Magyar Turista Élet, 1937 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1937-01-10 / 1. szám
Künn .havas tájék. Téli hideg. Ilyenkor jól esik a meleg szoba ablakán kitekinteni a földet borító fehér lepelre. Város és falu, síkföld és hegyvidék, mező és erdő egyformán ragyog a téli napsugár özönében. A holdvilágos este sejtelmes hangulata, pedig mese után kívánkozik. Ilyennel tele van a messzi magyar föld. Mese lebeg számos életét vesztett ősi, várunk elmúlást hirdető romfalai felett. Kezdjük hát a mesével, amely elandalít és végezzük a valósággal, amely kiábrándít. A Bük magaslatairól lesiető, Hámornál nyaktörő ugrással a magasból mély szakadékba lezuhanó Szinva patak elcsendesedik, mikor a felső szurdokokból leérkezik a lapályba. Ahol ma barátságos házakkal, nagy gyártelepekkel van telehintve a termékeny völgy, ott réges-régen ritkán akadt ember; lakás. Kevés volt abban az időben is a magyar és még kevesebb lett a szörnyű tatárdúlás után. A szomszédságban messzire kellett elvándorolni. Abban az időben, amelyről történetünk szól, a Szinva csobogó partja közelében kis házikó állt. Hatalmas diófa terjesztette föléje védő lombozatát, óva azt esőtől, hótól, vihartól. Szorgalmas gazda élt benne gondos, munkás feleségével. A környék gabonával, vaddal, hallal bőven ellátta őket és a diófa elégséges gyümölccsel szolgált,egyik ősztől a másikig. .Erről a fáról Diósnak nevezte el a távoli környék népe az Istenfélő gazdát, kit egyébként hitbeli buzgóságáért és mindig segíteni kész jóságáért nagyon szerettek. Diós gazda álma Diós gazda egyszer álmot látott .Vastag ember jelent meg előtte s arra biztatta, menjen el Váradra. Ott majd találkoznak s megtudja tőle egy bizonyos hely titkát, ahol nagy kincs van elrejtve. Ebből a kincsből kis háza helyén szép várat építhet, ami már régi rejtett vágya volt és jómódú ember válhat belőle. Dióst nem hagyta nyugodni az álom, hosszú fárasztó gyaloglással lement Váradra. Elemózsiája útközben elfogyván, munkát ment keresni a piacra. És íme, csakugyan összekerült a megálmodott különös emberrel. Ez a város polgármestere volt, aki mikor Diós elmondta álmát, kinevette őt és tréfásan elbeszélte neki saját álmát. Ő meg egy kis házikóról és mellette nagy diófáról álmodott, amelynek gyökerei közt több láda kincs rejtőzik. Miután ő az álmokra, mit sem ad, ezt a kincset nevetve Diósnak ajándékozta. Diós azonban most még jobban hitt saját álmában és hazatért. Itt nehéz szívvel nekilátott, a munkának, kivágta az öreg diófát, felásta gyökérzetét és íme, valóban ,nagy kincsre akadt. Ezzel régi vágya is életre kelt: a közeli dombon várat épített, mely körül rövidesen falucska települt. Ezt a környék lakói Diósgyőrnek nevezték el s róla kapta nevét :a vár is. Egy másik rege Diósgyőr keletkezését a tatárjárás utáni időre teszi. Eszerint IV. Béla királyunk visszatérve az elpusztult országba, elvetődön a Szinva vidékére is. Itt egy hűséges, hazáját és királya szerencsétlenségét szívből sirató Péter nevű jobbágy házacskájába tért, pihenőre. A vendég távozásakor a jobbágy hallotta, amint a király igen dicsérte a környék szépségét,és azt a vágyát hangoztatta, hogy ezen a helyen, ha majd egyszer lesz rá pénze, várat építhessen. Péter is álmot látott és ez az álom azonos a fent elbeszélttel. A rege vége arnnyírban tér el a másikétól, hogy a jobbágy a kincsből felépített várat a királynak ajánlotta fel. Ez viszont a jobbágy hűségének jutalmául Pétert nemessé tette, egyben neki ajándékozta Győr várát 10 faluval egyetembe és elrendelte, hogy Péter neve ezentúl Diósy legyen és nemesi címerébe diófa foglaltassák. A vár története ‘Akár így volt, akár máskép: Diósgyőr esetében a a valóság, rendes szokásától eltérően, megelőzte a regét. "Ugyanis a jelenlegi diósgyőri vár helyén már a honfoglalás idejében volt egy földvár, amelyről korábban — az azóta már megdöntött — azt a nézetet vallották, hogy az az avarok munkája. Régi eredete mellett bizonyít Anonymusnak abbeli állítása, hogy a 12. század derekán itt állott Bors ivadékainak, a Miskolc nemzetségnek ős vára. Ezt a várat, amelynek neve eredetileg Nagyőr volt, a tatárjárás elpusztította. Azonban új birtokosa, az Ákos nembeli Erne bán, másikat épített helyette és ezt Újvárnak nevezték. Feljegyzéseink szerint már ebben az időben úgy volt megépítve, hogy IV. Béla felesége, Mária, királynő lakáshelyül választhatta s gyermekeivel együtt szívesen időzött benne. A várárok közelében magántelken álló ,(vagy talán már csak állott) óriási magasságú és dús lombozatos mogyoróidól ezt beszéli a hagyomány, hogy csemetéjét még Mária királynő ültette. A diósgyőri vár hadászati szerepet sohasem játszott. Sem kezdetben, sem később a török időkben, amikor végvár lett belőle. De mint királyi mulatólaknak változatos, története van, Ernő unokái fellázadtak Róbert Károly király ellen és ezért büntetésből 1316-ban összes birtokait elvesztették. Diósgyőrt Debreceni Dózsa erdélyi vajda, a későbbi nádor kapta. Nemsokára rá Erzsébet királyné, Nagy Lajos anyja vált az újvár tulajdonosává. Az ifjú Lajos király pedig nagyon meg- Turista Kárét, teát —► Tratelli Deisinger Dudapest, ív., rerencieh-tere 1. ’ XI. her. Horthy Hihlós út 4f. si. VJ HÓK: H., raarglt-hörut 58/D. :í MAGYAR-TURISTA ÍIIT 3