Magyar Ujság, 1871. április (5. évfolyam, 75-99. szám)

1871-04-27 / 96. szám

fajok, de oly ős eredeti egyediségek, me­lyek soha sem változnak át oroszszár csak azért hogy Péter czár unokáinak koronájában Prága, Lemberg, Zágráb, Belgrád stb. gyémántjai is ragyogjanak. Az idol megérlelte s kifejtette azt, hogy nem az egyediség eldobása s feláldozása az egység vagy bármi érdek kedvéért, de sőt ellenkezőleg az egyediséghez­ tán­­toríthatlan ragaszkodás a legbiztosabb út a szabadság elnyeréséhez. Az orosz hódító politika itt is talajt vesztett tehát, s így a megindult után sikerre ez idő szerint nehezen számít­hat, pedig ezek közreműködése nélkül az orosz actio nagyobb szabásban moz­gásba nem jöhet. Igazunk van-e? Mi azt hisszük hogy az orosz politikával szemben min­den szabadságra törekvő népnek így kell gondolkodnia. Mi, kik a szabadságot nem kizáró tulajdonnak, hanem az emberiség közös tulajdonának tartjuk, s a magunk részére ép úgy követeljük,mint bármely nép szá­mára, Magyarországnak nem Bécsben, ép úgy mint szláv ajkú testvéreinknek nem Pétervárott látjuk s keressük biztosí­tékát, de igenis önereje, individualitása kifejtésében és megerősítésében. Ez ve­zet a közös szabadság elnyerésére, biz­tosítására. Ez érdekegységben kell ta­lálkozni az egyediségre erősödött test­vér népeknek. Az érdekegység felisme­rése s kölcsönös támogatása biztosí­­tandja a szabadságot úgy Magyaror­szágnak, mint minden más népeknek akár Bécs akár Szentpétervár felől fe­­nyegettessék az. Szederkényi Sándor. A 48-as párt ma csütörtökön d. u. 6 órakor ülést tart. A telepítvényes községek iránt teendő ideig­lenes intézkedések tárgyában Tisza Kálmán ál­tal beadott törvényjavaslatot a beadón kívül aláírták: Deák Ferencz, Ührézy K., Huszár Imre, Ormós Sándor, Irányi Dániel és Szontagh Pál (csanádi). A főrendiház első reactionárius lépése. A főrendi ház dolgaival, mint olvasóink tud­ják, mi sem foglalkozunk többet mint a­mennyit más körülményeink közt ez az elavult és jelen­tőségéből a viszonyok által teljesen kivetkőzte­­tett intézmény megérdemelt. Mai gyűléséről azonban megemlékezünk. Egész lefolyása alig tesz ugyan többet, mint a gyorsírói jegyzet lapján mintegy 60 szót, de­ megemlítjük a főrendiház jogügyi bizottságának a községek rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában bemutatott jelentését, mely bem­itot­­t ütött és a hétfői ülés napirendjére tárgyalan­­dóul kifizetett. A „méltóságos“ főrendek jogügyi bizottsága beható tárgyalás alá vévén a mondott törvény­­javaslatot azt átalánosságban elfogadás vé­gett ajánlja, de a részletek iránt van több meg­jegyezni valója. Ezek közül az apróbbakat nem említjük föl. A mondott törvényjavaslat tárgya­lása oly sietve történt a házban, hogy nem cso­da, ha bennmaradt a szövegben egy pár sty­­láris és oly hivatkozási lapsus, melynek helyre­igazítását a ház köszönettel fogja tudomásul venni. De a méltsás főrendek a hibák kiigazításánál nem állapodtak meg. Ők oly változtatást akar­nak a VI. fej. 78-ik §-án eszközölni, mely mé­lyen a lényegbe vág, egy újabb nagy visszalé­pést akar foganatosítani és mindkét rendbeli, t. i. a nagy és kis községeknek különben is megnyirbált jogkörét akarja nevezetesen meg­szorítani — s mint ilyen megérdemli, hogy a figyelem már eleve rá­irányíttassék a főrendiház e retrograd törekvésére. A jogügyi bizottság ugyanis nem akar mást, mint a VI. fejezet 78. §-ának azon intézkedését, mely szerint a nagy és kis községekben az elöl­járóság megválasztásánál a kijelölés joga a kép­­viselőtestületre ruháztatik, paralysálni és a ki­jel­ö­lé­s jogát a s­z­o­l­g­a­b­i­r­ó­i h­a­­t­ó­s­á­g­r­a, illetőleg egy a szolgabiró elnöklete mellett felerészben a képviselőtestületből válasz­tott, felerészben pedig a szolgabiró által kijelölt hat tagú bizottságra ruházni, mely választmány­ban e szerint az elnök döntő befolyása mellett a községi képviselet nevetséges kisebbségben volna és kijelölési joga merőben illusoriussá válnék. Ez indítványát azzal indokolja a „méltósá­gos jogügyi bizottság, hogy a törvényjavaslat e rendelkezését semmikép nem tartja megegyez­­tethetőnek a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvény azon intézkedésével, mely a tör­vényhatósági tisztviselők kijelölésére a főispán­nak befolyást enged, de itt a szolgabírói befo­lyást annyival nélkü­lözhetlenebbnek tartja, mert a­­javaslt szerint hogy magának a „mék­sás“ jelentésnek szavaival éljünk „hazánknak legje­lentékenyebb számú vidékein a polgárosodás legalsó fokán is alig álló, írás és olvasásban is járatlan tömegek kezei közé tétetik le a korlát­lan választási eljárás, melynek ferde gyakorlata felemészthetné azon népnek jólétét, melynek ér­dekében alkottatott a törvény s itt-ott hazánk legszentebb érdekeit is veszélyeztetné.“ Ezúttal csupán a közvélemény figyelmének fölhívása a főrendiház reactionárius törekvésére volt czélunk ; ez mint hirlik, csupán a kezdet, melynek egész lánczolata van a múzeum termé­ben készülőben. A közel­jövőben elválik, minő állást foglal el vele szemközt — a kormány és az országgyűlési többség. A jelen ceneret esetre nézve pedig azon hit­ben várjuk be a jogügyi bizottság tönőbb vázolt módosításának a főrendiház által leendő elfo­gadtatását, hogy ezt az országgyűlés, mint a reactionarius üzelmek kezdetét egyszerűn visz­­szautasitani fogja. Pest, apr. 27. 1871. A „Magyar Újság“ „A mai ülés“ czimű tegnapi czikkében az ízó előadván, hogy a képviselőház többsége az igazság­ügyminiszter indítványára azt határozta, miszerint a napirendre tűzött vadászati törvény mellőztével, a ház üléseit mind­addig felfüggessze, míg a 25-ös bizottság­­munkálatát be nem fejezi, hogy az még a május 17-re határozott bezárása előtt az ülésszaknak tárgyaltathassék, s illetőleg törvény erejére emeltethessék, utána veti, hogy „a junkerek és némely mások duzzogtak ugyan, kik fontosabb és sür­gősebbnek tartják a nyulacskák számára gondnokokat vagy tán épen dajkákat rendelni, hogy ők azokat azután annál nagyobb kényelemmel lepuffogathassák, mint az ország közigazgatási s igazság­szolgáltatási szervezésének mielőbbi élet­­beléptetését , de a képviselőház nagy többsége a miniszter kívánságához képest elhatározta a bírósági törvényt mielőbb tárgyalás alá venni.“ Nem tudom ugyan várjon a „junkerek“ vagy a „némely másokhoz“ számított-e en­gem a czikk szerzője, midőn sok más ellen­zéki,demokrata­ érzelmű társammal együtt a napirend fentartása mellett felállni látott, nem ugyan a miniszter, sem a központi bizottság, hanem Halász Boldizsár javas­latát akarván részemről tárgyalás alap­jául elfogadni, de arról meg lehet győződve, hogy nem a „junkerek“ hanem ellenkező­leg a szegény nép érdeke vezérelt, a­melynek földjeit, rétjeit, szőleit épen a junkerek szokták összegázolni, a nemesek és kik e néven értetnek, más földjén is szabadon vadászhatván, ellenben a volt jobbágyoknak még tulajdon földjükön is tiltván a törvény a vadászatot. Egyébiránt én nem látom át, miért ne lehetne mind a vadászati törvényt, mind a bírósági szervezési javaslatot még a nyári szünnapok előtt elvégezni, mindösz­­sze négy-öt nappal kellene tovább együtt maradni még az esetre is, ha az alatt hogy 25 ember máshol van elfoglalva, ülést tar­tanunk csakugyan nem lehetne. Különben pedig, hogy a czikk írója oly nagyon sürgősnek találja, hogy a mostani bírákat a kormány­ által kineve­zettek váltsák fel, s másrészt a virilis szavazatok is működni kezdjenek, azt meglepőnek találom s a „M. Ujság“-ban nem reméltem olvashatni, mert habár én is rosznak tartom a mostani állapotot, akár az igazságszolgáltatást, akár a köz­­igazgatást tekintsük, nem sok üdvöst vá­rok, megvallom, az ezek reformálására a kormány által kigondolt, s a többség­­által megszavazott törvényektől, s a „M. Újság“ is a 48-fis párttal egyetértőleg ily szellemben nyilatkozott eddig elé. Irányi Dániel. A 25-ös bizottság a törvényszékek elhelyezése tárgyában hosz­­szabb szünetelés után tanácskozásait újra meg­kezdvén, eddig következő újabb megállapodá­sokra jutott. Erdélyre nézve a törvényszékek száma 8-al szaporittatott, ellenben megszorittatott a járás­bíróságoké­­l­ el. Törvényszéki székhelyül a kö­vetkező helyek jelöltettek ki: u. m­. törvényszék : K­o­l­o­z­s­v­á­r, Kolos Mon., Bánffi-Hunyad já­rásbírósággal. T. sz. S­zamos­újv­á­r, Sza­­mosujvár, Hidaltnás, Pánczél-Cseh, Csik jb. T. sz. T­o­r­d­a, Maros-Ludas, Torda, Felvincz (Aranyosszék) Alsó-Jára jb. T. sz. S­z­á­s­z Rége­n, Sz. Régen, Görgő-Szent Imre, Teke jb. T. sz. Ab­rudb­á­n­y­a, Abrudbánya, Za­­latnajb. T. sz. N.-E­n­y­ed, N-Enyed,M.-I­jvár, Balázsfalva jb. T. sz. G­y­u­l­a-F­e­h­é­r­v­á­r, Gy. Fehérvár, Algyógy, Szászváros jb. T. sz. D­é­v­a, Déva Maros, Hlye, Rászólt járásb. T. sz. Hátsze­g, Vajda Hunyad, Hátszeg, Puj jb. T. sz. N­ag­y-S­z­e­b­e­n, N.-Szeben, Szász­sebes, Vízakna, Ujegyház, Szerdahely jb. T. sz. Fogara­s, Alsó Viszt, Fogaras, Zernyest, Sárkány jb. T. sz. B­r­a­s­ó, Brassó, Hosszufalu jb. T. sz. S­e­p­s­i-S­z­e­n­t­g­y­ö­r­g­y, S. Sz. György, Bárót jb. T. sz. K­é­z­d­i Visa­r­­h­e­l­y, K.-Vásárhely, Kovászna jb. Továbbá még a következő helyeken fognak törvényszékek felállittatni: Gyergyó-Szent- Miklóson, Naszódon és M­e­d­g­y­e­s­e­n. Dics­ő-S­z­e­n­t-M­á­r­t­o­n helyett, hova eleinte törvényszék felállítása terveztetett, ezen tö­­v­­ényszék székhelyéül Erzsébetváros jelöl­tetni határoztatok. Az Erdélyben eleinte felállít­­tatni tervezett járásbíróságok közül a követke­zők töröltettek el: a monori, a­­­p­a­r­é­t­h­i, mező-bandi, gö­r­g­é­n­y-s­z­e­n­t - i­m­r­e­i, iladai, s­z­e­n­t - á­g­o­t­a­i és b­e­r­et­h­a­l­m­i járásbíróságok. A dunántúli megyékben: Mosonymegyében marad t. sz. M­oson­y, jd. Magyar­óvár, Rajka, Nezsidér. Sopron megyében marad t. sz. S­opron­­, jb. Soprony, Nagy-Márton, Kis-Márton, Felső- Pulya, Ság, Eszterház, Kapuvár, Csorna. Győr megyében marad t. sz. Győr, jd. Szt.­­Márton, Győr, Tét. Komárom megyében hosszabb vita után még egy Tatán felállítandó tszék felett marad egy törv. szék Komáromban. jbságok : Komá­rom, Tata, Perbete, Nagy-Igmánd (Kocs he­lyett). Fehérben marad t. sz. S­z­é­k­e­s-F­e­h­é­r­­v­á­r. jb. Sz.-Fehérvár, Bicske, Mór, Sárbogárd, Adony, (hosszabb vita után Ercsi helyett). Zalában három tvszék u. m. Z­a­l­a­­e­g­er­s­z­e­g , jb. Z.-Egerszeg, Tapolcza, Sümeg, Baksa. T. sz. Csáktornya, jb. Csáktornya, A. Lendva, Bellatincz. T. sz. N.-K­a­n­i­z­sa, jb. N.-Kanizsa, Keszthely, Letenye. Veszprém megye: I. törvényszék Vesz­prém, Veszprém, Enying, Zirez, Palota járás­­biróságokkal. II.­tervsz. Pápa, Pápa, Devecser járás­bíróságokkal. Vas megye: I. törvsz. S­z­o­m­b­a­t­h­e­l­y, Szombathely, Felső-Őr, Jánosháza, Körmend, Kis-Czenk, Vasvár járásbíróságokkal. II. törvsz. S­z­e­n­t-G­o­t­h­á­r­d, Szent-Got­­hárd, Német-Újvár, Muraszombat járásbirósá­­gokkal. III. törvsz. K­ő­s­z­e­g, Kőszeg járásbíró­sággal. Somogy megye: Kap­osvá­r törvsz., Kaposvár, Igar, Lengyel-Tóti, Tab, Marczali, Nagy-Bajom, Szigetvár, Csurgó, Barcs és Nagy- Atád járásbíróságokkal. Tarn­a megye: S­zeks­z­árd törvsz., Szekszárd, Paks, Bonyh­ád, Duna-Földvár (Hőgyész helyett), Gyünk és Tamási járásbí­róságokkal. Baranya megye : Pécs, Körvsz., Pécs, Pécsvárad, Szent-Lőrincz, Mágocs, Sárd, Mohács, Siklós, Vajszló és Dárda járásbírósá­gokkal. A tiszántúli kerület következő megyéiben a törvényszékek és járásbíróságok ekkér állapít­tattak meg. B­i­h­a­r megye: I. törvsz., Debreczen, Debreczen, Derecske, Szoboszló járásbírósá­gokkal. II. törvsz. Belényes, Belényes, Vaskó, Cséke járásbíróságokkal. III. törvsz. II.-Szalonta, N.-Szalonta, Tenke járásbíróságokkal. IV. törvsz. S­z­é­k­e­l­y­h­i­d, Székelyhid, Mar­gitta járásbíróságokkal. V. törvsz. N.-V­árad, N.-Várad, Élesd, Be­­rettyó­ujfalu járásbíróságokkal. Máramaros megye , I. törvsz. M­á­r­a­­m­a­r­o­s-S­z­i­g­e­t­h, Máramaros-Szigeth, Fel­­ső-Vissó, Jád-Radio Sugatag, Técső járásbiró­­ságokkal. II. törvsz. Husz­t, Huszt, Ökörmező járás­­biróságokkal. S­z­a­t­m­á­r megye: I. törvsz. Nagy-Bánya, járásbíróságokkal. II. törvsz. S­z­a­t­m­á­r-Né­m­e­t­i, Szatmár- Németi, Fehérgyarmat, Szinér-Váralja, Erdőd járásbíróságokkal. III. törvsz. N. K­á­r­o­l­y, N.­Károly, Máté­szalka Nagy-Bánya járásbíróságokkal. A dunántúli kerületben előadó K­é­z­s­­m­á­r­k­y József, a tiszántúliban pedig Stoll Károly. Kővárvidéken lesz egy tervszék : Nagysom­­kuton. Járásbíróság kettő: Nagysomkuton és Kápolnok-Monostoron. Közép- Szolnok megyében egy törvényszék : Ziláh­on. Járásbíróság négy: Ziláh­on, Zsibón, Szilágycseden, Tasnádon. Kraszna megyében egy tervszék Szilágy- Somlyón , járásbíróság kettő : Szilágy-Somlyón, és Krasznán. Szabolcs megyében egy törvényszék és pe­dig azért, mert szavazatok többségével a terü­leti megcsonkítás ezúttal is elhatároztatott s a püspök ladányi és nád­udvari járások s esetleg más beszegellései is más törvényszékekhez fog­nak beosztatni: Nyíregyházán : Járásbíróság hat : Nyíregyháza, Nagy-Kálló, Nyírbátor, Nyír- Bogdány, Polgár és Kis-Várdán. A debreczeni járásbiróságok száma egygyel még szaporittatott a Püspökladányival. Hajdúkerületben egy tvszék Hajdú-Böször­­ményben. Járásbíróság 3. Hajdú-Böszörmény, Hadház és Nánáson, úgy hogy ezen járások egyedül a hajdúkerületből kerekittessenek ki. Békés megyében két tvszék , Békés-Gyulán és Szarvason. Járásbíróság Békés-Gyulához: Békés-Gyula, Szeghalom, Békés-Gyula, Csaba és Orosházán. Szarvasihoz: Szarvason és Gyomán. Csanádmegyében egy törv.­szék: Makón. Járásbíróság három : Makón, Nagy-Lakon, és Batonyán. Csongrádm­egyében két törvényszék: Sze­geden, és Hódmező-Vásárhelyen. Járásbíróságok Szegedhez, Szegeden és Csongrádon. Hódmező Vásárhelyhez: Hódmező Vásárhe­lyen és Szentesen. Arad megyében az igazs­­ügyminiszter két törvényszéket proponál: Aradra, és Borosjenő­­ben; el is fogadtatott. Járásbiróságok Aradhoz: Arad, Elek, Pécs­­ka, Radna, Pankota és Kisjenőn, Borosjenőhöz, Borosjenőn és Kis-Buttyinban. A fővárosi enquéte­ 25-én tartotta a belügyminiszter elnöklete alatt első összülését. A belügyminiszter megérinti, hogy jövő hó 17-én már berekesztetik a törvényhozás jelen ülésszaka, ennélfogva igen óhajtandó volna, hogy a szőnyegen fekvő fontos törvényjavaslat, ha csak lehet, május elején már a háznak be­­terjesztessék. A vita erre kezdetét veszi, s mindenekelőtt abban történik megállapodás, hogy az enquéte a szűkebb bizottság által előterjesztett törvény­­javaslatot nem fogja pontonként tárgyalás alá venni, hanem a fontos elvi pontokat kiemelve ezek fölött fog megállapodásra jutni. Ilyen pontokat, melyek discussio alá bocsá­­tandók a következők jelöltettek ki: 1) A két testvér-főváros egyesítése. 2) A rendőrség. 3) A főispán. 4) A viritis­ szavazat. 5) A tisztviselők, csak bizonyos időtartamra választassanak-e vagy egész életre ? 6) A választás közvetett le­gyen-e vagy közvetlen ? 7) A tisztviselők szava­zati jogának kérdése. 8) A választó­képesség. 9) A beligazgatás köre. A megvitatandó kérdé­sek e sorrendje el is fogadtatott. Mindjárt az első kérdés a két főváros egye­sítése körül élénk és hosszabb eszmecsere fejlő­dött. A nézetek közötti eltérés nem annyira a kér­dés érdemére vonatkozott, mert az egyesítést egy szónok sem ellenezte, mint inkább arra, hogy néhány enquetetag nem akarta az egyesí­tést már most kimondatni, hanem előbb a két város anyagi s másnemű viszonyait beható vizs­gálat tárgyává kívánta tétetni. Az enquéte számos tagja azonban kifejtvén az egyesülés országos és helyi nagy fontosságát és kiemelvén hogy az egyesülést nemcsak elvi­leg kell kimondani a törvényjavaslatnak, hanem Ó-Budára és a Margitszigetre, valamint a rend­őrségi egyez­séget illetőleg még ezenkívül Új­pestre és Erzsébetfalvára is, az elnöklő belügy­miniszter az enquéte megállapodásaként kimon­dotta, hogy az egyesítés —­ az elvi szónak ki­hagyásával — Pest-Buda, Ó-Buda és a Margit­szigetre nézve kimondatik, a rendőrségre néz­ve pedig még Új-Pest és Erzsébetfalva is fölvé­tetik. A második kérdés a rendőrség kérdése volt. Az előterjesztett törvényjavaslat ide vonatkozó szakasza azt mondja, hogy a helyhatósági rend­őrséget ezentúl az állam fogja kezelni, a statu­­táris jog azonban megmarad a városnál. E pon­tot illetőleg szintén külön vélemény terjesztetett be, mely magáévá teszi ugyan a rendőrségnek állami kezelését, de csak a mennyiben az a sze­mély és vagyon biztonságra vonatkozik a helyi policziát azonban továbbra is a város kezelése alatt véli tartandónak. E pont körül is hosszabb eszmecsere fejlő­dött. Több oldalról kifejtetett, hogy a személy és vagyonbiztonságra vonatkozó rendőrség és a szoros értelemben vett helyi rendőrség között majdnem lehetetlen demarcationális vonalat húzni, hogy a fővárosi helyhatósági rendőrség­nek állami egységes kezelése magasabb állami szempontokból mellőzh­etlen, hogy a rendőrség­nek ketté választása a rendőrségi közegek örö­kös súrlódásának és összeütközésének nyitna tág kaput stb. A tárgyhoz többen hozzászólván név szerint Csengeri Antal, Szentkirályi, Ribály, Steiger, Tavaszi, végül a belügyminiszter előre küldvén, hogy a minisztérium kebelében már elkészült rendőrségi törvényjavaslat a vita menete alatt megérintett szempontokat egytől egyig tekintet­be veszi s a szóban levő javaslat ide vonatkozó pontozatait elolvasván, Csengery Antal felszó­lalása értelmében kimondja az enquéte egyhan­gú megállapodásaként, hogy a törvényjavaslat bevonatkozó pontjában fölveendő ,­ hogy a rendőrségi végrehajtás és a rendőri bíráskodás külön választatik. 2) Az államrendőrségre és annak hatáskörére nézve a belügyminiszter a rendőrségi bíráskodásra nézve a belü­gy- és igazságügyminiszter fognak törvényjavaslatot a törvényhozás elé terjeszteni. 3) Hogy addig míg e törvények életbe nem lépnek a mostani ren­dőri közegek új választás alá nem esnek. 4) A város jogkörében maradó statutárius jog a két város végrehajtott egyesítéséig egy a két város részéről választandó delegált közeg által fog gyakoroltatni. A tanácskozmány 3 óra után ért véget. A Legközelebbi ülés csütörtökön 10 órakor dél­előtt. Honvéd-orvosi ügy. *) (A m­. kir. honvédelmi egészségügyi osztálynak ajálva.) Motto : Amor, tussis, dolor et ignis, alescon­di non posauit. A magyar honvéd-orvosok (néhánynak ki­vételével) nem rég a honvédelmi miniszter úr ál­tal rendre utasittattak a miatt, hogy mostoha helyzetük, nem különben ez ügybeni teendőkre nézve a honvédelmi minisztériumot figyelmez­tetni, ranguk s fizetésük felebbezését javítását követelni merészeltek. Miután a minisztériumhoz intézett ama em­lékirat tartalma előttünk sem ismeretlen, a visz­­szautasításon, recitus a megrováson legkevésbé sem ütközünk meg. Hanem mielőtt a honvédelmi orvosi ügyhöz észrevételeinkkel járulnánk, szabadjon az orvosi ügy tekintetében „általánosan“ egy kis exor­­diummal élnünk. Az orvosi­ ügy Magyarországban a legh­át­­térbe van szorítva, szóval szakértőinknek még nem igen van becsük, és hogy szakértőink kö­zül az orvosok érzik leginkább az irányukban eddig tanúsított méltatlanságot, azt minden el­fogulatlan ember kénytelen beismerni. A magyar országgyűlés eddig az orvosok érdekében mit sem tett,orvosaink csak úgy fizet­tetnek ma, mint ez­előtt 40—50 évvel fizettettek, a himlőoltást még ma is, mint ezelőtt 50 évvel fejenkint öt v­i 1t ó garasért eszközölni kényte­­leníttetnek. A csekély fizetéssel dotált megyei orvosok évenkint fizetéslevonásban szenvednek, azaz, a megyei szegények részére drágább recepteket irt — ezime alatt bűntetteinek,mig e tekintetbeni panaszuk vagy mentségük figyelemre sem mél­­tatik. Orvosaink e czélra nyomatott recept ivekkel nem bírván, méltányos-e egy megyei orvost egy akár­milyen skartetára irt receptjéért, melyet egy laikus, pap, vagy elöljáró az orvos hire s tudta nélkül aláírt, indimált,büntetni? Közelebb­ről Dr. Patrubányi — az orvosi­ ügy rende­zésére vonatkozó indítványa (az országgyűlésen) mellőztetett, stb. A magyar honatyáknak az orvosi ügy te­kintetében legfeljebb az az érdemük, hogy a „homoepathia“ fölött törvényt hoztak, mi felett nem csak az értelmes!» magyar orvosi testület ütközött meg, de megütközött felette egész Né­metország, az összes német birodalom orvos ka­rai, t. i.: A magyar orvosi testület bár sokszor sértve érezte magát, hallgatott, béketűrő volt s inkább panaszkodott hogy sem praetensiókat formált volna, és daczára annak hogy sem a polgári, sem a katonai hatóság egy pillanatig sem lehet el orvos nélkül, magyar orvosainknak strikke­t csinálni soha eszük ágába sem jött. Pedig ha­zánkban az orvosi kaszt vagy testület is azok egyike, mely azt mondhatná: „A kormány nél­külünk nem lehet él.“ A kormány utóvégre is nem tanúsít valami rendkívüli kegyeletet az orvosok irányában ak­kor, a­mikor őket orvosi hivatallal jutalmazza meg, vagy legalább nem bizonyít irányukban olyan kegyeletet, mint mikor egy (néha) csupán írni olvasni tudó egyént, — p. o. honvédtiszt­nek, kamarai tisztáidónak, akár valami magasb állásba pénzügyi hivatalnoknak, szóval fac me talem tabs erő, neveztetett ki. Az orvos egy sum­mum necessár­i­um, egy szakértő, a­k­i s­aj­á­t é­s p­e­d­i­g d­r­á­­g­a k­ö­lt­s­é­g­ei­n k­i­k­é­p­e­zte­tésé­t senki­nek, hanem csak egyedül önmaga s­z­or­g­a­lm­á­na­k, k­é­p­es­s­ég­é­n­e­k és f­á­r­a­­d­al­m­á­n­a­k kö­s­z­ö­n­h­et­i.... És a­ki hazáján kívül is még inkább az őt megillető méltánylás s megtiszteltetésben részesül. És most lépjünk a magyar honvéd orvosi ügyre át. Rövidek leszünk. Mikor a m. kir. honvédelmi minisztérium 1869. évi 17,270 sz. alatti pályázat hirdetése nyomán a honvédséghez folyamodtunk, körül­belől mintegy „nyolcz hétig terhesebb orvo­si szolgálatra szólittattunk fel, a lokális orvosok a 300 forintnyi átalányt igen is kielégítőnek vélték. Igaz hogy a h­onvéd­i szolgálat ny­olcz hétig tart, a honvéd legénységre nézve t. i., de nem az orvosokra nézve .... mert mikor pl. a 100 honvéd újonez a hadi gyakorlatba bele okult volna, haza bocsújtatik és jön helyibe más 100, néha száznál is több, s e szerint a honvéd orvos szolgál­a­t­a tart minden évben j­a­n­u­á­r 1-től utolsó dec­e­m­­b­e­r­i­g. úgy lá­t­s­zi­k azonban, hogy a m. honvé­delmi kormány, de talán maga a honvédelmi miniszter úr is, abban a hiedelemben van, hogy a honvéd orvosok hivatala nem fárasztó, orvosi teendőjük szórakozás inkább, mint teher. Bátorkodunk az ellenkezőt adatokkal bizo­nyítani. Itt Ungvárott p. o. a cs. kir. sorezred lét­száma ritkán több mint a honvédségi, néha ke­vesebb is, va­n azért a cs. kir. sorezred legénysé­gének két ezred orvosa, egy-egy orvos 1200 forinttal s egyéb emolumentumokkal dotálva. A honvédségnek van egy orvosa még akkor is, a­mikor az egész zászlóalj, 1500 (most már 1700) ember van jelen. A cs. kir. katonaságnak van rendes lakta­nyája és kórháza, az egyik orvos meglátogatja a laktanyában levő legénységet egyszer napon kint, a másik orvos vezényli a beteg Apóldat. A honvédségnek itt nincsen laktanyája, a legény­­ség a városban el vannak gyártélyozva, s így a honvéd orvos nem nézheti, vagy nem vizsgál­hatja meg a legénységet, részint betegeit in­tott pőre egyszerre, hanem bizonytalan időkben -­ néha többször naponta utczáról időzára járkálni kénytelen; néha éjjel is nyugtalanítják a honvéd orvost; és mivel a honvédségnél házilag és kór­házilag is orvosoltatnak a betegek, a honvéd or­vos naponkint a polgári kórház látogatására is köteleztetik. A szombati visitattót a sorezred orvosai fel­váltva eszközük, míg a honvéd orvos nevezett vizsgálatot mindig egy maga teljesíteni kény­telen. De a honvéd orvosok teendői nem hogy könnyebbednének, de még napról napra szapo­­ríttatnak,ha tekintetbe vesszük a tőlük követelőt napi, havi, negyedévi és végre egész évi orvosi jelentések kimutatását, a­mit orvosi, vagy e czélra nélkülözhette!) irodai személyzet nél­kül — egy ember correete nem is eszkö­zölhet. Szerény véleményünknél fogva, a honvéd­ségnél a honvéd orvosok nevezetesen alorvo­sok szaporítása volna a legszíyesebb, a múlt évi hadgyakorlat alkalmával csak az esetlegnek köszönhetni, hogy a 30-ik honvédzászlóaljnál szerencsétlenség nem történt.­­ Ugyanis S.A.-­­­jhelyből visszajövet Zétényben, ahol esetlege­sen a törzszsel együtt az 1-6 század is állomáso­zott, az 1-ső századból négy honvéd nagyobb felhevülés következtében összerogyván elájult, kettő nagyobb mérvű görcs rángatózásba esett. Őszintén megvallva, jobb szerettük volna, ha eme spectálub­an egy más helyen,a 2, 3-ik vagy 4-ik egy — orvos nélkül — állomásozott század­nál történt volna, — a­mennyiben az orvosok szükségességét csak ily esetek után, a szentírás eme szavait: „Donora Medicina!“ csak cholera, pestis vagy bábom alkalmával szoktuk beis­merni. De a következő eset nem lesz felesleges be­­bizonyításul annak, hogy már ma egy hon­véd zászlóaljnál egy orvos nem elegendő. A közelebbről tartatott sorozás alkalmával a honvéd orvos állomásáról Ungvárról t. i. Nagy- Bereznára menni kénytelenittetett, az alatt egy tüdőgyuladásban szenvedett honvéd, kinél akár az aconitum, akár az érvágás elmulasztatván, meghalálozott. Részünkről nem annyira a csekély fizetés esik zokon nekünk, mint inkább az orvosaink irányában tanúsított szitya északi modorú eljárás melytől a civilizált magyar még máig nem bírt kivetkőzöd­ni. Kassán egy honvéd gyakorlat alkalmával két honvéd összerogyván, mivel történetesen a honvéd-orvos nem volt jelen, a kerületi pa­rancsnokságtól elrendeltetett hogy annyiszor a­mennyiszer a honvéd orvos hiányoznék, a zász­lóalj parancsnokok felhatalmaztatnak az illető honvédorvos költségére privát orvost fo­gadni. Ezen­­zúl a honvéd parancsnokságoknál már köznapivá vált. Mondom csak az orvosok iránti figyelmet­lenség esik zokon nekünk és hogy e tekintetben a törzseknél s felsőbb helyeken úgy gondolkoz­nak épen mint a priorok a kolostorokban, akár a páter Guardianus, a ki ha p. o. a maga cel­lájában jól evett ivott, azt hiszi, hogy azzal a fráter calefactor is jól lakott. Mit gondol vele például nálunk a protomedicus, ha a járási or­vosok itt-ott a szegényebb megyékben — még ma is — két vagy három száz forintnyi évi fize­tésük mellett éhen halnak is. Vagy nem curiosumul hozhatunk-e föl még következő esetet? 1869-es év deczemberben mikor még csak alig 35 vagy 40 honvéd volt Ungvárott, meg­betegedett a század parancsnok és a zászlóalji orvos egyszerre,első­­tdölt mellhurutban, utóbbi egy a bal lábán támadt furunkalma miatt szen­vedvén, ágyban maradni kénytelenittettek.­ A század parancsnok csaknem egész télen át bé­kével otthon nyughatott,suppleálták tiszt társai, mig az orvos miatt, a­ki csak 14 napig nem­ le­hetett szolgálatot, oly zavar lett Izraelben, hogy utóvégre a honvéd orvos, egy itt állomá­sozott cs. kir. katonai fősebésznek a helyet­tesitéséért öt p.­ért. forintot fizetni volt kénytelen. Nem diktáljuk tovább reklamunkat, a kor­mány ez ügybeni teendőibe sem avatkozunk, — ezt fölöslegesnek véljük s annyival inkább, mi­után a honvédelmi minisztérium, a magyar hon­védelmi egészségi ügy feletti intézkedésre nézve egy oly egyént bízott meg, a­ki nem csak a centrumban orvos-ügyködött, de mint orvos majd minden brauchen keresztül mend, ki előtt, mint volt kórházi orvos, mint megyei, előbb mint já­rási, utóbb mint megyei főorvos előtt orvos ügyeink a részletekig ismeretesek, hiteles ada­tainkat is figyelemre méltatva, a honvéd orvosi ügy czélszerű reformja keresztülvitelében a le­h­etőségig fog intézkedni. Dr. Turner Ferencz, magy. kir. honvéd orvos. * *) Kormányunk iránt mindenkor lejalitást tanúsító érzelmünknél fogva, jelen czikkel ezelőtt három hét­tel a „Pesti Napló“-ba intéztük, sajnos azonban, vask­r inkább remarquable .... hogy a „Pesti Napló“ szerkesztősége előtt czikkü­nk ignoráltatván, közlésre méltónak nem találtatott. Dr. T. F. MAGYAR ÚJSÁG 1871. ÁPRIL 27.

Next