Magyar Tűzoltó, 1953 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-01 / 1. szám

2 A NÉPEK KONGRESSZUSA A népek bécsi kongresszusa, amely új fejezetet nyitott az egész világot átfogó nem­zetközi békemozgalomban, kifejezésre juttatta a világ minden népének elszánt béke­akaratát és éles tiltakozását fejezte ki minden háborús agresszió és uszítás ellen. A béke­­mozgalom legjobb harcosainak hatalmas seregszemléje volt ez a kongresszus, amely a leg­különbözőbb politikai felfogású szervezeteket és áramlatokat egyesítette abban a nemes törekvésben, amely a háború megakadályozására és a béke megvédésére irányul. A bécsi kongresszus komoly tanulságok­kal szolgál a világ minden népe számára. A vita, amely ezen a kongresszuson elhang­zott, egységes eltökéltségről tanúskodik és azt bizonyítja, hogy minden becsületes, ha­ladó gondolkodású dolgozó ember véget akar vetni az erőszak politikájának. A béke­kongresszus kiváló szónokai, akik a földke­rekség minden nemzetiségét képviselték, egy­értelműen állapították meg, hogy az államok között nincsenek olyan ellentétek, amelye­ket megfelelő tárgyalások útján ne lehetne áthidalni. Minden szónok egyet akart: a béke megte­remtését és megszilárdítását. A kongresszus két történelmi jelentőségű kiált­ványt bocsátott ki. E kiáltványok a világ népeit harcba szólítják a béke megvédésére, az öt nagy­hatalom­ kormányát pedig arra szólítják fel, hogy üljenek le a tár­gyaló­asztalhoz a békeegyezmény megkötése érdekében. A népek hangja, a népek egységes akarata­­szólal meg e két kiáltványban. A világ népeihez intézett felhí­vás rámutat ara az óriási fele­lősségre, amely az öt nagyhata­lom kormányát a világbéke veszé­lyeztetése miatt terheli. A felhívás követeli, hogy Koreában haladék­talanul szüntessenek meg minden hadműveletet, mert mindaddig nincs lehetőség a megegyezésre, amíg békés falvak és városok dől­nek romba és ártatlan emberek vére patakokban folyik a harc­tereken. „Azonnal szüntessék meg a tüzelést Koreában!” — ez a fel­hívás a világ népeinek egységes követelését foglalja magában. A világ népeihez intézett felhívás ugyanakkor azt is követeli, hogy Vietnam­ban, Malájföldön, Laoszban és Kambodzsá­ban is szüntessék meg a hadműveleteket és vessenek véget minden erőszaknak, amely a jogos nemzeti függetlenségi moz­galmat el akarja fojtani. A népek béke­kongresszusának felhívása minden nép szá­mára követeli azt a jogot, hogy maga dönt­sön sorsáról és maga válassza meg élet­formáját, egyben megállapítja, hogy a béke legfőbb alapja: valamennyi állam nemzeti függetlensége. A­­békekongresszus teljes határozottsággal foglalt ál­lást minden faji megkülönböztetés ellen, amely sérti az emberi méltóságot és fokozza a háborús veszélyt. A felhívás rámutat a német és japán kérdés tárgyalások útján való békés megoldásának szükségességére is. Ez­zel kapcsolatban utal arra, hogy a legutóbbi háborúnak két tűzfészke új tűzvészt okozhat Európában és Ázsiában. Olyan békeszerző­désre van szükség, amely véget vet Japán megszállásának és lehetővé teszi a japán nép számára, hogy elfoglalja helyét a békés nemzetek közösségében. A legrövidebb időn belül meg kell kötni a békeszerződést az egy­séges és demokratikus Németországgal is, amelyben nem lehet helye az Európát sze­rencsétlenségbe döntő nácizmusnak és mili­­tarizmusnak. A világ népeihez intézett fel­hívás utal azokra a drámai beszámolókra, amelyek a baktérium-hadviselés szörnyűsé­geit tárták fel a világ közvéleménye előtt, kö­veteli az atomfegyver, a vegyi fegyverek, valamint a polgári lakosság kiirtására alkal­mas más hadieszközök feltétlen betiltását. Sürgeti a felhívás a különböző országok kö­zött az anyagi és kulturális javak cseréjének újból való akadálytalan megindulását és fel­hívja a világ minden becsületes dolgozójá­nak figyelmét az embereknek a békéhez való jogára. A népek bármilyen rendszerben élje­nek és bármilyen eszmének hódoljanak is, békében akarnak élni, ezért az ENSZ-t ismét a kormányok megegyezésének fórumává kell tenni. Az öt nagyhatalom kormányához külön fel­hívással fordult a népek bécsi kongresszusa. Ez a felhívás sürgető feladatnak jelöli meg, hogy a nagyhatalmak mondjanak le a nem­zetközi konfliktusok megoldásának erőszakos eszközeiről. Ez a felhívás hivatkozik arra a 600 millió aláírásra, amely azt követeli, hogy az öt nagyhatalom kezdjen tárgya­lásokat és kössön békeegyezményt egymással. Hangsúlyozza ez a felhívás, hogy a népek bécsi kongresszusa az emberiség akaratá­t fejezi ki, amikor ünnepélyesen felhívja az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, Anglia és Franciaor­szág kormányát, hogy kezdjék meg a tár­gyalásokat, amelyektől a béke sorsa függ. Az öt nagyhatalom közötti megegyezés, a békeegyezmény megkötése véget vet a nem­zetközi feszültségnek és a legnagyobb sze­rencsétlenségtől védi meg a világot. Ezt kö­vetelik a népek. A bécsi kongresszusnak a világ népeihez és az öt nagyhatalom kormányaihoz intézett felhívása visszhangra talált a világ minden részében. Az a lelkesedés, amely a kongresz­­szus tagjai között a határozatok meghozatala és kihirdetése után ujjongó egységbe tömö­rítette a világ népeinek küldötteit, ellenáll­hatatlan erővel árad szét a világ minden részébe. A bécsi kongresszus felkiáltása: „Egy a jelszónk — a béke —” mindenhova elhatol, ahol csak becsületes és dolgozó em­berek élnek. Joggal állapította meg Nitti, a kongresszus tanácskozásait bezáró szónok, hogy a kongresszusi küldöttek „jól dolgoz­tak ...” A világ népei nem kérik, hanem követelik, hogy a nagyhatalmak kezdjék meg a béke megmentését célzó tárgya­lásokat. A harc, amelybe a világ­mozgalom sok százmilliós tömegei kezdtek, hosszú és nehéz lesz. De a békeszerető népek végül is győz­ni fognak. A bécsi kongresszus munkája, állásfoglalásának egyöntetűsége, a felszólalásokban megnyilvánuló törhetetlen egység minden vá­rakozást felülmúlt. Andics Er­zsébet, az Országos Béketanács elnöke, aki a magyar küldöttség vezetője volt, beszámolójában a közvetlen élmény erejével állapí­totta meg, hogy Soha semmiféle kongresszus szó­noki emelvényét nem díszítette még ennyi ország jelvénye, mint a bécsi kongresszusét, amelyre olyan országok is elküldötték kép­viselőiket, amelyekben azelőtt a békemozgalom csak kezdetleges volt. De különösen nagy jelentőséget ad a bécsi kongresszus tanácskozásainak a Nemzet­közi Sztálin-díj kiosztása. Most harmad­szor került sor a béke ügyében kifejtett kiemelkedő szolgálatok elismerésére. A Nemzetközi Sztálin-díj híven tükrözi azt a megbecsülést, amelyet a nagy szovjet nép a béke bátor harcosai iránt érez és azt a szoros barátságot, amely a szovjet népet a békéért küzdő népekkel összeköti. E Sztálin díjak kiosztására olyan időben kerül sor, amikor a béke híveinek minden eddiginél nagyobb méretű és minden eddiginél jelentő­sebb tanácskozása zajlott le. Ez az időbeli egybeolvadás valóságos jelképe annak a rendkívüli megbecsülésnek, melyben a Szov­jetunió­ a béke világmozgalmat részesíti, a bécsi békekongresszus valóban a népek kongresszusa volt. A bécsi kongresszus tanulságaiból új erőt meríthetünk a szocializmus építéséért és a béke további megvédéséért folytatott küzdelmeinkhez. A termelő munkában, fegyelme­zettségben, továbbképzésben, a népi vagyon megőrzésében való helytállásunkkal munka­­hőstettekkel és békecselekedetekkel kell felelnünk arra a felhívásra, amelyet a népek bécsi kongresszusa a világ népeihez intézett. A világ népei győzni fognak, s ehhez a győze­lemhez nekünk, tűzoltóknak is hozzá kell járulnunk azzal, hogy „erős bástya" leszünk a béke reánk bízott szakaszán. A népek bécsi békekongresszusa 1952. december 12 Az elnökség és a terem.

Next