető egyik volt kazah évfolyamtársa, Diasz Kadirbajev adta át a hatóságoknak. Az ifjabb Carnajev egyes, ellene bizonyítékként felhasz­nálható személyes tárgyait Kadirbajev az ugyancsak kazah állampolgárságú Azamat Tazsajakovval együtt tüntette el. Az amerikai Robel Phillippst, aki ugyancsak ennek a baráti körnek a tagja volt, azért vették őrizetbe, mert letagadta, hogy a merénylet után talál­kozott Carnajevvel. A három 19 éves fiatal ellen vádat emeltek a nyomozás akadályozása miatt. Az április 15-ei bostoni kettős robban­tásos merényletben hárman életüket vesztették, és több mint 260-an megse­besültek. (MTI)

Next