Magyar Ujság, 1871. április (5. évfolyam, 75-99. szám)

1871-04-22 / 92. szám

nák s igy a háború esélyeit önhasznunkra fordíthatnák, annak csak szelétől is any­­nyira megbénulnak, hogy kereskedelmi forgalmának 10 százalékát elvesztik? A VII. osztály f. hó 23. d. e. 11 órakor illést tart.­­Tárgy a „Vallás szabad gyakorlatáról s esetleg a telepitvényekről szóló törvényjavaslatok. Giardinetto: Rendkívüli kíváncsiság, m­­elyivel a közönség a holnapi előadást várja. A claqueurek serege hatalmasan készül. A főpróbáról, mely tegnap este tartatott meg, cso­dákat beszélnek, már t. i. a claqueurok kik ott jelen voltak. Pompás darab­ felséges előadás! nagy­szerű !* Micsoda előadásról van itt szó? — kérdi a nyájas olvasó. Az olasz stagioneról vagy Szigli­geti új darabjáról ? Sem az egyikről sem a máikról. Szó van Pauler Tivadar holnapi előadásáról. Az ám! egyetlenegy havi készülődés után a miniszter úr máris abban a helyzetben van hogy Ghyczy interpellátiójára feleljen. De úgy látszik hogy a jobboldal még­sem igen bízott uj herosá­­ban és megtartatá vele tegnap este a Deákkör helyiségében a főpróbát. A miniszter szóról szó­ra eldeclamálta a kínosan betanult szerepet. A claqueurek tapsoltak s végre maga a regisseur Deák Ferencz is kifejezé megelégedettségét. 4 $ * Remény­em hogy a rövid időközben a de­­butu­rozó miniszter mit sem fog felejteni a jól be­tanult szerepből, és igy nekem is jut majd vala­mi a nagy szavazatból.* * Mondják, hogy a karzat máris le van foglal­va a papok számára, kik már két nap óta os­tromolják az országházat attól való félelmükben hogy a directe számukra rendezett spectaculum­tól valahogy el találnak maradni. * Hí *H fí Azt is hallottam, hogy a tegnapi főpróba után a hívek azt akarták, hogy a miniszter felel­jen ma, de Pauler Tivadar kenetes hangon figyelmezteté őket, hogy ma péntek — a hívek megértették a czélzás szentségességét s bele­nyugodtak abba, hogy az előadás holnapra ha­laszta­ssék.“* Holnap reggel az ülés előtt nagymise az egyetem templomában. A miniszter hivei chorussá alakulnak. Ven!­stend­e! veni sanote! Talján Návzi. Megyei élet. ..Szil­ás község lakói Temesmegy­ében hogy a jégesőt, határuktól távol tartsák, azon buta-ba­bonás szokást hozták be, hogy husvéttól aratásig csütörtökön községi ünnepet ülnek, melyen nem­csak maguk henyélnek és dorbézolnak, hanem babona közt nevelkedett pópáik által hajtogatva más községbelieknek sem engedik meg, hogy a szillási határban dolgozzanak. K­akovár községi lakosok, kik németek és a szillási szöllők legna­gyobb részének tulajdonosai, mint szorgalmas gazdák ezen szokás szemelőtt tartása által nem akarván szőleik munkáltatásában h­átramadást szenvedni, f. hó 13-án, mint Iúsvét utáni első csütörtökön szőlőikbe akarván menni, Szik­ás községben a biró és egyes ottani lakosok által azon fenyegetéssel utasittattak vissza, hogy ha mégis felmennek a hegyre, erőszakkal el fognak űzetni. Úgyis történt. Alig fogtak a bukovári em­berek munkájukhoz, botokkal és fegyverekkel ellátott fanatikus csapat jött fel a hegyre a bí­róval élükön, és szitkozódásokkal és ütésekkel el akarták őket a munkától űzni, sőt a kisbíró egyik bukovárk­a fegyverét is elsütötte, szeren­csére a lövés nem talált. Szerencsére a buziási szolgabíróság gyors beavatkozása azon nap min­den további összeütközést megakadályozott. De akkor azzal fenyegetőztek a szilvásiak, hogy ha jövő csütörtökön, mint ápr. 20-án, valaki a sző­lőben dolgozni fog, úgy valakinek meg kell hal­ni. Kiváncsiak vagyunk, tehát mi történt azon nap. A bakováriak részéről Temesmegye fenyitó törvényszékéhez beadatott a kereset a háborítók megfenyitése végett. — Fülkéről írják : Nálunk a gyújtogatás leg­kedvesebb mulatsága a bitangoknak, nem félhet­nek senkitől, minden héten akár három tüzeset is van, de szolgabirót vagy csendbiztost egy évben jó ha kétszer látunk, pedig Bilke város és pedig 800 házzal.­­ Az „Érmelléki honvéd-egylet“ ösz­­szes igazolt tagjai folyó év május 7-kére kitű­zött országos honvéd-gyűlésre küldendő képvi­selők választása végett Tasnádon apr. 30-dikán délelőtt 10 órakor a városház helyiségében tar­tandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghi­vatnak. Nagy­ Károly, apr. 16. 1871. Novák Gusztáv, elnök, ORSZÁGGYŰLÉS. A kép­viselő­ház ülése április 21-én. Elnök: Somssich Pál. A jegyzőkönyv Simonyi Ernő észrevételével hitelesíttetik. Kérvényeket mutatnak be : elnök Nyitramegye kö­zönsége részéről a Vágh szabályozása tárgyában, Z­e­y­k Károly Dobokamegye több községének, Ányos Ist­ván a csetneki járás több községének részéről. A kér­vény­bizottsághoz utasíttatnak. Stratimirovics György a következő inter­­pellációt nyújtja be: Interpelláló a honvédelmi miniszter úrhoz. A bécsi lapok kimerítő tudósításokat hoznak arról, hogy Fiume megye legtöbb községeiben aggodalmas alakot kezd ölteni az ujonczállitás körül nyilvánuló ellenszegülés, minek oka főleg abban rejlik mivel Fiume városa az ujjonczálli­­tás alól föl lett mentve, és az ezen városra eddig kivetett ujoncz jutalék Fiume megyének esik terhére. Tekintetbe véve, hogy a véderőről szóló 1868-iki évi védtörvény által minden az ujoncz­­állítási mentességre vonatkozó kiváltság eltöröl­tetett, és a hadikötelezettség a birodalom ösz­­szes lakosaira rang és foglalkozásra való tekin­tet nélkül lett kiterjesztve. Tekintetbe véve ezen ellentállásnak a szlá­vok politikai lehangoltságánál nyilvánuló fenye­gető jellegét, melylyel szemben fontolóra véve déli Dalmátiában már egyszer előfordult sajná­latra méltó­ hasonló esetet, a legóvatosabb és igazságos eljárás követendő. Tekintetbe véve, hogy ezen ellenszegülést csakis a Fiume városának törvény ellenére nyúj­tott kedvezmény idézte elő, és amaz megszűn­nék, ha Fiume a törvényes újonczjutalékot ki­állítja ; kérdem a honvédelmi miniszter urat: a) Van-e tudomása a fölemlített esetről és mennyire terjedt ki és milyen jelentőségű az ellenszegülés ? b) Szándékozik-e oda hatni,hogy az 1868-ik évi védtörvény értelmében ujonczok állítására Fiume város is köteleztessék s az által az ellen­szegülés elhárittassék ?­dementis Gábor több pesti polgár kér­vényét az alsó dunai hid kiépítése iránt. Horvath B. a királyi tábla itélőbiráinak szaporításáról szóló szentesített törvényjavasla­tot kihirdetés végett bemutatja. Huszár Imre a központi bizottság jelenté­sét mutatja be a Spanyolországgal kötött hajó­zási és kereskedelmi szerződés tárgyában. Ki­­nyomatik. Napirend: az hatványokról szóló törvényjavaslat. Szögyényi László (előadó) a háznak el­fogadás végett ajálja a­­javaslatot, Átalánosság­ban elfogadtatik. Az 1. §-ra Huszár Imre e styláris módosítást ajálja . Az első bekezdés 3-ik és 4-ik sorából „az urbéri“ szótól a következő sorban előforduló „szóló“ szóig teendő szöveg hagyassák ki. A módosítás elfogadtatik. A 2. és 3. §. marad. A 4. §-ra. Huszár Imre e módosítványokat nyújt­ja be: Módosítványok. Az indítványokról szóló törvényjavaslat 4-dik §-hoz. Az a. pont utolsó sorában „képezik“ helyett tétessék „képezték.“ A. e. pont második sorában a kívül szó után szurassék közbe a megszálláskor az utolsó sor­ban pedig „nincsen“ helyett tétessék „nem volt.“ Az f. pont helyére tétessék a jelenlegi g. pont. A régi f. pont jelöltessék g. betűvel és első sorában a melyek szó után szurassanak közbe e szók: az f. pontban foglalt rendelkezés alá nem esnek, és ezen közbeszúrás után a szöveg­­ többi része változatlanul maradna. Horváth Boldizsár igazságü­gyminiszter az első pontot akkér kéri elfogadtatni, hogy vissza nem válthatók azon irtványok, melyek a­z úrbéri telek „alkatrészévé váltak akár­mikor, úgy hogy ezt a múltra is, a jelenre is lehet alkal­mazni. A c. pontot úgy, a mint szövegezve van annál is inkább, mert a patens is a­mely mégis tényleges állapotot teremtett, csaknem szóról szóra ezen kifejezéssel él. A 3-dik módosítványához pedig­ ellenben hozzájárul. Justh József a két első pontra beadott mó­­dosítványokhoz hozzájárul,, de a harmadiknál ki­tétetni kívánná az 1848-ik évet. Paczolay János a c) pontot illetőleg egé­szen megnyugszik a szerkezetben, de a d) pont­nál egy ellenmondást talál. Szóló véleménye te­hát az, mondassák ki határozottan, hogy a 36-ik év előtt keletkezett indítványok­ többé vissza nem válthatók. Nehrebeczky Sándor mindkét pontra néz­ve megtartani kívánja a szerkezetet. Szavazásnál a központi bizottság szer­kezete a miniszter módosításával, a harmadik pontra nézve Huszár módosítványa, a többire a szerke­zet fogadtatik el. 8.§: Tisza Kálmán:E szakasz egyike e törvény­­ben a legfontosabbaknak. Míg ugyanis a tör­vény meghagyja az irtványok közt azon különb­séget, miszerint némelyek visszaválthatók, má­sok nem visszaválthatók , ezen­­ a visszaválth­a­­tóknak nyilvánított irtványok tárgyában oly módozatot állapít meg, melynél fogva eltérőleg az eddigi gyakorlattól, a visszaváltható irtvá­nyok is igazság szerint és tényleg nem vissza­válthatók, hanem azok egy része a volt földesur­­­nak ítéltetik oda. Az elvet, mely e §-on keresztül vonul, elfo­gadja. De — így folytatja — az én felfogásom az, hogy oly eset is fordulhat elő az irtványoknál, a­melyekről nincs intézkedés téve. Ugyanis az 5. §. első pontja intézkedik azon hatványokról, a­melyekért az irtványbirtokos tartozott fizetni, és az iránt is tisztában van a kérdés, hogy mily arányban tartoztak fizetni. Az e) pont intézkedik arról, midőn az irtványbirtokos az irtvány után semmiféle szolgáltatásokat nem teljesített és ilye­nek teljesítésére sem a múltban nem volt köte­les, sem jövőre nézve nem lenne kötelezhető. De vannak irtványok melyekre nézve nem történt fizetés a múltban, a melyekre nézve nincs meg­határozva a követelhető fizetés aránya; de me­lyekre nézve az illető volt földes urnak joga volt és joga van ma is szolgálmányt követelni. Meg­esketik ez, egyéb eseteket kivéve, midőn például egy vagy más földbirtokos akár szánalomból, akár r­égibb szolgálatokért ingyen engedte hasz­nálni az irtványt, vagy megeshetik hogy a föl­desur azon nézetből indult ki, hogy minden egyes irtványért nem kezd pert, hanem bevárja a tagosítást amidőn aztán a jogi kérdés eldönte­tik. Ily esetekre nézve provideálni szükséges, mert itt már nem az az eset áll elő, mint az e pontban, hogy nem volt és nincsen joga kö-­ vetelni, hanem hogy joga van követelni. Ezt a Q esetet kivánom ezen paragrafusba beigtatni. Ezek szerint nézetem az volna, hogy a c) pont következőleg szerkesztessék: „ Módositvá­nyok: Az irtványokról szóló törv.­javaslat 8. §-áinak e) pontjához. Ezen e) pont kihagyatván, helyébe e) pon­tul ez tétessék: „a mennyiben pedig­ az irt­vány bir­tokos ez irtvány után semmif­éle szolgál­tatást vagy fizetést nem teljesített, és ilyennek teljesítésére sem a múltban nem volt köteles, sem a jövőre nézve nem lenne­­kötelezhető, az irtvány őt illeti. Ellenben ha a volt földesúr bár ha az irtvány birtokos semmi szolgáltatást vagy fize­tést nem teljesített és közte és az irtvány birto­kos között valamely szolgáltatás vagy fizetésre nézve semmi megállapodás nem létezett és bebizonyítja, hogy ily szolgáltatást vagy fize­tést követelni jogosítva lett volna, az irt­­ványnak itt része őt illeti, a többi pedig az irtvány birtokos tulajdonában marad.“ (Átalános helyeslés.) Az eleje ezen §-nak felka­rolja azon eseteket, midőn tartozik fizetni, ez pe­dig gondoskodik azon szerintem kifelejtett eset­ről, midőn a tartozásban állott ugyan, de körvo­nalazva nem volt. (Elfogadjuk.) Horváth Boldizsár a módosítást elfo­gadja. Irányi Dániel: Én a módosítvány első ré­szét elfogadom, a másikhoz azonban nem járul­hatok, mert úgy látszik, hogy a­mit az első rész nyújt, azt a másik el fogja elvenni és mindeneset­re alkalmat fog szolgáltatni perekre, mert a volt földes­urat arra fogja biztatni, hogy igyekezzék kimutatni hogy neki volt joga, ámbár azon jog­gal nem élt. És igy ismétlem, hogy a mit egyik kezünkkel nyújtunk, azt a másikkal elvesszük. Ennélfogva a következő módositványt vagyok bátor ajánlani. Ezen szavak helyett: „a volt földes urat az iratványokból 1/s rész a többi pe­dig az irtvány-birtokost illeti“ tétessék: „a volt földes urat az hatványokból semmi sem il­leti.“ A 9. §-ra Dezső Szaniszló kiván módosítást tenni. A házba azonban eljutván a Nyári Pállal történt szerencsétlenség híte, oly izgatottság állott be, hogy elnök az ülést 10 perczre kénytelen volt felfüggeszteni. Elnök: Bocsánatot kérek a t. háztól, hogy az imént fölfüggesztettem az ülést, s hogy most kénytelen vagyok a tanácskozást egy szeren­csétlen eset folytán, melynek áldozata­­. képvi­selőtársunk Nyáry Pál, elhalasztani. Részlete­sebb tudomásom az esetről e peretben nincs, halálát mély fájdalommal jelentem be a háznak. Justh József: Hiszem, hogy a t. ház minden egyes tagjának kebelét e szörnyű esemény ép annyira rázkódtatta meg, mint az enyimet. Ily kedélyállapotban ma nem folytathatjuk a ta­nácskozást. Fölkérem tehát az elnök urat, mél­­tóztassék a tárgyalás folytatását holnapra ha­lasztani. (Általános helyeslés.) Elnök. Holnap 10 órakor tehát folytatjuk a tárgyalást. KÜLFÖLD. A párisi fölkelés. A párisi eseményekre vonatkozó részletes tudósítások a 17-én történtekről s egy előttünk fekvő angol magán tudósításból, melylyel a „D­a­ily Telegraph“ s „Times“ tudósítása egybehangzanak, a következőket közöljük : Versailles, ápr. 17. este 6 óra. A beconi kastély ellen, mely a Szajna folyó s Courbevoies közt fontos hadállás, s mely az asniéeres-i Ind szárnyát fedi s e hely elfogla­lását illetőleg jelentékeny stratégiai hely, a kor­mánycsapatok által ma szurony­rohammal meg­­támadtatott s elfoglaltatott. A versaillesiak vesztesége 6 halott s 28 se­besült. A párisi eseményeket illetőleg magánforrás­ból nyert tudósításaim arról értesü­lenek, hogy a nemzetőrök több zászlóalja teljes föloszlásban van. Több tiszt a parancsnokságtól elmozdittatott s a lőkészlet fogyatékán van. A borkészlet szintén fogyatékán van s az élelmiszerek roppant drágák. A lakosság közt nagy elégedetlenség ural­kodik. Páris, ápr. 17. Délben. Az ágyúzás egész éjen át folyt. Éjfél körül öt percz alatt 28 ágyú lövést, lehet számlálni. Biztos forrásból hallom, ho­gy holnap támadás fog intéztetni. Ma reggel egy órakor a boulognei erdőben heves puska­tüzelés volt. A Mont-Valerien foly­tató Neuilly­s Passy bombázását. Ezt a Troca­­deron, La M­uettes a védfalakon fölállított ágyuk viszonozták. Múlt este 9 órakor lettek az erődök s az előretolt hadállásokból a katonák közt eszközölt községi választásra vonatko­zó szavazatok ered­ménye bekü­ldve. A szavazó­jegyeket tartalmazó urnát a nemzetőrök fedezete alatt egy tiszt hoz­ta a városba. E csapat előtt nagy vörös zászló vitetett s az után folyton azt hangoztaták : „Vive la Com­mune ! Vive la Republique !“ Cluseret jelenti, hogy tegnap a pápai csapa­tok a neuilly-i templomban körül fogattak. Véres kézi viadal fejlődött. Egy 16 éves fiatal­ember a község­ zászlóját a golyók zápora közt tűzte föl a templomra. A pápai csapatoktól s a gyalogságtól egy-egy zászló elfoglaltatott. Tegnap a nemzetőrök 248 zászlóalja a h­onoré külvárosban a belga követség­ házába tö­rt be. A vizsgálat azonnal megindít­tatott; sokan el­fogattak és a haditörvényszék elé fognak állít­tatni. A lakosságnál kezd az élelmiszer­hiány mu­tatkozni. Azon hír folytán, hogy a versaillesiek s a porosz csa­patok a várost körülvenni szándékoz­nak, átalmos izgatottságot szilít. Az élelmisze­reket ár­uló boltok előtt reggeltől estig a vevők zajong­ó s követelő csoportja álldogál. A castiglione utczában a torlasz lerombol­tatók, Batignolles, Belleville s a Mont-Martre-en na­gy védműveket emeltek. A St. Jaques du Haut Pas templom ma a nemzetőrök által körülvétetett. A plébános elfo­gatott. Isteni tisztelet még cs­ak néhány tem­plomban tartatik. Tegnap délután a ve esernyő alatt a St. Vin­cent de Paul templom a nemzetőrök által körül­vétetett s kiraboltatott, a kelyh­ek s más értékes templomi ékszerek elvitettek. Az este Asniéresben csúnya dolgok tör­téntek. A borcsarnokok a rendelet ellenére nyitva tartottak. A nemzetőrök lerészegedtek. Az áru­sok, férfiak s nők szövetkeztek s a községiek által a csarnokok kirablására ezék­ jó kísérletnek ellenszegültek. E­st­e. A községi választások nagy kudarczczal végződtek, az összeirt választóknak még csak egy tizedrésze sem vett részt a sza­­vazásban. A nyolczadik kerületben 17,825 össz­eíit szavazó közül csupán 1130 szavazott. Versailles, apr, TIK Délben. Pénteken az asniéres-i vasúti föld mellett he­ves csatározás folyt. Az eredmény nagyon bi­­­zonytalan volt. A kormánycsapatok a felkelők tüzelése ál­tal fölingerelve, foglyokat nem ejtettek, hanem kivétel nélkül mindenkit megöltek. Azok, kik állásuknál fogva a kormány hely­zetéről jól vannak értesülve, azt állítják, hogy Thiers nem akar Páris ellen támadást intézni mindaddig, míg Versaillesben s a körül 150,000 ember nem leend összpontosítva. Az utolsó három nap alatt a kormány ütegei s a felkelők kezében levő erődök közt az ágyúzás heves volt. A Mont-Valérien néhány nagy ágyúval lett megerősítve. A lovasság, Galliset dandára kivételével szombaton azon szándékkal nyomult Longju­­meau felé, hogy Páristól az élelmiszert elvágja. A déli német hadsereg, melynek főhadiszál­lása St. Denisben van, jelentékeny erősítést nyert, mely egy üteg ágyúból, egy lovas dan­dárból s egy gyalog osztályból áll. A nemzetgyűlés s a közönség elégületlensé­­gét nyilvánítja, hogy a felkelőkkel kiegyezési kísérlet létetett. Thiers eljárását rászalják, hogy a köztársasági liga megbízottjaival szóba állt. Németországban fogva volt 4000 franczia katona érkezett ide. Ezek nagyon jó egészség­ben vannak s a tapasztalt bánásmódot illetőleg kedvezőleg nyilatkoznak. Legnagyobb vágyuk a felkelők ellen harczolni, kik által oly kimélet­­lenül megtámadtattak. Délután 3 óra. A mint hallom Lyons lord tiltakozott a ver­­saillesi kormánynál azon bombázást illetőleg, melynek jelenleg Párisban ki van téve. A kül­ügyi miniszter figyelmét azon körülményre hívta fel, hogy a város azon részében, mely a golyók­nak leginkább ki van téve, nagyobb részt angol alattvalók laknak s ama negyedben a legtöbb házban, melyekre a tüzelés hrányoztatott, ango­lok s amerikaiak laknak. Lyons lord továbbá tudata, hogy a város e részének bombázása által a felkelőknek nem okoztatik kár s csak a semlegességet sérti. A­mint ma reggel értesültem, az asniéresi ütközet sokkal elhatározóbb volt, a­mint azt kezdetben hallottam. A kormánycsapatok heves ellenállásra találtak. Wolff tbk. parancsnoksága alatt a város s a híd elfoglalását kísértették meg. Két órán tartott öldöklő harcz után kény­telenek voltak a város végén előbbi hadállásu­kat elhagyni. Habár visszanyomattak, a kor­mánycsapatok vesztesége az ellenségét nem igen haladja túl. Veszteségük halottak s sebe­sültekben­­ 100 ember. A felkelők vesztesége csupán halottakban kétszeresen túlhaladja e számot. Tegnap Versaillesba 120 fogoly hozatott. Minden nap világosabb lesz, hogy az ellenséges felek közt a kibékülés lehetetlen. A viszálynak fegyver által kell eldőlni. Valószínű hogy a há­ború még egy hónapnál is tovább fog tartani. A diplomatiai testületek képviselői itt hosszabb időre béreltek ki lakásokat. Egy másik jel hogy a békére nem egyhamar lehet kilátás, mutatja a lapok magatartása. Ezek régi eljárásukat kö­vették, a katonai dolgokat illetőleg hamis hire­­k­et terjesztve. Mindig csak győzelmet hirdetnek, melyek a dolgok figyelmes megvizsgálása után más színben tűnnek fel A párisi hivatalos lap 16-ról a következő rendeletet közli: „A párisi község. ” Tekintve, hogy nagy fontossággal bir, a szept. 4-ki diktatúra eljárá­sát, különösen azon okmányokat, melyek a ka­­pitulatióra vonatkoznak, ismerni; másrészről te­kintve hogy a marcz.­l­­iki forradalom követ­keztében számos iromány, sürgöny stb. a nép kezébe jutott, egy vizsgáló bizottság alakítta­­tik, melynek az a feladata, mindent felkutatni, konstatálni a felelősségben azon részességet, mely mindazokra hárul, kik a szept. 4-ki kor­mány eljárásában részt vettek. E bizottság elnö­kéül Boris Kasimir neveztetik ki; ő meg van bízva e bizottságot szervezni s felszólíittatik, hogy a­mint lehetséges, a fontos okmányokat közzé tegye. Páris, april 14., 1871. A végrehajtó bizottság.“ A „la Capitale“ itteni lap több ok­mány­t közöl, melyek nagy érdekeltséget s bot­rányt keltettek: ezek azon pörre vonatkoznak, mely 1868—69-ben az itteni bünfenyitó vikaria­­tus előtt folyt több idevaló pap ellen, kik a ha­mis ereklyék gyártásával fölebbvalóiknak ve­szélyes versenytársai voltak, miután ez ereklyé­ket állatok csontjaiból készítették, még pedig oly híven utánoztattak, hogy valóságukban sen­ki sem kételkedett annál kevésbé, mert az áj­­tatos hívek nem tehették föl, hogy papjaik va­lamely szent csontja helyett négy­lábú csontját árulják. E pör a pápa rendelete folytán lett meg­szüntetve, ki azt hitte, hogy az arra vonatkozó iratok meg vannak semmisítve; ezek napfényre hozatala most annál nagyobb föltű­nést oko­zott. Ez ügy Rómában oly nagy botrányt okozott, miszerint sok helyütt az ereklyéket azonnal ki­dobálták, miután azok valóságának senki sem hisz. De még egy más eszköz is volt, melyet az ájtatosság örve alatt ugyan csak tudtak értéke­síteni; a gyónási jegyek, melyek az idén már nem igen keltek. Midőn a pápai uralom még teljes hatalmát éreztethető, elitélte azokat, kik a húsvéti gyó­nást elmulasztották, a rómaiak nagyon kényel­mesnek találták, megvették a sekrestyében vagy kolduló barátok által nyitott boltokban min­denkinek kinált jegyet, ez által jó katholiku­­sok maradtak s a gyónástól is megszabadultak. A pápai uralom megszűntével erre többé nincs szükség s úgy hiszem, hogy az idén a a bűnösök névjegyzéke nem fog a templom­­ajtóra kifüggesztetni, mert az nagyon hosszú lenne. MAGYAR ÚJSÁG 1871. APRIL 22. Olaszországi állapotok. Róma, april 10. A múlt hét szomorúan folyt le; a templo­mok nem igen voltak látogatottak. A bibornok vikárius a zenét eltiltá, melyet a költségességgel indokolt. A ceremóniák azért minden templomban mint rendesen megtartattak. A Rómában volt idegenek ezeket nagy számmal mentek nézni, sőt sokan voltak a Pé­ter templomban is, hol a misét Mérődé mondá. Montecchi polgárt múlt szerdán temették el, még pedig a legnagyobb fénynyel. Róma minden rango­s rendű lakosságából mintegy 6000-en képezték a halotti kíséretet. A halot­tasház tele volt fátyollal bevont nemzeti szinű zászlókkal. A nemzetőrök, a községi elöljáróság az egy­kori római menekültek, a hazafiak által felállí­tott zászlóalj néhány tagja, a szabad gondolko­zók, Róma különféle körei s munkás testületei mind képviselve voltak. E temetés minden vallási szertartás nélkül ment végbe, nem volt jelen sem pap sem ba­rát. A sírnál több szónoklat tartatott. A rómaiak egy oly polgártársuk emlékezete iránt rótták le hálaadójukat, ki 1849-ben a köztársaság alatt triumvir volt. A papi kormány e bátor h­arczosa életfogy­tiglan tartó gályarabságra ítéltetett s húsz évet töltött a száműzetésben, s innen van, hogy a rómaiak oly nagy számmal siettek irányában sírjánál fájdalmas részvétüket tanúsítani. Ez elég volt arra hogy sírjánál a szabadelvűek összegyülekezzenek; egy másik indok pedig, mely némileg tüntetésnek vehető, az volt, mi­szerint tudták, hogy a pápához Angliából kül­döttség érkezett, s azt akarták, hogy ez egy nagy hazafias tény tanúja legyen, és hogy a ró­mai nép valódi érzelmeit kitüntetni lássa. Az angol katholikusok küldöttsége által a pápának átnyújtott felirat nagyon elkopott tételekkel van tele, a pápa iránti hódolatát ki­fejezve, a „haladást s polgáriasultságot kárhoz­tatja“, elismeri a csalatkozhatatlanságot, a 20-ik szept. eseményeket kárhoztatja s reményét fe­jezi ki, hogy a pápa világi hatalma mielőbb vissza fog állíttatni. A pápa felelete nagyon tartózkodó volt. Nem annyira a politikával, mint inkább a val­lással foglalkozott. Szláv hangok. A „P­e­t­e­r­s­b­u r­g­s­k­i­j­a V­i­e­d­o­­most­i“ kilencz hasábos czikkben a pánszla­­vismus kérdésével foglalkozik. A czikkben mon­dottaknak az kölcsönöz leginkább érdekességet, mert az említett lap a hivatalosak sorában áll. Szerző legelőször is azt igyekszik bebizonyí­tani, hogy a panszlavismus Oroszországra nézve veszélyes s kivihetetlen , Ausztriának pedig csakis az az egyedüli mentő eszköze. Szerinte a panszlavismus egy titokteljes, apokalyptikus szörny, melyről mindenki beszél, de tiszta fo­galma róla senkinek sincs. Úgyszintén félnek e végzetteljes szó értelmezőj­étől, mely egyrészről annyi reményt, másrészről annyi félelmet s gyű­löletet kelt. Az orosz értelmiség s a nagy közönség cse­kély része az összes szláv törzseknek Oroszor­szággal egy monarchiába való egybeolvasztását kívánja. Egy nagy szláv birodalom egy résznél nem egyéb. Ez eszme Európa réme s az orosz értel­miség által nem pártoltatik. Az oroszok még saját házukat sem rendezték be s már 30—40 millió szláv bekebelezéséről álmodozzanak i­lly birodalmat kormányozni lehetetlen volna. Az ily vállalkozás Oroszországot kimerítené. Mert ezek a német, török, magyar, olasz s lengyel igától meg akarnak ugyan szabadulni, de nincs kedvük egyediségük föladásával Oroszországba olvadni. Ily értelemben a panszlavismus képtelenség s merénylet volna Oroszország érdekei ellen. Más értelme van azonban a nem orosz szlávok ellen. Ezek idegen uralom alatt nyelvük, nemze­tiségük s függetlenségükért harczolnak; szövet­séget akarnak kötni egymással, hogy fenállhas­­sanak. A panszlavismus hazája Ausztria, hol csakugyan erős gyökeret vert. Itt különféle törzsek erőszakosan germani­­záltatták s Beust, Bismarck szerencsétlen ver­senytársa, az osztrák szlávokat kiirtani törek­szik. Mit tesz ez ellen Oroszország ? Panszlavisti­­kus szempontból semmit. Daczára az osztrák szlávok iránti rokonszenvnek, mindaddig fegy­veres kézzel nem segíthetjük őket, míg sorsuk bennünket most vagy a jövőben nem fenyeget. Oroszország az osztrák szlávokat csak erkölcsi­leg segítheti. Ha az osztrák kormány saját érdekeit föl tudja fogni, ha önfentartási ösztöne még nem halt ki, úgy tudnia kell, hogy utolsó mentő esz­köze a panszlavismus. Mint szláv­ birodalom Ausztria függetlenségét megőrizhetné ; mint német hatalomnak Német­ország mellett nincs értelme. A veszély még nincs a küszöb f­ előtt, mert a rokonszenv s közös érdekei a dynastáknak Oroszországot Németországhoz kötik. Ellenben a szláv elemek által uj életre hivott Ausztria fenntartása Oroszország érdeké­ben van. Kivonat a hivatalos lapból. Kinevezések. Thury Mihály kapuvári plébános a győri székesegyház tiszt. kanonokává. — A kolozsvári állami tanitónő-képezdénél Raffay János a róm. kath­., Ferencz József tanár az unitárius, Hősiesen Vazul es­peres a gör. kel., Popa Gábor esperes a gör. kath­. és Baló Sándor lelkész az ev. ref. vallású növendékek Int­és erkölcstan tanításával bízattak meg. — A m.-szigeti állami tanitó-képezde orosz ajkú görög-kath. növendé­keinek vallás-erkölcsi oktatásával, úgy a ruthén nyelv tanításával Suba Mihály m.-szigeti gör.-kath. lelkész bí­zatott meg. — Wintier Antal III. osztályú adóhivatali tisztté, Hlávek József III. osztályú segédtisztté és Ko­zák Károly számfeletti III. osztályú segédtisztté nevez­tettek ki. — Gombás Pál pápai lakos III. osztályú adó­hivatali segédtisztté véglegesen neveztetett ki. KRÓNIKA. Pest, april 21. — A gyászhir, melyet lapunk homlokán közlünk, leirhatatlan sensatiót keltett a főváros­ban. A mély consternátiónak nyomával találkozik az ember után útfelem Mindenütt a szomorít esemény részleteiről beszélnek. Nyáry Pálon már hosszabb idő óta bizonyos lehangoltság nyomait észlelték barátai, noha ezt elnyomni iparkodott és különösen a 25-ös bizottság üléseiben tevé­keny részt vett. Még ma reggel a megyeházán volt,meglátogatván az ott működő tisztviselőket. Innen hazament a váczi úton fekvő Gyertyánfy házba, ahol lakott. Kevéssel 10 óra után kiment a lánczhíd mellett fekvő Stein Nathán-féle házba, a házmestertől kérdezte : hol a főlépcső, ki azt neki semmi roszat nem gyanithatva megmutatta. Nyáry fölment, a házmester pedig pár pen­t múlva zuhanást hall és az udvar közepén véré­ben találja. Botját a negyedik emeleten talál-

Next