Magyar Szó, 2018. november (75. évfolyam, 255-280. szám)
2018-11-17 / 269. szám
2018. november 17., 18., szombat-vasárnap hetvege@magyarszo.rs HÉTVÉGE |T| Tündértokolya, a szeretet szájával varrva Urbán Tóth Adriána kitartott az álma mellett Sihelnik Ágnes Topolya főutcáján járva számos üzletbe betérhetünk, de kevés helyen fogadják valóságos szeretettel az embert. Ez a hely már jócskán kívül esik a város központján, messze elkerüli a városi forgatag, viszont egy kellemes, boldog szigetet alkot a vele szemben magasló malom szürke, rideg tömegének, és a főúton haladó személy- és teherforgalom zajos monotonitásának ellensúlyaként. Nincs villogó neonfelirat, sem rikító cégtábla. Erre nincs szükség. A cégtábla itt a kedvesség, a megbízhatóság, a precizitás és a hitelesség. Az Adriána Ruhaszalon hangulatos, barátságos kis szigetét Urbán Tóth Adriána álmodta meg, és már nyolc éve igyekszik arra, hogy megvalósítsa az ajtaján betérő emberek ruha formájában megvalósítható álmait. A varrás szeretetéről, a varrodáról és saját kollekciójáról az otthonias hangulatot és kellemes meleget árasztó zöld cserépkályha mellett beszélgettünk. ■ Mikor ismerkedtél meg a varrással? Jelen volt már a családodban? Nem én vagyok az első varrónő a családban. A nagymamám is varrónőként dolgozott, talán innen ered nálam a varrás szeretete és tisztelete. Nagymamám az Elegant készruhagyárban dolgozott, mint munkavezető, emellett otthon is dolgozott. Mellette, általa ivódott belém a szakma szeretete, tisztelete. Tőle sajnos nem tanulhattam, mivel nagyon korán elveszítettük őt, de az emlékeimben ott van. Engedte, hogy a műhelyében ügyeskedjünk, alkossunk ezt-azt. Mivel édesanyám is tudott varrni, később mindig mellette álltam, és figyeltem, hogyan dolgozik egy-egy fehér blúzon, szoknyán. Lassacskán eljutottam odáig, hogy teljesen titokban, míg a szüleim nem voltak odahaza, magam is kipróbáltam a varrást. Később a tanulmányaim is ebbe az irányba vittek, bár eredetileg gimnáziumi előkészítőre jártam. Volt egy lehetőség, hogy a békéscsabai textilipari középiskolába járjak, de végül Szabadkára iratkoztam. Az első év folyamán háromszor is megfordult a fejemben, hogy otthagyom a szabadkai iskolát, és beiratkozom Topolyán a gimnáziumba, de végül kitartottam, ott tartott a szakma szeretete és az elhivatottság. Középiskola után a nagybecskereki Textilipari Főiskolán próbálkoztam a továbbtanulással. Végül visszamentem Szabadkára, és elvégeztem a negyedik fokozatot - válaszol Adriána, a szalon vezetője. A PADLÁSSZOBÁBÓL A FŐUTCÁRA . Egy vállalkozás megnyitása nem kis felelősséget ró az emberre. Mikor döntöttél úgy, hogy mégis megnyitod a szalont? - 2010 áprilisában nyitottam meg a szalont. Előzőleg több évig munkaviszonyban voltam az Elegant készruhagyárban. Sok hasznos tudásra tettem itt szert. A családalapítás sem zökkentett ki teljesen a munkából. Ahogy nőtt az ügyfélköröm, a padlásszobánkat átalakítottuk műhellyé. Később egy szerencsés véletlen folytán, jutányos áron sikerült hozzájutnom egy ipari varrógéphez. A padlásszobát viszont kinőttem, és mindenképp legálisan szerettem volna dolgozni. Egy pályázati felhívásra figyeltem fel, amelyet a szabadkai Nemzeti Foglalkoztatási Iroda hirdetett meg kezdő vállalkozók számára. Megírtam a pályázatot és megnyertem. A férjem nagyszüleinek házát alakítottuk át, amit előzőleg ki szerettünk volna adni. Úgy érzem, hogy megérte ezen a helyen megnyitni a szalont. Ez által egy teljesen új világot ismerhettem meg. Az emberek bejöttek, kérdeztek, érdeklődtek, és úgy érzem, hogy örömmel fogadtak. RUGALMAS A MUNKAIDŐ Beszélgetésünket egy már munkaidőn túl érkező ügyfél szakítja meg, épp’ csak annyi időre, hogy közben jobban szétnézhessek a hangulatos helyiségben. Otthonos, barátságos, és semmiképp sem idegen. Nem erőlteti rám a kényszerű eleganciát, így nem érezteti velem azt sem, hogy talán kissé slampos vagyok. A családi képek, a gyerekek rajzai, meg az a zöld cserépkályha inkább azt sugallja, hogy épp csak átjöttem a szomszédba. A váratlan ügyfél távozik, beszélgetőtársam pedig mosolyogva elnézést kér a közjátékért, teljesen szükségtelenül, mivel így felszínre kerül egy előre meg nem fogalmazott kérdés: ■ Egyedül dolgozol a műhelyedben. Hogy néz ki egy átlagos munkanapod? - Terveim között szerepelt, hogy alkalmazok majd valakit, de az emberek szeretik, ha én varrom a ruhát. A hivatalos munkaidőm nyolc órától négy óráig tart, de ez nagyon sokszor módosul, ha szükséges. Előfordul, hogy nekem is el kell mennem elintézni ezt-azt, olyankor bezárom a szalont, és később tovább van nyitva. Többször előfordult már, hogy késő estig dolgoztam. Igyekszem azonban egyensúlyt tartani. Általában korán kelek, elintézem a házi munkát, elindítom iskolába a gyerekeket, és csak ez után indulok munkába. Előjegyzés szerint dolgozom, de mindig akad egy-egy váratlan munka, sürgős eset, amit még beszorítok a munkanapba - felel készséggel a fodros táskák megalkotója, és biztos vagyok benne, hogy senki orra előtt nem zárná be az ajtót a munkaidő végén. ■ Varrónőként nem csak hagyományos rendelésekkel foglalkozol. Fordulnak hozzád extrém, rendhagyó kérésekkel is? - Ennyi év után, azt kell mondanom, kevés dologgal tudnak meglepni. Nem csak hagyományos dolgokat kérnek, akadnak rendhagyó munkák is. A balettcipőre felvarrt szalagtól a tütün keresztül a farsangi jelmezig, sok minden kikerült már a kezem aló. Ha valami új kéréssel fordulnak hozzám, amivel még kevés tapasztalatom van, vagy egyáltalán nincs, annak mindig aprólékosan utánanézek, így sokat is tanulok - válaszol, és mosolyogva idézi fel ezeket az emlékeket. TÜNDÉRBOKOLYA ■ A közösségi oldaladon többen is olvashattak már a Tündérrokolyáról. Mi is ez pontosan? - Kicsi koromtól fogva vonzott az öltözködés, és szerettem volna minél több nőt arra buzdítani, hogy merjen minél nőiesebben öltözködni. A Tündérrokolya nem más, mint az új kollekcióm. Nagy vágyam volt egy több darabból álló kollekcióval bemutatkozni, és nem rég el is készült. Egy népies vonalat képvisel, a népi gyökerekhez nyúlik vissza. A ruhákat úgy alkottam meg, hogy a népi elemeket építettem bele a mai utcai viseletbe. Mindezt stilizálva, újragondolva alkottam meg, és így született meg a Tündérrokolya elnevezésű kollekció. Ami a Tündérrokolya különlegessége, hogy akárhány darab készül belőle, mind egyedi. A megrendelő, a viselő igényeihez alkalmazkodva, közösen változtathatunk rajta, hogy a végeredmény olyan legyen, ami tökéletesen kielégíti a viselő igényeit. Éppen ez benne a lényeg, és nem is igazán szeretnék belőle sorozatgyártást. A Tündérrokolya célközönsége az a csoport, akik kedvelik a népi elemeket, a népi stílust. A kollekció nekik készült, és úgy érzem, hogy meg is találta a célközönségét. Teljes mértékig olyan ruhák ezek, amelyekben bárhová el tudunk menni. Ezek a ruhák egyébként minimális hulladékkal, anyagtakarékosan készülnek, tehát valamilyen szinten környezettudatosan. Köztudottan a textilipar a világon az egyik legnagyobb szennyező, ezért is igyekszem minimális hulladékot termelni. A Tündérrokolya elnevezést Gemma Moretti versének köszönhetem, a kollekció címkéit pedig a nagyobbik lányomnak feleli a kollekció megálmodója. FOGLALKOZÁS, MUNKA, HIVATÁS, ÉLETFORMA ■ Elmondhatod magadról, hogy azt a munkát végzed, amit szeretsz. Mit jelent ez számodra? - Nagyon fontos számomra a szakma szeretete. Az én munkám nem luxus, hanem szükség van rá. Nemcsak mindennapi, hanem alkalmi ruhákat is készítek. Sokrétűnek kell lennem, és ezzel együtt meg kell őriznem az egyensúlyt is. A sokrétűségen túl a megbízhatóság, a hitelesség és a precíz munka az, ami megtartja az ügyfeleket. Mindenképp szükség van szakmai rutinra, egy bizonyos szintű tapasztalatra ahhoz, hogy beindíthasson bárki egy vállalkozást. Számomra ez nemcsak munka, nemcsak foglalkozás, hanem hivatás és életforma is egyben. Próbálok az embereknek egyfajta irányt mutatni afelé, hogy merjenek új stílusokat kipróbálni - vallja beszélgetőtársam, Urbán Tóth Adriána. A Tündérrokolya otthonában repül az idő. Beszélgetés közben észre sem vettem, hogy leszállt az este, és a kellemes melegből a csípős szélbe kilépve még hívogatóan mosolyog rám a fodros függönyös ablak. A Tündérrokolya kollekció néhány darabját mutatja be megálmodójuk, UrbánTóth Adriána Fodrosán vagy fodor nélkül - a környezetbarát táskák Sihelnik Ágnes A népi elemeket tartalmazó ruhákat bármikor, bárhol nyugodtan viselhetjük Ujjatlanul... UrbánTóth Adriána ... vagy rövid ujjal