Magyar Tanítóképző, 1916 (31. évfolyam, 1-10. szám)
1916-01-01 / 1. szám
MAGYAR TANÍTÓKÉPZŐ A TAMTÓKÉPZŐ-INTÉZETI TANÁROK XXXI. ÉVFOLYAM. ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK BUDAPEST, 1916. ELSŐ FÜZET. KÖZLÖNYE JANUÁR HÓ. SZERKESZTI: DÉKÁNY MIHÁLY, BUDAPEST, VI. FELSŐERDŐSOR 3. Tanítóképzés. A háború legelső tanulságai a tanítóképzésben. 1916-ot is ágyuk és gépfegyverek dörgése mellett köszöntöttük s vajjon ki tudná ma még megmondani, hogy a legközelebbi újév a béke újéve lesz-e? Ez azonban nem csüggeszti el se a harctéren küzdő hőst, se az itthon levő és két-három ember munkáját végző polgárt. Sőt ellenkezőleg, mindkettőben fokozódik, öregbedik a lelkesedés s acélozódik az erő, hogy minél nagyobb mértékben járulhasson hozzá a végső siker és a békés munka teljességének a biztosításához. Mi, a békés munka részesei ezenfelül már messzebbre is gondolunk és foglalkozunk az elkövetkező béke intenzívebb nemzetnevelő munkájának a kérdésével. Hogy e kérdéssel foglalkozni kell, nyilvánvaló, mert senki sem meri azt állítani, hogy a háború tanulságai semmi hatással sem lesznek a nevelés s oktatás munkájára. A háború tanulságainak a nevelésoktatásban való mikénti értékesítése tehát a nagy idők tapasztalataiból fakadt természetes kérdés, mely egyaránt érdekli a nemzetnevelés minden illetékes tényezőjét. A kérdésről való fölfogások ma még, igaz, nagyon eltérők, ez azonban mit sem von le annak fontosságából már csak azért sem, mert idővel bizonyára még a legszélsőbb és teljesen egyoldalúnak látszó álláspontok is engedni s lassan közeledni fognak a középtájon található igazsághoz, mint ahogy a tavaszi áradástól kiöntött folyó vize is az áradás megszűnte után lassan visszatér medrébe. Ezért ma még általános és maradandó értékű elveket és tételeket leszögezni aligha lehet, mert a következtetéseket a sokféle és folytonosan ható, sokszor kiszínezett jelenségek és izgalmak állandóan zavarják és a lehiggadásokat megakadályozzák. Ámde bármikor állapítsunk is meg jövendő tanító és nevelő eljárásunkra Magyar Tanítóképző. 1