Magyar Ujság, 1872. május (6. évfolyam, 99-122. szám)
1872-05-16 / 111. szám
lázatos bini eszközéül akarják felhasználni könnyelműsségét. Elrémült s egy fiatalkori barátjához ment, kinek a történteket elmondta. Barátja azt tanácsolá neki, hogy az egész dolgot adja tudtára azoknak, kiket e promemoriak legközelebbről illetnek, hogy még idején megelőzhessék következményeit. Úgy is tett. Becsületesen és bűnbánólag vallomást tett több pártatan tanú jelenlétében s igy jutott a nemzeti párt a promemoriák birtokába. Sokkal becsületesebb utón szerezte meg tehát mint Vakanovich és a magyar kormány közegei. Meg kell jegyeznünk, hogy e fölfedezés idejében már a negyedik promemoria is készen s Vakanovics felé útban lévén többé nem volt feltartóztatható. A szintén már kész ötödik promemoriát ellenben szerzője már nem szolgáltatta kézbe. E promemoriák szerzője saját szerkesztésű írásban kijelenté, „hogy az emlékiratokban felhozott tényeket egyszerűen X. ur felszólítására, ki azokat Vakanovichnak átadni igére, költötte, abban a bizonyos hiszemben, hogy nem lesz olyan együgyü és könnyelmű kormány, mely ily alap nélküli dolgokat elhigyjen. X., Vakanovich egyik bizalmas embere, s mint ilyen általánosan ismeretes, a szerző által tett e fölfedezést írásban tanuk előtt megerősítette, mivel nem akarta, hogy e költött emlékiratok által akár a hazára, akár egyesekre kár háromoljék. Az emlékiratokban felhozott tények megrendelt koholása e szerint törvényszerűleg hitesen be van bizonyítva. E szerint tehát a promemoriákban foglalt tények, amelyeket a kormány közlönyei mint valókat állítottak és kürtöttek, megrendelt koholmány. S ez jellemzi Vakanovich igazságszeretetét, aki a promemoriák közzététele után maga is bevallotta bizalmas embereinek, hogy az azokban foglalt tények igazságát egy perczig sem hitte, „miután összeesküvésekről nem szokás jegyzőkönyvet fölvenni (amit ő 1845-ből tudhat) s mert ezt csak az összeesküvés valamely tagjától lehetne leírni, aki a gyűlés folyamát leírta volna s ez nem hiteles.“ Tehát még hitelt érdemlőnek sem tartotta Vakanovich ez emlékiratokat s mégis mint valót terjesztette fel a nemzeti párt ellen, ezzel pénzt és szabad kezet nyervén a kormánytól a választási mozgalmakhoz s mégis el volt határozva közvetlen a választások előtt a nemzeti párt húsz legjobb férfiát e denunciatió alapján elfogni, enynyi családot szerencsétlenné, sőt talán végkép tönkre is tenni; maga sem hitte, hogy hitelt érdemelnek s még sem rettent vissza ezen, s az 1845-iki bűntény analógiájától, midőn a Márk terén elontott vér 1848-ban patakokban követelte a két testvérnép részéről a véráldozatot. És denunciatiójának valótlanságát, ismerve, tudva, hogy e hazugságokat pénzért szerezte, mégsem szégyenli közlönyei által kürtöltetni,hogy e promemoriákat a nemzeti párt ráfogta. Bizonyára ez ama titkos, de biztos eszköz, melyet Vakanovich Rauch báróval együtt kisütöttek s melyre az utóbbi utalt, midőn híveit a jövő országgyűlési többség elnyerésével biztatta. S miután Lónyay gróf s Rauch báró még most is intime levelezésben állnak, sőt titkos kulcsuk van távirdai sürgönyökre, a nemzeti pártnak nem lehet rész néven venni, ha mindezen eszközöket a Lónyay-féle „coute que coute“-ból származtatja, melyektől Lónyay is remélli, hogy e töredéket a közelebbi választásoknál győzelemre fogja juttatni. A nemzeti párt bizalomteljesen hiszi, hogy ez eszközök is a nép józan öntudata folytán hajótörést fognak szenvedni, bizonyosabb, mint bármikor az előtt, hogy minden becsületes elem undorral fog elfordulni azon cliquetől, mely csak bűntény által remé győzelemre juthatni, hogy a győzelmet újabb bűntényekre használhassa. De ki is lehetne még az ily bandától biztonságban? E reflexiókat hallatja a clique s egy második ocsmány tettben keres menedéket, a választások meghamisításában. Az erre vonatkozó előmunkálatokkal többnyire oly egyének bízattak meg, kik, mint e töredék hivei, minden szégyen s becsület érzéstől menten, semmi erőszakoskodástól sem rettennek vissza, mely alkalmas arra, e töredék érdekeit előmozdítani s e tekintetben különösen azon kormányzósági közegek tűnnek ki, kik csalás s ehhez hasonló bűntények miatt bünfenyitő vizsgálat alatt állva, gyalázatos existentiájuk szabálátlanságuk biztosítékát a Rauch báró által teremtett s még mostis létező közviszonyok fentartásában találják. A jogosult választók közül százan s szádonn*tniH«mAK »7. szerves kerületek- ben a választási lajstromból, helyükbe aczélnak megfelelőnek látszó számú nem jogosultak hatnak be, a ki nem küszöbölhető választók vizsgálatokkal, elfogatásokkal s minden kigondolható eszközökkel az útból eltéretnek ; borbélyozások rendeztetnek, pénzt osztanak az emberek közt s ígérgetnek; ezen kívül a politikai prostitutióba sülyedt e töredék szolgálatkész zágrábi,bécsi és pesti sajtója által világgá kürtöltetik, hogy a horvát nemzeti párt a választásoknál roppant nagy mennyiségű pénzzel dolgozik, melyet számára a külföldről küldenek, s veszélyezteti az ország békéjét s az állam hatalmát erélyes beavatkozásra készíti. S miután mindez még sem elég, e töredék a katonai hatalomra hivatkozik, mely minden nehézség nélkül rendelkezésére bocsáttatik, — hisz egy párt megsemmisítéséről van szó, mely tanúja a közzétett promemoriáknak s a „miniszterelnöknél lévő súlyos tényeknek s minden kétségen felül álló bizonyítékoknak“, felségárulási terveket követ s Európát harczra hívja föl. Vagy nincs tán törvényszék, mely hivatva érezné magát a nemzeti párt felségárulással vádolt férfiai ellen a bünfenyitó vizsgálatot megkezdeni, mielőtt e vádak, táviratok s tudósítások alakjában a kormánylapok ,által kivonatosan közzététetnek ? Két év előtt lapomban, a „Zatocsnik“-ban bebizonyítom, hogy miként sikerült? Rauch brő excelljának Vukanovics s Dulkovics teremtményeinek segítségével Zágráb megye szegény népétől a limitó só eladásával évenként 4.400 frtot kizsarolni s a kincstárt a tarif só eladásánál évenként 5100 írttal megcsalni. Én ő excellját a legalávalóbb csalóval tettem párhuzamba s ez által becsületsértési pörre kényszeritem, melyet a törvényszék mindegyik fokozatán elvesztett. Különösen bebizonyítom ő excellentiájának a vizsgálat folyama alatt, hogy ő excell. czélja elérése végett még az infamiától sem rettent vissza, részint az általa alkalmazott, részint a hivatalaikban meghagyott politikai hivatalnokokat a magyar pénzügyminisztériumnál denuntiálni, hogy a sócsempészetet előmozdítják, hogy e végett a só eladására nézve az általa ajánlt modalitás, a kincstár s a lakosság érdekeinek megfelelőnek látszik. S a pénzügyminisztérium Randi bárót hagyta gazdálkodni. A közzétett promemoriákban foglalt denunciátoknak nem az volt a czéljuk, az államot a horvát nemzeti párt felségárulási üzelmeitől megóvni; erre Raudis Vakanovics oly kevéssé gondol, mint amily keveset hisz a horvát nép becsületességükben ; s példa nélküli impertinentia a „Reform“ pesti kormánylaptól, mely szólva a denuntiátiókról, mindenféle badarságot tálal föl olvasóinak, rendőrség és államügyész után kiált s végre azon fájdalomkiáltásban tört ki, hogy sajnos, hiábavaló fáradság lenne a horvát felségárulókat a horvát törvényszékeknél perbe fogatni. De uraim a horvát bírák a monarchiában az egyedüliek, kik daczára az 1867-ki vívmányoknak az ország teljhatalmú kormányzójának netáni önkénye ellenében nincsenek törvény által megvédve. Ezt figyelembe véve, a promemoriákat Pesten, Bécsben s Prágában tettem közzé, hol nincs horvát biróság s habár ama bíróságok beavatkozása a promemoriák alapján hatáskörükön kívül is esik, úgy talán mégis indíttatva érzendik magukat Rauch báró ő excellentiája s czinkostársa Vakanovics s társai, kik az oly denuntiatiók fölhasználásával önző czélokat hajhászva, sem saját hazájukban a nyugalmat, sem a testvér magyar néppel a jó egyetértést nem engedik megvalósítani, az illetékes bíróságnál, hol e nyilatkozat meg fog jelenni, kísérletet tenni, vájjon igazságtalanságot követtem-eel irányukban, midőn őket ezennel mint alávaló denunciansokat a pelengérre állítom. Voncsina Iván, kor híven tartozott a Deákpárthoz, s igy ő ezen hű város nevében, annak nevének jogtalan bitorlása ellen ünnepélyesen tiltakozik.*) Én egyszerű polgár lévén,nem élhetek oly ékes és fellengző stílussal mint polgármester urunk, de egyszerű és tiszteletteljes szavakban talán képes leszek bebizonyítani, hogy tiltakozó polgármester úrnak csak egy részben van igaza. Igaza van, hogy városunk közönsége t. i. a városi törvényhatóság mit sem tudott a fent említett kérvényről, mivel az nem volt írva Kis-Szeben városa törvényhatóságának, hanem a városunkban valósággal létező számos balpártiak nevében. Nincsen igaza, hogy Kis-Szeben mindenkor híven tartozott a jobbpárthoz, mivel ime balpártiak találkoznak jelenleg is és voltak három év előtt is városunkban, midőn Staiminger ur volt Kis-Szeben városi biró, most pedig m. k. járásbiró Bártfán mint követjelölt lépet fel. Mivel ő akkor a balpárt hívének adta ki magát, a kis-szebeni balpártiak reá szavaztak, a falusi választók pedig Semsey és Szinyey urakra. Hódossy Imre urat 200 falusi ember, tehát az összes összeírt választók egy tized része választotta meg országgyűlési képviselőjének ; a kis-szebeni polgárok a választásban részt nem vettek, mivel halpárti jelölt nem lépett fel, így tehát nem Kis-Szeben, hanem a faluk választottak Deákpárti embert. És elfelejtette-e már polgármester úr, hogy a városi képviselők gyűlése elhatározta, miszerint a jobboldalnak vagy az uralkodó Deákpártnak bizalmat nem szavaz, ámbár polgármester úr maga szólta fel a közgyűlést ezen bizalom nyilvánítására? Ezen tény nem annak jele, hogy a városi képviselők testületében is a halpártiak száma túlnyomó ? Hogy Hodossy Imre urat a volt városi képviselők erélyes magaviseletéért díszpolgári joggal felruházták és későbben hálás elismerést szavaztak neki, nem bizonyít semmit, mivel az összehívott népgyűlés április 28-án, s midőn Hodossy úr számot adandó erélyes magaviseletéről körében megjelent, napfénynél világosabban megmutatta, hogy működésével nincs megelégedve, kiáltván : Élje a balpárt! Tisztelet becsület elöljáróinknak, de mégis bátor vagyok polgármester urat felkérni, hogy többé a város nevében mint polgármester a városi képviselők testületének beleegyezése nélkül efféle tiltakozásokat és bármely politikai párthoz táplált rokonszenvét a sajtó útján ne nyilvánítsa, hanem tegye azt mint magánszemély, mint egyszerű Ribossi József és akkor meggyőződését tisztelni fogja mindenki. Végül nem hagyhatom megemlítés nélkül, hogy nagy sajnálattal olvastam tisztelt polgármester urunk által a balpárt ellen előhozott vádakat. Ez nem azon út, melyen egy városi elöljárónak lépdelnie kell. Egy hivatalnok kötelessége, hogy a pártok felett álljon. De legyenek kifakadásai akárminek, ő általuk a balpárthoz városunkban napról napra növekedő rokonszenvet nem gyengíti el. Én állíthatom, hogy Kis-Szebenben minden független és mennyire annyira felvilágosodott polgár a balpártot már csak azon egy okból tiszteli, hogy az 1848-ban kivívott szabadságokat nem korlátozni, hanem azok élvezését minden önálló becsületes honpolgárnak törvény által biztosítani akarja. És ez irányban a legközelebbi országgyűlésen működendő törvényhozóinknak egész szivemből kívánom, szerencse fel! Áldás hazánkra! Skvarta István.* Nyitrából, máj. 12-éről Írják. B.ladácsi Antal mint az érsekujvári kerület 48-as jelöltje tegnap kezdte meg körútját a kerületben. Előbb azonban Érsekújvárt látogatta, meg hol az állomásnál mintegy 1000 választó s 260 lovasból álló bandérium fogadta. A városháztéren üdvözölte a kerület részéről Druga József ügyvéd, a központi ellenzéki választmány s küldöttsége nevében pedig Mérei Vincze. Onnan Hetlényihez vonult a jelölt, s vele ment a nyitrai küldöttség. Később a nagyszerű bankéihoz mentünk. — Baldácsi a kerület minden községét meg fogja látogatni, és megválasztatása bizonyos. Nyitramegye egyik jobboldali grófja és feje hatezer forintot adott Eszterházy István gr. megbuktatását czélzó eljárásokra. Szép madár ! Hanem azért az ellenzék ügyei öt kerületben eddig igen jól állanak. — Bár csak írhatnám nem sokára öt ellenzéki megválasztatását. .. * A baloldali országos nagy választmány ma d. e. 10 órakor tartotta meg üléseit a baloldali kör helyiségében. Az ülést Tisza Kálmán nyitotta meg, üdvözölvén a választmány tagjait. Sajnálattal jelenti be, hogy a pártbizottmány elnöke, Ghyczy Kálmán egészsége helyreállításának czéljából Karlsbadba utazott. Ezt azon óhajtással adja tudtul, hogy a gondviselés Ghyczy Kálmán erejét továbbra is megtartsa. E szavakra zajos éljenzés következett». Ezután a végrehajtó bizottság jelentése olvastatott föl. A jelentésből csak annyit látunk szükségesnek kiemelni, hogy az ellenzékre nézve az ország minden részében örvendetes mozgalom észlelhető s ha az eddig követett erélylyel fog továbbra is eljárni — a többség elnyerésére alapos reménye lehet. A választmány a végrehajtó bizottság jelentését helyeslő tudomásul vette és megbízta azt továbbra is hasonló szellemben járni el. Móricz Pál arra kéri a választmányt, hogy azon kerületekben, ahol még nincsenek jelöltek, léptessenek föl ilyeneket. Végzésül kimondatott, ahol csak vannak az ellenzéknek tagjai, ott jelölteket okvetlenül léptessenek föl; a végrehajtó bizottságot erről tudósítsák, s ha erre szükség van , jelöltek iránt is megkeressék. Tisza Kálmán köszönetét fejezvén ki a választmány tagjainak megjelenésükért s a gyűlésből Ghyczy Kálmánhoz üdvözlő távirat küldetett, mire a választmány osztályokra oszott, ahol az egyes kerületek képviselői tették meg előterjesztéseiket. * Szt-Lörincz, máj. 12. 1872. Folyó hó 6-án tartott Baranyamegyében a szt-lőrinczi kerületben levő jobbpárt. *) Annak idejében megadtuk rá a választ Szerk. ugyancsak Szent-Lőrinczen nagygyűlést. Nagygyűlést, mert a járási községek minden bírái és elöljárói be voltak a jegyzők által hivatalból rendelve, meg is jelent mind a ki nem tudta, hogy mi czélból rendeltettek be, és több mint 100 tagból állott a gyűlés , melynek aztán mintegy harmadrésze csakugyan jobbpárti is volt. Először is az elnök által képviselőjelöltül ajánltatott Balaskó János mint reformpárti, azután hét darab felfogadott molnárinas a tömeg közt elosztva kiabálta, hogy éljen. Az elnök Balaskó által készíttetett 13 zászlót elküldte Balaskóért, utasítva a tömeget, hogy kisérje a zászlókat, de bizony csak a zászlók mentek el a béreltek által czipeltetve, a berendelt néptömeg nem vett részt a proeessióban, a szinte elmaradt járásfőbiró mindent elkövetett, hogy utána tuszkolja, de biz az nem fogadott szót s ez egy kissé különösnek tűnvén fel a járásbiró előtt, kérdést intézett az elmaradtakhoz, hogy hát miért nem mennek már a zászlók után ? Erre előállt egy fiatal falusi vasfejü biró*—úgy beszélték, hogy bogdásai — ez felelt a feltett kérdésre, hogy csak azért nem mennek, mert nekik Balaskó János nem kell. Azután fejlődött egy discursus ; a főbíró úr kérdezte, hogy tán valamit vétett ellenök, vagy megbántotta őket Balaskó, hogy úgy haragusznak rá; a bíró ismét felelt: nem haragszunk mi, úgymond, Balaskóra, sőt mint aljárásbírót hivataláért tiszteljük is, de képviselőnek nem fogadjuk el, mert jobbpárti, jobbpárti képviselőt pedig, ki nem a nép és haza, hanem a kormány és bécsi urak érdekeit képviseli, választani nem fogunk.— Győzelem reményében azután a főbíró úr rajzolgatta a jobbpárt elveit, törekvése czélját, hogy az csak a haza, a netezet, a nép jóléte s boldogságára irányozott és mennyi s mily nagyszerű vívmányokkal dicserhetik már eddig is e párt, a balpárt pedig romba dönti a hazát, az forradalmat akar és a királyt elűzni. Az együgyű bíró ezekre is felelt, hogy nem óhajtjuk a jobbpárt elvei s czéljai kivihetését, hogy vívmányai egyikét sem köszönheti meg, sem a haza, sem a nép, mert 48-iki törvények tapodtattak meg, csak azok által, ezredéves alkotmányunk oszlopa romboltatott le, a nemzet és népjogok nyirbáltattak meg, a balpárt pedig nem akar forradalmat, sőt attól meg akarja menteni a hont, a királyt pedig nem csak elűzni nem akarja , de azt óhajtja, hogy az legyen Magyarországnak a bécsi kormánytól független királya úgy,hogy annak nevében a bécsi kormány ne rendelkezzék Magyarország joga és javai felett. Persze a főbíró úrnak e felelet nem jól hangzott és haragjában azt mondja, hogy ha minden ember úgy gondolkoznék, mint a bogdásai bíró, akkor elveszne a nép. Erre is megfelelt a bíró, — mondván, ha valakinek veszni kell, veszszen a nép, csak a haza maradjon. Ekkor neki vág az oszlói nótárius s rettenetesen akarta a bírót kapacitálni és elnémítani azzal,hogy „kend nem magától mondotta ezeket, hanem valami bolond tanácsa után“; a biró azonban nem hagyta magát megzavartatni s ennek is felelt, semmi bolondfő sem adott — úgymond — nekem tanácsot, bolondfő tanácsát el sem fogadom, saját szivem mérjében kelt érzelmeimet mondtam el, de még a vesém is ezeket érzi. A diskussiónak Balaskó megérkezte vetett véget, kit a hét darab siheder és csak néhány más éltetett. Azután Balaskó előadta programmját, mely nem volt más, mint ápril 29-én Helfy által a balpárt gyűlése előtt mondott beszéd másolata, de amelyet azon ígérettel toldott meg, hogy a kik zászlója alá szegődnek, azok maradjanak meg ebédre, és minden ember kap egy porczió paprikást s két iteze bort, ez aztán capacitadio, melyre a fent említett nótárius nagy súlyt remélvén fektethetni. Balaskó után felállt és szerinte nagyszerű beszédet tartott, s előadta,hogy mennyire hibás a mostani kormány eljárása, mennyire sújtja az a nemzetet és népjogokat; olyan képviselőt kell csak választani, ki a kormány ellen küzd, és határozottan annak megbuktatása mellett harcol, ilyen pedig csak egyedül Balaskó János, azért mondjuk rá, hogy éljen. Azonban szavai a némaságban elhangzottak. Egy jelen volt.* Kis-Körös, május 13. Nagy Ignácz kormánypárti követjelölt érdekében már ezelőtt több hónapokkal nagy buzgalommal megindított s szakadatlanul nagyban folytatott etetés-itatás, tobzódás s egyéb mindenféle istentelen eszközök által épített gyönyörű remények a tegnapi szent napon mind-mind meghiúsultak. Ugyanis Kossuth Lajos a legnagyobb magyar, mint követjelöltünk halhatatlan nevével megtisztelt. Zászlóink tegnapi napon fölszenteltetvén s városunkon körülhordoztatván az összes lakosság e szent zászlók körül tömörült és sziklaszilárd 48-as pártot képezvén a 13 helyen vendégelt kortesek (népünk nyelvén korcsosok) most már nagy busán lógatják le fejüket. Bajáról tegnapi kelettel távírják, hogy a keczeli kerület képviselőjelöltje Földváry mindenütt kitűnőleg fogadtatott. A lelkesültség nagy. Ellenjelöltje a kormánypárt részéről Horváth főkáptalani ügyész. * A horvát országgyűlési választásokra csaknem mindenütt f. hó 29-ke tűzetett ki. A zágrábi első vál.kerületben Vukanovich helyett Kostics gymnasialis igazgató a képviső jelölt.* Pápa, május 13. 1872. Mint hirdetve volt, tegnap délután 3 órakor tartatott meg a „Szabadelvű Kör“ helyiségében a baloldali pártértekezlet a képviselőjelöltség ügyében. Már 2 óra után a választóknak a város minden részéről a „Kör“ felé özönlése következtetni hagyá, hogy ez értekezlet nagyon látogatott lesz, és csakugyan még 3 óra előtt a „Kör“ minden zuga megtelt, s a későbben érkezettek annak udvarán foglaltak állást. 3 óra után a kör elnöke Kőrössy Sándor jogtanár és ügyvéd megnyitván az ülést, megkérdezte a jelenlevőktől, várjon azok szerint, miket f. hó 5-én elmondott, (t. i. a jobb- és baloldal álláspontját, azok közti különbséget fejtegette és értelmezte a népnek) szükségesnek és helyesnek tartják-e egy baloldali jelölt felléptetését vagy nem. Egy általános dörgő „Éljen Tarczy Dezső“ volt a felelet. Egy 6 tagú bizottság választatott, hogy Tarczyhoz menjen, sőt a képviselőjelöltség elfogadására kérje föl. A küldöttség nemsokára Tarczyval visszatérvén, a jelölt szűnni nem akaró éljenzéssel fogadtatott. Szóhoz juthatván, megköszönte a bizalmat s kinyilatkoztatá, hogy ámbár nem veheti tudományának, ismeretének s politikábani jártasságának elismeréséül feléje nyilvánuló bizalmat; (közbeszólások, de mindezeknek veheti) mégis hazafiai kötelességének tartja azt elfogadni és programmbeszédje meghallgatására a választókat pünkösd másnapra hivta meg. Zajos éljenzés közt Tarczyt ismét Kőrössy váltotta fel, ki a beiratás felől világosítá fel a népet, különösen pedig szívére kötötte, hogy a kihágásoktól óvakodva, tisztességes eszközökkel, nemes fegyverrel küzdjön az ellennézettek ellen. A választók „éljen Tarczy Dezső“ kiáltásokkal oszlottak szét. Meg kell itt még jegyeznem, miszerint a hallgatóság itt nem mint Zichy Antal fogadtatásánál egy pár léleksáfárból, utczagyerekekből, ellennézetű kiváncsi polgárokból s leginkább tanulókból állott, hanem itt tisztán talán egytől egyig mind, becsületes szavazó polgárok voltak összegyűlve. Ad vocem Zichy Antal! Tudósították az izr. hitközség képiselőit, miszerint Zichy Antal egy általuk kijelölendő helyen az imaházban, iskolában vagy a községházban a zsidó választóknak külön beszédet akarna tartani. De a zsidók elég okosan azt üzenték vissza, miszerint ők is csak olyan polgárok mint a többi, külön beszédet nem kívánnak s sem imaházukat, sem iskolájukat, sem más községi épületet kortes tanyává nem aljasiták. Egy izgatási perünk is lesz. Egy tanuló, ki szintén jelen volt Zichy Antal fogadtatásán, tapasztalván, hogy a városi kapitány mint lökdösi ide és tova saját magas kezeivel, mivel amaz a balpártot éljenezte, felszólalt a kapitány hatalmaskodása ellen, s azért a törvényszéknél mint izgató van bejelentve. Végül még egy adomát. Egy polgár kérdi a másiktól: „Kell-e neked Zichy Tóni?“ „Nem kell nekem most már.“ „Mert most már nem ?“ Azért mert látom, hogy „ nem is deákpárti, hanem tiszta fekete sárga“. Fekete frakk és sárga kesztyű volt ugyanis rajta, midőn beszédét tartá. Kemenesi.* Tiszazug, máj. 12. A Tiszazug 48-as párti képviselő jelöltje Matay Imre T.-Földváron és Nagy-Réven ma tartotta programmbeszédét. A t.-földvári határon számos czibakházi és vezsenyi párthívek csatlakozásával a t.-földvári választók 20 kocsival és lovas bandériummal várták, s megérkezését kitörő lelkesedéssel üdvözölték. E pompásan nagyszerű kísérettel képviselőjelöltünk épen akkor érkezett a közönség szivébe, midőn a nép a templomból épen kijövő félben volt. Képviselőjelöltünk programmbeszédét a városháza udvarán adta elő, tiszta, világos, hazaszeretettől áthatott, szivet győző ékesszólása — számos becsületes polgár szeméből könyzáport idézett elő; mi nagyon természetes, mert képviselőjelöltünk az igaz hazaszeretet bajnoka, beszédében a szomorú valóságot begyőzőleg, az eltiprott igazság feletti mély bánatát szivet rázólag hangoztatta. — Képviselőjelöltünk tiszteletére az Eördögh család díszebédet rendezett, hol az ebéd végezte után a t.földvári, czibakházi és vezsenyi választók újra megjelentek, hogy forrón szeretett képviselőjelöltjökkel a rövid viszontlátásig is kezet szoríthassanak. Képviselő-jelöltünk a délutáni órákban a nagyrévi választókat tisztelte meg látogatásával, itt is nemcsak hogy a legszívélyesebb fogadtatásban részesült,hanem mint a hangulatból, mely zajos örömben nyilatkozott, kivehető volt, a más két ellenjelölt ott hiában számít hívekre. Fent tisztelt képviselőjelöltünk áldozó csütörtöki körútja szintén Czibakházán, T.Kürthön. T.-Ughon, T.Sason és Csépán a szó teljes értelmében diadalmenet volt ; a nép mindenütt kétszeres ünnepet ült, egyiket a Megváltó menybemenetelének emlékezetére, másikat forrón szeretett képviselőjelöltje látására. Így most már bizton mondhatjuk, hogy Szolnok kivételével, hol a földmives osztály nagyobb része szinte pártunkhoz tartozik, az egész Tiszazug, mely ha akarja, 2000 választóval rendelkezhetik, egy pár jobboldali kivételével, mind Makay Imre körül sorakozik. — Éljen a haza! — A Tiszazug választói közül. Egy szemtanú, Marosvásárhely, május 12-én. Ma megtartatott az erdélyi baloldal gyűlése a párt szervezése végett, hogy valahára innen is szabadelvűbb és függetlenebb képviselők küldethessenek. Már tegnap a zártkörű előértekezleten mintegy 250 jelent meg az „Apollo“ teremben, hol is Tisza László mint a 9-es pártbizottmány elnöke a teendőket előadván, mindenekelőtt Sámi László elnöknek, Bethlen János gr., ifj. Ugrón Gábor, Bakcsy Ferencz, Moldován Gergely, Pap Miklós és Balla László jegyzőknek fölkiáltatván, helyeiket elfoglalták. Erre Tisza előadó a határozati javaslatot, mely az uniót tartalmazó részén kívül lényegileg a pesti márcziusfaki nagygyűlés pontozatait foglalja magában, mely többek pártolása után egyértelműleg elfogadtatott, egyedül Horváth Gyula, mint hír szerint reformpárti,kísérle meg az ellen némi értetlen kifogást emelni, mely azonban semmi viszhangra sem talált. A nagygyűlés ma d. e. 11 órakor az Elbaszigeten szabadon tartatott, mivel több mint 3000 ember jelent meg, kiket az ottani színkör be nem fogadhatott. Itten is ugyanaz előértekezleten szerepeltek kiáltatván ki elnöknek és jegyzőknek, az említett határozati javaslat minden vita nélkül egyhangúlag elfogadtatott, és annak értelmében a végrehajtó bizottmány Kolozsvárt székelőleg megalakíttatott. Délben az „Apolló“ teremben 250 terítékű diszlakoma volt, hol számos pohárköszöntések mondattak, melyek közül a legnagyobb hazafi, Kossuth Lajosra emelt köszöntés a legzajosabb tetszést és szűnni nem akaró éljenzést idézvén elő, Lázár Ádám indítványára következőleg táviratoztatott: „Kossuth Lajosnak Turin. Baloldali nagygyűlés lakomáján .Önnek hazánk alkotmányos függetlensége körül kifejtett küzdelméért Üdvpoharak Urittetnek. Sokáig éljen !“ A gyülekezet mindvégig jó hangulatban és lelkesedésben ünnepelte e nap szép diadalát. De a sátán megzavarta némileg ezen gyűlést, mert bizonyos, hir szerént deákpárti hősködők nem tűrhetvén el az ellenzék kiváló tömörlését, jónak láttak mintegy 300 székelyt a felvidékről behozni,kikkel a gyűlést épen derekán meghiúsítani akarván, erőszakos betörést kíséreltek meg; azonban a polgármester által felkért katonasággal szétüzetvén, a csend és rend háborítatlan maradott, mit leginkább a jelenvolt ellenzékiek páratlan higgadtságának köszönhetni. Jelenleg foly a vizsgálat és elvárjuk a részrehajlatlan eljárástól, hogy ezen szégyenfolt törvényszabta után meg fog toroltatni, hogy lássa a világ, miként mesterkedik a kormánypárt, hatalmát terjeszteni, és a belügyminiszter feleljen azon mulasztásáért , hogy a választási visszaélések ellen miért késett javaslatot beterjeszteni. Mint halljuk egy albíró is tevékeny szerepet vitt volna, kit a bíróságok szervezésekor báró Apor Károly mint politikai szükségességet ajánlott volna az igazságügyérnek. Látszik a szeg már kiütötte magát a zsákból. Ami 48-as pártunk állását illeti, e részben a jelen baloldali gyűlésen számosan megjelentek ugyan, de saját programmunktól el nem térve, inkább az ellenzék árnyalatának szoros tömörülését tűzték föladatául, nehogy ellenfeleink malmára hajtván a vizet,ezáltal az egész ellenzék diadalát meghiúsítsák, mely hogy mennyire törekedett ezen irányban működni, mutatják részint a különböző gúnyiratok, részint a tettleges föllépési kísérletek, melyekkel mind oda czéloztak, hogy az ellenzéknél szakadást idézzenek elő, és ezáltal konkolyt hintve többségre juthassanak. Sajátságos viszonyaink közepette részünkről a tér elfoglalása annál szükségesebb volt, mivel csak így menthettük meg saját elveinket, és reméljük, hogy a nem magyar ajkúak is jövőre az ellenzékkel fognak tartani, csakis ezen tömörült egyetértéssel lévén a közszabadság és jogegyenlőség viszonyai elérhetők és biztosíthatók. Városunkban Lázár Ádám és Orbán Balázs mint jelöltek szilárdan állanak. Nyilatkozat. Alól irt ezennel őszintén és határozottan kijelentem, hogy folyó évi május hó 12-én Rátonyi János úrnak pártom általi országgyűlési képviselőjelöltül való felléptetése alkalmával déli háromnegyed 12 órakor saját házam előtt az összegyűlt néphez, valamint ugyanazon napon délután Juhász Sándor házánál tartott beédemben, nekem szándékom nem volt Fazekas Alajos úrnak, Kun Félegyháza város országgyűlési volt képviselőjének s jelenleg kunfélegyházi balközép párti országgyűlési képviselőjelöltnek pártját bármi legcsekélyebb sérelemmel is illetni és tudva azzal nem is illettem; de ha bárki is ennek megtörténtéről beszélne, vagy szavaimat úgy magyarázná: az ellen én, minthogy a nevezett párt és annak tagjai ellen még a legcsekélyebb rágalmat is mondani becstelenségnek tekinteném, határozottan tiltakozom. Kun-Félegyházán 1872. május hó 13. Kocsis J. a Rátonyi párt előbb elnöke s jelenlegi alelnöke. Előttünk Tóth Endre, Mihálovics Elek, Németi Lőrincz, Dunay András. Pest város közgyűlése. — Május 15-én. — Elnök Gyöngyössy Alajos h. főpolgármester. A képviselők oly lassan gyülekeznek, hogy határozatképes számmal csak fél 5 órakor vannak jelen, mikor a gyűlés megnyittatik. Felolvastatott ő felsége a királynak legmagasabb kézirata, melyet az árvizsujtotta alföld megtekintésére tettt körútjából viszszatérve Lónyay miniszterelnökhöz intézett. Éjjennel fogadtatott és örvendetes tudomásul vétetett. Az országos lelenczügyi társulat folyamodott a tanácshoz, hogy egy lelenczház czéljára neki egy 1500 □ ös terjedelmű telket adományozzon. A tanács e czélra az Orczy kert mellett egy telket jelölt ki, melyet most a közgyűlés oly kikötéssel ad a társulatnak, hogy arra csak egy lelenczházat építsen, és mihelyt nem a mondott czélra fordíttatik, kárpótlás nélkül visszaessék a városra. A közgyűlés tavai elhatározta, hogy a kereszt-utczában és a két nyúl-utczában községi iskolák építtessenek. A tanács most a két iskola költségvetéseit mutatja be, melyek észrevétel nélkül jóváhagyatnak. Mikor az erzsébet téri sétánynak vasrostélylyal bekerítése kimondatott, a sétány körül egy 9 láb széles járda rakatása is elrendeltetett, de a közgyűlés által e czélra megszavazott összegen felül 3645 írt költségtöbblet mutatkozik, melyet a közgyűlés most megszavaz. A halott fuvarozás és háziszemétnek a házakból és városból kihordása iránt kötött szerződések f. é. augusztus végével lejárván ez azok megújítása, illetőleg az árverés kiírása czéljából az elvi feltételek megállapítása végett a tanács előterjesztést tesz. A közgyűlés a vállalkozást külön-külön és mindegyiket 3 évre rendeli megköttetni. A szemétfuvarozásra nézve, eltérőleg az eddigi gyakorlattól, a szemétkihordást minden háztulajdonosra, kivéve a majorosok, bérkocsisok és nagyfuvarosokat, kötelezőleg mondja ki. A közgyűlés ezen határozata indokolt felterjesztéssel a belügyminisztérium tudomására fog juttatni. Müller István és érdektársai 16 telket vásárolván, a reásokrótt átiratási dijak leszállításáért folyamodtak. — Megtagadtatik. A statisztikai hivatalnál üresedett két segédi állomásnak betöltését a közgyűlés elrendeli. Az adó fejében betiltott házbérek beszedése körül a háztulajdonosok által űzött visszaélések megszüntetése tárgyában a közgyűlés a törvényhozáshoz és pénzügyminisztériumhoz felterjesztést rendel intéztetni. Az Üllői-úti általános fanöveldében egy kertészlak építését engedélyezi és erre 3000 frtot szavaz meg. A tanodai és intézeti szolgák fizetése a többi szolgákéval egyenlő magasságra 360 írtra, a reál tanodai laboránsé pedig f. é. jan. 1-től kezdve 500 írtra emeltetik. Ülés vége 6 óra után. Választási mozgalmak. A pest-lipótvárosi ellenzék tegnap Friedmann Bernát elnöklete alatt gyűlést tartván elhatározta, hogy Akin Károlyt ki jelenleg Konstantinápolyban van, szólítja fel táviratilag a jelöltség elfogadására.* Kis-Szeben, máj. 12. Jóllehet régi dolgon kezdem, de újabbakkal egybevetve azt hiszem, hogy soraim megérdemlik, hogy a nyilvánosság elé kerüljenek. A „Pesti Naplódnak i. e. 90-ik számában a Deákpárt köréből származott levelek közt olvashatni Ribássy József kisszebeni polgármester úr levelét is, melyben az említett úr kijelenti, hogy azon kérvényről, melyet Helfy Ignácz országgyűlési képviselő úr Kis Szeben városa közönsége nevében nyújtott be a képviselőházban a választási és az 5 évre szóló mandátumról szóló törvényjavaslatok elvetése iránt, a városi közönségnek tudomása nincs, hogy Kis-Szeben minden MAGYAR UJSÁGji 1872. MÁJUS 16.