Magyar Szó, 2014. március (71. évfolyam, 48-73. szám)
2014-03-01 / 48. szám
2 KÜLFÖLD kulfold@magyarszo.com 2014. március 1., 2., szombat-vasárnap Atolstó Washington, feb. 28. Nyilván kevesen emlékeznek ma már minden idők legsikeresebb jugoszláv musicaljére, pedig a Jalta, Jalta - a legnagyobb Broadway-i sikerekre emlékeztető - 23 éven át futott Zágrábban, a YU-tévéhálózatban is többször bemutatták, nemrég pedig felújították a horvát fővárosban. Noha Tito volt az első államférfi, aki nyíltan szembeszegült az 1945-ös jaltai világfelosztó egyezséggel, a musical nem a jugoszláv „hősiességről” szól, hanem három lakásról és egy ukrajnaienyhe ferdítés a részemről, hiszen a félsziget 1954-ig Oroszországhoz tartozott, nem Ukrajnához) házvezetőnőről. Grísa, Larry és Stanley a gazdák - Sztálin, Roosevelt és Churchill - gatyáit mossa és teregeti, miközben egy túl rövid szovjet szárítókötél „felosztása” a legnagyobb gondjuk. Grísa természetesen csal, rajtakapják, és Nyina Filipovna kényszerül rendet tenni, mert hogy a Krímben mindenkinek jól kell éreznie magát. Acsarkodás meg bájcsevegés közepette ők négyen felfedeznek egy - naponta növekvő - zöld mezőt a Sarkvidék kellős közepén, amelyikre még egyik hadvezér sem tette rá a kezét. A végkifejlet elárulása helyett fejezzük be a fabula átmesélését azzal, hogy a híres jaltai villában bomba robban és természetesen megjelenik a KGB. Ugorjunk 70 évet a mai Krím félszigetre, ahol jelenleg összpontosul a Kreml és a szabad világ évszázados viszálya. Bill Clinton és Borisz Jelcin-i vodkagőzös barátkozástól kezdve Bush Szlovéniában megesett mélyen-Putyinszemébe-néző rokonszenvén keresztül Hillary Clinton „újraindító” gombjának felsülésén meg a szíriai csel elfogadásán át az EU gázvezetékeiről meg az-akárhányas csoportokba való meginvitálásról nem is szólva - a Nyugat a kilencvenes évek elejétől igyekszik Oroszországot egyenlő és tisztességes partnerként kezelni. De mint ahogy azt a balkáni háborúkban láttuk, a szláv nagyhatalom mindezt gyengeségként érzékeli és egyre nagyobb mellénnyel dolgozik birodalmi érdekövezetének visszaépítésén. A kijevi csatlósok veresége nyomán Vlagyimir Putyin odáig ment, hogy százötvenezer fős harci játékot rikkantson össze Ukrajna határán és helyi szövetségeseivel elfoglaltasson, sőt orosz zászló alá vonasson néhány krími kormányépületet. Negyed évszázad után most először röppentek fel Moszkva felé komolyabb figyelmeztetések Washingtonból és a NATO főhadiszállásáról, hogy „eddig és ne tovább!” Az amerikai külügyminiszter ugyanakkor továbbra is békülékeny hangon beszél a helyzetről, és telefonon egyeztetett orosz kollégájával, akitől biztosítékokat kapott arra nézve, hogy Oroszország nem kíván katonailag beavatkozni Ukrajnában. Amerikai elemzők ezt így formálisan el is hiszik a Kremlnek, csakhogy a helyzet jóval bonyolultabb. Megint csak a balkáni háborúkkal párhuzamot vonva, emitt sem egy hivatalos szerb hadsereg ment neki a függetlenségüket kikiáltó „testvéri” köztársaságoknak, hanem a helyi csatlósok, ami után következett a „nemzeti segítségnyújtás”. Valami hasonlóra pedig a Krím félszigeten is bőven van lehetőség. Éppen ezért szólították fel nyugati elemzők az új ukrán hatalmat, hogy tartózkodjon mindenféle oroszellenes megnyilvánulástól. Gazdasági okok is vannak a derűlátásra. Noha az uniós tagállamok gázszükségletük egyharmadát importálják Oroszországból, annak az árára a Kremlnek ugyanolyan szüksége van, mint a Nyugatnak a gázra. Még kevésbé ismert körülmény, hogy a világ leghosszabb határvonalán a kínai tartományok 90 milliós lakossága néz farkasszemet hat millió orosszal. Kína ott gyakorlatilag gyarmatkereskedelmet folytat Szibériával, aminek keretében máris több millió (!) kínai állampolgár él és dolgozik Szibériában. Moszkva ennek nyilvánvalóan tudatában van, és aligha vállalkozik olyan kalandor-politikára délnyugati végein, amely a távol-keleten alaposan megbosszulhatja magát. A főáramú amerikai elemzések a Nyugat vétkeit sem hagyják ki. Míg az USA ostoba háborúkat folytatott Irakban és Afganisztánban, addig az unió is hagyta, hogy az új kelet-európai demokráciák egy részében a csatlakozás 2004-es és 2007-es tündérmeséjét a Brüsszel-ellenes mumusgyártás sajátítsa ki. Az utóbbiban az a legnagyobb baj, magyarázza Jan-Werner Müller princetoni professzor az egyik legbefolyásosabb külpolitikai folyóirat, a Foreign Affairs ma megjelenő számában, hogy teret nyújtott a putyini „illiberális demokrácia” terjedéséhez. A cikk sajnos „előkelő” szerepben látja ezen a téren a magyarországi változásokat, amelyek „a katasztrofális reform-szocialista kormányzás után” egy „orwelli nacionalista-populista rendszerhez vezettek”, amelyet a szomszédos Ponta-kormány és a mindeddig legszilárdabban álló Lengyelország nacionalista-populista ellenzéke is másolni látszik. Nem kell minden elmélettel egyetértenünk ahhoz, hogy lássuk: Nyugat és Kelet között tovább folyik a kemény küzdelem az emberi szívekért és zsebekért. „Grísa meg a két nyugati lakáj” (London helyett most az EU állhat jelképként) zenekomédiás marakodása Kijevben már vérontáshoz vezetett. Minden higgadt fejre szükség van ahhoz, hogy a feszültség ne fokozódjon, és megtaláljuk azokat a zöld mezőket, amelyekre semmilyen putyini megalománia vagy másolási kísérlet nem teheti rá a kezét. ■ PURGER Tibor JALTA, JALTA! Lakájok és tündérmesék Hol van ma a szabadság zöld mezője? - Miért (nem) fog Moszkva beavatkozni? - Lecsúszik-e Kelet-Európa? Munkatársunk jegyzete Navalnij házi őrizetben A neves orosz ellenzékinek tilos a telefonálás, a posta- és csomagküldés, valamint az internethasználat Mentőket és tűzoltókat is csak előzetes rendőrségi engedéllyel hívhat Április végéig házi őrizetben lesz a vádhatóság kezdeményezésére Alekszej Navalnij neves orosz ellenzéki politikus; megtiltották neki a telefonálást és az internet használatát is - erről pénteken döntött egy moszkvai kerületi bíróság. A Vlagyimir Putyin legkíméletlenebb ellenfelének tartott, korrupcióellenes küzdelméről ismertté vált politikust tavaly egy nagy értékű sikkasztási ügyben előbb letöltendő börtönbüntetésre ítélték, majd az ítéletet felfüggesztettre változtatták. Azóta újabb, ezúttal csalási ügyben folyik ellene és fivére ellen büntetőeljárás. A bíróság zárolta vagyonukat. Navalnij eddig engedély nélkül nem hagyhatta el lakóhelyét, a vádhatóság szerint azonban többször megsértette a tilalmat. Hétfőn például részt vett a Bolotnaja-ügyben elítélt aktivisták moszkvai szimpátiatüntetésén, ezért hétnapos elzárással büntették. A moszkvai Baszmannij kerületi bíróság döntése szerint Alekszej Navalnij közvetlen hozzátartozóin, ügyvédein és az újabb büntetőügyében vizsgálódó nyomozókon kívül senkivel sem beszélhet, nem adhat fel levelet vagy csomagot, nem telefonálhat, nem használhatja az internetet, és nem érintkezhet a sajtóval sem. A bíróság úgy rendelkezett, hogy Navalnij a mentőknek vagy a tűzoltóknak is csak akkor telefonálhat, ha erre előbb engedélyt kér a nyomozóktól. A neves orosz ellenzéki a 2011—2012-es oroszországi nagyszabású hatalomellenes megmozdulások egyik fő szervezője. Az internethasználat megtiltása komoly csapás számára, mert az általa feltárt korrupciós ügyekről is a közösségi portálokon számolt be. Navalnij tavaly ősszel indult a moszkvai főpolgármester-választásokon, és a második legtöbb szavazatot kapta. Az ellenzéki nem ismerte el a választási végeredményt, és fellebbezett ellene, mert szerinte ellenfele, Szergej Szobjanyin csalással érte el a győzelmet. A bíróság azonban nem adott igazat neki. Navalnij időközben a Népi Szövetség párt élére állt, és képviselőjelölteket akar indítani az idei őszi moszkvai fővárosi közgyűlési választásokon. (Forrás: MTI) Beta/AP Alekszej Navalnij a pénteki ítélethirdetést követően SS-1 ICQ Csütörtök óta orosz hadihajó dokkol a havannai kikötőben, amiből sokan egyértelműen a hidegháborús éra „felmelegítését” olvassák ki. Az orosz hadiflotta egyik (NATO-besorolás szerint) Visnya osztályú hajója, az elsősorban hírszerzési célokra használt Viktor Leonov CCB-175 a kikötő óvárosi utastermináljánál kötött ki. Moszkva szerdán jelentette be: engedélyt kér Kubától és más latin-amerikai, ázsiai és egyéb kontinensekhez tartozó országoktól, hogy hadihajói használhassák kikötőiket... A kínai elit az S-osztály híve Jó nyolcvan éve Sanghajban lakott a világ dollármilliárdosainak a fele, de az 1930-as évek elején nem csupán ebben a városban éltek dúsgazdag emberek Kínában. Másutt is akadt belőlük jócskán a hatalmas ázsiai országban, ahogyan napjainkban is, ámbár korunk kínai milliárdosainak tábora jóval szerényebb, mint bő nyolc évtizede. Egyelőre 358-an vannak, vagyis a világ dollármilliárdosainak még „csak” alig a negyede kínai. Mindazonáltal a kommunista Kína nem panaszkodhat, legfeljebb az egypártrendszer alapítói sopánkodnának és lármázhatnának, mert ennyire szétszakadt a társadalom, és ekkora vagyoni különbségek alakultak ki az 1,35 milliárd lakosú országban. A kínai kommunizmus ősatyáinak mai utódai természetesen már nem kaphatóak efféle kritikára, hiszen maguk is a jól szituált polgárok közé tartoznak. Sőt többen közülük a milliárdosok klubjában is előkelő helyet foglalnak el, ahogyan az országot irányító egyetlen politikai erő, a Kínai Kommunista Párt legfelsőbb vezetésében is. A 481 milliárdosával főhatalomnak számító Egyesült Államok mögött Kína már a második helyre tornázta föl magát a dúsgazdagok listáján, megelőzve Oroszországot, Japánt, Indiát, Nagy-Britanniát és Svájcot is. Ez aligha meglepő, hisz tavaly is 41- gyel gyarapodott a dollármilliárdosok száma Kínában, a világon pedig összesen 414-gyel. A magánvagyonok folyamatos gyarapodásának hála, a 2014. évet már 1867 milliárdos köszönthette a Földön. Bár a világ leggazdagabb emberének továbbra is az amerikai Bill Gates számít, csaknem 70 milliárd dollárjával, kínai vetélytársai sem panaszkodhatnak, még kevésbé szégyenkezhetnek. A leggazdagabb kínainak a hatvanéves Vang Csien-lin ingatlanvállalkozót tartják, akinek a vagyonát 25 milliárd dollárra becsülik. Vang úr az utóbbi időben egyre többet szerepel a hírekben, elsősorban olyan gyűjtőként, aki nem sajnálja a pénzt az értékes műtárgyakra, sem a világhírű festők alkotásaira. Picasso egyik képéért például 28 millió dollárt fizetett ki, szemrebbenés nélkül. Saját szakmai területén is igyekszik minél jobb pozíciókat szerezni magának. Ezért különösen fontosnak tartotta, hogy Londonban csaknem egymilliárd dollárt fektessen egy csinos kis ingatlanközpontba. A kínai milliárdosok azért ennél sokkal olcsóbb, hétköznapibb dolgokra is költenek. Természetesen a sokak által jól ismert, olcsó kínai holmikra nem pazarolják a dollárjaikat. A kínai gazdasági és pénzügyi elit számára készülő Hurun Report szerint inkább a luxusmárkákat részesítik előnyben, gyerekeik úgyszintén. A magazin az idén csaknem négyszáz gazdag kínait kérdezett meg kedvenc márkáiról. A válaszokból arra a következtetésre jutott, hogy az átlagos gazdag kínai a svájci Patek Philippe órákat és a Cartier ékszereket kedveli. A pénzes kínai férfiak legszívesebben Armani öltönybe bújnak, a hölgyek a Chanel divatház kreációit részesítik előnyben. A luxusautók közül a Mercedes S-osztály és a Rolls-Royce Phantom az elit favoritja, de a kínai újgazdagok már egyre jobban kedvelik a vízi utazásokat is, legalábbis erre utal az az adat, hogy csaknem negyven százalékuk jacht vagy hajó birtokosa. Az is igaz, hogy a munkához való hozzáállásukra sem lehet panasz. Ha csak tehetik, dolgoznak, alvásra pedig átlagosan csak 6,5 órát szakítanak naponta. Évi szabadságra ennél azért valamennyivel többet szánnak: tavaly például átlagosan 7,5 napot vakációztak. Legszívesebben Ausztráliában és Franciaországban nyaralnak, ahol egyre gyakrabban vásárolnak maguknak ódon kastélyt, esetleg szőlőbirtokot a legjobb bortermő vidékeken. ■ Sz.J. BOSZNIAI TÜNTETÉSEK A nyomás levitte a fazékfedőt Komsic szerint a február eleji incidensek megismétlődhetnek, és oly pusztítóak lehetnek, akár egy földrengés Zeljko Komsic, Bosznia-Hercegovina háromtagú államelnökségének horvát tagja szerint az országban folyó tüntetések nem számítanak államcsínynek, inkább arról van szó, hogy „már akkora volt a nyomás a bosnyák fazékban, hogy lerepült a fedő”. A szarajevói Oslobodenje pénteki számában megjelent interjúban kifejtette, hogy a Tuzlában, Szarajevóban és más boszniai városokban lezajlott február eleji incidensek megismétlődhetnek, és pusztítóbbak lehetnek a mostaninál, „pusztítóak, mint egy földrengés”. Szerinte néhány hónap múlva a tüntetések újabb hulláma szinte biztosra vehető, ha nem lépnek fel határozottan a korrupció és a bűnözés ellen. Szerinte a tiltakozások éppen azért törtek ki, mert sem a hatalom, sem az igazságszolgáltatás nem tesz semmit ezek ellen az ügyek ellen. „A tüntetések az igazságtalanság, az általános gazdasági és szociális katasztrófa miatt törtek ki, és azért, mert még csak remény sincs arra, hogy jobb legyen. Komsic arra is rávilágított, hogy senki nem tud ellenérveket felhozni a 200-300 konvertibilis márkát (100-150 euró) kitevő nyugdíjjal szemben. Bakir Izetbegovic, az államelnökség bosnyák tagja korábban azt mondta, hogy a február eleje óta tartó megmozdulások mögött felfedezhető a szervezettség, amelynek célja államcsíny végrehajtása volt. Szerinte a tüntetések célja egy hatalmi vákuum létrehozása lett volna, amit már különböző forgatókönyvek szerint lehetett volna kihasználni. Nyomozást sürgetett annak kiderítésére, hogy kik állnak az események hátterében, kik adták az utasításokat, és kik voltak azok végrehajtói. Komsic ezzel kapcsolatban azt mondta: annak kiderítése, hogy voltak-e szervezett megmozdulások, a rendőrség feladata. (Forrás: