Magyar Turista Élet, 1942 (10. évfolyam, 1-22. szám)
1942-01-15 / 1. szám
X. évfolyam 1. szám Július-augusztus barába» egyszer Turisták Lapja , Tekintetes Szerkesztősége Bp. VIII« Jőssef-u 2?. Egye« «xámára 24 fillér 1942. január 15. MAGYAR TURISTA ÉLET A MAGYAR TURISTÁK, SZIKLAMÁSZÓK, BARLANGKUTATÓK, SÍELŐK, VIKENDEZŐK, ÜDÜLÖK, FÜRDÖZÖK, ÉS TURAEVEZŐSÜK FÜGGETLEN LAPU Megjelenik * MAGYAR TURISTA SZÖVETSÉG Csekkszámla szám KIRÁNDULÁS fi« TÚRA ÜGYEINEK MEGBÍZOTTJA 43.836 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., Hákcsi út 53, Telefon: 131—471). Vállaljunk munkát a Még nem tudni és még kevésbé látni, hogy miként alakul a magyar turisták, illetve a magyar turistaegyesületek s a Szövetség jövőbeni helyzete. Lapunk és mindazok, akik kifejezetten és kimondottan magának a turistaságnak magasztos és szép eszményeit szolgálták és szolgáljuk a jövőben is csak egy feladatunk lehet, továbbra is az igazi és nemes értelemben vetít turistaság érdekében munkálkodni. Bármint is alakuljon a helyzet, a turistaságot cserbenhagyni, turistaérdekek ellen cselekedni turistának nem lehet és nem szabad. Bizonyos, hogy lesznek, akik magától a turistaságtól is el fognak távolodni és számolnunk kell azzal is, hogy egy ideig visszaesés mutatkozik sportunkban. Ezek a meglátások arra ösztökéljenek minden magyar turistát, hogy a turistaság érdekében az eddiginél fokozottabb mértékben munkálkodjék és a jó ügyért az eddigi kényelmes álláspontját adja fel. Sportunk eseményeinek kívülről való szemlélését fel kell váltani a munkából való cselekvő részt kérésnek. Nem lehet egyetlen magyar turista számára sem közömbös, hogy miként és hogyan alakul sportunk ügye Turistáink legtöbbje megelégelte, hogy szabad idejében szögeseivel és hátizsákjával túrára indult. Távol tartotta magát mindattól, ami nyugalmát megzavarhatta volna és sem az egyesületi, sem pedig a szövetségi életben munkát vállalni nem volt hajlandó. Ez a felfogás, semmiesetre sem helytálló ma, amikor mindenkinek, akinek elhivatottsága van és teheti, kötelessége a közösség munkájába bekapcsolódni és részt kérni a turistaságra váró feladatok megoldásából . Jól tudjuk, hogy az orvoslásra váró bajok sorozata áll előttünk. Az utazás akadályai, a közlekedési eszközökön élvezett kedvezmények csökkentése, a mindinkább szűkebbre szoruló túralehetőségek feljarrt turistaság érdekében tája és mindaz, ami e kérdéssel összefügg, állandó tevékenységre késztet mindannyiunkat. A tilos területek felszabadítása, a szabadabb mozgási lehetőség biztosítása a turista és vadász érdekek összhangba hozása a másik nagy kérdés, illetve feladat, amelynek megvalósítása már most, de még inkább a jövőre bír óriási fontossággal. Az utánpótlás kérdésében is állandó figyelművel és éberséggel kell minden turistának őrhelyén lenni. Vannak jelenségek, amelyek megnyugtatóak és reményt keltőek, vannak azonban olyanok, amelyek arra engednek következtetni, hogy az ifjúság sorából egyáltalán nem, vagy csak igen kevés számban kaphatunk friss erőket, akik sportunknak nagyobb lendületet, erőteljesebb átütő erőt adnának. A szabadidőmozgalom szertefolyó, decentralizált, ellaposodó egy helyben topogása semmiképen sem nyugtathat meg bennünket turistákat. Sehol sem látjuk az elgondolás fő rugóját, hogy az egész héten zárt falak között tevékenykedő dolgozókat ráneveljék arra, hogy szabadidejüket távol munkahelyüktől, távol a várostól, künn a természetben a levegőn, a napfényben töltsék. Nincsen aki megfogja az erre rászorulóknak a kezét és kivezesse őket a Mindenható nagy templomába, illetve azokat, akik vállalkoznak erre a dicséretes munkára, nem engedik, hogy ilyen irányban tevékenykedjenek. A Magyar Turista Szövetség már évekkel ezelőtt megindított ezirányú munkássága nem talált megértésre az illetékes tényezők előtt és mindmáig nem adódott meg a lehetőség arra, hogy gyakorlatilag is tevékenykedhetne a szabadidőmozgalom helyes, cél és okszerű kiépítésében. A természetvédelem kérdése ugyancsak az a terület, amely egyetlen magyar turista előtt sem lehet kö-