Magyar Tűzoltó, 1957 (9. évfolyam, 1-8. szám)

1957-05-01 / 1. szám

IX. évfolyam, 1. szám 1957. május hó MAGYARIÉTÜZOLTÓ A MAGYAR TŰZOLTÓSÁG TOLYOIRATA /A népért fűzőn-vízen át! |_________________) Tegyük egységessé és szilárddá testületünket! Tizenkét évvel ezelőtt, amikor a szovjet hadsereg kiűzte ha­zánk földjéről a német-fasiszta csapatokat, egyben megszűnt az elnyomás és féktelen terror uralma is és megszületett a lehető­ség a népi hatalom megteremtésére. A szabadság és független­ség légkörében — a kommunisták vezetésével — dolgozó né­pünk élt a lehetőségekkel, bátran hozzákezdett az alkotó mun­kához, melynek eredményeként Magyarország megszűnt a 3 mil­lió koldus országa lenni és fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari országgá erősödött. A felszabadulástól eltelt 12 év eredményekben gazdag építő munkáját büszkén vallhatjuk a magyar nép legdicsőségesebb kor­szakának, hiszen ez a korszak emelte valóban emberi színvo­nalra a dolgozók életét. Ezt a békés, építő munkafolyamatot szakította meg a népi demokratikus rendszer megdöntésére indult roham 1956 októ­ber 23-án, amikor a belső ellenforradalmi erők — a nyugati imperialista körök támogatásával — harcba szálltak a szo­cialista vívmányok, a 12 év nagy alkotásainak megsemmisí­téséért. Az ellenforradalmi erők által indított fegyveres támadás kö­vetkeztében rendkívül nehéz feladat megoldása várt a tűzoltó­ságra is — különösen a budapesti egységeinkre. Budapesten ugyanis igen sok tűzeset történt az ellenforradalmárok gyújto­gatása és az általuk használt foszforos lövedékek nyomán. Eh­hez járult még, hogy nemcsak a tüzek nagy száma, hanem jel­legük és kiterjedésük is fokozta az oltási munkálatok nehéz­ségeit. A tüzek nagy része áruházakban, üzletekben, középüle­tekben keletkezett. A nagy kiterjedésű tüzek megfékezése és eloltása a buda­pesti tűzoltóság állományának becsületes helytállását követelte meg. Napokon és éjjeleken át — sokszor a legnagyobb fegyve­res harcok közepette —, életüket nem kímélve vonultak egysé­geink, hogy mentsék az életeket és javakat, s védelmezzék né­pünk vagyonát. S a budapesti tűzoltók nagy része nem hátrált meg, teljesítette kötelességét s vonult, hogy munkájával segít­sen a bajbajutott embereken és megmentse a tűz pusztításának szánt értékeket. S amint várható volt, vidéken is előbújtak a régi időkből ittmaradt, hatalmukat és birtokukat vesztett kardcsörtetők. Ők a termelőszövetkezeteket és állami gazdaságokat gyújtogatták, mintegy ezzel jelezve földvisszafoglalási törekvésüket és vá­gyukat. Az ellenforradalom szelleme — sajnos — oly sok hősies és önfeláldozó munka után is behatolt a tűzoltóság sorai közé. No­vember első napjaiban egyre hallgatagabbak lettek a kommunis­ták, a becsületes parancsnokok és tűzoltók­­­ ugyanakkor egyre bátrabban és kezdeményezőbben léptek fel a sorainkban meg­bújt karrieristák és az ellenforradalommal szimpatizálók, akik elérkezettnek látták az időt, hogy a tűzoltóságon belül is bom­lasszanak és fertőzzenek. Jónéhány egységünkön olyan „forra­dalmi bizottságok“ alakultak, amelyeknek tagjai mindent elkö­vettek, hogy zűrzavart, bizonytalanságot s a kommunisták és a becsületes elvtársak megfélemlítésének és üldözésének légkörét teremtsék meg. A „politikamentes tűzoltóság“ jelszavával és rafinált demagógiával akarták megtéveszteni azokat az elvtár­sakat, akik a fegyveres harcok idején pártunkhoz és dolgozó né­pünkhöz való ragaszkodásukról és hűségükről adtak fényes bi­zonyítékot. Az ellenforradalom rémuralma — bár nem tartott sokáig —a történelmünk leggyászosabb napjait jelentette. S a brutális gyil­kosságok áldozatai és az ellenforradalom leverésében elesett hő­sök — vádolnak. Vádolják az árulókat, az uszítókat és az orv­támadókat, akik szennyet és piszkot, szenvedést és halált hoz­tak a felemelkedés útján járó magyar népre. Hála a szovjet ka­tonáknak, mindazoknak, akik véget vetettek a gyilkosok és dög­keselyűk pünkösdi királyságának! Kis az élet újra megindult! Sajnos az ellenforradalom rendkívül súlyos anyagi és erkölcsi károkat okozott hazánknak. Éppen ezért nagyon fontos, hogy sokoldalúan és nagyon határozottan levonjuk a tanulságokat és tapasztalatokat minden területen — így természetesen a tűzoltó­ságon belül is. Az ellenforradalmi események egyik legfőbb tanulsága: erő­síteni kell a párt vezető szerepét és egységét. Éppen ezért szük­séges, hogy valamennyi egységünkön erős pártszervezet legyen. Lényeges viszont, hogy a pártszervezetek erejét ne a tagság lét­számával mérjük, nincs tehát szükség a mindenáron való tag­toborzásra. Pártszervezeteinknek csak olyan kommunisták le­gyenek tagjai, akik a megpróbáltatás idején is hűek maradtak a párthoz, akik kiálltak a munkás-paraszt hatalom, a szocializ­mus építésének ügye mellett. Rendezni kell állományunkat és feltétlenül meg kell tisztí­tanunk sorainkat az ellenséges és az ellenforradalommal szim­patizáló elemektől, akik a nagy feladatok idején bomlasztották sorainkat és uszítottak. Egységessé és szilárddá kell tennünk testületünket! Oktassuk, neveljük állományunkat, hirdessük a marxista-leninista tanokat, mert csak ezek ismeretében lehet­nek tűzoltóink hű őrei a szocialista építő munkának. Fontos, hogy egységeinken a pártszervezetek és a parancs­nokok egymást segítve értékeljék az ellenforradalmi események időszakával kapcsolatosan az egységek munkáját, és kiállását. Egymást segítve magyarázzák meg az eseményeket és politikai kérdéseket, hogy ezek tisztázása nyomán felismerjék a tűzoltó­ság előtt álló feladatokat, megszilárdíthassák a fegyelmet és a parancsnokok tekintélyét, s megjavíthassák a tűzoltói szolgá­latot. Fokozott éberségre van szükség a politikai munka és a szak­mai munka területén is. Legyünk következetesek a tűzrendészeti hiányosságokkal szemben, mert ezzel nemcsak a tűzkeletkezési okokat szüntetjük meg, hanem egyben korlátozzuk az ellenség kártevő munkájának lehetőségét is. A fegyveres harcok idején dolgozó népünk megelégedését váltotta ki a tűzoltóknak a káreseteknél tanúsított bátorsága és hősies magatartása. Számtalan esetben megtörtént, hogy a men­tési munkálatok l­efejezése után fővárosunk dolgozói a helyszí­nen fejezték ki megelégedésüket és elismerésüket. Ezek a meg­nyilvánulások megteremtették annak a lehetőségét is, hogy egy szorosabb kapcsolatot építsünk ki a dolgozó tömegekkel. A dol­gozók körében végzett rendszeres felvilágosító munka teremt­heti csak meg a lehetőségét annak is, hogy az üzemekben és a községekben megerősítsük önkéntes tűzoltótestületeinket, hogy minél többen vállalják a tűz elleni védelem feladatainak rend­szeres végrehajtását. De nemcsak szervezetileg kell megerősíte­nünk az önkéntes tűzoltóságot, hanem a velük való rendszeres foglalkozással és törődéssel el kell érnünk azt is, hogy ez a — több mint százezer főt számláló testület — is egységes és szilárd támasza és bázisa legyen népi demokráciánknak. Az ellenforradalom által okozott károk megszüntetése és a szocializmus építésének további feladatai parancsolólag megkö­vetelik a minden területen való, fokozottabb takarékoskodást. A tűzoltóság kezelésében és használatában rendkívül értékes fel­szerelések vannak — fontos tehát —, hogy ezeket a felszerelé­seket óvjuk és ápoljuk. Szakszerű karbantartással hosszabbítsuk meg élettartamukat, hogy az évenként rendelkezésünkre álló összeget ne csak a meglevő szereink pótlására, hanem valóban a tűzoltóság műszaki fejlesztésére fordíthassuk. A testületünk előtt álló feladatok végrehajtása egész állo­mányunk bátor kiállását, becsületes munkáját igényli. Igyekez­zünk éppen ezért munkánk legjavát adni e megtisztelő feladatok végrehajtásához. Csak így tehetünk eleget maradéktalanul pár­tunk és dolgozó népünk kívánságának és segíthetjük dolgozó népünket építő munkájában, s a munkás—paraszt hatalom meg­erősítésében és megszilárdításában.

Next