Magyar Ujság, 1872. május (6. évfolyam, 99-122. szám)
1872-05-15 / 110. szám
saját czéh házuk megvédésére, miután a jobboldaliak által alakitandó „balközepesek“ megfelejtkezve a tulajdonjog szentségéről, a gubás czék házába erőszakkal akartak volna betörni. Innen kiszorítván és miután a varga czéh háza is előttök bezáratott, kénytelenek voltak a gubás szín alatti sörcsarnokban tanácskozni. Alig lehettek 40-en. A 48-as kör tagjai, mindnyájan független polgárok, mintegy 800-an voltak jelen; mindenekelőtt megtartották ünnepélyüket néhai gróf Teleky László mint a szabadság marthra halálának évforduló napján. Azután nagy lelkesedés között felolvastatott Irányi Dániel mint az országos 48-as bizottság elnökének levele, a melyben a 48-as kör tagjait ily pártokkal és fondorlatokkal szemben való ejárásra utasitja. Az adott utasítás szűnni nem akaró éljenzések között nagy lelkesedéssel fogadtatván, e tárgyban Irányi Dánielnek köszönő felirat megküldése elhatároztatott. A szózat elénekelése után a nép a legnagyobb rendben szétoszlatott. Éljenek a szatmári 48-as hű derék polgárok. M. * A román nemzeti értekezlet f. hó 10-én tartatott meg Aradon Desseanu elnöklete alatt mintegy 300 román jelenlétében. Ez értekezletet szűkebb körű értekezlet előzte meg s ezen állapíttattak meg a tágabb által elfogadott határozatok, melyeknek az 1867-ki XII. t. czikk és Erdélyre vonatkozó részeit Hodossip, Román, Stanescu, Bogdán és mások hevesen megtámadták, Babes emberei által azonban leszavaztattak, mire az ülést oda hagyták. Az értekezleten elfogadott határozatok a következők : 1. Az országban minden hason irányú nemzetiséggel való solidaritás. 2. A nemzetiségi kérdés megoldása az ország politikai területének határai közt. 3. Anélkül, hogy az erdélyi románok nagy értekezletének elébe vágna, tartja magát a nemzeti klubb által 1868-ban kifejtett határozati javaslatához. Ha azonban az erdélyi románok aktivitásra határoznák el magukat, kötelesek legyenek mind nemzeti képviselőket választani. 4. Miután az 1867-ik XII-ikczikk akadályozza a magyarokat abban, hogy a nemzetiségeknek a jogegyenlőséget megadják , e törvényczikk minden lehető törvényes eszközökkel ostromlandó. 5. A választási jog kiszélesbitése, különösen Erdélyre nézve is. 6. Közoktatási intézmények. 7. Nemzetgazdászat. 8. A román nemzeti párt pártolni fogja a horvát nemzeti párt törekvéseit, a mennyiben ez nem akar elszakadni sz. István koronájától. 9. A virilis szavazatok ellen fog harczolni — a democratia és szabadelvüség mellett. * A nagyszebeni román értekezlet pedig következő határozatokat hozott: 1. A gyűlés a politikai térem aktivitás s igy a képviselők megválasztása mellett nyilatkozik. E nyilatkozat végrehajtása tekintetéből bizottságot alakít. 2. További politikai magatartását s a románok kívánalmat egy létesítendő közegre bízza. * Székesfehérvár, május 12. Városunkban ma tartotta a baloldal értekezletét. Az ismert Kaiser orvos oly élénken festette minden hazafinak hazája iránt tartozó kötelességét, hogy beszédét valódi mesterműnek lehet mondani. Kinek kinek tudtára adta, hogy mit követeljen a választó követjelöltjétől. Minden sértés nélkül fejtette ki, hogy Sz.Fehérvár volt követjének bizalmát többé nem ajándékozhatja, miután a múlt választáskor kiadott programmjától eltért. A tapintatos beszéd, a nyájas előadás a választók által többszörös éljenzéssel szakittatott meg. S habár az eredmény mégis a lett, hogy Schwarz Gyulát mint követjelöltjét éljenezték meg a fehérváriak, Kaiser nem lankadt s mint baloldali választmányi elnök haladt azon az úton, melyet soha el nem tévesztett s mely a vidéki bodajki választó kerület küldöttei által fényes elismeréssel jutalmaztatott. A derék kerület küldöttségileg követjelöltnek fölkérte. Kaiser azonban nem fogadta el a megtisztelő bizalmat, hanem helyette Thury Mihályt ajánlja a baloldal jelöltjének. g. fet nézze meg, mert mi nem látjuk benne se azt a kitűnő műveltséget, se azt a különös szorgalmat, sőt inkább. Tovább fejtegetvén Horváth képviselő a birtokhoz kötött választási jog igazságát állítja, hogy minden 300 frtos vagy 2 szobát tartalmazó ház tulajdonosa, valamint minden egy segéddel dolgozó iparos képes évenként 100 forint tiszta jövedelmet kimutatni, különben koldulni kénytelen. Szerintem az tekinthető jövedelemnek, ami az évi bevételből, fedezve az évi kiadásokat, év végével megmarad, és ha bölcs kormányunk és Horváth képviselő így fogja föl, akkor nem tudom, honnan bírja megfejteni, miért megy tönkre évenként annyi család, amit szomorúan tapasztalunk, hiszen ő szerintük annak, aki a pénz magvát már megfogta, a meggazdagodás bizonyos, ha pedig az összes évi keresményt tekintik jövedelemnek, akkor valóban nem láthatja azt át senki, — de ők maguk sem — hogy miért van birtokhoz kötve a választási jog, mert hogy jelenleg 100 frt egy év alatt a legszegényebb család ellátására is kevés, azt az egész ország összes szegény osztályú népével bizonyíthatom, és ezek szerint kimondhatjuk, hogy a választási jog birtokhoz kötésében, nem sok igazságot és annál kevesebb megfontolását látjuk a kormány és jobboldali képviselőségnek. A legtöbb adófizetők választási jogát illetőleg még egyet akarok megemlíteni, azt t. i. hogy vannak gazdag vagyonos emberek, kiknek soha nem volt gyermekek, vannak vagyontalan, nagyon szegény családapák, kik az országnak 2—3—4 katona fiút is adtak, vagy lesznek kik adnak. Már most kérdem, ha az előre nem látott jövő vért és vagyont fog követelni, melyik hozand a fent emlitett két család közül nagyobb áldozatot a hazának, a virilis-e fiú nélkül, vagy a szegény apa fiaival ? Azt hiszem, hogy minden józanon gondolkodó ember meg bírja erre hozni az ítéletet, de arra, hogy miért illeti a virilist inkább a szavazási jog, mint a szegény, katona fiúkkal környezett családapát, nem tudok feleletet adni, valamint arra sem, mi űzhette a mirságos püspökből ki azon becsteljes nyilatkozatot, hogy a csenevész „bocskoros“ népet nem illeti a választási jog. Mily élvezetes püspök szájából ily kifejezést hallani! — Azt mondja a főpap úr, hogy 40 év óta buvárolja a történelmet és hihetőleg vallásunk titkait is — nem-e minden lelkészünk tele torokkal hirdeti, és nem-e minden vallásos könyvünk azt bizonyítja, hogy a koldusba jól keresi, és oly részese lehet az örök boldogságnak, mint egy király ? Itt a püspök úr szavai szerint pedig szegény embernek, mert szegény, emberi dologba befolynia sem szabad, habár több becsületérzés van is benne, mint egy püspökben. Ő válaszfalat kíván vonni gazdag és szegény közzé, holott annak ledöntése volna az ő hivatása. Azt hiszem, hogy sem a magas kormány , sem jobboldali képviselőink (mint olyanok, kikre szellemi és anyagi haladásunk nagy munkája bízatott, nem örömest dicsekszenek azzal a külföld előtt, hogy ma már a magyar nép alosztálya, az ő sáfárkodásuk folytán bocskorosnak nevezhető, s ezt tudva örültünk volna, ha Horváth képviselő úr ahelyett, hogy az országgyűlésről nekünk ezt a gyönyörű czimet lehozta, czimestől s a nyakán hordott arany lánczczal együtt megmaradt volna Pesten, gyönyörűséges czim és hivatalosztó társai között. Egy „bocskoros.“ Horváth Mihály képviselői számadása. Szeged, május 10. 1872. Minthogy a legközelebbi országgyűlés folyamát és mikénti működését figyelemmel kísérni sem időm sem alkalmam nem volt, csupán csak volt országgyűlési követeink, mint Kállay Ödön és Horváth Mihály urak követi számadást tevő jelentéseikből vettem egy kis felvilágosítást, s az utóbbi szavait átgondolva, nem mulaszthatom el, hogy gúnyos kifejezéseire egy kis megjegyzést ne tegyek. Először azért, mert igen jól tudom, hogy nézetemet az alsó osztályból igen sokan osztják; másodszor pedig azért, hogy mind a kormány, mind a törvényhozói testületek belássák, miszerint maga a nép is tudja és fájlalja a kormány azon eljárását, melylyel a képviselőválasztási jogot vagyonhoz kötötte. Hiába követett el minden lehetségest az ellenzék a fentírt eljárás helytelenségének bebizonyítására, nem talált viszhangramiből az látszik, hogy a kormány és a jobboldal keveset törődik azzal: váljon kielégítő -e a népre nézve az ő sáfárkodásuk? Hiszen ők a hatalmasok, a népnek pedig katonát adni, fizetni és nyögve tűrni jelenlegi feladata. Amint az ellenzéki képviselők javaslották, czélirányos és szabadelvű lett volna, t. i. hogy minden 20 éves törvényes erkölcsű férfi választóképes. Mert szeretném tudni, hogy ki merne kezeskedni arról ? vájjon nem esik-e a birtokhoz kötött választási jog oly egyénekre, kiknek vagyonuk orgazdaság vagy épen rablás által gyüjtetett ? habár ők a vagyonbirtokláshoz öröklés útján jutottak is, és olyanokra, akiknek még azért van meg a kellő mértékű Vagyon, mert nem volt elég idejük annak eltékozlására. Horváth képviselő úrnak különösen ízlik a virilis szavazatjog, mert szerinte a vagyonosság műveltségre és szorgalomra mutat, de hogy példával győzzem meg — az őt éltető városi képviselőnket Mássa Józse Alexandria (Egyptom), 1872-ik Tavaszutcán. Néhány nap óta szokatlan és különféle események színhelyévé vált különben is folyvást élénk városunk. Első helyen egy a helybeli Kedive kormánya ellen nem épen fényes oldalát leleplező per — mely a helybeli franczia vezérügynökség törvénytermében három napon át tárgyaltatván foglalkoztatta és tarta feszültségben az itteni összes köröket. Fokozta az érdekeltséget az a körülmény, hogy pusztán e tárgyalásra mint védő Párisból ide érkezett a híres szónok Mr. Lachaud. Ez ősz jogtudor állt a sorompóba Marquis de Batrano ügyért a helybeli kormány ellen. A törvénykezési terembe csupán a franczia v. ügynöktől nyert engedély jegygyel lehetett bejutni. Magától értetődik, hogy a különben sem valami nagy terem a zsúfolásig megtelt, sőt az ajtó előtti udvar nagy tere is el volt lepve a közönségtől, hogy a kíméletet nem ismerő élesszólású ősz jogászt hallhassák. A per tárgya következő: Marquis de Batrano franczia polgár szerződést kötött a helybeli khedive kormánynyal, több egymásután következő évekre, kénkő (solfo) bánya kiaknázására azon föltétellel, hogy a kiaknázott anyagot vámmentesen, tetszése szerinti időben és helyre szállíttathatja Európába — eladás végett. A szerződés megkötése után a helybeli kormány igen káros föltételeket fedezvén fel részére — (L. temesvári erdő eladás!) — a könnyelműen megkötött szerződést minden áron szerette volna megsemmisíteni — mihez a szerződő de Batrano annyival inkább ragaszkodott — minthogy részére nagyon is előnyös volt. Vannak államférfiak, (Osztrák-Magyarhonban is !) kik semmitől sem riadnak viszsza — habár nem a tisztasság mintája legyen is az. —A minisztérium a legaljasabb cselt vette alkalmazásba — és két megvesztegetett hivatalnokot küldött Párisba, hol de Batrano állandóan lakik — azon utasítással, — hogy minden áron birtokukba kerítsék a szerződésre vonatkozó okmányokat, s ha máskép nem, hát valaki által idegenítsék el! — jó jutalom mellett és az összeget rendelkezésekre adták, oly mértékben , mint csak kivántatott. Sikerült is egy a de Batrano bizalmas emberét százezer frank jutalom mellett megnyerni, aki nemcsakkötelezte magát rá, de el is idegeníté az összes irományokat. De Batrano azonban csakhamar észrevette azok hiányát és a gyanú egyenest a bizonyos tettesre esvén s minthogy az okmányok mintegy 30 millió franknyi összeget képviselnek, rögtön a legszigoruabban nyomoztatta törvény utján, s a gyanúst elfogatta ! Az elfogott azonnal be is ismeré elkövetett bűnét és azt adván okul, hogy százezer frankot nem minduntalan lehet keresni. MAGYAR ÚJSÁG 1872. MÁJUS*15. főleg, midőn ő azzal de Batranonak még kárt sem okozott, minthogy bevallja tettét, és megnevezi a kormány részéről megbízott hivatalnokot is, aki meg is volt idézve, de nem jelent meg. Az elfogott francziának a kormány újabban kétszázezer frankot ígért, hogy tagadjon mindent, de ő azt is bevallá, és így kapott egy havi fogságot és 1 frank büntetés fizetésre ítéltetvén, a további károk megtérítése végett a párisi törvényre lett de Batrano utasítva , amit meg is fog nyerni a helybeli kormány ellen. A tárgyaláson jelen voltak az összes európai vezérügynökök megbízottjai és az összes ügyvédi kar. Ugyanazon tárgy után nyomban egy hallatlan vakmerő rablógyilkosság hozott bennünket izgatottságba. A legnépesebb forgalom színhelyén és a rendőrség főállomásának szemben, hol folyvást 25—30 fegyveres ember van — az első emeleten fényes nappal d. e. 11 és fél órakor gyilkoltak meg tulajdon lakásán egy magányzó 72 éves öreg olasz polgárt. Csakhamar azonban fölfedezték, és elzárták a tetteseket. A nő cselédje egy koros máltai nő, Isi több évig szolgált a meggyilkoltnál, két fiával hajta végre a borzasztó tettet. Szegény öreget darabokra vagdalták , és az asszonyt, azaz anyjukat, hogy gyanút ne ébreszszenek, megkötözték és a száját is bekötözték, de azonnal kiderült minden, miután 40,000 frank készpénz találtatott a rablóknál és a feltört szekrényben 35 ezer font sterling állampapírban , amit ott hagytak. Másnap a csendőrkapitányt akarták leszúrni, de szerencsére a seb nem veszélyes. Ismét utánna egy oláh egyént, mintegy 1/ 9 órakor este és a legjártasabb közhelyen, az oláh ifjú azonnal szörnyet halt. Végre még megemlítem, a múlt hó 30-án utazott innen báró Schreiner volt osztrákmagyar vezérügynök. Azért említem fel pedig, hogy vajha a kormány élén levő külügyér jobban szívén viselné (persze szív és diplomata, az nem talál) az állam és összes népe érdekét, hogy ne csak az egyéneket cserélgetnék, hanem az elvet is. Például az eddigi képviseletnek a szó szoros értelmében semmi czélja más nincs, mint a neve, de épen semmi hatásköre az ügynöknek és előnye az államnak a legkisebb sincs. Mivel a kormány oly roszul fizeti az itteni vezér és átalában ügynökeit, hogy azok bármelyike független s önálló állást nem foglalhatnak el azon a helyen, amelyre oly csekély fizetéssel küldetnek, legalább itt Egyiptomban nem, ha csak mellékjövedelme nincsen. Ennek az a következménye, hogy a helybeli kormánytól a segélyt elfogadják, miáltal saját képviselői függetlenségüket lerontották és aki ezt százszorosan megfizeti, az a külföldi kereskedő és az, aki csak érintkezésbe jön a helybeli kormány vagy állam polgáraival. Azért igen kívánatos volna, hogy ama óriási összegek czéltalan elpazarlása helyett, mit a hátráló közös hadseregre hasztalan kiadnak, az állam polgárainak érdekeit minden tekintetben kellőleg képviseltetni külföldön. Nevezetesen : a kereskedelmet szabadítanák meg valahára rongyos pólyáiból! s szüntetnék meg a gyilkoló és minden jobb érzést undorral eltöltő kiváltságos intézményeiket! Szabadítsák fel az ipart és kereskedelmet s ne engedjenek oly szabad tért a szédelgésnek. Fordítsák a nép véres verejtékével keservesen keresett, és a saját valamint családjának szájától elvont s adóba fizetett feneketlen hordósokban összesített összegeket oly befektetésekbe és beruházásokba, hol az államnak s igy polgárainak, ha vékonyan is, de visszaszivárogjon. De hát az osztrák-magyar államban hagyományos, és az összes műveit osztály által ismert dolog, hogy képviselői — többnyire — az illető udvartól lettek kitartva, ha valami nagy saját vagyonnal nem bírt, ami vajmi ritka eset. A legutóbbi hajóval tért vissza a hazába helybeli, köztiszteletben és szeretetben levő kereskedő honfitársunk Fleischer Lajos volt honvéd-tüzér tűzmester, ki 49-ben menekült ki s azóta nem látta szülőföldjét, bár mennyire vágyott viszont látni; családján s igen kedves gyermekein kívül számos barátai és tisztelőitől kisérve, velük együtt én is szívemből jó utat és boldog viszontlátást kívánok a tetőtől talpig derék magyar embernek. Óváry Pető: Esküdtszéki tárgyalás. •— Kisajátítási ügyben. — Pest, máj. 14. Elnök: Bogisich Lajos. Jegyző: Fejér Elek. Felperes : A közlekedési minisztérium megbízottja Pordán Imre. Alperes Hornschall Alajos, képviselője Szelke József ügyvéd. Esküdtek: Wabrosch József,Emich Gusztáv, Merlóczy Mátyás, Bartha Ferencz, Rabélyi István, Herzel Antal, Beliczay Imre, Schopper Jenő, Ács Lajos, Búzás Károly, és Szalay István. Póttagok : Röck István, Horváth Károly. A mai esküdtszéki eljárás tárgyát képezi a Könyök utczában 1235. (20) számú Homschall Alajos tulajdonát képező ingatlan kisajátítási ügye. — Az ingatlan a közmunkák tanácsa által 12,123 frtra becsültetett, míg a tulajdonos 27,000 forintnyi becsárt méltányosnak és illetőnek tart. Az alperes ügyvéde 1500 írtban mutatja ki a ház évi jövedelmét, és az adóévekből kitűnik, hogy 400 forintot adót fizet háza után. Kéri a ház becsárát 27.000 forintban megállapítani. Felperesi ügyvéd előadásában kiemeli, hogy az ingatlan 69 négyszögölet tesz és korántsem oly szilárd és erős az épület, mint a minőnek azt alperes ecsetelte. Ami illeti a ház jövedelmét, az csak azért oly nagy, mivel a házban oly üzlet van jelenleg, mit tisztességes házban nem szoktak megtűrni ; a ház jövedelme még egy év előtt 965 frt volt. Különben tulajdonosa reklamálás alkalmával a telket 10,000, az épületet 12,000 frtra becsülte és ezen ár mellett késznek nyilatkozott a szerződés megkötésére. Kéri a becsárt 12,123 forintban megállapítani. Alperes megjegyzi, hogy a tulajdonos egy év előtt hajlandó volt ugyanez árban megnyugodni, de azóta az ingatlanok ára igen felszökkent. Az esküdtek szemlét kérvén, az elnök a szemlét elrendeli, s ez időre az ülést felfüggeszti. A szemléről visszaérkezett esküdtek a becsárt 10 szavazattal 2 ellenében 20 ezer írtban állapították meg. — Bírósági végrehajtók a temesvári járásbíróság mellé Tóth Imre; a lippai járásbiróság mellé Halász Dániel; a margittai kir. járásbíróság mellé Nagy Lajos ; a topánfalvi járásbíróság mellé Decsán György; a tordai törvényszék mellé: Baranyai Pál; a halmi járásbíróság mellé: Tegze László neveztetett ki, Iglódi Kálmán gödöllői végrehajtó pedig a váczi járásbírósághoz s Várady Gedeon csábi végrehajtó a szentpéteri járásbírósághoz helyeztetett át hasonló minőségben. Az igazságügyminiszter ápril 29-éről 13,243. sz. a következő rendeletet bocsátott ki a törvényszékekhez és járásbíróságokhoz : A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. ministerium folyó évi ápril hs 13-án 4376/489-ik szám alatt kelt rendeletében utasította a kir. postahivatalokat, hogy a biróságok részéről feladott értékküldeményeknél a postarendszabályok által előirt vevény kiállításán felül, az 1869. évi április 29-én kibocsátott bírói ügyviteli szabályok 108. és 109. §-nak megfelelően a bírósági postakönyv 4-ik rovatát is aláírásukkal ellássák. Miről oly felhívással értesittetnek a biróságok, hogy miután a postai rendszabályok szerint a postaintézet szavatolása előforduló esetekben csakis a feladási vevény alapján vehető igénybe, ezen feladási vevények megerősítéséről kellőleg gondoskodjanak. Az árvízterület ügyében. Közmunka- és közlekedési miniszterem jelen előterjesztését, a kormány eddigi eljárását illetőleg, helyeslőleg tudomásul veszem, s továbbára oda utasítom, hogy az általa jelentésében jelzett módon a társulati munkálatok megkezdésére szükséges összegek mielőbbi folyóvá tételéről gondoskodjék, a Temesnek hajókázható folyóvá tételére szükséges intézkedéseket eszközölje és a belvizek lecsapolására vonatkozólag mielőbb törvényjavaslatot terjesszen fel. Kelt Budán, 1872 évi május hó 11-én. Ferencz József, s k. A közmunka- és közlekedési miniszter előterjesztése ő Felségéhez: Legkegyelmesebb úr! Már harmadik éve annak, hogy a magyar korona területén , legkivált annak termékeny alföldjén a vízáradások újabban és újabban több százezer holdakra menő , művelés alá vett területeket hosszú évek során nem tapasztalt mérvben elöntenek, s nemcsak az évi terméseket semmisitik meg, de azon földeknek végleges haszonvehetlenné tételével fenyegetnek. Különösebben anjtva vannak az idő szerint Báca , Torontál-, Temesmegyék, továbbá Arad-, Csanád-, Csongrád- és Békésmegye némely vidékei, de elszórtan az ország többi vidékein is találkozunk e sajnos helyzettel, így a többek közt a felső-szabolcsi tiszaszabályozási társulat ármentesített területének nevezetes része öntetett el a Nyírségről bebocsátott hó- és esővizek által. Oka ennek egyfelől a légcsapadék menynyiségének eddigelé nem tapasztalt mérvbeni emelkedése: nálunk ugyanis a rendes csapadék 14—16 hüvelyk szokott lenni, az utóbbi évben pedig 40-ről egész 43 hüvelykre emelkedett. Ennek folytán nemcsak, hogy a hegyekben összegyűlt vizeket természetes medrük nem volt képes befogadni, de az összefutott hó- és esővizeket az átázott föld nem bírta felszívni, — másfelől pedig azon körülmény, hogy a jelen nedves esztendőket megelőzött több évek során tartó szárazság alatt a közbejött birtokrendezések folytán oly területek is művelés alá vetettek, melyek ezelőtt mintegy természetszerű vízmedenczékül szolgáltak és senki által egyénileg nem használt közös tulajdont képezvén, művelés alatt nem állottak, és végtére, hogy a kormány minden őrködése és serkentése daczára a fennemlített száraz évek során át a létező vagy megkezdett vízmentesítési művek elhanyagoltattak, vagy tovább folytatva nem lettek. Ezen helyzettel szemben Felségednek magyar kormánya belátta annak szükségét, hogy a teendő intézkedések foganatosítását továbbra egyedül a magánszorgalomra ne bízza, hanem a maga részéről is erélyesen közbelépjen. Amidőn tehát szerencsémn leend röviden összeállítva Felségednek a jelen helyzet képét előtüntetni, egyúttal Felséged kormányának eddigi intézkedéseiről is leendek bátor legalázatosabb jelentésemet az alábbiakban megtenni. Bácsmegyében az 1870. és 1871. években az ártérhez nem tartozott, rendes művelés alatt álló földekből is mintegy 200,000 katastrális hold jutott víz alá. A helyzet domborzati viszonyánál fogva fokozott csapadék okozta vizek által elárasztott terület négy csoportra osztatott fel, melyből összeírás szerint az 1-ső csoportozatot 31 község területe képezi, és belvize a kellő előmunkálatok megtétele után a baracskai Dunába levezethető; a 2-ik csoportozatot 27 külön birtok és község árterülete képezi, és vizei a Mortonya- és Alsó-Dunába fogják levezetési útjukat találni; a 3-ik csoportozat 20 községet foglal magában, melynek vizei ma már tényleg lebocsáttattak ugyan a Ferencz-csatornában; de miután a levezetésnek ezúttal — tekintve a sürgősséget — minden rendszer nélkül alkalmazott módja igen nagy károkat okoz a csatorna partjaiban, szükséges jövőre egy rendszeres tervnek kidolgozása és megállapítása; végre a 4-ik csoport azon 23 község árterületét öleli át, melynek vize, amennyiben a sztapár-újvidéki csatorna által be nem fogadtatnék, a Jegricska-barán keresztül, Zsablyánál a Tiszába fog vezettetni, miután domborzati viszonyánál fogva lejtőké oda irányul. — A három első csoportozat viztőli mentesítése legnagyobb részt a megye által közerővel már megkezdetett, az érdekeltekre hárulván annak teljes bevégzése. Mi a negyedik, vagyis : a Jegricska-baracsoportozatot illeti, gróf Szapáry István kormánybiztosnak sikerült a folyó évi április 21-én Újvidéken tartott közgyűlés alkalmával, az 1871. évi XXXIX. törvényczikk alapján, egy vizszabályozási társulatot alakítani a határőrvidéki és újvidéki érdekeltekből, mely alkalommal a Jegricska-barának nyílt csatornává átalakítása elhatároztatott , egyúttal sikerült a bácsmegyei érdekeltségnek a Ferencz-csatorna aluli részét is csatlakozásra bírni. Ugyanakkor, a szükséglet mérveihez képest egy kölcsönnek felvétele elhatároztatott. A költségek viselésére az érdekeltek magukat jogérvényileg kötelezték, egyúttal folyamodván, hogy addig is, míg ezen kölcsönt megköthetnék, az állampénztár számukra úgy a részletes tervek elkészítése, mint a munkák tettleges megkezdése czéljából előleget adjon. Ezen társulat átfejlesztése, különösen a lejtmérési műveletek már folyamatban vannak. Az előleges költségvetés szerint az itt teljesítendő munkálatok mintegy 90.000 frtot fognak igénybe venni. Torontál vármegyében kedvezőtlenebbek a viszonyok, mert nem csak a lapályos helyek, hanem a magasabban fekvő hátas földek is víz alatt állanak, minek oka abban áll, hogy mindaz, mi az ottani vizek levezetése czéljából eddig terveztetett, a vizeknek a Tiszába való lecsapolása elvén alapult; holott a fejtéki viszonyok, épen a nagyon nedves években, mikor tehát a belvizek legtöbb kárt okoznak, a Tisza vízszínének magasságánál fogva a teljes lebocsátást lehetetlenné teszik. Ennek folytán a kormány elrendelvén a szükséges lejtméréseket, egy tervet dolgoztatott ki, melynél fogva az itt található 5 vízszerkezetnek azon vizei, melyek a Tiszába lebocsátást nem nyerhetnek, egy a Temes mentén ásandó csatorna által a Dunába lesznek levezetendők. Ezen tervezetet gróf Szapáry István kormánybiztos az ápril 11-én Nagy- Kikindán tartott érdekeltségi közgyűlésben előterjesztvén, az elfogadtatott, és a társulati igazgatóság megbizatott, hogy a munka keresztülvitelére szükséges és körülbelül 1.700.000 forintra tehető kölcsön megkötését eszközölje, elhatároztatván, hogy addig is, míg a kölcsön folyóvá tétethetnék, keressék fel a kormány, miszerint a részletes tervek kidolgozása, s a munkák tettleges megkezdése czéljából a kölcsönből majdan eszközlendő visszafizetés mellett előleget nyújtson. Ezen társulat árterülete eddig mintegy 400.000 holdat tett, de hozzávévén a most víz alá került magaslatokat, melyeknek birtokosai szintén hozzájárulásukat nyilváníták, most már mintegy 500,000 holdra tehető. Torontál megye keleti részének vízszerkezete szoros kapcsolatban áll és együttesen kezeltetik Temes megyének vízszerkezetével és a következő rendszerekre oszlik , úgymint : a Temes, a Béga, a Berzava, a Beregszó, és a poganis-rolga-moravitza-alibunári mocsár s a versecz paulisi vizek szerkezetei, melyek minden összefüggés nélkül több különálló társulatok által kezeltettek. Ezen egyoldalú kezelés várt sikert nem eredményezhetett,miért is a kormány a bajt gyökeresen orvoslandó — gróf Szapáry István kormánybiatoot a vidéki- oly rzrogbizással küldötte ki, hogy az egész vidékre nézve egy nagy társulat megalakulását eszközölje, és annak számára az egyoldalúlag készült tervezetek helyett, az összes vízszerkezetre nézve egy, a viszonyos lejtméretek adataira alapított részletes tervet dolgoztasson ki. A társulat 1871 év már havában csakugyan meg is alakult; a kormánybiztos mellé a tervek kidolgozására szükséges szakközegek kirendeltettek, és e czélra egyes részletekben eddig már 25.000 forint ki is utalványoztatott. A tervek ilyetén kidolgozását a kormány annyival inkább az állam érdekében lévőnek tartotta, mert azon körülménynél fogva, hogy az összes vízszerkezet magasabban fekszik, mint az általa hasított több százezer holdakra menő terület, okszerű tervek mellett a szabályozott vizek a vidék nagy részén öntözésre is felhasználhatók lesznek. E tervek végkefejeztetésükhöz közelednek, és azok alapján már a folyó évi június hó közepén a végleges szabályozási terv meg lesz állapítható, melyet — tekintve annak nagy horderejét — a kormány egy é szakban európai nevet szerzett szaktekintély által szándékozik felülvizsgáltatni, és pedig annyival inkább, mert a vidék érdekeltjei közt aziránt eltérők a vélemények, vájjon az összes elősorolt vízszerkezetek vizei az átmetszések által szabályozott Temesbe öszpontosítva vezettessenek-e a Dunába ? vagy pedig megosztva, a Temesben csak a felső vizszerkezet vizei hagyatván, a Berzava-Boiga stb. folyókból összegyűlt vizek egy külön e végből ásandó csatornán a Karasba s azon keresztül vezettessenek le a Dunába ? Vannak azonban ezen tervezeteknek már eddig teljesen elkészült oly részletei, melyek kivitele iránt, függetlenül az előbbi kérdéstől, műszaki kételyben nem forog, és amelyeknek gyors keresztülvitele több százezer holdat biztosítana jövőben a vizár ellen. Ezek azonnali létesítését tűzte ki a kormány első feladatául. Ezen munkálatok, természetek szerint, két részre oszlanak, u. m. vagy olyanok, melyek a hajózást mozdítják elő, ennélfogva egy hajózható folyónak jó karbantartását czélozván, a törvény értelmében az állampénztár terhére esnek és így a kormány által teljesítendők ; vagy olyanok, melyek kizárólag csak ártérmentesítés szempontjából készülvén, csakis az érdekeltek által saját költségükön eszközlendők. Az első sorozatba tartozik a kis topoloveczi árapasztó csatorna rendezése és annak felső torkolatánál a Bégában két erős vízszorító sarkantyú építése. Ezen építkezések folytán a Béga-csatorna által be nem fogadható víztöbblet levezettetvén, míg egyfelől a Bégán minden időjárás mellett egyforma hajózási viszonyok állnak elő, addig másfelől Temesvár városa és a Bégával szomszédos földek az elöntéstől lesznek biztosítva. A tervek elkészültével a kormány a munkákat, melyek a költségvetés szerint 90.000 forintot fognak igénybe venni, azonnal megkezdette, és azok négy hét alatt előreláthatólag be is lesznek fejezve. A második sorozatba tartoznak: 1. A Felső-Beregszónok töltések emelése és átvágások által leendő szabályozása, az Alsó-Beregszó és Ó-Béga folyók medrének tisztítása, hogy így a víz szabadabb lefolyást nyerjen. E munka keresztülvitelére mintegy 150.000 forint igényeltetik. 2. A Temes folyó kiöntéseinek meggátlására a jobb parti töltés vonalnak helyreállítása egészen a saági vasút töltéséig. Ezen műveletre kívántatik 210,000 frt. 3. A Temes balparti töltéseinek folytatása Csepra vidékén. Erre szükséges mintegy 96,000 forint kiadás. 4-er. A Berzava folyó védtöltéseinek javítása Krassó megye szélétől Denta felé, a Moravicza töltéseinek pedig Perkoszovától Batináig. E munkákra szükséges 100 ezer frt. Ezenkívül a versecz-paulisi, nemkülönben a Terézia-csatorna parttöltéseinek helyreállítása igénybe veend 100,000 frtot. És végre 5-öt. Hogy az ily töltések közé szorított vizek alul szabadabb és gyorsabb lefolyást nyerjenek: a határőrvidéken a Dunától fel Botosig a Temes vizén előforduló azon nagyobb kanyaroknak átmetszése, melyek által annak folyása az illető helyeken legalább ötszörte rövidittetnék. Mely munka 100,000 frtot veend igénybe. A kormány felszólította a fent említett társulatot, hogy az itt elősorolt munkákra szükséges öszszegeket szerezze be, mit ha kölcsön útján kívánna tenni, közbenjárását ajánlotta, sőt ez utóbbi esetre a kölcsönből való megtérítés fejében számára az állampénztárból kellő biztosíték mellett előleget is helyezett kilátásba. E felszólítás folytán f. hó 14. közgyűlést fog a társulat tartani, s alapos a remény, hogy akkor meg fogja tenni mindazon intézkedéseket, melyek a munkálat azonnali megindítására szükségesek. Mi annyival is inkább tehető, mert ezen vízszerkezetben az állam nagy kiterjedésű birtoka által van érdekelve, s igy a mint egyszer gondoskodva lesz a társulat által az összes költségek beszerzése iránt, az állam a reá eső aránylagos részt haladék nélkül folyóvá teheti. Hasonló vízkárok sújtják az utolsó években a Maros mentét a jobb parton, hol az elfajult száraz ér medrén összegyűlt belvizek Arad-, Csanád-, Békés- és Csongrád megyékben több ezer hold termékeny földet árasztanak el s nem egyszer megtámadják az alföld népesebb városait, u. m. Orosházát, Vásárhelyt, Makót. A kormány által eszközöltetett lejtmérések mutatják, hogy e bajon csakis a száraz érnek rendes levezető csatornává alakítása segíthet, mely által míg egyfelől gyökeres orvoslás eszközöltetik, addig másfelől az alföld egyik legnevezetesebb kereskedő városa, Arad, tetemesen emelkedni fog. Az e munkálat által előidézendő előnyt Arad város belátván, azonkívül, hogy területén a szükséges földet ingyen felajánlotta, a munkálatok keresztülviteléhez 40.000 írttal ígérkezik járulni. A kormány tehát tekintetbe vevén azon kedvező körülményt, hogy egyfelől e csatorna oly magas háton lesz vezethető, melyről a Tiszába ömlésénél a legmagasabb tiszai vízállás mellett is több láb esése lesz, és így a zsilipet is nélkülözhetővé teszi, másfelől pedig az egész vidékre nézve mint öntözési csatorna értékesíttethetik, és igy a kincstárnak a csatorna mentén levő földbirtolait to értéküljben totomopou novo lendi, addig is, mig a többi érdeklettek bevonásával az egyletet véglegesen megalakítaná, mely irányban a szükséges lépéseket már megtette, elrendelte, hogy e csatornának részletes tervei mihamarább kidolgoztassanak és ártér fejlesztessék, hogy aztán kinek-kinek hozzájárulási kötelezettsége megállapítható legyen. Ezek — rövid vázlatban előadva — azon intézkedések, melyeket Felséged magyar kormánya eddig tett; a mondottakon túl a törvények értelmében csakis annyira mehet, hogy amennyiben az elősorolt munkálatok mentén kincstári birtokok is vannak érdekelve, a munkálatok rögtöni megindítása czéljából az ártérfejlesztési kulcs szerint reá eső összeget első helyen a társulat rendelkezésére bocsátandja. Van még egy fontos körülmény, melyre Felséged legmagasabb figyelmét felhívni kötelességemnek tartom; ez az, hogy eddig gyűjtött adataink folytán a Temes folyó azon esetre, ha a felemlített temesmegyei összes vizek bele fognak levezettetni s igy viz mennyisége tetemesen szaporíttatni, a Dunába ömlésétől egész Botosig hajókázható folyóvá lesz átalakítható, mely esetben aztán állami kezelés alá lesz veendő. E tekintetben nézetem az, hogy miután ezáltal egy, közlekedési eszközökben különben is szegény és a kőutak építésére szükséges anyagot teljesen nélkülöző vidék 7—8 mértföld hosszú kereskedelmi utat fogna nyerni, ennek kivitele úgy ezen vidéknek, mint az államnak érdekében áll, annyival inkább, mivel ezen kedvezmény a Felséged legmagasabb parancsa folytán már polgárosítandó s az anyaországhoz visszacsatolandó végvidéket érné, melyben erkölcsi kötelességünk az anyagi fejlődést és előmenetelt kettős szorgalommal előmozdítani. Ez okoknál fogva, Felséged jóváhagyásával, a szükséges költségek az 1873. évi költségvetésben fognak előirányoztatni, és a törvényhozás elé terjesztetni. Ha a törvényhozás ezen indokolt javaslatot elfogadja, ez esetben minden e végből teendő költségek, tehát az építendő átmetszések költségei is az állampénztárból teljesítendők, az ártérmentesítési czélokból szükséges töltés-emelési munkálat költsége ellenben az érdekeltek által leend viselendő. Az elősoroltaknál gyökeresebb intézkedéseket ez idő szerint a kormány nem tehetett, miután a törvényhozás nem adta kezébe mindazon eszközöket, melyek az ország több részein felmerülő vízveszélyek gyökeres orvoslására szükségesek. Foglalkozott ugyan újabb időben törvényhozásunk e fontos kérdéssel, megalkotván az 1871. XXXIX. és XL. törvényczikkeket; de nézetem szerint a törvényhozás intézkedésében egy hézag van, amennyiben arról van ugyan gondoskodva, hogy mi történjék, mi módon és ki által viselendők a költségek arra nézve, hogy folyók ki ne önthessenek, és az e czélból tett munkálatok fentartassanak, de nincs gondoskodva arról, hogy mi történjék a nedves esztendőkben mindig előforduló és a sok esőzések és hóvizek által okozott úgynevezett belvizek lecsapolására s a számtalan méltó panasz okainak elhárítására, mert legtöbb esetben az egyes vidékek az ily vizek leeresztésével, vagy azoknak határukról való kizárásával közérdekeltségen alapuló tervezetek hiányában szomszédjaikat károsítják