Magyar Szó, 2019. július (76. évfolyam, 149-175. szám)
2019-07-27 / 172. szám
E9 MŰVELŐDÉS kult@magyarszolggtatfia 2019. július 27., 28., szombat-vasárnap Szögi Csaba A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet idén nyolcadik alkalommal szervezi meg Zentán a Művészet és műemlékvédelem című programját, melyet a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karával együttműködve valósít meg. A művésztelep kiállítással zárul, amelynek megnyitója július 30-án, 19.00 órakor lesz a zentai Városi Múzeum képtárában. A komplex, tíznapos rendezvény 2011-ben indult. A képzőművészetet ötvözi a műemlékvédelemmel, az értékvédelmet nem szokványos elemekkel népszerűsíti. Középpontjában az építészeti örökség áll, elsősorban azok az értékes épületek, amelyek nem minősülnek műemléknek, vagy műemléki védettséget élveznek, ám nem kerültek még be semmilyen állagmegóvási programba. Célja a művészet eszközeivel ráirányítani a figyelmet építészeti örökségünkre. Ötletgazdája és koordinátora a dr. Raffay Endre művészettörténész. Idén a fiatal művészek mestertanárukkal, Horváth Csaba Árpád szobrászművésszel a zentai zsinagógában rendezték be bázisukat. Itt kerestük fel dr. Raffayt, hogy elbeszélgessünk az idei munkáról. Elmondta, a művésztelep tematikája maradt ugyanaz, ami az eddigiekben. Azok az épületek, melyekre fókuszálnak, nagyon rossz állapotban vannak. Igyekeznek azokat kiválasztani, melyek, ha kopottan is, még őrzik eredeti értékeiket, nem,érték Művészet és műemlékvédelem nyolcadszor Szögi Csaba még őket drasztikus átalakítások Raffay ismételten felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy a homlokzatok, még ha az épület magántulajdonban van is, nyilvánosak, látja őket úgy a helyi lakosság, mint az idelátogatók, hozzá tartoznak a városképhez. Éppen ezért rendkívül fontos lenne, ha a városi költségvetésből elkülönítenének egy összeget, amelyből ezeket szakszerűen felújíthatnák Ennek eredményeképp a városkép jelentős mértékben javulna, ami nem utolsósorban idegenforgalmi szempontból is kamatoztatható lenne. A másik fontos dolog, hogy akkor lenne igazán partneri a viszony a műemlékvédők és a hivatalos szervek között, hia az utóbbiak nem adnának ki bontási engedélyt ezekre az épületekre. Ha nem működne a telekspekuláció, és nem olyan személyek vásárolnák meg őket, akiket csak a telek érdekel új objektumok építése céljából. Ami a csapat idei munkáját illeti, ezúttal is avatnak majd műemléktáblát, tulajdonképpen egy már meglévőt fognak rekonstruálni, mivel a régi már tönkrement. A Karadorde utcai Sasin-házról van szó, melynek tulajdonosával különösen jó viszonyt ápolnak, aki nemrég örökölte meg az épületet, és éppen a rajta lévő tábla hatására döntött úgy, hogy felújíttatja. Raffay azt is elárulta, hogy az ifjú művészek idén is nagyon aktívak, épületekre, épületsorsokra, homlokzatokra hívják fel a figyelmet most készülő alkotásaikkal, melyeket majd a záró kiállításon a közönség is megcsodálhat. Dr. Raffay Endre EURÓPAI FILMEK 26. PALICSI FESZTIVÁLJA A nyomorultak című film nyert A palicsi filmfesztivál győztese ezúttal egy francia alkotás lett Pénteken véget ért a 26. palicsi filmfesztivál A díjazottakat a sajtótájékoztatón hirdették ki A főversenyprogram zsűrijét Lawrence Tooley texasi születésű, a tanulmányait Európában folytató filmrendező, Béres Márta színművész, Ales Pavlin szlovén filmproducer, Syllas Troumerkas görög filmrendező és forgatókönyvíró, valamint Tom Burke angol színész alkotta. Idén kilenc film volt versenyben, a zsűri döntése értelmében az Aray Torony-díjat a Lady Ly rendezésében készült A nyomorultak című francia film kapta meg. Ez volt egyébként az első alkotás, amit a versenyprogramban vetítettek, a közönség múlt vasárnap tekinthette meg. A legjobb rendezőnek járó díjat Juris Kursietis kapta meg az Oleg című lett, belga és francia koprodukcióban készült alkotásért A zsűri idén két különdíjat ítélt oda, egyiket megosztva Yaron Shani rendezőnek a Bilincsben című izraeli-német koprodukcióban készült alkotásáért, valamint Eran Naimnak, a film főszereplőjének, a másikat pedig Ana Maria Rossinak az Ajvar című szerbiaimontenegrói alkotás rendezéséért. A FIPRESCI, azaz a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége ugyancsak a fő versenyprogram filmjeit bírálta el, és ugyanúgy döntöttek, mint a fesztivál zsűrije. A Barbara Kosecka lengyel/ Eithen O’Neill francia, és Jan Store norvég filmkritikus alkotta zsűri döntésének értelmében is A nyomorultak a legjobb film. A Párhuzamok és ütközések szintén versenyprogram. Az ebben a programrészben vetített tíz alkotásról a kritikusok nemzetközi zsűrije döntött, amelyet idén Kieron Korles, Nik Pinkerton és Vesna Peric alkotott. A döntésük szerint az idei legjobb film a Misho Antadze rendezésében készült Aratás című grúziai film, különdíjat pedig Martina Apostolovának ítéltek oda az Irina című bolgár film címszerepének a megformálásáért. A pénteki sajtótájékoztatón a szervezők értékelték a lezajlott filmfesztivált. Radoslav Zelenovic fesztiváligazgató, Dija Tatic, a Szabadegyetem igazgatója, és Miroslav Mogorovic programigazgató szerint is az idei fesztivált a remek program mellett az óriási érdeklődés pecsételte meg, de persze van még min javítaniuk, és erre figyelmet fordítanak az elkövetkező években. Csütörtökön telt ház előtt vetítették az Ajvar című szerbiai-montenegrói filmet, amit sokan állva néztek végig, de voltak olyanok is, akiknek jegy sem jutott. Ez volt a film mondhatni világpremierje, az alkotást képviselők szerint pedig nagy öröm számukra, hogy épp Palicson került erre sor, filmekhez értő, igényes közönség előtt, a nagy érdeklődés pedig bizakodással tölti el őket A filmfesztivál lezárása után népszerű mozifilmeket vetítenek a nyári színpadon 21 órától. Ma, azaz szombaton a Balkanska meda, holnap, vasárnap pedig a Juzni vetar című szerb filmeket tekinthetik meg az érdeklődők, hétfőn a Bosszúállók Végjátékát, kedden a Morgan Freeman és John Travolta főszereplésével készült The Poison Rose című filmet, szerdán pedig a Halálos iramban: Hobbs & Shaw akciófilmet. A palicsi filmfesztivált jövőre július 18-a és 24-e között tartják meg. ■ L. M. Sándor Zoltán Művészkörökben közelfogadott meglátás, hogy a művészi alkotás legfontosabb előfeltétele a szerzői szabadság megléte, amely lehetővé teszi az alkotói energiák kibontakozását az értékes műalkotás megszületése érdekében, a társadalmi körülmények függvényében azonban ez a szabadság nem ritkán anyagi, ideológiai vagy egyéb okból kifolyólag korlátozott. Egyáltalán mi egy műalkotás feladata? Mit kell neki kifejeznie? A szerzője igényeinek vagy az adott közösség elvárásainak kell-e eleget tennie? Meghatározott társadalmi üzenetet kell hordoznia magában, vagy mindössze esztétikai értékkel kell rendelkeznie, absztrakt módon azt sugallva, hogy a szabadság csak a művészetben nem illúzió? A felvetett kérdések jelentőségét igyekszik kidomborítani Florian Henckel von Donnersmarck Mű szerző nélkül című alkotása. A film szűk harminc évet, ám politikailag nagyon kényes, az 1937-től 1966-ig tartó időszakot dolgozza fel, a művészetfelfogás és a politikai eszmerendszerek összefüggését vizsgálva közben. Míg a náci Németországban a degeneráltnak minősített művekből készült kiállításon a tárlatvezető a nemzetiszocialista ideológia szellemében fejti ki a modern művészet kritikáját, a kommunista NDK- ban pedig a szocrealista szemléletnek megfelelően, az én, én, ön jellemezte individualista nézetet elutasítva, kizárólag az a jó, ami a munkásembert ábrázolja, nem pedig a dekadenciát, addig a düsseldorfi művészeti akadémián a hatvanas években az a látásmód dívik, hogy minden alkotónak meg kell találnia önmagát, és saját egyéni kifejezését ahhoz, hogy értékes műveket hozhasson létre. A cselekmény Kurt Barnett képzőművész életét követi kisgyerekkorától, drezdai egyetemista évein, majd feleségével az NSZK-ba történő emigrálásán keresztül az első önálló kiállításáig. A művészetfelfogás ideológiai elvárások mentén történő változásának érzékeltetése mellett a film másik nagy témája az eutanázia-program a náci Németországban, amelynek keretében a genetikai egészség megőrzése nevében számos mentálisan nem egészségesnek vélt egyént sterilizáltak, a második világháború előre haladtával pedig sok reménytelennek ítélt személyt elgázosítottak, mert a kórházakban kellett a hely a sebesült katonák részére. Az erre vonatkozó eseményekbe elsősorban Professor Carl Seeband nőgyógyász révén kapunk betekintést, akinek sorsa többszörösen keresztezi Kürtét. A bő háromórás játékidő közben lehetőséget teremt a rendező számára, hogy a történelmi, társadalompolitikai hátteret is felvázolja, betekintést nyerünk a náci Németországban uralkodó állapotokba, Drezda lebombázásába, majd az SS-tisztek utáni nyomozásba az NDK-ban, miközben emberi sorsok fonódnak össze, kapcsolatok születnek, családi tragédiák esnek meg. A filmben megjelenik a meghasonlott kisember, aki egyetlen erőszakos rendszer nyomásának sem tud ellenállni, éppen ezért valamennyinek a kárvallottja, és feltűnik az erkölcsi aggályoktól mentes dicsvágyó, akinek minden rendszer megfelel, mind a náci Németország, mind a kommunista beállítottságú NDK ideológiai elvárásának magas tisztségben eleget tud tenni. Akárcsak a 2006-os A mások élete című művében, amely egy sikeres művészpár folyamatos lehallgatásának és a rájuk állított rendszerhű százados kisszerűségének ábrázolásával az NDK állambiztonsági szolgálatának mindent behálózó működését dolgozza fel, Florian Henckel von Donnersmarck Mű szerző nélkül című alkotásában is elsősorban azt igyekszik érzékeltetni, hogy a mindenkori hatalom miféle eszközökkel képes befolyásolni a kisember életét, hogyan tud nyomást gyakorolni rá, ellehetetleníteni törekvéseiben és korlátozni szabadságát. A művészi útkeresés nehézségeinek ábrázolásával két egymást követő diktatúrában, a Gerhard Richter festő életén alapuló alkotás lenyűgöző korrajz a huszadik század sötét időszakáról. Csak a művészetben nem illúzió Florian Henckel von Donnersmarck: Mű szerző nélkül !----------------------------------www.palkfilmfestival.com Idén A nyomorultak című francia alkotás győzött Az újságírók, részvevők a díjazottak kihirdetésére várva Werk ohne Autor - Mű szerző nélkül. Rendező és forgatókönyvíró: Florian Henckel von Donnersmarck. Producer: Quirin Berg, Florian Henckel von Donnersmarck, Jan Motto, Max Wiedemann. Operatőr: Caleb Deschanel. Zene: Max Richter. Vágó: Patricia Rommel. Szereplők: Tom Schilling, Sebastian Koch, Paula Beer, Saskia Rosendahl. 189 perc, 2018, Németország.