Magyar Ujság, 1872. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1872-01-16 / 11. szám

rencsétlenségnek volt egy jó oldala, hogy a sok fejedelem mellett a sok főváros egy­úttal a tudományosságnak, a művelődés­nek lett központjává. Ugyanez tapasztaltatok Olaszországban, sőt Francziaország, mely a központosítást a legmagasabb fokra emel­te, a tudományosságra nézve mégis némi deczentralisatiót mutat fel. Alig van Fran­­cziaországnak nagyobb városa, melynek a maga múzeuma, régiségi és képtárgyűj­­teménye ne lenne. Ezen múzeumok körül mindenütt alakul egy-egy vidéki akadé­mia, mely szintúgy mint az Institut s annak osztályai pályadíjakat hirdet, és a tudo­mányt a maga körében terjeszteni törekszik. Én te­hát­­ azon két példában, melyet ezelőtt idéztem, csíráját látom azon mozgalomnak, mely Magyarország nagyobb városait szin­tén ily vidéki központjaivá tegye a tudomá­nyosságnak és művészetnek. Mint mondom, nem pénzsegélyt kérek te hát ! csupán arra kérem a t. miniszter urat, hogy ezen moz­galmat erkölcsi hatalmával támogatni mél­­tóztassék, hogy ezen példa más városokban is utánzásra találjon és kiegészíttessék az­által, hogy az ily múzeumok körül tudo­­mányterjesztő társulatok keletkezzenek.(He­lyeslés.) — A ház ezután megszavazza az elő­irányzat további tételeit a „rendkívüli szük­ségletéig. Helfy Ignácz. T. ház! Múlt deczember hó 11-én volt szerencsém egy Buda-Pesten felállítandó keleti akadémia tárgyában in­dítványt benyújtani, mely az­óta ki is nyo­matott és a tagok közt szétosztatott. En­gedje meg a t. ház, hogy miután indítvá­nyomban egy egészen új intézet felállításá­ról van szó, indokolásomat e rovatnál t. i. a rendkívüli kiadásoknál fejthessem ki. Nem valami közönséges intézetről van itt szó, mely csak az ország egy részének, vagy csak bizonyos osztálynak használhat; általános országos fontosságú intézetről van szó; fontos az a közműveltség tekintetéből általában, fontos szorosabb értelemben vett nemzeti érdekeknél fogva, különösen ipar­és kereskedelmi érdekeinknél fogva és fon­tossággal bir végre az ily intézet minálunk magasabb állami tekintetből is. Hogy közművelődési tekintetben mennyi fontossággal bír egy ily keleti akadémia, bizonyítja azon tény, hogy valamennyi mű­veit államban nem csak az újabb időtől fogva, de a középkortól fogva folytonosan fejleszteni iparkodnak e fontos ágát a tu­dományoknak. Eredetét vette e tanulmány, mint mindenki tudja, különösen azon idő­ben, midőn az arabok Spanyolországban voltak Európának legműveltebb emberei, tudósai az arabi egyetemekbe mentek ta­nulni, nemcsak a nyelveket, de a tudomá­nyokat is, különösen a mathesist, az orvosi tudományokat és a csillagászatot. Tovább fejlődött e tudomány a keresztes háborúk alkalmával; még később a reform­atió adott ennek újabb lüktetést, miután a szentírás­­nak megértésére nagyon szükséges a keleti nyelvek tudása. Befolyással voltak továbbá e tanulmányok terjeszkedésére az angol hódítások Keletindiában. Már 1780 ban a híres William John meg­alapította az első keleti iskolát Angolor­­szágban, az úgynevezett Calcutta-societyt, az"MílafiML MtiaWessc"&iaS-jét a hires párisi akadémia az úgynevezett jeunes de langues. Ennek már 1790-ben ve­zette alapját a híres Sylvester de Sacy és azóta folyvást fejlődött. Utána következett a híres pétervári és a bécsi keleti akadémia. Hogy átalános közművelődési tekintetben mennyire fontos e tudomány, ennek bebizo­nyítására hivatkozom azon szavakra, me­lyeket az igen tisztelt közoktatási miniszter úr az általános vita alkalmával a classikai nyelvek és irodalmak tanulmányozására nézve igen helyesen elmondott. Osztom e tekintetbeni nézeteit. Hiába üzenünk kar­­czot a classikai irodalomnak, valódi műveit ember csak az lehet a­ki magát a classicai irodalom szellemében művelte, és igazán látjuk, hogy épen azon nemzet mely a leg­reálisabb, a legpraktikusabbnak ismertetik az egész világon, értem az angol nemzetet, épen az ragaszkodik leginkább a classicai irodalomhoz. S ha belátjuk a classicai iro­dalom tanulmányozásának fontosságát, lehe­tetlen tagadni a keleti nyelvek és irodalom tanulmányozásának fontosságát is , mert hiszen a római és görög irodalom, mond­hatni nem egyéb, mint szüleménye a keleti irodalomnak. És ha fontos közművelődési tekintetben egész Európában, mennyivel fontosabb e tanulmány nálunk, mint keleti fajnál! Átmegyek a nagyobb érdekre, a nem­zeti érdekre. Tudjuk, hogy a párizsi, pétervári és bécsi keleti akadémiák nem pusztán tudományos, hanem egyszersmind diplomátiai intézetek, onnan kerülnek ki a consulok, azok t. i. a­kiknek működése keleten van. Nem kell kimutatnom, mily fontos érdekei vannak Ma­gyarországnak a keleten, és reméltem,hogy ez érdekek a kereskedelem és ipar fejlődé­sével még inkább fognak fokoztatni. Szük­séges tehát, hogy eleve gondoskodjunk, hogy kereskedelmi és ipar érdekeink saját fiaink által legyenek képviselve.Megvallom, hogy ez valóságos absurdum előttem, eltekintve is minden politikai tekintettől, hogy mi, keleti faj, küldjük a mi fiainkat Bécsbe tanulmányozni a keleti nyel­­veket, hogy ott műveljék magukat keleti konzulokká. Sokkal természetesebbnek ta­lálnám, hogy onnan küldjék az ifjakat ide Pestre, a­hol maga azon nyelv, melyen az előadás történik, s a­melyben az idegen ifjú a közéletben is érintkezik, keleti nyelv. S épen azért bizonyos vagyok benne, hogy ha mi ilyen intézetet felállítnánk, az európai bírűvé válnék. Meg nem állhatom, hogy e pontnál egy ellenvetésre ne tegyek észrevételt, melyet nekem magán után tettek. — Azt mondották t.­i. hogy épen mert az akadé­mia nem tisztán tudományos, hanem egy­szersmind diplomatikai czélú is, nem függ az egyedül mi tőlü­nk, hogy ilyen intézetet állítsunk fel, mert a 12. t. cz.-nél fogva a konzulátusok a közös külügyértől függenek. Nem tagadom, hogy ez úgy van — elég szomorú, de úgy van. Ámde mennyiben függnek a konzulátusok még ezen törvény szerint is a közös külügyértől, annyiban, hogy a kinevezéseket ő teszi; de hogy an­­­­nyir­a vigyük, hogy a konzulok képesítése is Bécstől függjön, nem hiszem hogy bárki is bele akarna egyezni. Mondtam, hogy magasabb állami te­kintetek szólnak indítványom mellett. Minden ember annyit nyom azon társa­dalomban, melynek körében mozog, a­mennyiben saját működésével annak hasz­nára tud válni, így van ez a nemzeteknél is. Egy nemzet csak úgy számíthat Európa rokonszenvére, h­a abban valami speciális hivatást tud betölteni. Az élet maga a nem­zeteknél sem c­él, hanem csak eszköz bizo­nyos magasabb czélok elérésére. Nem hi­szem, hogy a magyarnak missiója csak­ az,­ hogy éljen, hogy Bécsnek milliókat adjon, hogy vele közös ügyben legyen. Ez lehet nagyon rosz, vagy mások szerint kevésbé rosz, de semmiképen nem missio. Ha keresni akarjuk Magyarország missióját Európa kebelében, kétséget nem szenved, hogy a magyar, mind fekvésénél fogva mind fajá­nak származásánál arra van hivatva,hogy a nyugati civilisatiót keletre átvigye. Ez igazi missiója. Missiója azon szálakat, melyeket az általános czivilisatió nyugaton és közép Európában folyton szó, tovább szőni és terjeszteni kelet felé. Ez feladatunk. S nem lehet tagadni, hogy ennek nagyon köny­­nyen megfelelhetünk. Megvan erre minden kellék, nemzeti hullamunk nyelvünk szer­kezete, és szelleme, úgymint szokásaink legjobban simulnak a keletiekéhez, miért is azok bennünket legjobban szeretnek.Tudva van, hogy a török minden más idegent úgy nevez „giaur“, míg a magyart mai nap is kardosnak nevezi, (testvér). Hogy milyen hasznosan működött épen e rokon­­szenvnél fogva a magyar diplomatia a kele­ten, bőségesen bizonyítja történelmünk, bi­zonyítja az, hogy a kis Erdélynek követei,­ számtalanszor előnynyel bírtak a leghatal­masabb államok követei felett. Tehát két­ségbe nem lehet venni, hogy a czél elébünk van tűzve, hogy a czél magasztos és hasznos. Lássuk már most miként állunk az eszkö­zökről, melyek e czélok elérésére szü­kségesek, vájjon számíthatunk-e sikerre ha azt felállít­ok ? Ha szétnézünk az eszközö­k bőségén, melyek önkényt ajánlkoznak e téren hazánk­ban, igazán nemcsak nagy reményt táplálok arra nézve, hogy a t. ház szívesen elfogadja indítványomat, de igazán csodálkozásomat kell kifejeznem a fölött, hogy a kormány már nem gondolt rá sokkal előbb és hogy nem tette meg maga a kezdeményező lépést, mert azt hiszem, hogy valamint egy föld­­birtokos midőn új birtokot vesz,első teendője megvizsgálni a talajt, hogy mire alkalmas mire nem, úgy a közoktatási miniszternek első teendője megvizsgálni a nemzetnek szel­lemi talaját, tanulmányozni , hogy mire alkalmas, minő hajlamok praedominálnak benne. Ha a t. miniszter úr ezt ily szempontból vizsgálja, lehetetlen első perc­ben meg nem győződnie, hogy Magyarországon, a közok­tatás téren különösen súlyt kell fektetni ál­talában a nyelvészeti irányra. Nem fogok talán szerénytelenséggel vádoltatni, itt ül­nek a képviselőház padjain több kép­viselők, kik emigrátiorok alkalmával külföl­dön különösen érdekeltséget keltettek maguk iránt az által, hogy 4—5—6 sőt némelyik még több nyelvet is beszélt. Pedig minálunk ez igen természetes. Az összes nyelvek előre bocsátom, hogy e megjegyzésem igen rövid lesz, mert jól tudom, hogy nem aka­démiában ülünk, hanem országgyűlésen — az összes nyelvek általában 4 családra le­he lip­o’ormon ,.0+ Amifonv o let”­­leti nyelv családokra. Ez általános laicus felosztás. Valaki azt mondja mellettem, hogy ez nagyon lai­­cus, tehát megmondom a tudományos fel­osztást : az összes nyelvek felosztatnak há­rom csoportra is: az iráni, a turáni, és a sémi nyelv­csoportra. Én, a laicus elnevezést használtam, mert azt mindenki ismeri és érti. A magyar ember azon szerencsés hely­zetben van, hogy mind e gruppokhoz meg van a kulcsa. Saját nyelvénél fogva köny­­nyen megtanulhatja a keleti nyelveket. A német nyelv tudása könnyűvé teszi ne­künk az angol, holland, dán, svéd és nor­vég nyelvek elsajátítását. Nagyon sokan tudnak közülünk egy szláv nyelvet, bár­milyen legyen az, horvát vagy tót, az meg­könnyíti a lengyel, orosz, és általában az összes szláv család tanulmányozását ; a­ki Erdélyben született, annak még akkor is ha nem járt iskolába, már­is kezében van a kulcs a latin nyelv megtanulására, mert ro­mánul tud, ez azokra vonatkozik, a­kik nem tartoznak a müveit osztályhoz, de itt a müveit osztályról van szó, az pedig mind tanul latinul. Tegyük hozzá, hogy miná­­lunk sok a zsidó, akik mivelni szeretik ma­gukat s a­kik a magyar nyelven kívül más keleti nyelvet is bírnak. Nem lehet tehát kétkedni a fölött, hogy egész Európában nincs egy oly nemzet sem melynek annyi eszköz állana rendelke­zésére egy keleti akadémiának felvirá­goztatására, és igazán látjuk, hogy a­míg Európa legnagyobb államai büszkélkednek abban, hogy egy-két híres orientalistájuk van, nálunk annyi az erő e téren, hogy bátran elmondhatjuk, hogy nálunk az ori­entalisták bőségben vannak a külföld­höz képest. (Itt szónok idézi dicsérő szavak­kal V­ámbéryt, May­ert, Kun Gézát, Bálint Gábort, Podhorszky Lajost, Szilády Áront, Goldzihher Ignáczot, Erődi Bélát stb.) Ezek után bátor vagyok indítványomat a t. ház figyelmébe ajánlani. Jámbor Pál jegyző (olvassa az indít­ványt.) Lónyay Menyhért miniszterelnök : Mél­­tóztassék megengedni,hogy egy megjegyzést tegyek.Nem tartom ezen indítványt a budget tárgyalása alkalmával felveendőnek, mert nem egy budgettételre vonatkozik, hanem egészen új dolog. Egy keleti akadémia fel­állítása iránti indítvány, mint bármely más, mely fölött tehát nem lehet mást határozni, mint a­mit a házszabályok rendelnek, t. i. ki fog nyomatni s annak idejében napirend­re tűzetni. (Felkiáltások balfelöl: Be volt adva­ és napirendre kitűzve.) Helfy Ignácz: Deczember 11-én adtam be határozati javaslatomat azon kéréssel, hogy az rögtön kinyomassék, szétosztas­­sék s a közoktatási budget tárgyalá­sa alkalm­ával napirendre tűzessék ki, és ezt a t. ház határozatilag kimondta,­­ Lónyay Menyhért gr. miniszer­elnök. Ezen körülményt nem ismertem, s ennél­fogva, ha a t. ház azt határozza el, hogy most fog az indítvány tárgyaltatni, méltóz­­tassék megengedni, hogy egy pár szóval el­mondjam nézetemet. A keleti nyelvek fontosságát nem tagadja senki s magam is helyeslem azon nézetet, miszerint Magyarországban igen fontos az, hogy a hazai ifjak közül többen a keleti nyelvekben magukat kiképezhessék. Azon­ban azt tartom, hogy ezen feladatnak azál­tal felelünk meg leginkább, ha az egyetem reformjánál erre kellő tekintettel leszünk.­­ Oly értelemben véve, mint a t. képviselő úr indítványozza, hogy külön akadémiát állíta­­­sunk fel azon czélból, hogy abban mint a­­ bécsiben diplomaták képeztessenek , azt­­ hiszem, ez nem volna czélszerű, miután ez különös speciális czél, mely inkább a külü­­gyekkel van kapcsolatban. E szerint azt tartom, hogy az indítványra nézve legczél-­­ szerűbb határozat az lenne, hogy azon kér­dés, mennyiben fordíttassék figyelem s minő arányban hozassák be a keleti nyelvek mi­­velése az egyetemnél, akkorra hagyatnék mikor az egyetem általános szervezése iránti kérdés fog a t. ház elé kerülni. Ezen tárgy tehát inkább a tanügyi bizottság ha­tásköréhez tartozik, czélszerűnek tartanám, ha az oda utasíttatnék. Tisza, Kálmán: Én, ha azt indítvá­nyozná a képviselő úr, hogy most egysze­rűen decretáljuk, bárminő keleti akadémia felállítását, azt mondanám, hogy ily hirte­len ezt tenni nem lehet azt indítványozni, de a képviselő úr nem is akar egyebet, mint hogy a közoktatási miniszter foglalkoz­ván e tárgygyal, tegyen az iránt javaslatot. Miután a tárgy fontosságát az igen­t, mi­niszter úr is beismeri, miután nem az köve­­teltetik,hogy most határozzunk el ilyen vagy olyan akadémia felállítását, hanem csak az, hogy a cultusminiszter e tárgygyal foglal­kozván, tegyen az iránt javaslatot, én leg­alább részemről semmit nem látok azzal praeoccupálva, ha az elfogadtatik, csak egy pár szót szeretnék kihagyatni belőle főleg azért, mert úgy vagyok értesülve, hogy nem jó volna a bécsi akadémiát min­tául venni, tehát e pár szót „a bécsi mintá­jára“ kihagyatni kérem. Fauler Tivadar közoktatási miniszter nem kívánja,hogy a határozati javaslat szö­vege szerint fogalmaztassék és csak any­­nyit fogadjon el a ház, hogy a miniszter e tárgy iránt tájékozhassa magát. Eber­ Nándor a miniszter szavait pár­tolja, hasonlókép Szilány Áron is. — A többség ez értelemben nyilatkozik. Következik : Egyházi czélokra 31.000 írt. Irányi Dániel: A ház ! Nem azért szó­lalok fel, mintha az itt kért tételt megta­gadni akarnám, vagy mintha a pénzügyi bizottság véleményének elfogadását ellenez­ném. Valameddig az egyház az államtól elkülönítve nincsen, valameddig a rom. ka­­tholikus egyház oly aránytalanul van java­­dalmazva, mint valóban van, én a többi egyházak felsegélyezésére kért összegeket mindig készséggel elfogadom, hanem azért szólalok fel, hogy ezen tárgygyal összefüg­gésben egy, úgy az egyházi, mint a polgári társaságot érdeklő ügyre felhívjam a tisztelt miniszter úr figyelmét. Ezen ügy ugyanaz, melyre már egy másik képviselő­társam Horn Ede­t, barátom nem a vallás és köz­oktatási miniszter urat, hanem a földműve­lési, ipar és kereskedelmi miniszter urat hívta fel; értem az ünnepek kevesbítésének ügyét. Miután senki és maga a miniszter ur sem ta­gadhatja azt, hogy minálunk különösen bi­zonyos egyházaknak szerfelett sok ünneppeik vannak és miután nem tagadhatja azt, hogy ezen bajnak orvoslása szükséges, arra va­n i i •• ------l i—. v-Ktar urat mél­tóztassék magát az egyházi hatóságokká, érintkezésbe tenni az iránt, hogy az finné­pek hétköznapról vasárnapra tétessenek át Reményben­, hogy valamint más orszá­gokban, úgy nálunk is, e mód czélra fog vezetni, ha azonban csalódnám e reményem­ben , akkor lesz helye annak, hogy a tör­vényhozás a maga hatalmával intézkedjék annyira , mennyire e hatalom terjed t. i. hogy törvényeseknek csupán bizonyos ünne­peket ismervén el, megszüntesse a­zon ti­lalmat, mely jelenleg még létezik t. i. hogy bizonyos ünnepeken a külső munka nem en­gedtetik meg, és eszközöltetik majd a tör­vény által az hogy a közhivatalok azon na­pokon nem fognak szünetelni, a fizetések, melyek e napokra esnek, teljesítendők stb. stb. hanem mondom — miután a czél csak akkor lesz elérve,hogyha e rendelkezésbe az egyházi hatóságok is beleegyeznek, azt óhajtom, hogy a miniszter úr ezt kísérelje meg mindenekelőtt és a törvény intézke­dése azon esetre maradjon fenn, ha ezen kísérlet czélra nem vezetne. Ivánka Imre csak azt kívánja, hogy a törvény otalmazza azokat, kik a munkában netalán gátoltatnak. Fauler T. miniszter : Miután ez nem in­dítvány, hanem csak figyelmeztetés Iványi részéről ennek tárgyalását nem látja napi­renden levőnek, Henszlman Imre csak röviden meg­jegyezi, hogy Ivánka nem volt beszédében tekintettel a hitf­el­ekezetekről szóló törvény 19. §-ára. — A ház ezután megszavazza ezen, vala­mint a következő tételeket. A brassói román gymnasium tételénél Babes Vincze,az új­vidéki szerb gymnasiumnál Babes és Maximovits szólnak a tétel ajánlására s az utóbbi ez ügyben indítványt is tett. — A tételek megszavaztatnak, az indít­vány a pénzügyi bizottsághoz utasíttatik. A budai nótanító képezde 75.000 frtnyi elő­irányzatánál Iványi Dániel a pénzügyi bizottság ja­vaslatával szemben, mely ez összeget a nép­nevelési átalányból fedeztetni kívánja, a miniszteri előterjesztés mellett szól. — Elfogadtatik. A bajai gymnásium szá­mára előirányzott összeg, melyet a p. U. bi­zottság eltörölni indítványozott, Tóth Kálmán felszólalására megszavaz­tatott. A következő tételek vita nélkül fogadtat­tak el a p. u. bizottság előterjesztése sze­rint. A visegrádi romokra előirányzott té­telnél Henszlma­nn Imre fejtegette érdekesen és behatóan e műemlékünk fentartásának fontosságát. Kitűnő alaposságú beszédét la­punk közölni fogja,mihelyt terünk enged. — Ezután Királyi Pál központi előadó nyújtja be a központi bizottság jelentését 1. A kiállítandó újoncz és póttartalék meg­ajánlásáról. 2. A honvéd zászlóaljak szapo­rításáról. 3. A népszámlálás alapján ránk eső újoncz rész megállapításáról. Elnök: Ki fognak nyomatni. Holnap 10 órakor ülés. Horvát országgyűlés. (Távirati tudósítás.) Z­á­g­r­á­b, jan. 15. A horvát országgyűlés Bedekovics bán ál­tal ma ünnepélyesen megnyittatott, a Ruse­vics ezred díszszakasza emelte (?) az ünne­pélyt A bán miután egy országgyűlési kül­döttség az országgyűlésbe meglátta, az or­szág háza előtt számos közönség által és be­­léptekor a gyűlésteremben felkiáltásokkal üdvözöltetett, a karzatok túl voltak tömve. A királyi leiratok olvasása után a befeje­zést egyházi szertartás képezte, melyen az országgyűlés tagjai számosan vettek részt. A királyi egybehívó leirat a bánhoz in­tézve következőleg hangzik: Midőn Önnek indítványát Horvát-Szlavon- Dalmátországok országgyűlésének 1871.jún. 1-ére Zágráb országos fővárosunkba való összehívását illetőleg elfogadjuk, felhatal­mazzuk Önt, hogy a mellékelt s nevezett királyságaink országgyűléséhez intézett le­iratunk felolvasása után, ezen országgyűlést nevünkben megnyito­ttnak jelentse ki. Kihez egyébiránt császári és királyi kegyessé­günkkel és kegyelmünkkel hajlandók ma­­dunk. Kelt Bécsben az 1871 ik évi márczius hó 31-ik napján. A megnyitó leirat a horváth-szlavon or­szággyűléshez következően hangzik : Miután Horvát- Szlavon-és Dalmátorszá­­gok 1868—1870. évre 1871-iki január 8-án mint 3 évi törvényhozási szakának lejárta napján helyet­tesünk által bere­kesztettük, — indíttatva éreztük magunkat az 1870. II. t. sz. értelmében a horvát­­szlavon-dalmát országgyűlést 1871. junius 1-jére Zágráb országos fővárosunkba ösz­­szehivni és ezen országgyűlést ezennel megnyitódnak kijelentjük. — Kikhez egyéb­iránt császári és királyi kegyességünk­kel és kegyelmünkkel hajlandók maradunk. Kelt Bécsben márczius 31-dik napján az 187lik évben. Ferencz József m. p. Peja­­csevich Péter gróf m. p. Bedekovich Kál­mán m. p. MAGYAR ÚJSÁG 1872. JANUÁR 16. MEGYEI ÉLET. — Nyitrajan. 14. Megbocsáthatlan hiba volt a bírák szabad választásának százados jogát eltörölni, e haza polgárait attól azért megfosztani, hogy a miniszter oly kineve­zésekkel lepje meg a közönséget, a milyen­nel Bittó igazságügyminiszter lepett meg bennünket. Igen, azt mondjuk meglepett bennünket, mert nincs megyénkben törvénytudó, a­ki még csak álmodni is merte volna, mikép a kinevezéseknél a törvényes kellékek any­­nyira mellőztessenek, és a miniszter részére egyes kivételes esetekre alkotott 26-dik , oly dimensióban alkalmaztassák, mint al­kalmaztatott. Biztosan állíthatjuk, habár megyei bizottmányunk többsége jobboldali, de a kinevezett egyének nagy részét,szabad választás útján alig merte volna a birói szék­be emelni. Ha kérdeni bátorkodunk, mire való volt azon „spigelfechteret,“ , miszerint a tör­vényszéki elnökök miniszteri biztosoknak neveztettek, és felhivattak, hogy a hivata­lokra oly egyéneket proponáljanak, a­kikért a felelősséget elvállalják ? a midőn biztos tudomásunk van arról, hogy a törvényszéki elnökök propositiója nem respectáltatott­ annyira nem, a­mikép azok által nemcsak nem ajánlott, de több, említésbe sem jött egyének nevezzenek ki. Nem éltünk mi azon hiú reményben, mi­szerint a bírói kinevezéseknél a kinevezen­dő egyéneknek, a jobboldali párthoz tarto­zása döntő ne legyen ; de azt még sem mer­tük az igazságügyérről feltenni: mikép mellőzve a törvényszerű képességet, mel­­lőzve az elnökök előterjesztését, — csupán a képviselők által ajánlott kortes kolompo­­sokat ültessen a bírói székbe. Törvényszékünk, oly elemekből van összeszedve — mikép ily fenállása; hacsak Justitia istenasszonyát gúnynak kitenni nem akarjuk, lehetetlen. Van a törvényszéknél, a ki még a törvé­nyes kor kellékével sem bir; tudtunkkal ily kinevezésre a miniszter a törvényhozástól indemnityt nem nyert,­­— van a ki kegyet­lenség’, hivatalbeli visszaélés végett tiszti vizsgálat alatt állott, hivatalától fölfüggesz­tetett, — levél folytán megdorgáltatok; a lapokból még a külföld is ismeri nevét, — vannak a boldogító Bach-korszak emberei, kik a szabad választási idők óta pihentek, s most nyugalmukból felzavartattak, hogy újra alkalmaztassanak. Ha az előbbeni törvényszék lanyha mű­ködése alatt azt kérdeztük: „mennyi a res­­tantia“ ? . . most bizonyára azt fogjuk kér­dezhetni curiosumként: „mennyi az elintézett tárgy ?“ Térjünk át a járásbíróságokra. Megyénk­ben 11 képviselői választó­kerület van . — Tóth Vilmos miniszter úr ő exczellentiája hatalmas hangjával kivívta a tizenegy já­rásbíróságot is, hogy minden képviselőnek legyen alkalma kortes kolomposait megju­talmazhatni. Nagyérdemű képviselőink e részbeni kö­tel­ességüknek eleget is tettek , mert kezdve Wodiánertől a boldog emlékű Kuba Jan­kóig mindannyian hálásan viselték magu­kat ; mert egynéhány kivételével, — nem tekintve képességet, elnöki propositiót, — elegendőnek tartották a kortes kolompoji qualificatiót, hogy az igazságügyérnek ke­­gyenczeiket ajánlják; a miniszter pedig ezen országgyűlési nagyságok előtt megha­jolva, egynéhány kivételével ki is nevezte őket. De mily hálával lesz a perlekedő közön­ség ezen képviselő urak iránt ?! arról azt hisszük, rövid idő alatt az igazságügyéé meg fog győződni, ha a kimaradhatlat­lan temérdek panaszokat elintézni aka­­randja. Íme, megvan a birói hatalomról hozott törvénynek előre megjósolt következménye, mely szerint az igazság kiszolgáltatása, pártérdek és protektió áldozatává lett. Megyénkben a tisztújítás még meg nem tartatott, a birói kinevezési praccedens a jobboldali pártot felbátorítván, — attól tartunk, — mikép a jövő választások is a birói kinevezéseknek ba consequentiái len­nek, — úgy hogy nem tekintve képességre, csak a pártérdek legyen kielégítve: e sze­rint könnyen meg fog történni, hogy a me­gyei főügyésznek diplomája nem lesz. De minek is, a­milyen a biró, olyan lehet az ügyész is. Egy ügyvéd. — Zala megyében a tisztviselővá­lasztás eredménye a következő: alispán Csutor Imre, főjegyző Svastits Benő, első aljegyző Hanty Károly, második Horváth Bertalan, főügyész Skublits Zsigmond, fő­­orvos dr. Griesz János, főmérnök Presinsky Pál, almérnök Hetényi F., árvaszéki elnök Hertelendy Ferencz, ülnökök Kerkápoly Ba­lázs, Donáti Ferencz, Baumgartner Jen., Krosetz Ján., Csokonai János, árvaszéki számvevő Skublics Imre,közigazgatási szol­gabírák és orvosok : tapolczai szolgabiró Györfy Dániel, orvos dr. Beszedits Ede, Sü­megen szolgabiró Bogyai Antal, orvos dr. Takács J. Keszthelyen szolgabiró Király L., Sz.­Gróton szolgabiró Bordics Ferencz, orvos Surgoth J., Egerszegen szolgabiró Skublics István, orvos dr. Mangin Károly Letenyén szolgabiró Szigeti Lajos, orvos Smidt Rubin, Lendván szolgabiró Nagy Jó­zsef, orvos Feithmann Adolf. Baksán szol­gabiró Vasdinnyey, orvos Pichovszky Jó­zsef, Kanizsán szolgabiró Kovács János, or­vos Tersánszky József. Pacsán szolgabiró Horváth Mór, orvos Sipos Imre, Csáktor­nyán szolgabiró Zakó Henrik, orvos Klein Ignácz, Perlakon szolgabiró Koltay Rókus, orvos Rónay Mór. Barom-orvosok : Gapocza és sümegi jár.: Foki Zsigmond, Keszthely és Szent-Gróth, Torma János, Egerszegh és Letenye jár.: Kovács József, Lendva és Baksa jár. : Brüll Lipót, Kanizsa és Pacsa jár.: Maur Nándor, Csákoványa és Perlak: Fink János. A megválasztottak mind jobb­pártiak. — Jász-Kunságban a tisztviselővá­­lasztás e hó 10-én történt meg; a két párt közt egyezmény jött létre a választás a baloldal előnyére ütött ki; a megválasztott tisztikar két­harmada baloldali, az utolsó harmad jobboldaliakból választatott. A tiszti kar névsora következő. Alkapitány: Balogh Imre, főjegyző: Kerek József, al­jegyzők : Nagy Ferencz, Szivák Imre, Hajdú Lajos, tiszti ügyész Bozóky Antal, pénztár­nok Koller Kálmán, számvevő Pethes Já­nos, alszámvevők : Baky Endre, Mészáros Imre mérnök Horkay Péter, főorvos : Or­­bay Antal, állatorvos: Szappanos József. A járáskapitányok és esküdtek választását a belügyminisztérium a községek rendezéséig elhalasztotta. — Doboka megyében a tisztviselő­­kar választásánál megválasztottak: alispán Sombori Józs., főjegyző Schilling R. aljegyző Rácolity János és­ Marillás Károly, tiszti ügyész Munteanu Ágost, pénztárnok Jancsó Mihály, számvevő Keczeli Ferencz, mérnök Bodor Károly, főorvos Gajzágó László, al­orvosok Gombos Mihály és Veszprémi Elek, állatorvos Wünsche János, erdésznek ideig­lenesen Becski P. Árvaszéki elnök Anca Pé­ter, ülnökök Szabó Imre, Mánó Tivadar, közgyám Incze József, árvaszéki jegyző Butyka Dani, szolgabirák az egregy-hidal­­mási járásban Hatfaludi Mór, a pánczélcsehi járásban Hatfaludi Zsigmond, a dobokai­ban Csíki László, a búzáiban Kászonyi Fe­rencz, a kerlésiben Fehérvári Károly, a n.­­sajóiban Bodó Sándor; levéltárnoknak a főispán kinevezte Csorba Györgyöt, iktató­nak Placsintár Ödönt. A helységek beosztása járásbírósá­gok szerint. (Folytatás.) XLII. XLIV. SZOLNOKI KIR. TÖRVÉNYSZÉK. Törvényszéki kerület kiterjedése 6725­ 19/1oooo mér­tföld. Összes népessége : 141,001 lélek. A beosztott k­­­r. járásbíróságok. Folyó Járásbíróság szék- A járás ki- Né­­szám helye 1 Szolnok 2 Mező-Tur 3 Abád-Szalók 4 hu -Szent-Márton terjedése pes­­mértf.-ben­ség 30 14 10 7780 5217 4768 -*47 54 64,559 30,530 29,670 16,242 1) Szolnoki ki­r­ál­yi járásbíróság. Székhelye: Szolnok, Bessenszög, p. Szászberek, p. Fokoru, p. Szögszentiván, p. Hámorszög, Czibakháza, p. Gyüger, p. Sárszög, p. Zsiger, Nagy- Kürti, Szajol, Szolnok, p. Derzsigát, p. Var­­sány, p. Szanda, p. Palotás, Szent-Iván, Tisza-Földvár, p. Martfű és p. Homok, Ti­­sza-Inoka, p. Csámpa, Tisza-Kürth, p. Göböljárás, Tisza-Nagy Rév, p. Sáp, Tisza Püspöki, Tisza-Ugri, p. Ságli, Tisza-Vár­­kony, Tisza-Vezseny, p. Bökönye, Török- Szent-Miklós, p. Kengyel, p. Szakállas, p Szent-Tamás, p. Tenyő, p. Bálla. 2) M­e­z­ő - T­u­r­i királyi j­á­r­á­s­b­i­ró­s­ág. Székhelye: Mező Túr, Dévaványa, p. Gabonás, p. Eczeg, p. Körsziget, Mező-Tur, p. Póc és p. Tur­­pásztó. 3) Abádszalóki királyi járásbí­róság. Székhelye: Abád-Szalók, Fegyvernek , Kenderes, p. Kákát, p. Bánhalma, Keőtelek, Sü­ly, Tisza-Abád, Ti­sza Beő, Tisza-Bura, p. Taskony, Tisza- Derzs, p. Tomaj, Tisza-Roff, p. Gyenda, p. Akolbát, Tisza-Szalók, p. Gyócs, p. Katy­­márd, Tisza-Szent-Imre, p. Szentgyörgy. 4) Kun-Szent-Mártoni kir. járás­úi­r­ó­s­á­g. Székhelye: Kun-Szent-Márton. Kun-Szent-Márton, Mesterszállás puszta. Hevesmegyéből, Csépa, Gyalu és István­­háza pusztákkal, Tisza-Srs, Szelevény. XLV. JÁSZBERÉNYI KIR. TÖRVÉNYSZÉK. Törvényszéki ker. kiterjedése: 2020/8/ionov mértföld. Összes népessége: 75,113 lélek. A beosztott kir. járásbíróságok. Folyó Járásbíróság szék- A járás kit- Né­­szám helye terjedése pes­mértf.-ben­ség 1 Jászberény 126297 46,974 2 Jász-Apáti 75739 28,139 1­ Jászberényi kir. járásbíróság. Székhelye: Jászberény. Jászberény, Mihálytelek, Jákóhalma, Felső-Szent-György, Fényszaru, Árokszál­lás, Szent András puszta, Dósa, Pest me­gyéből: Jánoshida. Heves megyéből: Mo­nostor (Kerekudvar pusztával). 2) J­á­s ’i- A ] «. 1­­ ki­r. j­árásbirósá­g Székhelye: Jász-Apáti. Alsó-Szent-György, Jász-Apáti, Jászki­sér-Jászladány. Heves megyéből: Alattyán (Mizse pusztával) Puszta-Kürt. XLVI. KARDSZÁGI KIR. TÖRVÉNYSZÉK. Törvényszéki kerület kiterjedése: 28­7889/toooo mértföld, összes népessége: 74,694 lélek. A b­eoszto­tt kir. járásbíróságok. Folyó Járásbíróság szék- A járás ki- Né­­szám. helye, terjedése pes­mértf.-ben.­ség. 1. Kardszag 101301 22,055 2. Kis-Ujszállás 93673 29,2­24 3. Püspök-Ladány 92915 23,415 1) Kardszagi kir. j­ár­ásbiróság. Székhelye: Kardszag, Kardszag, Madaras. Heves és K.-Szol­­nokmegyéből: Gacsa puszta, Hegyesbor puszta, Kilenczes puszta. 2) Kis-Ujszállási királyi járás­bíróság. Székhelye: Kis-Ujszállás, Kis-Ujszállás, Kunhegyes, Kun-Szent- Márton, Csorba p., Turkeve. 3) Püspök-Ladányi királyi já­rásbíróság. Székhelye: Püspök-Ladány, Földes, Nádudvar, Püspök-Ladány, Laáp Tetétlen. XLVII. TORNAI KIR. TÖRVÉNYSZÉK. Törvényszéki ker. kiterjedése: 219015/100oo mértföld. Összes népessége: 52,368 lélek. A beosztott kir. járásbíróságok. Folyó Járásbiróság szék- A járás ki- Ná­szám helye terjedése pes­mértf.-ben­ség 1 Torna 105810 23,176 2 Szepsi Hs 225 29,192 1) Tornai kir. járásbiróság. Székhelye: Torna, Almás, Ajj, Barakony, Barka, Becskehá­­za Borzova, Dereuk, Derne, Dobódél,Éger­szög, Falutska, (Bodóka pusztával,) Görgő (Paklan, Péterháza pusztákkal,) Hárskút, Hidvég-Ardó, Horváti, Jabloncza, Jó­vafő, Kápolna , Komjáti , Körtvélyes, (Evetes pusztával), Kovács Vágás, Lenke, Lucska, Méhész, Nádaska, Perkupa, Szín Petri, Rákó, Szádellő, Szent András, (Kovácsi pusztával), Szilacs, Szilicze, (Feketefüz, Kisfalud és Korotnok-Ardócska pusztákkal) Szin (Szelecze pusztával), Szögliget, Szöl­­lős-Ardó, Teresztenye (Domolaháza pusz­tával) Torna (Gyűr és Miglincz pusztákkal) Torna Újfalu, Torna-Vendégi, Udvarnok, Varbócz­(Lászi pusztával), Zsarnó. 2) Szepsi kir. járásbiróság. Székhelye: Szepsi, Apáti, Bátor (Gagy,) Bodoló-Kis, Bodo­­ló-Nagy, Buzita (Keczer Lyuba, Kálnas, Csebe pusztákkal), Bü­ttös, Csenyéte, Csécs Debröd, Gagy-Alsó, Gagy-Felső, Hint, Kány, Keresztéte, Komárócz, Láncz-Alsó, Láncz-Felső, Litka, Makrancz­ Csekaj pusz­tával,­ Meczenzéf-Alsó, Meczenzéf Felső, Míndezentij­ás­zó, Pamlény, Pány, Peder, Perecse , Pereny , (Gombos pusztával), Puszta-Radvány* Reste, Rudnok, Somodi, Szászfa, Szemere, Szepsi, Szeszta, Jánok, Jászó, Pizendorf, Krasznik-Vajda Vendégi. Szepesmegyéből: Szász. XL­VIII. KASSAI KIR. TÖRVÉNYSZÉK. Törvényszéki ker. kiterjedése­­ 40 / 10000 Összes népessége: 137,957 lélek. A beosztott kir. járásbíróságok. Járásbiróság A járás ki- Népesség székhelye terjedése mértföldek­­ben Kassa Zsadány Szántó Szikszó 1) Ka­ss­a­i kir. Székhelye: Kassa, Aranyidka, Réka, Opáka, Koksó-Baksa, Bask­a, Bárcza, Bátyok, Béla, Benyék Ber­­nátfalva, Beszter, Bocsárd, Bőd, Kápol­­na-Bölzse, Sziget - Bölzse, Sándor - Bülzse, Kassa sZ. kir, város, Bukocz, Buzafalva, Buzinka, Csákány, Csany, Csontosfalva, Enyiczke, Gedse, Gönyü, Györgyi, Gyürke, Kassa-Hámor, Haraszti, Hatkócz Heilem Hilyó, Kis-Ida,Nagy-Iva, (Zsobrak-K­erencz Dobogó pusztákkal), Kelecseny, pusztával , Alsó-Kemencze , Felső Ke­­mencze, Kenyehecz , Királynép , Mig­­lécz, Koksó-Mindszent, Miszlóka, Ná­daska, Hidas-Németi, Tornyos-Németi, Alsó- Olcsvár, Felső-Olcsvár, Polyi, Lőrinczke, Rank, Rás, Rozgony-Lacza (Lajosháza pusz­tával), Semse, Szakaly, Széplak-Apáti, Széplak-Hossuszér, Széplak-Rövidszer, Szil­vás-Apáti, Szina, Alsó-Tőkés, Felső Tőkés, Kassa-Ujfalu, Jászó-Ujfalu, Zdoba, Zsebes, Zsir, Vajkócz, Pető Szinye. Sáros megyéből: Tihany-Kavecsány, Szent-István. 2) Z­s­a­d­á­n­y­i kir. járásbiróság. Székhelye: Zsadány, Biste, Bologd, Bogdány, Kis-Bozsva, N.­­Bozsva, Alsó Csaj, Felső Csaj, Filkeháza, Füzér, Garbócz, Hollóháza, Alsó-Hutka, F.­­Hutka, Kassa, Kajata, Kis Kázmér, Alsó­kéked, Felső-Kéked, Komlós, Lengyelfalu, Mátyásháza, Mikóháza, Alsó-Miglye, Felső- Mislye, Nádasd, Nyíri, Ósva, Pálháza, Pá­­nyok, Pusztafalu, Radvány, Sompataki Kis- és Nagy-Hutával, Rákos, Alsó-Redmecz, Kis-Bányácska, Felső Redmecz, Regete, Ruszka, Regete pusztával, Szkáros, Kis- Szaláncz, Nagy-Szaláncz, (József és Mihály pusztával), Ujszállás, Újváros, Újvár, Za­­dány, Zsujta, Kovácsvágás, Prédahegy és a Vágási Huta, Vily, Zemplénmegyéből: Vitány. 3) Szántói kir. járásbiróság. Székhelye­ Szántó, Alpár, Árka, Szent-István-Baksa, Baskó, Hernád-Büd, Alsó-Czécze , Felső-Czécze, Csekeháza, Felső-Dobsza, Fony, GibArt, Felső Golop, Göncz, Hécze, Kis- és Nagy- Kér, Aranyos Tuzsa pusztákkal, Hernád- Kércs, Nagy Kinyizs, Kisfalu, Korlát, Mo­gyoróska, Pere, Prépost, Regécz, Göncz- Ruszka, Becsali pusztával, Sima, Abaúj- Szántó, Bodókő-Ujfalu, Bodókő Váralja, Vilmány, Viszoly, Telki-Bánya, Zemplén megyéből: Alsó-Golop. Folyó­szám 1 2 3 4 ’ui .11626 4,6 járásbiróság: 56,984 23,751 27,052 30,170

Next