Magyar Ujság, 1871. június (5. évfolyam, 125-147. szám)
1871-06-10 / 131. szám
ORSZÁGGYŰLÉS. A főrendiház ülése június 9-én. Elnök: Majláth György. Az Illés kezdődik d. e. 11 órakor. Napirenden van a képv. ház viszonválasza a telepítvényesek ügyében, és gr. Apponyi Györgynek erre vonatkozó határozati javaslata. Mindenekelőtt a képv. ház üzenete és a határozati javaslat felolvastatik. Apponyi Albert gr. jegyző: (Olvassa a képv. ház üzenetét és a határozati javaslatot.) Apponyi György gr.: A mélt. elnök ! Mélt. főrendek! Miután indítványom indokolt, nem fogom a mélt. főrendeket untatni újabb érvek felhozásával. Én csak arra szorítkozom, hogy az indítványt a mélt. főrendeknek bölcs elhatározásába ajánlani bátor vagyok, fentartván magamnak a zárszót azon esetre, ha indítványom megtámadtatnék. Lipthay Béla dr.: Nmélt, elnök ! Mélt, főrendek ! Mindannyiszor sajnálni kell, ha a t. hozó testületek közt véleménykülönbség támad és nem a viszályos kérdések kellő indokolásában kerestetik a fősúly, hanem a szenvedélyek felzaklatása által némi pressio kívántatik gyakoroltatni ; sajnálatos az még inkább akkor, ha az egyik t. hozó testület azzal véli czéljá elérni, hogy a másik testület állását aláássa a végből határozatainak tekintélyét csorbítja. És sajnálkoznunk kell, ezen annyival inkább, mert ily csorbított állás mellett még sokkal kevésbé lesz képes a főrendiház megfelelni hivatásának, mely a szenvedély uralma alatt álló tárgyalásoknál mérséklésre van hivatva. A főrendiház sohasem ámította magát azzal, hogy jelen alakjában azon czélnak teljes mértékben megfelelni képes, melyre a két kamarára alapított parlamentáris rendszer mellett a felső ház hivatva van. A főrendiház tagjai ezt belátva maguk is reform szükségét belátták, mégis kísértették annak initiatíváját és erre sürgették is a kormányt, s hogy nem rajtunk múlt, hogy annak még eddig eredménye nem lett azt, úgy hiszem, hogy szorosabban és bővebben igazolnom nem szükséges. Méltóztassanak körültekinteni itt ez üres padokon és leghatározottabb bizonyságát látják annak, hogy mennyire félszeg álláspontot foglal el a főrendiház. Ennek igazolásául szolgál még inkább az is, hogy a főrendiház tagjai, kik hazájuk iránti kötelmeiket a törvényhozásban leróni iparkodnak, inkább a képviselőházba választatják be magukat mintsem, hogy itt feleljenek meg ebbeli kötelmeiknek. Ha mi mindamellett itt helyeinket betöltjük, határozottan csak az alkotmányunk által ránk parancsolt kötelességet teljesítjük és teljesíteni fogjuk ezt mindakkoráig, míg törvényeink velünk így rendelkeznek. Vájjon képesek leszünk-e sokáig megfelelni e hivatásunknak nem tudom, de azt tudom, hogy politikai bűnt követnek el azok, akik ha meggyőződésük az, hogy alkotmányos parlamentáris rendszerünk mellett akár csak az egy kamararendszer kívánatos, akár pedig, hogy a két kamara rendszerhez ragaszkodva a jelenlegi főrendiház átalakítását kívonják, mindakkoráig, míg ezen átalakítást nem eszközük, a jelen főrendiház tekintélyét aláássák. Ily meggyőződéstől áthatva azt hiszem, hogy csak tetéznék a bajt, ha mi is a szenvedélyek árja által elragadtatva meggyőződésünktől eltérnénk. Mert, mit, főrendek, tekintsük a jelen tárgyalás tárgyát! Többszöri üzenetek váltottak mindekkoráig, de erre vonatkozólag csakis inkább az általánosságokban mint a részletekben nyilatkoztunk. Méltóztassanak tehát megengedni, hogy a telepítvényesek viszonyairól és különösen azon vidék viszonyairól szóljak, hol épen azon izgalmak és mozgalmak megindíttattak, melyek az előttem fekvő tvjavaslatban kifejezést nyertek. (Halljuk!) Ezen viszonyok méltóságos urak ismertek voltak eddig is, mert tudva volt hogy az egyes telepítvényes községekre nézve csakugyan aggasztó a helyzet, amennyiben lejárván a haszonbéri szerződések, a földesurak még oly megszorítás mellett is mint aminőt említettem a szerződések meghosszabbításába nem akarnak beleegyezni, hanem őket törvényes eljárással ki akarják szorítani lakhelyeikből, miáltal csakugyan a legnagyobb nyomornak lennének áldozatai. E viszonyokat úgy hiszem ismerte mindenki, de ismerte a kormány is, és kérdem, nem lehetett volna-e intézkedni ez iránt már eddig is ? Hiszen tudjuk, hogy már a múlt évben, sőt talán már másfél év előtt erre vonatkozólag egy törvényjavaslat terjesztetett be a képviselőházhoz ; hát ejavaslat miért nem tárgyaltatott, ha ennek sürgőssége az elintézést ennyire parancsolólag követelte? (Helyeslés.) Minek szükséges másfél évi időköz után, ha égető a szükség, újabb moratórium által halasztani az elintézést? Megmondom ennek titkát, megmondom miért történt ez. A telepítvényesekre vonatkozójavaslat, mely beterjesztett a képrházhoz, kérdésessé teszi a birtokjogot, és azért nem mertek hozzányúlni e kérdéshez,éspedig anynyival inkább nem mert ezen törvényjavaslatban ott, hol a telepítvényeseknek viszonya szervezéséről van szó, az ideiglenes szerződésekre nézve is ugyanazon mérték szabatott mint az örök szerződésekre, és pedig — mondhatnám — egy szusz alatt akkor, mikor a szöllődézsmára vonatkozó törvényben, ha jól emlékszem az 1868. 29. törvényczikk 62. §-ban az ily ideiglenes viszonyokra nézve akként rendelkezik a törvény, hogy azon szőlő birtokokat illetőleg, mezeket a tulajdonos írott szerződésben azon világosan kifejezett feltétel alatt adott ki, hogy azok bizonyos évek múlva visszaszóljanak, ezen megváltási törvény ki nem terjed. Ha ez a szőlőbirtokra nézve elfogadtatott és szentesíttetett, ahol pedig mint tudjuk csak hoszszas fáradság után és nagy beruházások mellett lehet hasznot és jövedelmet várni, mennyivel inkább méltányos ez oly földbirtoknál, hol nagyobb beruházásra alig volt szükség s hol nem évek során át kell a jövedelemre várni, hanem melyek úgyszólván mindjárt az első év munkálata után bő termést nyújtanak. Ez volt tehát indoka annak hogy a kérdésben levő törvényjavaslat nem tárgyaltatott, és ez az indoka a két ház közti eltérésnek. Ugyanis mi az eltérés a két háznak e tekintetbeni határozatában. Az egyik háznak kívánnia, hogymegóvásték a szél; azaz, hogy oly telepítvényesekre, kiknek helyzete aggasztó, a törvénynek végleges intézkedéséig megnyugtató helyzet biztosíttassék. Ugyanazt kívánják a főrendek is, hanem az eltérés abban van, hogy a képviselőház által elénk terjesztett törvényjavaslatban implicitek legalább ekként vannak többek meggyőződve a birtokjognak megszorítása tartalmaztatik, míg ellenben a főrendiház e tekintetben a birtokjogot világosan fentartani kívánja. És én azt hiszem hogy a törvényhozás igen helytelenül járna el, ha ily alakban fogadná el a törvényjavaslatot, mert habár meglehet hogy politikai tekintetből néha kétséges törvények szükségesek bizonyos kívánságnak megnyugtatására, de az anyagi jog kérdéseiben a kétséges törvény mindig a legveszélyesebb következményekre szolgáltat okot. (Igaz! Úgy van!) A 48-iki törvényekben is épen a kétségesek voltak a veszedelmesek, a határozott szövegezésnek pedig voltak olyanok, melyeket mindnyájan elismerünk és magasztalunk. Közvetve azon ajánlatot intézi a kormány képviselőjéhez, hogy ki sértené meg a felekkel a barátságos kiegyezést. De egy ily alakban adott moratórium csak elámítaná az illetéket, ez bebizonyítaná nekik, hogy ez nem épen olyan szabad birtok, mint más. Szóló határozottan meri állítani, hogy ez intézkedés a birtok szentsége és a szabad munka ellen van irányozva, s olyan, mely megrázkódtatja az állam épületét. Szóló nem ijed meg azon következtetésektől melyekkel fenyegetik. Elfogadja gr. Apponyi György indítványát. Eötvös Dénes br. szintén pártolja az indítványt. Tomcsányi József szintén teljesen osztja az Apponyi György gr. indítványát. „Ezen másod viszonüzenete a főrendiháznak — mondja — részint a képviselőháznak egyes tagjai, részint pedig a sajtó jelenlegi kezelői által oly megtámadásoknak, mondhatom jogtalan megtámadásoknak záporát öntötte a főrendiház fejére, mely egy önmagában immorális cselekvénynek, vagy legalább jogtalan cselekvénynek és jogcsorbításnak lenne méltó büntetése. Pedig mit tett a főrendiház ? A főrendiház hajlandó volt ott ahol szükségesnek látta a képv.ház javaslatát elfogadni, ott elfogadta, ott pedig ahol ezt szükségesnek nem tartotta, a maga véleményét, mint törvényhozóét letette a mérlegbe és pedig indokoltan. A főrendiház, midőn ezeket tette, nem tett egyebet, mint a törvények és az alkotmány által részére biztosított jogát gyakorolta, mely jog nem a mai naptól keletkezett, amely jog gyökereinek szálai corpus jurisunkban vannak megvetve és úgy hiszem, ezen jog az által, hogy a sokak részéről ismételten előhozott és nézetem szerint is szükségesnek tartott szervezetét a főrendiház még eddig el nem érhette, legtávolabbról sincs tekintélyében csonkítva. A mai napig sem ül a képvházban egyetlen egy tag sem, és én egyetlen egy szavazatot nem hallok itt nyilvánítani, mely a törvény által biztosítva nem lenne. (Úgy van ! Úgy van !) Annálfogva akár legyen a felsőház szervezve akár nem, a jog melyet az gyakorol, mindig ugyanaz. (Helyeslés)« IgjoiZjjo-Bon. Poztifbálé deputatió nyesőjét még nem húzta rajtunk végig, de annak mi okai nem vagyunk, mert a főrendiház mindannyiszor ahányszor erre alkalma nyílt, a főrendiház szervezésének szükségét kimondotta és mindannyiszor midőn alkalom volt azt folytonosan szorgalmazta is. Hogy ez eddig nem történhetett, annak bizonyosan legkisebb oka a főrendiház. De ez nem ad jogot senkinek arra, hogy az ekkér jogosult testületnek, a törvényhozó test egyik kiegészítő részének tekintélyét a légből kapott frasisokkal és mondhatom nem egészen gyanúsítás nélküli glossákkal lejárni igyekezzék.“ Sajnálattal constatálja, hogy a sajtó a közvélemény depravatióját egész Európában elősegíteni igyekszik. (Cziráky : Igaz, igaz !) „Nem mellőzhetem el — mondja végül — hogy a minisztériumhoz egy felhívás intéztetett, azon minisztériumhoz mely igen sok szemrehányásoknak volt kitéve azért, mert igyekszik a képviselőházban pressiot gyakorolni az ott állő kormány orgánumok által szabad vélemény ellensúlyozására; ugyanazon minisztériumhoz azon felhívás intéztetett, hogy pressiot gyakoroljon a kormány orgánumai által a főrendiház véleményének megváltoztatására. Ha ez is alkotmányos nézet akkor aztán minden az. (Derültség és élénk helyeslés.) Ez alatt nem értek egyebet, mint azon felhívást, hogy pressiót gyakoroljon a minisztérium e házra a főispánok által, mert a többiek született tagjai lévén a háznak, azokra pressió különben sem gyakorolható. A főispánokra nézve elmondom véleményemet. (Halljuk.) Én a kormánynak exequens orgánuma vagyok és amit a kormány közigazgatási intenzióinak véghezvitele czéljából rám biz, azt szorosan a kormány nézete szerint exequálni kötelességem. De midőn a terembe lépek, akkor én törvényhozó vagyok és akkor sem a minisztérium sem más által magam véleményét korlátoltatni nem fogom. (Éljenzés.) „Miután Ő felsége a regális által engem az ország tanácsába meghitt, akkor kétségkívül nem supponálhatom ő felségétől azt, hogy azért hitt engem ide, hogy saját meggyőződésemet megtagadjam, hanem azért, hogy azt általában vagy részben megtudván, abból a mennyire akar okuljon. (Élénk helyeslés és Éljenzés). „Én tehát, amint előbb is mondtam, ennél alkotmányellenesb eszmét nem ismerek, s én a magam nézetét követve, nem fogom soha letereltetni magamat a véleményemnek szabad kijelentésétől, nem fogja soha megingatni soha nézetemet „vultus instantis tyranni“ de azt óhajtom, hogy a másik részről sem igényeljen magának befolyást „civium arbor prava jubentium“. (Élénk helyeslés). Elnök: habár igen tiszteli a fölszólaló „méltóságos főispán“ érzését, figyelmezteti a főrendeket, hogy a törvényhozás egyik termében elmondottak a vitatás tárgyát egy másik teremben nem képezhetik. Horváth Döme mint a kormány képviselője constatálja, hogy a főrendek a képv.házzal egyetértenek abban, hogy a telepítvényesekre vonatkozólag egy tüzetes szervező törvény alkotása szükséges ; egyetértenek abban, hogy némely a válság szélére jutott telepítvényes község tekintetében moratóriumra van szükség; de a két ház eltér egymástól abban, hogy a főrendek már az ideiglenes törvényjavaslatban szűkebb körű definitiót kívánnak érvényesíteni. Ez eltérés forrása az, hogy a főrendek által kiindulási pontul csakis a felkarolt tulajdonjog túl a mértéken, mereven alkalmaztatott, míg a képviselőház a telepítvényi kérdés megoldásánál azon álláspontot tartja elfoglalanitónak, melyet 48-ban az úrbéresekre és legközelebb az úrbéri birtokviszonyokra vonatkozólag elfoglalt. Tekintettel kell lenni mind a politikai, mind a közgazdasági és társadalmi viszonyokra, és csakis ha ezen hasison oldja meg feladatát a tvhozás, lesz a megoldás kielégítő. De mert a képr.ház nézete szerint a tulajdon és telepítvény szoros definiálása többé kevésbé a végleges, a szervező törvényjavaslatba tartozik, nem tehette azt hogy már itt, az ideiglenes intézkedésnél, mely csak rövid moratóriumról szól, mind azt beillessze, s azért a képrház csakis az ideiglenesség színvonalán kíván maradni. Ez ideiglenesség jellege az, hogy a status quo a törvényhozás végleges intézkedéséig mind a tulajdonosra és a tulajdonos által addig is gyakorolt haszonélvezetre nézve, mind a haszonvevőre nézve megtartassák anélkül hogy az a tulajdonjognak a legtávolabbról is csorbítására szolgáljon. Ha összehasonlítjuk a két szöveget, a képviselőház szövege megfelel az ideiglenes intézkedési jellegnek, mert azt rendeli, hogy a status quo mind a tulajdonosra mind a telepítvényesre nézve a törvényhozás intézkedéséig megtartassák, holott ellenkezőleg a főrendek szövegezése megrendelné azt, hogy csak a határozott időhöz nem kötött telepítvények haszonélvezői maradjanak meg mind a külső mind a belső telek birtokában a törvényhozás bizonyos időszakáig, bekövetkező intézkedéséig, ellenben a határozott időszakhoz kötött telepítvényesek úgyszólván csak szánalomból, kegyelemből maradjanak a belsőség élvezetében, a külsőség pedig, ha a szerződés lejárt, az illető földesúrnak azonnal rendelkezésére bocsáttassák. Ezen javasolt szövegezés tanúsítja, hogy a méltó főrendek tovább mentek az ideiglenes intézkedésnél; ez nem moratórium többé, hanem bevágás a végleges szervezetbe. E nézetből kiindulva a képv.-héz régibb véleményéhez ragaszkodik és ezt szóló a kormány nevében is ajánlja elfogadtatni. A képv.ház határozatilag biztosította a főrendeket, hogy még az őszön tárgyalni fogja a végleges szervezési törvényt, és ez által mintegy becsületszavát adta, és ez a főrendeknek nem elég garanczia ? Emlékeztet 48-ra mikor az úrbéri kártalanításra vonatkozó törvénynél a garanczia szinte nem egyébre volt fektetve mint a nemzeti becsület védpajzsára, és ez ígéret nem szenvedett csorbát, mert a legabsolutabb kormány is legelső feladatának ismerte hogy a nemzet ez ünnepélyes ígéretét beváltsa. Ez okokból ajánlja a képyház szövegezését elfogadni. Apponyi György kárhoztatja azon pressiót melyet a főrendekre a házon kívül tett manifestatiókkal gyakorolni akarnak. Ilyen eszközök nem szólnak az ügynek mely miatt felhozatnak komolysága és ereje mellett, azért azokat mellőzi. Magára a módosítványra áttérve épen azt nem ismeri el hogy a telepítvényesek kérdésében azon állást lehetne elfoglalni, melyet a törvényhozás az urbériséggel szemben 48-ban elfoglalt, mert urbér és urbér közt különbség nem létezett, míg a telepítvényeknél különbözők a jogviszonyok. A kategóriák felállítását azért tartja szükségesnek, nehogy ennek elmulasztása által a tulajdonjog iránt a települteknél eszmezavar idéztessék elő, melyet későbben orvosolni alig volna képes a törvényhozás. Ajánlja indítványát elfogadásra. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatik. Elnök is hozzászólván a dologhoz, nem látja azon veszélyt, mely az ideiglenes törvény létre nem jötte által a közügyre hárulna. Mert ha törvényileg nem is, de tényleg bizonyosan be fog állni a jogszünet, minthogy e rövid időköz alatt új per indítása nem fog megkísértetni és addig a kormánynak is lesz ideje és alkalma a telepítvényesek ügyének szabályozására törvényjavaslatot terjeszteni a törvényhozás elé, és addig helyre fog állni a két ház közt is az egyetértés. De azt megjegyzi, hogy a capacitatio nemei közt a fenyegetés legkevésbé hat a főrendekre. Lipthay Béla megjegyzése folytán szorgalmas megjelenésre szólítja fel a főrendieket, és az ülést a mai jegyzőkönyv hitelesítése után feloszlatja. MAGYAR ÚJSÁG, 1871. JUNIUS 10. KÜLFÖLD. Franczia hírek. Versailles, junius 5. Ma a nemzetgyűlés tagjai nagy számmal jelentek meg, s a hallgató közönség is megtölte a számára kijelölt helyeket, hogy hallja azon vitát, vájjon az orleansi herczegek mint képviselők elfoglalhatják-e helyeiket s vájjon a rájuk vonatkozó számüzetési törvény eltöröltetik-e. A kamra ülését a szokottnál egy órával későbben kezdé, midőn Thiers a szószékre lépett s fölkérte a nemzetgyűlést, hogy e kérdés tárgyalását halassza el csütörtökig, miután egészségi állapota nem engedi meg hogy hosszabb beszédet tartson. Pelletan inditványozá, hogy a bizottságnak a választásra vonatkozó jelentése olvastassák föl. A kamra ezt nem fogadd el. Daczára az erős monarchikus reactiónak, mindenki azon meggyőződéstől van áthatva, hogy Francziaországban jelenleg s a jövőben az egyedül lehetséges kormányforma, a köztársasági , de néhány nap múlva e tekintetben nagy fordulat állhat be. Úgy látszik, hogy Thiers még mindig erős állást foglal el. A község maradványának ügynökei múlt éjjel megkísérlették az itteni vasúti indóházat felgyújtani. A község elől ide menekült párisi lakosok most már kezdenek visszatérni. Rochefort s Assi, hírszerint, kedden fognak a hadi törvényszék elé állíttatni. Az előbbi, mint mondják, halálra, az utóbbi pedig élethossziglan tartó kényszermunkára fogna ítéltetni. A hivatalos lap a következő kinevezéseket közli: Lambrecht bel-, Lefranc közmunka-, Cissey tbk. hadügyi miniszter, leülő tbk. pétervári követ, Leon Say a szajnai megye prefektusa. — A külügyi miniszterségre Broglie herczeget emlegetik s ha ez valósul, úgy a szept. 4-ki kormány emberei közül csak Jules Simon marad hivatalban. Páris, junius 5. A hadügyi s tengerészeti minisztériumok legközelebb Párisba fognak átköltözni. Mint mondják a fölveendő kölcsön következtében a pénzügyminisztérium szintén a fővárosba teendi át hivatalát. Hovatovább mindinkább kezdik belátni, hogy a többi minisztériumok czélravezetően működésüket csakis itt folytathatják s bármennyire igyekezzenek is Párist az emelésére szükséges forrásoktól megfosztani, mind a mellett érzik, hogy a köztársaság e központja hivatva van állását önerejéből kiküzdeni. A Jules Favre által aláírt szerződés szerint e hó 10-ig Németországból minden fogoly hazájába vissza fog térni. A versaillesi hadsereg negyedik hadteste Párisból visszatért, miután annak további ott maradása a rend fentartása érdekében nem szükséges. A városnegyedek hangulata nagyon csendes s a fölkelők iránt tanúsított visszatolás haragot s elkeseredettséget szült. Az elfogatások még mindig tartanak. A „Figaro“ Paschal Grousset elfogatásáról a következő részleteket közli: „Már vagy öt nap óta gyanakodtak, hogy Paschal Grousset a condorcei utcza egyik házában van elrejtőzve; legközelebb az a hir terjedt el, hogy minden reggel Hacord kisasszonynál reggelizik, kivel hét esztendő óta benső viszonyban volt. Szombaton délután két órakor Duret rendőrbiztos két ügynökével s egy lakatossal az illető ház negyedik emeletébe ment. Hacord k.a. újságok vásárlása végett hazulról távozott. Midőn a csengetésre az ajtó nem nyittatott föl, csakhamar föltöretett, s egy nőt láttak, ki háttal volt az ajtó felé fordulva; ez fekete szoknyát viselt a fején roppant nagy chignon volt. A rendőr biztos azt mondá: „Ön Paschal Grousset!“ s megfordulásra kényszerítő. Grousset, mert ő volt, sem azonosságát nem tagadá sem ellenállást nem tanúsított, hanem megmondó nevét s kijelenté, hogy író s a község tagja. Férfi ruháit kérte fölölthetni, a mi megengedtetett ; a házmotozás megkezdődött. Kezdetben Grosset nyugodt volt, de csakhamar fölháborodott, a mint a menyezetes ágyat kezdték átkutatni. „Megtalálták rejtekhelyemet!“ — kiáltá. S csakugyan, egy csomag irományt találtak , mely a község külügyi viszonyait illetőleg nagyon érdekes tanulmányt fog nyújtani. Grousset a rendőrbiztosi első sommás kihallgatás után all. kerület mairie hivatalába s onnan kocsin az ipar palotába vitetett; a tömeg azonban csakhamar fölismerte s elkezdé kiáltozni: „Halálra a gyilkossal ! Halálra a gyujtogatóval! Menjen gyalog!“ Ökleikkel fenyegették s megkisérlették megütlegelni, daczára, hogy egy csapat kiséri a kocsit. A rendőrbiztos utalva a törvényre, miszerint senkit sem szabad megtámadni, hiába igyekezett a tömeget lecsendesíteni Grousset aligha életben maradt volna, ha véletlenül Pradierték. a menettel nem találkozik s a kellő utasítások megtétele után az itt-ott látható tiszteket s katonákat a kiséret segélye végett össze nem gyűjti. A St. Honoré külváros bejáratánál, hol a pusztítást egy nagy romhalmaz jelöli, a tömeg újabb támadást intézett a kocsi ellen. „Lásd, nyomorult, mit tettél! Halálra a gyujtogatóval! Azon házak, romjain kell agyonlőni, melyeket fölgyújtott!“ — „E tömeg örült“ — mond Grousset. „Bölcsésznek kell az embernek lenni — viszont a rendőrbiztos — ha két hét előtt engem fognak el, úgy én lettem volna az ön helyzetében s ön az enyémben, s ki tudja, várjon ön megmentett volna-e a tömeg dühétől?“ — Végre a menet az iparpalotához érkezett, honnan Grousset még aznap este Versaillesba szállíttatott. Hugo Victor levele. Az „I n d e p e n d.“ közli Hugo Victor levelét, melyet ez azon öt belga képviselőhöz intézett, kik a kamrában a kiutasítási rendszabály ellen szólaltak föl. A levél igy hangzik : „Couvreaux, Tuisseaux, Demeur, Guillery és Fertrand urakhoz, mint a belga nép képviselőihez. Luxemburg, 1871 jun. 2. Sürgős kötelességem köszönetet mondani önöknek, nem saját nevemben — mert mi vagyok én, mikor oly nagy kérdésekről van szó! — hanem a jog nevében, melyet önök fentartottak, az igazság nevében, melyet önök földerítni igyekeztek. Önök úgy jártak el, mint jogilag gondolkodó emberekhez illik. Az interpellátiót megtevő Frisseaux ajánlata, hogy keressek nála menedéket, mélyen meghatott. A szívélyes ajánlatot azonban nem fogadtam el, mert nem akartam kitenni az ő házát is kőzápornak. Belgiumot odahagytam. Minden rendben van. A dolog menete igen egyszerű. Minekutána megbélyegeztem a commune bűntetteit, kötelességemnek tartottam a reactio bűntetteit is megbélyegezni. Az egyenlő mértékkel való mérés nemtetszést idézett elő. Nincs homályosabb valami, mintha politikai kérdések társadalmi kérdésekkel vannak összevegyítve. — Ezt a homályosságot, mely vizsgálatra készt s néha megzavarja magát a történelmet is, minden párt a maga hasznára fordítja. Olyannyira megszállja ez mindnyáját, hogy a szigorú vizsgálódás elmaradhaslan. Minden legyőzött ügy egy megindítandó per, így gondolkoztam én. Tartsunk vizsgálatot, mielőtt ítélünk és marasztalunk s különösen mielőtt az ítéletet végrehajtanék. Nem hiszem, hogy ezen elv kétségbevonható lenne. Úgy látszik, hogy jobb nyomban élni. Azt hittem, hogy Francziaország jelen helyzetében a belga kormány a menedékjog értelmében a határain átjövő menekülteket nem szolgáltatja ki különbség nélkül azon franczia kormánynak, mely őket különbség nélkül agyonlöveti. És én mindjárt példát adtam az által, hogy fölajánlottam házamat a menekvő ellenség számára. Ezen ajánlatom a máj. 27-ki éjjeli megtámadást s azután a szabályszerű kiutasítást vonta maga után. A két tény elválaszthatlanul függ össze. Egyik kiegészíti a másikat. A második az elsőnek védelmére szolgál. A jövő fog ítélni. Nem okoz ez fájdalmat nekem, könnyen belenyugszom. Talán jó is, hogy életemben legyen mindig egy kis száműzetés. Különben maradok szilárdan amellett, hogy a belga népet nem kell összetéveszteni a belga kormánynyal. Hosszabb időn át élvezve a vendégszeretetet Belgiumban, megbocsátok a kormánynak s köszönetet mondok a népnek.“ Spanyolországi hírek. Madrid, máj. 30. A példa nélküli iszonyú dráma, mely Párisban nemrég ért véget, tegnap azortesülésben oly jelenetre szolgáltatott alkalmat, melyet nem lehet hallgatással mellőzni. Két képviselő, Jove y Hevia és Castelár azt kérdezték a kormánytól, mit szándékoznak a párisi commune embereivel tenni, ha spanyol földön keresnének menedéket. Jiugasta erre kijelenté, hogy a spanyol kormány ezen kivándorlókat, miután ezek nem tekinthetők politikai menekülteknek, a franczia kormánynak ki fogja szolgáltatni, ha azokat netán követelné. Az államminiszter felelete határozottabb volt. Érdekeltségénél fogva egész terjedelmében közlöm: „Megragadom az alkalmat, úgymond, hogy a kormány megbotránkozásának élénk és erőteljes kifejezést kölcsönök, mit azon borzasztó gaztettek hallására érzett, melyek Páris utczáit és a gonosztevők által állítólagosan védett ügyet bemocskolták. Nem hiszem, hogy ezzel csak a spanyol kormány véleményét tolmácsolnám, de úgy hiszem ezen vélemény e ház, az országtöbbségének véleménye is. „Szomorú, hajmeresztő látni, hogy ezen nyomorultak, — mert más nevet nem érdemelnek — nem tartották tiszteletben sem Francziaország nagy emlékszobáit, sem művészeti gazdagságait, sem a békeszerető és híres franczia polgárok életét. „Munkájukat azzal kezdték meg, hogy egy öreg republikánus, Clement Thomas tbk.vérével mocskolták be magukat és befejezték a párisi érsek, a legtudományosabb prólátok, Európa legerkölcsösebb, s legszabadelvűebb katholikusai egyikének, és Deguerry apát, ezen tiszteletre méltó pap vérének kiöntésével. „Átok, örökké átok ezen gaztettek, ezen hihetlen Vandalismus elkövetőire! Ezek örökké a történelem megvetésének tárgyai lesznek. „Azon kormány, melynek elnöke Thiers, a franczia köztársaság kormánya ezen páratlan felkelés erélyes elnyomásával megszámíthatlan szolgálatot tett nemcsak Párisnak és Francziaországnak, hanem az emberiség ügyének, az európai rendnek és szabadságnak is. A spanyol nemzet és kormány segélyére bizton számíthat. „A spanyol kapuk mindig nyitva lesznek a politikai vélemények áldozatai előtt, ha pedig nem azok, akkor az ország az emberiség törvényeit az igazságoinak fogja alárendelni. „Ezen Páris utczáit vérpatakká változtató egész Francziaországot gyászba öltöző gaztettek elkövetőire nézve a spanyol kormány nem illetékes ezen nyomorultak cselekedeteit megítélni, ehhez csakis a franczia igazságszolgáltatásnak van joga. Mikor a franczia kormány az érvényes egyezmények értelmében egy menekültet reklamálni fog, a mi feladatunk csak az indokok megvizsgálása lesz, és az egyezmények értelmében a bűnösöket ki fogjuk szolgáltatni. „És ezt annyival inkább teendjük, minthogy az által az igazság és az emberiség követeléseinek teljesítését elősegítjük.“ A congressus megkezdte a felirati vitát. Ma a király megházasodásának negyedik évfordulója és egyszersmind a királyné születésnapja van, miért is a palotában nagy diszlakoma lesz. A madridi községtanács elhatározta, hogy a nagy pénzhiány miatt az ez idei úrnapi körmenet elmarad, a király és a királyné azonban sürgették annak megtartását és a költségek fedezését elvállalták. A királyi pár több udvari és állami főtisztviselő kíséretében szintén részt veend a körmenetben. Törökországi ügyek. Konstantinápoly, rakt. 26. Vogué múlt hétfőn jön a szultán által a beglerbey palotában fogadva, mely alkalommal megbízó leveleit is átnyújtotta. A szultán az új franczia követ iránt igen szívélyes volt. Az alkirályt valószínűleg új pénzügyi műveletei, a többi közt az egyptusi államkincsjegyek, melyeket az Oppenheim és a párisi Alberté házak vállaltak el, fogják rendes konstantinápolyi utazásától visszatartani. Mint hírlik a meleg időszakot Alexandriában szándékozik tölteni. Mindebből némelyek még ki nem egyenlített különbségekre következtetnek, melyeket Nevrez pasa fennhagyott volna. A mód azonban, melyben a portánál a khédiveről szólnak, az úgynevezett utolsó egyptusi ellenségeskedés tökéletes kiegyenlítését foglalja magában. Az utolsó időben ide érkezett tudósítások azt bizonyítják, hogy a rend a fejedelem távolléte alatt sem Bukarestben, sem Oláhország többi részében meg nem volt zavarva; bizonyítják másrészt, hogy a lapok által közlött tüntetések és rokonszenvi nyilatkozatok, melyeknek a fejedelmi pár moldvai utazások alkalmával örvendtek, semmiben sem voltak túlzóan közölve. Ezen nyilatkozatok a fejedelemre nézve azon fontos dolgot bizonyítják, hogy az utolsó kamara nem képviselte annyira az ország akaratát és gondolatait, mint az elhitetni akarták. Károly fejedelem ezt valószínűleg észre is vette, mert midőn Jassy várostól búcsút vett, beszéde végén kijelentette, hogy oly rokonszenv láttára visszavonja lemondási tervét. Franchier eddig a portával még semmit sem végzett és most már nagyon szeretne valami megállapodásra jutni. Meggyőződvén arról hogy a különböző vélemények, melyek az arméniai katholikusokat pártokra oszlatják, sikertelenítik alkudozásait a török kormánynyal, mindenekelőtt kiegyenlítést akarna létesíteni. E végre, úgy hiszem, holnaputánra hizta össze az elvált párt vezéreit, de ezeknek nagyobb része felhívásának nem fog engedni. Mert tudják már, mit akar javasolni, hogy t. i. Nassonit akármily ürügy alatt Rómába küldjék, de őt mindig mint czimzetes konstantinápolyi patriarchát tekintsék és egy vikárius által helyettesítsék. Ezen párt a porta által nyújtott támaszában és jogaikban bizván többet követel, mint valaha és Rómával alkudozást kezdeni sem akar. Itt már nagyon kiváncsiak, hogy fogja magát Róma ez ügyből kivonni. Ignatieff tloknak Buyoukdérében, nyári lakhelyén való installatiójakor a szultán szeren-