Magyar Tűzoltó, 1958 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1958-09-01 / 9. szám

letartóztatták a radari tűzvész okozóit A „Sztálinvárosi Hírlap”-ban olvastuk, hogy letartóztatták Várszegi István autószerelőt és Kármán Gábor műhelyfőnököt, akik elsősorban felelősek voltak az AKÖV radari telepein keletkezett tűzvészért. Várszegi hegesztési munkát végzett a telepen anélkül, hogy az ehhez szükséges képesítéssel rendelkezett volna, és ráadásul a munkapad alatt benzint is tartott, amely a kipattanó szikrától meggyulladt. Először egymaga akarta eloltani a tüzet egy kézioltóval, de mivel annak használatát nem ismerte, a tűz hamarosan tovább terjedt. Ekkor több dolgozótársa sietett segítségére, s látszólag el is oltották a tüzet. Kiderült azonban, hogy mégis csak jobb lett volna idejében értesíteni a tűzoltóságot, mivel a lángok újból felcsaptak s pusztítottak a műhelyben. A kivonult tűzoltóság már nem tudta megakadályozni, hogy tetemes kár keletkezzen, mert a gyors beavatkozást az is akadályozta, hogy a tűzcsapok közül mindössze egy volt használható. Várszegivel együtt őrizetbe vették a felelőtlen műhelyfőnököt, Kármánt is, mivel elmulasztotta a tűzvédelmi előírások végrehajtásának ellenőrzését, s — felelőtlensége következtében — egy ízben már keletkezett tűzeset a vállalatnál. Az Urányi—Fábián kettős a győzelmi emelvényen SPORT Megszerették a sportot Gyakran láttam — és sajnos, időnként még ma is látok — olyan tűzoltókat, akiket egy-egy kiadósabb gyakorlat vagy valamely nagyobb tűzeset oltásában való részvétel annyira kifáraszt, hogy egy időre szinte alkalmatlanokká válnak a nagyobb erőkifejtést igénylő újabb feladatok végrehajtására. Pedig a kellő ruganyosság, valamint a jó erőnlét és az állóképesség mindennapi munkánk eredményes elvégzésének nélkülözhetetlen előfeltétele. Bizonyára ez a felismerés vezette felettes szerveinket, amikor a tűzoltóegységeken is elrendelték a kötelező testnevelési foglalkozások megszervezését. A következőkben szeretném röviden ismertetni, hogyan hajtottuk végre megyénk területén az ezzel kapcsolatos utasításokat és hogyan szerettettük meg a sportolást a beosztottakkal. Azzal kell kezdenem, hogy a szolgálati és kiképzési előadók részére rendezett sporttanfolyamon rendkívül sok hasznos útmutatást kaptunk. Hogy a tanultakat minél eredményesebben valósíthassuk meg a gyakorlatban, a megye területén szolgálatot teljesítő őrségparancsnokok részére háromnapos tanfolyamot rendeztünk, s ezen igyekeztünk megismertetni őket feladataikkal. Eleinte több elvtársunk csak kelletlenül, vonakodva hajtotta végre a kötelező testneveléssel kapcsolatos intézkedéseket. Éppen ezért nagyon örültünk annak, amikor Micskó ezredes elvtárs meglátogatott bennünket. Ezredes elvtárs az alosztály beosztottaival folytatott beszélgetés alkalmával — többek között — elmondotta, hogy személyesen is meggyőződött arról, milyen nagy gondot fordítanak a nyugati kapitalista országokban a tűzoltók rendszeres testnevelésére. A beszélgetésnek természetesen hamarosan híre ment, s most már az eddig kétkedő elvtársak is belátják: ha a tőkés országokban ilyen komolyan foglalkoznak ezzel a kérdéssel, akkor mi sem lehetünk közömbösek az iránt, vajon tűzoltóink rendelkeznek-e a munkájuk végzéséhez elengedhetetlenül szükséges fizikai adottságokkal. Ami a továbbiakat illeti, már a kezdet kezdetén tapasztaltuk, hogy a sablonos és állandóan ismétlődő gyakorlatok előbbutóbb unalmassá válnak. Éppen ezért igyekeztünk változatos sportolási lehetőségeket teremteni. Így pl. a hódmezővásárhelyi alosztályon mászórudat, mászókötelet és gyűrűt is találhatunk, sőt több alosztályon távol- és magasugró pályákata építettek. A sportolási lehetőségek megteremtésével megnövekedett a sportolás iránti kedv is. Még az olyan tűzoltók is megszerették a rendszeres sportolást, akikről köztudomású volt, hogy csak azért vesznek részt a foglalkozásokon, mert nem kívánnak szembeszegülni a paranccsal. Előfordultz, hogy az egyik alosztályon még este 10 óra tájban is alig lehetett „elzavarni” ” az elvtársakat a gyűrű mellől, örvendetes, hogy lassanként kialakult az egymás közötti vetélkedés is, s több egységünkön kisebb háziversenyeket is rendeztek. Munkánk eredménye hamarosan megmutatkozott. A BM alapfokúbajnokságon pl. személyi állományunknak kb. 70 százaléka vett részt, s örvendetes tényként könyvelhetjük el azt is, hogy 5 egységünknek önálló röplabda-csapata van. A megyei bajnokság első három helyezettjét érmekkel és oklevelekkel jutalmaztuk. A sportmunka eredményesebbé tétele érdekében valamennyi egységünkön sportbizottságokat alakítottunk, melyeknek az alosztályparancsnokok az elnökei, s az őrségparancsnokok is részt vesznek a bizottságok munkájában. A megyei tűzoltóversenyen került sor annak eldöntésére, hogy megyénk tűzoltói közül kik a legügyesebbek a rohampályán. Hatalmas küzdelem döntötte el az elsőséget, s a hódmezővásárhelyi Szabó Kálmán szky. lett a „bajnok“ a makói Balogh László tv. és a szegedi Paksi József tv. term. előtt. A győzteseket az osztályparancsnok elvtárs pénzjutalomban részesítette, illetve oklevéllel tüntette ki. Örömmel számolhatok be arról is, hogy ma már 36 fős tornacsapatunk van, amely — reméljük — hamarosan komoly erőt képvisel majd. Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy rendkívül sokat várunk őrségparancsnokaink további eredményes munkájától. Reméljük, hogy személyes példamutatásukkal a jövőben is hozzájárulnak ahhoz, hogy valamennyi tűzoltó megszeresse a sportolást. Ehhez azonban arra is feltétlenül szükség van, hogy az eddiginél jóval nagyobb anyagi támogatásban részesítsenek bennünket. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy elvtársaink elzárkóznak egy- egy sportfelszerelés megvételétől, azt azonban mindenki beláthatja, hogy úgy még egyáltalán nem oldottuk meg ezt az őszintén szólva nagyon fájó problémát. Éppen ezért arra kérjük az illetékeseket, gondoljanak ránk, tűzoltókra is, és ne legyenek olyan szűkmarkúak velünk szemben, mint eddig, hiszen a mi testületünkben igazán nem öncél a sportolás, hanem mindennapi munkánk fontos előfeltétele. Zsoldi István tű. fhdgy., Szeged Tűzoltók a viág-és Európabajnokságokon A prágai kajak- és kenuvilágbajnokságon ragyogó győzelmet aratott az Urányi—Fábián-kettős, melynek egyik tagja — Urányi János — „civilben“ tűzoltószázados. Urányi elvtársék ezzel a győzelmükkel, melyet egyébként a 10 000 méteres kajak-kettősben szereztek, bebizonyították, hogy mit sem veszítettek tudásukból a Melbourne-i olimpia óta, melyen — mint ismeretes — olimpiai győzelmet szereztek. Szentgáli Lajos tv. szzds. elvtárs — sajnos — nem a várakozásnak megfelelően szerepelt a stockholmi Európa-bajnokságon. Elért eredményével azonban így is feltétlenül elégedettek lehetünk, mert a 800 méteres síkfutás döntőjében igen jó időeredménnyel végül is sikerült kiharcolnia az értékes negyedik helyezést. Gábor Tamás tü, hdgy elvtárs nemrégiben Philadelphiában szerepelt, ahol kitűnő vívásával nagy része volt abban, hogy a magyar párbajtőr-csapat bejutott a világbajnokság döntőjébe, s ott megszerezte az igen előkelő második helyezést. A magyar válogatott párbajtőr-csapat. (Balról a negyedik Gábor)