Szinnyei József: Magyar tájszótár, 1. kötet
B - BONGOR - BONGOR - BONT - BONTA - BONTÓ - BONYA - BONYA - BÓNYÁL - BONYOLGAT - BOR
161 BÓNÉS—BOR BOR 162 bóné: csúcsra végződő háló; egész hóné: széles háló, mellyel a vizet széltében elfogják (Tisza-Abád-Szalók Nyr. IX.144). bóné-fa: a hosszú-kece fakerete (Körös-Tarcsa Hermán 0. Halászat K.) BÓNÉS: a hosszú-kecével és fenékhoroggal járó kishalász (Szolnok Hermán 0. Halászat K.) 1. BONGOR: parázsra főzött búza (Baranya m. Király Pál). 2. BONGOR: apró vad fákkal és bokrokkal sűrűn benőtt hely (Udvarhely m. Vadr. Kriza). [BONGYOL]: bébangyal, begöngyöl, beburkol. Gyere,met bébangyaltam a ruhácskájidat (Szolnok-Doboka m. Domokos Nyr. XI.93) [vö. bogyolás, bongyolász, bányás, bonyolgat]. [BONGYOLÁSZ], BANGYALÁSZ: gondosan begöngyölget, beburkolgat (Szolnok-Doboka m. Domokos Nyr. XI.93) [vö. bongyol, bogyoláz]. BONT: kukoricát bánt. Jettek este hozzánk bontani! (Székelyföld Kiss Mihály). felbont, fölboncol (Abauj m. Kis-Kér Nyr. XIX.330). BONTA (Göcsej MNy. 11.409; Somogy és Baranya m. Tsz.; Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.285; Erdővidék Tsz.; bonta Vas m. Kemenesalja, Balaton mell. Tsz.); tarka, kétféle szinű (disznó). [BONTAKOZIK]. megbontakozik: a házból, a telekről, a helységből elmegy, elköltözik (Székelyföld Tsz. Győrffy Iván). [Szólások]. Megbontakozik az idő: rosszra fordul az időjárás (Komárom m. Kömlőd Nyr. XVIII.283). BONTÓ: kukorica-hántó. Bontók jöttek. Hijjatok estére bontót! (Székelyföld Kiss Mihály). 1. BONYA: öreganya (Kalotaszeg Nyr. XVI. 143) [vö. banya]. 2. BONYA: ügyetlen, bámész (Szatmár m. Nyr. XI.284). BONYÁL (bonyál Háromszék m. MNy. VI.318; Győrffy Iván): göngyöl, gondosan beburkol, betakar (Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIII.577; XX.431). A fejbe ruhát bányáit. A fejűt ruhával bébányába (Székelyföld Kiss Mihály) [vö. bogyolál, bongyol, bonyolgat]. BONYOLGAT: göngyölget, burkolgat, takargat. Bonyolgasd be jól a subába a gyermeket, mert hideg van (Székelyföld Kiss Mihály) [vö. bogyolál, bongyol, bányát]. BOR (bar Moldvai csáng. Nyr. IX.484); bor-betegség: [tréf.] részegség (Erdővidék Tsz.) bor-bíró: a városi korcsmák fölügyelője (Félegyháza (Nyr. XVII.138). bor-bogár: 1. apró legyecske (muszlica), a mely leginkább a kénezetlen hordókat lepi el (Balaton mell. Horváth Zsigmond 1839); 2. [tréf.] iszákos (Erdővidék Tsz.); 3. [tréf.] hivatalos borvizsgáló (Heves m. Czimmermann János). bor-csiszár: [tréf.] iszákos (Erdővidék Tsz.) bor-égetés: pálinka-főzés (Székelyföld Nyr. VIII.462). bor-fosa: borseprő (Tolna m. Nyr. V.523). bor-füge: vörös-szőllő, ribizli (Székelyföld Tsz.; Csík m. Csík-Madaras Nyr. XIX.527). boriszák: részeges (Szeged Nyr. VII.235). boriszákos: év (Göcsej Nyr. XIV.167; Budenz-Album 162). bor-ízű (bor-ezü Gömör m. Nyr. XVIII.454; bür-üzü Kolozs m. Szucsák Nyr. XVIII.575). bürüzü-alma: borízű alma (Kolozs m. Szucsák Nyr. XVIII.575). bor kedvű, kissé becsípett, spicces (Háromszék m. Nyr. IV.561). bor-korcsolya: 1. azon fa-készülék, a melyen a boroshordót a kocsiról a földre s a pince torkából le a pincébe csúsztatják (Zala és Győr m. Bódiss Jusztin); 2. borhoz való sütemény (a melyre a bor ,csúszik) (Dunántúl, Alföld Szinnyei József). bor-kút: 1. [tréf.] iszákos ember (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.285); 2. savanyú-víz (Kapnikbánya és vid. Nyr. 11.374). bor-szőllő: szőllő (Háromszék m. Vadr. 415). bor-tőtike: hosszúkás, alul tölcsérrel ellátott sajtát, a melyen át a bort a hordóba eresztik (Somogy m. Nyr. XII.335).bor-vada]. borvada-píz: az a borravaló, a melyet szőllők adása-verésekor a hegybíró szokott kapni (Pest m. Tinnye Nyr. VII.39). bor-válla - bor-tőtike (Somogy m. Nyr. XII. 335). bor-villa: midőn eggy lábnál is hosszabb csapokat hagynak a szőllőtőkén (Kecskemét Nyr. XIX.46). borviz: savanyúvíz (Erdély Szinnyei József; Székelyföld Tsz. Nyr. XXI.520; Győrffy Iván). borvizes: savanyúvizes. Borvizes bor: savanyúvízzel kevert bor (Szilágy-Somlyó Nyr. XVI. 238; Erdély Szinnyei József). borzsufa: borleves (Debrecen Nyr. VII.91). borba-körte: borban főtt körte (Gömör m. Nyr. XVIII.459; Rimaszombat Nyr. V.271).