Magyar Ujság, 1871. május (5. évfolyam, 100-123. szám)
1871-05-16 / 112. szám
A., Fabritius K., Fetzt I., Fillenhámfi F K., Finger K., Forgách A. gr., Farkas Gy., Fittter D., Falk M., Gál M., Gecze J., Gorove L, Grä zer Fr., Ilalassy Gy., Ilalmossy E.,. Harkányi Fr., Harkányi K., Házmán F., Honter G., Kertelendi K., Hodossy I., Hollán E., Horváth D., Horváth .J., Síügyészy Gy., Ihász Ir., Muskovics Gy., Ivánka Zs., Inczédy Zs., JanicsáryS., Jankovics A., Jeszenszky L., Joanovics Gy., Joaneska J., Justhi J., Juszfi K., Knapp G., Kantz Gy., Kazinczy I., Kálnoky P. gr., Kgmiéity G.h., Kemény I. h., Keményfy J., Kebdcffy A, Kés- Smárky J., Királyi P., Korizmics L., Kossuth P., Kovách L., Krajcsik J., Kuba J.,Kubinyi O, Kvassay L., Láng G., Latinak R., Latinovics V, Lázár D., Lázár M., Lchoczky E., Leonhard K., Lányai G., Lászlófy A., Madocsányi P, Majláth J., Maniu A., Máday L, Melás V., Mihályi P., Mikó I. gr., Molnár I., Molnár P., Muzslay , Nedeczky L, NehrebeczkyS., Nyiry J., Olgyay Zs., Ilossy M., Ordódy P., OrmosS., Orosz M., Paczolay I., Papp Zs., Papp J., Pátrubány G., Pászt V... Perényi Zs. b., Perezd B., Petlik Gy., PláchyS., Pribék A., Prileszky T.,Pulizky F., Pulszky Á., Panner T., Radó K., Radvánszky K., Ranicher J., Rimánikzy P., Rénay J., Rudics J. ifj. b., »Schreiber P., Simay G., ‚Splényi B. h., Stoll K., Szabó ,L, Szathmáry..,., Szende, B., »Szenicrey J., »Szentiványi A.. ,Szentiványi K.., Szentpály J. , »Széll Kálmán, Szilágyi V., »Szilvay J., »Szirmay Ö., Szitányi I., »Szlávy J., »Szontagh P. (gömöri), »Szügyényi L. , Szapáry Gy. gr., Tanárky G., Terey P., ' Theil L, Tóth’., Török I., Török S. (gömöri), Trélert A., Turcsányi E., Tury »S . Török A., Timinovszky E, Sírházy Gy., Ürményi M., Pachter P., Vassy L. gr., Wagner P., Wahlman M. , Várady J.,Wesselényi J. b., Wirkner L., 'Yo--' diauer.A. b., Wodianer B., Zalay L, Zeyk .J., Zeyk K., Zichy'J. gr., Zichy M. gr., Zichy X. gr., Zejjeskál,Z., Zsedényi E., Zsámbokréty. J., Antally Ki. Ányos J., Barcsay Á., Barcsay ■ K., Bay F.,'.Bántfy A. b., Bánffy J. b., Bánó J., Benedek Gy., Benedikty A., Benkft .L, Herényi F. gr., Bethlen J. gr., Binder L, Bittó I., Boér J., Bogdán VI,Bohus Zs., Boros P., Bömces Fr., Börnelics Gm., Brogyányi V., Buday »S., Bujanovits,»S., Battler »S. gr., Buzinkay L., Brennerberg M., Csottár J., Csáky T. gr., Császár IT.,’ Csery L. . 'Távol voltaki Daniel E.y'Drottler T., Földváry M., Guthy B., Hoffmann P., Horváth B., Horváth M., Strabá’r M., Huszár J.., Jurka B., Kállay E., Kállay D., Károlyi E. gr., Kerkápo Ki K., Kisg’J., Klapka Gy., Klementis G., Klohusitzky Ág László I., Lányai J., Majthényi D„ Máriássy B., Mednyánszky D. dr., Miletics Sz. Mocsonyi Gy., Móricz P., Nagy J„"Oláh M., •Papi L., Pavlovics J., Pasztolyi J., 1.,Tóth Petrics ,1.,Petrovay ,4., Pétery K., Pláchy T., Popovics Zsi, Rhédey J. gr., Román »S., Roth L., »Salamon d., »Schwarcz Gy., »Semsey A., Simo-. Jiss F., »Sréter L., Stanesku J., »Szepessy Gy., Széky P.,Szirmay F. gr., »Szomjas J., »Stratimirovics Gy.,■ ,»Szunyog’h A., »Szirtie G., Teleky D. gr., Tisza Ly Tormássy M., Tóth K., Török S , Varga K., Vay B. br., Vay M. gr.,Vályi J., Vay Á. gr., Zichy J. gr., Andrássy Gy. gr., Berőde M., Betegh K., Bethleny L. gr., Bezerédy • L., • Bogdanovics V., Boríca L., Brezovay L , Battyán IL, Csengery A., Cservovics P. (A szavazás eredményének kihirdetésekor, az ellenzéki képviselők tömegesen elhagyják a házat.) " A tárgyalás folytattatik. Schreiber Frigyes a bányászati érdekek megóvása mellett szólal fel. Egyébiránt a szakasz és a törvényjavaslat többi része átalánosságban észrevétel nélkül elfogadtatott. A számvizsgáló bizottság jelentése ■■hasonló-kép elfogadtatik. • Következik a földhitelintézetről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Ghyczy Kálmán mindenekelőtt azon kérdést veti fel, hogy miután a miniszter, ki nincs jelen, senkinek meghatalmazást aziránt nem adott, ki fogja a minisztert képviselni. • Horváth Döme jelenti, hogy ő excellentiája (zajos közbeszólás : itt nincsenek excellentiák!) szóbelileg őt bozta meg. • Huszár Imre sajnálja, de a szóbeli bejelentést nemtartja a házszabályokkal összeegyeztethetőnek. . . Csanádi Sándor: azt hiszem t.hát,miszerint a házszabályokon túl a képviselőház magát nem teheti, következőleg nem fogadom el általam igen, elnök úrnak azon nyilatkozatát, hogy a ház határozzon e kérdés fölött, mert olyat a ház sem határozhat el,ami házszabályainkkal merőben ellenkezik. . Irányi Dániel: T. ház! a ZRT. §. így szól: ,,a miniszterek vagy általuk a háznak előre bejelentett megbízottjaik a szükséges felvilágosítások adása végett a szavazási kérdés föltevése előtt bármikor szót kérhetnek, nem különben a bizottságok előadói is, stb. Ennél fogva szükséges, hogy a miniszterek megbízottjai a miniszterek által legyenek a háznak bejelentve. Ez nem történvén azt hiszem, hogy’a t. miniszteri tanácsos úrnak ma reggeli "szökott'"iegbízását nem tekinthetjük olyannak, minőt a házszabá" lyok kívánnak. Ennélfogva én pártolom Gligczy J. képv. társamnézetét. ... Kovách László azülésnek egy ideig való ■ felfüggesztését javasolja. Elnök azonban felolvastatván tiz igazság■ ügyminiszternek időközben érkezett levelét, melyben Horváth Dömét jelöli ki a felvilágosi- tás megadására, kijelenti, hogy a tárgyalásnak mi sem áll útjában. ■ Erre a tárgyalás • ' • ' Horn Ede (előadónak) bevezető beszédével; kezdetét veszi. Azóló átalánosságban elfogadás végett' ajánlja a törvényjavaslatot. ' . Szapayi Ernő: T. ház!, Igen röviden egy, pár megjegyzést kivánok tenni a kérdésben levő törvényjavaslatra." Megengedem azt, mit a közt). bizottság 1. előadója mondott, hogy a földhitel kifejlődése hazánkban szükséges , azt is megengedem,, hogy ennek kifejtésére legalkalmasabbak a földhitel- intézetek. De hogy a földhitelintézeteknek szük- ségük van bizonyos kedvezményekre, azt már méltóztassék megbocsátani, meg nem engedem. Ámbár azon meggyőződését fejezte ki az előadó úr, hogy :i házban s az országban nincs ember, ki ezt kétségbe vonhatná, én mégis bátorságot veszék magamnak ezt kétségbe vonni.Én a törvényhozási téren az egyenlőségen kívül mást alapeszmét lényeges feltételül el nem ismerhetek. Én a kiváltságokat úgy a sociális mint a törvényhozási téren ellenzem. . . . Azon okok, melyeket a központi bizottság Rt.előadója a törvényjavaslat támogatására felhozott, engem meg nem győznek. Azt mosulás, hogy a tökét ezen intézeteknél soha nem kell visszafizetni. — Az adós a magánhitelező irányában is azon állásban ■ van, melyet magának szerződésileg Vele kikötött, ha tehát oly szerződést köt, hogy a tökét is lefizeti, mikor kívántatik, vagy bi - zonyos időre fizeti rv akkor szerződésének oly módon tartozik eleget tenni. Ha ellenben, oly szerződést köt akár intézettel akár-magán • »emberrel,-,hogy a tőkét nemcsak annak kamatait fizeti, akkor a. magán .hitelező, irányában . sem tartozik mással. "■ ..... A hitelnek természete ugyanaz, legyen, akár magánember, akár. intézet a hitelező. Én általános elvekből szeretek kiindulni a ..törvény.hondásban, mert ha ilyenekből indulunk ki, akkor ígeni .teszünk .igaztalajiságot és .senkinejv. nem adunk kiváltságot, hanem . az ország,minden lakosait ugyanazon törvény uralma alá helyezzük.' Eniek igazságát azt hiszem tagadni nem fogja senki. Én.azt mondom t. ház, vagy jók a . mi jelenleg létező hiteltörvényeink..'vagy ' nem. Ha'juk,_kell hogy azok jók legyenek minden ' hitelezőre..bárki ' legyesj az , ha pedig. egyetlen kifejezése neiji jók,' m; jogon kívánhatjuk, azt, hogy ezen nem jó .törvénynek alá legyenek vetve a ’többi hitelezők 'kind ; miért ; akarják' ‘ egy kisebtézet'számára Vágy áhinni' a küzponti jhi- írottság módosítváns a 'mosdját valamennyi hitelintézetre nézve megjavítani'? Ha rész az a törvény, ’terjesztessék ki ezen '* javitás az ország valamennyi lakóira. Én ezen ' elveknél fogva ezen törvényjavaslatot úgy a mint benyutatott, nem pártolhatom'és azt óhajtom, hogy a törvényhozás ne osztogasson kiváltságokat. Kiváltságok soha sem voltak a ’törvényhozás művei, ezek mindig a régi feudális korból származott kedvezmények voltak, de alkotmányos törvényhozás, mely jogegyenlőség igén, népképviseleten alapul, ily elveket kiindulási pontul el nem fogadhat. Én részemről ezen törvényjavaslatot az említett okoknál fogva el nem fogadhatom (Helyeslés a szélsőbalról.) Fálk Miksa :Simonyi Ernőnek kivan felelni. Őltalánosságban helyesen állította fel azon elvet, hogy a törvény irányában kiváltságokat adni nem kell, de úgy vélekedik, hogy ez elv a fönforgó esetijén kivétel alá jöhet, miután a földbirtokosnak csak oly hitel ráhintik előnyére, mely a pénzpiaca fluctuatiójával nem áll szoros kapcsolatban. A földhitelintézetek mintegy, köz-, vetítőt képeznek azon földbérlők között, kiknek hosszú időre járó kölcsönre van szükségük s azon tőkepénzes közt, ki csak rövid időre adhat- ~ ja ki pénzét. »Szóló nem lát abban vétket a Simonyi Ernő által felállított elv ellen, ha fentartank bizonyos cautelákat, az eljárás lassítását, de kivételt teszünk alóla ott, mind a földhitelintézetről van szó. • MAGYAR ÚJSÁG, 187. MÁrIliS 16. Zichy Nándor gr. bizonyos reservatioval ' szintén'. Tiszn Kálmán az ékesré, ha a ház-e pótszakaszt kihagyni-'kivánná, a következő'határozati javaslatot kívánja elfogadtatni: .. .. Az. igazság Ügyminiszter .utasittassék, hogy ajövő .Ülésszak alatt törvényjavaslatot terjeszszen be.iaziránt, hogy-K ,minő nemei a hitelintézetnek legyenek kedvezményekben részesitendők.R)»minők legyenek, általában a:hitelintézetek.kü-ifin nemeihez kijiest az adandó kedvezmények., és-.'».-sor nihidi .feltételek: teljesítéséhez legyen,a kedvezmények megadása kötendő.“ Korizmics Lázizlél pártolja Tisza indítványát. . Szlávy József kereskedelmi miniszter a maga részéről szintén szívesen járul Tisza indítványához. .' . n . • ! ' ; • Fálk Miksa szintén. Erre szavazás ahyborlátlatváll a kérdés, aközponti bizottság^szövege elesett,, Tisza inditványa pedig elfogadtatott. Ifolnap,déli 12 órakor ülés lesz, melyen a főrendilViztől visszat-rtezett községi törvény kerül tárgyalás' alá. »• ■ vg ^ Dietrich Ignácz május 1R-itfi a’képvisló^lázban tartott' beszédének vége. " Kétségkivüli,hogyy midőn a törvény a minisztert tlö törvényszék helyett 102' törvény-áitásánakjogával ruházza, fel, kétségkívül, hogy akkor a miniszter 'nem azon helyeket hagyja ki, mert azokat Id ' neffi hagyhatja, melyekben nagyobb törvényszéket és nagyobb járásbíróságotkellett volna fölállítani, kétségkívül, hogy azokat fogja kihagyni, hol még a 26-os bizottság is csak alig adott tönényszéket, vagy alig engedett járásbíróságot, hol legkönnyebb lett volnaelhagyni.. Az is bizonyos, éspedig magának a miniszternek terve szerint is, hogy a törvényszékek valamint a járásbíróságok és a bírák létszámát tekintve nagyon különbözők, míg az egyik törvényszéknél 12—20 bíró lesz alkalmazva, addig lesznek kisebbek, hol nincs több javaslatba hozva háromnál. Míg egy nagy járásbíróságnál egy fő és két aljárásbíró alkalmaztatik, addig lesz egy másik, hol csupán egy fő,vagy aljárásbírói,vagy legfelebb két bírói, személy lesz alkalmazva. Tehát a minisztériumra reducáltán a kihagyandó törvényszékek és járásbíróságok személyeinek számát, a költségvetés így fog állani. Egy törvényszéknél, azon fizetést véve, melyet a közp. bizottság állapított meg, egy elnököt,8 ülnököt, két jegyzőt,egy irodaigazgatót, két irodatisztet, két telek-könyvvezetőt, négy írnokot, egy fogház felügyelőt, négy szolgát, egy rabfelügyelőt, hat börtönőrt, 11 személyre ruhát, egy tiszti, ügyészi, al ügyészi s átalában a szükséges személyzetet, a házbért, az irodaszükségletet és az általánosokra a költségvetésben fel-A törvényjavaslat tervezett toldalékéhoz szóló helyeslőleg nyilatkozik ugyan, de azt hiszi, hogy ez a törvénybe nem tartozik. Egyébiránt erre nézve a részletes vitánál fentartja magának a szólásjogot. Kora Ede ,Simonyi Ernőnek felel. Nem érti hogy' mondhatta azt, hogy az intézetnek olyan szabadalmat vagy könnyítést adni nana szabad, melyet nem adunk meg az egész közönségnek is. Ez szerinte annyit tesz, hogy teljesen megkell szüntetni a társulatokat, mert már azok tétele is egy-egy privilégium. Horváth Döme röviden kinyilatkoztatja a kormány nevében, hogy a közp.bizottság szövegezését elfogadja. Átalánosságban a törvényjavaslat elfogadtatván következett a részletes tárgyalás! A czvi kérdésének eldöntése legutoljára hagyatik. A szakaszok a 11. § ig a közp. bizottság szövegezése szerint fogadtatnak el."All. §-nál Horn Ede (előadó) a közp. bizottság nevében kijelenti, hogy igen szigorú eljárásnak tartja a be nem fizetett kamattörlesztési részletek azonnali bírói behajtását elrendelni. A ,,végrehajtási elrendelés“ szavak helyett tehát „bírói fizetési - •meghagyást“ kíván tétetni. Győrfy Gyula felvilágosítást kér az iránt, hogy lehet e törvényben hivatkozás a köszjegyzőségre, mikor ez intézmény Magyarországon még nem létezik ? Horváth Döme azt feleli, hogy e hivatkozás különösen Erdélyre való tekintetből vétetett fel. Győrfy Gy. óhajtja, hogy az egész országban egyforma eljárás hozassák be. (Helyeslés.) Szilágyi Lajos nem tudja megfogni, mint jött be a törvénybe a közjegyzői elnevezés, midőn Erdélyben a földhitelintézetnek semminemű működési köre nincs, mert a telekkönyvek nincsenek azon állapotban, hogy azok alapján kölcsön adathatnék. Sürgeti hogy e földhitelintézet előnyeit.-daliára Erdély is élvezhesse. Lázár Ádám sajnálattal, látja, hogy a kormány a királyföld iránt nem csak mindig kivételes, intézkedéseket tesz, hanem még a csak pár kerületben hivatozó közjegyzősági intézményre is hivatkozik, holott ez sem helyén, sem rendjén nincs. Egyébiránt a szőnyegen forgó pótczikket kihagyandónak és feleslegesnek tartja. A többség azonban a szerkezetet elfogadja. A 16. § - ra Győrfy a jelzálogosított szó hlyett a jelzáloggal lekötött“ kifejezést javasolja mi el is fogadtatik. A 16 §-ra Győrfy e módosítást teszi a 16. §.’• negyedik sorában „folytattatnak“ szó után • tétessék „és az adós az intézet iránti kötelezettségét teljesíteni elmulasztotta.“ Elfogadtatik. A többi szakasz a 19-ig marad. Becsey Tamás indítványozza, hogy e szakasz második bekezdése hagyassák ki. Marad a szerkezet. A 21 §-nál Győrfy a „tüstént“ szó kihagyását indítványozza, Elfogadtatik. A 28. §-nál Forgách Antal a köv. határozati javaslatot indítványozza. Az igazságügyi miniszter úr utasíttatik az országban fennálló többi hitelintézeteknek adandó kedvezmények iránt külön törvényjavaslatot a jövő ülésszak alatt benyújtani. Addig ezen intézetek a mostan ténylegélvezett kedvezmények birtokában maradnak. Zsedényi Ede ellenkező véleményben van. Árulja az eredeti törvényjavaslatot. Wahrmann Mór Forgách határozati javaslatához járul, számított összegből a ráeső részt összevéve, egy ilyen kisebb törvényszék költségvetése mintegy 34—35 ezer forintra rúg. Azon 13 törvényszéknél a mennyivel kevesebb lenne most a központi bizottság szövegezése szerint teszen a meggazdálkodott különbség leigfelebb, 455 ezer forintot. A járásbíróságoknál pedig a szükséges személyzet számításáról hozzávéve az átalános költségekből eső részt is, tenne a különbség azon 47 járásbíróságra nézve, amennyivel kevesebb javasoltatik, mintegy 460 ezer fitot. Az összes különbség nem tenne többet 800—900 ezer írtnál. Már most kérdem, ha más érdek nem forogna is fenn, mint a törvényhozás jogainak megóvása nem ér-e ez meg 800—900 ezer frtot? van-e annak értelme, ha azt mondjuk: 10 millió frtot nem bírunk fizetni a bíróságokra hanem 9 millió néhány száz ezret igen ? mert csak ennyit gazdálkodunk meg levágván az ország alkotmányosságának egyik legerősebb ágát! Ezt a számítását meg kellett tennem, hogy lássa a t. ház, hogy nem történik valami oly nagy gazdálkodás,az ország pénztárára nézve! Ehhez járul mit a 25-ös bizottságban is ismételve hangsúlyoztam, hogy a bíróságoknál szerzett tapasztalásaim azon adót, melyet a perlekedők bélyegekben és illetékekben az államnak fizetnek, tökéletesen fedezi a bírósági költségeket, pedig ezen adót, a bélyegadót csak a polgári perlekedők fizetik. A törvényszékek nemcsak polgári, hanem büntető ügyekben is fognak bíráskodni és igy még a büntető bíróságok költségeit, melyeket az államnak, az állam összes polgárainak nálunk a polgári ügyekben perlekedő felek viselik. Amit a magánosok fizetnek magánügyeikben alból a jobban fizetett bíróságok költségei tökéletesen kikerülnnk. A költségek kérdését ennélfogva nem tartom oly fontos dolognak, amiért én azt ajánlhatnám az országgyűlésnek, hogy vesse el a 25-ös bizottság munkálatát. De különben mint ezen 25-ös bizottság tagja nem akarván szó nélkül hagyni azon kemény szemrehányást- mely a közp. biz. jelentésében foglaltatik, tartozom megjegyezni, hogy nem oly köntigenyetik:történt ám a255-ös bizottságban a bíróságok számának és székhelyeinek megállapítása, mint talán azon jelentés nyomán valaki elhitetné. Mert először, habár az ügyforgalomra nézve előterjesztett adatok nem voltak tökéletesek, de voltak mégis adatok, és én legalább magamról lelkiisneretesen elmondhatom, hogy azokat tanulmányoztam. Másodszor voltak adatok kezeinkben a népesség számára, a területre nézve; harmadszor a huszonütas bizottság egész lelkiismeretességgel tárgyalta a kérvényeket, a megyék nyilatkozatait: Ott voltak azután az illető kerületbeli képviselők is, kik észrevételeiket előadni felhivattak, úgyhogy a 25-ös bizottságról nem lehet azt mondani, hogy csakugyan tetszés szerint vagy egyesek kérelme folytán készítette volna el javaslatát. Mert igenis történtek ily kérések, de az illető arról is meggyőződött, meggyőződhetett, hogy daczára az ily kéréseknek,a 25-ös bizottság legalább ebben — mondhatom és tanúsíthatom nyilvánosan — minden pártszínezet nélkül járt el és nem teljesítette senkinek kéréseit , ha csak arra alapos okok nem forogtak fel. (Simonyi Ernő közbeszól: Kőszegit városa ! Derültség hal felől.) Történt igenis, s miután említik, nem akarom elhallgatni, hogy pl. a miniszter úr boldogitni akarván Vas megyét,Kőszegben törvényszéket javaslótt felállítani és ez megadatott, valamint Zala megyébe is adatott még egy. Mondom történtek ily apró dolgok, hanem az nem oly lényeges; az ily adományozásokat a t. ház most is kihagyathatná, ha nem találná helyeseknek. A 25-ös bizottság védelmére tartozom még azt is mondani, amit szemükre vetett épen az előbb nem emlékszem már melyik előttem szóló, képviselőtársam, hogy 1.. évig dolgozott, vagy még tovább és a pénzügyminiszter úr oly cynikus türelemmel nézte, midőn mi egyre dolgozunk s nem tudunk eredményt létrehozni. Ezen úgy megtámadott bizottság védelmére kénytelen vagyok némelyeket elmondani. Ez némikép azon történelmi előadásnak, melyet a t. ház Tisza Kálmántól hallott, kiegészítése lesz. (Halljuk) Midőn a 25-ös bizottság először is öszszeült, annak mindegyik tagja azt hitte, hogy alapul ezen törvényjavaslat fog szolgálni, mely az osztályokban is a köz. bizottságon is már keresztül ment. Ugyanis, hogy valaki azt határozhassa meg, kell-e valahol törvényszék vagy járásbíróság, tisztában kell lenni legelőször is az iránt, mily hatáskör tulajdonítassék a törvényszéknek és mily hatáskör a járásbíróságnak. Midőn a 25-ös bizottság összeült annak minden tagja tisztában volt az iránt, mert a mint mondom, a törvényjavaslat az osztályokban és a központi bizottságban már keresztül ment, azonban mindnyájunknak nagy bámulatára az igazságügyminiszter avval állott elő, hogy a 25-ös bizottságot felszólította egy nagy elvi kérdés eldöntésére. Ezen elvi kérdés abban állott, váljon mire fektet fősúlyt a 25-ös bizottság, az egyes bírósági rendszerre-e, vagy a társas bíróságra ? Mi azonnal tettünk megjegyzést, hogy arra a 25-ös bizottság kiküldve nincs, hogy abba nem bocsájtkozhatik; de ott volt p. o. Hoffmann Pál képviselőtársunk, ki az egyesbírósági rendszer embere lévén pártolni látszott az egyesbíróságokat és úgyszólván ránk erőszakolták azon eszmét, hogy a törvényszéknek számát kevesbíteni, a járásbíróságokat szaporítani kell. Az igazságügy-miniszter azzal vigasztalt bennkünket, hogyha kevesebb törvényszék lesz, az egyes bíróságokat nagyobb hatáskörrel szándékozik felruházni, így keletkeztek azon miniszteri pontozatok, melyek az egyes bíróságokat 50 holdnyi telekkönyvi hatósággal, illetőleg birtokbírósággal és 500 frtnyi személyes bíráskodással ruházták volna fel. A 25-ös bizottság ezen alapon megkezdette munkálatát, és a miniszter által tervezett 133 törvényszéket leszállította 91-re, ellenben a miniszter által tervezett 358 járásbíróságot fölemelte 416-ra, tehát alkotott 42 törvényszékkel kevesebbet, és csak 58 járásbírósággal többet, úgy, hogy a bizottságnak ezen első munkálata kétségkívül sokkal olcsóbb leendett, kevesebbe került volna, mint maga a miniszteri javaslat. A miniszter azonban ezen munkálattal alkalmasint magánfigyelmeztetések folytán nem volt megelégedve, s alkalmasint maga is belátta, hogyha így alkottatnék meg a törvény, ha az egyes bíróságokra, ekkora hatalom, telekkönyvi hatóság is hibáztatnék, akkor ezen törvényt nagy zavarok előidézése nélkül végrehajtani nem lehetne. »Segített tehát magán és bepanaszolta a 25-ös bizottságot, a kir. legfőbb törvényszékeknél (Derültség balfelöl). Bocsánatot kérek e kifejezésért, de mivel én azt tartom, hogy midőn valamely törvényjavaslat a törvényhozás asztalára le van téve, midőn a törvényhozó testület bizottságot küld ki, mégpedig külön bizottságot annak megvizsgálására, akkor ezen külön bizottság munkálatát másokkal felülvizsgáltatni annyit tesz, mint sérteni a háznak és az illető kiküldötteknek törvényhozói méltóságát, azért mondtam, hogy az igazságügyminiszter a 25-ös bizottságot bepanaszolta a királyi tábláknál és legfőbb törvényszéknél, nevezetesen a pesti, marosvásárhelyi királyi tábláknál a legfőbb ítélőszéknél és a semmitőszéknél és pedig amint a semmitőszék jelentéseiből olvasom, az igazságügyminiszter mintegy appellatórium fórumhoz azon kérdést intézte, 1-ször hogy létező viszonyaink között a társas és egyes bírósági rendszerek közül melyik mutatkozik alkalmazhatóbbnak ? és ha igen, mily aggályok vannak a 25-ös bizottság javaslata ellen? Én nagyon természetesnek tartom tisztelt ház, hogy a mi viszonyaink között ily panasz folytán azon bíróságok — kikre minden tiszteletem kijelentése mellett, mégsem nyöghetném el azon megjegyzést, miszerint ők az igazság- ügyminiszter teljhatalmának kifolyásai, ismétlem hogy nem csodálkozom, ha ezen bíróságok a miniszter kérdéseit a 25-ös bizottság munkálata elleni panasznak vévén valamennyien egyhangúlag oda nyilatkoznak, hogy a 25-ös bizottság munkálata nem ér semmit és hogy nem az egyes bíróságokra kell fektetni a súlyt, mintha az igazságügyér azt kívánta, és a 25-ös bit. ellenkező véleményben lett volna. Nagyon szép lett volna az igazságügyér úrtól, hogy ezen felső bíróságoknak igen tanulságos jelentéseit kinyomatta volna, és a ház tagjai közt szétosztatta volna, mert ezek — mondom — igen tanulságos dolgokat tartalmaznak, eltekintve attól, hogy a valóban komoly argumentatiók mellett mulatságos dolgot is tartalmaznak, mert amíg egyik felsőbb bíróság, nevezetesen a marosvásárhelyi kh. tábla azt mondja: noha az egyes bíróság alkalmasabb a nyilvánosság és szóbeliség érvényesítésére , más bíróság, nevezetesen a legfőbb ítélőszék azt mondja, hogy alkalmasabb a társasbíróság. De általában mind úgy szól, hogy az igazságügyér úrnak igaza van és a 25-ös bizottság munkálata nemér semmit. Ez indíthatta az igazságügyért arra, hogy újra vétesse elő a 25-ös bizottságban a már elkészített javaslatot, és akkor természetesen visszatérvén az döbbent munkálatra megint fölemelte a 25-ös bizottság a törvényszékek számát és kevesbítette az egyes bíróságokat, de nagyobb lényeges változtatások nem történtek, úgy hogy a 91 törvényszék helyett lett 115, a 416 járásbíróság helyett lett 407. Én te hát, meg vagyok győződve arról, hogy a provisorium akármilyen lesz, az csak ártani fog, mert a mostani bírák bármily gyenge bírák is vannak köztük, a hosszas gyakorlat által — mert hiszen már a perrendtartás életbeléptetése óta is jó idő múlt el — annyira belejöttek, hogy ezeket bolygatni egy rövid időre nem tartom tanácsosnak. Én meg vagyok győződve, hogy a 25-ös bizottság munkálata nem sokat ér és én lelkiismeretesen, ha tőlem függne, nem hoznám be soha; de látom azon akadályokat is, melyek fenforognának akkor, haSimonyi képviselőtársam indítványa fogadtatnék el, mert megint csak ott állanánk, ahol vagyunk most, mert bekövetkezvén a közigazgatási rendezés, az ország bíróságainak egy nagy részét meg kell szüntetni, tudniillik azokat, melyek az első fokú közigazgatást is gyakorolnák , megint csak a rendezés küszöbén állanánk, megint kellene valamit tenni. Különben megvallom, hogy egyéb tekintetben, mivel legközelebb áll a törvénynek azon rendelkezéséhez, hogy törvényhozáson kívül nem szabad változtatni, mivel a már létező bíróságokat akarja fentartani és újakat nem alkotni, hajlandó volnék a módosításokkal, melyeket tennék,a Simonyi Ernő által beterjesztett vélemény mellett szavazni, ha arra kerülne a sor. Azonban radicaliter csak egy módon lehetne segíteni ezen zavarokon és ez az egyetlen mód véleményem szerint két §. alkotásában állana, amely azt mondaná, hogy birói hatalom gyakorlatáról szóló 1869. évi 4-ik t. ez. ezennel megszűntnek nyilváníttatik, és a törvényhatóságok és községek az ő régi jogaikba visszahelyeztetnek. (Helyeslés balról.) ‘ A második §. nem volna fontos, csak annyiból állana, hogy ezen törvény végrehajtásával az igazságügyminiszter bizatik meg. Ez volna az egyedüli mód, melylyel én a zavarokat kikerülhetni vélem, azon kívül bármit csináljunk, meg fognak lenni a zavarok, ezt mondom, és ajánlom az. ház figyelmébe! (doszszas élénk helyeslés baloldalon.) KÜLFÖLD. A párisi fölkelés. A „Daily Telegraph“-ban a párisi eseményekről részletesen szóló következő táviratokat olvassuk .Versailles, május 11. Esti 10 óra. Megbízható forrásból hallom, hogy Parisban a fölkelők a kormánycsapatok golyói által okozott károkat nem képesek kijavítani. Múlt éjjel a főváros utcáin általános riadó vezetett. Csak 12 ember jelentkezett. A kormánycsapatok a boulognei erdőben s Páris más körülzárt pontjain gyűlnek össze. A boulognei erdő tava kiszáradt, Thiers ma a nemzetgyűlésnek tudtára adá, hogy a béke aláíratott. Ennél fogva azon reményét fejezé ki, hogy egy hét múlva Páriában leend. Egy képviselő azon kérdést intézi hozzá, várjon csak ugyan azt mondta-e, hogy ha Páris birtokában leend, a kapuk öt napig nyitva tartatnak, hogy aki akar az elmenekülhessen. Thiers tagadja, hogy ily nyilatkozatot tett volna s bizalmi szavazatot kér. Ezt a ház, a szélsőbal kivételével, meg is szavazza. Mintegy száz képviselő nem szavazott. A mai ülés minden eddiginél a legzajosabb volt. A párisi felkelők elismerik, hogy a kormány ütegei ágyúiknak károkat tesznek, miket nem képesek helyre hozni. Páris, máj. 11. Délben. Rossel heves üldözés után megszökött s még eddig nem sikerült elfogni. Midőn tegnap a városházán elfogatott, Charles Girardin őrizetére bízatott, mint a község egyik tagjára a ki tegnap előtt még a jóléti bizottság tagja volt. Mig a község nyugodtan ülésezett, Avrial polgár jött jelenteni, hogy Rossel Girardinnal együtt megszökött. Bergeret inditványozá, miszerint a község az elszüköttek elfogatása irántaz intézkedéseket azonnal tegye meg. Bergeret távolról sem táplál barátságos érzelmeket Rossel irányában mert Cluseret táborkarának ő volt a főnöke, ki őt elfogatt. A község tagjai zavarukban Bergeretnek Rossel elfogatását illetőleg teljhatalmat adtak. Mindenütt keresték, de eredmény nélkül. Múlt éjjel egyik távirat a másikat követő, kérdezve, vájjon Rossel nem tért-e vissza a hadügyminisztériumba. Különféle híreket keltettek felőle. Ellenségei jezsuitának mondják, s hogy az ellenséggel összeköttetésben állt. Rosselt barátai becsületes embernek mondják, megcáfolják az ellene fölhozott vádakat, s azt állítják, hogy első rangú katonai tehetség. Felix Pyat a „Veugeur“-ben Rossel elfogatását e szavaknak tulajdonítja: Issy erődben, melyet őrsége elhagyott, a három szinti zászló leng.“ Pyat szerint az „elhagyott“ s „leng“ szavak árulást engednek következtetni. A közvélemény Rosselt tehetséges embernek tartja s azon nézet van elterjedve, hogy azért fogatott el, mert igazat mondott. A hadügyminisztérium a zavar tetőpontján van. Rossel elszökése által bebizonyító, miszerint a helyzet magaslatán állt, ahelyett, hogy a börtönben maradva, a versaillesiak által agyonlövettessék, mert ha azok egyszer Párisba bevonultak , a szökésre többé nem gondolhatott volna. Miot, Valléss Vennorel polgárokból álló bizottság neveztetett ki, hogy ma reggel Cluserets Allixt kihallgassa. Cluseret-t Miot vádol:I. Felix Pyat Vermorelt csak nemrégiben azzal vádolá, hogy a császárság alatt rendőr volt. A község s a központi bizottság főnökei elrendelték, miszerint Thiers vagyona elkoboztassék s a Georges téren lévő háza leromboltassék. Múlt éjjel a St. Bernard templomban zajos ülés volt. Clement, a község egyik tagja, erélyes indítványt tett. Azt kivánta, hogy a Versailles csapatok tömegesen semmisittessenek meg. A gyülekezet az indítványt fölkiáltással elfogadja, melyre „Vive le Commune!“ volt a felelet. Deleseluze, az új hadügyi megbízott, nyilatkozatában kijelenti, hogy a község nagyobb biztonágot lel abban, ha a hadügy élén nem katona, hanem polgári egyén áll. Múlt éjjel három álruhába öltözött csendőr jelent meg a vendőmetéren s szolgálatukat fölajánlották. Gyanút keltve, elfogatásuk elrendeltetett. Az egyik elszökött, a második egy őr által agyonszúratott, a harmadik, ki elfogatott, megvallá, hogy szándékuk volt Dombrowskit megölni. Dombrowski kijelenti, hogy Rossel nem volt áruló. Este 7 óra. Ma reggel négy órakor Vanves erődöt az őrség elhagyta. Kevéssel ezután Dombrowski segédcsapataival megérkezett s az erődöt szuronyharczczal visszafoglalá. Rossel még nincs elfogva, habár tudva van, hogy Parisban tartózkodik. Mint mondják már nyomán vannak. A szabad kőmivesek ma délután a „Cirque National“-ban gyűlést tartottak s egyhangúlag elhatározták, hogy a távol lévők vagyona, kik egy hét múlva nem térnek Párisba vissza, a nemzetőrök özvegyei s árvái számára fog eladatni. A bástyafalak újabb ágyukkal szereltetvén föl, ezek Issy-erődöt lövik. Mint mondják egy Versailles ezred az NIK