Magyar Szó, 2015. május (72. évfolyam, 98-121. szám)

2015-05-16 / 109. szám

N­ŐI KÜLFÖLD kulfold@magyarszo.com Stafió 2015. május 16., 17., szombat-vasárnap mm Kína és India szorosabbra fűzi kapcsolatait Narendra Modi indiai kormányfő Pekingben konstruktív tárgyalásokon van túl; pénteken 24 szerződést, illetve szán­déknyilatkozatot írtak alá, tízmilliárd dollárt meghaladó értékben. A megállapodások a vasúti, a légiipari együttmű­ködés mellett kiterjednek még az ásványkincsek feltárására, a tengeri kutatásokra és a szakképzésre is. A két fél megál­lapodott abban is, hogy újabb konzulátust nyitnak egymás országában. Modi őszintének, konstruktívnak és barátinak nevezte kínai tárgyalásait, hivatalbeli kollégája, Li Ko-csiang pedig „a várakozásoknak megfelelőnek” minősítette kettejük találko­zóját. India és Kína kapcsolaterősítése mély hatással lesz a két országra és erre az évszázadra - jegyezte meg Modi a közös sajtótájékoztatón. Az egyik legfontosabb stratégiai kapcso­latként jellemezte országa és Kína viszonyát, amely - mint fogalmazott - az utóbbi évtizedekben meglehetősen összetett. Modi a két ország történelemi felelősségéről beszélt, és kije­lentette, elkötelezettek az iránt, hogy új irányt szabjanak az Ázsia két legnagyobb országa közötti kapcsolatoknak. Az indiai kormányfő előző nap érkezett Kínába, útjának első állomásán, Hszian városban, Hszi Csin-ping államfő fogadta. Hszi ezzel viszonozta azt, hogy Modi tavaly hasonlóképpen a szülőföldjén, Gudzsarátban látta őt vendégül. Narendra Modi és vendéglátója, Li Ko-csiang az Ég temploma népszerű pekingi parkban tett látogatása során Beta/AP Nagyszabású offenzíva a Saval-völgyben A pakisztáni hadsereg nagyszabású szárazföldi és légi offen­­zívát indított pénteken a tálibok ellen az iszlamista lázadók utolsó nagyobb fellegvárának számító, az ország északnyugati részében Saval-völgyben. A légierő hajnalban kezdte bombáz­ni az Afganisztánnal határos Észak-Vazirisztán tartomány északnyugati részén fekvő tálib állásokat. A légicsapásokban legalább tizenöt felkelő vesztette életét. Szemtanúk arról számoltak be, hogy a völgyhöz északi és déli irányból is harckocsik és katonák közelítenek. „Úttorlaszokat állítottak fel mindenütt, senki nem mehet se ki, se be. Teljes kijárási tilalmat rendeltek el, a telefonvonalakat is elvágták” - mondta egy helyi lakos. Reményteljes lépés Ciprus újraegyesítése felé Nikosz Anasztasziadisz ciprusi elnök és Mustafa Akinci, a csak Ankara által elismert Észak-ciprusi Török Köztársa­ság elnöke pénteken felújította hét hónappal ezelőtt félbesza­kadt béketárgyalásait. A két fél az ENSZ tamponzónájában levő elhagyatott nicosiai repülőtéren folytatott megbeszélései során kölcsönös „fogadal­mat” tett, hogy „fárad­hatatlanul dolgozik” Nikosz Anasztasziadisz, Mustafa Akinci ma, a kapcsola- és Espen Barth Eide, ENSZ-megbízott­­ok normalizálása (középütt) a béketárgyalásokat követően érdekében, amelyek­nek végső célja a sziget újraegyesítése. A találkozón - amelyen Espen Barth Eide ENSZ-megbízott, volt norvég kormányfő közvetített - a két vezető megvitatta a további tárgyalások menetét is. A tárgyalások tavaly októberben szakadtak meg, mert Törökor­szág hadihajókat és egy kutatóhajót vezényelt egy olyan kőolaj- és földgázmező feltérképezésére, amely az ENSZ-konvenció szerint Ciprusé, és mind a helyi görögök, mind a törökök magukénak tekintik. A dzsihadisták elfoglalták Ramádit Az Iszlám Állam (IÁ) nevű dzsihadista szervezet pénteken elfoglalta Ramádit, a nyugat-iraki el-Anbár tartomány székváro­sát, és kitűzték fekét zászlójukat a tartományi kormányzat épüle­tére. A szélsőségesek péntekre virradóra indítottak támadást a hosszú idő óta ostromlott város elfoglalására, és eközben hat öngyilkos robbantást hajtottak végre. A szunnita többségű el-Anbár tartomány jelentős része már több mint egy éve az IÁ kezén van. Fallúdzsa városát tavaly január óta tartják ellenőrzésük alatt, Ramádinál pedig több alkalommal folytak heves harcok. Az amerikai megszállás idején Ramádit az al-Kaida egyik fellegváraként tartották számon. (Forrás: MTI/Hszinhua/AFP/Reuters) Beta/AP Purger Tibor Washington, máj. 15. Egy rendkívül rokonszenves­nek tűnő, „biztonságmegszállott” mozdonyvezetővel a „nyeregben”, a Washington-New York expressz 170 kilométeres óránkénti sebesség­gel vette be a nyolcvanasra korlá­tozott kanyart Philadelphia pere­mén­­ és a többit nyolc síremlék, a vonatszerencsétlenségek króniká­ja meg a vizsgáló szervek sok ezer oldalas jelentése fogja őrizni a jövő számára. A tragédia már másnap elpoli­­tizálódott, amikor a republikánus többségű képviselőház további 16 százalékkal látta jónak csökkente­ni az állami támogatás nélkül élet­­képtelen Amtrak vasútvállalatot, az Egyesült Államok legnagyobb vasúti személyszállító cégét. Alig pár órával az után, hogy a közlekedésbiztonsá­gi ügynökség közzétette: a baleset elkerülhető lett volna, ha a kongresz­­szus fedezi a központi vonatvezérlé­si rendszer (angolul: Positive Train Control) teljes bevezetésének költ­ségeit. John Boehner, a képviselőház dühös és gyakran cinikus elnöke az ezt firtató újságírónak így válaszolt: „Micsoda buta kérdés! Ezt a balesetet nem pénzhiány, hanem a megenge­dett sebesség túllépése okozta.” A legmagasabb rangú republi­kánus tisztségviselőnek persze igaza van: nem az elmaradó beruházá­sok „nyomták a gázpedált”, hanem a mozdonyvezető. Csakhogy léte­zik olyan technológia, amely még a mozdonyvezető ellenkező szándéka, esetleges szívrohama, sőt sínrongáló­dás esetén is meg tudja állítani a vona­tot. Ennek a megoldásnak a felszere­lését a kongresszus hét éve írta elő a vasúti társaságoknak az idén decem­ber 15-ei határidővel - csak éppen nem adott rá pénzt. Egyetlen össze­hasonlító példa: az USA vasútháló­zata éppen kétszer akkora (225 ezer km), mint Kínáé (112 ezer km), ám az utóbbi több mint százszor annyit költ évente a fenntartásra és bővítésre. Természetesen senkinek eszébe sem jut, hogy államosítsa a több száz független cégből összeálló amerikai vasútrendszert. A teherszállító válla­latok így is nyereségesek, a személy­­szállítás viszont az I. világháború óta csak veszteséget „termelt”. Először a gépkocsi és az autópálya-hálózat térhódítása miatt, a II. világháború óta pedig a légiforgalom terjedése az oka ennek. Az USA területe sokkal ritkábban lakott, mint Európáé vagy Kínáé, ezért sincs akkora kereslet a vonatozás iránt, kivéve a két parton, ahol számos nagyvárost köt össze a ma is jól működő vasút. A keddi tragédia az ún. észak­keleti folyosón történt. A Washing­ton és Boston közötti 730 kilomé­teres pálya nyolc államot szel át. A két végponton kívül Baltimore, Philadelphia és New York vonzás­körében 35-40 millió embert szolgál ki, évente 30 millió utas szállításá­val, sok éve növekvő forgalommal. Noha a gyorsvonat drágább, mint a repülő, a reptérre történő kijutás, a biztonságellenőrzési kényelmetlen­ségek, valamint a vonatok nagyobb kényelme folytán egyre többen veszik igénybe a vasutat. Az állami szubven­ció azonban a működéshez is kevés, nemhogy a bővítéshez és az infra­struktúra felújításához. Márpedig a pálya szinte teljesen elavult, az egyet­len pozitívum, hogy a teljes hosszon mindössze 11 szintbeli átjáró van. Sok helyütt nem is a vasúti társaság birtokában vannak a sínek, ezért a tehervonatok előnyt élveznek (mert fizetnek), és a maximális sebesség 240 km, az is csak New Yorktól északra érhető el egyetlen járat számára. A szövetségi törvényhozás tagja­inak többségét persze nem érdekli sem Kalifornia, sem az északkele­ti folyosó. Az egyre szélsőségesebb jobboldal kompromisszumok nélkül küzd minden állami „beavatkozás” - értsd: beruházás, tevékeny politi­ka - ellen, kivéve ha az a világpia­con az amerikai nagytőke érdekeit képviseli. Ezért van az, hogy Boeh­ner és társai most hirtelen Obama „oldalán állnak” a csendes-óceáni és a transzatlanti szabadkereskedelmi szerződés megkötésének ügyében, és az elnök saját pártjának baloldalával került összetűzésbe. Ezért van az, hogy az amerikai jobboldal - amely a hazai választá­sokon ügyesen eladja a „minél kisebb államgépezet , annál boldogabb emberek” című szemfényvesztést - teljes mellszélességgel támogat, sőt követel, minden katonai beavatko­zást és az amerikai hegemonizmus elvét hirdeti. Ez az oka annak is, hogy - (a keresztény) „istenre és hazára” való végtelen hivatkozások közepet­te - mindent megtesz azért, hogy a másképp gondolkodóknak semmi beleszólásuk ne legyen a milliárdo­sok és multinacionális megavállalatok „terheinek” egyre nagyobb csökken­tésében, miközben az olcsó külföl­di (meg kiszolgáltatott bevándor­lói) munkaerő kiaknázásából eredő alacsony otthoni árakkal téveszti meg saját választóit. Egyre több közgazdász, politikai gondolkodó, sőt néhány baloldali politikus is látja már, hogy ez a jobb­oldali politika veszélyesen gyorsítja az amerikai álom - és globális tekin­télyének­­ elavuló vonatát az egyre közeledő, soha nem látott élességű „történelmi kanyarban”. Hiába rokon­szenves és jóindulatú a mozdonyve­zető, ha képtelen az egyébként elér­hető technológiára is támaszkodva értelmes sebességre váltani - és ha a világ technológiailag ma is legfej­lettebb és legrugalmasabb társadal­ma nem képes, vagy nem hajlandó a „jövő vonatának” kifejlesztésére. Az Egyesült Államokat több mint fél évszázadig a világgazdaság „mozdonyának” tekintették, és az is volt Sőt a szédítő kínai fejlődést is ez a mozdony indította el az ottani olcsó „fűtők” és parancsuralmi szemfény­vesztők áldásos hozzájárulásával. Az USA mindeddig képes volt idejeko­rán fékezni is, meg gyorsítani is a történelmi szerpentineken. Meglát­juk, képes lesz-e a most közelgő „nagy kanyart” úgy bevenni, hogy abból mindannyian élve és virulva kerüljünk ki. A „POZITÍV KONTROLL” HIÁNYA A kisiklott mozdony Teljes gőzzel, de céltalanul robogó szerelvények - Philadelphia és a világrend vonatmetaforája MUNKATÁRSUNK JEGYZETE KUDARCBA FULLADT A BURUNDI ÁLLAMCSÍNY Megadták magukat a puccsisták Megadták magukat a Burundiban államcsínyt megkísérelt katonák, a puccs vezetőit őrizetbe vették. Az elnöki szóvivő pénteken délután bejelentette, hogy az államcsíny legfőbb vezetőit, köztük Godefroid Niyombare tábornokot letar­­tóztattták. A Pierre Nkurunziza államfő elmozdítását beje­lentő vezérőrnagy korábban megerősítette, hogy csapatai megadták magukat. „Remélem, nem fognak megölni minket” - mondta. A puccsisták bukása ellenére pénteken újrakezdődtek a tiltakozások Burundi fővárosában. A rendőrség figyelmeztető lövéseket adott le a Bujumbura déli negyedében gyülekező tüntetőkre. A tüntetések egyik fő szervezője, a Focode nevű civil szervezet a demonstrációk folytatásá­ra szólított fel. „A mi mozgalmunknak semmi köze a puccskísérlethez” - közölte a tüntetések egyik fő szervezője. Helyi fiatalok ugyanakkor arról számoltak be, hogy a fővárosi tüntetések egyik gócpontjának számító Cibitoke külvárosban a rendőrök figyelmeztették őket, ha demonstrálnak, lázadókként fognak tekinteni rájuk, és le fogják lőni őket. Godefroid Niyombare vezérőrnagy (középütt), amikor még úgy tűnt, a puccs sikerült Katonai források szerint a burundi állami tévé és rádió székháza körül zajlott előző napi összecsapások során tizenkét lázadóval végeztek. A tájékoztatás szerint harmincöt puccsista megsebesült, negyven pedig megadta magát. Az Egyesült Államok pénteken kivonta bujumburai nagykövetsége személyzetének nagy részét. Még nem tudni, hogy a következő hét elején újranyitják-e a képviseletet. Godefroid Niyombare szerdán jelentette be, hogy eltávolította Nkurun­ziza elnököt a hatalomból, majd elrendelte a határok és a bujumburai repü­lőtér lezárását. Ekkor az államfő a szomszédos Tanzánia fővárosában volt a burundi válság rendezését célzó regionális konferencián. Csütörtökön reggel összecsapások voltak a fővárosban, Bujumburában a puccsisták és az elnök hívei között. Nkurunziza csütörtökön este visszatért az országba, és tudatta, hogy a puccskísérlet elbukott. Az államfő állítólag a fővárostól 140 kilométerre északkeletre fekvő szülővárosába, Ngoziba tért vissza külföldi útjáról, és innen fog beszédet intézni az országhoz. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) közölte, hogy a puccskí­sérletet követően több mint 105 ezren menekültek el a 10 milliós Burundiból a szomszédos országokba. A legtöbben, 70 ezren Tanzániába mentek, az otta­ni hatóságok szerint csak a Tanganyika-tó partján legalább 50 ezer burundi ember gyűlt össze. Ruanda 26 ezer, a Kongói Demokratikus Köztársaság 9 ezer menekültet fogadott be. (Forrás: MTI/AFP/AP/Reuters) Reuters Újabb mikroállam született az egykori Jugoszlávia területén Néhány héttel Liberland megalapítása után újabb mikroál­lam született az egykori Jugoszlávia területén: lengyel turisták egy csoportja Enklávé Királyság néven független országot kiáltott ki a szlovén-horvát határ között lévő senkiföldjén. Piotr Wawrzynkiewicz és barátai nemrégiben Szlovéniában jártak, és ott értesültek a Metlika település közelében fekvő, nagyjá­ból 100 négyzetméteres földsáv létezéséről. A Szlovénia és Horvát­ország közé ékelődött terület mintegy 50 kilométerre nyugatra talál­ható Zágrábtól. A területet egyik ország sem tekinti magáénak. Az államalapítók egy rendkívül libertárius, szabadelvű államot képzeltek el, amelyben bőrszínétől, vallásától és nemzetiségétől függetlenül mindenki kifejtheti a véleményét, ingyen tanulhat, és adómentesen dolgozhat - mondta Wawrzynkiewicz. Eddig több mint ötezer ember jelezte igényét az önálló terü­let állampolgársága iránt, nyolcszázan pedig az előző heti online választásokon is részt vettek. A voksoláson bárki indulhatott, aki nem tagja szélsőséges csoportnak, és büntetlen előéletű. A királyság nemzeti valutája a Dogecoin nevű virtuális fizető­­eszköz. Mottója: „A világ polgárai”. A mikroállamban öt nyelvet tettek hivatalossá, köztük a kínait is. (Forrás: MTI/AFP)

Next