Magyar Tűzoltó, 1957 (9. évfolyam, 1-8. szám)
1957-05-01 / 1. szám
IX. évfolyam, 1. szám 1957. május hó MAGYARIÉTÜZOLTÓ A MAGYAR TŰZOLTÓSÁG TOLYOIRATA /A népért fűzőn-vízen át! |_________________) Tegyük egységessé és szilárddá testületünket! Tizenkét évvel ezelőtt, amikor a szovjet hadsereg kiűzte hazánk földjéről a német-fasiszta csapatokat, egyben megszűnt az elnyomás és féktelen terror uralma is és megszületett a lehetőség a népi hatalom megteremtésére. A szabadság és függetlenség légkörében — a kommunisták vezetésével — dolgozó népünk élt a lehetőségekkel, bátran hozzákezdett az alkotó munkához, melynek eredményeként Magyarország megszűnt a 3 millió koldus országa lenni és fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari országgá erősödött. A felszabadulástól eltelt 12 év eredményekben gazdag építő munkáját büszkén vallhatjuk a magyar nép legdicsőségesebb korszakának, hiszen ez a korszak emelte valóban emberi színvonalra a dolgozók életét. Ezt a békés, építő munkafolyamatot szakította meg a népi demokratikus rendszer megdöntésére indult roham 1956 október 23-án, amikor a belső ellenforradalmi erők — a nyugati imperialista körök támogatásával — harcba szálltak a szocialista vívmányok, a 12 év nagy alkotásainak megsemmisítéséért. Az ellenforradalmi erők által indított fegyveres támadás következtében rendkívül nehéz feladat megoldása várt a tűzoltóságra is — különösen a budapesti egységeinkre. Budapesten ugyanis igen sok tűzeset történt az ellenforradalmárok gyújtogatása és az általuk használt foszforos lövedékek nyomán. Ehhez járult még, hogy nemcsak a tüzek nagy száma, hanem jellegük és kiterjedésük is fokozta az oltási munkálatok nehézségeit. A tüzek nagy része áruházakban, üzletekben, középületekben keletkezett. A nagy kiterjedésű tüzek megfékezése és eloltása a budapesti tűzoltóság állományának becsületes helytállását követelte meg. Napokon és éjjeleken át — sokszor a legnagyobb fegyveres harcok közepette —, életüket nem kímélve vonultak egységeink, hogy mentsék az életeket és javakat, s védelmezzék népünk vagyonát. S a budapesti tűzoltók nagy része nem hátrált meg, teljesítette kötelességét s vonult, hogy munkájával segítsen a bajbajutott embereken és megmentse a tűz pusztításának szánt értékeket. S amint várható volt, vidéken is előbújtak a régi időkből ittmaradt, hatalmukat és birtokukat vesztett kardcsörtetők. Ők a termelőszövetkezeteket és állami gazdaságokat gyújtogatták, mintegy ezzel jelezve földvisszafoglalási törekvésüket és vágyukat. Az ellenforradalom szelleme — sajnos — oly sok hősies és önfeláldozó munka után is behatolt a tűzoltóság sorai közé. November első napjaiban egyre hallgatagabbak lettek a kommunisták, a becsületes parancsnokok és tűzoltók ugyanakkor egyre bátrabban és kezdeményezőbben léptek fel a sorainkban megbújt karrieristák és az ellenforradalommal szimpatizálók, akik elérkezettnek látták az időt, hogy a tűzoltóságon belül is bomlasszanak és fertőzzenek. Jónéhány egységünkön olyan „forradalmi bizottságok“ alakultak, amelyeknek tagjai mindent elkövettek, hogy zűrzavart, bizonytalanságot s a kommunisták és a becsületes elvtársak megfélemlítésének és üldözésének légkörét teremtsék meg. A „politikamentes tűzoltóság“ jelszavával és rafinált demagógiával akarták megtéveszteni azokat az elvtársakat, akik a fegyveres harcok idején pártunkhoz és dolgozó népünkhöz való ragaszkodásukról és hűségükről adtak fényes bizonyítékot. Az ellenforradalom rémuralma — bár nem tartott sokáig —a történelmünk leggyászosabb napjait jelentette. S a brutális gyilkosságok áldozatai és az ellenforradalom leverésében elesett hősök — vádolnak. Vádolják az árulókat, az uszítókat és az orvtámadókat, akik szennyet és piszkot, szenvedést és halált hoztak a felemelkedés útján járó magyar népre. Hála a szovjet katonáknak, mindazoknak, akik véget vetettek a gyilkosok és dögkeselyűk pünkösdi királyságának! Kis az élet újra megindult! Sajnos az ellenforradalom rendkívül súlyos anyagi és erkölcsi károkat okozott hazánknak. Éppen ezért nagyon fontos, hogy sokoldalúan és nagyon határozottan levonjuk a tanulságokat és tapasztalatokat minden területen — így természetesen a tűzoltóságon belül is. Az ellenforradalmi események egyik legfőbb tanulsága: erősíteni kell a párt vezető szerepét és egységét. Éppen ezért szükséges, hogy valamennyi egységünkön erős pártszervezet legyen. Lényeges viszont, hogy a pártszervezetek erejét ne a tagság létszámával mérjük, nincs tehát szükség a mindenáron való tagtoborzásra. Pártszervezeteinknek csak olyan kommunisták legyenek tagjai, akik a megpróbáltatás idején is hűek maradtak a párthoz, akik kiálltak a munkás-paraszt hatalom, a szocializmus építésének ügye mellett. Rendezni kell állományunkat és feltétlenül meg kell tisztítanunk sorainkat az ellenséges és az ellenforradalommal szimpatizáló elemektől, akik a nagy feladatok idején bomlasztották sorainkat és uszítottak. Egységessé és szilárddá kell tennünk testületünket! Oktassuk, neveljük állományunkat, hirdessük a marxista-leninista tanokat, mert csak ezek ismeretében lehetnek tűzoltóink hű őrei a szocialista építő munkának. Fontos, hogy egységeinken a pártszervezetek és a parancsnokok egymást segítve értékeljék az ellenforradalmi események időszakával kapcsolatosan az egységek munkáját, és kiállását. Egymást segítve magyarázzák meg az eseményeket és politikai kérdéseket, hogy ezek tisztázása nyomán felismerjék a tűzoltóság előtt álló feladatokat, megszilárdíthassák a fegyelmet és a parancsnokok tekintélyét, s megjavíthassák a tűzoltói szolgálatot. Fokozott éberségre van szükség a politikai munka és a szakmai munka területén is. Legyünk következetesek a tűzrendészeti hiányosságokkal szemben, mert ezzel nemcsak a tűzkeletkezési okokat szüntetjük meg, hanem egyben korlátozzuk az ellenség kártevő munkájának lehetőségét is. A fegyveres harcok idején dolgozó népünk megelégedését váltotta ki a tűzoltóknak a káreseteknél tanúsított bátorsága és hősies magatartása. Számtalan esetben megtörtént, hogy a mentési munkálatok lefejezése után fővárosunk dolgozói a helyszínen fejezték ki megelégedésüket és elismerésüket. Ezek a megnyilvánulások megteremtették annak a lehetőségét is, hogy egy szorosabb kapcsolatot építsünk ki a dolgozó tömegekkel. A dolgozók körében végzett rendszeres felvilágosító munka teremtheti csak meg a lehetőségét annak is, hogy az üzemekben és a községekben megerősítsük önkéntes tűzoltótestületeinket, hogy minél többen vállalják a tűz elleni védelem feladatainak rendszeres végrehajtását. De nemcsak szervezetileg kell megerősítenünk az önkéntes tűzoltóságot, hanem a velük való rendszeres foglalkozással és törődéssel el kell érnünk azt is, hogy ez a — több mint százezer főt számláló testület — is egységes és szilárd támasza és bázisa legyen népi demokráciánknak. Az ellenforradalom által okozott károk megszüntetése és a szocializmus építésének további feladatai parancsolólag megkövetelik a minden területen való, fokozottabb takarékoskodást. A tűzoltóság kezelésében és használatában rendkívül értékes felszerelések vannak — fontos tehát —, hogy ezeket a felszereléseket óvjuk és ápoljuk. Szakszerű karbantartással hosszabbítsuk meg élettartamukat, hogy az évenként rendelkezésünkre álló összeget ne csak a meglevő szereink pótlására, hanem valóban a tűzoltóság műszaki fejlesztésére fordíthassuk. A testületünk előtt álló feladatok végrehajtása egész állományunk bátor kiállását, becsületes munkáját igényli. Igyekezzünk éppen ezért munkánk legjavát adni e megtisztelő feladatok végrehajtásához. Csak így tehetünk eleget maradéktalanul pártunk és dolgozó népünk kívánságának és segíthetjük dolgozó népünket építő munkájában, s a munkás—paraszt hatalom megerősítésében és megszilárdításában.