Magyar Szó, 2014. február (71. évfolyam, 25-47. szám)

2014-02-01 / 25. szám

4 KITEKINTŐ kitekintő( m­agyarszo.com Mimal) 2014. február 1., 2., szombat-vasárnap A magyar állampolgársági ügyekről és ügyintézésről, a magyarországi szavazáson való részvételről, a konzuli tevékenység során felmerülő hasznos tudnivalókról kértük fel, hogy beszéljen a Magyar Szónak Ritecz Miklós belgrádi főkonzul. ■ A „vízumos korszak” vége után mi jelenti manapság a belgrádi konzuli munka prioritását"­­­ A szerb állampolgárokkal szembeni vízumkényszer 2009 decemberi eltörlése után gyökeresen átalakult konzuli osztá­lyunk tevékenysége. .Ahhoz, hogy Magyar­­országra utazhassanak, az ittenieknek hál' Istennek már nem kell hosszú sorokban állniuk konzulátusunk előtt. Azért még így is több mint 1300 vízumot adtunk ki 2013- ban, nagyrészt itt élő oroszoknak, kínaiak­nak és ukránoknak. Konzuli kerületünkből - ami a Vajdaság kivételével egész Szerbia - tavaly szerencsére viszonylag kevés bajba jutott magyar állampolgár fordult hozzánk segítségért. Bebörtönzöttünk nem volt, kira­­boltnak, eltévedtnek és balesetet szenvedett­nek viszont segítettünk. A prioritást mostanában egyértelműen az állampolgársági ügyek jelentik. Ezek egyre több munkát jelentenek. Külön örömömre szolgál, hogy a világszerte immár több mint félmillió újonnan honosított között ott van a belgrádi nagykövetségen eddig esküt tett négy és fél ezer - hogy csak a nagyobb tele­püléseket említsem - székelykevei, pancso­­vai, hertelendyfalvi, torontálvásárhelyi, nagybecskereki, újvidéki és versesi magyar állampolgár is. Az ünnepélyes eskütételek folyamatosak, jelenleg heti kettőt tartunk, egyenként 30-35 ember részvételével - vála­szolta Ritecz Miklós főkonzul. ■ Miképpen alakult az állampolgársági forgalom tavaly Önöknél? - Nos, kezdeném a legfontosabbal. Nagykövetségünk konzuli osztálya 2013- ban közel 1700 állampolgársági kérelmet vett át, ez 17%-kal több a 2012-es adatoknál. A dísztermünkben esküt tevők száma tavaly meghaladta a másfél ezret. Az eskütételek tekintetében a 2013-as évben több évfordu­lót is ünnepelhettünk: májusban fogadott hűséget Magyarországnak a 3000. újonnan honosított polgár, november elején pedig már a négyezredik vehette át a honosítási okiratot. Köszönöm a Magyar Szónak, hogy ezekről a megható eseményekről rendre beszámolt. ■ Útlevélkérelmet is be lehet nyújtani Belgrádban. Azt beszélik, hogy elég hosszú a várakozási idő, ezért sokan inkább átmen­nek Magyarországra.­­ Figyelemre méltó, hogy sokan - bár előbb állampolgárságra lenne szükségük - azonnal a magyar „passzusért” jelentkeznek be. 2013 folyamán­­ személyi és technikai teherbírásunk függvényében - több mint 1300-an igényelhettek magyar úti okmányt. Egyébként már nem kell túlságosan sokat várni: jelenleg március második felére lehet időpontot igényelni. ■ Április elején parlamenti választá­sokat tartanak Magyarországon. Ezen már az elmúlt három évben honosított külhoni magyarok is szavazhatnak. Hogyan készül erre a belgrádi külképviselet? Nem lesz túl nagy a nyomás? - A köztársasági elnök április 6-ára írta ki a választásokat. A voksolás eredményes lebonyolítása természetesen komoly kihívás lesz nagykövetségünk, így konzuli osztá­lyunk számára is. A felkészülés javában tart, külképviseleti választási bizottságunk tagjai már letették az esküt, s folyamatos kapcsolatot tartunk a budapesti illeté­kesekkel. Ismeretes, hogy a külképvise­leti szavazófülkékben közvetlenül csak a magyarországi lakcímmel rendelkezők ikszelhetnek, ők is kizárólag abban az esetben, ha ezt előzetesen külön kérik a lakcímük szerinti település jegyzőjétől, vagy interneten keresztül intézik. Olyan nincs, hogy valaki csak úgy bekopog ápri­lis 6-án, és azt mondja: Jó napot kívánok, magyar állampolgár vagyok, szavazni jöttem! Csak akkor szavazhat, ha szerepel a nagykövetségünkön voksolni kívánók névjegyzékében. ■ És mi lesz azokkal a vajdasági magya­rokkal, akiknek nincs magyarországi lakcí­me?­­ A magyarországi lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárok - ilyen a 2011 óta honosítottak többsége - levél útján élhetnek állampolgári alapjogukkal. ■ A választójog levélből történő gyakor­lásához azonban előzetesen regisztrálni kell. Mekkora az érdeklődés Szerbiából? - így van. Az előzetes regisztráció elen­gedhetetlen feltétele a választási részvétel­nek. A választási eljárásról szóló törvény alapján a magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárok a választás napját megelőző 15. napig kérhetik a központi névjegyzékbe vételüket. Ez márci­us 22-ei határidőt jelent. Érdemes tehát minél előbb hozzáfogni! A Nemzeti Válasz­tási Iroda honlap­ja szerint eddig Szerbiából mintegy húszezren regisztráltak. ■ Úgy tudom, lehet levélben és inter­neten keresztül is...­­ A regisztrációhoz szükséges kére­lemnyomtatványt tavaly augusztus óta mi magunk is a honosítottak rendelkezésére bocsájtjuk az eskütételekkor, de a választó­­polgárok megfelelő tájékoztatóval együtt megtalálhatják a www.valasztas.hu honla­pon is. Akihez valamilyen módon mégsem jutott el, az bizalommal keresse meg konzuli osztályunkat Belgrádban, vagy’ a szabadkai főkonzulátust. A kitöltött nyomtatványokat a magyarországi lakcímmel nem rendelke­ző választópolgárok postai úton juttathat­ják el a Nemzeti Választási Iroda címére (Nemzet Választási Iroda, 1854 Budapest), de külképviseletünk is készséggel segít a címzetthez történő elküldésben. Felhívom a figyelmet, hogy az elírások okozta bonyodal­mak elkerülése végett a személyes adatokat a magyar lakcímkártya alapján töltsék ki! November óta on­line is lehet regisztrálni a már említett www.valasztas.hu honlap segít­ségével. Ennek elem­­e, hogy kevesebb lehető­séget hagy­ a pontatlanságra, illene a regiszt­ráció eredményességéről szóló határozatot gyorsabban megkapja a választópolgár. ■ A levélben történő szavazás hogyan zajlik? A választók postán küldik el Magyar­­országra az előzetesen hozzájuk eljuttatott, majd kitöltött szavazólapokat? - Azt is lehet, s a legtöbben biztosan így tesznek majd. De van még egy lehetőség: külképviseleteink a választást megelőző 15. naptól minden munkanapon, valamint ápri­lis 6-án, a szavazás időtartama alatt külön urnát biztosítanak a levélben voksolók borítékjainak a leadására. Aki ezt választja, szeretettel várjuk.­­ A magyar állampolgárság - főleg az uniós tagság biztosította előnyök miatt - nem csupán a magyarok, hanem a magyar állampolgárságú felmenőkkel rendelkező, más nemzetiségű szerbiai állampolgárok körében is vonzó. Mind több helyen indul­nak magyar nyelvtanfolyamok.­­A magyar nyelv érték lett, s ez jó dolog, tanulják csak minél többen! A törvény nem köti etnikai hovatartozáshoz a magyar állam­polgárság megszerzését, ugyanakkor minden kérelmezőre egyformán vonatkozik, vagyis a feltételeket teljesíteni kell. Ezek közül a két legfontosabb: a magyar állampolgársá­gú felmenők igazolása, valamint a magyar nyelvismeret. Konzuli osztályunk sok olyan esettel találkozott, hogy az egyébként magyar nemzetiségű kérelmező a „jó napot kívá­­nok”-on kívül egy szót sem tudott magya­rul, de olyan is gyakran előfordul, hogy a magyarlakta településekről érkezett - vagy hosszabb időt Magyarországon töltő - szerb vagy román nemzetiségűek kitűnően bírják a magyar nyelvet . Kérelmük benyújtása előtt sokan izgulnak, vajon megütik-e a megfelelő szintet A gyakorlatban mi kell ahhoz, hogy valaki átmenjen a „vizsgán”? Az érintettek szerint egyes helyeken szigorúbban, másutt kevésbé szigorúan kezelik a dolgot A két szerbiai magyar külképviselet állítólag az előbbi kategóriába tartozik... - Mi sem természetesebb, minthogy egy állam elvárja leendő polgáraitól a nyelvis­meretet, hiszen ennek hiányában miképpen gyakorolnák jogaikat és teljesítenék kötele­zettségeiket. De szó sincs vizsgáztatásról! A jogszabály a nyelvtudás elbírálásánál elég tág teret ad a konzulnak, illetve Magyaror­szágon az anyakönyvvezetőnek. A lényeg, hogy­ a jelentkező kommunikáljon, hiszen alapesetben a magyar hatóságokkal csak így tudja a saját ügyeit intézni. Aztán, hogy ez a kommunikáció milyen szintű, az függ a kérelmező környezetétől, iskoláitól, lakóhelyétől, családjától. Itt, Belgrádban a nyelvismeret megítélésénél mindezt igyek­szünk figyelembe venni, s mérlegeljük a körülményeket. A főváros vonzáskörzetében élők közül sokaknak nem adatott meg a lehetőség, hogy magyar nyelvű oktatásban részesüljenek, ezért nehéz lenne például „irodalmi magyart" elvárni tőlük. Más, ha egy székelykevei, torontálvásárhelyi vagy muzslyai kérelmező beszéli alig a magjai­t (szerencsére kevés ilyennel találkoztam), s megint más, ha egy mély szórványból jövő küszködik a nyelvvel. Az előbbi települé­seken adott a magyar oktatás, a magyar környezet, a kevés magyar által lakott falvakban vagy városokban viszont nem. Éppen ezért különösen nagyra értékelem, ha valaki a környezetbeli hátrányok ellené­re komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy ápolja nyelvét­ és kultúráját, vagy szinte a nulláról indulva jól megtanuljon magya­rul. Voltak már a Vajdaságból évtizedekkel ezelőtt Pozarevácba, Vranjéba és Zajecarba szakadt kérelmezőink is, akik nemcsak, hogy magyarnak vallják magukat, de megőrizték és gyermekeiknek is továbbadták a hagyo­mányokat és a nyelvet. Örömmel támogat­tuk állampolgársági kérelmüket. ■ A másik véglet? - Az egyik székelykevei kihelyezett konzuli napunkon próbálkozott egy­ magyar nevű, a faluban rokonsággal rendelkező, de születése óta a közeli Keveváron élő fiatalember. Mindjárt a második kérdés­nél (Honnan jött?) kiderült, hogy nem ért magyarul. Egy-két hónapja tanulja, de - mint mondta - minél többet foglalkozik vele, annál inkább elfelejti. Azt tanácsoltam neki, a könyvből való tanulás mellett többet járjon át Székelykevére, ott szinte mindenütt magyar szót hall, s ha még egy helyi leányzót is talál magának, akkor biztos a siker. Az már csak hab lenne a tortán, ha az ízes „székeli” kiejtést is elsajátítaná. Megígérte, hogy így tesz, és majd újból jelentkezik. ■ A szerbiai sajtóban az olvasható, sokan vannak olyanok, akik egy-két hóna­pos gyorstalpalót követően átmennek Magyarországra, s ott, meghatározott tele­püléseken, előzetesen egyeztetett kérdé­sekre válaszolva adják át állampolgársági kérelmüket. Egyes szerbiai városokban - Újvidéken, Belgrádban, Szabadkán, Pancsován - pedig némelyek újsághirdeté­sekben kínálják közvetítői tevékenységüket, persze, nem ingyen.­­ Tudunk az iyen esetekről, s az illetékes szervek odahaza komolyan fellépnek ezek kiküszöbölése érdekében. Szerencsére a Szerbiából állampolgárságért folyamodók több mint 90 százaléka eleve megfelel a nyelvismeret feltételének, vagy­ ha még nem, akkor törekszik erre, és intenzíven tanulja a magjait. A maradék néhány százaléknyi „trükköző” miatt (persze, ha belegondo­lunk ez is ezrekben mérhető) szigorodott az ellenőrzési mechanizmus. A gyanúra okot adó eseteknél az illetékes magyar hatóság, a budapesti Bevándorlási és­­Állampolgársági Hivatal (BAH) a két szerbiai külképviselet segítségével igyekszik felmérni, hogy az ille­tő tényleg megfelel-e minden feltételnek. ■ Konkrétan milyen feltételekről van szó? -Az esetek többségében a nyelvtudásról, s tapasztalataink szerint ezzel az érintettek is tisztában vannak. Megpróbálunk kapcso­latba lépni velük, és tisztelettel megkérni őket, hogy egy öt-tízperces adategyeztetésre szíveskedjenek befáradni a külképviselet­re. A legtöbb esetben ekkor derülnek ki a turpisságok! Olyan is előfordul, hogy több kérelmező ugyanazt a szerbiai mobiltelefont, vagy e-mail címet írja be az állampolgársá­gi kérelembe: ott a vonal végén magyarul beszélő személy van. Akit pedig elértünk telefonon, s ott még nem értett magyarul, másnap e-mailen küldött a nagykövetség­nek egy gyönyörű magyarsággal megírt, jogi szakkifejezésekkel teletűzdelt levelet, miszerint kikéri magának a „megalázó beké­­retést”, ha adategyeztetés kell, akkor beküldi majd a jogi képviselőjét. ■ Mi történik az ilyen esetek nyomán? Milyen irányban lép a külképviselet, és milyenben a BAH?­­A tapasztalatunk - amit persze a BAH- hal minden egyes megkeresett személy tekintetében megosztunk - az, hogy akinél­­ minden rendben van, az elérhető, és bejön­­ a röv­id beszélgetésre. Ilyen is előfordult, de csak az esetek kisebb részében. Mások pedig minden áron kibúvót keresnek, nehogy személyesen kelljen megjelenniük. Képzelje el, valaki magyar állampolgár akar lenni, belgrádi lakos, és nem talál időt beugrani a Krunika utcába? Szóval a benyomásainkat közöljük a BAH-hal, ott pedig ez alapján döntenek a kérelem sorsáról. Egyébként azzal, hogy 2013. március 1-étől már csak az okmányirodával rendelkező, járási jogú településeken lehet állampolgársági kérel­met benyújtani, a visszaélések lehetősége alaposan beszűkült. ■ Az eskütételek előtt is ellenőrzik a nyelvtudást?­­ Ha az eskü előtti előzetes egyeztetés során feltűnik, hogy valaki nem ért magya­rul, vagyis az eskü szövegével sem lehet tisz­tában, ott és akkor nem teheti le az esküt. ■ Lát-e összefüggést a magyar, mint uniós állampolgárságot kérelmezni kívánók száma, illetve a nyugat-balkáni országokkal való vízumkényszer visszaál­lításának lehetőségéről a minap megjelent hírek között? - Tény, hogy amikor a szerbiai sajtóban megjelennek a vízummentesség felfüggesz­tésének a lehetőségéről szóló hírek, konzuli osztályunkon gyorsan megnő az érdeklődés az állampolgárság megszerzésének a feltételei iránt, így volt ez 2011-ben, 2012-ben, illetve az EP tavaly szeptemberi döntése nyomán, majd most januárban is. Hangsúlyoznám: Magyarországnak nem érdeke a vízumkényszer visszaállítása a Nyugat-Balkán országaival, így Szerbiával szemben sem, hiszen ez akadályt állítana a déli szomszédunkkal az utóbbi időben örvendetesen fejlődő politikai, gazdasági, kulturális és lakossági kapcsolatrendszerünk útjába. Ugyanakkor-mint az Európai Unió tagországának­­ nyilvánvaló érdekünk, hogy a tagságra aspiráló államok teljesítsék az EU által megszabott feltételeket. ■ Mi az, amit a belgrádi nagykövetség konzuli osztálya vezetőjeként, diploma­taként személyes sikerként könyvelt el 2013-ban, s mit tartana eredménynek az új esztendőben?­­ Ha a szakmai teljesítményről van szó, akkor az nagykövetségünk és konzuli osztá­lyunk közös munkájának az eredménye: a másfél ezer meghatódott eskütevő díszter­münkben. Ha pedig más jellegű eredmény­ről, az a „pingpongdiplomáciával” függ össze: a nagykövet úrral és velem felálló követségi gárdánk eredményesen szerepelt több tavalyi szerbiai öregfiúk tornáján is. Az új esztendő­ben tehát ezeknek a tendenciáknak a folytató­dását könyvelném el sikernek: az ötezredik és hatezredik eskütevőt, az elégedett ügyfeleket konzuli osztályunkon, illetve a pingpongdip­lomácia terén további mumusok legyőzését az asztalitenisz-tornákon. ■ A konzuli munka során nyilván sok „problémás” esettel találkozik. Mégis, van olyan dolog, amire mosolyogva gondol vissza az elmúlt időszakból? - Volt egy állampolgársági ügyfelünk, aki az életrajzába a foglalkozásánál azt írta be: csempész. Kérdeztük tőle, hol lehet erről papírt szerezni? Hát Pancsován, a szakmun­kásképzőben kellett hozzá elvégezni egy egyéves tanfolyamot - hangzott a válasz. Nos, az illető azóta már magyar állampolgár, és a foglalkozása természetesen csempéző. ■ VARJÚ Márta Állampolgársági ügyek előnyben Interjú Ritecz Miklós belgrádi főkonzullal Az egység kétséges Brassói tudósítónktól Karácsony előtt még kamikaze akciónak tartotta az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke, Toró­k Tibor, hogy politikai alakulata önálló listát indítva ellenfele legyen a Romániai Magyar Demokrata szövetségnek (RMDSZ) a tavaszi európai parlamenti választásokon. Egy hónap sem múlt el, és Toró­k Tibor meggon­dolta magát. Mi történhetett? Az EMNP múlt hét végi torockói találko­zóján azt nehezményezték, hogy az RMDSZ a jelek szerint nem hajlandó koalícióra lépni velük. Az igazság ennél is kegyetlenebb. Az RMDSZ szóba sem akar állni az EMNP-vel. Egyrészt azért nem, mert a legutóbbi két választáson ugyancsak elverte az erdélyi magyar kispártokat. Másrészt mert a múlt EP-választá­­son RMDSZ színekben mandátumot szerzett Tőkés László mindent megtett azért, hogy az RMDSZ hitelét rontsa. És az EMNP éppen Tőkés László jelölésének elfogadását követeli az RMDSZ-től. A néppártiak szerint ráadásul a közös lista élén Tőkés Lászlónak kell állnia. Itt érkeztünk el ahhoz az okhoz, amiért pálfordulás történt az EMNP-ben. Tőkés László magánélet eseményei a nimbuszát kissé megtépázták. Olyannyira, hogy a jelek szerint a magyarországi kormánykoalíció sem tartja szerencsésnek indítását a Fidesz-listán. A keresz­tény erkölcsöt gyakran nemzetpolitikai szintre emelő jobboldali erők már nem vállalhatják, hogy a politikus lelkész újranősülése, feleségé­nek korai gyerekvárása „senkinek semmi köze” magánügyből „jól elcsámcsogható” támadási felületté váljon, így aztán szertefoszlani látszik az a jó megoldás, amit néhány politikai oráku­lum jósolgatott, hogy Tőkés magyarországi listán indul. Ezt ugyan senki nem erősítette meg, de soha senki nem is cáfolta, így szinte mindenki készpénznek vette. Tőkés László azonban nem maradhat EP- mandátum nélkül. Alkalmasnak látta ezért az EMNP ismét tematizálni az EGYSÉG szüksé­gességét. Az egységnek a megvalósulása azon­ban - az eddigi tapasztalatok alapján - kétsé­ges. Az EGYSÉG nem jelent már hívó szót sem. Az erdélyi magyar választót ugyanazzal a maszlaggal nem lehet kétszer megetetni. Független politikai elemzők szerint rosszul taktikázik az EMNP, amikor ulti­mátummal akarja rávenni az RMDSZ-t a kiegyezésre. Induljunk együtt - mondja az erdélyi magyar szavazók 15 százalékának támogatását elnyert párt a 85 százalékos szavazói bázisú szövetségnek -, és a lista élén legyen a mi jelöltünk! Aki aztán a mandátuma megszerzése után folytatja ellenzéki munkáját ellenünk - gondolja az RMDSZ. Ha nem így lesz, akkor önállóan is indulunk - ijesztgeti az RMDSZ-t az EMNP. Ha a nagyobbik erdélyi magyar párt nem ijed meg, akkor két lehetősége marad az EMNP-nek. Az egyik, hogy saját jelöltlistát indít. Ehhez meg kell szereznie kétszázezer támogatói aláírást. Ez nem egyszerű, ugyanis a legutóbbi választáson alig valamivel több mint ötvenezer szavazatot gyűjtött. Kétszázezernél is több szavazatra lesz szüksége az 5 százalékos küszöb eléréséhez. Egyszerűbb lenne, ha Tőkés László függetlenként indulna, így „mindösz­­sze” százezer támogatói aláírásra és mintegy százharmincezer szavazatra lenne szüksége. Alacsonyabb ez esetben a küszöb is: 3 százalék. Ám józanul elemezve, ezt elérni is rendkívül nehéz. Egyszer sikerült ugyan, de már Tőkés László sem a régi... Az EMNP-hez közel álló politikai elemző csoport, a Mensura Transylvanica is úgy látja, hogy „az EMNP listájának el kellene érnie az öt százalékos támogatottságot, ami abban az eset­ben, ha az RMDSZ átlépi a parlamenti küszö­böt, szinte teljes bizonyossággal kizárható.” ■ AMBRUS Attila

Next