Magyar Themis, 1878 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1878 / 1. szám - Eszmék a büntetés végrehajtásának reformjához
jól tud imponálni, szellemi fölényénél fogva bíró és meghatalmazott egy személyben ő lesz. Ez a várva várt reform eredménye. Ahelyett, hogy a községi bíróság előtt a meghatalmazás általi képviselet a legszűkebb körre szoktatott volna és a törvény III. fejezetében szabályozott eljárásra több külföldi állam példája nyomán igen mérsékelt díjszabály állitatott volna fel, mely az ügyvédi képviseletet olcsóvá tehette, jobbnak tartatott kimondani a zugirászoknak: »szabad a pálya, legyetek meghatalmazottak«. Mert ma midőn a rendes biróságok a zugirászat özönének, az ügyvédi rendtartás ez iránti szabványa daczára, gátat nem tudnak vetni, senki sem fogja komolyan elhinni, hogy erre a községi bíró lesz képes. Tönkre lesz téve a bagatell bíróság által a vidéki ügyvédség nagy része, anélkül, hogy az igazságszolgáltatás magasabb érdeke javulna. A »minimis non curat praetor« régi római jogi elvet úgy látszik akként szándékoznak a bagatell-eljárásban érvényre juttatni, hogy szabad legyen mindenkinek a legalsóbb polgári igazságszolgáltatásra kénye-kedve szerint befolyást gyakorolni, csak azoknak nem, akik valamit a joghoz értenek. Telekkönyvi intézményünk zilált voltának mi más az oka, mint az, hogy kiszolgált káplárok, elcsapott írnokok, falusi kántorok és valamennyi községi jegyzők szerkesztik a telekkönyvvel kapcsolatos jogügyletekhez szükséges folyamodványokat és okiratokat s ezek hiányossága okozza azt, hogy összes bíróságaink telekkönyvi restantiákkal jó bőven évekre vannak ellátva. Sokkal veszélyesebb lesz azonban a zugirászat a bagatell eljárásban különösen a községi bíráskodásnál. Itten néhány krajczárért, mindenféle élelmiszerekből álló ajándékokért a felek arra fognak bedreszkoztatni, mit tagadjanak és mit állítsanak a leghatározottabb konoksággal a községi biró előtt, aki kivált a kisebb községekben nem a római pretorok jogi felfogásával fog bírni, hanem csak a jog azon fogalmával, melyről a büntető-törvényjavaslat általános tárgyalása alkalmával az mondatott «est jus quod natura omnia animalia docuit«. Minthogy a magyar zugirászat a »tiszteletdíj” tekintetében nem igen válogatós, előtte minden bir értékkel, ami használható. Az egyszerű falusi ember pedig mindig szívesen fogad tanácsot, amely oly egyéntől jön, akit maga magánál jártasabbnak tart. A községi bíráskodás minálunk tehát minden bizonynyal határozott ellentéte lesz a gyakorlati életben azon ideálnak, amelyet elérni szándékoltak. Lesz a szegény embernek igazságszolgáltatása, de sem olcsó sem jó, s így ebben sem az országnak sem a szegény embernek nem lesz köszönete. Nem akarjuk ezen elszomorító kép még több részleteit ecsetelni. Az ügyvédi kar és ennek felszólalásai az igazságügyi reform körül folytonosan hideg nagyúri lenézésben részesültek. Az ügyvédi kamarák mint független közegek arra is vannak hivatva, hogy az igazságügyi reform félszeg kinövései ellen nem csak az ügyvédi kar, de mindazok érdekeit is megvédjék, akik — és a jelen esetben ez Magyarország összes lakossága — ily alapjában eltévesztett intézkedések folytán kárt szenvedhetnek, amidőn az igazságszolgáltatásnak özönvíz előtti állapotba való helyezése által az ország reputatiója is kérdésbe jön. Elvárjuk, hogy az ügyvédi kamarák, a bécsi példán indulva, mielőbb bizonyságot teendenek arról, hogy az élénk érzés a kar és az ezzel kapcsolatos magasabb érdekek iránt bennük hathatós szószólóra talál, nehogy az mondassák: aki nem tartja érdemesnek érdekeire ügyelni, annak nincs szava akkor sem, ha azokban kára jut. Egy vidéki ügyvéd, büntetők megfenyítésénél nemcsak gondos súlyt fektet azoknak más gonosztevőktől való elkülönítésére, hanem főczélul a nevelést tűzi ki; indokolásában (109. lap) helyesen mondván • »különösen s kiválólag ezekre kellene irányulni a legfőbb s legnagyobb figyelemnek A fiatalkorú törvényszegőkre nézve a büntetés egyéb szempontjainak alá kell rendeltetni a javítás uralkodó szempontja alá, mind az ő érdekükben, mind az állam érdekében, miáltal magasan áll az 1843. büntető-javaslat felett, mely e tekintetben semmi megkülönböztető intézkedést nem tartalmaz. Tapasztalás szerint különösen a lopásnál s ily fele bűntetteknél nagy a fiatalkorú gonosztevők arányszáma, és statistikai adatok bizonyítják, hogy ezeknél legtöbb esetben a szülők romlottsága vagy hiánya, erkölcsi elhanyagoltság szülő okai a bűntettnek. Az ész és szív teljes elhanyagoltságában felnőve, társadalmi kötelességek ismerete, erkölcsi kötelék s vallási támasz nélkül zsenge gyermekkoruktól fogva az erkölcstelenség és a bűn iszapában gázolnak. — innét magyarázható Galgóczy állítása: »legerkölcstelenebb a legfiatalabb korár mi nálunk s másutt még ma is áll. Ezeknél legfontosabb a nevelés, vallási s erkölcsi javítás és munkára szoktatás, mert ezek javításánál ugyanaz áll, mi a sorvadás betegségénél, mely kezdetben nehezen felismerhető, de könnyen gyógyítható; idővel azonban könnyen felismerhetővé ugyan, de nehezen gyógyíthatóvá lesz. S épen itt, hol a feltételes szabadonbocsátásnak alapját képező javítási elv és társadalmi szempont döntő, épen itt nem nyújt az semmi segélyt. Itt volna szükséges kiválóan a fegyházbíráskodás intézménye, mert az ítélet által megállapított fogságidő rendszerint rövidebb, semhogy a büntetés végrehajtása érvényesíthetné nevelő s nemesbitő befolyását. Itt ezenkívül még más is okvetlenül szükséges. A fogságidő tartama rövid arra, hogy a henyéléshez s erkölcstelenségekhez szokott ujonct jobb útra téríttessék, de elég hosszú arra, hogy a tömlöcében a bűntett titkaiba beavattathassék, hogy szövetkezve tervezhessen jövőben elkövetendő merényleteket, hogy mint jól iskolázott, diplomáit gonosztevő kerüljön ki fogságából. S meddig fog az ilykér megbélyegzett, gyorsan szabadon bocsátott ifjú szabadságban maradni ? Az iparszerű zsebmetszők, a fegyházi törzslakosok statistikája szomorúan megfelel a kérdésre. M. D. Hill, volt birminghami bíró, azon helyes meggyőződésből indulva ki, miszerint a fiatal a b c-je a bűntettnek, épen a gyalázó s erkölcsrontó fogságbüntetés által hajtatik a bűntett pályájára. 1848 előtt állandóan azon praxist követte, hogy csekélyebb merényletekben bűnös fiatal gonosztevőket — miután külön javító intézet nem állott rendelkezésére — bezárás helyett becsületes polgárok őrizetére bízta, kik hajlandóknak nyilatkoztak ily fiatal emberek megőrzésére s foglalkoztatására. Tizenöt év múlva hivatalosan constatáltatott, miszerint azok között, kiket Hill ilykép tömlöcz helyett magánőrizetbe adott, aránytalanul kisebb volt a visszaesők száma, mint azon fiatal büntetők között, kik büntetésüket a börtönben töltötték ki. Ugyanezen egészséges gondolat jutott kifejezésre egy Londonban dívó sajátságos szokásban (City custom of apprentices). E szerint oly segédek, kik legelőször valamely csekély bűncselekményt követnek el, megdorgáltatnak, visszaesésnél minden további formaszerűségnélkül s mintegy titokban Bridewillban rövid időre bezá°ratnak. Sokan az ilykér megintett s titokban megbüntetett ifjak között elérték később az Alderman sőt a Mayor-tisztet Ez intézkedés oly fiatal egyénekre vonatkozik ugyan, kiknek előélete tiszta volt s kik nem mutattak erkölcsi romlottságot s azért fősúlyt fektet a nyilvános megszégyenítés erkölcstelenítő hatásának kikerülésére; de itt is érvényesül a büntetőjavaslat által elfogadott azon eszme, mely szerint a fiatal böntevők megfenyítésénél nem a megtorló igazság, hanem a czélszerűség legyen döntő. Még fontosabb e tekintet a nevelés nélkül nyomorban s bűnben felnőtt fiatal büntetőknél. Ennek helyes felfogása egy intézményt létesített, mely a fegyházjavítási törekvések legszebb vívmányát képezi: az állami javító intézeteket, országikkal alapon. BudapestMst^'^ *' ' korlátorsá válása M W Eszmék a büntetés végrehajtásának reformjához. V. A büntető-törvényjavaslat megfelel a humanismus s a helyesen felfogott bűnt. politika szellemének, midőn a fegyházreform legegészségesebb eszméjét elfogadva, a fiatalkorú