Magyar Themis, 1872 (2. évfolyam, 1-55. szám)
1872-03-27 / 13. szám
— 111 — kész, sem mint az eskü le nem tétele által a másik már elkövetett erkölcstelenséget beismerje, s ezzel igen gyakran családi nyugalmának örök sírját ássa meg. Vegyük hozzá az itt mondottakhoz még azt, hogy az atyasági kereset mennyi visszaéléseknek, zsarolásoknak szolgálhat alapul, — hogy egymagában véve is, de különösen az exceptio plurium concurabentium különben helyes elvének alkalmazásával minő erkölcstelenségekre vezet, hogy ott a hol az atyasági kereset elfogadtatik is ezen után 1000 törvénytelen gyermeknél alig egy pár esetben lehet az apaságot vélelmileg erőszakolni, hogy a franczia törvényhozásnak az apasági keresetet kizáró elvét a szabad Schweiz több cantonjának törvényhozása tette már magáévá, hogy honi törvényeinkben e keresetnek semmi alapja volt, s az osztrák törvények uralma alatt is a közvélemény ellene nyilatkozott, és mindezeket szem előtt tartva kétszer is fontoljuk meg, míg a kereset elfogadása mellett nyilatkoznánk. És én az apasági kereset kizárását nem is tekinthetem szabadelvűtlennek, sőt miután az apasági kereset úgy is csak a törvénytelen gyermekek parányi kis részének szolgál javára, míg ellenkezőleg legalább nézetem szerint a törvénytelen gyermekek jogai, örökösödési igénye stb. megállapításánál többet tehet a törvényhozás, ha csak a beismerést ismeri el az apaság alapjául, nem pedig az ingatagul bizonyítható ingatag vélelmet is; gyakorlati végeredményben talán még az apasági kereset kizárását lehetne szabadelvűbbnek mondani. Nem hallgathatom el, hogy a méltán nagy tekintélyű német jogászgyűlés enunciatiója mellett, kellő súlyt fektetek a második magyar jogászgyűlésnek e tárgyban hozott s a tervezettel összeegyező határozatára; és épen e körülményben található fel indoka annak, hogy e tárgybani nézeteimnek, csak mint el nem hallgatható aggályaimnak adtam kifejezést; s azt vagyok bátor ajánlani, hogy ha az atyasági kereset teljes kizárása el nem fogadtatnék is, szolgáljon törvényhozásunknak kiindulási pontul a berni új magánjogi törvényjavaslatnak közvetítő intézkedése. E javaslat ellentétben a most életben lévő törvénykönyv intézkedésével az atyasági keresetet mint ilyent annyiban zárja ki, hogy az atyaság csak közokmánybani önkéntes beismerés jegyesek gyermekének törvényes gyermekül való elismerése, s vérfertőztetési, erőszakos nemi közösülési és elcsábítási ügyekben hozott büntető bírósági ítélet alapján állapítható meg; de ha ezen kívül oly körülmények forognak fent, melyekre az atyaság vélelme alaposan fektethető, különösen ha a gyermek magánokmányban ismertetik el, ha a fogantatási időben a szülök jegyesekül szerepeltek, vagy házasságon kívüli együttéletet (concubinat) folytattak, akkor a bíróság belátására bizatik a férfit a tartási költségekben elmarasztani. E javaslat nézetem szerint helyesen különbözteti meg azon esetet, midőn kétségtelen beismerés képezi az anyasági alapot, mely esetben a törvénytelen gyermekek részére örökösödési s egyéb a szülői viszonyon alapuló jogok állapíthatók meg, azon másik esettől, melynek alapja nem bizonyosság, hanem csak vélelem , s a vélelem alapjául szolgáló tényből magából a tartási költségekben való elmarasztalásnál többre jogos következtetést vonni alig lehet. A sógorsági viszonyt szabályozó 39-ik §-ra nem lévén észrevételem áttérek, a 40 ik §-ra mely a valláskülönbséget, a 41 ik § ra, mely a rendi különbséget, a 42-ik §-ra, mely a polgári becsületet szabályozza. E szakaszok semmi positiv intézkedést nem tartalmaznak, s a bennök foglalt negativ enunciatió a jogegyenlőségét érvényre emelő 19-ik században egészen felesleges. Akkor a midőn még a vallás-szabadság és vallás-egyenlőség elismerve nem volt, midőn uralkodó, bevett, tűrt és nem tűrt vallásokat lehete megkülönböztetni, midőn az alkotmány rendi alapra volt fektetve, szükséges volt a magánjogi törvénykönyvben nyílt kifejezést adni annak, hogy az egyesek közötti magánjogi viszonyokra a valláskülönbség és rendi különbség nincs befolyással; ma azonban az egyenlő jogképességnek általános elismerése az ily nemleges intézkedéseket valóban feleslegessé teszi s így örülnünk kell, hogy valahára odáig jutottunk, miszerint a tervezet 10 és 4L. §§, minden aggály nélkül egyszerűen kihagyhatók. Ma és kivált nálunk a nemzetiségkülönbség fájdalom sokkal nevezetesebb tényező, mint a valláskülönbség, és mégis a tervezet e különbséget igen helyesen mellőzhetőnek találta. Ma már a rendi különbség úgyszólván a közjog terén is elvesztette jelentőségét, s helyet engedett azon különbségnek, mely a választók s legújabban a virilisek és nem virilisek között létezik; és mégis a tervezet igen helyesen mellőzi annak kimondását, hogy választók és nem választók, virilisek és nem virilisek közt a magánjog tekintetében különbség nincsen. Az itt mondottak elég világosan mutatják, hogy a javaslat 40-ik és 41-ik §-sa kihagyhatók és kihagyható ezek kapcsában a 42-ik §. is, mely semmi határozott intézkedést nem tartalmaz, hanem csak utal a különös részekben megállapítandókra, melyek azonban ilyen általános utalás nélkül is épen azt a szolgálatot fogják megtenni, mit a 42-ik §. megmaradása mellett tennének. A 43-ik §. a fentebb kifejtettekhez analóg indokokból szinte kimaradhat, s illetőleg annak második része, mely a cselekvési képességnek szellem betegség általi megszüntetését tárgyazza, azon fejezetbe teendő át, mely a jogképességtől különböző cselekvési képességet szabályozza. A tervezetnek ide vonatkozó 176 ik § sa a 43-ik §. második részét is feleslegessé teszi. A 44 ik §. semmi mást nem tartalmaz, mint a lakhely fogalmának meghatározását. Miután a törvénykönyvben minden különös jogi jelentőséget nem biró fogalommeghatározást mellőztetni szeretnék, óhajtanám hogy e szakasz is töröltessék; óhajtanám annál inkább, mert az abban foglalt tudományosan kifejtett fogalommeghatározás 11) a gyakorlati életben a lakhelynek egyes esetekben való megállapítását aligha fogná megkönnyíteni. A honpolgárságot, ennek megszerzését és elvesztését tárgyazó 45, 46, 47, 48, 49 és 50 ik §- ok, melyek elseje az abban hivatott 15 ik §. 4-ik pontjában már úgy is foglaltakon kívül mit sem tartalmaz, szerény nézetem szerint szinte kihagyandók. Mint a tervezet indokolásában is elismerve van, e kérdések különösen pedig a honpolgárság fogalma, s megszerzésének és elvesztésének tanai világosan a magánjog körén kívül esnek, s a közjog tárgyai közzé tartoznak. Ha közjogunk intézkedései hiányosak, figyelmeztessük a törvényhozást e hiányokra, s ennyi érdemét el is ismerem a javaslat e részének, de azért mert e kérdések a közjogban kielégítő megoldást nem nyertek, ne kövessünk el helytelenséget a magánjog terén is. (Folyt. köv.) Dr. Hoffmann Pál úr magánjogi törvénytervezete közönséges nyelven és lehető kihagyásokkal átdolgozva Dr. Vida Lajos ügyvéd úr által Pesten. (Folytatás.) 101. §. Közjogilag a tengerpart, és maga a tenger lőtávol terjedelemben az állam uralma alatt áll. 104. §. Mindenkinek joga van saját életének, testi épségének és tevékenységének, úgy szellemi munkásságának jogtalan akadályait elhárítani. 105. §. Dologbeli jogoknál fogva a személy a dolgokra vagy minden, vagy legalább némely vonatkozásokban saját érdekében hatalmat gyakorolhat. 106. §. Személy akaratának alárendeltségét tartalmazó jogok vagy a családi kötelékből, vagy kötelmi viszonyból erednek. 108. §. Vagyon alatt vagyoni jogok és vagyoni kötelezettségek egyaránt értetnek. 109. §. Jogok keletkezését, elenyésztét és változását tényálladékok okozzák, mennyiben azok a jogrend által jogalkotó, jogszüntető vagy jogváltoztató erővel felruházzák. 110. 111. §§. A magánjogok külön tényálladékok alapján keletkeznek, de megszűnésükre általános okok is léteznek, u. m. 1) ha valamely jog és kötelezettség ugyanazon személyben egyesül; 2) ha a feloldó feltétel, vagy végződési időpont beállt; 3) ha a jogosított lemond, s ezt viszonylagos jogoknál a kötelezett elfogadja, általános jogoknál pedig másra nem magyarázható tények tanúsítják. A lemondás a joggal járó kötelezettségeket is megszünteti, kivévén ha a jog a kötelezettségekkel mellékes viszonyban állott. 112. §. A jogok úgy tartalmukban, mint alanyukban változhatnak is, ha az által azoknak nem állaga, csak minősége, vagy mennyisége érintetik, mely esetben ami a változás előtt állott a jog állagáról, mindaz áll a változás után is. 115. §. De alanyi változásnak (jogátszállás) csak vagyoni jogokban van helye, — és pedig vagy általánosan, vagy a vagyonnak csupán egyes alkatrészeiben. 116. §. Nyugvó jog a hatályát megakasztó tényálladék megszűntével ismét hatályossá lesz, anélkül hogy újból létrehozatnia kellene. 117. 118. §§. Jogszerzés esetében valamely akkor keletkezett, vagy már előbb létezett jog kapcsoltatik össze meghatározott alannyal; jogvesztés esetében valamely jog elszakad az alanyától, s egyszersmind meg is szűnik ; kivévén a jogátszállás esetét, melynélfogva valamely jogot anélkül szerzünk, hogy ez által jogkeletkezés, vagy megszűnés esete állna be. 119. §. A jogszerzés eredeti vagy származtatott, a mint általa új jog támad, vagy pedig már létező jog száll át. Azonban a származtatott jogszerzés sem utódlás, ha létező jog alapján ugyan, de más nemű jogot, (p. o. tulajdonjogból zálogjogot) hoz létre. Eredeti szerzésmód a szerző jogosultságát kétségtelenné teszi, ellenben származtatott szerzés hatása alapjának jogosultságától függ, mely hogy kétségtelen legyen, maga is valamely eredeti szerzésmódra vezetendő vissza. 120. §. Jogot tartalmának tényszerű megvalósítása által gyakorolhatni, s e joggyakorlást általa meg nem szűnő, például dologbeli jogoknál birtoklásnak neveztetik. 122. §. Jogának gyakorlatára rendszerint senki sem kényszeríttethetik. 123. §. Ki valamely jog előnyét élvezi, rendszerint a vele járó költséget is viselni köteles. 124. §. Jogát annak korlátain belől kiki szabadon gyakorolhatja, habár ez más valaki hátrányára lenne is. 125. §. Jogok összeütközése esetében, ha kiváltság vagy elsőbbség nem forog fenn, legközelebb a megelőzés határoz, mennyiben t. i. a jogosítottak egyike előbb jut magán után annak birtokába, amire többek joga irányul, vagy menyiben törvény útján a többieknél előbb nyer jogerejű kedvező ítéletet. Megelőzés hiányában mindegyik jogosított annyira korlátozandó, hogy valamennyi jog aránylag gyakoroltathassák, ha pedig ez sem történhetnék, akkor sorsolás határoz. 126. §. A jogosított más (képviselő) által is gyakorolhatja jogát és pedig akár saját hasznára, akár nem, — úgyszinte akár csupán önmaga, akár mások ellen is érvényesithetőleg. 127. §. Igény a törvény előtt valamely jogból kifolyó azon jogosítvány, minélfogva mástól valamit kényszerítőleg követelhetni. 128. §. Ezen jogosítvány a dologbeli jogoknál mint azok egyik következménye a jogosítottat közvetve, ellenben a kötelmi és családi jogoknál, mint melyek tartalmát csakis igények képezik — közvetlenül illeti. 129. §. Dologbeli igény rendszerint mindenki ellen irányul a végre, hogy azt senki sem gátolja, ellenben a kötelmi igény rendszerint határozott személy ellen,s tevőlegesen miheztartásra irányul. 130. §. A családjogi igények a családbeliek között kötelemszerűek, de mások irányában a dologbeliek természetével bírnak. 131. §. Amint valaki valamely általános joggal ellenkezésbe jő, a megfelelő igénynek azonnal, kötelmi igénynek pedig határozott személy ellen már kezdettől fogva helye van. 132. §. Mely esetekben irányul kötelemjogi igény is mindazok ellen, kik bizonyos meghatározott viszonyba jönnek ? és mely esetekben nem terjed ki a dologbeli igénynek hatálya mindenkire? a törvény különösen határozza meg. 134. §. Az igény vagy közvetlenül és teljesen, vagy pedig csak közvetve és olykép szűnhet meg,hogy önmagában véve még fennáll, azonban kifogás által visszautasíttathatik. 135. §. Midőn valakit egy vagy több személy ellen több azonos igény illet s az egyik igényre teljes kielégítés szereztetik, akkor ez által a többi igények is elenyésznek. T‘) Lásd Wicdsclieid Lehrbuch Pandekten I kötet. 36-ik §.