Magyar Themis, 1872 (2. évfolyam, 1-55. szám)
1872-06-11 / 24. szám
kai tekinteteknél fogva. Ha azonban a felebbezés megmarad jelenlegi terjedelmében, rövid idő múlva lehetetlen lesz a kir. táblát központosított szervezetében fenntartani. De ha a felebbezés nagyobb mérvben megszoríttatik, akkor a törvénykezés súlypontja túlnyomólag az első folyamodása bíróságokban fog rejleni és ennél fogva a másodfokú törvényszéket meg lehet tartani a központon, minden esetre pedig elég lesz ha legfölebb két részre fog osztatni, mert a perek legnagyobb része nem fog többé feljönni a kir. táblához. A szóbeliség behozása által tehát elég lesz téve úgy az igazságügyi mint a politikai szempontnak. A létesítéshez azonban szükséges mindenek előtt az illető szakerők részéről komoly akarat, erélyes kezdeményezés és a tárgynak átgondolt és alapos előkészítése; e nélkül nem megyünk semmire; de ha ez meg lesz, akkor a törvényhozás már csak azért is, mivel a tárgy igen érzékeny gyakorlati kérdésekkel van kapcsolatban, sietni fog azt kereszetül vinni. Dr. Fayer László: 200 Véleményes indítványok a magyar jogászgyűlés állandó bizottsága által a f é. jogászgyűlésre kitűzött kérdések felett. Vélemény Dr. Schnierer Gyula osztálytanácsos úrtól Pesten, A magyar jogászgyülésnek állandó bizottsága által kitűzött következő kérdés felett : „Ha a harmadik magyar jogászgyülés elfogadná a második jogászgyülésről fennmaradt azon indítványt, hogy a részvénytársulatok alakításához az állam engedélye nem szükségeltetik : váljon a részvénytársulatok beiparozása és cuuek közzététele egy e czélra külön felállítandó közigazgatási hatóság (office of register) vagy pedig a kereskedelmi ügyekben bíráskodásra hivatott rendes törvényszékek által volna eszközlendő?“ A kitűzött kérdésnek érdemleges tárgyalása előtt, úgy hiszem, nem leend felesleges, az engedélyezési s bejegyzési rendszer közti viszonyt körvonalazni és mindenek előtt a részvénytársulatok alakítása körül nálunk még eddig divatozó eljárást pár sorban jelezni. Ugyanis a jelenleg érvényben levő 1840. XVIII. t. cz. szerint részvénytársaság alapításához kívántatik, hogy az alapszabályok a helytartó tanácsnak (most a kereskedelmi ministeriumnak) mutattassanak be. Noha a törvény egyszerűen csak a bemutatást említi és bírálatról, átvizsgálásról és lehető visszautasításról mit sem mond, mégis ezen intézkedésből oly gyakorlat fejlődött ki, hogy a ministerium a következő szempontokból vizsgálja a nála bemutattatott alapszabályokat: 1. Váljon hirnak-e általában oly szerkezettel és foglaltatnak-e azokban oly kimerítő szabályok, hogy azok a létesítendő társulat számára alkalmas és kimerítő alapszerződésnek tekinthetők ? 2. Nem tartalmaznak-e a részvénytársulatokról szóló fennt idézett vagy egyéb törvénnyel vagy törvényes rendelettel ellenkező intézkedést ? 3. Váljon oly társulat alapszabályai, mely a nagy közönséggel de nevezetesen a szegényebb és az üzleti viszonyokba kevésbé avatott néposztályokkal lép érintkezésbe, mint például takarékpénztárak, biztosító intézetek sat. •— úgy vannak-e szerkesztve, hogy azok az illető társulattal üzleti viszonyba lépő feleknek a kellő megnyugtatást és a társulatra bízandó tőkékre nézve a legnagyobb biztosítékot nyújthatják ? Ha e három tekintetben nehézség fenn nem forog, az alapszabályok a bemutatási záradékkal elláttatnak, a társulat megalakultnak tekintetik és az állam által létező jogi személynek elismertetik. Ezután történik csak az 1840. XVIII. t. cz. értelmében a váltótörvényszéki bejegyzés, mely alkalommal az illető kir. törvényszék a már hatóságilag jóváhagyott alapszabályok birálatába többé nem bocsátkozik. Ezen eljárás szoros értelemben vett engedélyezésnek nem mondható ugyan, mert a ministerium mihelyest a fennemlített feltételeknek elégtéte tett, a társulat alakulását meg nem akadályozhatja, az alapszabályokat kénye kedve szerint vissza nem utasíthatja, hanem a társulatnak jogszerű keletkezését elismerni tartozik. De mindamellett tekintve a részvénytársulatokról szóló 1840. XVIII. tcz. hiányosságát, valamint azon körülményt, hogy a fennemlített feltételek sem ezen sem más törvényben tüzetesebben körülírva s világosan meghatározva nincsenek, tehát ily feltételek meghatározása és egyes esetre való alkalmazása mégis csak az illető miniszer belátásától függ, bízvást lehet állítani, hogy a fennálló törvény hiányai és hézagai folytán az engedélyezési rendszernek egy neme nálunk is divatozik. Máskép áll a dolog oly államokban, hol úgymint Ausztriában, Olaszországban, Svájcznak legtöbb cantonjaiban, a részvénytársulatok keletkezése feltétlenül a kormány engedélyéhez van kötve. Ott ugyanis az államhatóság jogosítva van egy részvénytársulat alakítását minden indokolás nélkül egyszerűen megtagadni. Ily megtagadás pedig sokszor személyes vagy pártérdekből, vagy a pillanatnyi szükségnek mérlegbevetésből eredt. Kétséget nem szenved, hogy ily rendszer szükségtelen és szabad államra méltatlan gyámkodásra vezet és ennélfogva elvetendő. De az ellenkező szélsőségre vezetne azon eljárás, ha az állam általában nem törődve a társulási jog miképen leendő gyakorlásával, tudomást sem akarna magának szerezni a létesülő társulatokról, ezeket minden törvény és előfeltétel, minden szabály és rend nélkül keletkezni engedné. Azért is mindazon törvényhozások, melyek mint az angol, a franczia és a német, legutóbbi időkben az engedélyezési rendszerrel teljesen szakítottak, egyúttal a részvénytársulatokat szabályozó határozmányról gondoskodtak. Ha tehát leendő törvényhozásunk az engedélyezést általában úgy mint a jelenleg fennálló formában is meg akarja szüntetni, szükségképen meg kellene határoznia azon alapfeltételeket is, melyek alatt a részvénytársulat keletkezhetik és azon módokat kijelölnie, melyek szerint annak létesítése eszközölhető. E tekintetben három főpontot kellene szem előtt tartani: a) azon módot, mely szerint a társulati tagok szövetkeznek és az alaptőke beszereztetik (az aláírás.) b) a társulati tagok közt kötendő társulati szerződést, (az alapszabályt.) és c) azon tényt, mely által az alakult társaság az állam részéről mint létező jogi személy elismertetik. (A bejegyzés.) Ezen utolsó pont az, melyre a felvetett kérdés vonatkozik. E kérdés előzményei pedig abban rejlenek, hogy a törvényhozás az engedélyezési rendszertől eltér, és a részvénytársulatok keletkezését bizonyos előfeltételekhez köti, ezután pedig az állami hatóság elismerését a bejegyzés és ennek közzététele alakjában nyilvánítandónak kimondja. Tehát ezek szerint a kérdést helyesebben szövegezve, nem azon esetre: „ha a harmadik magyar jogászgyűlés elfogadná azon indítványt, hogy a részvénytársulatok alakításához állami engedély nem szükségeltetik,“ kellene egy bejegyzési hatóságról gondoskodni, mert ezen indítvány elfogadásával a bejegyzés szüksége általában még nincsen megállapítva és a jelenlegi bemutatási, vagy ha úgy tetszik engedélyezési rendszer még nincsen megszüntetve, hanem azon esetre kellene valamely hatóságot a bejegyzéssel megbízni, „midőn a törvényhozás a jelenlegi rendszer helyett a részvénytársulatok keletkezését bizonyos szabályokhoz kötve, minden ezen feltételek szerint keletkező részvénytársulat bejegyzését fogja elrendelni. Hogy pedig ezen hatóság választására nézve tisztába jöhessünk, kellő tájékozás végett meg kell fontolnunk, hogy miből álland annak teendője. Azon hatóság, melynek feladata leend egy keletkező részvénytársaságot mint újonnan létesítendő jogi személyt az állam nevében elismerni, és őt a jogi személyiséggel összekötött jogokkal felruházni, nem szorítkozhatik pusztán arra, hogy a nála bejelentett társulati czéget vagy alapszabályoknak czímzett valamely iratát egyszerűen egy könyvbe jegyezze, hanem hivatva van arra, hogy a törvényben a részvénytársulatokra nézve megszabott feltételek szigorú megtartása felett őrködjék. Mindenek előtt ugyanis meggyőződést tartozand magának szerezni arról, hogy a társulati alaptőke a részvényesek aláírásai által biztosíttatott. Ezután kellene a társasági alapszerződést, az alapszabályt átvizsgálnia. A hozandó új magyar kereskedelmi törvénykönyvben a részvénytársulati alapszabályoknak fő- és alapintézkedéseit kellene felsorolni és jelesen mindazon pontokat körülírni, melyek ily szerződés lényegéhez tartozván, okvetlenül felveendők, másokat, melyek a részvénytársulat természetével ellenkeznek vagy legalább káros befolyásúak lehetnek, és így kiszökübülendők, és ha mégis előfordulnának érvényteleneknek nyilvánítandók. Ha egyszer nálunk is egy ily szabatos és világos törvény létezik, az alapszabályok megvizsgálásánál csak arra kellene szorítkozni: váljon benn foglaltatik-e mindaz, amit a törvény az alapszerződés feltételének tekintvén, abban felemlítetni rendel, és nem találtatik-e abban oly intézkedés, mely vagy a részvénytársulatokról szóló vagy egyéb fennálló törvénnyel ellenkezik. Csak e feltétel alatt ismerheti el az illető hatóság az állam nevében a keletkező részvénytársulatot kellőleg alakoknak és valósággal létrejött jogi személynek és foganatosíthatja ennek bejegyzését. Miután a társulatnak mint jogi személynek keletkezése köztudomásra is hozandó, ezen bejegyzés kellőleg kihirdetendő. Hasonlóképen a társulati czélnak úgy az alapszabályoknak minden változása, nemkülönben a társulat feloszlatása is bejegyzendő és szintén közhírré teendő. Tekintve továbbá , hogy a társulatok fennállása valamint a részvényesek és a nagyközönségnek jogai csak akkor lesznek kellőleg biztosítva, ha a társulat ügyeiben a lehető legnagyobb nyilvánosság uralkodik, ezen nyilvánosság és az ellenőrködés pedig leginkább elérhető oly módon, ha a társulat jegyzőkönyvei és kimutatásai valamely közhatóságnál letétet vén, ott mindenki által megtekinthetők, ezen iratok őrzésével a bejegyzésre hivatott hatóságot kellene megbízni. Végre a társulat ügyeiben többnemü viszály és kétes eset fordulhat elő, melyben peren kívüli hatósági eldöntés szükséges, mely ügyekben szintén a bejegyzéssel megbízott hatóság járhat el legczélszerübben. Miután e szerint a bejegyzés módját és hatályát valamint a bejegyzéssel megbízandó közegek feladatát és teendőit, legalább fővonásaiban jeleztem volna,áttérhetek most már azon kérdés megoldására, hogy a bejegyzés eszközlésével mily hatóságot kellene megbízni? váljon Anglia példájára egy külön felállítandó közigazgatási hatóságot (office of register) vagy úgy mint Németországban az illetékes kereskedelmi törvényszéket? Egy külön közigazgatási hatóság mellett lehetne ugyan felhozni, hogy ennek központosítása folytán ott oly egyének nyernének alkalmazást, kik kizárólag ily bejegyzési ügyekkel foglalkozván, jártasabbak lehetnének a részvénytársulati ügyek megbírálásában, mint a többnemű és különböző természetű teendőkkel elfoglalt bírósági tisztviselők. De ezen egyetlen érv ellenében harczolnak sokkal több és fontossabb okok, melyek a bíróságok mellett felhozhatók. Jelesen: 1. A bíróságok a fennálló összes törvényeket, nevezetesen pedig a kereskedelemre és forgalomra vonatkozókat már a mindennapi gyakorlatból jobban és alaposabban ismeri mint a fennemlített, csupán a közigazgatás egyik ágával foglalkozó hivatal tisztviselői. Az előbbeniek tehát sokkal jobban fogják megítélhetni, vajon mily intézkedései az alapszabályoknak ellenkeznek a kereskedelmi és magánjogi törvénykönyv szabályaival vagy a perrend intézkedéseivel. 2. Egy országos bejegyzési hivatal vagy több hasonló hatóság közvetlenül állván a ministerium alatt, részvénytársulati ügyekben csak egy felfolyamodású hatóság maradna fenn, te