Magyar Ujság, 1871. október (5. évfolyam, 225-250. szám)

1871-10-14 / 236. szám

tartományok“ egyszeri­ paritásából kivé­tetik, s a vitatott történeti alapon elis­­mertetik. Mennyivel hatalmasabb a szent ez a Venczel, mint a mi Istvánunk, kitűnik on­nan, hogy a­mit nekünk adtak, annyi vé­res küzdelmeink fejében, szent Venczel cseh fiainak egy pár évi passiv resisten­­tiával szerezte meg. Szégyenpir futja át arczunkat nyo­morúságunk láttára, hogy miképen kell tűrni csak egy perczig is azon helyzetet, mely hazánknak örök meggyaláztatását tükrözi vissza. E megaláztatást nem a cseh államjog­gal szemben értjük, melynek igényeit mi teljesen méltányoljuk, s kitartó küzdel­mük felett máskor is elösmeréssel nyilat­koztunk, s igy most győzelmüknek, ha ugyan meg vannak vele elégedve, gratu­lálunk — de azon helyzettel szemben, melyet hazánk romlására, az egységes birodalom érdekében kell elfoglalnunk, melynek jutalma azon kiszámithatlan ká­ros eredmény leend, mely egy oly szer­ződésből keletkezhetik, melyben sem ha­zánk, sem más népek igazi érdekei számí­tásba nem vétettek, s a mely most a vég­­hetetlen bonyodalmak sorát nyitja meg. Mi rokon nélkül élünk Európában, s teendőnk nem az, hogy egy hazánkon kí­vül álló érdeknek kultuszába merüljünk el, teendőnk a polgári szabadság fejlesz­tésével, a szabadság közös ügyében sze­rezni rokonokat, szövetségeseket. A 6­7-es paktumok következményeivel mindenkit ellenségünkké teszünk, s most talán hagyjuk magunkat a birodalmi egység oltárán mint egy áldozat eléget­­tetni ? Szederkényi Nándor: Viszhangok. Tegnapi felszólalásunk folytán a „Pester Lloyd“ világosabban magyarázza a munkás­ügyre vonatkozó közleményét, mely bennünket felszólalásra kényszeritett s határozottan kinyi­latkoztatja, hogy távolról sem volt szándéká­ban pártunkra homályt vetni és csupán hir gya­nánt említi fel, hogy hallomás szerint a vizsgá­lat folyama alatt hivatkozások — meg­lehet egészen ártatlan természetűek — történ­tek némely 48-as párti képviselőre. E nyilatkozat bennünket tökéletesen kielé­gít, ámbár lehetetlen sajnálatunkat nem fejezni ki a felett, hogy a „Pester Lloyd“ nem jár el óvatosabban komolyabb természetű hírek köz­lésével, ami neki egyik kiváló kötelessége volna, minthogy abban a privilegiált helyzetben van, hogy tetsző híreit a kormányközegek azonnal megjavítják a bécsi lapoknak, mely után aztán bejárják az összes európai sajtót. Mint csakugyan történt ez alkalommal is. A bé­csi lapok a táviratok rovatában hozták a sensationális közleményt. Természetes, nem árt kissé előkészíteni a közvéleményt, gondolja magában a kormány. Egy kis p­e­t­r­ó­­­e­um-história, melybe néhány 48-as képviselő is lenne belemártva, igen hasz­nos szolgálatot tenne a közeledő választások szempontjából. Ezeket zárjelben mondva, készséggel ismer­jük el, hogy a Pester Lloyd ez újabb nyilatko­zatával azon álláspontot foglalt el, melyre lép­nie kell minden tisztességes lapnak, midőn va­lamely közleménye sajnos félremagyarázásokra szolgáltathat alkalmat. A „Reform“nak persze más fogalmai vannak a méltányosságról. Kérdéseinkre adott válasza így hangzik : „Az alkotmányos Grossinquisitor: a „Ma­gyar Újság“ az elfogott munkások ügyé­ben általunk és más lapok által közlött hírekre iszonyúan felháborodik s siet a királyi ügyek rendes mederbe kellene szorítani s a melyek, ha szakértő vezetés kissé felfogás tekintetében is segitségökre van, bármely nemzet elhíresztelt színművészetével egy fokra emelhetnék alább­­szállt hazai dramatikánkat?! Az előadás következő része eloszlató két­ségemet s nézetemet szilárdabbá tette mint va­laha. Egy teljes sikerrel rendezett néma képlet után, mely Csokonait a márkapárt felköszöntve mutató be, Kisfaludy „Hűség próbája“ előtt gördült fel a függöny. E szellem és humortól szikrázó vígjátékot, melynek csak jelenetezését kellene némileg változtatni, hogy szerény cse­lekménye mellett is az elsőbb rangú színirodal­­mi termékek közt foglalhasson állást, kitűnő s mert nem várt, annál meglepőbb összjátékkal adták. Szerepei következőkép voltak kiosztva: Mátyás király Együtd. — Kipor lászló, főispán Rónai. — Vidor, udvari bolond Vízvári. — Sáfár Dózsa. — Mártha, ennek leánya B­e­r­­csényiné. — Bartók, ménesmester Zöldi. Endre, ennek fia Szombathi. — Szolga Horváth. A közreműködők egytől-egyig jól, némelyek pedig mint Vizváry és Zöldy az alakitó tehetség oly mértékével, s a közvetlen odaadás oly sikerével játszanak, hogy csak a „Csokonai megdicsőülését“ jelképző s nagy gonddal rendezett néma csoportozat, melyet végül alkalmi zene kíséretében láttunk, mér­­kőzhetlen hatásával. Ismétlem, bizalmam a vi­déki színészet életképességében csak most erős és megingathatlan újra, s örömmel hallom szom­szédomtól, hogy az első vígjáték két főbb sze­repvivője is, idegen szakmát lévén kénytelen betölteni, máskülönben a játékrend nem utolsó támogatói. Másnap, csütörtök a pestiek s köztük szerény magam is, hazafelé indultak. A legszívélyesebb búcsú után vonatunk elrobogott a zajos nap színhelyéről, s félnapi úttal ismét Pest gőzkö­rébe szállított bennünket. Mebo­ aligazgatójához Gelléri Szabó János úrhoz, tudakozódni a dolgok mibenlétéről s tudakozó­dása következtében híreinket „koholmányának jelenti ki s a következő naiv követeléssel blame­­irozza magát, hogy „vagy nevezzék meg (a „Re­form“ s a „P. L.“) a forrást, melyből a hamis hírt merítették, és az általuk gyanúsított képvi­selők neveit, vagy rektifikálják közleményüket az igazság értelmében , másként kénytelenek le­szünk őket hamis hír­terjesztőknek s rágalmazók­nak kinyilatkoztatni.“ Igen sajnáljuk, hogy a „Magyar Újság“ más esetekben, midőn valamely miniszter vagy miniszteri hivatalnok, vagy épen deák-párti hírlapíró becsülete keveredik a tolla alá, nem tartja oly lelkiismeretbe vágó do­lognak, hogy az ügy körül, melyről ír, ma­gának megbízható helyen hiteles értesülést szerezzen, mint mikor az elfogott munkások ügyéről van a szó. Azt talán csak nem fogja a „M. U. “ egy hírlaptól várni, hogy kivonatára forrá­sait rögtön megnevezgesse. A „Magyar Újság­nak“ módjában van hasábjain akárkit hamis hír terjesztőjének vagy rágalmazónak nevezni; de hitvány hírlap volna az, melytől bárminő imper­­tinencziákkal indiskrecziót lehetne kicsikarni. Mi hivatkoztunk a vizsgálatra, mely Váczon folyt. Ha érdekében van a „Magyar Újságnak“ e do­logról biztos tudomást szerezni, akkor menjen el ő is Váczig, ne érje be azzal, a­mit Gelléri Szabó János úr mond, mert a vizsgálatot nem Gelléri, hanem R­o­z­g­o­n­y­i közrádió-helyettes és vizsgáló vezette. Mi a magunk értesülésében jobban bízunk, mint a „Magyar Újságéiban“ s állításainkat határozottan föntartjuk. Külön­ben tudtunkkal a vizsgálati iratok rövid idő alatt egész terjedelmükben közzé fognak tétet­ni, s akkor aztán megtudhatja a „Magyar Új­ság“ is mindazt, a­mi őt közelebbről érdekli ez ügyben.“ Íme idézzük szóról-szóra, hogy a közönség lássa,mily kemény legény a „Reform“,hogy még akkor is „határozottan fentartja állításait“, mi­kor r­á­b­i­z­o­n­y­u­l, hogy valótlanok ! S miért teszi ezt ? mert „hitvány lap volna az,a­melytől indiscretiót lehetne kicsikarni.“ Álhíreket terjeszteni, azt mondani, hogy a vizsgálati ered­mény „kétségen kívül teszi“ azt, hogy az illetők „s­z­o­ro­s összeköttetésben álltak a párisi commünnel“, hogy a főbbek ellen fel­­ségsértési per fog indíttatni“, midőn ezt még senki sem tudhatja­ gyanúba hozni a ti­­tokszerűség leple alatt, neki nem tetsző haza­fiakat — mindez a „Reform“ erkölcstana sze­rint nem „indiscretio“ , de jóvátenni egy köny­­nyelműen elkövetett hibát, ez szerinte az igazi indiscretio, ez a „hitványság“. Szemünkre hányja a „Reform“, hogy mi sem szerzünk hiteles értesülést, midőn valamely mi­niszter, miniszteri hivatalnok vagy épen deák­párti hírlapíró becsülete keveredik tollunk alá. Kereken tagadjuk. Mi készek vagyunk bár­mikor is és bárkivel szemben mindegyik állítá­sunkat bebizonyítani, mert csak igazat állítunk, és ha mégis megtörténnék — mert csalhatatlannak nem hiszszük magunkat, hogy tévedésbe esnénk, nem tartanók „hitvány­ságnak vagy indiscretiónak“, hanem ellenke­zőleg szoros erkölcsi kötelességünknek: téve­désünket azonnal bevallani s hibánkat jóvá tenni. Íme tegnapelőtti számunkban csak egy szócskát nem referáltunk híven a kit. igazgató nyilatkozatából s azonnal kijavítottuk. Úgy ér­telmezzük m­i a hirlapírói kötelességet. A „Reform“ továbbá azt tanácsolja nekünk, hogy ha biztos tudomást akarunk szerezni a dologról, forduljunk R­oz­g­o­n­y­i úrhoz. Mi ebben sem követhetjük a „Reform“ pél­dáját , mert egy közvádlónak és vizsgáló bíró­nak azt mondani: közöld velem a vizsga ered­ményét, mielőtt azt az illető fórum látná, annyi, mint arra akarni őt bírni, hogy hivatalával visszaéljen. Mi ilyesmire senkit nem szólí­tanánk fel, s ha tenni is akarnak, felteszünk annyi lelkiismeretességet bíráinkban, még a kormány által kinevezett bírákban is, hogy ily­­nemű felszólításokat indignatióval visszautasít­sanak , és a „Reform“ valóban igen rosz szol­gálatot tesz Rozgonyi úrnak, ha fentebbi soraival azt sejteti, hogy tőle nyerte azon infor­­matiókat, melyekről maga a királyi ügyek igazgatója még semmit sem tud. Egyébiránt miután a „Reform“ fenntartja a maga állításait, mi is fentartjuk a magunkéit s igy a közönségnek nem igen hamar lesz alkal­ma lapunkban hasonló polémiával találkozni. gymnasium részére 8000 forint. Ezen összegek az előirányzat szerint szavaztattak meg. A bu­dai nőtanitó-képezde épitési költségeire 75.000 forint áttétetett a rendes szükséglet népneve­lési czélokra felvett 38-dik rovata alá, hol is a megszavazott 703,000 forintból lesz a képezde építésének költsége fedezendő. A bajai tanító­­képezde felépítésére előirányzott 40,000 frtot a bizottság, tekintve az 1872-ki mutatkozó defi­cittel szemben, az építést ez­úttal elhalasztatni határozta. A losonczi tanító­képezde építése függőben hagyatott.­­ Az egyetemi épület és a pesti főreáltanoda tervezeteinek elkészítésére 20,000 frt helyett 25,000 frt szavaztatott meg, azon czélból, hogy ez összeggel a műegyetem építési terve is elkészülhessen. A múzeumi fősz­­öntvények (gypsmuzeum) gyűjteményére 5000 ft, — gyűjtemény­ek megszerzésére 5000 forint, a könyvtár végleges rendezésére 7000 forint, — keretek javítására a képtárban 1000,— Xantus Jánosnak az ethnographiai gyűjtemény elrende­zéséért tiszteletdíj fejében 1000, a vízvezetéki költség többlet 800 frt előirányzat szerint meg­szavaztatott. A múzeum lépcsőháza kidiszitésé­­ért a múlt évi összeghez 6000 frt szavaztatott meg. A kerti utak kikavicsolására pedig 1000 frt. A visegrádi várromok megóvására az őr di­jával együtt 15000 helyett 5000 frt szavazta­tott meg.­­ A nemzeti zenede segélyezésére felvett 5000 frt töröltetett, mert a bizottság az országos zeneakadémia felállítását fogja a ház­nak ajánlani, melyre a szükséges összeget meg is szavazta. A minisztérium felügyelete alatt álló összes egyházi és világi hatóságok név és czimtárának szerkesztésére és kiadására felvett 3 ezer forint megszavaztatott. Az országos kép­tár 1871-ki szükségletére 6579 frt, függönyökre ezer frt. Meteorologiai műszerek beszerzésére 1400 frt. A halli hölgy-alapitványok járulékai kiegyenlítésére 1890 frt. A rendkívüli fedezet 11400 fttal tudomásul vétetett és a költségve­tésbe felvétetni határoztatott. Ezzel a vallás és közoktatási minisztérium költségvetése is befejez­tetett.­­ Ma a honvédelmi költségvetés kerül a bizottság tárgyalása alá.­­ A pénzügyi bizottság október 12- iki ülésében először a függőben hagyott tétele­ket vette tárgyalás alá. A sümegi alreáltanoda segélyezése kérdésében a bizottság, tekintetbe véve az alapítók által hozott nagy áldozato­kat, 2000 forintot ajánl a költségvetésbe fel­vétetni, miután 4000 forinttal (ennyi volt felvé­ve) az állam főreáltanodákat szokott segélyez­ni. A budai nőtanító képezde szükségletére az előirányzott összeg szavaztatott meg, miután a bizottság a minisztérium felvilágosítása ál­tal meggyőződött, hogy az előirányzat mellett is képes lesz 1872-ben több növendéket befo­gadni. A váczi süket­néma intézet fedezeténél a tanulmányi alap 2165 forint járuléka 72-re úgy mint ezelőtt, szintén felvétetii határozta­­tott. A bécsi Therézianumban üresedésben levő két állomás évi 1250 forinttal töröltetett, és e két ösztöndíj hováfordítása iránt a minisz­térium javaslattételre felszólíttatik. A nagy­szebeni árvaház Therézianumra nézve a bi­zottság elhatározta, hogy azon elvet vé­lem­ényezi kimondandónak, miszerint az ál­lam felekezeti intézetet nem segélyezhet.­­ A minisztert oda utasítja, hogy a jövő költ­ségvetés alkalmával az intézet újjá­rende­zéséről adjon javaslatot és egyszersmind ki­mondja : ha az intézet felekezeti jellegét meg­tartja, az országos segély szüntettessék meg. Az ügy tisztába hozataláig pedig az előirányzott összeget a rendkívüli költségvetésbe felveendő­nek határozta. A nyugdíjak itt is azon szabály alá esnek, mely már a többire nézve is irány­adó. Következik a rendkívüli költségvetés első czíme alatt egyházi czélokra 311.000 forint, a brassói román gymnasium részére 4000, a nagy­szebeni főreáltanoda 5000, az új­vidéki szerb Borkereskedésünk. Alig sajnálatosabb s egyszer­smind nevetségesebb közös ügy a világon, mint a magyar-osztrák borkereskedés. Ausztria nagy részében meg nem érik a szőlő s a művelés alá erőszakolt 230,000 holdnyi úgynevezett szőlőföld igen csekély értékű rész borokat terem, még viszont Magyarországon 776,000 hold szőlőföld van művelés alatt, mely összesen i. e. 25—30 millió s e közt 3—5 millió akó oly nemes bort terem, melynek valódi kiváltságai, természetes előnyei vannak a földgömb legkiválóbb borvidékeinek terményei felett. És mi a osztrák-magyar statistikusaink és tör­vényhozásunk immár összevegyítették az osztrák bort a magyar borral oly mérvben, hogy nem tudnánk megmondani, mit, mennyit adunk külföldre ezen 3—4 mil­lió adó, 60—80—100 millió értékű „fo­lyadékból,“ mint ők nevezik. S kereske­delmünk e téren végkép el van fojtva. Statistikusaink ugyanis legfelebb áta­­lánosságban emelik ki a magyar bor ki­tűnőségét . Osztrák-Magyarország mond­juk, együttesen 33.562.000 akónyi bort termel, melynek értéke 140—145 millió frt . „Folyadék és italok“ czim alatt ta­lálunk 1—2 millió közt inogó kivitelt s ugyanennyi bevitelt. Ebből aztán számítsuk ki, hova lett a mi temérdek jó borunk,mely nagyrészt az osztrák kereskedők által más-más czimek alatt adatik el a külföldieknek. A törvényhozás megfeledkezett arról, hogy azon vámrendszer, melyet boldogult , Mária Therézia nem épen üdvös kor-­­ mányzata alatt az akkor még igen hires­­ magyar borkereskedelem elfojtására az­­ osztrák kereskedők kigondoltak s lassan­­, kint életbe léptettek s melynél fogva a­­ magyar borkereskedés csakugyan tönkre jutott, hogy ennek folytán azon vámszer­ződések, melyeket az osztrák urak Eu­rópa nagy és kis hatalmaival kötöttek és konzulságaik útján a világ minden pia­­czaira kiterjesztettek, Magyarország bor­kereskedésére üdvösek nem lehetnek. „Magyarország bortermelés tekinte­téből, mondja Korizmics a londoni kiál­lítás elé terjesztett emlékiratában . Euró­pának egyik legnevezetesebb pontja: mennyiség szempontjából egyedül Fran­­cziaország áll előtte, anyagjelességre nézve azonban kérdésen kívül Magyaror­szág áll fölül.“ Mi isten csodájának mondhatnék tehát, hogy Magyarország eme rendkívüli meny­­nyiségű­ s páratlan minőségű úgynevezett folyadékából még sem látunk csak figye­lemre méltó nyers bevételt sem ? Hova tették osztrák atyánkfiai e temérdek ki­tűnő magyar bort, mely vámbevételeknél legfelebb mint osztrák folyadék szerepel s a külföldön legfelebb arról hires, hogy számtalan hamisításnak van kitéve. Régibb hivatalos statistikai kimutatá­sokból az tűnik ki,hogy az osztrák monar­chia tetemes mennyiségű bort fogyaszt, miszerint p. o. az ötvenes években 10 év MAGYAR ÚJSÁG. 1871. OCTOBER 14. alatt a kivitel összesen csak 788,070 vám­­mázsát, a behozatal ellenben 1.117,655 mázsát tett. Ezen ferde viszonynak okául az mon­datott, hogy Lombard-Velencze szerepel nagyban az idegen borok fogyasztásában. Ez után következett Horvátország 201,898 s Lemberg 26,749, sőt Erdély is 8689 mázsával s jelentékeny értékű behozatalt képeznek kivált a franczia borok Ma­gyarországba. A kivitelnél azonban soha sem szere­pelt Magyarország elsőrendben. Ha nem szerepelt például Stájerország s a tenger­part 247,056 és csak ezután Magyaror­szág majdnem épen felényi­t. i. 134,913 vámmázsányi kivitellel. Íme idejutott borkereskedésünk az osztrák borkereskedés ellenében. Most már ott állunk, hogy a sörkereskedés je­lentékenyebb leend nála, s tán még előbb igénybe veendi a kormány figyelmét, mint a borkereskedés, mely kétségkívül arányosan emelkednék a kereskedelem érdekeinek kielégítésével. A szüretek immár megkezdettek. — De ezek is oly szomorú csendben hajtat­nak végre, mint a megyei szervezkedések — hogy alig ismerne hazájára a magyar ember. Pedig a borkereskedés emelése már csak azért is érdekében volna a magyar kormánynak, mert ennek jövedelmeiből legalább biztosíthatná az adóhátralékok és deficitek fedezését ha nem egészben, de jelentékeny részben. ...— A határőrvidékről. .... . — October 10. — Nem tudom ezen határőrségi rész c­ orsovai bánat-ezred részesülend-e az 1872. évi január hóban, valami alkotmányos jog­élvezetben, vagy sem ? ! Semmi jelek sem mutatkoznak legalább arra , hogy valami ilyesmi történend. Pedig ez nagyon is szükséges lenne, mert itt nagyon vi­rágzik a régi katonai rendszer czopfos eljárás mindenben. Példákat hozok fel. Igazítandó például egy híd, vagy az út va­lamely része kikavicsolandó. Ekkor az úgyneve­zett „Compagnie-Verwaltungs-Commandó“ egy főhadnagy elnöklete alatt a „Bau-Hauptmann“ jelenlétében elvégzik, hogy a híd elkészítendő ennyi meg ennyiért, s az ácspalléra az ezrednek megbizatik a kivitellel a k­is­eb­b kiigazítások­nál. Fa van „quamtum satis“ határőr ácsok is vannak , tehát megy a munka javában. Azonban a Bau-Hauptmann hall panaszt, de maga is a helyszínen látja, hogy a híd körül a Czerna partja szakadoz. A régi hídnak, mely most van építés alatt — feje (ellenfal, Wieder­lager) 20—25 ölre beszakadt. Tehát gondolja: a jobb partot védeni kellene. Ily hevület pilla­natában el is rendeli az építész százados úr, hogy a jobbparti hídfőn alul egy-két sarkantyú lesz készítendő. — De a bal parton is kell egy épen az ideiglenes hid­fő lába felett. Egy tiszt, (őrvezető-e vagy őrmester, biz azt meghatározni nehéz) megkezdi az ősi­ időbeli rőzse­szerű czö­­löpös sarkantyú művet. (Erdélyben a „móczok“ is igy készítik.) És el is végezteti. Azalatt az ideiglenes hid is elkészül. — De egy meglehetős vizecske támad, s a sarkantyúk teszik ugyan a hatást, főkép a jobbpartiak. A balparti Cser­­napartot t. i. a hídon alól irtózatosan tépik, szakgatják. Ha holnap egy valódi árviz beáll, a Czerna­­vize tiszteleg a város alatt, meglátogatandja az úgynevezett S­z­k­e­l­á­t (török­, szerb árusok piacza.) A balparti sarkantyú hatásos működése pe­dig abban nyilvánul, hogy az ideiglenes híd második jármának csölöpeit kimosván , a híd ingadozásba jött. Az építész százados úr nem érezte, pedig az előtt két nappal rajta volt, hogy e hó 8-án délután egy fuvaros szekere alatt szépen leroskadhat a harmadik járom. Pe­dig úgy történt. A fuvaros ép, de a lovakkal mi történt, nem tudom. Elég az hozzá, hogy kis viz mellett is van h­­­d összeomlás a Czernán, Ó-Orsován. Hát ha nagy-nagy víz leend, mi lesz akkor ? A kavicsolás története pedig e tájon követ­kező : a Czerna hídjától kezdve a korona-ká­polnán alul a műtét egy darabkája mintegy 5—600 futó él hosszban kiadatik kavicsolás vé­gett. Az első vállalkozó kap, 400 frtot. De nagy okosan talad a munkán. Átveszi tehát a második 400 frtért. De itt még nincs vége a kó­­tyavetyének, míg végre a negyedik vállal­kozó bevégzi szerencsésen a kavicsozást 250 frtért. Vájjon nem jobb lett volna-e ily munkát szi­gorú ellenőrködés mellett a községnek végeztet­nie ? Ekkor a község üres pénztárába folyt vol­na be az 500 frt. Vájjon miféle pénz az ilyen? az adózók pénze-e vagy más forrásból való. Talán a polgárosítás ideje itt volna már: a főn elsorolt dolgok úgy vélem több okot ad­nak az ingerültségre, mint az, hogy fölmente­tik a nép régi megszokott zsarnokságtól, hogy aztán nagyobb „magyar zsarnokság“ alá jus­son ? Én úgy vélem, ezen „katonai administra­te“ a lehető legértelmetlenebb valami, de a legboszantóbb is a népre. Azért: az országgyűlés teendője talán erre is kiterjedhetne! Legyen már valahára itt is valami alkotmá­­nyosdi. Itt is szeretné már a n­é­p képviseltetni magát a jövendő országgyűlésen, szeretné már látni, és tudni, hogy megy az a képviselő-vá­lasztás. A Heves és Külső-Szolnok megyének szervezetére vonatkozó munkálat lényegesebb részei ezek: a megye területe 114 emild, la­kossága száma 332,613, és 8 országgyűlési kép­viselőt küld. A 43 választási kerületben 23.984 választó íratott össze, a­kik 300 bizottsági tagot választván, minden 80 választó után esik egy bizottsági tag. A megye 12 közigazgatási kerületet tervez, mert a nagykiterjedésű tiszai járás legalább két­­annyi szolgabírót igényel, mint a mátrai járás, melyet pedig nagyszámú községei iránti tekin­tetből, két kerületnél kevesebbre osztani szintén alig lehetett, míg a tárnái és gyöngyösi járások közti arány csak egy különbséget eredményez; továbbá, mert a gyámfelügyelői teendőkkel, a javaslat szerint szintén a szolgabirák lesznek megbízandók. A tisztikar hatásköre­k munkafelosztásának szabályozásánál csak a leglényegesebb és a leg­szükségesebb körvonalazásáig terjeszkedett,mert úgy van meggyőződve, hogy a részletes tiszti utasításokat és munkafelosztást majd az új bi­zottság, vagy annak megbízásából az egyes szakosztályok és hivatalkörök lesznek hivatva elkészíteni. Mindamellett igyekezett a megyei közigazgatás és bíróságok közti határvonalat megjelölni. Erre nézve azon elvet fogadta el, hogy mind­az a megyei tisztviselő hatásköréhez tartozik, mit a törvény, a megyei szabályrendeletek, a törvényes szokás és élő gyakorlat oda tarto­zónak mutat, és mit az újabb törvények a járás­bíróságokra, községekre vagy más közegekre nem ruháztak. Az alispán hatáskörére nézve csak egy pár megjegyzést tesz, melyek közt legfontosabb az, hogy oly tárgyakban, melyek iránt az alispán az 1870. XLII. t. sz. 58. §-a d) pontja értelmé­ben a miniszterhez felir és a rendeletet végre­hajtotta, a feliratot a leirattal együtt részletes és a végrehajtás indokait is magában foglaló jelentés mellett terjeszsze a közgyűlés elé. A szolgabirói hatáskör szabályozásánál kí­sérletet tett azon mozzanatokat megjelölni, me­lyekre ezen hivatal hatásköre ezentúl is ki­terjed. Ezen mozzanatokat a községekre s a sze­mély- és vagyonbátorságra való felügyelet jo­gából, s a közcsend és rend elleni vétségek, különösen a mezei rendőri kihágások gyors megtorolhatásának szükségességéből vont kö­vetkeztetések utján jelölte ki. Minthogy azonban az 1869: VI. t. cz.-ben kimondott elv szigorú alkalmazása mellett a szolgabirák a mezei rendőrségi ügyekben sem birnak birói hatalom­mal, javaslatba hozatik, hogy a megye az or­szággyűléshez kérvényt intézzen az iránt, hogy egy mielőbb alkotandó törvényben a mezei rendőrségi ügyek, tehát az azok feletti bírásko­dás is a szolgabírák hatásköréhez utasíttassék ; addig pedig míg ez megtörténnék, szabályren­­deletileg mondja ki a megye, hogy a mezei rendőrségi ügyekben a szolgabirák békebiróság­­képen járnak el, s hozza ezt a közönség kellő tudomására.­­ A megyei rendőrséget a járás­bíróságok és királyi törvényszékek is igénybe vévén, méltányosnak tartja, hogy annak fentar­­tásához a kormány is járuljon. Ez irányban felterjesztés terveztetik az igazságügyminisz­­terhez. A tisztikar fizetményei ekként szerveztetnek Alispán 2000 frt természetben lakás és 500 frt utazási átalány, főjegyző 1300 frt, 200 frt szál­láspénz, főügyész 1300 frt, 200 frt lakpénz, ár­­vaszéki elnök 1300 frt, 200 frt lakpénz főszol­gabíró 1200 frt, 400 frt utazási utalvány, szol­­gabíró 1000 frt, 400 frt utalvány stb. — Ezen fizetések meghatározásánál e megyét egyrészt azon korlátok, melyek a f. é. 2653 sz. pénzügy­miniszteri rendelet folytán a megyei költségve­tés alapjául szolgálandó összeg kimutatásában kiszabottak, és az ebből folyó takarékossági te­kintetek, másrészt pedig a munka méltánylását és megbecsülését követelő demokrat elvek ve­zérelték, melyeknek egymásra hatása nem ke­véssé nehezítette meg számítását; az ered­mény végre az jön, hogy az eddigi fizetések, habár nagyon mérsékelten, fölemeltettek.­­Az idézett pénzügyminiszteri rendelet által elébe szabott korlátok azonban, a­melyeket átlépni nem érezte magát jogosítva, csak úgy mozog­­h­atott és a bejelentett eredményhez csak úgy juthatott, hogy az ut-biztosok és utkaparók fize­téseit a közmunk aváltság alap terhére jegyezte fel, mely teher egyébiránt eddig is ez alapon feküdt. Az 1871-ik évi költségvetés 111,000 frtra rúgván 65 frt felesleg mutatkozik. Ezen megye állandó választmánya 100 tag­ból álland és 3 szakosztályban fog működni, u. m. közigazgatási és tanügyi, pénzügyi és gaz­dasági, közlekedési és közmunka szakosztá­lyokban. Az árvaszék szervezése s az árva ügyek át­vétele iránt tüzetes javaslat dolgoztatott ki. Ezen megyében két árvaszék terveztetik felál­líttatni, Egerben és Szolnokon. A legtöbb adófizető Bartakovics Béla egri érsek 19.890 írttal, a legkisebb adóösszeg pe­dig 212 frt. — Zárány­ vármegye lakosságának szá­ma 62,382 területe 22­0 mfld és két orsz. kép­viselőt küld. A 9. választó kerületben összeirt 2833. választó 64. bizottsági tagot választani. Ezen megye három közigazgatási szolgabi­rói járásra osztatott. A tisztikar létszámának megállapításánál, tekintettel a lakosság anyagi érdekeire a me­gyei küldöttség csakis az elkerülhetetlenül szük­ségesekre szorítkozott. A tisztikar hatásköre megjelöltetett. A tisztikar fizetései ekként terveztetnek: alispán a ki egyszersmind az árvaszék elnöke, 1800 frt 200 frt utazási átalány főjegyző 1200 frt 100 frt utazási átalány t. ügyész 600 frt. Szolgabiró 700 frt 200 frt utazási átalány. Ezen fizetések megszabásánál a megye figyelmét nem k­erülhette ki az előtérben álló kir. bírósági személyzet törvényesen biztosított fize­tése , mert ez által a közigazgatásra kiképzett és arra hajlammal bíró tisztviselő a fizetés őse- Megyei élet. Eger, okt. 6. Mintha a nemzet az örömtelen jelen helyett, a múlt keserveiben akarna keresni vigaszta­lást, úgy tűnik fel az okt. 6-ika ez emlékezetes gyásznap iránt most oly nagy mértékben fel­merült részvét. A szentferencziek templomában a 13 aradi vértanú emlékére rendezett gyász is­teni tisztelet, évek óta nem részesült oly tömeges látogatásban, mint most, nálunk. A templom megtelt közönséggel, s a néma arczok fájdal­mas kinyomata jelezé a szívekben éledő keserű fájdalmat, melynek kitörése csak idő kérdése. Az idők tanulságos jelei mutatkoznak az égen. X­X.

Next