Magyar Ujság, 1872. május (6. évfolyam, 99-122. szám)

1872-05-16 / 111. szám

lázatos bini eszközéül akarják felhasz­nálni könnyelmű­sségét. Elrémült s egy fiatalkori barátjához ment, ki­nek a történteket elmondta. Barátja azt tanácsolá neki, hogy az egész dolgot adja tudtára azoknak, kiket e promemoriak legközelebbről illetnek, hogy még idején megelőzhessék kö­vetkezményeit. Úgy is tett. Becsü­letesen és bűnbánólag vallomást tett több pártat­an tanú jelenlétében s igy jutott a nemzeti párt a promemoriák birtokába. Sokkal becsületesebb utón szerezte meg tehát mint Vakanovich és a magyar kormány közegei. Meg kell jegyeznünk, hogy e föl­fedezés idejében már a negyedik pro­­memoria is készen s Vakanovics felé útban lévén többé nem volt feltartóz­tatható. A szintén már kész ötödik pro­­memoriát ellenben szerzője már nem szolgáltatta kézbe. E promemoriák szerzője saját szer­kesztésű írásban kijelenté, „hogy az emlékiratokban felhozott tényeket egyszerűen X. ur felszólítására, ki azokat Vakanovichnak átadni igére, költötte, abban a bizonyos hiszemben, hogy nem lesz olyan együgyü és könnyel­mű kormány, mely ily alap nélküli dolgokat elhigyjen. X., Vakanovich egyik bizalmas embere, s mint ilyen általánosan isme­retes, a szerző által tett e fölfedezést írásban tanuk előtt megerősítette, mivel nem akarta, hogy e költött emlékiratok által akár a hazára, akár egyesekre kár háromoljék. Az emlék­iratokban felhozott tények megren­delt koholása e szerint törvénysze­­rűleg hite­­sen be van bizonyítva. E szerint tehát a promemoriák­ban foglalt tény­ek, a­melyeket a kormány közlönyei mint valókat állítottak és kürtöttek, megrendelt koholmány. S ez jellemzi Vakanovich igazságszere­­tetét, a­ki a promemoriák közzététele után maga is bevallotta bizalmas em­bereinek, hogy az azokban foglalt té­nyek igazságát egy perczig sem hitte, „miután összeesküvésekről nem szo­kás jegyzőkönyvet fölvenni (a­mit ő 1845-ből tudhat) s mert ezt csak az összeesküvés valamely tagjától le­hetne leírni, a­ki a gyűlés folyamát leírta volna s ez nem hiteles.“ Tehát még hitelt érdemlőnek sem tartotta Vakanovich ez emlékiratokat s mégis mint valót terjesztette fel a nemzeti párt ellen, ezzel pénzt és sza­bad kezet nyervén a kormánytól a vá­lasztási mozgalmakhoz s mégis el volt határozva közvetlen a választások előtt a nemzeti párt húsz legjobb fér­­fiát e denunciatió alapján elfogni, eny­­nyi családot szerencsétlenné, sőt talán végkép tönkre is tenni; ma­ga sem hitte, hogy hitelt érdemelnek s még sem rettent vissza ezen, s az 1845-iki bűntény analógiájától, midőn a Márk terén elontott vér 1848-ban pa­takokban követelte a két testvérnép részéről a véráldozatot. És denuncia­­tiójának valótlanságát, ismerve, tud­va, hogy e hazugságokat pénzért sze­rezte, még­sem szégyenli közlönyei ál­tal kürtöltetni,hogy e promemoriákat a nemzeti párt ráfogta. Bizonyára ez ama titkos, de biztos eszköz, melyet Vakano­vich Rauch báróval együtt kisütöttek s melyre az utóbbi utalt, midőn híveit a jövő országgyűlési többség elnye­résével biztatta. S miután Lónyay gróf s Rauch báró még most is intime levelezésben állnak, sőt titkos kulcsuk van távirdai sürgönyökre, a nemzeti pártnak nem lehet rész néven venni, ha mindezen eszközöket a Lón­yay-féle „coute que coute“-ból származtatja, melyektől Lónyay is remélli, hogy e töredéket a közelebbi választásoknál győze­lemre fogja juttatni. A nemzeti párt bizalomteljesen hi­szi, hogy ez eszközök is a nép józan öntudata folytán hajótörést fognak szenvedni, bizonyosabb, mint bár­mikor az előtt, hogy minden becsü­letes elem undorral fog elfordulni azon cliquetől, mely csak bűntény által remé győzelemre juthatni, hogy a győzelmet újabb bűntényekre hasz­nálhassa. De ki is lehetne még az ily ban­dától biztonságban? E reflexiókat hal­latja a clique s egy második ocs­­mány tettben keres menedéket, a vá­lasztások meghamisításában. Az erre vonatkozó előmunkálatok­kal többnyire oly egyének bízattak meg, kik, mint e töredék hivei, min­den szégyen s becsület érzéstől men­ten, semmi erőszakoskodástól sem rettennek vissza, mely alkalmas arra, e töredék érdekeit előmozdítani s e tekintetben különösen azon kormány­zósági közegek tűnnek ki, kik csalás s ehhez hasonló bűntények miatt bün­­fenyitő vizsgálat alatt állva, gyalá­zatos existentiájuk s­zabálátlansá­­guk biztosítékát a Rauch báró által teremtett s még most­­is létező köz­viszonyok fentartásában találják. A jogosult választók közül százan s szá­don­­n*t­niH«m­AK­ »7. szerves kerületek-­ ben a választási lajstromból, helyük­be aczélnak megfelelőnek látszó számú nem jogosultak h­atnak be, a ki nem küszöbölhető választók vizsgálatok­kal, elfogatásokkal s minden kigon­dolható eszközökkel az útból eltéret­nek ; borbélyozások rendeztetnek, pénzt osztanak az emberek közt s ígérgetnek; ezen kívü­l a politikai prostitutióba sülyedt e töredék szol­gálatkész zágrábi,bécsi és pesti saj­tója által világgá kürtöltetik, hogy a horvát nemzeti párt a választásoknál roppant nagy mennyiségű pénzzel dolgozik, melyet számára a külföld­ről küldenek, s veszélyezteti az ország békéjét s az állam hatalmát erélyes beavatkozásra készíti. S mi­után mindez még sem elég, e töredék a katonai hatalomra hivatkozik, mely minden nehézség nélkül rendelkezé­sére bocsáttatik, — hisz egy párt megsemmisítéséről van szó, mely ta­núja a közzétett promemoriáknak s a „miniszterelnöknél lévő súlyos té­nyeknek s minden kétségen felül álló bizonyítékoknak“, felségárulási ter­veket követ s Európát harczra hívja föl. Vagy nincs tán törvényszék, mely hivatva érezné magát a nemzeti párt felségárulással vádolt férfiai ellen a bünfenyitó vizsgálatot megkezdeni, mielőtt e vádak, táviratok s tudósítá­sok alakjában a kormánylapok ,által kivonatosan közzététetnek ? Két év előtt lapomban, a „Zatocs­­nik“-ban bebizonyítom, hogy miként sikerült? Rauch br­­ő excelljának Vu­kanovics s Dulkovics teremtményei­nek segítségével Zágráb megye sze­gény népétől a limitó só eladásával évenként 4.400 frtot kizsarolni s a kincstárt a tarif só eladásánál éven­ként 5100 írttal megcsalni. Én ő excellját a legalávalóbb csalóval tet­tem párhuzamba s ez által becsület­sértési pörre kényszeritem, melyet a törvényszék mindegyik fokozatán el­vesztett. Különösen bebizonyítom ő excellentiájának a vizsgálat folyama alatt, hogy ő excell. czélja elérése végett még az infamiától sem rettent vissza, részint az általa alkalmazott, részint a hivatalaikban meghagyott politikai hivatalnokokat a magyar pénzügyminisztériumnál denuntiálni, hogy a só­csempészetet előmozdítják, hogy e végett a só eladására nézve az általa ajánlt modalitás, a kincstár s a lakosság érdekeinek megfelelő­nek látszik. S a pénzügyminisztérium Randi bárót hagyta gazdálkodni. A közzétett promemoriákban fog­lalt denunciátoknak nem az volt a czéljuk, az államot a horvát nemzeti párt felségárulási üzelmeitől megóv­ni; erre Raudi­s Vakanovics oly ke­véssé gondol, mint a­mily keveset hisz a horvát nép becsületességük­ben ; s példa nélküli impertinentia a „Reform“ pesti kormánylaptól, mely szólva a denuntiátiókról, mindenféle badarságot tálal föl olvasóinak, rend­őrség és államügyész után kiált s végre azon fájdalomkiáltásban tört ki, hogy sajnos, hiábavaló fáradság lenne a horvát felségárulókat a hor­vát törvényszékeknél perbe fogatni. De uraim­ a horvát bírák a monar­chiában az egyedüliek, kik daczára az 1867-ki vívmányoknak az ország teljhatalmú kormányzójának netáni önkénye ellenében nincsenek törvény által megvédve. Ezt figyelembe véve, a promemoriákat Pesten, Bécsben s Prágában tettem közzé, hol nincs horvát biróság s habár ama bíró­ságok beavatkozása a promemoriák alapján hatáskörükön kívül is esik, úgy talán mégis indíttatva érzendik magukat Rauch báró ő excellentiája s czinkostársa Vakanovics s társai, kik az oly denuntiatiók fölhasználá­sával önző czélokat hajhászva, sem saját hazájukban a nyugalmat, sem a testvér magyar néppel a jó egyetér­tést nem engedik megvalósítani, az illetékes bíróságnál, hol e nyilatko­zat meg fog jelenni, kísérletet tenni, vájjon igazságtalanságot követtem-e­­­el irányukban, midőn őket ezennel mint alávaló denunciansokat a pe­­lengérre állítom. Voncsina Iván, kor híven tartozott a Deákpárthoz, s igy ő ezen hű város nevében, annak nevének jog­talan bitorlása ellen ünnepélyesen tilta­kozik.*) Én egyszerű polgár lévén,nem élhetek oly ékes és fellengző stílussal mint polgármes­ter urunk, de egyszerű és tiszteletteljes sza­vakban talán képes leszek bebizonyítani, hogy tiltakozó polgármester úrnak csak egy részben van igaza. Igaza van, hogy városunk közönsége t. i. a városi törvényhatóság mit sem tudott a fent említett kérvényről, mivel az nem volt írva Kis-Szeben városa törvényhatóságának, hanem a városunkban valósággal létező szá­mos balpártiak nevében. Nincsen igaza, hogy Kis-Szeben minden­kor híven tartozott a jobbpárthoz, mivel ime balpártiak találkoznak jelenleg is és voltak három év előtt is városunkban, midőn Stai­­minger ur volt Kis-Szeben városi biró, most pedig m. k. járásbiró Bártfán mint követje­lölt lépet fel. Mivel ő akkor a balpárt hívének adta ki magát, a kis-szebeni balpártiak reá szavaztak, a falusi választók pedig Semsey és Szinyey urakra. Hódossy Imre urat 200 falusi ember, tehát az összes összeírt válasz­tók egy tized része választotta meg ország­gyűlési képviselőjének ; a kis-szebeni polgá­rok a választásban részt nem vettek, mivel halpárti jelölt nem lépett fel, így tehát nem Kis-Szeben, hanem a faluk választottak Deákpárti embert. És elfelejtette-e már polgármester úr, hogy a városi képviselők gyűlése elhatározta, miszerint a jobboldalnak vagy az uralkodó Deákpártnak bizalmat nem szavaz, ámbár polgármester úr maga szól­ta fel a közgyű­lést ezen bizalom nyilvánítására? Ezen tény nem annak jele, hogy a városi képviselők testületében is a halpártiak száma túl­nyomó ? Hogy Hodossy Imre urat a volt városi képviselők erélyes magaviseletéért díszpol­gári joggal felruházták és későbben hálás elismerést szavaztak neki, nem bizonyít sem­mit, mivel az összehívott népgyűlés április 28-án, s midőn Hodossy úr számot adandó erélyes magaviseletéről körében megjelent, napfénynél világosabban megmutatta, hogy működésével nincs megelégedve, kiáltván : Élje a balpárt! Tisztelet becsület elöljáróinknak, de még­is bátor vagyok polgármester urat felkérni, hogy többé a város nevében mint polgár­­mester a városi képviselők testületének be­leegyezése nélkül efféle tiltakozásokat és bármely politikai párthoz táplált rokonszen­­vét a sajtó útján ne nyilvánítsa, hanem te­gye azt mint magánszemély, mint egyszerű Ribossi József és akkor meggyőződését tisz­telni fogja mindenki. Végül nem hagyhatom megemlítés nélkül, hogy nagy sajnálattal olvastam tisztelt pol­gármester urunk által a balpárt ellen elő­hozott vádakat. Ez nem azon út, melyen egy városi elöljárónak lépdelnie kell. Egy hiva­talnok kötelessége, hogy a pártok felett áll­jon. De legyenek kifakadásai akárminek, ő általuk a balpárthoz városunkban napról napra növekedő rokonszenvet nem gyengíti el. Én állíthatom, hogy Kis-Szebenben min­den független és mennyire annyira felvilágo­sodott polgár a balpártot már csak azon egy okból tiszteli, hogy az 1848-ban kiví­vott szabadságokat nem korlátozni, hanem azok élvezését minden önálló becsületes honpolgárnak törvény által biztosítani akarja. És ez irányban a legközelebbi ország­­gyűlésen működendő törvényhozóinknak egész szivemből kívánom, szerencse fel! Ál­dás hazánkra! Skvarta István.* N­y­i­t­r­á­b­ó­l, máj. 12-éről Írják. B.la­d­ác­s­i Antal mint az érsekujvári kerület 48-as jelöltje tegnap kezdte meg körútját a kerületben. Előbb azonban Érsek­újvárt látogatta, meg hol az állomásnál mint­egy 1000 választó s 260 lovasból álló ban­dérium fogadta. A városháztéren üdvözölte a kerület részéről Druga József ügyvéd, a központi ellenzéki választmány s küldöttsé­ge nevében pedig Mérei Vincze. Onnan Het­­lényihez vonult a jelölt, s vele ment a nyit­­rai küldöttség. Később a nagyszerű bankéi­hoz mentünk. — Baldácsi a kerület minden községét meg fogja látogatni, és megválasz­tatása bizonyos. Nyitramegye egyik jobboldali grófja és feje hatezer forintot adott Eszterházy István gr. megbuktatását czélzó eljárásokra. Szép madár ! Hanem azért az ellenzék ügyei öt kerü­letben eddig igen jól állanak. — Bár csak írhatnám nem sokára öt ellenzéki megvá­lasztatását. .. * A baloldali országos nagy választmány ma d. e. 10 órakor tartotta meg üléseit a baloldali kör helyiségében. Az ülést Tisza Kálmán nyitotta meg, üdvözölvén a választmány tagjait. Sajná­lattal jelenti be, hogy a pártbizottmány el­nöke, Ghyczy Kálmán egészsége helyre­állításának czéljából Karlsbadba utazott. Ezt azon óhajtással adja tudtul, hogy a gondviselés Ghyczy Kálmán erejét tovább­ra is megtartsa. E szavakra zajos éljenzés következett». Ezután a végrehajtó­ bizottság jelentése olvastatott föl. A jelentésből csak annyit látunk szükségesnek kiemelni, hogy az el­lenzékre nézve az ország minden részében örvendetes mozgalom észlelhető s ha az ed­dig követett erélylyel fog továbbra is el­járni — a többség elnyerésére alapos remé­nye lehet. A választmány a végrehajtó­ bizottság je­lentését helyeslő tudomásul vette és meg­bízta azt továbbra is hasonló szellemben járni el. Móricz Pál arra kéri a választmányt, hogy azon kerületekben, ahol még nincse­nek jelöltek, léptessenek föl ilyeneket. Vég­zésül kimondatott, ahol csak vannak az el­lenzéknek tagjai, ott jelölteket okvetlenül léptessenek föl; a végrehajtó­ bizottságot er­ről tudósítsák, s ha erre szükség van , jelöl­tek iránt is megkeressék. Tisza Kálmán köszönetét fejezvén ki a választmány tagjainak megjelenésükért s a gyűlésből Ghyczy Kálmánhoz üdvözlő táv­irat küldetett, mire a választmány osztá­lyokra oszott, ahol az egyes kerületek kép­viselői tették meg előterjesztéseiket. * Szt-Lörincz, máj. 12. 1872. Folyó hó 6-án tartott Bar­anyamegyében a szt-lőrinczi kerületben levő jobbpárt. *) Annak idejében megadtuk rá a választ Szerk. ugyancsak Szent-Lőrinczen nagygyűlést. Nagygyűlést, mert a járási községek min­den bírái és elöljárói be voltak a jegyzők által hivatalból rendelve, meg is jelent mind a ki nem tudta, hogy mi czélból ren­deltettek be, és több mint 100 tagból állott a gyűlés , melynek aztán mintegy harmad­része csakugyan jobbpárti is volt. Először is az elnök által képviselőjelöltül ajánltatott Balaskó János mint reformpárti, azután hét darab felfogadott molnárinas a tömeg közt elosztva kiabálta, hogy éljen. Az elnök Balaskó által készíttetett 13 zász­lót elküldte Balaskóért, utasítva a tömeget, hogy kisérje a zászlókat, de bizony csak a zászlók mentek el a béreltek által czipel­­tetve, a berendelt nép­tömeg nem vett részt a proeessióban, a szinte elmaradt járásfőbiró mindent elkövetett, hogy utána tuszkolja, de biz az nem fogadott szót s ez egy kissé különös­nek tűnvén fel a járásbiró előtt, kérdést in­tézett az elmaradtakhoz, hogy hát miért nem mennek már a zászlók után ? Erre elő­állt egy fiatal falusi vasfejü biró*—úgy beszél­ték, hogy bogdásai — ez felelt a feltett kér­désre, hogy csak azért nem mennek, mert nekik Balaskó János nem kell. Azután fej­lődött egy discursus ; a főbíró úr kérdezte, hogy tán valamit vétett ellenök, vagy meg­bántotta őket Balaskó, hogy úgy haragusz­­nak rá; a bíró ismét felelt: nem haragszunk mi, úgymond, Balaskóra, sőt mint aljárásb­í­rót hivataláért tiszteljük is, de képviselő­nek nem fogadjuk el, mert jobbpárti, jobb­párti képviselőt pedig, ki nem a nép és haza, hanem a kormány és bécsi urak érdekeit képviseli, választani nem fo­gunk.— Győzelem reményében azután a főbíró úr rajzolgatta a jobbpárt elveit, tö­rekvése czélját, hogy az csak a haza, a nete­zet, a nép jóléte s boldogságára irányozott és mennyi s mily nagyszerű vívmányokkal dicserhetik már eddig is e párt, a balpárt pedig romba dönti a hazát, az forradalmat akar és a királyt elűzni. Az együgyű bíró ezekre is felelt, hogy nem óhajtjuk a jobb­párt elvei s czéljai kivihetését, hogy vívmá­nyai egyikét sem köszönheti meg, sem a haza, sem a nép, mert 48-iki törvények ta­podtattak meg, csak azok által, ezredéves alkotmányunk oszlopa romboltatott le, a nemzet és népjogok nyirbáltattak meg, a balpárt pedig nem akar forradalmat, sőt attól meg akarja menteni a hont, a királyt pe­dig nem csak elűzni nem akarja , de azt óhajtja, hogy az legyen Magyarország­nak a bécsi kormánytól független kirá­lya úgy,hogy annak nevében a bécsi kor­mány ne rendelkezzék Magyarország jo­ga és javai felett. Persze a főbíró úrnak e fe­lelet nem jól hangzott és haragjában azt mondja, hogy ha minden ember úgy gon­dolkoznék, mint a bogdásai bíró, akkor el­veszne a nép. Erre is megfelelt a bíró, — mondván, ha valakinek veszni kell, vesz­­szen a nép, csak a haza maradjon. Ekkor neki vág az oszlói nótárius s rettenetesen akarta a bírót kapacitálni és elnémítani az­zal,hogy „kend nem magától mondotta eze­ket, hanem valami bolond tanácsa után“; a biró azonban nem hagyta magát megzavar­tatni s ennek is felelt, semmi bolondfő sem adott — úgymond — nekem tanácsot, bo­londfő tanácsát el sem fogadom, saját szivem mérj­ében kelt érzelmeimet mondtam el, de még a vesém is ezeket érzi. A diskussiónak Balaskó megérkezte ve­tett véget, kit a hét darab siheder és csak néhány más éltetett. Azután Balaskó elő­adta programmját, mely nem volt más, mint ápril 29-én Helfy által a balpárt gyűlése előtt mondott beszéd másolata, de a­melyet azon ígérettel toldott meg, hogy a kik zász­lója alá szegődnek, azok maradjanak meg ebédre, és minden ember kap egy porczió paprikást s két iteze bort, ez aztán capaci­­tadio, melyre a fent említett nótárius nagy súlyt remélvén fektethetni. Balaskó után fel­állt és szerinte nagyszerű beszédet tartott, s előadta,hogy mennyire hibás a mostani kor­mány eljárása, mennyire sújtja az a nem­zetet és népjogokat; olyan képviselőt kell csak választani, ki a kormány ellen küzd, és határozottan annak megbuktatása mellett harc­ol, ilyen pedig csak egyedül Balaskó János, azért mondjuk rá, hogy éljen. Azon­ban szavai a némaságban elhangzottak. Egy jelen volt.* Kis-Körös, május 13. Nagy Ignácz kormánypárti követjelölt érdekében már ezelőtt több hónapokkal nagy buzgalommal megindított s szakadat­lanul nagyban folytatott etetés-itatás, tob­zódás s egyéb mindenféle istentelen eszkö­zök által épített gyönyörű remények a tegnapi szent napon mind-mind meghiú­sultak. Ugyanis Kossuth Lajos a legnagyobb magyar, mint követjelöltünk halhatatlan nevével megtisztelt. Zászlóink tegnapi na­pon fölszenteltetvén s városunkon körülhor­­doztatván az összes lakosság e szent zász­lók körül tömörült és sziklaszilárd 48-as pártot képezvén a 13 helyen vendégelt kor­tesek (népünk nyelvén korcsosok) most már nagy busán lógatják le fejüket. Bajáról tegnapi kelettel távírják, hogy a keczeli kerület képviselőjelöltje Földváry mindenütt kitűnőleg fogadtatott. A lelke­­sültség nagy. Ellenjelöltje a kormánypárt részéről Horváth főkáptalani ügyész. * A horvát országgyűlési választásokra csaknem mindenütt f. hó 29-ke tűzetett ki. A zágrábi első vál.­kerületben Vukano­vich helyett Kostics gymnasialis igazgató a képviső jelölt.* Pápa, május 13. 1872. Mint hirdetve volt, tegnap délután 3 óra­kor tartatott meg a „Szabadelvű­ Kör“ he­lyiségében a baloldali pártértekezlet a kép­viselőjelöltség ügyében. Már 2 óra után a választóknak a város minden részéről a „Kör“ felé özönlése következtetni hagyá, hogy ez értekezlet nagyon látogatott lesz, és csakugyan még 3 óra előtt a „Kör“ minden zuga megtelt, s a későbben érkezet­tek annak udvarán foglaltak állást. 3 óra után a kör elnöke Kő­r­ö­s­s­y Sándor jog­tanár és ügyvéd megnyitván az ülést, meg­kérdezte a jelenlevőktől, várjon azok sze­rint, miket f. hó 5-én elmondott, (t. i. a jobb- és baloldal álláspontját, azok közti különb­­séget fejtegette és értelmezte a népnek) szükségesnek és helyesnek tartják-e egy baloldali jelölt felléptetését vagy nem. Egy általános dörgő „Éljen Tarczy De­zső“ volt a felelet. Egy 6 tagú bizottság­­ választatott, hogy Tarczyhoz menjen, sőt a képviselőjelöltség elfogadására kérje föl. A küldöttség nemsokára Tarczyval visszatér­vén, a jelölt szűnni nem akaró éljenzéssel fo­gadtatott. Szóhoz juthatván, megköszönte a bizalmat s kinyilatkoztatá, hogy ámbár nem veheti tudományának, ismeretének s politiká­­bani jártasságának elismeréséü­l feléje nyilvá­nuló bizalmat; (közbeszólások, de mindezek­nek veheti) mégis hazafiai kötelességének tartja azt elfogadni és programmbeszédje meghallgatására a választókat pünkösd másnapra hivta meg. Zajos éljenzés közt Tarczyt ismét Kőrössy váltotta fel, ki a be­iratás felől világosítá fel a népet, különösen pedig szívére kötötte, hogy a kihágásoktól óvakodva, tisztességes eszközökkel, nemes fegyverrel küzdjön az ellennézett­ek ellen. A választók „éljen Tarczy Dezső“ kiál­tásokkal oszlottak szét. Meg kell itt még jegyeznem, miszerint a hallgatóság itt nem mint Zichy Antal fogad­tatásánál egy pár léleksáf­árból, ut­­czagyerekekből, ellennézetű kiváncsi polgárokból s leginkább tanulókból állott, hanem itt tisztán talán egytől egyig mind, becsületes szavazó polgárok vol­tak összegyűlve. Ad vocem Zichy Antal! Tudósították az izr. hitközség képiselőit, miszerint Zichy An­tal egy általuk kijelölendő helyen az ima­házban, iskolában vagy a községházban a zsidó választóknak külön beszédet akarna tartani. De a zsidók elég okosan azt üzenték vissza, miszerint ők is csak olyan polgárok mint a többi, külön beszédet nem kívánnak s sem imaházukat, sem iskolájukat, sem más községi épületet kortes tanyává nem aljasiták. Egy izgatási perünk is lesz. Egy tanuló, ki szintén jelen volt Zichy Antal fogadtatásán, tapasztalván, hogy a városi kapitány mint lökdösi ide és tova saját magas kezeivel, mivel amaz a balpártot éljenezte, felszólalt a kapitány hatalmaskodása ellen, s azért a törvényszéknél mint izgató van beje­lentve. Végül még egy adomát. Egy polgár kérdi a másiktól: „Kell-e neked Zichy Tóni?“ „Nem kell nekem most már.“ „Mert m­o­s­t m­á­r nem ?“ Azért mert látom, hogy „ nem is deákpárti, hanem tiszta fekete sárga“. Fekete frakk és sárga kesztyű volt ugyanis rajta, midőn beszédét tartá. Kemenesi.* Tiszazug, máj. 12. A Tiszazug 48-as párti képviselő jelöltje Mat­ay Imre T.-Földváron és Nagy-Réven ma tartotta programmbeszédét. A t.-földvári határon számos czibakházi és vezsenyi párt­­hívek csatlakozásával a t.-földvári válasz­tók 20 kocsival és lovas bandériummal vár­ták, s megérkezését kitörő lelkesedéssel üd­vözölték. E pompásan nagyszerű kísérettel képvi­selőjelöltünk épen akkor érkezett a közön­ség szivébe, midőn a nép a templomból épen kijövő félben volt. Képviselőjelöltünk prog­rammbeszédét a városháza udvarán adta elő, tiszta, világos, haza­szeretettől áthatott, szivet győző ékesszólása — számos becsü­letes polgár szeméből könyzáport idézett elő; mi nagyon természetes, mert képviselő­jelöltünk az igaz hazaszeretet bajnoka, be­szédében a szomorú valóságot begyőzőleg, az eltiprott igazság feletti mély bánatát szi­vet rázólag hangoztatta. — Képviselőjelöl­tünk tiszteletére az Eördögh család dísz­­ebédet rendezett, hol az ebéd végezte után a t.­földvári, czibakházi és vezsenyi válasz­tók újra megjelentek, hogy forrón szeretett képviselőjelöltjökkel a rövid viszontlátásig is kezet szoríthassanak. Képviselő-jelöltünk a délutáni órákban a nagyrévi választókat tisztelte meg láto­gatásával, itt is nemcsak hogy a legszívé­­lyesebb fogadtatásban részesült,hanem mint a hangulatból, mely zajos örömben nyilat­kozott, kivehető volt, a más két ellenjelölt ott hiában számít hívekre. Fent tisztelt képviselőjelöltünk áldozó csütörtöki körútja szintén Czibakházán, T.­­Kürthön. T.-Ughon, T.­Sason és Csépán a szó teljes értelmében diadalmenet volt ; a nép mindenütt kétszeres ünnepet ült, egyi­ket a Megváltó menybemenetelének emléke­zetére, másikat forrón szeretett képviselője­löltje látására. Így most már bizton mondhatjuk, hogy Szolnok kivételével, hol a földmives osztály nagyobb része szinte pártunkhoz tartozik, az egész Tiszazug, mely ha akarja, 2000 vá­lasztóval rendelkezhetik, egy pár jobboldali kivételével, mind Makay Imre körül sora­kozik. — Éljen a haza! — A Tiszazug vá­lasztói közül. Egy szemtanú,­­ Marosvásárhely, május 12-én. Ma megtartatott az erdélyi balol­dal gyűlése a párt szervezése végett, hogy valahára innen is szabadelvűbb és függetlenebb képviselők küldethessenek. Már tegnap a zártkörű előértekezleten mintegy 250 jelent meg az „Apollo“ terem­ben, hol is Tisza László mint a 9-es pártbi­zottmány elnöke a teendőket előadván, min­denekelőtt Sámi László elnöknek, Bethlen János gr., if­j. Ugrón Gábor, Bakcsy Ferencz, Moldován Gergely, Pap Miklós és Balla László jegyzőknek fölkiáltatván, helyeiket elfoglalták. Erre Tisza előadó a­ határozati javaslatot, mely az uniót tartalmazó részén kívül lénye­gileg a pesti márcziusfa­ki nagygyűlés pon­­tozatait foglalja magában, mely többek pár­tolása után egyértelműleg elfogadtatott, egyedül Horváth Gyula, mint hír szerint re­formpárti,kísérle meg az ellen némi értetlen kifogást emelni, mely azonban semmi visz­­hangra sem talált. A nagygyűlés ma d. e. 11 órakor az El­­baszigeten szabadon tartatott, mivel több mint 3000 ember jelent meg, kiket az ottani színkör be nem fogadhatott. Itten is ugyan­az előértekezleten szerepeltek kiáltatván ki elnöknek és jegyzőknek, az említett ha­tározati javaslat minden vita nélkül egy­hangúlag elfogadtatott, és annak értelmé­ben a végrehajtó­ bizottmány Kolozsvárt székelőleg megalakíttatott. Délben az „Apolló“ teremben 250 teríté­kű diszlakoma volt, hol számos pohárkö­szöntések mondattak, melyek közül a leg­nagyobb hazafi, Kossuth Lajosra emelt köszöntés a legzajosabb tetszést és szűnni nem akaró éljenzést idézvén elő, Lá­zár Ádám indítványára következőleg táv­­iratoztatott: „Kossuth Lajosnak Turin. Bal­oldali nagygyűlés lakomáján .Önnek hazánk alkotmányos függetlensége körül kifejtett küzdelméért Üdvpoharak Urittetnek. Sokáig éljen !“ A gyülekezet mindvégig jó hangu­latban és lelkesedésben ünnepelte e nap szép diadalát. De a sátán megzavarta némileg ezen gyű­lést, mert bizonyos, hir szerént deákpárti hősködők nem tűrhetvén el az ellenzék ki­váló tömörlé­sét, jónak láttak mintegy 300 székelyt a felvidékről behozni,kikkel a gyű­lést épen derekán meghiúsítani akarván, erőszakos betörést kíséreltek meg; azonban a polgármester által felkért katonasággal szétüzetvén, a csend és rend háborítatlan maradott, mit leginkább a jelenvolt ellenzé­kiek páratlan higgadtságának köszönhetni. Jelenleg foly a vizsgálat és elvárjuk a részrehajlatlan eljárástól, hogy ezen szé­gyenfolt törvényszabta után meg fog torol­­tatni, hogy lássa a világ, miként mesterke­dik a kormánypárt, hatalmát terjeszteni, és a belügyminiszter feleljen azon mulasztá­sáért , hogy a választási visszaélések el­len miért késett javaslatot beterjeszteni.­­ Mint halljuk egy albíró is tevékeny szere­pet vitt volna, kit a bíróságok szervezése­kor báró Apor Károly mint politikai szük­ségességet ajánlott volna az igazságügyér­­nek. Látszik a szeg már kiütötte magát a zsákból. Ami 48-as pártunk állását illeti, e rész­ben a jelen baloldali gyűlésen számosan megjelentek ugyan, de saját programmunk­­tól el nem térve, inkább az ellenzék árnya­latának szoros tömörülését tűzték föladatául, nehogy ellenfeleink malmára hajtván a vi­­zet,ez­által az egész ellenzék diadalát meg­hiúsítsák, mely hogy mennyire törekedett ezen irányban működni, mutatják részint a különböző gúnyiratok, részint a tettleges föllépési kísérletek, melyekkel mind oda czéloztak, hogy az ellenzéknél szakadást idézzenek elő, és ezáltal konkolyt hintve többségre juthassanak. Sajátságos viszo­nyaink közepette részünkről a tér elfogla­lása annál szükségesebb volt, mivel csak így menthettük meg saját elveinket, és re­méljük, hogy a nem magyar ajkúak is jö­vőre az ellenzékkel fognak tartani, csakis ezen tömörült egyetértéssel lévén a közsza­badság és jogegyenlőség viszonyai elérhe­tők és biztosíthatók. Városunkban Lázár Ádám és Orbán Balázs mint jelöltek szilárdan állanak. Nyilatkozat. Alól irt ezennel őszintén és határozottan kijelentem, hogy folyó évi május hó 12-én Rátonyi János úrnak pár­tom általi országgyűlési képviselőjelöltül való felléptetése alkalmával déli három­negyed 12 órakor saját házam előtt az összegyűlt néphez, valamint ugyanazon na­­pon délután Juhász Sándor házánál tartott beédemben, nekem szándékom nem volt Fazekas Alajos úrnak, Kun Félegyháza vá­ros országgyűlési volt képviselőjének s je­lenleg kun­félegyházi balközép párti or­szággyűlési képviselőjelöltnek pártját bár­mi legcsekélyebb sérelemmel is illetni és tudva azzal nem is illettem; de ha bár­ki is ennek megtörténtéről beszélne, vagy sza­vaimat úgy magyarázná: az ellen én,­­ minthogy a nevezett párt és annak tagjai ellen még a legcsekélyebb rágalmat is mon­dani becstelenségnek tekinteném, határo­zottan tiltakozom. Kun-Félegyházán 1872. május hó 13. Kocsis J. a Rátonyi párt előbb elnöke s jelenlegi alelnöke. Előttünk Tóth Endre, Mihálovics Elek, Németi Lőrincz, Dunay András. Pest város közgyűlése. — Május 15-én. — Elnök Gyöngyössy Alajos h. főpol­gármester. A képviselők oly lassan gyüle­keznek, hogy határozatképes számmal csak fél 5 órakor vannak jelen, mikor a gyűlés megnyittatik. Felolvastatott ő felsége a királynak leg­magasabb kézirata, melyet az árvizsujtotta alföld megtekintésére tettt körútjából visz­­szatérve Lónyay miniszterelnökhöz intézett. Éjjennel fogadtatott és örvendetes tudo­másul vétetett. Az országos lelenczügyi társulat folya­modott a tanácshoz, hogy egy lelenczház czéljára neki egy 1500 □ ös terjedelmű telket adományozzon. A tanács e czélra az Orczy kert mellett egy telket jelölt ki, me­lyet most a közgyűlés oly kikötéssel ad a társulatnak, hogy arra csak egy lelenczhá­­zat építsen, és mihelyt nem a mondott czél­ra fordíttatik, kárpótlás nélkül visszaessék a városra. A közgyűlés tavai elhatározta, hogy a kereszt-utczában és a két nyúl-utczában községi iskolák építtessenek. A tanács most a két iskola költségvetéseit mutatja be, melyek észrevétel nélkül jóváhagyatnak. Mikor az erzsébet téri sétánynak vasros­­télylyal bekerítése kimondatott, a sétány körül egy 9 láb széles járda rakatása is el­rendeltetett, de a közgyűlés által e czélra megszavazott összegen felül 3645 írt költ­ségtöbblet mutatkozik, melyet a közgyűlés most megszavaz. A halott fuvarozás és háziszemétnek a házakból és városból kihordása iránt kötött szerződések f. é. augusztus végével lejárván ez azok megújítása, illetőleg az árverés ki­írása czéljából az elvi feltételek megálla­pítása végett a tanács előterjesztést tesz. A közgyűlés a vállalkozást külön-külön és mindegyiket 3 évre rendeli megköttetni. A szemétfuvarozásra nézve, eltérőleg az ed­digi gyakorlattól, a szemétkihordást minden háztulajdonosra, kivéve a majorosok, bérko­csisok és nagyfuvarosokat, kötelezőleg mondja ki. A közgyűlés ezen határozata indokolt fel­­terjesztéssel a belügyminisztérium tudomá­sára fog juttatni. Müller István és érdektársai 16 telket vá­sárolván, a reásokrótt átiratási dijak leszál­lításáért folyamodtak. — Megtagadtatik. A statisztikai hivatalnál üresedett két se­­gédi állomásnak betöltését a közgyűlés el­rendeli. Az adó fejében betiltott házbérek besze­dése körül a háztulajdonosok által űzött visszaélések megszüntetése tárgyában a közgyűlés a törvényhozáshoz és pénzügy­minisztériumhoz felterjesztést rendel intéz­­tetni. Az Üllői-úti általános fanöveldében egy kertész­lak építését engedélyezi és erre 3000 frtot szavaz meg. A tanodai és intézeti szolgák fizetése a többi szolgákéval egyenlő magasságra 360 írtra, a reál tanodai laboránsé pedig f. é. jan. 1-től kezdve 500 írtra emeltetik. Ülés vége 6 óra után. Választási mozgalmak. A pest-lipótvárosi ellenzék tegnap Friedmann Bernát elnöklete alatt gyűlést tartván elhatározta, hogy Akin Károlyt ki jelenleg Konstantinápolyban van, szó­lítja fel táviratilag a jelöltség elfogadá­sára.* Kis-Szeben, máj. 12. Jóllehet régi dolgon kezdem, de újabbak­kal egybevetve azt hiszem, hogy soraim meg­érdemlik, hogy a nyilvánosság elé kerülje­nek. A „Pesti Naplódnak i. e. 90-ik számában a Deákpárt köréből származott levelek közt olvashatni Ribássy József kis­szebeni pol­gármester úr levelét is, melyben az említett úr kijelenti, hogy azon kérvényről, melyet Helfy Ignácz országgyűlési képviselő úr Kis Szeben városa közönsége nevében nyújtott be a képviselőházban a választási és az 5 évre szóló mandátumról szóló törvényjavas­latok elvetése iránt, a városi közönségnek tudomása nincs, hogy Kis-Szeben minden­ MAGYAR UJSÁGji 1872. MÁJUS 16.

Next