Magyar Themis, 1872 (2. évfolyam, 1-55. szám)

1872-06-11 / 24. szám

kai tekinteteknél fogva. Ha azonban a fe­­lebbezés megmarad jelenlegi terjedelmé­ben, rövid idő múlva lehetetlen lesz a kir. táblát központosított szervezetében fenn­tartani. De ha a felebbezés nagyobb mérv­ben megszoríttatik, akkor a törvényke­zés súlypontja túlnyomólag az első­ folya­­modása bíróságokban fog rejleni és ennél fogva a másodfokú törvényszéket meg le­het tartani a központon, minden esetre pedig elég lesz ha legfölebb két részre fog osztatni, mert a perek legnagyobb ré­sze nem fog többé feljönni a kir. táblához. A szóbeliség behozása által tehát elég lesz téve úgy az igazságügyi mint a poli­tikai szempontnak. A létesítéshez azonban szüksé­ges mindenek előtt az illető szakerők részéről komoly akarat, erélyes kez­deményezés és a tárgynak átgondolt és alapos előkészítése; e nélkül nem me­gyünk semmire; de ha ez meg lesz, akkor a törvényhozás már csak azért is, mivel a tárgy igen érzékeny gyakorlati kérdé­sekkel van kapcsolatban, sietni fog azt kereszetül vinni. Dr. Fayer László: 200 Véleményes indítványok a magyar jogászgyűlés állandó bizottsága által a f é. jogászgyűlésre kitűzött kérdések felett. Vélemény Dr. Schnierer Gyula osztálytanácsos úrtól Pesten, A magyar jogászgyülésnek állandó bizott­sága által kitűzött következő kérdés felett : „Ha a harmadik magyar jogászgyülés elfo­gadná a második jogászgyülésről fennmaradt azon indítványt, hogy a részvénytársulatok ala­kításához az állam engedélye nem szükségelte­tik : váljon a részvénytársulatok beiparozása és cuuek közzététele egy e czélra külön felállí­tandó közigazgatási hatóság (office of register) vagy pedig a kereskedelmi ügyekben bírásko­dásra hivatott rendes törvényszékek által volna eszközlendő?“ A kitűzött kérdésnek érdemleges tárgyalása előtt, úgy hiszem, nem leend felesleges, az en­gedélyezési s bejegyzési rendszer közti viszonyt körvonalazni és mindenek előtt a részvény­­társulatok alakítása körül nálunk még eddig divatozó eljárást pár sorban jelezni. Ugyanis a jelenleg érvényben levő 1840. XVIII. t. cz. szerint részvénytársaság alapítá­sához kívántatik, hogy az alapszabályok a hely­tartó tanácsnak (most a kereskedelmi ministe­­riumnak) mutattassanak be. Noha a törvény egyszerűen csak a bemu­tatást említi és bírálatról, átvizsgálásról és le­hető visszautasításról mit sem mond, mégis ezen intézkedésből oly gyakorlat fejlődött ki, hogy a ministerium a következő szempontokból vizsgálja a nála bemutattatott alapszabályokat: 1. Váljon hirnak-e általában oly szerkezet­tel és foglaltatnak-e azokban oly kimerítő sza­bályok, hogy azok a létesítendő társulat szá­mára alkalmas és kimerítő alapszerződésnek tekinthetők ? 2. Nem tartalmaznak-e a részvénytársula­tokról szóló fennt idézett vagy egyéb törvén­­nyel vagy törvényes rendelettel ellenkező in­tézkedést ? 3. Váljon oly társulat alapszabályai, mely a nagy közönséggel de nevezetesen a szegé­nyebb és az üzleti viszonyokba kevésbé ava­tott néposztályokkal lép érintkezésbe, mint pél­dául takarékpénztárak, biztosító intézetek sat. •— úgy vannak-e szerkesztve, hogy azok az il­lető társulattal üzleti viszonyba lépő feleknek a kellő megnyugtatást és a társulatra bízandó tőkékre nézve a legnagyobb biztosítékot nyújt­hatják ? Ha e három tekintetben nehézség fenn nem forog, az alapszabályok a bemutatási záradék­kal elláttatnak, a társulat megalakultnak tekin­tetik és az állam által létező jogi személynek elismertetik. Ezután történik csak az 1840. XVIII. t. cz. értelmében a váltótörvényszéki bejegyzés, mely alkalommal az illető kir. törvényszék a már hatóságilag jóváhagyott alapszabályok birála­­tába többé nem bocsátkozik. Ezen eljárás szoros értelemben vett enge­délyezésnek nem mondható ugyan, mert a mi­nisterium mihelyest a fennemlített feltételek­nek elégtéte tett, a társulat alakulását meg nem akadályozhatja, az alapszabályokat kénye kedve szerint vissza nem utasíthatja, hanem a társulatnak jogszerű keletkezését elismerni tartozik. De mindamellett tekintve a részvénytársula­tokról szóló 1840. XVIII. tcz. hiányosságát, va­lamint azon körülményt, hogy a fennemlített feltételek sem ezen sem más törvényben tüzete­sebben körülírva s világosan meghatározva nincsenek, tehát ily feltételek meghatározása és egyes esetre való alkalmazása mégis csak az illető miniszer belátásától függ, bízvást lehet ál­lítani, hogy a fennálló törvény hiányai és héza­gai folytán az engedélyezési rendszernek egy neme nálunk is divatozik. Máskép áll a dolog oly államokban, hol úgymint Ausztriában, Olaszországban, Svájcz­­nak legtöbb cantonjaiban, a részvénytársulatok keletkezése feltétlenül a kormány engedélyéhez van kötve. Ott ugyanis az államhatóság jogo­sítva van egy részvénytársulat alakítását min­den indokolás nélkül egyszerűen megtagadni. Ily megtagadás pedig sokszor személyes vagy pártérdekből, vagy a pillanatnyi szükségnek mérlegbevetésből eredt. Kétséget nem szenved, hogy ily rendszer szükségtelen és szabad államra méltatlan gyám­kodásra vezet és ennélfogva elvetendő. De az ellenkező szélsőségre vezetne azon eljárás, ha az állam általában nem törődve a társulási jog miképen leendő gyakorlásával, tudomást sem akarna magának szerezni a léte­sülő társulatokról, ezeket minden törvény és előfeltétel, minden szabály és rend nélkül ke­letkezni engedné. Azért is mindazon törvény­­hozások, melyek mint az angol, a franczia és a német, legutóbbi időkben az engedélyezési rend­szerrel teljesen szakí­tottak, egyúttal a rész­vénytársulatokat szabályozó határozmányról gondoskodtak. Ha tehát leendő törvényhozásunk az enge­délyezést általában úgy mint a jelenleg fenn­álló formában is meg akarja szüntetni, szükség­­képen meg kellene határoznia azon alapfeltéte­leket is, melyek alatt a részvénytársulat kelet­kezhetik és azon módokat kijelölnie, melyek szerint annak létesítése eszközölhető. E tekintetben három főpontot kellene szem előtt tartani: a) azon módot, mely szerint a társulati ta­gok szövetkeznek és az alaptőke beszereztetik (az aláírás.) b) a társulati tagok közt kötendő társulati szerződést, (az alapszabályt.) és c) azon tényt, mely által az alakult társa­ság az állam részéről mint létező jogi személy elismertetik. (A bejegyzés.) Ezen utolsó pont az, melyre a felvetett kér­dés vonatkozik. E kérdés előzményei pedig abban rejlenek, hogy a törvényhozás az engedélyezési rendszer­től eltér, és a részvénytársulatok keletkezését bizonyos előfeltételekhez köti, ezután pedig az állami hatóság elismerését a bejegyzés és ennek közzététele alakjában nyilvánítandónak ki­mondja. Tehát ezek szerint a kérdést helyesebben szövegezve, nem azon esetre: „ha a harmadik magyar jogászgyűlés elfogadná azon indítványt, hogy a részvénytársulatok alakításához állami engedély nem szükségeltetik,“ kellene egy be­jegyzési hatóságról gondoskodni, mert ezen in­dítvány elfogadásával a bejegyzés szüksége ál­talában még nincsen megállapítva és a jelenlegi bemutatási, vagy ha úgy tetszik engedélyezési rendszer még nincsen megszüntetve, hanem azon esetre kellene valamely hatóságot a bejegyzés­sel megbízni, „midőn a törvényhozás a jelenlegi rendszer helyett a részvénytársulatok keletke­zését bizonyos szabályokhoz kötve, minden ezen feltételek szerint keletkező részvénytársulat bejegyzését fogja elrendelni. Hogy pedig ezen hatóság választására nézve tisztába jöhessünk, kellő tájékozás végett meg kell fontolnunk, hogy miből álland annak teendője. Azon hatóság, melynek feladata leend egy keletkező részvénytársaságot mint újonnan lé­tesítendő jogi személyt az állam nevében elis­merni, és őt a jogi személyiséggel összekötött jogokkal felruházni, nem szorítkozhatik pusz­tán arra, hogy a nála bejelentett társulati czé­­get vagy alapszabályoknak czímzett valamely iratát egyszerűen egy könyvbe jegyezze, hanem hivatva van arra, hogy a törvényben a részvény­társulatokra nézve megszabott feltételek szigorú megtartása felett őrködjék. Mindenek előtt ugyanis meggyőződést tar­­tozand magának szerezni arról, hogy a társu­lati alaptőke a részvényesek aláírásai által biz­­tosíttatott. Ezután kellene a társasági alapszer­ződést, az alapszabályt át­vizsgálnia. A hozandó új magyar kereskedelmi tör­vénykönyvben a részvénytársulati alapszabá­lyoknak fő- és alapintézkedéseit kellene felso­rolni és jelesen mindazon pontokat körülírni, melyek ily szerződés lényegéhez tartozván, ok­vetlenül felveendők, másokat, melyek a rész­vénytársulat természetével ellenkeznek vagy legalább káros befolyásúak lehetnek, és így ki­­szökübülendők, és ha mégis előfordulnának ér­vényteleneknek nyilvánítandók. Ha egyszer nálunk is egy ily szabatos és világos törvény létezik, az alapszabályok meg­vizsgálásánál csak arra kellene szorítkozni: váljon benn foglaltatik-e mind­az, a­mit a tör­vény az alapszerződés feltételének tekintvén, ab­ban felemlítetni rendel, és nem találtatik-e abban oly intézkedés, mely vagy a részvénytársulatok­ról szóló vagy egyéb fennálló törvén­nyel ellen­kezik. Csak e feltétel alatt ismerheti el az illető hatóság az állam nevében a keletkező részvény­társulatot kellőleg alakoknak és valósággal lét­rejött jogi személynek és foganatosíthatja ennek bejegyzését. Miután a társulatnak mint jogi személynek keletkezése köztudomásra is hozandó, ezen be­jegyzés kellőleg kihirdetendő. Hasonlóképen a társulati czélnak úgy az alapszabályoknak minden változása, nemkülön­ben a társulat feloszlatása is bejegyzendő és szintén közhírré teendő. Tekintve továbbá , hogy a társulatok fenn­állása valamint a részvényesek és a nagy­kö­zönségnek jogai csak akkor lesznek kellőleg biztosítva, ha a társulat ügyeiben a lehető leg­nagyobb nyilvánosság uralkodik, ezen nyil­vánosság és az ellenőrködés pedig leginkább elérhető oly módon, ha a társulat jegyzőkönyvei és kimutatásai valamely közhatóságnál letétet vén, ott mindenki által megtekinthetők, ezen iratok őrzésével a bejegyzésre hivatott hatósá­got kellene megbízni. Végre a társulat ügyeiben többnemü viszály és kétes eset fordulhat elő, melyben peren kívüli hatósági eldöntés szükséges, mely ügyekben szintén a bejegyzéssel megbízott hatóság járhat el legczélszerübben. Miután e szerint a bejegyzés módját és ha­tályát valamint a bejegyzéssel megbízandó kö­zegek feladatát és teendőit, legalább fővonásai­ban jeleztem volna,áttérhetek most már azon kér­dés megoldására, hogy a bejegyzés eszközlésé­vel mily hatóságot kellene megbízni? váljon Anglia példájára egy külön felállítandó köz­­igazgatási hatóságot (office of register) vagy úgy mint Németországban az illetékes kereske­delmi törvényszéket? Egy külön közigazgatási hatóság mellett le­hetne ugyan felhozni, hogy ennek központosí­tása folytán ott oly egyének nyernének alkal­mazást, kik kizárólag ily bejegyzési ügyekkel foglalkozván, jártasabbak lehetnének a rész­vénytársulati ügyek megbírálásában, mint a többnemű és különböző természetű teendőkkel elfoglalt bírósági tisztviselők. De ezen egyetlen érv ellenében harczolnak sokkal több és fontossabb okok, melyek a bíró­ságok mellett felhozhatók. Jelesen: 1. A bíróságok a fennálló összes törvénye­ket, nevezetesen pedig a kereskedelemre és for­galomra vonatkozókat már a mindennapi gya­korlatból jobban és alaposabban ismeri­ mint a fennemlített, csupán a közigazgatás egyik ágá­val foglalkozó hivatal tisztviselői. Az előbbeniek tehát sokkal jobban fogják megítélhetni, va­jon mily intézkedései az alapszabályoknak ellen­keznek a kereskedelmi és magánjogi törvény­­könyv szabályaival vagy a perrend intézkedé­seivel. 2. Egy országos bejegyzési hivatal vagy több hasonló hatóság közvetlenül állván a minis­terium alatt, részvénytársulati ügyekben csak egy felfolyamodású hatóság maradna fenn, te­

Next