Magyar Ujság, 1871. október (5. évfolyam, 225-250. szám)
1871-10-14 / 236. szám
tartományok“ egyszeri paritásából kivétetik, s a vitatott történeti alapon elismertetik. Mennyivel hatalmasabb a szent ez a Venczel, mint a mi Istvánunk, kitűnik onnan, hogy amit nekünk adtak, annyi véres küzdelmeink fejében, szent Venczel cseh fiainak egy pár évi passiv resistentiával szerezte meg. Szégyenpir futja át arczunkat nyomorúságunk láttára, hogy miképen kell tűrni csak egy perczig is azon helyzetet, mely hazánknak örök meggyaláztatását tükrözi vissza. E megaláztatást nem a cseh államjoggal szemben értjük, melynek igényeit mi teljesen méltányoljuk, s kitartó küzdelmük felett máskor is elösmeréssel nyilatkoztunk, s igy most győzelmüknek, ha ugyan meg vannak vele elégedve, gratulálunk — de azon helyzettel szemben, melyet hazánk romlására, az egységes birodalom érdekében kell elfoglalnunk, melynek jutalma azon kiszámithatlan káros eredmény leend, mely egy oly szerződésből keletkezhetik, melyben sem hazánk, sem más népek igazi érdekei számításba nem vétettek, s a mely most a véghetetlen bonyodalmak sorát nyitja meg. Mi rokon nélkül élünk Európában, s teendőnk nem az, hogy egy hazánkon kívül álló érdeknek kultuszába merüljünk el, teendőnk a polgári szabadság fejlesztésével, a szabadság közös ügyében szerezni rokonokat, szövetségeseket. A 67-es paktumok következményeivel mindenkit ellenségünkké teszünk, s most talán hagyjuk magunkat a birodalmi egység oltárán mint egy áldozat elégettetni ? Szederkényi Nándor: Viszhangok. Tegnapi felszólalásunk folytán a „Pester Lloyd“ világosabban magyarázza a munkásügyre vonatkozó közleményét, mely bennünket felszólalásra kényszeritett s határozottan kinyilatkoztatja, hogy távolról sem volt szándékában pártunkra homályt vetni és csupán hir gyanánt említi fel, hogy hallomás szerint a vizsgálat folyama alatt hivatkozások — meglehet egészen ártatlan természetűek — történtek némely 48-as párti képviselőre. E nyilatkozat bennünket tökéletesen kielégít, ámbár lehetetlen sajnálatunkat nem fejezni ki a felett, hogy a „Pester Lloyd“ nem jár el óvatosabban komolyabb természetű hírek közlésével, ami neki egyik kiváló kötelessége volna, minthogy abban a privilegiált helyzetben van, hogy tetsző híreit a kormányközegek azonnal megjavítják a bécsi lapoknak, mely után aztán bejárják az összes európai sajtót. Mint csakugyan történt ez alkalommal is. A bécsi lapok a táviratok rovatában hozták a sensationális közleményt. Természetes, nem árt kissé előkészíteni a közvéleményt, gondolja magában a kormány. Egy kis petróeum-história, melybe néhány 48-as képviselő is lenne belemártva, igen hasznos szolgálatot tenne a közeledő választások szempontjából. Ezeket zárjelben mondva, készséggel ismerjük el, hogy a Pester Lloyd ez újabb nyilatkozatával azon álláspontot foglalt el, melyre lépnie kell minden tisztességes lapnak, midőn valamely közleménye sajnos félremagyarázásokra szolgáltathat alkalmat. A „Reform“nak persze más fogalmai vannak a méltányosságról. Kérdéseinkre adott válasza így hangzik : „Az alkotmányos Grossinquisitor: a „Magyar Újság“ az elfogott munkások ügyében általunk és más lapok által közlött hírekre iszonyúan felháborodik s siet a királyi ügyek rendes mederbe kellene szorítani s a melyek, ha szakértő vezetés kissé felfogás tekintetében is segitségökre van, bármely nemzet elhíresztelt színművészetével egy fokra emelhetnék alábbszállt hazai dramatikánkat?! Az előadás következő része eloszlató kétségemet s nézetemet szilárdabbá tette mint valaha. Egy teljes sikerrel rendezett néma képlet után, mely Csokonait a márkapárt felköszöntve mutató be, Kisfaludy „Hűség próbája“ előtt gördült fel a függöny. E szellem és humortól szikrázó vígjátékot, melynek csak jelenetezését kellene némileg változtatni, hogy szerény cselekménye mellett is az elsőbb rangú színirodalmi termékek közt foglalhasson állást, kitűnő s mert nem várt, annál meglepőbb összjátékkal adták. Szerepei következőkép voltak kiosztva: Mátyás király Együtd. — Kipor lászló, főispán Rónai. — Vidor, udvari bolond Vízvári. — Sáfár Dózsa. — Mártha, ennek leánya Bercsényiné. — Bartók, ménesmester Zöldi. Endre, ennek fia Szombathi. — Szolga Horváth. A közreműködők egytől-egyig jól, némelyek pedig mint Vizváry és Zöldy az alakitó tehetség oly mértékével, s a közvetlen odaadás oly sikerével játszanak, hogy csak a „Csokonai megdicsőülését“ jelképző s nagy gonddal rendezett néma csoportozat, melyet végül alkalmi zene kíséretében láttunk, mérkőzhetlen hatásával. Ismétlem, bizalmam a vidéki színészet életképességében csak most erős és megingathatlan újra, s örömmel hallom szomszédomtól, hogy az első vígjáték két főbb szerepvivője is, idegen szakmát lévén kénytelen betölteni, máskülönben a játékrend nem utolsó támogatói. Másnap, csütörtök a pestiek s köztük szerény magam is, hazafelé indultak. A legszívélyesebb búcsú után vonatunk elrobogott a zajos nap színhelyéről, s félnapi úttal ismét Pest gőzkörébe szállított bennünket. Mebo aligazgatójához Gelléri Szabó János úrhoz, tudakozódni a dolgok mibenlétéről s tudakozódása következtében híreinket „koholmányának jelenti ki s a következő naiv követeléssel blameirozza magát, hogy „vagy nevezzék meg (a „Reform“ s a „P. L.“) a forrást, melyből a hamis hírt merítették, és az általuk gyanúsított képviselők neveit, vagy rektifikálják közleményüket az igazság értelmében , másként kénytelenek leszünk őket hamis hírterjesztőknek s rágalmazóknak kinyilatkoztatni.“ Igen sajnáljuk, hogy a „Magyar Újság“ más esetekben, midőn valamely miniszter vagy miniszteri hivatalnok, vagy épen deák-párti hírlapíró becsülete keveredik a tolla alá, nem tartja oly lelkiismeretbe vágó dolognak, hogy az ügy körül, melyről ír, magának megbízható helyen hiteles értesülést szerezzen, mint mikor az elfogott munkások ügyéről van a szó. Azt talán csak nem fogja a „M. U. “ egy hírlaptól várni, hogy kivonatára forrásait rögtön megnevezgesse. A „Magyar Újságnak“ módjában van hasábjain akárkit hamis hír terjesztőjének vagy rágalmazónak nevezni; de hitvány hírlap volna az, melytől bárminő impertinencziákkal indiskrecziót lehetne kicsikarni. Mi hivatkoztunk a vizsgálatra, mely Váczon folyt. Ha érdekében van a „Magyar Újságnak“ e dologról biztos tudomást szerezni, akkor menjen el ő is Váczig, ne érje be azzal, amit Gelléri Szabó János úr mond, mert a vizsgálatot nem Gelléri, hanem Rozgonyi közrádió-helyettes és vizsgáló vezette. Mi a magunk értesülésében jobban bízunk, mint a „Magyar Újságéiban“ s állításainkat határozottan föntartjuk. Különben tudtunkkal a vizsgálati iratok rövid idő alatt egész terjedelmükben közzé fognak tétetni, s akkor aztán megtudhatja a „Magyar Újság“ is mindazt, ami őt közelebbről érdekli ez ügyben.“ Íme idézzük szóról-szóra, hogy a közönség lássa,mily kemény legény a „Reform“,hogy még akkor is „határozottan fentartja állításait“, mikor rábizonyul, hogy valótlanok ! S miért teszi ezt ? mert „hitvány lap volna az,amelytől indiscretiót lehetne kicsikarni.“ Álhíreket terjeszteni, azt mondani, hogy a vizsgálati eredmény „kétségen kívül teszi“ azt, hogy az illetők „szoros összeköttetésben álltak a párisi commünnel“, hogy a főbbek ellen felségsértési per fog indíttatni“, midőn ezt még senki sem tudhatja gyanúba hozni a titokszerűség leple alatt, neki nem tetsző hazafiakat — mindez a „Reform“ erkölcstana szerint nem „indiscretio“ , de jóvátenni egy könynyelműen elkövetett hibát, ez szerinte az igazi indiscretio, ez a „hitványság“. Szemünkre hányja a „Reform“, hogy mi sem szerzünk hiteles értesülést, midőn valamely miniszter, miniszteri hivatalnok vagy épen deákpárti hírlapíró becsülete keveredik tollunk alá. Kereken tagadjuk. Mi készek vagyunk bármikor is és bárkivel szemben mindegyik állításunkat bebizonyítani, mert csak igazat állítunk, és ha mégis megtörténnék — mert csalhatatlannak nem hiszszük magunkat, hogy tévedésbe esnénk, nem tartanók „hitványságnak vagy indiscretiónak“, hanem ellenkezőleg szoros erkölcsi kötelességünknek: tévedésünket azonnal bevallani s hibánkat jóvá tenni. Íme tegnapelőtti számunkban csak egy szócskát nem referáltunk híven a kit. igazgató nyilatkozatából s azonnal kijavítottuk. Úgy értelmezzük mi a hirlapírói kötelességet. A „Reform“ továbbá azt tanácsolja nekünk, hogy ha biztos tudomást akarunk szerezni a dologról, forduljunk Rozgonyi úrhoz. Mi ebben sem követhetjük a „Reform“ példáját , mert egy közvádlónak és vizsgáló bírónak azt mondani: közöld velem a vizsga eredményét, mielőtt azt az illető fórum látná, annyi, mint arra akarni őt bírni, hogy hivatalával visszaéljen. Mi ilyesmire senkit nem szólítanánk fel, s ha tenni is akarnak, felteszünk annyi lelkiismeretességet bíráinkban, még a kormány által kinevezett bírákban is, hogy ilynemű felszólításokat indignatióval visszautasítsanak , és a „Reform“ valóban igen rosz szolgálatot tesz Rozgonyi úrnak, ha fentebbi soraival azt sejteti, hogy tőle nyerte azon informatiókat, melyekről maga a királyi ügyek igazgatója még semmit sem tud. Egyébiránt miután a „Reform“ fenntartja a maga állításait, mi is fentartjuk a magunkéit s igy a közönségnek nem igen hamar lesz alkalma lapunkban hasonló polémiával találkozni. gymnasium részére 8000 forint. Ezen összegek az előirányzat szerint szavaztattak meg. A budai nőtanitó-képezde épitési költségeire 75.000 forint áttétetett a rendes szükséglet népnevelési czélokra felvett 38-dik rovata alá, hol is a megszavazott 703,000 forintból lesz a képezde építésének költsége fedezendő. A bajai tanítóképezde felépítésére előirányzott 40,000 frtot a bizottság, tekintve az 1872-ki mutatkozó deficittel szemben, az építést ezúttal elhalasztatni határozta. A losonczi tanítóképezde építése függőben hagyatott. Az egyetemi épület és a pesti főreáltanoda tervezeteinek elkészítésére 20,000 frt helyett 25,000 frt szavaztatott meg, azon czélból, hogy ez összeggel a műegyetem építési terve is elkészülhessen. A múzeumi főszöntvények (gypsmuzeum) gyűjteményére 5000 ft, — gyűjtemények megszerzésére 5000 forint, a könyvtár végleges rendezésére 7000 forint, — keretek javítására a képtárban 1000,— Xantus Jánosnak az ethnographiai gyűjtemény elrendezéséért tiszteletdíj fejében 1000, a vízvezetéki költség többlet 800 frt előirányzat szerint megszavaztatott. A múzeum lépcsőháza kidiszitéséért a múlt évi összeghez 6000 frt szavaztatott meg. A kerti utak kikavicsolására pedig 1000 frt. A visegrádi várromok megóvására az őr dijával együtt 15000 helyett 5000 frt szavaztatott meg. A nemzeti zenede segélyezésére felvett 5000 frt töröltetett, mert a bizottság az országos zeneakadémia felállítását fogja a háznak ajánlani, melyre a szükséges összeget meg is szavazta. A minisztérium felügyelete alatt álló összes egyházi és világi hatóságok név és czimtárának szerkesztésére és kiadására felvett 3 ezer forint megszavaztatott. Az országos képtár 1871-ki szükségletére 6579 frt, függönyökre ezer frt. Meteorologiai műszerek beszerzésére 1400 frt. A halli hölgy-alapitványok járulékai kiegyenlítésére 1890 frt. A rendkívüli fedezet 11400 fttal tudomásul vétetett és a költségvetésbe felvétetni határoztatott. Ezzel a vallás és közoktatási minisztérium költségvetése is befejeztetett. Ma a honvédelmi költségvetés kerül a bizottság tárgyalása alá. A pénzügyi bizottság október 12- iki ülésében először a függőben hagyott tételeket vette tárgyalás alá. A sümegi alreáltanoda segélyezése kérdésében a bizottság, tekintetbe véve az alapítók által hozott nagy áldozatokat, 2000 forintot ajánl a költségvetésbe felvétetni, miután 4000 forinttal (ennyi volt felvéve) az állam főreáltanodákat szokott segélyezni. A budai nőtanító képezde szükségletére az előirányzott összeg szavaztatott meg, miután a bizottság a minisztérium felvilágosítása által meggyőződött, hogy az előirányzat mellett is képes lesz 1872-ben több növendéket befogadni. A váczi süketnéma intézet fedezeténél a tanulmányi alap 2165 forint járuléka 72-re úgy mint ezelőtt, szintén felvétetii határoztatott. A bécsi Therézianumban üresedésben levő két állomás évi 1250 forinttal töröltetett, és e két ösztöndíj hováfordítása iránt a minisztérium javaslattételre felszólíttatik. A nagyszebeni árvaház Therézianumra nézve a bizottság elhatározta, hogy azon elvet véleményezi kimondandónak, miszerint az állam felekezeti intézetet nem segélyezhet. A minisztert oda utasítja, hogy a jövő költségvetés alkalmával az intézet újjárendezéséről adjon javaslatot és egyszersmind kimondja : ha az intézet felekezeti jellegét megtartja, az országos segély szüntettessék meg. Az ügy tisztába hozataláig pedig az előirányzott összeget a rendkívüli költségvetésbe felveendőnek határozta. A nyugdíjak itt is azon szabály alá esnek, mely már a többire nézve is irányadó. Következik a rendkívüli költségvetés első czíme alatt egyházi czélokra 311.000 forint, a brassói román gymnasium részére 4000, a nagyszebeni főreáltanoda 5000, az újvidéki szerb Borkereskedésünk. Alig sajnálatosabb s egyszersmind nevetségesebb közös ügy a világon, mint a magyar-osztrák borkereskedés. Ausztria nagy részében meg nem érik a szőlő s a művelés alá erőszakolt 230,000 holdnyi úgynevezett szőlőföld igen csekély értékű rész borokat terem, még viszont Magyarországon 776,000 hold szőlőföld van művelés alatt, mely összesen i. e. 25—30 millió s e közt 3—5 millió akó oly nemes bort terem, melynek valódi kiváltságai, természetes előnyei vannak a földgömb legkiválóbb borvidékeinek terményei felett. És mi a osztrák-magyar statistikusaink és törvényhozásunk immár összevegyítették az osztrák bort a magyar borral oly mérvben, hogy nem tudnánk megmondani, mit, mennyit adunk külföldre ezen 3—4 millió adó, 60—80—100 millió értékű „folyadékból,“ mint ők nevezik. S kereskedelmünk e téren végkép el van fojtva. Statistikusaink ugyanis legfelebb átalánosságban emelik ki a magyar bor kitűnőségét . Osztrák-Magyarország mondjuk, együttesen 33.562.000 akónyi bort termel, melynek értéke 140—145 millió frt . „Folyadék és italok“ czim alatt találunk 1—2 millió közt inogó kivitelt s ugyanennyi bevitelt. Ebből aztán számítsuk ki, hova lett a mi temérdek jó borunk,mely nagyrészt az osztrák kereskedők által más-más czimek alatt adatik el a külföldieknek. A törvényhozás megfeledkezett arról, hogy azon vámrendszer, melyet boldogult , Mária Therézia nem épen üdvös kor- mányzata alatt az akkor még igen hires magyar borkereskedelem elfojtására az osztrák kereskedők kigondoltak s lassan, kint életbe léptettek s melynél fogva a magyar borkereskedés csakugyan tönkre jutott, hogy ennek folytán azon vámszerződések, melyeket az osztrák urak Európa nagy és kis hatalmaival kötöttek és konzulságaik útján a világ minden piaczaira kiterjesztettek, Magyarország borkereskedésére üdvösek nem lehetnek. „Magyarország bortermelés tekintetéből, mondja Korizmics a londoni kiállítás elé terjesztett emlékiratában . Európának egyik legnevezetesebb pontja: mennyiség szempontjából egyedül Francziaország áll előtte, anyagjelességre nézve azonban kérdésen kívül Magyarország áll fölül.“ Mi isten csodájának mondhatnék tehát, hogy Magyarország eme rendkívüli menynyiségű s páratlan minőségű úgynevezett folyadékából még sem látunk csak figyelemre méltó nyers bevételt sem ? Hova tették osztrák atyánkfiai e temérdek kitűnő magyar bort, mely vámbevételeknél legfelebb mint osztrák folyadék szerepel s a külföldön legfelebb arról hires, hogy számtalan hamisításnak van kitéve. Régibb hivatalos statistikai kimutatásokból az tűnik ki,hogy az osztrák monarchia tetemes mennyiségű bort fogyaszt, miszerint p. o. az ötvenes években 10 év MAGYAR ÚJSÁG. 1871. OCTOBER 14. alatt a kivitel összesen csak 788,070 vámmázsát, a behozatal ellenben 1.117,655 mázsát tett. Ezen ferde viszonynak okául az mondatott, hogy Lombard-Velencze szerepel nagyban az idegen borok fogyasztásában. Ez után következett Horvátország 201,898 s Lemberg 26,749, sőt Erdély is 8689 mázsával s jelentékeny értékű behozatalt képeznek kivált a franczia borok Magyarországba. A kivitelnél azonban soha sem szerepelt Magyarország elsőrendben. Ha nem szerepelt például Stájerország s a tengerpart 247,056 és csak ezután Magyarország majdnem épen felényit. i. 134,913 vámmázsányi kivitellel. Íme idejutott borkereskedésünk az osztrák borkereskedés ellenében. Most már ott állunk, hogy a sörkereskedés jelentékenyebb leend nála, s tán még előbb igénybe veendi a kormány figyelmét, mint a borkereskedés, mely kétségkívül arányosan emelkednék a kereskedelem érdekeinek kielégítésével. A szüretek immár megkezdettek. — De ezek is oly szomorú csendben hajtatnak végre, mint a megyei szervezkedések — hogy alig ismerne hazájára a magyar ember. Pedig a borkereskedés emelése már csak azért is érdekében volna a magyar kormánynak, mert ennek jövedelmeiből legalább biztosíthatná az adóhátralékok és deficitek fedezését ha nem egészben, de jelentékeny részben. ...— A határőrvidékről. .... . — October 10. — Nem tudom ezen határőrségi rész c orsovai bánat-ezred részesülend-e az 1872. évi január hóban, valami alkotmányos jogélvezetben, vagy sem ? ! Semmi jelek sem mutatkoznak legalább arra , hogy valami ilyesmi történend. Pedig ez nagyon is szükséges lenne, mert itt nagyon virágzik a régi katonai rendszer czopfos eljárás mindenben. Példákat hozok fel. Igazítandó például egy híd, vagy az út valamely része kikavicsolandó. Ekkor az úgynevezett „Compagnie-Verwaltungs-Commandó“ egy főhadnagy elnöklete alatt a „Bau-Hauptmann“ jelenlétében elvégzik, hogy a híd elkészítendő ennyi meg ennyiért, s az ácspalléra az ezrednek megbizatik a kivitellel a kisebb kiigazításoknál. Fa van „quamtum satis“ határőr ácsok is vannak , tehát megy a munka javában. Azonban a Bau-Hauptmann hall panaszt, de maga is a helyszínen látja, hogy a híd körül a Czerna partja szakadoz. A régi hídnak, mely most van építés alatt — feje (ellenfal, Wiederlager) 20—25 ölre beszakadt. Tehát gondolja: a jobb partot védeni kellene. Ily hevület pillanatában el is rendeli az építész százados úr, hogy a jobbparti hídfőn alul egy-két sarkantyú lesz készítendő. — De a bal parton is kell egy épen az ideiglenes hidfő lába felett. Egy tiszt, (őrvezető-e vagy őrmester, biz azt meghatározni nehéz) megkezdi az ősi időbeli rőzseszerű czölöpös sarkantyú művet. (Erdélyben a „móczok“ is igy készítik.) És el is végezteti. Azalatt az ideiglenes hid is elkészül. — De egy meglehetős vizecske támad, s a sarkantyúk teszik ugyan a hatást, főkép a jobbpartiak. A balparti Csernapartot t. i. a hídon alól irtózatosan tépik, szakgatják. Ha holnap egy valódi árviz beáll, a Czernavize tiszteleg a város alatt, meglátogatandja az úgynevezett Szkelát (török, szerb árusok piacza.) A balparti sarkantyú hatásos működése pedig abban nyilvánul, hogy az ideiglenes híd második jármának csölöpeit kimosván , a híd ingadozásba jött. Az építész százados úr nem érezte, pedig az előtt két nappal rajta volt, hogy e hó 8-án délután egy fuvaros szekere alatt szépen leroskadhat a harmadik járom. Pedig úgy történt. A fuvaros ép, de a lovakkal mi történt, nem tudom. Elég az hozzá, hogy kis viz mellett is van hd összeomlás a Czernán, Ó-Orsován. Hát ha nagy-nagy víz leend, mi lesz akkor ? A kavicsolás története pedig e tájon következő : a Czerna hídjától kezdve a korona-kápolnán alul a műtét egy darabkája mintegy 5—600 futó él hosszban kiadatik kavicsolás végett. Az első vállalkozó kap, 400 frtot. De nagy okosan talad a munkán. Átveszi tehát a második 400 frtért. De itt még nincs vége a kótyavetyének, míg végre a negyedik vállalkozó bevégzi szerencsésen a kavicsozást 250 frtért. Vájjon nem jobb lett volna-e ily munkát szigorú ellenőrködés mellett a községnek végeztetnie ? Ekkor a község üres pénztárába folyt volna be az 500 frt. Vájjon miféle pénz az ilyen? az adózók pénze-e vagy más forrásból való. Talán a polgárosítás ideje itt volna már: a főn elsorolt dolgok úgy vélem több okot adnak az ingerültségre, mint az, hogy fölmentetik a nép régi megszokott zsarnokságtól, hogy aztán nagyobb „magyar zsarnokság“ alá jusson ? Én úgy vélem, ezen „katonai administrate“ a lehető legértelmetlenebb valami, de a legboszantóbb is a népre. Azért: az országgyűlés teendője talán erre is kiterjedhetne! Legyen már valahára itt is valami alkotmányosdi. Itt is szeretné már a nép képviseltetni magát a jövendő országgyűlésen, szeretné már látni, és tudni, hogy megy az a képviselő-választás. A Heves és Külső-Szolnok megyének szervezetére vonatkozó munkálat lényegesebb részei ezek: a megye területe 114 emild, lakossága száma 332,613, és 8 országgyűlési képviselőt küld. A 43 választási kerületben 23.984 választó íratott össze, akik 300 bizottsági tagot választván, minden 80 választó után esik egy bizottsági tag. A megye 12 közigazgatási kerületet tervez, mert a nagykiterjedésű tiszai járás legalább kétannyi szolgabírót igényel, mint a mátrai járás, melyet pedig nagyszámú községei iránti tekintetből, két kerületnél kevesebbre osztani szintén alig lehetett, míg a tárnái és gyöngyösi járások közti arány csak egy különbséget eredményez; továbbá, mert a gyámfelügyelői teendőkkel, a javaslat szerint szintén a szolgabirák lesznek megbízandók. A tisztikar hatáskörek munkafelosztásának szabályozásánál csak a leglényegesebb és a legszükségesebb körvonalazásáig terjeszkedett,mert úgy van meggyőződve, hogy a részletes tiszti utasításokat és munkafelosztást majd az új bizottság, vagy annak megbízásából az egyes szakosztályok és hivatalkörök lesznek hivatva elkészíteni. Mindamellett igyekezett a megyei közigazgatás és bíróságok közti határvonalat megjelölni. Erre nézve azon elvet fogadta el, hogy mindaz a megyei tisztviselő hatásköréhez tartozik, mit a törvény, a megyei szabályrendeletek, a törvényes szokás és élő gyakorlat oda tartozónak mutat, és mit az újabb törvények a járásbíróságokra, községekre vagy más közegekre nem ruháztak. Az alispán hatáskörére nézve csak egy pár megjegyzést tesz, melyek közt legfontosabb az, hogy oly tárgyakban, melyek iránt az alispán az 1870. XLII. t. sz. 58. §-a d) pontja értelmében a miniszterhez felir és a rendeletet végrehajtotta, a feliratot a leirattal együtt részletes és a végrehajtás indokait is magában foglaló jelentés mellett terjeszsze a közgyűlés elé. A szolgabirói hatáskör szabályozásánál kísérletet tett azon mozzanatokat megjelölni, melyekre ezen hivatal hatásköre ezentúl is kiterjed. Ezen mozzanatokat a községekre s a személy- és vagyonbátorságra való felügyelet jogából, s a közcsend és rend elleni vétségek, különösen a mezei rendőri kihágások gyors megtorolhatásának szükségességéből vont következtetések utján jelölte ki. Minthogy azonban az 1869: VI. t. cz.-ben kimondott elv szigorú alkalmazása mellett a szolgabirák a mezei rendőrségi ügyekben sem birnak birói hatalommal, javaslatba hozatik, hogy a megye az országgyűléshez kérvényt intézzen az iránt, hogy egy mielőbb alkotandó törvényben a mezei rendőrségi ügyek, tehát az azok feletti bíráskodás is a szolgabírák hatásköréhez utasíttassék ; addig pedig míg ez megtörténnék, szabályrendeletileg mondja ki a megye, hogy a mezei rendőrségi ügyekben a szolgabirák békebiróságképen járnak el, s hozza ezt a közönség kellő tudomására. A megyei rendőrséget a járásbíróságok és királyi törvényszékek is igénybe vévén, méltányosnak tartja, hogy annak fentartásához a kormány is járuljon. Ez irányban felterjesztés terveztetik az igazságügyminiszterhez. A tisztikar fizetményei ekként szerveztetnek Alispán 2000 frt természetben lakás és 500 frt utazási átalány, főjegyző 1300 frt, 200 frt szálláspénz, főügyész 1300 frt, 200 frt lakpénz, árvaszéki elnök 1300 frt, 200 frt lakpénz főszolgabíró 1200 frt, 400 frt utazási utalvány, szolgabíró 1000 frt, 400 frt utalvány stb. — Ezen fizetések meghatározásánál e megyét egyrészt azon korlátok, melyek a f. é. 2653 sz. pénzügyminiszteri rendelet folytán a megyei költségvetés alapjául szolgálandó összeg kimutatásában kiszabottak, és az ebből folyó takarékossági tekintetek, másrészt pedig a munka méltánylását és megbecsülését követelő demokrat elvek vezérelték, melyeknek egymásra hatása nem kevéssé nehezítette meg számítását; az eredmény végre az jön, hogy az eddigi fizetések, habár nagyon mérsékelten, fölemeltettek.Az idézett pénzügyminiszteri rendelet által elébe szabott korlátok azonban, amelyeket átlépni nem érezte magát jogosítva, csak úgy mozoghatott és a bejelentett eredményhez csak úgy juthatott, hogy az ut-biztosok és utkaparók fizetéseit a közmunk aváltság alap terhére jegyezte fel, mely teher egyébiránt eddig is ez alapon feküdt. Az 1871-ik évi költségvetés 111,000 frtra rúgván 65 frt felesleg mutatkozik. Ezen megye állandó választmánya 100 tagból álland és 3 szakosztályban fog működni, u. m. közigazgatási és tanügyi, pénzügyi és gazdasági, közlekedési és közmunka szakosztályokban. Az árvaszék szervezése s az árva ügyek átvétele iránt tüzetes javaslat dolgoztatott ki. Ezen megyében két árvaszék terveztetik felállíttatni, Egerben és Szolnokon. A legtöbb adófizető Bartakovics Béla egri érsek 19.890 írttal, a legkisebb adóösszeg pedig 212 frt. — Zárány vármegye lakosságának száma 62,382 területe 220 mfld és két orsz. képviselőt küld. A 9. választó kerületben összeirt 2833. választó 64. bizottsági tagot választani. Ezen megye három közigazgatási szolgabirói járásra osztatott. A tisztikar létszámának megállapításánál, tekintettel a lakosság anyagi érdekeire a megyei küldöttség csakis az elkerülhetetlenül szükségesekre szorítkozott. A tisztikar hatásköre megjelöltetett. A tisztikar fizetései ekként terveztetnek: alispán a ki egyszersmind az árvaszék elnöke, 1800 frt 200 frt utazási átalány főjegyző 1200 frt 100 frt utazási átalány t. ügyész 600 frt. Szolgabiró 700 frt 200 frt utazási átalány. Ezen fizetések megszabásánál a megye figyelmét nem kerülhette ki az előtérben álló kir. bírósági személyzet törvényesen biztosított fizetése , mert ez által a közigazgatásra kiképzett és arra hajlammal bíró tisztviselő a fizetés őse- Megyei élet. Eger, okt. 6. Mintha a nemzet az örömtelen jelen helyett, a múlt keserveiben akarna keresni vigasztalást, úgy tűnik fel az okt. 6-ika ez emlékezetes gyásznap iránt most oly nagy mértékben felmerült részvét. A szentferencziek templomában a 13 aradi vértanú emlékére rendezett gyász isteni tisztelet, évek óta nem részesült oly tömeges látogatásban, mint most, nálunk. A templom megtelt közönséggel, s a néma arczok fájdalmas kinyomata jelezé a szívekben éledő keserű fájdalmat, melynek kitörése csak idő kérdése. Az idők tanulságos jelei mutatkoznak az égen. XX.