Magyar Themis, 1872 (2. évfolyam, 1-55. szám)

1872-03-27 / 13. szám

— 111 — kész, sem mint az eskü­ le nem tétele által a másik már elkövetett erkölcstelenséget beismerje, s ez­zel igen gyakran családi nyugalmának örök sír­ját ássa meg. Vegyük hozzá az itt mondottakhoz még azt, hogy az atyasági kereset mennyi visszaélé­seknek, zsarolásoknak szolgálhat alapul, — hogy egymagában véve is, de különösen az exceptio plurium concurabentium különben helyes elvé­nek alkalmazásával minő erkölcstelenségekre vezet, hogy ott a hol az atyasági kereset elfo­­gadtatik is ezen után 1000 törvénytelen gyer­meknél alig egy pár esetben lehet az apaságot vélelmileg erőszakolni, hogy a franczia törvény­hozásnak az apasági keresetet kizáró elvét a szabad Schweiz több cantonjának törvényhozása tette már magáévá, hogy honi törvényeinkben e keresetnek semmi alapja volt, s az osztrák tör­vények uralma alatt is a közvélemény ellene nyilatkozott, és mindezeket szem előtt tartva kétszer is fontoljuk meg, míg a kereset elfoga­dása mellett nyilatkoznánk. És én az apasági kereset kizárását nem is tekinthetem szabadelvűtlennek, sőt miután az apasági kereset úgy is csak a törvénytelen gyer­mekek parányi kis részének szolgál javára, míg ellenkezőleg legalább nézetem szerint a törvény­telen gyermekek jogai, örökösödési igénye stb. megállapításánál többet tehet a törvényhozás, ha csak a beismerést ismeri el az apaság alap­jául, nem pedig az ingatagul bizonyítható inga­tag vélelmet is; gyakorlati végeredményben ta­lán még az apasági kereset kizárását lehetne szabadelvűbbnek mondani. Nem hallgathatom el, hogy a méltán nagy tekintélyű német jogászgyűlés enunciatiója mel­lett, kellő súlyt fektetek a második magyar jo­­gászgyűlésnek e tárgyban hozott s a tervezettel összeegyező határozatára; és épen e körülmény­ben található fel indoka annak, hogy e tárgy­­bani nézeteimnek, csak mint el nem hallgatható aggályaimnak adtam kifejezést; s azt vagyok bátor ajánlani, hogy ha az atyasági kereset tel­jes kizárása el nem fogadtatnék is, szolgáljon törvényhozásunknak kiindulási pontul a berni új magánjogi törvényjavaslatnak közvetítő intéz­kedése. E javaslat ellentétben a most életben lévő törvénykönyv intézkedésével az atyasági keresetet mint ilyent annyiban zárja ki, hogy az atyaság csak közokmánybani önkéntes beis­merés jegyesek gyermekének törvényes gyerme­kül való elismerése, s vérfertőztetési, erőszakos nemi közösülési és elcsábítási ügyekben hozott büntető bírósági ítélet alapján állapítható meg; de ha ezen kívül oly körülmények forognak fent, melyekre az atyaság vélelme alaposan fektethető, különösen ha a gyermek m­agánok­­mányban ismertetik el, ha a fogantatási időben a szülök jegyesekül szerepeltek, vagy házassá­gon kívüli együ­ttéletet (concubinat) folytattak, akkor a bíróság belátására bizatik a férfit a tartási költségekben elmarasztani.­­ E javas­lat nézetem szerint helyesen különbözteti meg azon esetet, midőn kétségtelen beismerés ké­pezi az anyasági alapot, mely esetben a törvény­telen gyermekek részére örökösödési s egyéb a szülői viszonyon alapuló jogok állapíthatók meg, azon másik esettől, melynek alapja nem bizo­nyosság, hanem csak vélelem , s a vélelem alap­jául szolgáló tényből magából a tartási költsé­gekben való elmarasztalásnál többre jogos kö­vetkeztetést vonni alig lehet. A sógorsági viszonyt szabályozó 39-ik §-ra nem lévén észrevételem áttérek, a 40 ik §-ra mely a valláskülönbséget, a 41 ik § ra, mely a rendi különbséget, a 42-ik §-ra, mely a polgári becsületet szabályozza. E szakaszok semmi po­sitiv intézkedést nem tartalmaznak, s a bennök foglalt negativ enunciatió a jogegyenlőségét ér­vényre emelő 19-ik században egészen felesle­ges. Akkor a midőn még a vallás-szabadság és vallás-egyenlőség elismerve nem volt, midőn uralkodó, bevett, tűrt és nem tűrt vallásokat le­­hete megkülönböztetni, midőn az alkotmány rendi alapra volt fektetve, szükséges volt a ma­gánjogi törvénykönyvben nyílt kifejezést adni annak, hogy az egyesek közötti magánjogi vi­szonyokra a valláskülönbség és rendi különbség nincs befolyással; ma azonban az egyenlő jogké­pességnek általános elismerése az ily nemleges in­tézkedéseket valóban feleslegessé teszi s így örül­nünk kell, hogy valahára odáig jutottunk, misze­rint a tervezet­­ 10 és 4L. §§, minden aggály nélkül egyszerűen kihagyhatók. Ma és kivált nálunk a nemzetiségkü­lönbség fájdalom sokkal neve­zetesebb tényező, mint a valláskülönbség, és mégis a tervezet e különbséget igen helyesen mellőzhetőnek találta. Ma már a rendi különb­ség úgyszólván a közjog terén is elvesztette je­lentőségét, s helyet engedett azon különbségnek, mely a választók s legújabban a virilisek és nem virilisek között létezik; és mégis a terve­zet igen helyesen mellőzi annak kimondását, hogy választók és nem választók, virilisek és nem virilisek közt a magánjog tekintetében kü­lönbség nincsen. Az itt mondottak elég világo­san mutatják, hogy a javaslat 40-ik és 41-ik §-sa kihagyhatók és kihagyható ezek kapcsá­ban a 42-ik §. is, mely semmi határozott intéz­kedést nem tartalmaz, hanem csak utal a külö­nös részekben megállapítandókra, melyek azon­ban ilyen általános utalás nélkül is épen azt a szolgálatot fogják megtenni, mit a 42-ik §. meg­maradása mellett tennének. A 43-ik §. a fentebb kifejtettekhez analóg indokokból szinte kimaradhat, s illetőleg annak második része, mely a cselekvési képességnek szellem betegség általi megszüntetését tárgyazza, azon fejezetbe teendő át, mely a jogképes­ségtől különböző cselekvési képességet szabá­lyozza. A tervezetnek ide vonatkozó 176 ik § sa a 43-ik §. második részét is feleslegessé teszi. A 44 ik §. semmi mást nem tartalmaz, mint a lakhely fogalmának meghatározását. Miután a törvénykönyvben minden különös jogi jelen­tőséget nem biró fogalommeghatározást mel­­lőztetni szeretnék, óhajtanám hogy e szakasz is töröltessék; óhajtanám annál inkább, mert az abban foglalt tudományosan kifejtett fogalom­­meghatározás 11) a gyakorlati életben a lak­helynek egyes esetekben való megállapítását aligha fogná megkönnyíteni. A honpolgárságot, ennek megszerzését és elvesztését tárgyazó 45, 46, 47, 48, 49 és 50 ik §- ok, melyek elseje az abban hivatott 15 ik §. 4-ik pontjában már úgy is foglaltakon kívül mit sem tartalmaz, szerény nézetem szerint szinte kihagyandók. Mint a tervezet indokolásá­ban is elismerve van, e kérdések különösen pe­dig a honpolgárság fogalma, s megszerzésének és elvesztésének tanai világosan a magánjog körén kívü­l esnek, s a közjog tárgyai közzé tar­toznak. Ha közjogunk intézkedései hiányosak, figyelmeztessük a törvényhozást e hiányokra, s ennyi érdemét el is ismerem a javaslat e részé­nek, de azért mert e kérdések a közjogban ki­elégítő megoldást nem nyertek, ne kövessünk el helytelenséget a magánjog terén is. (Folyt. köv.) Dr. Hoffmann Pál úr magánjogi törvény­tervezete közönséges nyelven és lehető kihagyásokkal átdolgozva Dr. V­i­d­a Lajos ügyvéd úr által Pesten. (Folytatás.) 101. §. Közjogilag a tengerpart, és maga a tenger lőtávol terjedelemben az állam uralma alatt áll. 104. §. Mindenkinek joga van saját életé­nek, testi épségének és tevékenységének, úgy szellemi munkásságának jogtalan akadályait elhárítani. 105. §. Dologbeli jogoknál fogva a személy a dolgokra vagy minden, vagy legalább némely vonatkozásokban saját érdekében hatalmat gya­korolhat. 106. §. Személy akaratának alárendeltsé­gét tartalmazó jogok vagy a családi kötelékből, vagy kötelmi viszonyból erednek. 108. §. Vagyon alatt vagyoni jogok és va­gyoni kötelezettségek egyaránt értetnek. 109. §. Jogok keletkezését, elenyésztét és változását tényálladékok okozzák, mennyiben azok a jogrend által jogalkotó, jogszüntető vagy jogváltoztató erővel felruházzák. 110. 111. §§. A magánjogok külön tényál­­ladékok alapján keletkeznek, de megszűnésükre általános okok is léteznek, u. m. 1) ha valamely jog és kötelezettség ugyan­azon személyben egyesül; 2) ha a feloldó feltétel, vagy végződési időpont beállt; 3) ha a jogosított lemond, s ezt viszonyla­gos jogoknál a kötelezett elfogadja, általános jo­goknál pedig másra nem magyarázható tények tanúsítják. A lemondás a joggal járó kötelezettségeket is megszünteti, kivévén ha a jog a kötelezettsé­­gekkel mellékes viszonyban állott. 112. §. A jogok úgy tartalmukban, mint alanyukban változhatnak is, ha az által azok­nak nem állaga, csak minősége, vagy mennyi­sége érintetik, mely esetben a­mi a változás előtt állott a jog állagáról, mindaz áll a változás után is. 115. §. De alanyi változásnak (jogátszállás) csak vagyoni jogokban van helye, — és pedig vagy általánosan, vagy a vagyonnak csupán egyes alkatrészeiben. 116. §. Nyugvó jog a hatályát megakasztó tényálladék megszűntével ismét hatályossá lesz, a­nélkül hogy újból létrehozatnia kellene. 117. 118. §§. Jogszerzés esetében valamely akkor keletkezett, vagy már előbb létezett jog kapcsoltatik össze meghatározott alan­nyal; jog­vesztés esetében valamely jog elszakad az ala­nyától, s egyszersmind meg is szűnik ; kivévén a jogátszállás esetét, melynélfogva valamely jo­got anélkül szerzünk, hogy ez által jogkeletke­zés, vagy megszűnés esete állna be. 119. §. A jogszerzés eredeti vagy származ­tatott, a mint általa új jog támad, vagy pedig már létező jog száll át. Azonban a származtatott jogszerzés sem utódlás, ha létező jog alapján ugyan, de más nemű jogot, (p. o. tulajdonjogból zálogjogot) hoz létre. Eredeti szerzésmód a szerző jogosultságát kétségtelenné teszi, ellenben származtatott szer­zés hatása alapjának jogosultságától függ, mely hogy kétségtelen legyen, maga is valamely ere­deti szerzésmódra vezetendő vissza. 120. §. Jogot tartalmának tényszerű meg­valósítása által gyakorolhatni, s e joggyakorlást általa meg nem szűnő, például dologbeli jogok­nál birtoklásnak neveztetik. 122. §. Jogának gyakorlatára rendszerint senki sem kényszeríttethetik. 123. §. Ki valamely jog előnyét élvezi, rend­szerint a vele járó költséget is viselni köteles. 124. §. Jogát annak korlátain belől kiki szabadon gyakorolhatja, habár ez más valaki hátrányára lenne is. 125. §. Jogok összeütközése esetében, ha ki­váltság vagy elsőbbség nem forog fenn, legköze­lebb a megelőzés határoz, mennyiben t. i. a jo­gosítottak egyike előbb jut magán után annak birtokába, a­mire többek joga irányul, vagy menyiben törvény útján a többieknél előbb nyer jogerejű kedvező ítéletet. Megelőzés hiányában mindegyik jogosított annyira korlátozandó, hogy valamennyi jog aránylag gyakoroltathassák, ha pedig ez sem történhetnék, akkor sorsolás határoz. 126. §. A jogosított más (képviselő) ál­tal is gyakorolhatja jogát és pedig akár saját hasznára, akár nem, — úgyszinte akár csupán önmaga, akár mások elle­n is érvényesithetőleg. 127. §. Igény a törvény előtt valamely jog­ból kifolyó azon jogosítvány, minélfogva mástól valamit kényszerítőleg követelhetni. 128. §. Ezen jogosítvány a dologbeli jogok­nál mint azok egyik következménye a jogosítot­tat közvetve, ellenben a kötelmi és családi jo­goknál, mint melyek tartalmát csakis igények képezik — közvetlenül illeti. 129. §. Dologbeli igény rendszerint min­denki ellen irányul a végre, hogy azt senki sem gátolja, ellenben a kötelmi igény rendszerint határozott személy ellen,s tevőlegesen miheztar­tásra irányul. 130. §. A családjogi igények a családbeliek között kötelemszerűek, de mások irányában a dologbeliek természetével bírnak. 131. §. A­mint valaki valamely általános joggal ellenkezésbe jő, a megfelelő igénynek azonnal, kötelmi igénynek pedig határozott sze­mély ellen már kezdettől fogva helye van. 132. §. Mely esetekben irányul kötelemjogi igény is mindazok ellen, kik bizonyos meghatá­rozott­ viszonyba jönnek ? és mely esetekben nem terjed ki a dologbeli igénynek hatálya minden­kire? a törvény különösen határozza meg. 134. §. Az igény vagy közvetlenül és tel­jesen, vagy pedig csak közvetve és olykép szűn­het meg,hogy önmagában véve még fennáll, azon­ban kifogás által visszautasíttathatik. 135. §. Midőn valakit egy vagy több sze­mély ellen több azonos igény illet s az egyik igényre teljes kielégítés szereztetik, akkor ez által a többi igények is elenyésznek. T‘) Lásd Wicdsclieid Lehrbuch Pandekten I kö­tet. 36-ik §.

Next