Magyar Ujság, 1871. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1871-01-15 / 12. szám

12-ik szám. Vasárnap, január 15. V-ik évfolyam 1871. Előfizetési ar 3a o 1 y b­e » Eg­ész évre 2 ft —kr. Fél én-» 1„ — „ Negyedévre 5 „ — Egy hóra . 1 ,, 70 „MAGYAR ÚJSÁGr ^zer­cesztős^ffi iroda : Megyeház-utcza 8-ik szám földszint, hova a lap bértartalmára vonat­kozó minden iratok úgyszintén az előfizetési pénzek intézendők. Levelek s kéziratok vissza nem adatnak. Bérmentetlen levelek csak ismerős kezektől fogad­tatnak el. • h­­hidetések: egyedül csak Neumann B. I-se magyar hirdetés ügynökségi irodájába, kigyó-utcza a. sz. vagy annak helyettesének Leopold Miksának adandók át. Beigtatási díj : 8 hasábos Petitsor 1 szeri beigtatásnál 12 kr. többszörinél 9 kr. Bályegd. minden beigtatásért 30 kr. A nyilttérben 5 hasábos Petitsor 25 kr. Egyes példány ára 0 kr. Előfizet évi ar v i ci é fc e an«. Egész évre . 0 ft —kr­­ál évre .1­­ „ Negyedévre 5 „ ,. Egy hóra . 1­9­70 „ Előfizetési felhívás MAGYAR ÚJSÁG 1871-ise évi folyamára. 1 évre: január—decz. 20 frt V2 évre: január—jun. 10 frt V4 évre: január—márcz. 5 frt 2 hóra: január—febr. 3 frt 40 kr. 1 hóra (mindig a hó 1-ső napjától számitv.!) . 1 frt T0 kr Egyes előfizetések után százalékot nem adunk. Tíz előfizető után egy tiszteletpéldány vagy annak értéke jár. Ess®“- Kérjük a neveket, lakhelyet, valamint az utolsó postát tisztán kiírni. Az előfizetési pénzeket postautal­vány útján kérjük a „Magyar Ujság“ szerkesztőségének (Pest, megyeház n czír­e) beküldeni.­­ „Magyar i­jság“ kiadóhivatala. A d a k 0 z á s 0 k. A franczia sebesültek számára szerkesztő­ségünkhöz beküldtek Csiki Sándor országgyű­lési képviselő az egri „egyetértő polgári társu­latitól 5 frtot, továbbá Urházy Antal néptanító Zoványból (Kraszna megye) 1 frtot. Mindkét adományt átküldtünk kézbesítés végett az „El­lenőr“ szerkesztőségéhez. Pest, január 14 Chanzy le Mans-t odahagyva, a legjobb rendben s üldözés nélkül Lenaiba visszavonult. A négy napi harcrokban a poroszoknak nagy veszteségeik voltak : a francziák le Manst csak több órai elkeseredett kar ezután hagyták oda. Ennyi az, a­mit magán tudósításokból a franczia nyugati s Frigyes Károly hadseregei közt folyt legutóbbi csata eredményéről tudni lehet. Hivatalos tudósítás egyik táborból sem érkezett, a porosz távirat pedig oly hiányos, hogy az abban mondottak iránt támadt kételyt csak a későbbi tudósítások fogják eloszlatni. Miután csupán magánhírekre vagyunk utalva, megemlítjük azt is, mely szerint a franczia nyugati hadsereg — állítólag — tel­jes felbomlásban lenne. Chanzyt Le­ Mansnál majd elfogták. Temérdek készlet vétetett el, a­mi Párisba volt szánva.­­ Ugyancsak ezen forrás szerint Párist tegnap az óriás-mozsarak­ból kezdték lődözni. Issy erőd szétrombolta­tott. Szinleg kezdik azt a francziák odahagyni. Mint hírlik, Trochu hajlandóságát fejezte volna ki, a parancsnokságot Vinoynak átadni. A 2-ik pomerániai hadtest egyesült a vogesi ha­dakkal. Ha e hírek valósulnak, úgy az előny, me­lyet a francziák néhány nap előtt keleten nyer­­tek, nyugaton csakhamar ellensúlyozva lett. A németek máris oly előkészületeket tesz­nek, mintha a háború nem sokára befejeztet­nék s a béke iránt is nagyobb hajlandóságot mutatnak, miután a semlegeseknek megenged­tetett volna, hogy Versaillesban a béke közve­títést megnyithatják. Kilátásba van helyezve, hogy a porosz fe­lelet Beust jegyzékére a legközelebbi napok­ban fogna közzététetni. A jegyzék, jan. 8-tól keltezve, a Beust jegyzékében mondottakhoz csatlakozik s roppant udvarias szavakban fe­jezi ki a király megelégedését a császár ma­gasztos s jóakaró érzelmei iránt. Végezetül azon reményét fejezi ki, hogy jövőre a viszo­nyok a két állam közt a legbarátságosabbak leendőnek, hogy ilyen legyen, erre nézve szá­mos alkalom kínálkozik. Ha csak ennyi lesz benne, Bismarck a „né­met birodalmi kancellár“ czímet eléggé meg­érdemelte, melyet a jövőben használni fog, miután a sok szóból álló, de azért semmit sem mondó jegyzékek gyártásában pedig eddig sen­ki sem múlta fölül. Mint állítják Ausztria a londoni konferen­­czián békeközvetítési ajánlatot fog tenni s ezt Poroszország nem fogja ellenezni. A spanyol király uralkodásának első ténye az, hogy Prim marsal özvegye herczegi czímet kapott, s maga, leánya s ennek utódai elsőfokú grandi méltóságra emeltettek, a Los Castille­­jos marquiság, jelenleg a fiatal Prim tulajdona, szintén grandi ranggal ruháztatott föl. Magyar hadsereg a papiroson. A képviselőház legközelebbi hétfőn kezdi meg „a magyar sorhadi csapatok­hoz és a hadi tengerészeihez 1871 -ik évben kiállítandó újoncz és póttartaléki jutalékok megajánlása tárgyában előter­jesztett 543. számú törvényjavaslat tár­gyalását. Mint hírlapírók és így a napi esemé­nyeknek hivatott megfigyelői, kötelessé­günknek ismerjük egyet mást e kérdéssel szemközt, habár bizonyos politikai ma­dártávlatból is, elmondani. Mert nem késünk ugyan kinyilatkoz­tatni, hogy a központi bizottság­nak e kérdéssel szemben tanúsított eljá­rását az adott körülmények között, tud­niillik az osztrák és magyar hadseregnek ténylegesen közös volta mellett, csak he­lyeselni tudjuk, habár a sokat szellőzte­tett módosításnak semmi gyakorlati ér­telmét nem látjuk. Ha a központi bizottság módosításá­nak kedvezni fog a siker, lesz magyar hadseregünk a papiroson, de megmarad mellette, hogy kiáltón hir­desse a két heterogén és mégis egy­más mellé erőszakolt elemnek termé­szetszerű incompatibilitását , az 1868. XL. törvényezikk is. Mig ez a törvényezikk fönáll s átalá­­ban mig a hadügy csak annyiban lesz tulajdona Magyarországnak, hogy prop­ter formám évenkint megajánlhatja a már tiz évre praeliminált véradót — ad­dig minden oly inditvány , mint az osztályokban ezúttal többségre jutott, nem más mint oly vágyaknak galvanizá­lása, melyekről mindenki tudja, hogy elérhetlenek. Változtassák meg az úgynevezett „ld­­­egyezési“ törvénynek e szakaszait, ad­ják vissza az országnak az önrendelke­zési jogot saját vére fölött, jöjjön a ma­gyar katona haza, viselje zászlóján,kard­bojtján az ország színeit, esküdjék föl a magyar alkotmányra — s aztán nevez­zék nem bánjuk magyar s­o­r h­a­d­­nak, vagy még ennél is jelentéktele­nebb valaminek, — de hogy magyar hadseregnek mondjuk azt a katonaságot, melynek másodsorban főura a Magyar­tországnak nem felelős közös hadü­gy­­m­iniszter, első­sorban az osztrák csá­szár, melyet szívvonzalmának érvénye­sítésétől erőszakosan eltaszít az osztrák­­császár kezeibe letett eskü­k ekben, igaza van a kisebbségben maradt deák­párti osztályok külön véleményének, sok a keserű gúny. Praktikus haszna tehát e mó­dosításnak (ha t. i. keresztül megy) nem lesz semmi, valamint nem lett volna, ha az ellenzéknek ugyancsak e positiót már két év előtt sikerül vala bevennie — de van elvi haszna s pedig két­ol­dalú; ezt eltagadni, vagy elvitatni nem lehet. Első haszna azon jelenségben nyilvánul, hogy sokan azok közül, kik már két alkalommal segítették a kor­mányt e kérdésben leszavazni az ellenzé­ket, ma csatlakoztak az ellenzékhez. Pedig az Ausztria és Magyarország közti viszony ez idő alatt külsőleg, tehát szemmel láthatólag nem válto­zott semmit, de belsőleg annyi­ra változott és oly irányban fejlődött, melyet veszedelmesnek ismert föl ma­ga a különben éles látásról nem igen vádolható jobboldal. Ezt föl kell ten­nünk, különben ismét igazat adva a ki­sebbségi különvélemény előadójának, „erős következetlenségi vád“ sújtaná azo­kat, kik ugyanazon adott körülmények közt kétszer egyet s ugyanazt, de már harmadszor annak homlokegyenest el­­­hptkezőjét teszik. Második és pedig közvetett haszna e módosítás színre vergődésének azon őszinte vallomásban rejlik, melyre a jogfeladásokban megcsontosult miniszteriális párt e nem várt fordulat következtében magát kényszeritve látta. E vallomás a kisebbségi különvéle­mény szövegéből szó szerint idő UTO .A következő : „A hadsereg közös, melynek a magyar hadsereg kiegészítő része ; — nem kü­lön álló, nem önálló lett; s utonczokat tehát a magyar sorhadi csa­patokhoz és hadi tengerészeihez, mint törvényünk szerint létezőkhez adhatunk, de egy nem létező külön hadsereghez senkit se so­rozhatunk be.“ A mit e szavaival önt poharunkba a miniszteriál­is párt, ez már csakugyan tiszta bor. Ez a nyilatkozat meg fogja kissé pirítani az egész pártot, szégyenítő világításban tünteti föl politikai helyze­tünket úgy, mint a magyar nép részéről hozott t­­eenetes áldozatok botrányosan silány eredményét, de legalább igaz. Ha te téren halad a kormány tovább is, legalább megtudja Magyarország népe, hová kell reducálnia miniszterel­nökének eme fennen hirdetett igéit: „A nemzet minden kívánsága teljesült.“ Hollós László. — A közalapok és alapítványok meg­vizsgálására kiküldött bizottság ma tartotta alakuló gyűlését, melyben az idő közben mi­niszterré lett kineveztetése folytán lemondott Szlávy József helyébe, elnökké megválasztotta N­y­á­r­y Pált. Ez is egy vívmánya az ellen­zéknek. Hiteles kutforrásból értesülünk,misze­rint Andrássy Gyula miniszterelnök el­határozó : a magyar hadsereg vagy hadcsapatok c­ím feletti kérdés­ből kabinet-kérdést csinálni. A magyar kormány és tör­vényhozás nemzetgazdasági poli­tkája. ii. Belső viszonyainkra nézve még in­kább sérelmes a magyar kormány s tör­vényhozás azon politikája,miszerint Ma­gyarország nemzetgazdasági érdekeit alárendeli az osztrák pénztőzsérek s ipa­ros­ok anyagi érdekeinek. Dicsekedve mutatta fel a kormány s országgyűlési többség mily óriási mér­vet ért el kezeik közt a gazdasági ter­mények kivitele a kiegyezés második boldog évében, mely első évét képezte azon óriási kivitelnek, melyhez a jó ég ez ideig még csak egyet adott, a követ­kezőt. Most már legközelebb a hét szűk évet várhatjuk. Ezen óriási kivitel végeredményei, az 1868-ik évi forgalom adatai Magyar­­ország s Ausztria közt, melyhez képest igazi külföldi nemzetközi forgalmunk oly csekély mérvű, hogy itt szót alig ér­demel, következő: Idézzük szó szerint a hivatalos statis­­tikai közleményeket A. Az osztrák-magyar (!) határokon át: Az államvaspálya pest-marcheggi vonalán, behozatal: 163,197,776 frt; ki­vitel: 135,185,729 frt. Az államvaspá­lya uiszony­ bécsi vonalán behozatal : 6.636,486 frt, kivitel: 29.199,436 frt. A déli vaspálya magyarországi vonalain be­hozatal: 59.038,070 forint; kivitel: 92.154,626 frt. A déli vaspálya horvát­országi vonalán behozatal : 18.955,057 frt; kivitel 21.744,548 frt. A gőzhajó­zási (cs. k. kiv.) társulat hajóin behoza­tal: 93.813,969 frt; kivitel: 52.726,420 frt. Összesen behozatal 341.691,358 frt; kivitel 331.010,757 frt. B. Magyarországnak a külföldet érin­tő határain át a vámhivatalok feljegy­zései szerint, behozatal: 35.620,174 frt; kivitel 20.460,233 frt. Ennyit a hivatalos kimutatásokból. Elég tanulságot lelünk ezen egyszerű kimutatásban. Tanulság ebből hogy Magyarország kereskedelmi forgalma valóban jelen­tékeny mérvet ért el. De hogy saját anyagi érdekeink, a nemzet anyagi jólé­tének előmozdításával-e vagy netalán feláldozásával, ez már más kérdés, melyre visszatérünk. Tanulság továbbá az, hogy Magyar­­ország kereskedelmének legalább is 90 százaléka az említett három hatalmas közlekedési társulat kezei közt van, Bécsbe, Ausztriába folyik s onnan csak az mehet külföldre mit ők fel nem­ hasz­nálnak. Kérdés azonban : lehet-e czél­­szerű, lehet-e magyar nemzetgazdászati szempontból megengedhető eme há­rom hatalmas társulat kezeibe adni vagy azok kezében meghagyni nemzet­­gazdászatunk kulcsait, szabályzóit? meg­engedve vagy elnézve még azt is, hogy eme hatalmas társulatok az agró­s szál­lítási díjak szabályzása által önkényes védvámrendszert gyakorolnak Magyar­­ország ipara, kereskedelme s mezei gaz­­dászata ellenében az osztrák tartomá­nyok javára. Mi a kivitel óriási mérvét illeti, mely főkép gazdasági terményekből áll, s melynek eredményeit az osztrák ipar s kereskedelem emészti fel a behozatal utján, mely e kivitelt még felülmúlja: nem lehet semmi örömünk annak nagy számaiban, mindaddig mig a belföldi forgalom legalább 10 — 15-szörte na­gyobb számokat nem fog felmutatni. Mert nem a mindenáron kivitel, nem a jó nyerstermények mindenáron eladása s rész és drága iparczikkekért becserélése, hanem azok kellő szétosztása, feldolgo­zása, élvezése s felhasználása teszi a va­lódi nemzetgazdászat, a nemzeti jólét sarkkövét Magyarország belső közlekedési rend­szerének útjait nagyrészben világosan kijelölte a természet. Vannak búza, rep­­cze, tengeri termő (déli jellemű) vidé­keink, vannak borvidékeink, melyek az öt világrész legkitűnőbb borvidékei­vel versenyezhetnének; vannak do­hán­ytermő , vannak erdős, vannak bányavidékeink , vannak sóhegyeink vaskőhegyeink és kőszéntelepeink, és eme vidékek a mily gazdagok egyenkint saját terményeikben, és oly szegények minden más terményben , ugyannyira hogy például a déli jellemű vidékek terményeit m­a a mai nap a kárpátvidéki lakosok, mint viszont a síkföld szűkölködik mindabban mit a felföld nyújthat. Nemzetgazdasági szempontból minde­nekelőtt eme vidékeket kellett volna egymással összeköttetésbe hozni, hogy ne szűkölködjék saját hazánk egyik s másik vidéki lakossága abban, miben túlságosan bővölködik a másik, sőt bő­­völködnek kivitelünk következtében a bécsiek, az osztrák iparosok és polgárok. Eme vidékeket kellett volna össze­köttetésbe hozni, hogy dolgozhassanak egymás kezére lakosai s igy emelhessék a belső feldolgozást s ama fogyasztást, mely a népek tulajdonképeni jólétét ké­pezi. Ézen a belföldi feldolgozás és fo­gyasztás fokozódásának nem láthatjuk a fővároson vagy némely vasúti pontokon kívül semmi jelét. Népünk most is nél­külöz, nyomorog kivált a felföldön ; nél­külöz minden oly anyagi eleményt,mely egyszersmind a szellemi fejlődés alapja volna, még a alföldön is, kivált télen át, midőn a sok szép búzát, repezét stb. már külföldre vitték a gőzösök. Nézzük meg csak hazánk 15—16 ezernyi falvait, mifelét láthatjuk eze- T­árcza. Polgártársamhoz !*) A sphinx meséjét, hogy : „a gyermek , négy­lábú állat, a földön csúszva még.“ Tedd így : az ember e rossz sárbogár : Holtáig gyermek, csúszva, mászva jár ! Vagy mondd : tevének, a térdét hajtja meg, Hogy megterhelje a kalmársereg. Rabszolgaként mig annyi görnyedez ! Szilárd, szabadra, csak elvétve lelsz! Világfájdalmas ez s az, s kínt rebeg? Ne féltsd! a kín nem fogja ölni meg. Kapjon fem­pólezot, — s a húsos fazék Azon nyomon begyógyítja sebét! S mit imént valott: hitet, jellemet, Széttört cserépként a szemeire vet... Önzés, szereplés dühe, fény, hiúság, Milliók keblén e kór férge rág. Szennyes lelkeket a vásárra mint Viszik! — egy golyhó ára: tiz forint, S igy fellyebb; — ezer forintot fizetsz? Ennyin már furfang rabszolgát vehetsz ; Százezres lelkű , magas poleton ül, S több százezret lop még azon felül !. *) A jelen gyönyörű költemény a „Szabad pol­­gár“ czimű 48-as hetilaphoz van intézve, s azt szer­kesztőjének, Holl­é s Lászlónak szívességéből a mon­dott hetilappal egyidejűleg közöljük. S z e r k. i Rabszolgának — ez áros fajt, — csak ezt! ! |S ne a sorsüldött szerecsent nevezd! ti ! Mi sok rablélek ! halld, mint borzadoz, Ha szabadságról irsz, hallsz, szónokolsz! Ezeké itt: nagyságos borzadás, Azoké : m­é 11 s­á s... excellentiás, Ha — felséges a borzadás : iszony Czikáz megannyi bérenczh­omlokon, S károgva, zúgva mind reád dühül, Mint varjak szálló saskesely körül. S ne­zzd, e magas rend ott, mi gőgös, baj! Fenszületésü — mint a gólyafaj ... Önkény csatlósa, czimbiú csoport! Mondd, mért szór döfföd a kunyhókra port ? Szolgád utódja egykor — úgy lehet — Unokádnak nyújt falatkenyeret! S a cserép, melyből koldus szomjat olt, Tán őseidnek szétszórt hamva volt! Az ember keble „kis világ“ tudod! Vizsgáld, és benne feltalálhatod : A sötét vihart; csillag mosolyát ; A gyöngyös tengert; férges pocsolyát; Büszke oroszlánt, hizelgő ebet; A komoly sast; s az arczátlan legyet; S­za­már — vérszínű bíbor leple rajt; Tigrisi boszut, hiénakaczajt! Mondom, vagy bitor vagy tányérnyaló ! Napraforgó, a fényre bámuló ! S mig egyet önzés csábit s hiú koncz, Más, gyávaságból szolga, udvaroncz : „Béke, ha bár mi áron !“ — nyomorult! Reád béke, — de siri­bek borult! Tömlöcznek csende! — ily nép korszakát Csak két szó jelzi: rab, és porkoláb ! Bolond az emberfaj ! — megnyergeli A dühös tengert! lebilincseli A villámot! — de nézzed őt magát Az óriást, mint hord nyakán igát! Millió karú, mint mesés szörnyeteg, S egy kar, teája rabbékát tehet! S mely ostorozza görbedő fejét, Hízelgőn nyalja, ura vesszejét! Bolond az egyes ! — bolond a tömeg! Szabad lelkét ma , vérén váltja meg! S holnap már újra trónt emel, imád! Hurokba —­ mint a kötőtű — nyakát ki és bedugja! — újra szabadul, Vélnéd, hogy végre már kijózanul ? Nevess barátom, keserűn nevess !­­ Uj lánczot óhajt, uj bitort keres!! S ha élethalál harczot küzd egy nép, Lobogójához egy testvér se lép ! Majd, ha ráborult a halottlepel, Torán, siralmas hymnuszt énekel . . . E félvilágot, az ősz hajdankor. Szép hölgynek festé, — most már,vén szatyor! Izog, mozog, de csak a nyelve jár, Mig küszöbéhez nem tárul az ár. A czinkos frigy, — jégkeblére nem hat! Királybakók, a vérkereszt alatt Melyre egy küzdő nép feszitteték, Hadd, sorsolják a haldokló mezét!... Hajh! te szabadság két testvérroma : Lengyel, magyarnak, vérbe fűlt hona ! HBKKiIBBHKBMBBBMBiiiaHKIWBHIM——M A küzdőért, csak lelked forr, lobog ! Bilincsre verve bajnok, hű karod!... Közös szabadság, jog, testvériség : Ragyog, s elpattan, mint a buborék! Az ember — hidd! — hóhérnak született, S hóhérinas, mig mesterré lehet. Emberalakban ha egy angyalfő Alá olykor, fenn igét hirdető : Nemtő ajkának : bürökkelyhet ad, Kitépi szivét, s vadul felkaczag!... Kidől e század nem sokára már! Torzarczczal igy szólt hozzá a halál: Eleget éltél ! azaz : eleget Öldöklött, rablott, csalt — embernemed ! Most velem jössz ! sokáig tart az ég! Más lép nyomodba, újabb nemzedék: Jer, jer száz év: kiégett bűnsalak! A semmiségbe hadd tiporjalak! Gonosz század! — s ha jobbnak jósolod A j­ö­v­ő­t — bajtárs! önmagad csalod! Egymás hátára, — mig e föld forog — Az ember, mindég kapaszkodni fog; S ki — legmagasb, — s fényt, kincset osztogat, Raboljon bár, s vért szívjon, mint a pók : Talpát nyalja a bérencz szolgahad, S önkényét tűrik gyáva milliók! Szemere Miklós: Tanulmányok és é­letek. XI. A társadalmi é­l­e­t h­a­­­á­­­t­u­s­a. Honnan származtak a jelenkori társadalomban, a megélhetésért folytatott küzdelemnek szörnye­teg kinövései, az egyenlőtlenség, az igaztalan­­ság, az örökös perpatvar ? Onnan, mert a küz­delmet nem a józan észnek s az igazságnak örök tiszta elvei szabályozzák. Nagy mérték­ben járultak még az ebből származó bajok sú­lyosbításához a politikai elnyomásnak, hódítá­soknak, erőszakos rablási tényeknek stb. időn­ként felmerült csapásai, melyek a múlt kor történetlapjain följ­egy­ezvék s a melyek utó­fájdalmairól azt véli a félrevezetett nagy kö­zönség, hogy azokat úgy kell tekinteni, mint szükségképi következményeit a társadalmi életmozgalmaknak. Ez nem áll. Valamint az sem áll a mint felette sokan gondolkoznak, hogy a társadalom mai állapotja, a létező bir­tok­felosztással együtt , természetes fejlődés eredményei volnának. Ellenkezőleg oly körül­mények és okok lánczolata ez, a­melyek kö­zött a becsületes kereset és az egyénnek sze­mélyes iparkodása bármily nagy, de mégis egészben véve csak másodrendű szerepet ját­szanak. Az egykor volt politikai elnyomást s az erőszakoskodás tényeit a társadalmi elnyo­másnak és kizsákmányolásnak kábító mámora, vak dühe váltotta fel. Ez aztán nem ismer más czélt mint : lehetőleg birtokossá,gazdaggá lenni mások rovására,minél gyorsabban , és hogy ezen czélt elérje, a kölcsönösen túlszárnyalásnak , a haszon­ előnyre jutásnak semmiféle módját nem tartja tilosnak, nem hagyja kísérletlenül. Ma­gában érthető már, hogy a túlszárnyaltak, a hátrányban levők akarnak minden áron, cseles és erőszakos utalóddal ellene küzdeni iparkod­nak, habár ez, a küzdelem egyenlőtlensége miatt, rendszerint vagy épen nem, vagy csak

Next