Magyar Ujság, 1871. április (5. évfolyam, 75-99. szám)
1871-04-27 / 96. szám
fajok, de oly ős eredeti egyediségek, melyek soha sem változnak át oroszszár csak azért hogy Péter czár unokáinak koronájában Prága, Lemberg, Zágráb, Belgrád stb. gyémántjai is ragyogjanak. Az idol megérlelte s kifejtette azt, hogy nem az egyediség eldobása s feláldozása az egység vagy bármi érdek kedvéért, de sőt ellenkezőleg az egyediséghez tántoríthatlan ragaszkodás a legbiztosabb út a szabadság elnyeréséhez. Az orosz hódító politika itt is talajt vesztett tehát, s így a megindult után sikerre ez idő szerint nehezen számíthat, pedig ezek közreműködése nélkül az orosz actio nagyobb szabásban mozgásba nem jöhet. Igazunk van-e? Mi azt hisszük hogy az orosz politikával szemben minden szabadságra törekvő népnek így kell gondolkodnia. Mi, kik a szabadságot nem kizáró tulajdonnak, hanem az emberiség közös tulajdonának tartjuk, s a magunk részére ép úgy követeljük,mint bármely nép számára, Magyarországnak nem Bécsben, ép úgy mint szláv ajkú testvéreinknek nem Pétervárott látjuk s keressük biztosítékát, de igenis önereje, individualitása kifejtésében és megerősítésében. Ez vezet a közös szabadság elnyerésére, biztosítására. Ez érdekegységben kell találkozni az egyediségre erősödött testvér népeknek. Az érdekegység felismerése s kölcsönös támogatása biztosítandja a szabadságot úgy Magyarországnak, mint minden más népeknek akár Bécs akár Szentpétervár felől fenyegettessék az. Szederkényi Sándor. A 48-as párt ma csütörtökön d. u. 6 órakor ülést tart. A telepítvényes községek iránt teendő ideiglenes intézkedések tárgyában Tisza Kálmán által beadott törvényjavaslatot a beadón kívül aláírták: Deák Ferencz, Ührézy K., Huszár Imre, Ormós Sándor, Irányi Dániel és Szontagh Pál (csanádi). A főrendiház első reactionárius lépése. A főrendi ház dolgaival, mint olvasóink tudják, mi sem foglalkozunk többet mint amennyit más körülményeink közt ez az elavult és jelentőségéből a viszonyok által teljesen kivetkőztetett intézmény megérdemelt. Mai gyűléséről azonban megemlékezünk. Egész lefolyása alig tesz ugyan többet, mint a gyorsírói jegyzet lapján mintegy 60 szót, de megemlítjük a főrendiház jogügyi bizottságának a községek rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában bemutatott jelentését, mely bemitott ütött és a hétfői ülés napirendjére tárgyalandóul kifizetett. A „méltóságos“ főrendek jogügyi bizottsága beható tárgyalás alá vévén a mondott törvényjavaslatot azt átalánosságban elfogadás végett ajánlja, de a részletek iránt van több megjegyezni valója. Ezek közül az apróbbakat nem említjük föl. A mondott törvényjavaslat tárgyalása oly sietve történt a házban, hogy nem csoda, ha bennmaradt a szövegben egy pár styláris és oly hivatkozási lapsus, melynek helyreigazítását a ház köszönettel fogja tudomásul venni. De a méltsás főrendek a hibák kiigazításánál nem állapodtak meg. Ők oly változtatást akarnak a VI. fej. 78-ik §-án eszközölni, mely mélyen a lényegbe vág, egy újabb nagy visszalépést akar foganatosítani és mindkét rendbeli, t. i. a nagy és kis községeknek különben is megnyirbált jogkörét akarja nevezetesen megszorítani — s mint ilyen megérdemli, hogy a figyelem már eleve ráirányíttassék a főrendiház e retrograd törekvésére. A jogügyi bizottság ugyanis nem akar mást, mint a VI. fejezet 78. §-ának azon intézkedését, mely szerint a nagy és kis községekben az elöljáróság megválasztásánál a kijelölés joga a képviselőtestületre ruháztatik, paralysálni és a kijelölés jogát a szolgabirói hatóságra, illetőleg egy a szolgabiró elnöklete mellett felerészben a képviselőtestületből választott, felerészben pedig a szolgabiró által kijelölt hat tagú bizottságra ruházni, mely választmányban e szerint az elnök döntő befolyása mellett a községi képviselet nevetséges kisebbségben volna és kijelölési joga merőben illusoriussá válnék. Ez indítványát azzal indokolja a „méltóságos jogügyi bizottság, hogy a törvényjavaslat e rendelkezését semmikép nem tartja megegyeztethetőnek a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvény azon intézkedésével, mely a törvényhatósági tisztviselők kijelölésére a főispánnak befolyást enged, de itt a szolgabírói befolyást annyival nélkülözhetlenebbnek tartja, mert ajavaslt szerint hogy magának a „méksás“ jelentésnek szavaival éljünk „hazánknak legjelentékenyebb számú vidékein a polgárosodás legalsó fokán is alig álló, írás és olvasásban is járatlan tömegek kezei közé tétetik le a korlátlan választási eljárás, melynek ferde gyakorlata felemészthetné azon népnek jólétét, melynek érdekében alkottatott a törvény s itt-ott hazánk legszentebb érdekeit is veszélyeztetné.“ Ezúttal csupán a közvélemény figyelmének fölhívása a főrendiház reactionárius törekvésére volt czélunk ; ez mint hirlik, csupán a kezdet, melynek egész lánczolata van a múzeum termében készülőben. A közeljövőben elválik, minő állást foglal el vele szemközt — a kormány és az országgyűlési többség. A jelen ceneret esetre nézve pedig azon hitben várjuk be a jogügyi bizottság tönőbb vázolt módosításának a főrendiház által leendő elfogadtatását, hogy ezt az országgyűlés, mint a reactionarius üzelmek kezdetét egyszerűn viszszautasitani fogja. Pest, apr. 27. 1871. A „Magyar Újság“ „A mai ülés“ czimű tegnapi czikkében az ízó előadván, hogy a képviselőház többsége az igazságügyminiszter indítványára azt határozta, miszerint a napirendre tűzött vadászati törvény mellőztével, a ház üléseit mindaddig felfüggessze, míg a 25-ös bizottságmunkálatát be nem fejezi, hogy az még a május 17-re határozott bezárása előtt az ülésszaknak tárgyaltathassék, s illetőleg törvény erejére emeltethessék, utána veti, hogy „a junkerek és némely mások duzzogtak ugyan, kik fontosabb és sürgősebbnek tartják a nyulacskák számára gondnokokat vagy tán épen dajkákat rendelni, hogy ők azokat azután annál nagyobb kényelemmel lepuffogathassák, mint az ország közigazgatási s igazságszolgáltatási szervezésének mielőbbi életbeléptetését , de a képviselőház nagy többsége a miniszter kívánságához képest elhatározta a bírósági törvényt mielőbb tárgyalás alá venni.“ Nem tudom ugyan várjon a „junkerek“ vagy a „némely másokhoz“ számított-e engem a czikk szerzője, midőn sok más ellenzéki,demokrata érzelmű társammal együtt a napirend fentartása mellett felállni látott, nem ugyan a miniszter, sem a központi bizottság, hanem Halász Boldizsár javaslatát akarván részemről tárgyalás alapjául elfogadni, de arról meg lehet győződve, hogy nem a „junkerek“ hanem ellenkezőleg a szegény nép érdeke vezérelt, amelynek földjeit, rétjeit, szőleit épen a junkerek szokták összegázolni, a nemesek és kik e néven értetnek, más földjén is szabadon vadászhatván, ellenben a volt jobbágyoknak még tulajdon földjükön is tiltván a törvény a vadászatot. Egyébiránt én nem látom át, miért ne lehetne mind a vadászati törvényt, mind a bírósági szervezési javaslatot még a nyári szünnapok előtt elvégezni, mindöszsze négy-öt nappal kellene tovább együtt maradni még az esetre is, ha az alatt hogy 25 ember máshol van elfoglalva, ülést tartanunk csakugyan nem lehetne. Különben pedig, hogy a czikk írója oly nagyon sürgősnek találja, hogy a mostani bírákat a kormány által kinevezettek váltsák fel, s másrészt a virilis szavazatok is működni kezdjenek, azt meglepőnek találom s a „M. Ujság“-ban nem reméltem olvashatni, mert habár én is rosznak tartom a mostani állapotot, akár az igazságszolgáltatást, akár a közigazgatást tekintsük, nem sok üdvöst várok, megvallom, az ezek reformálására a kormány által kigondolt, s a többségáltal megszavazott törvényektől, s a „M. Újság“ is a 48-fis párttal egyetértőleg ily szellemben nyilatkozott eddig elé. Irányi Dániel. A 25-ös bizottság a törvényszékek elhelyezése tárgyában hoszszabb szünetelés után tanácskozásait újra megkezdvén, eddig következő újabb megállapodásokra jutott. Erdélyre nézve a törvényszékek száma 8-al szaporittatott, ellenben megszorittatott a járásbíróságokél el. Törvényszéki székhelyül a következő helyek jelöltettek ki: u. m. törvényszék : Kolozsvár, Kolos Mon., Bánffi-Hunyad járásbírósággal. T. sz. Szamosújvár, Szamosujvár, Hidaltnás, Pánczél-Cseh, Csik jb. T. sz. Torda, Maros-Ludas, Torda, Felvincz (Aranyosszék) Alsó-Jára jb. T. sz. Szász Régen, Sz. Régen, Görgő-Szent Imre, Teke jb. T. sz. Abrudbánya, Abrudbánya, Zalatnajb. T. sz. N.-Enyed, N-Enyed,M.-Ijvár, Balázsfalva jb. T. sz. Gyula-Fehérvár, Gy. Fehérvár, Algyógy, Szászváros jb. T. sz. Déva, Déva Maros, Hlye, Rászólt járásb. T. sz. Hátszeg, Vajda Hunyad, Hátszeg, Puj jb. T. sz. Nagy-Szeben, N.-Szeben, Szászsebes, Vízakna, Ujegyház, Szerdahely jb. T. sz. Fogaras, Alsó Viszt, Fogaras, Zernyest, Sárkány jb. T. sz. Brasó, Brassó, Hosszufalu jb. T. sz. Sepsi-Szentgyörgy, S. Sz. György, Bárót jb. T. sz. Kézdi Visarhely, K.-Vásárhely, Kovászna jb. Továbbá még a következő helyeken fognak törvényszékek felállittatni: Gyergyó-Szent- Miklóson, Naszódon és Medgyesen. Dicső-Szent-Márton helyett, hova eleinte törvényszék felállítása terveztetett, ezen tövényszék székhelyéül Erzsébetváros jelöltetni határoztatok. Az Erdélyben eleinte felállíttatni tervezett járásbíróságok közül a következők töröltettek el: a monori, aparéthi, mező-bandi, görgény-szent - imrei, iladai, szent - ágotai és berethalmi járásbíróságok. A dunántúli megyékben: Mosonymegyében marad t. sz. Mosony, jd. Magyaróvár, Rajka, Nezsidér. Sopron megyében marad t. sz. Sopron, jb. Soprony, Nagy-Márton, Kis-Márton, Felső- Pulya, Ság, Eszterház, Kapuvár, Csorna. Győr megyében marad t. sz. Győr, jd. Szt.Márton, Győr, Tét. Komárom megyében hosszabb vita után még egy Tatán felállítandó tszék felett marad egy törv. szék Komáromban. jbságok : Komárom, Tata, Perbete, Nagy-Igmánd (Kocs helyett). Fehérben marad t. sz. Székes-Fehérvár. jb. Sz.-Fehérvár, Bicske, Mór, Sárbogárd, Adony, (hosszabb vita után Ercsi helyett). Zalában három tvszék u. m. Zalaegerszeg , jb. Z.-Egerszeg, Tapolcza, Sümeg, Baksa. T. sz. Csáktornya, jb. Csáktornya, A. Lendva, Bellatincz. T. sz. N.-Kanizsa, jb. N.-Kanizsa, Keszthely, Letenye. Veszprém megye: I. törvényszék Veszprém, Veszprém, Enying, Zirez, Palota járásbiróságokkal. II.tervsz. Pápa, Pápa, Devecser járásbíróságokkal. Vas megye: I. törvsz. Szombathely, Szombathely, Felső-Őr, Jánosháza, Körmend, Kis-Czenk, Vasvár járásbíróságokkal. II. törvsz. Szent-Gothárd, Szent-Gothárd, Német-Újvár, Muraszombat járásbiróságokkal. III. törvsz. Kőszeg, Kőszeg járásbírósággal. Somogy megye: Kaposvár törvsz., Kaposvár, Igar, Lengyel-Tóti, Tab, Marczali, Nagy-Bajom, Szigetvár, Csurgó, Barcs és Nagy- Atád járásbíróságokkal. Tarna megye: Szekszárd törvsz., Szekszárd, Paks, Bonyhád, Duna-Földvár (Hőgyész helyett), Gyünk és Tamási járásbíróságokkal. Baranya megye : Pécs, Körvsz., Pécs, Pécsvárad, Szent-Lőrincz, Mágocs, Sárd, Mohács, Siklós, Vajszló és Dárda járásbíróságokkal. A tiszántúli kerület következő megyéiben a törvényszékek és járásbíróságok ekkér állapíttattak meg. Bihar megye: I. törvsz., Debreczen, Debreczen, Derecske, Szoboszló járásbíróságokkal. II. törvsz. Belényes, Belényes, Vaskó, Cséke járásbíróságokkal. III. törvsz. II.-Szalonta, N.-Szalonta, Tenke járásbíróságokkal. IV. törvsz. Székelyhid, Székelyhid, Margitta járásbíróságokkal. V. törvsz. N.-Várad, N.-Várad, Élesd, Berettyóujfalu járásbíróságokkal. Máramaros megye , I. törvsz. Máramaros-Szigeth, Máramaros-Szigeth, Felső-Vissó, Jád-Radio Sugatag, Técső járásbiróságokkal. II. törvsz. Huszt, Huszt, Ökörmező járásbiróságokkal. Szatmár megye: I. törvsz. Nagy-Bánya, járásbíróságokkal. II. törvsz. Szatmár-Németi, Szatmár- Németi, Fehérgyarmat, Szinér-Váralja, Erdőd járásbíróságokkal. III. törvsz. N. Károly, N.Károly, Mátészalka Nagy-Bánya járásbíróságokkal. A dunántúli kerületben előadó Kézsmárky József, a tiszántúliban pedig Stoll Károly. Kővárvidéken lesz egy tervszék : Nagysomkuton. Járásbíróság kettő: Nagysomkuton és Kápolnok-Monostoron. Közép- Szolnok megyében egy törvényszék : Ziláhon. Járásbíróság négy: Ziláhon, Zsibón, Szilágycseden, Tasnádon. Kraszna megyében egy tervszék Szilágy- Somlyón , járásbíróság kettő : Szilágy-Somlyón, és Krasznán. Szabolcs megyében egy törvényszék és pedig azért, mert szavazatok többségével a területi megcsonkítás ezúttal is elhatároztatott s a püspök ladányi és nádudvari járások s esetleg más beszegellései is más törvényszékekhez fognak beosztatni: Nyíregyházán : Járásbíróság hat : Nyíregyháza, Nagy-Kálló, Nyírbátor, Nyír- Bogdány, Polgár és Kis-Várdán. A debreczeni járásbiróságok száma egygyel még szaporittatott a Püspökladányival. Hajdúkerületben egy tvszék Hajdú-Böszörményben. Járásbíróság 3. Hajdú-Böszörmény, Hadház és Nánáson, úgy hogy ezen járások egyedül a hajdúkerületből kerekittessenek ki. Békés megyében két tvszék , Békés-Gyulán és Szarvason. Járásbíróság Békés-Gyulához: Békés-Gyula, Szeghalom, Békés-Gyula, Csaba és Orosházán. Szarvasihoz: Szarvason és Gyomán. Csanádmegyében egy törv.szék: Makón. Járásbíróság három : Makón, Nagy-Lakon, és Batonyán. Csongrádmegyében két törvényszék: Szegeden, és Hódmező-Vásárhelyen. Járásbíróságok Szegedhez, Szegeden és Csongrádon. Hódmező Vásárhelyhez: Hódmező Vásárhelyen és Szentesen. Arad megyében az igazsügyminiszter két törvényszéket proponál: Aradra, és Borosjenőben; el is fogadtatott. Járásbiróságok Aradhoz: Arad, Elek, Pécska, Radna, Pankota és Kisjenőn, Borosjenőhöz, Borosjenőn és Kis-Buttyinban. A fővárosi enquéte 25-én tartotta a belügyminiszter elnöklete alatt első összülését. A belügyminiszter megérinti, hogy jövő hó 17-én már berekesztetik a törvényhozás jelen ülésszaka, ennélfogva igen óhajtandó volna, hogy a szőnyegen fekvő fontos törvényjavaslat, ha csak lehet, május elején már a háznak beterjesztessék. A vita erre kezdetét veszi, s mindenekelőtt abban történik megállapodás, hogy az enquéte a szűkebb bizottság által előterjesztett törvényjavaslatot nem fogja pontonként tárgyalás alá venni, hanem a fontos elvi pontokat kiemelve ezek fölött fog megállapodásra jutni. Ilyen pontokat, melyek discussio alá bocsátandók a következők jelöltettek ki: 1) A két testvér-főváros egyesítése. 2) A rendőrség. 3) A főispán. 4) A viritis szavazat. 5) A tisztviselők, csak bizonyos időtartamra választassanak-e vagy egész életre ? 6) A választás közvetett legyen-e vagy közvetlen ? 7) A tisztviselők szavazati jogának kérdése. 8) A választóképesség. 9) A beligazgatás köre. A megvitatandó kérdések e sorrendje el is fogadtatott. Mindjárt az első kérdés a két főváros egyesítése körül élénk és hosszabb eszmecsere fejlődött. A nézetek közötti eltérés nem annyira a kérdés érdemére vonatkozott, mert az egyesítést egy szónok sem ellenezte, mint inkább arra, hogy néhány enquetetag nem akarta az egyesítést már most kimondatni, hanem előbb a két város anyagi s másnemű viszonyait beható vizsgálat tárgyává kívánta tétetni. Az enquéte számos tagja azonban kifejtvén az egyesülés országos és helyi nagy fontosságát és kiemelvén hogy az egyesülést nemcsak elvileg kell kimondani a törvényjavaslatnak, hanem Ó-Budára és a Margitszigetre, valamint a rendőrségi egyezséget illetőleg még ezenkívül Újpestre és Erzsébetfalvára is, az elnöklő belügyminiszter az enquéte megállapodásaként kimondotta, hogy az egyesítés — az elvi szónak kihagyásával — Pest-Buda, Ó-Buda és a Margitszigetre nézve kimondatik, a rendőrségre nézve pedig még Új-Pest és Erzsébetfalva is fölvétetik. A második kérdés a rendőrség kérdése volt. Az előterjesztett törvényjavaslat ide vonatkozó szakasza azt mondja, hogy a helyhatósági rendőrséget ezentúl az állam fogja kezelni, a statutáris jog azonban megmarad a városnál. E pontot illetőleg szintén külön vélemény terjesztetett be, mely magáévá teszi ugyan a rendőrségnek állami kezelését, de csak a mennyiben az a személy és vagyon biztonságra vonatkozik a helyi policziát azonban továbbra is a város kezelése alatt véli tartandónak. E pont körül is hosszabb eszmecsere fejlődött. Több oldalról kifejtetett, hogy a személy és vagyonbiztonságra vonatkozó rendőrség és a szoros értelemben vett helyi rendőrség között majdnem lehetetlen demarcationális vonalat húzni, hogy a fővárosi helyhatósági rendőrségnek állami egységes kezelése magasabb állami szempontokból mellőzhetlen, hogy a rendőrségnek ketté választása a rendőrségi közegek örökös súrlódásának és összeütközésének nyitna tág kaput stb. A tárgyhoz többen hozzászólván név szerint Csengeri Antal, Szentkirályi, Ribály, Steiger, Tavaszi, végül a belügyminiszter előre küldvén, hogy a minisztérium kebelében már elkészült rendőrségi törvényjavaslat a vita menete alatt megérintett szempontokat egytől egyig tekintetbe veszi s a szóban levő javaslat ide vonatkozó pontozatait elolvasván, Csengery Antal felszólalása értelmében kimondja az enquéte egyhangú megállapodásaként, hogy a törvényjavaslat bevonatkozó pontjában fölveendő , hogy a rendőrségi végrehajtás és a rendőri bíráskodás külön választatik. 2) Az államrendőrségre és annak hatáskörére nézve a belügyminiszter a rendőrségi bíráskodásra nézve a belügy- és igazságügyminiszter fognak törvényjavaslatot a törvényhozás elé terjeszteni. 3) Hogy addig míg e törvények életbe nem lépnek a mostani rendőri közegek új választás alá nem esnek. 4) A város jogkörében maradó statutárius jog a két város végrehajtott egyesítéséig egy a két város részéről választandó delegált közeg által fog gyakoroltatni. A tanácskozmány 3 óra után ért véget. A Legközelebbi ülés csütörtökön 10 órakor délelőtt. Honvéd-orvosi ügy. *) (A m. kir. honvédelmi egészségügyi osztálynak ajálva.) Motto : Amor, tussis, dolor et ignis, alescondi non posauit. A magyar honvéd-orvosok (néhánynak kivételével) nem rég a honvédelmi miniszter úr által rendre utasittattak a miatt, hogy mostoha helyzetük, nem különben ez ügybeni teendőkre nézve a honvédelmi minisztériumot figyelmeztetni, ranguk s fizetésük felebbezését javítását követelni merészeltek. Miután a minisztériumhoz intézett ama emlékirat tartalma előttünk sem ismeretlen, a viszszautasításon, recitus a megrováson legkevésbé sem ütközünk meg. Hanem mielőtt a honvédelmi orvosi ügyhöz észrevételeinkkel járulnánk, szabadjon az orvosi ügy tekintetében „általánosan“ egy kis exordiummal élnünk. Az orvosi ügy Magyarországban a legháttérbe van szorítva, szóval szakértőinknek még nem igen van becsük, és hogy szakértőink közül az orvosok érzik leginkább az irányukban eddig tanúsított méltatlanságot, azt minden elfogulatlan ember kénytelen beismerni. A magyar országgyűlés eddig az orvosok érdekében mit sem tett,orvosaink csak úgy fizettetnek ma, mint ezelőtt 40—50 évvel fizettettek, a himlőoltást még ma is, mint ezelőtt 50 évvel fejenkint öt vi 1t ó garasért eszközölni kényteleníttetnek. A csekély fizetéssel dotált megyei orvosok évenkint fizetéslevonásban szenvednek, azaz, a megyei szegények részére drágább recepteket irt — ezime alatt bűntetteinek,mig e tekintetbeni panaszuk vagy mentségük figyelemre sem méltatik. Orvosaink e czélra nyomatott recept ivekkel nem bírván, méltányos-e egy megyei orvost egy akármilyen skartetára irt receptjéért, melyet egy laikus, pap, vagy elöljáró az orvos hire s tudta nélkül aláírt, indimált,büntetni? Közelebbről Dr. Patrubányi — az orvosi ügy rendezésére vonatkozó indítványa (az országgyűlésen) mellőztetett, stb. A magyar honatyáknak az orvosi ügy tekintetében legfeljebb az az érdemük, hogy a „homoepathia“ fölött törvényt hoztak, mi felett nem csak az értelmes!» magyar orvosi testület ütközött meg, de megütközött felette egész Németország, az összes német birodalom orvos karai, t. i.: A magyar orvosi testület bár sokszor sértve érezte magát, hallgatott, béketűrő volt s inkább panaszkodott hogy sem praetensiókat formált volna, és daczára annak hogy sem a polgári, sem a katonai hatóság egy pillanatig sem lehet el orvos nélkül, magyar orvosainknak strikket csinálni soha eszük ágába sem jött. Pedig hazánkban az orvosi kaszt vagy testület is azok egyike, mely azt mondhatná: „A kormány nélkülünk nem lehet él.“ A kormány utóvégre is nem tanúsít valami rendkívüli kegyeletet az orvosok irányában akkor, amikor őket orvosi hivatallal jutalmazza meg, vagy legalább nem bizonyít irányukban olyan kegyeletet, mint mikor egy (néha) csupán írni olvasni tudó egyént, — p. o. honvédtisztnek, kamarai tisztáidónak, akár valami magasb állásba pénzügyi hivatalnoknak, szóval fac me talem tabs erő, neveztetett ki. Az orvos egy summum necessárium, egy szakértő, aki saját és pedig drága költségein kiképeztetését senkinek, hanem csak egyedül önmaga szorgalmának, képességének és fáradalmának köszönheti.... És aki hazáján kívül is még inkább az őt megillető méltánylás s megtiszteltetésben részesül. És most lépjünk a magyar honvéd orvosi ügyre át. Rövidek leszünk. Mikor a m. kir. honvédelmi minisztérium 1869. évi 17,270 sz. alatti pályázat hirdetése nyomán a honvédséghez folyamodtunk, körülbelől mintegy „nyolcz hétig terhesebb orvosi szolgálatra szólittattunk fel, a lokális orvosok a 300 forintnyi átalányt igen is kielégítőnek vélték. Igaz hogy a honvédi szolgálat nyolcz hétig tart, a honvéd legénységre nézve t. i., de nem az orvosokra nézve .... mert mikor pl. a 100 honvéd újonez a hadi gyakorlatba bele okult volna, haza bocsújtatik és jön helyibe más 100, néha száznál is több, s e szerint a honvéd orvos szolgálata tart minden évben január 1-től utolsó decemberig. úgy látszik azonban, hogy a m. honvédelmi kormány, de talán maga a honvédelmi miniszter úr is, abban a hiedelemben van, hogy a honvéd orvosok hivatala nem fárasztó, orvosi teendőjük szórakozás inkább, mint teher. Bátorkodunk az ellenkezőt adatokkal bizonyítani. Itt Ungvárott p. o. a cs. kir. sorezred létszáma ritkán több mint a honvédségi, néha kevesebb is, van azért a cs. kir. sorezred legénységének két ezred orvosa, egy-egy orvos 1200 forinttal s egyéb emolumentumokkal dotálva. A honvédségnek van egy orvosa még akkor is, amikor az egész zászlóalj, 1500 (most már 1700) ember van jelen. A cs. kir. katonaságnak van rendes laktanyája és kórháza, az egyik orvos meglátogatja a laktanyában levő legénységet egyszer napon kint, a másik orvos vezényli a beteg Apóldat. A honvédségnek itt nincsen laktanyája, a legénység a városban el vannak gyártélyozva, s így a honvéd orvos nem nézheti, vagy nem vizsgálhatja meg a legénységet, részint betegeit intott pőre egyszerre, hanem bizonytalan időkben - néha többször naponta utczáról időzára járkálni kénytelen; néha éjjel is nyugtalanítják a honvéd orvost; és mivel a honvédségnél házilag és kórházilag is orvosoltatnak a betegek, a honvéd orvos naponkint a polgári kórház látogatására is köteleztetik. A szombati visitattót a sorezred orvosai felváltva eszközük, míg a honvéd orvos nevezett vizsgálatot mindig egy maga teljesíteni kénytelen. De a honvéd orvosok teendői nem hogy könnyebbednének, de még napról napra szaporíttatnak,ha tekintetbe vesszük a tőlük követelőt napi, havi, negyedévi és végre egész évi orvosi jelentések kimutatását, amit orvosi, vagy e czélra nélkülözhette!) irodai személyzet nélkül — egy ember correete nem is eszközölhet. Szerény véleményünknél fogva, a honvédségnél a honvéd orvosok nevezetesen alorvosok szaporítása volna a legszíyesebb, a múlt évi hadgyakorlat alkalmával csak az esetlegnek köszönhetni, hogy a 30-ik honvédzászlóaljnál szerencsétlenség nem történt. Ugyanis S.A.-jhelyből visszajövet Zétényben, ahol esetlegesen a törzszsel együtt az 1-6 század is állomásozott, az 1-ső századból négy honvéd nagyobb felhevülés következtében összerogyván elájult, kettő nagyobb mérvű görcs rángatózásba esett. Őszintén megvallva, jobb szerettük volna, ha eme spectáluban egy más helyen,a 2, 3-ik vagy 4-ik egy — orvos nélkül — állomásozott századnál történt volna, — amennyiben az orvosok szükségességét csak ily esetek után, a szentírás eme szavait: „Donora Medicina!“ csak cholera, pestis vagy bábom alkalmával szoktuk beismerni. De a következő eset nem lesz felesleges bebizonyításul annak, hogy már ma egy honvéd zászlóaljnál egy orvos nem elegendő. A közelebbről tartatott sorozás alkalmával a honvéd orvos állomásáról Ungvárról t. i. Nagy- Bereznára menni kénytelenittetett, az alatt egy tüdőgyuladásban szenvedett honvéd, kinél akár az aconitum, akár az érvágás elmulasztatván, meghalálozott. Részünkről nem annyira a csekély fizetés esik zokon nekünk, mint inkább az orvosaink irányában tanúsított szitya északi modorú eljárás melytől a civilizált magyar még máig nem bírt kivetkőzödni. Kassán egy honvéd gyakorlat alkalmával két honvéd összerogyván, mivel történetesen a honvéd-orvos nem volt jelen, a kerületi parancsnokságtól elrendeltetett hogy annyiszor amennyiszer a honvéd orvos hiányoznék, a zászlóalj parancsnokok felhatalmaztatnak az illető honvédorvos költségére privát orvost fogadni. Ezenzúl a honvéd parancsnokságoknál már köznapivá vált. Mondom csak az orvosok iránti figyelmetlenség esik zokon nekünk és hogy e tekintetben a törzseknél s felsőbb helyeken úgy gondolkoznak épen mint a priorok a kolostorokban, akár a páter Guardianus, a ki ha p. o. a maga cellájában jól evett ivott, azt hiszi, hogy azzal a fráter calefactor is jól lakott. Mit gondol vele például nálunk a protomedicus, ha a járási orvosok itt-ott a szegényebb megyékben — még ma is — két vagy három száz forintnyi évi fizetésük mellett éhen halnak is. Vagy nem curiosumul hozhatunk-e föl még következő esetet? 1869-es év deczemberben mikor még csak alig 35 vagy 40 honvéd volt Ungvárott, megbetegedett a század parancsnok és a zászlóalji orvos egyszerre,elsőtdölt mellhurutban, utóbbi egy a bal lábán támadt furunkalma miatt szenvedvén, ágyban maradni kénytelenittettek. A század parancsnok csaknem egész télen át békével otthon nyughatott,suppleálták tiszt társai, mig az orvos miatt, aki csak 14 napig nem lehetett szolgálatot, oly zavar lett Izraelben, hogy utóvégre a honvéd orvos, egy itt állomásozott cs. kir. katonai fősebésznek a helyettesitéséért öt p.ért. forintot fizetni volt kénytelen. Nem diktáljuk tovább reklamunkat, a kormány ez ügybeni teendőibe sem avatkozunk, — ezt fölöslegesnek véljük s annyival inkább, miután a honvédelmi minisztérium, a magyar honvédelmi egészségi ügy feletti intézkedésre nézve egy oly egyént bízott meg, aki nem csak a centrumban orvos-ügyködött, de mint orvos majd minden brauchen keresztül mend, ki előtt, mint volt kórházi orvos, mint megyei, előbb mint járási, utóbb mint megyei főorvos előtt orvos ügyeink a részletekig ismeretesek, hiteles adatainkat is figyelemre méltatva, a honvéd orvosi ügy czélszerű reformja keresztülvitelében a lehetőségig fog intézkedni. Dr. Turner Ferencz, magy. kir. honvéd orvos. * *) Kormányunk iránt mindenkor lejalitást tanúsító érzelmünknél fogva, jelen czikkel ezelőtt három héttel a „Pesti Napló“-ba intéztük, sajnos azonban, vaskr inkább remarquable .... hogy a „Pesti Napló“ szerkesztősége előtt czikkünk ignoráltatván, közlésre méltónak nem találtatott. Dr. T. F. MAGYAR ÚJSÁG 1871. ÁPRIL 27.