Magyar Ujság, 1871. július (5. évfolyam, 148-173. szám)

1871-07-11 / 156. szám

egészen fölösleges. A lap értékéről és jelentősé­géről szólni, szintén nem illik én hozzám, de egyről úgy látszik megfeledkeztés, arról t.­i.h­ogy a „Pester Lloyd“ első­sorban kereskedelmi lap, és hogy kereskedelmi összeköttetéseink főleg a lajthántali németekkel és Németország­­g­a­l sürk­ék és fontosak. Ez érdekben mind a „Pester Lloyd“, mind a többi német lapok, me­lyek itt megjelennek, tán mégis tettek és tesz­nek némi szolgálatot. Én attól tartok, hogy ha ezek a magyarországi német lapok megszűnné­nek, nem valamely magyar lapot, hanem alkal­masint a „Neue freie Pressét“ vagy ötfélét járat­nának sokan, kik 2—3 év előtt szintén ezt já­ratták és azóta akár a „Pester Lloydot“, akár más itteni német lapot karoltak fel. Vájjon ily cserét hazánk érdekében állónak tartanál-e? nem tudom, én nem hiszem, hogy az az ország előnyére válnék. Ezek, kedves barátom, az én nézeteim, mi­ket e bizalmas után közlök veled, hogy lássad, miszerint hallgatásom sem „gyávaságból“, sem „megvetésből“ nem ered, hanem a helyzetnek — legalább az én véleményem szerint — higgadt és objectív megítéléséből. Szíves üdyözlettel és baráti kézszorítással maradtam őszinte hived Falk. Mielőtt e levélre észrevételeimet meg­tenném, kötelességemnek tartom kinyilat­koztatni, miszerint az — mint tartalmá­ból is kitűnik — eredetileg nem volt a nyilvánosságra szánva; de miután nyil­vános kérdésekben a magán­válaszoknak nincs értelme, a szerző maga beleegye­zett utólagosan levelének közzétételébe. Ennyit az igazság kedvéért. Ami a levél tartalmát illeti, nem tagadom, h­ogy tisz­telt barátom megjegyzései, amennyiben a fővárosra vonatkoznak, nagyrész­ben alaposak, — sőt magam is kijelentem egy előbbi czikkemben, hogy a főváros­ban bizonyos fokig természetesnek találom az idegen szó elharapózását. De ebből nem következik, hogy az egész vi­tának „tárgya“ nincs. Dehogy nincs! hisz ott van az egész haza, melyben a nyavalya folyton terjed. Ez, úgy hiszem, elegendő alapos tárgy. Megjegyzem továbbá, hogy észrevé­teleim nem német polgártársaink el­len voltak irányozva, kik iránt a legna­gyobb elismeréssel kell hogy viseltessék minden elfogulatlan magyar ember , ha­nem min magunk, a magyar közönség el­len, mely a­helyett hogy arra iparkod­nék, hogy ezen honpolgárok megtanul­nák a haza nyelvét — a mit szívesen tennének s részben tesznek is — mi ho­nosítjuk meg itthon az idegen nyelvet, a mi annál is veszedelmesebb, minthogy, mint Fáik bevallja, az idegen ajkúak nálunk folyton s nagy mérvben szapo­rodnak. Egyébiránt Fálk Miksa tisztelt ba­rátomnak ezen nyilatkozata kezességet nyújt nekem arról hogy ha a magyar közönség melegen karolja fel ez ügyet, ő is támogatni fogja, nemcsak magán után, de nyilvánosan is. Helfy Ignácz, járásoknak a tszéki kerületekbe való beosztása következőleg állapittatik meg. A törvényszékek székhelyei 1.) Budaibiró­­ság Buda, Óbuda, Szentendre. 2. Pest (pesti kir. tszék,) járásbiróságok: Pest belváros, Pest Lipótváros, Újpest Margitsziget, Pest Terézvá­ros, Pest József és Ferenczváros és Kőbánya., 3.) Pest (Pest vidéki kir. tvszék) jbiróságok : Vácz, Gödöllő, Nagy Káta, Monor, Ráczkeve, Ócsa. 4.) Kecskeméti tszék, járásbiróságok: Kecskemét, Nagykőrös, Czegléd, Kunszentmik­­lós, Félegyháza. 5) Kalocsai tszék , bírósá­gok : Kalocsa, Dunavecse, Kiskörös. 6) B­a­­lassa-Gyarmati törvényszék, jbiróságok B. Gyarmat, Szécheny, Szirák, Losoncz, Fülek. 7) Beszterczebányai tvszék jbiróságok: B. Bánya, Breznóbánya, Zólyom. 8) Selmecz­­bányai tvszék , jbiróságok : Selmeczbánya, Korpona, Körmöczbánya. 9) Ipolysághi tvszék, jbiróságok: Ipolyságh, Vámos, Mikola. 10) Esztergomi tvszék. jbiróságok Eszter­gom, Muzsla. 11) Aranyos-Maróthi tszék. Jbiróságok: Aranyos-Maróth, Verebély, Léva. 12) N­y­i­t­r­a­i tszék. Jbiróságok : Nyitra, Érsek­újvár, Sellye, Nagy-Tapolcsán, Privigye, Ny.­­Zsámbokrét, Galgócz, Vágújh­ely. 13) Szeni­­c­z­e­i tszék. jbiróság: Szenicz, Szakolcza, Mia­­va. 14) P­o­z­s­o­n­y­i tszék jb. Pozsony, Malacz­­ka, Somorja, Szerdahely, Bazin. 15) N.­Szombat tszék, jb. N.Szombat, Galanta. 16) T­r­e­n­c­s­é­n­i tszék, jb. Trencsén, Baán, Illáva, Pucho. 17) Zsolnai tszék jb. Zsolna, Pircse, Vág Besz­­tercze, Csácza. 18., Turócz-szent-Mártoni tszék: Jb. T. szt. Márton, Znio Várallja 19., Alsó­­k­u­b­i­n­i tszék, jb. A Kubin, Namesto Trsztena. 20., Liptó-szent-Miklósjb. L. sz. Mik­lós, Rózsahegy, Hradek. 21.) Szabadkai tszék: Jb. Szabadka, Topolya, Zenta, K.-Halas. 22.) Bajai tvszék: Jb. Baja, Almás. 22.) Újvidéki tvszék. Jb. Újvidék, Palánka, Ó-Becse. 24.) Zombo­­r­i tvszék. jb. Zombor, Kula, Apatin, Hodzság. 25.) Magyar-Óvári tszék. jb. M.­Óvár, Nezider. 26.) Soproni tszék. jb. Sopron, Nagy-Márton, Kis-Márton, Felső-Pulya, Ság, Kapuvár, Csorna. 27.) Győri tvszék. jb. Győr, Tét, Szent-Márton. 28.) Komáromi tszék. jb. Komárom, Tata, Perbete, Nagy-Ig­­mánd. 29.) Székesfehérvári tszék, jb. Székesfehérvár, Adony, Vaál, Sárbogárd, Moór. 30.) Zalaegerszeg, jb. Zalaeger­szeg, Tapolcza, Sümeg. 31) Na­gykanizs­ai tszék. jb. N.­Kanizsa Keszthely, Letenye. 32) Csáktornyai tv.­­szék. Jb. Csáktornya. 33) Veszprémi tszék. Jb. Veszprém, Enying, Zircz, Balatonfüred. 34) P­á­p­a­i tszék. Jb. Pápa, Devecser. 35) Szó­ra­bat­helyi tszék. jb. Szombathely, Felső-Eőr, Vasvár, Körmend, Kis-Czell, Sárvár, Kőszeg. 36) Szentgotthárdi tszék. jb. Szentgott­­hárd, Mura-Szombat, Németújvár. 37) K­a­p­o­s­­vári tszék. jb. Kaposvár, Marczali, Nagyattád, Igás, Szigetvár, Lengyeltóti, Csurgó, Tab. 38) Szegszárdi tszék. jb. Szegszárd, Bonyhád, Dunaföldvár, Paks, Tamási, Gyönk. 38) Pé­csi tszék. jb. Pécs, Pécsvárad, Szent-Lörincz, Sásd, Mohács, Siklós, Dárda. 40) Lőcsei t.­­szék. jb. Lőcse, Igló, Gölniczbánya, Szepes­­váralja, Kézsmárk, Szepesszombathely, Lubló. 41) Rimaszombati tszék. Jb.Rimaszom­bat, Rimaszécs, Rosnyó, Tornalja, Nagy-Rőcze. 42) Egri tszék Jb. Eger, Heves, Pétervásár. 43) Gyöngyösi tszék, Jb. Gyöngyös, Hatvan. 44) Szolnoki tszék, Jb. Szolnok, Mező-Tur, Abád-Szalók, Kun-Szent-Márton. 45) Jászbe­rény tszék, Jászberény, Jász-Apáti. 46) Kar­­c­z­a­g­i tszék, Karczag, Kis-Uj-Szállás, Püspök- Ladány. 47) Tornai tszék, Jb. Torna, Szepsi, 48) Kassai tszék. Jb. Kassa, Zsadány, Szántó, Szikszó,. 40) M­i­s­k­o­l­c­z­i tszék. Jb. Miskolcz, Sz.-Péter, Edelény, Mező-Kövesd, Csát, 50) Eperjesi tszék. Jb. Eperjes, Girált, Siroka, Kis-Szeben, Bártfa, Svidnik. 51) S­á­t­o­r­a­l­j­a - u­j­he­ly­i­i tszék. Jb. Sátoralja-Ujhely, Királyhelmecz, Gálszécs, To­kaj, Szerencs. 52) Homonnai tszék Jb. Homonna, Nagy-Mihály,Varannó, Sztropka. 53) Ungvári tszék. Jb. Ungvár, Nagy-Kapós, Szobráncz, Nagy-Berezna. 54) Beregszászi tszék. Jb. Beregszász Kászony, Illáva, Munkács Alsó-Vereczke. 55) Nagyszőllősi tvszék. Jb. N.-Szőllős, Halmi. 56) Nagyváradi tvszék. Jb. Nagyvárad, Élesd Berettyó-Ujfalu, Nagy-Szalonta, Tenke, Margita. 57) Debre­­c­zeni tvszék. Jb. Debreczen, Székely­hid, De­recske , Szoboszló. 58) Belényesi tvszék Jb. Belényes, Vaskó, Magyar Cseke. 59) Mar­mar­os-Szig­eti tvszék. Jb. M.-Sziget, Fel­­ső-Vissó, Alsó-Bakó, Técső. 69) H­u­s­z­t­i tvszék Jb. Huszt, Ökörmező. 61) Szatmárnémeti tvszék. Jb.Németi, Szinyér-Vár­alja, Fehér-Gyarmat. 62) Nagy- Károlyi tszék, Jb. Erdőd, Nagy-Károly, Mátészalka. 63) Nagybányai tvszék, Jb. Nagy-Bánya, N.-Somkut. 64) Zilahi tszék, Jb. Zi­­lah, Szilágy-Cseh, Tasnád. 65) Szilágy-som­­lyói tszék, Jb. Szt-Somlyó. 66) Nyíregy­házai tszék, Jb. Nyíregyháza, Kis-Várda, Nagy-Kalló, Nyírbátor. 67) Hajdúböször­ményi tszék, Jb. H.-Böszörmény, Nánás, Had­ház. 68) B­é­k­é­s-G­y­u­l­a­i tszék. Jb. B. Gyula, Békés, Szeghalom, M.-Csaba, Orosháza, Szar­vas. 69) Makói tszék. Jb. Makó, Nagy-Lak, Batonya. 70) Szegedi tszék. Jb. Szeged,Cson­­grád. 71) Hódmezővásárhelyi tvszék Jb. H.-M.-Vásárhely, Szentes. 72) Aradi tszék, Jb Arad, Pécska, Radna, Világos. 73) B­o­r­o­s­j­e­­női tvszék Jb. B.­Jenő, Kis­ Jenő, Nagy Buttyin. 74) Kőrösbányai tvszék Jb. Kőrösbánya, Nagy-Halmágy. 75) Lugosi tvszék Jb. Lugos, Boksány, Facset. 76) Oraviczabányai tvszék Jb. Ó.-Bánya, Szászkabánya. 77) Te­m­­e­s­v­á­r­i tszék. Jb. Temesvár, Buziás, Vinga, Lippa, Uj-Arad, Rékas. 78) Verseczi tszék. Jb. Versecz, Detta. 79) Nagy-becs­­kereki tszék. Jb. Nagy-becskerek, Török-Be­cse, Módos. 80. Nagykikindai tszék. Jb. N.Kikinda, T.-Kanizsa, Zsombolya, N.-Szt.­­Miklós, Biller. Jön még 22 tszék és 63­­biró­ság Erdély számára. Összesen 102 tszék és 360 járásbíróság, akarván: egy zsilipes csatorna­tervvel fellépni. De hová? azt nem tudjuk ! Ugyancsak a monda szerint: a mi vaska­puink szabályozási terv elkészítésére is vállal­koznék a tiszt, amerikai angol mérnök úr. Mindez hírnek is jó, bár lenne valóság belőle: üdvös volna a közlekedés a tengertől fel egész Pestig akadálytalanul egyfelől, és más­felől a vasút Ó-Orsova Meh­ndia-Lugos-Temesvár Pestig: folytonos közlekedés még akkor is mi­dőn a Duna tükrét lekötve tartja a téli fagy né­hány hó alatt. A határőrséget feloszlató, vagy korrektebb polgárosítandó magas kir. cs. rendelet sok he­lyütt, főleg Újvidéke táján örömet gyújt a keb­lekben egy jobb jövőt sejtetvén sokak által. Ott egy kis nyugodtság és remény; itt eltompultság és bizalmatlanság, mivel bizonytalanság a ren­delet tartalma legfényesebb oldala, s mindenki azt kérdezi: mi lesz hát az oláh-bánsági őrség sorsa? hová és mikor dől el? Ha várjon igazán eldől-e ? Ilyen a kedélyhangulat a bizonytalan­sággal szemközt. Ennek káros következménye már csak az is , hogy a gőzhajókoni rendőri szigorú felügyelet nem gyakorolható a magy. közlekedési minisztérium közegei által, minek azon rész­következménye van az utasra nézve, hogy megkárosítják, illetőleg meglopják ! Saját csekélységemmel történt, hogy jún. 22-én reggel 21/1 óra tájban amint Újvidéken a „Hil­degarde“ gőzösre szállandó valék, az úti jegyet kezemből valami aventurier szépen elch­an­­girozta. Kerestem biz azt de hasztalan. Tehát újat kelle váltanom a hajón, hogy le ne marad­jak. Váltottam is egyet 12 frt 44 kr első helyre, az elveszett volt 11 frt 85 kr. És mi a különbség oka? a nagyon tisztelt ellenőr úr méltóztatott felvilágosítani: „aki gőzösön vesz jegyet annak ennyit kell fizetni.“ Ellam bene! de hát mire van Újvidéken és Ó-Orsován is a folyam mérnökség, ha a tek. és nagyságos cs. kir. szabadalmazott gőzös urak ilyetén módon dolgoznak gőzzel ? Eltöltik gőzzel a szemet, nincs kellő rendőr­ségük s busásan fizettetik az utast Újvidéktől Orsováig: 24 frt 39 krig. A határőrség polgárosítása — bárha homály fedi a rendelet szavait — talán segítend a siral­mas bajon itt is. A folyammérnök mellé szükségesek a folyam felvigyázók. A Dunafolyam négy folyamszaka­szán vannak is. De Újvidék és Ó-Orsován hiány­zanak. Pedig itt sem szabad tovább hiányoz­nak! Különben a szemeit is kilophatják az ahhoz értők az utasoknak. Megjártam az Újvidéktől nem messze eső Bercsin Cserevicsi vízhatlan mész gyártelepet is. A tulajdonos Ohrenstein úr, és az igazgató megmutattak mindent: sok és nagy jövőre jogo­sítanak meszleny terményeikkel. Nagyban dol­goznak meszlény nat. ky dr. Kaik- és Portland- Cement előállításában, s azon kérdésemre: 50—60 ezer köb láb meszlényt, mely egy mértföld úthoz betontestül szükségeltetnék, mennyi idő alatt volna képes előállitni, s útnak indítani hajókon a Dunán bármely irányban le és fel, a felelet­len: 30 n­a­p alatt! És a szál­lítási ár mászánkint pl. Ó-Orsovára, nagy meny­­nyiségben 1000—2000 mázsát 1 frt 30 kr, ki­sebben egy pár százat 1 frt 60 kr. De nagyobb mennyiségben 1 frt 10 kr. Tehát béton ut lehetne, hacsak egyelőre kísérletileg csakis egy mértföldnyi úgynevezett műut, Chaussée 120—130 ezer frtba jöne. Nevezett Ohrenstein úr jelenleg egy ven­dégfogadón dolgoztat, csupa betonból. Csupán egy a kőmives, a többi napszámos és mégis a munka sebesen halad. Sőt a mű szilárd noha nincs meg a kellő óvatosság a betonnali mun­kálatnál. Nem avatik a nap hevétől és széltől, csak kis időre is. A porond és kőtörmelék nem tiszták, és mégis a fal kemény és kővé válni törekszik , mi az anyag kitűnőségére mutat, mely minden kuffsteini mészleny vagy angol Portland­ Cementtel bátran kiállja a versenyt. Ugyancsak nevezett tulajdonosnál láttam kész koczka-betonköveket, lépcsőket, ajtó fele­ket, cserepeket, bárha napra kitévék — mit tenni tilos míg kővé nem váltak — mégis kevés repedést láttam, de azt tapasztaltam, hogy a téglák jól pengenek, kőkemények, úgy egyébb készítmények is igen jók, pedig ismétlem a „Bé­­ton-Bau“ szabályai nem tartatnak meg. Quid tunc ? ha szabály megtartatik, és az alkatrészek tisztán adatnak a beton előállításához. Nagy Soma d. főmérnök: szorosan nem is tartoznak a törvénybe, és hogy általa inkább lehet megyére, sőt a sajtó utján a nagyközönségre is hatni, mint rideg tvj. által. Mezihrádszky indítványozói zárszóban hosz­­szasabban több irányeszmét fejteget, mely az emlékiratban bővebben ki volna dolgozandó. — Kiemeli, hogy daczára azon­­­egyeleteknek, me­lyek a mostani pandúr rendszerhez kötik, az ügy érdekében nem átalja annak czélszerűtlenségét és tarthatlanságát bevallani. A megyei csendbiztos és közeges, minden csak rendőrség nem ; utat csinál, posta­szolgá­latot végez, de rendszeres rendőri cselekvősége nincs. A legtöbb megyének vannak ugyan rend­őri statútumai, de azokat a megye soha meg nem tartja. Másrészt a fizetés is oly nyomorult, hogy sem biztos, sem pandúr abból meg nem élhet és valóban csuda hogy bárki is e pályára vállal­kozik , a nyugdíjintézet hiányában, a sok fára­dozással, sőt veszélylyel járó szolgálat után el­aggott, vagy szolgálatképtelenné vált csend­biztos, vagy pandúr semmi jutalmat nem vesz, éhen halhat. Szónok különben figyelmeztetvén, hogy ezek a részletes vitához tartoznak, a szó­tól eláll. Csépi Pál a congressus egész működését hiábavalónak tartja, ha a rendőrség a megyé­nél hagyatik. Erélyesen sürgeti hogy a kor­mány vállalja át az összes rendőrséget, orszá­gossá tétessék az, mint az igazságszolgáltatás. Az emlékiratban ennek sürgetését indítványozza. Straha György arra utal, hogy egyelőre csak az a kérdés emlékirat-e vagy tvjavaslat legyen. Szavazást sürgeti. Bakos Gábor ismételten indokolja a tör­vényjavaslat előterjesztésére szóló indítványát, melyet azonban végül oda módosít, hogy ter­jesztessék elő emlékirat és javaslat is. Elnek feltévén a kérdést, a nagy többség felállással az egyszerű emlékirat előterjesztését határozta el. Szita Károly indítványára kiküldetik egy 15 tagú bizottság, mely előzetes utasítás nélkül dolgozzon ki egy emlékirati javaslatot a bizott­ságba a következő tagok választottak : Bene József, Mezihrádszky Frigyes, Pillér Bódog, Osváth Pál, Csépi Pál, Szita Károly, Sztraha György, Balla Kálmán, Bakos Gábor, Kedves György, Pajti Mór, Sebe Bálint, Göcze Miklós, Hatfaludy Albert. A legközelebbi nyilvános ülés kedden d. u. 3 órakor tartozik.­­ A városi főispánok kinevezésének kérdé­se nem rég került szőnyegre a minisztertanács­ban s körülbelül 13 kinevezés állapíttatott meg azon alkalommal. Ez iránt a további tárgyalá­sok még e hét folytában folytattatni fognak s a kinevezések nehány hét múlva egyszerre tétet­nek közzé, még­pedig olyképen, hogy az új fő­ispánoknak egy havi idejük legyen az illető vá­ros viszonyaival kellőleg megismerkedni. A bel­ügyminisztérium szeptember hó első felében a városi municipiumok újjászervezését előkészítő közgyűlést szándékozik összehívni.­­ Múlt szombaton a közjegyzői rendtartás tárgyában egybehívott szakbizottság hosszabb vita után a biztosíték iránt határozatot hozott. A bizottság tekintve azt, hogy a biztosíték a közönség bizalmát kétségtelenül fokozza, hogy annyira­ mennyire hanyagság és rész­akarat el­len biztosítékot nyújt, hogy továbbá majdnem minden külföldi törvény azt fentartotta, a bizto­síték fentartása mellett nyilatkozott úgy azon­ban, hogy a javaslatban megállapított összege­ket leszállította és pedig Budapesten 6000 frt, 30,000 lakosnál nagyobb városban 3000 ftban, egyebütt 500 ftban állapítván azt meg. A biz­tosíték készpénzben, magyar állampapírokban és magyar földhitelintézeti záloglevelekben téte­tik le és jelzálogilag szintén leköthető. A biztosítékot a királyi ügyészszel egyetér­tőig nem a királyi törvényszék vizsgálja meg, mint a javaslat mondja, hanem a jegyzői ka­mara. A javaslatnak azon rendelkezése, mely sze­rint kártérítéseken és bírságokon kívüli követe­lések tárgyai csak a jegyzői hivatal megszűnte után voltak lefoglalhatók, elvettetett, mert ez indokolatlan megszorítást tartalmazott a köz­jegyző hitelezőjére nézve. Az első folyamodású törvényszékek s já­rásbíróságok székhelyeinek meghatározása, va­lamint némely járásbíróságnak telekkönyvi ha­tósággal leendő felruházása tárgyában megálla­pított miniszteri előterjesztvény tegnap nyerte meg az uralkodó jóváhagyását s a magyaror­szági székhelyekre vonatkozó jegyzék közvetle­­nü­l alább közöljük egyidejűig a hivatalos lappal. A kir. törvényszékek és járásbíróságok székhelyei. A királyi minisztérium az első folyamodásu királyi törvényszékek és járásbíróságok székhe­lyeinek megállapítása tárgyában a következő rendeletet bocsátá ki: A királyi minisztérium az 1871: XXXII. t. sz. 1. 2. és 3-ik §-aiban nyert felhatalmazás alap­ján rendelt 1. §. Az első folyamodásu kir. tör­vényszékek és járásbíróságok székhelyei és a­ z O-Orsova, junius végén. Az „On­dit“ szerint, valamely titokban mű­ködő társulat-e, vagy épen „parti hatal­masságok“ bíztak volna meg egy hírneves, gyakorlatban kitűnő angol mérnököt a czélból, hogy a román vaskapu szabályozásához kellő méréseket tenne meg, s tervet készítene, ki is e czél végett méreget és a vonalat tüzegeti. MAGYAR ÚJSÁG, 1871. JULIUS 11. Első magyar rendőri congressus. jul. 10. Az országház egyik osztálytermében ma d. e. 10 óra után az ország legtöbb megyéjéből és több kir. városból összegyűltek a csendbiztosok és rendőrtisztek, mint a megyei rendészeti sze­mélyzetnek, megyénként választott képviselői. A képviselők megyénkénti összeírása után (Már­maros, Tolna, Ugocsa, Ung, Sáros, Szepes, Csongrád, Torontál, Trencsén, Liptó, Zólyom, Veszprém, Moson és Komárom megyék nem voltak képviselve), elnökül közfelkiáltással meg­választatott Kajdácsi Antal, baranyamegyei Csendbiztos; alelnökül Keméndi Nándor, sze­gedi főbiztos ; jegyzővé Bakos Gábor a „Köz­rendészeti lap“ szerkesztője. Az elnökválasztás előtt Csépi Pál, Thaisz Eleket indítványozó elnökké megválasztani, s egy bizottságot óhajt kiküldetni, mely az elnöki szék elfoglalására kérje fel. Az ülés azonban csaknem egyhangúlag zajosan tiltakozik az in­dítvány ellen, minthogy Thaiszt a congressust egészen ignorálta, s az ülésen sem jelent meg. A napirend első tárgyául, a congressus ház­rendének megvitatása van kitűzve. A beterjesz­tett munkálat csekély módosításokkal elfogad­­tatik. Következik azután azon kérdés tárgyalása, várjon a congressus törvényjavaslatot, vagy emlékiratot terjesszen-e a minisztérium elé. Bakos Gábor hosszabb beszédben indokolja egy törvényjavaslat előterjesztésének czélsze­­rűségét. Mezihrádszky emlékirat kidolgozását indít­ványozza. A javaslat kidolgozása sok időt igé­nyel, a külföldi intézmények tanulmányozását teszi szükségessé, és az ügy hiányainak részle­teit nem tünteti ki kellőleg. A többi szónokok mint Szita Károly, Ked­ves György, Osváth­ Károly és Kajdácsy Antal mindnyájan az emlékirat mellett szólnak.­­ Kiemeltetett, hogy a minisztérium kebelében amúgy is dolgoztatik ki törvényt­, az emlékirat továbbá oly szempontokat is vethet fel, melyek KÜLFÖLD. A svájczi szövetség tanács megnyitása. Bern, jul. 3. A rendes nyári ülésszakra ma 10 órakor jöt­tek össze a szövetség tanácsosai. A rendek ta­nácsát ezek alelnöke Keller A. nyitá meg, mi­után Stocker az eddigi elnök a szabadelvű kor­mányzatnak szülőföldjén való megbukása követ­keztében a rendi tanács állásról önkényt lemon­dott s miután az alelnök erről néhány szóval megemlékezett a következő beszédet tartá: „Utolsó összejövetelünk óta szomszédaink közt a borzasztó háború véget ért. A román ci­­vilisatio modern fővárosa, melynek virága már évek óta szivében hordá a pusztítás férgét, hosz­­szabb ostromoltatás után meghódolt a német hadsereg szelleme, hadiképzettsége, fegyelme­zettsége, hősiességének, támogatva az ostrom­­lottak viszálykodása s egyenetlensége által. Az a nemzet, mely már nem egyszer Európa dictá­­tora volt, oly helyzetbe jutott, midőn hadsereg, tábornokok, kormány nélkül állt a világ előtt s az eddig félt sassai a győzőtől a békét hallatlan összeg, az ország katonai területe s tartományai­nak két gyémántja árán vásárolta meg. S a szerencsétlen szomszéd ország a béke kikötőjébe s a rend törvényeihez vezérlő csilla­got még mindig nem találta meg! Hónapok óta a pártok zsákmánya. Ezek egyike bűntény s­érültséggel akará a vörös köztársaság megálla­pítását kierőszakolni. A pyraenéken túl a közg­­ársaság derék hive Castellar méltó borzalom­mal tiltakozott az ily köztársaság ellen, kije­lentve: „Ha valamely ügynek a bűntény s erő­szakoskodástól mentnek kell lenni, úgy ez a szabadság, a demokráczia, a köztársaság ügye.“ De Francziaország kívülről legyőzve, szívében a polgárháború borzalmai által megsebezve, ko­ránt sincs megsemmisítve. Néhány nap alatt a hadiköltség a győzőnek le leend fizetve s rövid idő múlva Francziaország, ha a mint remélhető, a történet iskolájában a valódi önismeret nyílt titkait fölismeri, ismét az őt megillető érvény­nyel álland­ó népek közt. Ha Francziaország csapásaiból kellően okul, úgy megveretésében nagyobb győzelmet arat, mint a minőt elve­szített. Más felől a régi tisztes Németország, mely­nek szétszakgatottsága s dynastikus ziláltsága eddigelé elleneink öröme, hazafiainak gunyja s a népek példabeszéde volt, híveinek egységes hazája lett, mint egy nemzeti hadsereg egy csá­szári hadúr alatt, nemzeti alkotmánynyal s eb­ből folyólag saját nemzeti választással bontako­zott ki a véres háborúból. Ez események követ­kezményeit mérlegelik. Az egyik rész aggódik, a másik remél. A következmények kezdenek nyilvánulni. Az új német császárság római hadjárata nél­kül az örök Róma csak legközelebb az egységes olasz nemzet fő­­s politikai városa lett; az új császári sas szárnyai alatt a tudomány a sza­badság szelleme mellett küzd. Canossa napjai után a Vatikán czélja a remény látköréből el­tűnt. Az egyházi állam eltűnt s Péter birodalma Konstantin adományával Olaszország királysá­gában elenyészett. A pápai széknek alávetett nép ily módon határozott. Az 167,548 összeirt választó közül 135,291 ment a szabad urnához, 133,685 Olaszország egysége mellett s 1507 ellene szavazott. Rómában 40,785 szavazott eddigi uroktól való elszakadásra s 46 mellette. Ha a szövetség e tények ellen föl akart volna szólalni, úgy elfe­lejti vala, hogy a svájczi szövetség alapítása s mai területe fenállása hasonló módon szakadt el Ausztriától s más dynastiáktól, sőt a szt római császár s birodalomtól szakadt el. S e nagy ese­ményteljes zavarok s vészes napok közepette mily magasztos föladata volt hazánknak, a sze­gény kis köztársaságnak Europa sziklavárában? Határaink a túlsó s inneni szerencsétlenségnek menhelyet nyújtottak s az összes népek a huma­nitás, testvéri szeretet, a vendégszeretet ál­dozataival halmozák el. A szövetségesek köztársasága előtt minden szerencsétlenség szent volt. A szövetség képvi­selője az ostromlott franczia főváros rém s szük­ség napjaiban diplomatikus helyén maradt s a köztársaság czimerét men- s véd helyévé téve mindenkinek, ki tanácsot, menhelyet s segítsé­get keresett. Határőri hadseregünk az első föl­hívásra néhány nap alatt készséggel állt orszá­gunk védelmére a határon s a vad jurahegység szorosaiban s meredélyein a legkeményebb télen becsülettel kiállta a katona próbát. Zászlóal­jaink hazánk történetében páratlan esemény tanúi voltak. A verriéresi határon egy vert hadsereget, mintegy 80,000 embernek lóval s kocsikkal sem­leges területünkön a lefegyverzés folytán men­helyet s védelmet nyújtott. A szövetség bebizo­­nyitá, hogy nincs oly nagy szerencsétlenség, melyet enyhíteni ne akarna s fiainak legfiata­­labbika, a neuenburgi város s kerület, ama na­pokban a sociális erkölcs csodáit tanusstá. A szigorú télben a legyőzöttek bekeblezése kanto­noknak s minden egyes polgárnak alkalmat szolgált a hasonló erkölcs gyakorlására. A szö­vetség, a kantonok, a hadsereg, a polgárok, mindannyinak alkalma volt kötelességét teljesí­teni s áldozatot hozni. A kötelesség megtétetett s az áldozat meg­hozatott. A betegség utófájdalmai, sőt a sze­rencsétlenségek is, mint a Waadt kantont sujtá helyrehozattak, s még azon nyugtalanító zavar is, mely a válságot a limmathi zene teremben végéhez vive, a szövetség törvényszéke előtt kellő méltánylásra talált s a szövetség közege által kellően jön megoldva. Az­óta a béke szel­leme barátságosabban mosolyog reánk.“ Az angol parlamentből. London, jul. 5. A parlamenti napirend legfontosabb tárgya most a titkos szavazás kérdése. Midőn tehát a ház az ülés folytán bizottsággá alakult, hogy a titkos szavazás kérdésnek rész­leteibe bocsátkozzék, ennek az ellenzék mindjárt útját akarta állani. F­­­e­­­d­e­n napirendre térést indítványozott és felhasználta az alkalmat, hogy a miniszterel­nököt hevesen megtámadja, ki az előterjesz­tés elve feletti vitát önkényileg befejeztette és ezáltal több tagtól a nyilatkozati szabadságot megtagadta. A beszéd többi része csak a titkos szavazás elleni legelcsépeltebb, régen megczá­­folt érvek felmelegítéséből és a mai állapotok gyenge védelméből állt. Miután Stacppolea bili apológiájára emelt szót, Fowler személyében új ellenzője kelt fel a conservativ padokon, ki azt jelentette ki, hogy titkos szavazásnak Angolországba való be­hozatalát nem ellenezné ugyan oly nagyon, de lehetlen oly bilit megszavaznia, melynek követ­keztében a zöld szigetekből olyan 80—90 kép­viselő jönne a parlamentbe, kik azt eltörölnék. Ezután Walter felszólította képviselő­tár­sait, hogy a tárgyhoz tartsák magukat és tart­sák fenn beszédeiket alkalmasabb időre, mire Ma­nne­r­s lord Fielden a miniszterelnöknek tett szemrehányását ismétli, hogy ő az elv feletti vitának sommásan véget vetett. Ezzel nevezett szónok is habozás nélkül az általános kifejtés terére lépett. Hiába figyelmeztette Forster a közoktatási ügy főnöke a házat, hogy a bizott­­sági tárgyalásban van, és így nem felel meg a rendnek az elvi kérdést szóba hozni. Sőt a fejtegetés tetőpontját csak akkor érte el, midőn Claude Hamilton lord az aber­­coni herczeg fivére szót emelt és a minisztere­ket, valamint pártjukat szenvedélyesen megtá­madta, sőt több mint 30 éves parlamenti tapasz­talata daczára, annyira megfeledkezett, hogy a minisztereket egyenként megrótta. Ő tette a miniszterelnököt felelőssé a félbe­szakított fejtegetésért és kijelentette, hogy ő, valamint barátai csak alkalmat keresnek a do­log megvitatására. Mit értett ez alatt Claude lord, mindjárt kitűnt további beszédéből, midőn az előterjesztést oly javaslatnak mondta, mely honfitársait lealacsonyítani és erkölcsteleníteni képes, valamint továbbá bennök a felelősség ér­zetét meggyilkolni. A szabadelvűek — mondja továbbá, csak kényszerből fogadták el a titkos szavazatot, mert belátták, hogy az előbbi rend­szer mellett nem űzhetik többé visszaéléseiket és jogtalanságaikat. Szóval, ha a nemes szónok szavainak hitelt lehet adni,a titkos szavazás nem egyéb, mint kényelmes palást, melynek szent­ségével a vesztegetés miatti bírói panaszokat könnyen mellőzni lehet. A miniszterelnök Claude lord beszédének mind hangját, mind szellemét ellenezte, és kifej­tette, hogy a háznak, ha tovább is annyira a házszabályok ellen fognak vétkezni, mint ez ülésszak alatt, vagy tárgyalásait kell megszün­tetnie vagy a házszabályokat módosítania. Miután még Beresford Hope néhány észrevételt tett és a fölött panaszkodott, hogy a kormány 2—3 ülésszak munkáját egy alatt akarja elvégeztetni, Disraeli lépett fel és az ügyek folyamában beállt pangásért a felelőssé­get magától elhárítja. Ő csak pártja többségé­nek óhaját akarta kifejezni, és ha az üzletbe rendetlenségek lopództak be, arról ő nem tehet. Kiemelte ezenkívül, hogy a kormány rendkívül korán kezdte meg a délutáni gyűléseket és hogy a ház a tárgyalandók nagy halmazát tekintve mindenesetre a tőle kitelhető szorgalommal járt el. A fejtegetés a záróra miatt elnapoltatok. Olaszország új fővárosából. Róma, július 4. Az utolsó római ünnepnapok öröm és vig­­ság közt folytak le. Igen megható ez­­új életet váró nép örömét látni. A papi uralomnak vége van, ez az általános örömnyilatkozat. „És ha tízszer annyi adót fizetünk, kiáltott e napokban egy öreg ember az utczán, szerencsések va­gyunk, csak hogy a feketéktől megszabadul­tunk.“ Az Apollo színházban tartott díszelőadáson a király tábornoki egyenruhában jelent meg, Humbert herczeg, Gadda, Lanza és Sella mi­niszterek, Sonnar tbk., Doria­ng profectus stb. által kisérve. A 180 páholy mind tömve volt és a hölgyek ékszerrel díszített ruházatuk villo­gott. Orosz-, Angol-, Bajor-, Spanyolország és több birodalom követe volt látható, csak az osztrák, franczia és belga követek nem jelentek meg. A királyt ismét tapssal és éljenzéssel fo­gadták. „Normát“ adták és egy balletet. „Nor­mádban a czímszerepet Ricci k. a., a flórenczi principe Umberto színház első énekesnője éne­kelte, kinek csodálói közé tartozik a király is.

Next