Szinnyei József: Magyar tájszótár, 1. kötet
B - BORBÁT - BORBÉLY - BORBOLYA - BORBOLYÓ - BORCS - BORCSÁ - BORDA - BORDÉLY - BORDICA - BORDÓDZIK - BORDUL - BORÉK - BORGÓ - BORHOLY - BORICA - BORÍTÉK - BORÍTÓ
163 BORBÁT—BORDÓDZIK BORDUL—BORÍTÓS 164 BORBÁT: 1. gyors, serény, szorgalmas (Székelyföld Tsz.; Háromszék m. Tsz.; Brassó m. Hétfalu Felméri Lajos; Brassó m. Tatrang Nyr. II.476; Brassó m. Bácsfalu Nyr. 111.523; V.122). A lassan csárdást és onnyan borháton járja, mind a kerékforgót (Brassó m. Hosszúfalu Nyr. XXII. 238); 2. fecsegő (Erdővidék Nyr. VIII.142). BORBÉLY (barbé Veszprém m. Szentgál Nyr. III.89; Somogy m. Visnye Nyr. XVI.285; Gömör m. Nyr. XVIII.454; barbi Répce mell. Nyr. XX. 366; Brassó m. Hétfalu Nyr. XXI.144). BORBOLYA (borbola): egérfarkú fű (Csík m. MNy. VT.369; Háromszék m. Kiss Mihály). BORBOLYÓ (Brassó m. Bácsfalu Nyr. III.523; borholó Székelyföld Tsz.; borboló Brassó m. Hétfalu Győrffy Iván): csobolyó, tégely (laposas hordócska, a melyben a mezei munkások az ivóvizüket tartják). BORCS: savanyú lé, korpa-cibere (Moldva, Klézse Nyr. IX.428). BORCSÁ (borcá): bor, borocska (Szlavónia Nyr. V.61. 63). BORDA: takácsborda, a szövőszék rámája (Győr Nyr. XI.382; Gömör m. Serke Nyr. XIX. 45; Szatmár m. Krassó Nyr. XVI.335; Udvarhely m. Olasztelek Nyr. XV.384). [Szólások]. Nem hagyja bordába vásznát: serény, ügyes (Szatmár m. Kömörő Nyr. XIV.90). borda-haj (Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X. 325; Szatmár m. Krassó Nyr. XVI.335; bordahéj Székelyföld Kiss Mihály): a szövőszékben azon járom-alakú szerkezet, a mely a karfákról csüng le s a melybe a borda bele van helyezve. borda-láda: a szövőszéknek eggy része (rohrblatt) (Rábaköz Nyr. XV.286; Győr Nyr. XI.382). [BORDÁS]: bordás-leves: csigatészta-leves (Mátra vid. Nyr. XXI.240). BORDÉLY (bordés Moldvai csángóság Nyr. III.3; borda Moldvai csángóság Nyr. X.203; borde [?] Székelyföld Tsz.; burdé Székelyföld Nyr. V.515; Kiss Mihály, Győrffy Iván; Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos; burdés Háromszék m. Kovászna Butyka Boldizsár): hitvány kunyhó, viskó, putri. BORDICA: járom bélfája (középső lapos fája) (Székelyföld Tsz.; Arany-Gyulai Ny. fil.245; Udvarhely m. Kiss Mihály, Dézsi Mihály; Udvarhely m. Olasztelek Nyr. XHI.578; Udvarhely m. Száldobos Nyr. IV.42; Csík m. Nyr. VI.471; Győrffy Iván) [vö. 1. bércé], bordica-furu: vminemű fúró (Udvarhely m. Olasztelek Nyr. XTV.288). BORDÓDZIK: ágyban hever, szunyától (Fertő mell. MNy. III.406). ' BORDUL: fordul. Bele-bordul (Fehér m. Szolgaegyháza Nyr. IV.44) [vö. borul, fordul. BORÉK: burok, boríték. A borékja levelemnek [nemes-levelemnek] egy katona-béles (Debrecen, Nyitra Erdélyi J. Népd. és mond. 1.243) [vö. burok, 2. bürök]. BORGÓ: kukorica-szár (Pest m. Virág-Pereghi Király Pál). BORHOLY (porhó): acerina cernua (Bereg m. Nagy-Dobrony Hermán D. Halászat K.) [BORN. Bori-bácsi: asszonyos hajlamú, természetű férfi (Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIII.577). BORICA: egy régi csángó tánc (Brassó m. Zajzon Nyr. III.326). [BORÍT]. [Szólások]. Jól (v. rosszul) borít a háló: jól (v. rosszul) fogódzik meg benne a hal (Szeged Hermán 0. Halászat K.) megborít (halat): az áradás után álló vizekben vesszős hálót (milyen a csibék, libák borítója) csap rá a halra (Tisza-Földvár Hermán D. Halászat K.) BORÍTÉK (borájték, borájték [?] Hont m. Visk Nyr. V.478. XII.336. gyermekversikében). BORÍTKOZIK[. bé-boritkozik (az üdő): beborul (Székelyföld Kiss Mihály). neki-boritkozik (az üdő): év (Székelyföld Kiss Mihály). BORÍTÓ (boritó Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.46; borittó Udvarhely és Csík m. Győrffy Iván; burétó Göcsej Nyr. XIII.256; burettó Keszthely Hermán D. Halászat K.; burító Soprony m. Tsz.): 1. borító, burétó, borító, vesszőből font, alul széles, fölül szűk nyílású tágas kosár, a mely alá a baromfiakat rekesztik (Soprony m. Tsz.; Göcsej Nyr. XHI.256; Balaton mell. Tsz.); 2. boritó, borettó, tapogató (halfogó eszköz: abroncs-keretre vont nyeles v. nyeletlen háló, mely olyan kosárhoz hasonlít, a minővel a tyúkokat szokták borítani; sekély vízben a halász majd ide, majd oda borít, azaz tapogat vele, a menekülő hal a hálóba ütődve érezteti jelenlétét; sokszor az egész vesszőből van fonva) (Keszthely Hermán D. Halászat K., Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.46); 3. borító, borittó: kerek alakú fadoboz v. döbön, a melybe túrót, ordát, hájat, sót stb. eff. szoktak útra v. mezőre tarisznyáim (Székelyföld Gálffy Sándor; Udvarhely és Csík m. Győrffy Iván; Csík m. Nyr. VI.471). [BORÍTÓS], BORITTÓS borító 3. (Székelyföld Nyr. XIV.47).