Magyar Ujság, 1871. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1871-01-15 / 12. szám
12-ik szám. Vasárnap, január 15. V-ik évfolyam 1871. Előfizetési ar 3a o 1 y be » Egész évre 2 ft —kr. Fél én-» 1„ — „ Negyedévre 5 „ — Egy hóra . 1 ,, 70 „MAGYAR ÚJSÁGr ^zercesztős^ffi iroda : Megyeház-utcza 8-ik szám földszint, hova a lap bértartalmára vonatkozó minden iratok úgyszintén az előfizetési pénzek intézendők. Levelek s kéziratok vissza nem adatnak. Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogadtatnak el. • hhidetések: egyedül csak Neumann B. I-se magyar hirdetés ügynökségi irodájába, kigyó-utcza a. sz. vagy annak helyettesének Leopold Miksának adandók át. Beigtatási díj : 8 hasábos Petitsor 1 szeri beigtatásnál 12 kr. többszörinél 9 kr. Bályegd. minden beigtatásért 30 kr. A nyilttérben 5 hasábos Petitsor 25 kr. Egyes példány ára 0 kr. Előfizet évi ar v i ci é fc e an«. Egész évre . 0 ft —král évre .1 „ Negyedévre 5 „ ,. Egy hóra . 1970 „ Előfizetési felhívás MAGYAR ÚJSÁG 1871-ise évi folyamára. 1 évre: január—decz. 20 frt V2 évre: január—jun. 10 frt V4 évre: január—márcz. 5 frt 2 hóra: január—febr. 3 frt 40 kr. 1 hóra (mindig a hó 1-ső napjától számitv.!) . 1 frt T0 kr Egyes előfizetések után százalékot nem adunk. Tíz előfizető után egy tiszteletpéldány vagy annak értéke jár. Ess®“- Kérjük a neveket, lakhelyet, valamint az utolsó postát tisztán kiírni. Az előfizetési pénzeket postautalvány útján kérjük a „Magyar Ujság“ szerkesztőségének (Pest, megyeház n czíre) beküldeni. „Magyar ijság“ kiadóhivatala. A d a k 0 z á s 0 k. A franczia sebesültek számára szerkesztőségünkhöz beküldtek Csiki Sándor országgyűlési képviselő az egri „egyetértő polgári társulatitól 5 frtot, továbbá Urházy Antal néptanító Zoványból (Kraszna megye) 1 frtot. Mindkét adományt átküldtünk kézbesítés végett az „Ellenőr“ szerkesztőségéhez. Pest, január 14 Chanzy le Mans-t odahagyva, a legjobb rendben s üldözés nélkül Lenaiba visszavonult. A négy napi harcrokban a poroszoknak nagy veszteségeik voltak : a francziák le Manst csak több órai elkeseredett kar ezután hagyták oda. Ennyi az, amit magán tudósításokból a franczia nyugati s Frigyes Károly hadseregei közt folyt legutóbbi csata eredményéről tudni lehet. Hivatalos tudósítás egyik táborból sem érkezett, a porosz távirat pedig oly hiányos, hogy az abban mondottak iránt támadt kételyt csak a későbbi tudósítások fogják eloszlatni. Miután csupán magánhírekre vagyunk utalva, megemlítjük azt is, mely szerint a franczia nyugati hadsereg — állítólag — teljes felbomlásban lenne. Chanzyt Le Mansnál majd elfogták. Temérdek készlet vétetett el, ami Párisba volt szánva. Ugyancsak ezen forrás szerint Párist tegnap az óriás-mozsarakból kezdték lődözni. Issy erőd szétromboltatott. Szinleg kezdik azt a francziák odahagyni. Mint hírlik, Trochu hajlandóságát fejezte volna ki, a parancsnokságot Vinoynak átadni. A 2-ik pomerániai hadtest egyesült a vogesi hadakkal. Ha e hírek valósulnak, úgy az előny, melyet a francziák néhány nap előtt keleten nyertek, nyugaton csakhamar ellensúlyozva lett. A németek máris oly előkészületeket tesznek, mintha a háború nem sokára befejeztetnék s a béke iránt is nagyobb hajlandóságot mutatnak, miután a semlegeseknek megengedtetett volna, hogy Versaillesban a béke közvetítést megnyithatják. Kilátásba van helyezve, hogy a porosz felelet Beust jegyzékére a legközelebbi napokban fogna közzététetni. A jegyzék, jan. 8-tól keltezve, a Beust jegyzékében mondottakhoz csatlakozik s roppant udvarias szavakban fejezi ki a király megelégedését a császár magasztos s jóakaró érzelmei iránt. Végezetül azon reményét fejezi ki, hogy jövőre a viszonyok a két állam közt a legbarátságosabbak leendőnek, hogy ilyen legyen, erre nézve számos alkalom kínálkozik. Ha csak ennyi lesz benne, Bismarck a „német birodalmi kancellár“ czímet eléggé megérdemelte, melyet a jövőben használni fog, miután a sok szóból álló, de azért semmit sem mondó jegyzékek gyártásában pedig eddig senki sem múlta fölül. Mint állítják Ausztria a londoni konferenczián békeközvetítési ajánlatot fog tenni s ezt Poroszország nem fogja ellenezni. A spanyol király uralkodásának első ténye az, hogy Prim marsal özvegye herczegi czímet kapott, s maga, leánya s ennek utódai elsőfokú grandi méltóságra emeltettek, a Los Castillejos marquiság, jelenleg a fiatal Prim tulajdona, szintén grandi ranggal ruháztatott föl. Magyar hadsereg a papiroson. A képviselőház legközelebbi hétfőn kezdi meg „a magyar sorhadi csapatokhoz és a hadi tengerészeihez 1871 -ik évben kiállítandó újoncz és póttartaléki jutalékok megajánlása tárgyában előterjesztett 543. számú törvényjavaslat tárgyalását. Mint hírlapírók és így a napi eseményeknek hivatott megfigyelői, kötelességünknek ismerjük egyet mást e kérdéssel szemközt, habár bizonyos politikai madártávlatból is, elmondani. Mert nem késünk ugyan kinyilatkoztatni, hogy a központi bizottságnak e kérdéssel szemben tanúsított eljárását az adott körülmények között, tudniillik az osztrák és magyar hadseregnek ténylegesen közös volta mellett, csak helyeselni tudjuk, habár a sokat szellőztetett módosításnak semmi gyakorlati értelmét nem látjuk. Ha a központi bizottság módosításának kedvezni fog a siker, lesz magyar hadseregünk a papiroson, de megmarad mellette, hogy kiáltón hirdesse a két heterogén és mégis egymás mellé erőszakolt elemnek természetszerű incompatibilitását , az 1868. XL. törvényezikk is. Mig ez a törvényezikk fönáll s átalában mig a hadügy csak annyiban lesz tulajdona Magyarországnak, hogy propter formám évenkint megajánlhatja a már tiz évre praeliminált véradót — addig minden oly inditvány , mint az osztályokban ezúttal többségre jutott, nem más mint oly vágyaknak galvanizálása, melyekről mindenki tudja, hogy elérhetlenek. Változtassák meg az úgynevezett „ldegyezési“ törvénynek e szakaszait, adják vissza az országnak az önrendelkezési jogot saját vére fölött, jöjjön a magyar katona haza, viselje zászlóján,kardbojtján az ország színeit, esküdjék föl a magyar alkotmányra — s aztán nevezzék nem bánjuk magyar sor hadnak, vagy még ennél is jelentéktelenebb valaminek, — de hogy magyar hadseregnek mondjuk azt a katonaságot, melynek másodsorban főura a Magyartországnak nem felelős közös hadügyminiszter, elsősorban az osztrák császár, melyet szívvonzalmának érvényesítésétől erőszakosan eltaszít az osztrákcsászár kezeibe letett eskük ekben, igaza van a kisebbségben maradt deákpárti osztályok külön véleményének, sok a keserű gúny. Praktikus haszna tehát e módosításnak (ha t. i. keresztül megy) nem lesz semmi, valamint nem lett volna, ha az ellenzéknek ugyancsak e positiót már két év előtt sikerül vala bevennie — de van elvi haszna s pedig kétoldalú; ezt eltagadni, vagy elvitatni nem lehet. Első haszna azon jelenségben nyilvánul, hogy sokan azok közül, kik már két alkalommal segítették a kormányt e kérdésben leszavazni az ellenzéket, ma csatlakoztak az ellenzékhez. Pedig az Ausztria és Magyarország közti viszony ez idő alatt külsőleg, tehát szemmel láthatólag nem változott semmit, de belsőleg annyira változott és oly irányban fejlődött, melyet veszedelmesnek ismert föl maga a különben éles látásról nem igen vádolható jobboldal. Ezt föl kell tennünk, különben ismét igazat adva a kisebbségi különvélemény előadójának, „erős következetlenségi vád“ sújtaná azokat, kik ugyanazon adott körülmények közt kétszer egyet s ugyanazt, de már harmadszor annak homlokegyenest elhptkezőjét teszik. Második és pedig közvetett haszna e módosítás színre vergődésének azon őszinte vallomásban rejlik, melyre a jogfeladásokban megcsontosult miniszteriális párt e nem várt fordulat következtében magát kényszeritve látta. E vallomás a kisebbségi különvélemény szövegéből szó szerint idő UTO .A következő : „A hadsereg közös, melynek a magyar hadsereg kiegészítő része ; — nem külön álló, nem önálló lett; s utonczokat tehát a magyar sorhadi csapatokhoz és hadi tengerészeihez, mint törvényünk szerint létezőkhez adhatunk, de egy nem létező külön hadsereghez senkit se sorozhatunk be.“ A mit e szavaival önt poharunkba a miniszteriális párt, ez már csakugyan tiszta bor. Ez a nyilatkozat meg fogja kissé pirítani az egész pártot, szégyenítő világításban tünteti föl politikai helyzetünket úgy, mint a magyar nép részéről hozott teenetes áldozatok botrányosan silány eredményét, de legalább igaz. Ha te téren halad a kormány tovább is, legalább megtudja Magyarország népe, hová kell reducálnia miniszterelnökének eme fennen hirdetett igéit: „A nemzet minden kívánsága teljesült.“ Hollós László. — A közalapok és alapítványok megvizsgálására kiküldött bizottság ma tartotta alakuló gyűlését, melyben az idő közben miniszterré lett kineveztetése folytán lemondott Szlávy József helyébe, elnökké megválasztotta Nyáry Pált. Ez is egy vívmánya az ellenzéknek. Hiteles kutforrásból értesülünk,miszerint Andrássy Gyula miniszterelnök elhatározó : a magyar hadsereg vagy hadcsapatok cím feletti kérdésből kabinet-kérdést csinálni. A magyar kormány és törvényhozás nemzetgazdasági politkája. ii. Belső viszonyainkra nézve még inkább sérelmes a magyar kormány s törvényhozás azon politikája,miszerint Magyarország nemzetgazdasági érdekeit alárendeli az osztrák pénztőzsérek s iparosok anyagi érdekeinek. Dicsekedve mutatta fel a kormány s országgyűlési többség mily óriási mérvet ért el kezeik közt a gazdasági termények kivitele a kiegyezés második boldog évében, mely első évét képezte azon óriási kivitelnek, melyhez a jó ég ez ideig még csak egyet adott, a következőt. Most már legközelebb a hét szűk évet várhatjuk. Ezen óriási kivitel végeredményei, az 1868-ik évi forgalom adatai Magyarország s Ausztria közt, melyhez képest igazi külföldi nemzetközi forgalmunk oly csekély mérvű, hogy itt szót alig érdemel, következő: Idézzük szó szerint a hivatalos statistikai közleményeket A. Az osztrák-magyar (!) határokon át: Az államvaspálya pest-marcheggi vonalán, behozatal: 163,197,776 frt; kivitel: 135,185,729 frt. Az államvaspálya uiszony bécsi vonalán behozatal : 6.636,486 frt, kivitel: 29.199,436 frt. A déli vaspálya magyarországi vonalain behozatal: 59.038,070 forint; kivitel: 92.154,626 frt. A déli vaspálya horvátországi vonalán behozatal : 18.955,057 frt; kivitel 21.744,548 frt. A gőzhajózási (cs. k. kiv.) társulat hajóin behozatal: 93.813,969 frt; kivitel: 52.726,420 frt. Összesen behozatal 341.691,358 frt; kivitel 331.010,757 frt. B. Magyarországnak a külföldet érintő határain át a vámhivatalok feljegyzései szerint, behozatal: 35.620,174 frt; kivitel 20.460,233 frt. Ennyit a hivatalos kimutatásokból. Elég tanulságot lelünk ezen egyszerű kimutatásban. Tanulság ebből hogy Magyarország kereskedelmi forgalma valóban jelentékeny mérvet ért el. De hogy saját anyagi érdekeink, a nemzet anyagi jólétének előmozdításával-e vagy netalán feláldozásával, ez már más kérdés, melyre visszatérünk. Tanulság továbbá az, hogy Magyarország kereskedelmének legalább is 90 százaléka az említett három hatalmas közlekedési társulat kezei közt van, Bécsbe, Ausztriába folyik s onnan csak az mehet külföldre mit ők fel nem használnak. Kérdés azonban : lehet-e czélszerű, lehet-e magyar nemzetgazdászati szempontból megengedhető eme három hatalmas társulat kezeibe adni vagy azok kezében meghagyni nemzetgazdászatunk kulcsait, szabályzóit? megengedve vagy elnézve még azt is, hogy eme hatalmas társulatok az agrós szállítási díjak szabályzása által önkényes védvámrendszert gyakorolnak Magyarország ipara, kereskedelme s mezei gazdászata ellenében az osztrák tartományok javára. Mi a kivitel óriási mérvét illeti, mely főkép gazdasági terményekből áll, s melynek eredményeit az osztrák ipar s kereskedelem emészti fel a behozatal utján, mely e kivitelt még felülmúlja: nem lehet semmi örömünk annak nagy számaiban, mindaddig mig a belföldi forgalom legalább 10 — 15-szörte nagyobb számokat nem fog felmutatni. Mert nem a mindenáron kivitel, nem a jó nyerstermények mindenáron eladása s rész és drága iparczikkekért becserélése, hanem azok kellő szétosztása, feldolgozása, élvezése s felhasználása teszi a valódi nemzetgazdászat, a nemzeti jólét sarkkövét Magyarország belső közlekedési rendszerének útjait nagyrészben világosan kijelölte a természet. Vannak búza, repcze, tengeri termő (déli jellemű) vidékeink, vannak borvidékeink, melyek az öt világrész legkitűnőbb borvidékeivel versenyezhetnének; vannak dohánytermő , vannak erdős, vannak bányavidékeink , vannak sóhegyeink vaskőhegyeink és kőszéntelepeink, és eme vidékek a mily gazdagok egyenkint saját terményeikben, és oly szegények minden más terményben , ugyannyira hogy például a déli jellemű vidékek terményeit ma a mai nap a kárpátvidéki lakosok, mint viszont a síkföld szűkölködik mindabban mit a felföld nyújthat. Nemzetgazdasági szempontból mindenekelőtt eme vidékeket kellett volna egymással összeköttetésbe hozni, hogy ne szűkölködjék saját hazánk egyik s másik vidéki lakossága abban, miben túlságosan bővölködik a másik, sőt bővölködnek kivitelünk következtében a bécsiek, az osztrák iparosok és polgárok. Eme vidékeket kellett volna összeköttetésbe hozni, hogy dolgozhassanak egymás kezére lakosai s igy emelhessék a belső feldolgozást s ama fogyasztást, mely a népek tulajdonképeni jólétét képezi. Ézen a belföldi feldolgozás és fogyasztás fokozódásának nem láthatjuk a fővároson vagy némely vasúti pontokon kívül semmi jelét. Népünk most is nélkülöz, nyomorog kivált a felföldön ; nélkülöz minden oly anyagi eleményt,mely egyszersmind a szellemi fejlődés alapja volna, még a alföldön is, kivált télen át, midőn a sok szép búzát, repezét stb. már külföldre vitték a gőzösök. Nézzük meg csak hazánk 15—16 ezernyi falvait, mifelét láthatjuk eze- Tárcza. Polgártársamhoz !*) A sphinx meséjét, hogy : „a gyermek , négylábú állat, a földön csúszva még.“ Tedd így : az ember e rossz sárbogár : Holtáig gyermek, csúszva, mászva jár ! Vagy mondd : tevének, a térdét hajtja meg, Hogy megterhelje a kalmársereg. Rabszolgaként mig annyi görnyedez ! Szilárd, szabadra, csak elvétve lelsz! Világfájdalmas ez s az, s kínt rebeg? Ne féltsd! a kín nem fogja ölni meg. Kapjon fempólezot, — s a húsos fazék Azon nyomon begyógyítja sebét! S mit imént valott: hitet, jellemet, Széttört cserépként a szemeire vet... Önzés, szereplés dühe, fény, hiúság, Milliók keblén e kór férge rág. Szennyes lelkeket a vásárra mint Viszik! — egy golyhó ára: tiz forint, S igy fellyebb; — ezer forintot fizetsz? Ennyin már furfang rabszolgát vehetsz ; Százezres lelkű , magas poleton ül, S több százezret lop még azon felül !. *) A jelen gyönyörű költemény a „Szabad polgár“ czimű 48-as hetilaphoz van intézve, s azt szerkesztőjének, Hollé s Lászlónak szívességéből a mondott hetilappal egyidejűleg közöljük. S z e r k. i Rabszolgának — ez áros fajt, — csak ezt! ! |S ne a sorsüldött szerecsent nevezd! ti ! Mi sok rablélek ! halld, mint borzadoz, Ha szabadságról irsz, hallsz, szónokolsz! Ezeké itt: nagyságos borzadás, Azoké : mé 11 sá s... excellentiás, Ha — felséges a borzadás : iszony Czikáz megannyi bérenczhomlokon, S károgva, zúgva mind reád dühül, Mint varjak szálló saskesely körül. S nezzd, e magas rend ott, mi gőgös, baj! Fenszületésü — mint a gólyafaj ... Önkény csatlósa, czimbiú csoport! Mondd, mért szór döfföd a kunyhókra port ? Szolgád utódja egykor — úgy lehet — Unokádnak nyújt falatkenyeret! S a cserép, melyből koldus szomjat olt, Tán őseidnek szétszórt hamva volt! Az ember keble „kis világ“ tudod! Vizsgáld, és benne feltalálhatod : A sötét vihart; csillag mosolyát ; A gyöngyös tengert; férges pocsolyát; Büszke oroszlánt, hizelgő ebet; A komoly sast; s az arczátlan legyet; Szamár — vérszínű bíbor leple rajt; Tigrisi boszut, hiénakaczajt! Mondom, vagy bitor vagy tányérnyaló ! Napraforgó, a fényre bámuló ! S mig egyet önzés csábit s hiú koncz, Más, gyávaságból szolga, udvaroncz : „Béke, ha bár mi áron !“ — nyomorult! Reád béke, — de siribek borult! Tömlöcznek csende! — ily nép korszakát Csak két szó jelzi: rab, és porkoláb ! Bolond az emberfaj ! — megnyergeli A dühös tengert! lebilincseli A villámot! — de nézzed őt magát Az óriást, mint hord nyakán igát! Millió karú, mint mesés szörnyeteg, S egy kar, teája rabbékát tehet! S mely ostorozza görbedő fejét, Hízelgőn nyalja, ura vesszejét! Bolond az egyes ! — bolond a tömeg! Szabad lelkét ma , vérén váltja meg! S holnap már újra trónt emel, imád! Hurokba — mint a kötőtű — nyakát ki és bedugja! — újra szabadul, Vélnéd, hogy végre már kijózanul ? Nevess barátom, keserűn nevess ! Uj lánczot óhajt, uj bitort keres!! S ha élethalál harczot küzd egy nép, Lobogójához egy testvér se lép ! Majd, ha ráborult a halottlepel, Torán, siralmas hymnuszt énekel . . . E félvilágot, az ősz hajdankor. Szép hölgynek festé, — most már,vén szatyor! Izog, mozog, de csak a nyelve jár, Mig küszöbéhez nem tárul az ár. A czinkos frigy, — jégkeblére nem hat! Királybakók, a vérkereszt alatt Melyre egy küzdő nép feszitteték, Hadd, sorsolják a haldokló mezét!... Hajh! te szabadság két testvérroma : Lengyel, magyarnak, vérbe fűlt hona ! HBKKiIBBHKBMBBBMBiiiaHKIWBHIM——M A küzdőért, csak lelked forr, lobog ! Bilincsre verve bajnok, hű karod!... Közös szabadság, jog, testvériség : Ragyog, s elpattan, mint a buborék! Az ember — hidd! — hóhérnak született, S hóhérinas, mig mesterré lehet. Emberalakban ha egy angyalfő Alá olykor, fenn igét hirdető : Nemtő ajkának : bürökkelyhet ad, Kitépi szivét, s vadul felkaczag!... Kidől e század nem sokára már! Torzarczczal igy szólt hozzá a halál: Eleget éltél ! azaz : eleget Öldöklött, rablott, csalt — embernemed ! Most velem jössz ! sokáig tart az ég! Más lép nyomodba, újabb nemzedék: Jer, jer száz év: kiégett bűnsalak! A semmiségbe hadd tiporjalak! Gonosz század! — s ha jobbnak jósolod A jövőt — bajtárs! önmagad csalod! Egymás hátára, — mig e föld forog — Az ember, mindég kapaszkodni fog; S ki — legmagasb, — s fényt, kincset osztogat, Raboljon bár, s vért szívjon, mint a pók : Talpát nyalja a bérencz szolgahad, S önkényét tűrik gyáva milliók! Szemere Miklós: Tanulmányok és életek. XI. A társadalmi élet haátusa. Honnan származtak a jelenkori társadalomban, a megélhetésért folytatott küzdelemnek szörnyeteg kinövései, az egyenlőtlenség, az igaztalanság, az örökös perpatvar ? Onnan, mert a küzdelmet nem a józan észnek s az igazságnak örök tiszta elvei szabályozzák. Nagy mértékben járultak még az ebből származó bajok súlyosbításához a politikai elnyomásnak, hódításoknak, erőszakos rablási tényeknek stb. időnként felmerült csapásai, melyek a múlt kor történetlapjain följegyezvék s a melyek utófájdalmairól azt véli a félrevezetett nagy közönség, hogy azokat úgy kell tekinteni, mint szükségképi következményeit a társadalmi életmozgalmaknak. Ez nem áll. Valamint az sem áll a mint felette sokan gondolkoznak, hogy a társadalom mai állapotja, a létező birtokfelosztással együtt , természetes fejlődés eredményei volnának. Ellenkezőleg oly körülmények és okok lánczolata ez, amelyek között a becsületes kereset és az egyénnek személyes iparkodása bármily nagy, de mégis egészben véve csak másodrendű szerepet játszanak. Az egykor volt politikai elnyomást s az erőszakoskodás tényeit a társadalmi elnyomásnak és kizsákmányolásnak kábító mámora, vak dühe váltotta fel. Ez aztán nem ismer más czélt mint : lehetőleg birtokossá,gazdaggá lenni mások rovására,minél gyorsabban , és hogy ezen czélt elérje, a kölcsönösen túlszárnyalásnak , a haszon előnyre jutásnak semmiféle módját nem tartja tilosnak, nem hagyja kísérletlenül. Magában érthető már, hogy a túlszárnyaltak, a hátrányban levők akarnak minden áron, cseles és erőszakos utalóddal ellene küzdeni iparkodnak, habár ez, a küzdelem egyenlőtlensége miatt, rendszerint vagy épen nem, vagy csak