Magyar Ujság, 1873. április (7. évfolyam, 75-99. szám)

1873-04-22 / 92. szám

kitüntetések. Nem a mi hibánk, ha mégis bécsi dolgokkal foglalkozunk, mindamellett hogy négy-öt nap óta alig szóltunk e helyi egyébről De hát mikor azt, a­mi ott történik, vagy onnan jön, lehetetlen szó nélkül hagynunk. Értjük az úgynevezett ki­tüntetéseket, a­melyek a királykisasszony me­nyegzője alkalmából osztattak s a melyeket hi­vatalos rovatunk egyenkint sorol elő. Egy egész sereg rendjel és több nemesi czim adományozása. Mi a nemesi czimeket a mai korban anachro­­nismusnak, a rendjeleket pedig Garibaldival nürnbergi árunak (chencaglieria, mint a capre­­rai hős nevezi) gyermek-játékszernek tartjuk. Azonban ha már adományoztatnak s ha vannak elég hiú nagy gyermekek, a­kik azokon kapnak, legalább azt kivánjuk, hogy először csak kiváló érdemekért, másodszor születésre való tekintet nélkül, harmadszor alkalmas időben adassanak. S íme mit látunk a tegnapi Közlönyben ? Nemességet olyanok kaptak, a­kikről mi leg­alább semmit vagy legfeljebb annyit tudunk,­­ hogy gazdag emberek. Ha ez érdem, akkor akár a fél tőzsdét meg lehet nemesíteni. A rendjeleket nyert urak között vannak ta­­gadhatlanul érdemes férfiak, — természetesen jobboldali értelemben — de hogy aligha a legérdemesebbek kapták épen a legkitűnőbbeknek tartott rendjeleket, azt velünk együtt sokan ál­lítják. Ezeknek osztogatásánál is még az arisz­tokratikus szempont a döntő, úgy a­mi a külön­böző rendjeleket, mint ezeknek különböző foko­zatait illeti. Valamely rendnek a nagy keresztjét csak nagy úr,vagy legalább igen magas hivatal­nok kaphatja, az aranygyapjas rendet pedig... no ezt épen csak az úgynevezett legmagasabb arisz­­tokratia sarjadékai. Ez jus primoribus reserva­­tum. De a­mi még ennél is inkább szembetűnt s a mi bizonyosan széles Magyarországon osztat­lan visszatetszést fog szülni, az, hogy Schmer­ling Sz.­István nagy keresztjével diszittetett föl. Tudjuk ugyan, hogy Szt. István rendje is ép úgy, mint a többi nemcsak magyaroknak s nem­csak Magyarország iránt szerzett érdemekért szokott adatni, de hogy épen ezt adják annak, a­ki Szt. István birodalmát jogaitól megfosztotta, az roppant tapintatlanság, s ha szándékosan, ki­számítva történt: kihívás. Vagy azt hiszik oda fenn, hogy ez a jámbor nemzet már mindent el­tűr ? Úgy látszik, é­s a­mi még ennél is szomo­rúbb, úgy látszik nem csalódnak. Azt mondok, hogy a kitüntetések osztogatá­sára az időt is meg kell választani. Mi természetesnek találjuk, hogy a boldog apa, midőn családi ünnepet ül, azoknak, a­kik családjával összeköttetésben vannak, vagy ennek szolgálatot tettek, szintén örömet szerezni óhajt. De a haza iránti érdemek megjutalmazása nem ilyen családi ünnepek alkalmára való. Ez csak ott járja, a­hol még patrimoniumnak nézik az országokat. Országos érdemeket, országos ünne­pek alkalmával, igy pl. Szt. István napján, ille­nék megjutalmazni, vagy pedig az év első nap­ján, ha ugyan ily tömeges kitüntetések általá­ban megengedhetők, a mit mi részünkről nem tartunk, sokkal illőbbnek gondolván, hogy ki-ki akkor jutalmaztassék, a mikor arra különösen érdemessé tette magát, így pl. gróf Zichy Fe­­rencz, az újonnan kinevezett főasztalnok akkor lett volna kitüntetendő, a midőn a muszkákat hozta az országba, nem pedig most, midőn — ha szép csendesen meghúzza magát — legalább a közfigyelmet nem vonja vissza hazafias múlt­jára. Mert hát igenis, az egyik kitüntetés nem más, mint ezen muszkavezető urnak az ország zászlósai sorába fölvétele, illetőleg ezek sorában előléptetése. Köszönjük szépen a nászajándékot. S ki is jegyezte ellen ezen kinevezést? Szlávy Jó­zsef: Sokáig éljen a miniszter­elnök úr! — A „Hon“ a klérus közoktatásügyi befolyásáról e következőket írja : Hogy a klérus befolyása közokta­tásügyünk fejlődésére csaknem minden tekintetben zsibbasztólag hat, az rég elismert dolog. Mily csekély s látszólag lényegtelen reformoktól is borsódzik azon­ban a klérus s mily nagy hatalmat gyakorol e sötét párt e tekintetben még jelenleg is az állítólag szaba­dabb elvű miniszterre s közoktatásügyi igazgatóságra, a következő adatból világosan kitűnik. A pesti egye­tem theológiai fakultásánál az eddig használatban volt latin tannyelv helyére az egyetemi tanács a magyar nyelvet ajánlotta a múlt tanév végén. Ezen ajánlatot az 1848-ki törvény határozatkép mondta ki s igy tulaj­donkép nem is újításról, hanem a törvény végrehajtá­sáról volt szó, az ajánlatot nemcsak az egyetemi tanács, hanem a theologiai fakultás is egyhangúlag elfogadta s a legultramontanabb érzelmű tanárok helyeselték azt, mert hiszen mindenki tudja, hogy ezen egyszerű vál­toztatás nélkül a tanítás sikere van tönkre téve. De nem helyeselte azt Simor s a többi főpap, kik a latin nyelv uralmát is a hierarchia egyik bástyájának tekin­tik s kik ezért is feddezték a belátásra képtelen ultra­­montan theol. tanárokat. S a következés az lett, hogy a pesti egyetemi theol. fakultásán még a nyáron is csak latin nyelven fognak előadásokat tartani, holott az egyetemi tanács a magyar tannyelv behozatalát már a múlt őszi félévre sürgette s felterjesztésének elintézé­sét hivatalosan két ízben is megsürgette. Trefort ily lényegtelen s egyátalában nem elvi kérdésekben is rab­szolgája a klérus önző parancsainak. Csanádmegyében püspöki határozat folytán már két év előtt behozták a magyar nyelvet a theol. semi­­nariumokba; külföldön mindenütt az anyanyelvet hasz­nálják, úgy az egyetemeken, mint a seminariumokban és Magyarországon sincs egyetlen theol. tanintézet sem — Pestet, sőt Esztergomot sem véve ki — hol a taná­rok legalább az első évben magyar nyelven ne monda­nának egyes magyarázatokat, sőt mi több, a pesti sze­minárium épületében a korszellem befolyása következ­tében már egészen magyar a társalgási nyelv s igy az opportunitási kérdést sem lehet felhozni ellene. S mégis Magyarország magyar közoktatásügyi minisztere az ultramontánoktól félelmében rettegi végrehajtani a vi­lágos törvényt, azon törvényt, melynek végrehajtását a közvetlen érdekeltek oly sokszorosan követelték, így tesz, Trefort, kinek kineveztetéséhez Pauler után oly sok reményt kötöttünk.*) E lényegtelen javítások élet­beléptetésének halogatását nem mentheti semmi, nem az egyetemi reform ígért életbelépte sem. Itt nem új törvényről, hanem a régi végrehajtásáról van szó. S ha Trefort még tovább is ingadozik a jog és egy erkölcsi­leg a közvélemény által elítélt párt között választani, az csak azt bizonyítandja, hogy a nagy fontosságú har­­czokban, melyek egy valódi közokt­­ügyi miniszterre várnak, Trefort nem lesz helyén s mig ő ül a bársony­széken, addig valódi reformról szó sem lehet.­­ Az orsz. közoktatásügy középiskolai szakosz­tálya múlt pénteken tartott ülésében az érettségi visz­­gálat kérdését tárgyalta. A szakosztály az érettségi vizsgát fen akarja tartani a gymnasiumokban, sőt ki akarja terjeszteni a reáliskolára és pedig úgy, hogy már a közelebbi iskolai évben, ezzel zárassák be a vizsga. A szakosztály részletesen tárgyalta a reáliskolába hozandó érettségi vizsgát s javasolja, hogy a mathezis és nyel­vek írásbeli, a történelem, vegytan, fémtan és geológia szóbeli vizsga alá vettessék. A vizsgálati nyelvet ille­tőleg azt határozta hogy az intézet tannyelvén tartassák a vizsgálat is.­­ A főrendiház f. hó 25-én délelőtt 11 órakor tartandó ülésében az 1873. évi államköltségvetés ke­rül érdemleges tárgyalás alá, miről a főrendiház távol­levő tagjait az elnökség ezennel értesíti. — A fővárosi 27-es ellenzéki bizottság, az ellen­zéki­ kör állandó bizottmányával egyesülten, szombaton esti 7 órakor az Orient czimű szállodában levő közhe­lyiségben gyűlést tartott Vidacs János elnöklete alatt. Ebben a többi között Farkas György indítvá­nyára, elhatároztatott, hogy az igazoló-választmány hirdetményeinek 14-ik pontja ellen, mely a 10 frt jöve­delmi adónak nemcsak kirovását, hanem 1872-re tör­tént lefizetését is igazoltatni kívánja a jelentkező vá­lasztók által, a belügyminiszterhez folyamodás intézte­­tik. Horn Ede azon pótlékával, hogy egyszersmind az írni-olvasni tudást tárgyazó s igen tágan értelmez­hető pont ellen is történjék a miniszternél felszólalás. Továbbá határozatba ment, hogy jövő kedden, f. hó 22-én d. u. 5 órakor a Beleznay-kertben nagy népgyű­­lésre hivassanak össze, pártkülönbség nélkül a szabad­elvű polgárok, a fővárosi választások tárgyában tanács­­kozandók. Urtírti MAGYAR fölö. ÁPRILIS 22. — A magyar küldöttségek fogadtatása Bécsben hivatalos jellegű tudósítások szerint f. hó 19-én követ­kezőleg történt. Országgyűlésünk, Pest és Buda váro­sok küldöttségei ma tisztelegtek a király és királyné ő felségeik, valamint Gizela főherczegnőnél, s a pestvá­rosi küldöttség a főherczegnőnek átnyújta az albumot. A király ő felségénél az orsz. küldöttség fogadta­tása déli 1 órakor történt. A rövid üdvözlő beszédre, ő felsége így felelt: „Az őszinte részvét, melylyel önök szeretett leányom boldogságát kisérik, fokozza atyai örömemet. Fogadják ezért szívélyes köszönetemet s tu­dassák ezt az országgyűlés mindkét házával.“ Ezután a pesti küldöttség tisztelegvén, ennek üdvözletére a ki­rály következőleg válaszolt: „Kivánataikat szivesen fo­gadom és örömmel engedem meg, hogy a pesti albumot leányomnak felajánlhassák.“ A budai küldöttségnek pedig ő felsége így felelt : „Örömmel fogadom Buda városának jó kivánatait és szívesen megengedem, hogy leányom a kért védnökséget elfogadhassa.“ A királyné ő felsége ma déli félkettőkor fogadta­­ küldöttségeinket. Az országos küldöttségnek követke­zőleg felelt : „Jól esik anyai szivemnek, hogy önök is részt vesznek családunk örömünnepében és hogy tanúi lehetnek kedves leányom boldogságának. Üdvkivána­­taikért szives köszönet mondok.“ A pesti küldöttség­nek így válaszolt : ,,Meg vagyok győződve, hogy ked­ves leányom boldogságát szívből óhajtják és köszönöm becses figyelmüket.“ — A budai küldöttségnek pedig ezeket mondá : „Köszönettel fogadom jó kivánataikat és hiszem, hogy leányom kedvesen fog viss­zemlékezni Budán töltött napjaira.“ Gizela főherczegasszony ma déli 2 órakor fogadta a magyar küldöttségeket. Az országosnak üdvözletét következő szavakkal viszonozta : „Hálás köszönettel fogadom a jó kivánatot, s a távolban is az leend buzgó óhajtásom, hogy a gondviselés áldja meg szép hazáju­kat.“ A pesti küldöttségnek így válaszolt : „Szives kö­szönetet mondok Pest városának a diszlopokért és az árvaház védnökségét örömmel fogadom el. Legyenek meggyőződve, hogy Magyarországban töltött boldog napjaimat feledni soha nem fogom.“ Buda üdvözlő küldöttségének pedig ezeket mondá a főherczegnő : „Az ajánlott védnökséget elfogadom, és szíves köszö­netet mondok a jó kívánatokért.“ A belvárosi ellenzék közgyűlése. Tegnap d. e. 11 órakor nagyszámú polgárok gyűltek össze a baloldali kör nagy termében, hogy a fővárosi közelgő választások alkalmából értekezzenek. Irányi Dániel, a­ki egy előleges értekezlet határozata folytán a gyűlést összehívta, ezt ideiglenes elnök s jegyző választására hiván fel, elnöknek I­rá­n­yi, jegyzőnek pedig Végh Endre ügyvéd felkiáltással megválasztatott. Ez megtörténvén állandó nagyszámú bizottmány választatott, ennek elnökéül ugyancsak Irányi, helyettes elnököknek pedig Houchard Ferencz és P. Szathmáry Károly képviselők, jegyzők­nek Végh Endre és Szánt­hó, pénztárnoknak pedig Dobsa Sári, ügyvéd urak választottak, felhatalmaztatván egyébiránt a bizottmány, hogy magát belátása szerint más buzgó elvtársakkal kiegészítse. Továbbá megválasztották a belvárost a köz­ponti bizottmányban képviselendő tagok s fölké­rettek: Máttyus Aristid, Far­kas György és Somogyi Antal urak, hogy az összeírásnál ne­talán jogtalanul elutasítandó elvtársakért felszó­­lamlani szíveskedjenek. Nemkülönben fölkéret­tek mások, hogy az összeírásnál félnaponként fel­váltva megjelenjenek s a párt érdekeire felügyel­*) Mi nem­ jenek,­­ illetőleg az elutasitott elvtársaknak tanácsot adjanak, a jogtalanul beirt jobboldalia­kat pedig feljegyezzék s a felszólamlás­ ügyvéd tagtársaknak följelentsék. E tárgygyal összefüggésben az elnök figyel­meztette a jelenlevőket, arra, hogy az igazoló vá­lasztmány által közzétett hirdetmény 14-ik pontja világos törvénytelenséget foglalván magában, a­mennyiben a 10 írt jövedelmi adónak nemcsak kirovását, hanem 1872 re lefizetését is igazoltatni kívánja, ennek, ha valamelyik­e miatt utasíttat­­nék el, ne vessék alá magukat, hanem ez ellen mindenesetre szólaljanak fel. Megemlítette egyút­tal még azt­ is, hogy az írni-olvasni tudásra vo­natkozó pont sérelmes vagy nem sérelmes volta felől csakis annak alkalmazása lévén képes felvi­lágosítani, ha netalán túlságos követelésekkel lépne föl e tekintetben az összeíró küldöttség egyesek iránt, ez ellen is orvoslást kereshetnek, azt azonban, hogy valakitől egyebet is kívánhas­son mint csupán nevének aláírását, még nem tartván a törvénybe ütközőnek.­­ Mire nézve Máttyus Aristid azt a felvilágosítást adta, hogy a már is megkezdett összeírásnál nem kí­vánnak a jelentkezőktől egyéb írástudást, mint hogy nevökön kívül, lakásuk, foglalkozásuk és korukat egy nyomtatott rovatos ívre felírják, a­mit a közgyűlés túlságos követelésnek nem talált. Végre ugyancsak Máttyus azt indítvá­nyozta, hogy ámbár azt már a központi bizott­mány több hónappal ezelőtt kijelentette, mondja ki a belváros vagyis IV-ik kerület közgyűlése is, hogy a municipális választásoknál nem akar po­litikai pártszempontból eljárni s elvárja a jobbol­daltól is, hogy hasonló elvet fog követni. Ennek ellenében Helfy Ignácz, ámbár, úgymond, ma­gát az elvet ő is osztja, miután azonban a jobb­oldal a bizottmányok megalakításánál már is párttekintetnek hódolt, a kesztyűt felveendőnek tartja s azért az inditványt nem pártolja. Far­kas György pedig az inditványt ezúttal mellőz­­tetni kérte, annak idején, az összeírás s egyéb munkálatok befejeztével t. i. leendvén inkább ideje e kérdésben határozatot hozni. Mely véle­ményt a közgyűlés elfogadván, annak határoza­tul kimondásával elnök a gyűlést eloszlatta. A magyar delegatió V-ik ülése. Bécs, ápril 19-én. (Kivonat.) Elnök: Perczel Béla. J­e­g­y­z­ő­k : Széll Kálmán és Zichy Ferencz Vik­tor gróf. A kormány részéről jelen van: Andrássy Gyula gr., Orczy Béla dr. osztályfőnök, Benedek Sándor al­tábornagy osztályfőnök , Mérey Sándor osztályta­nácsos. Az ülés kezdődik 11 órakor. A tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. P­uls­zky Ágost rövid bevezetéssel a következő interpellációt intézi a közös hadügyminiszterhez : A közös hadügyminiszter megbízottja a közösügyi bizottság október 23-án tartott ülésében kijelentette, hogy 1868. 43. t. sz. 21. §-a által megállapított egyévi önkénytesi intézményt a közös hadügyminiszter is több tekintetben átalakítandónak tartja. Eszközöltettek-e ez iránt a monarchia két felének minisztereivel tárgyalá­sok, s ha igen, mily eredménynyel ? Közöltetik a hadügyminiszterrel. Bujanovics Sándor: Singer Lipót Pest Teréz­városi lakos kérvényét mutatja be a katonai szállítá­soknál 1871-ben szenvedett kárának megtérítéséért. A hadügyi albizottsághoz utasíttatik. Ezután a hadügyi költségvetés tegnap megszava­zott rendes része a házszabályok 39. §-a szerint egész­ben végleg megszavaztatik. Fölvétetett a napirend folytán a hadügyi rendkí­vüli költségvetés. A rendkívüli szüksége­t I. czimén s a még hiányzó hadfelszerelési szer beszerzésére előirányzott 201.000 frt helyett, észrevétel nélkül az albizottság javaslata szerint 155.000 frt szavaztatik meg. Hasonlókép észrevétel nélkül elfogadtatik a Il­ik czim alatt: fegyver ügyre előirányzott 4 millió 268,250 frt helyett 2.218.250 frt. A III. czimen: ruházat és szeretetre előirányzott összegen 110.000 frt törlést javasol. Benedek Sándor osztályfőnök felvilágosításai folytán azonban a 2. tétel alatt, a tábori tüzérség, az egészségi és szekerészet csapat, továbbá az élelmezési intézetek létszámának felemelése következtében, ez évre előirányzott egész összeget 190,000 frt, s a 4. té­tel alatt, tábori sátorok beszerzésére előirányzott 50,000 frt is megszavaztatván, e czim alatt a fentebbi 210,000 frt helyett csak 100,000 frt töröltetett. A IV. és V. czim alatt előirányzott összegek az al­bizottság javaslata szerint elfogadtattak. A VI. czim alatt: Katonai tudományos olvasó-egy­letek berendezésére előirányzott 5000 főt az albizott­ság javaslata folytán töröltetett. Az építési és áthelyezési szükségletekre s a gya­korlati terekre VIII., IX. és X. czimek alatt előirány­zott összegre nézve az albizottság javaslatai változatla­nul elfogadtattak. Az átmeneti rendkívüli szükséghez XI—XVIII. czimei észrevétel nélkül az albizottság javaslatai sze­rint helyben hagyatnak, úgy­szintén az átruházási jog­ról szóló határozat. Az 1871-ik évi rendkívüli szükségletre megszava­zott, de a zárszámadások szerint igénybe nem vett, úgy nemkülönben az 1871-ik évi rendkívüli szükségletre megszavazott és szabályszerű költségvetési kezelési ha­táridő tartama alatt fel nem használható hitelmarad­ványok meghosszabbítására vonatkozó előterjesztés tár­gyában, az albizottság által javasolt határozati javasla­tok hasonlókép észrevétel nélkül elfogadtatnak, s ez­zel a hadügyi költségvetés tárgyalása befejeztetett, következik napirenden a külügyi minisztérium költ­ségvetése. Mérey, a kormány képviselője a közös tisztvise­lők fizetés-felemelése mellett szólal fel, előtünteti az alantas állású hivatalnok szorult állapotát, s arra utal, hogy méltatlan dolog, ha az állam tisztviselőit mellék­­foglalkozásokra kényszeríti. A Magyarországra eső teher, ha a fizetések fölemelése életbe lép, feltűnőleg csekély, ez­által az államháztartás egyensúlya nem fog alteráltatni. Éber a diplomatiai okmányok közzétételének módja felett mondja el nézeteit, valamint a delegációk által gyakorolt parlamentáris ellenőrzésről, s interpel­lálja a kü­lügyminisztert a Törökországgal és Romániá­­val való vasúti összeköttetés tárgyában. Zsedényi ugyan­ e tárgy­ában interpellálja a külügyminisztert , s arra utal, hogy a vörös könyv nem támogatja a delegációt az ellenőrzés gyakorlatá­ban. A vöröskönyv eddigi közzétételi módja mellett is lehetséges volt az, hogy gr. Beust 18­71-ben határozat­lan, bizonytalan s ingatag politikát követett, mely Ausztria-Magyarországot majdnem háborúba bonyo­­líta, s az államnak sok milliójába került. Gr. Széchen Antal azt hiszi, hogy a vörös könyvnek a külügyi hivatal összes működéséről kell képet nyújtania és nemcsak egyes érdekes kérdéseket tárgyalni, mert csekélyebb fontosságú ügyekben is lehet hibát elkövetni vagy fontos lépéseket kezdemé­nyezni, melyek ellenőrzése pedig a delegációt illeti. Dr. Andrássy Gyula külügyminiszter: Tisztelt országos bizottság ! Azokra, miket az előttem szólott igen tisztelt bizottsági tagok mondottak, átalá­­nos megjegyzést, tennem talán felesleges. Én azt hi­szem, hogy a külüg­­ albizottság szándéka tökéletesen találkozik azzal, a­mit a Külügyi­minisztériuma elérni akart, midőn a veresköny­vt ezúttal új alakban terjesz­tette elő: t. i. megszüntetni azon előítéletet, mintha a külügyminisztérium összes tevékenységének valódi ké­pét a vöröskönyvben lehetne a nyilvánosság elé hozni. A­mik e tekintetben mondattak, oly meggyőzők, hogy azokat ismételni szükségesnek nem tartom. Én azt, a­mi e tekintetben itt mondatott, úgy te­kintem, hogy ha az elfogadtatik, a delegátiónak egy nézetét fogná kifejezni, melyről azonban meg vagyok győződve, hogy valószínűleg minden külügyminiszter magától fogná követni, s azért e tekintetben megszű­nik Zsedényi Eduárd J. barátom aggodalma, mint ha ez által a külügyminiszter keze meg volna kötve. A külügyminisztérium okmányai rendszerint három részre oszthatók : ezek utasítások, jelentések és leve­lezések oly egyes kérdések felett, melyek különböző kormányok között felmerültek. Hogy a két első, ha czél­­jának meg akar felelni, igen ritkán és azért — lehet mondani — hogy általában nem lehet tárgya a közzé­tételnek bármily formában, azt indokolnom nem kell. Marad tehát a harmadik t. i. oly levele­zések, melyek­ből a hivatalos adatok nyomán ítélhesse meg a hivata­los testület és később a történelem a külügyminiszté­rium hivatalos működését. Én tehát azt hiszem, hogy ha csak nem adnak egy külügyminiszternek egyenes utasítást, hogy mindent kö­zöljön mi a külügyminisztériumban történt — mi a köz­ügy kára nélkül nem történhetik — gyakorlatilag lesz arra kényszerítve, a­mire kényszeríttetett minden, parla­menti eljárással szemben álló külügyminiszter, hogy t. i. főleg — nem mondom, hogy nincsen kivétel — oly bevégzett kérdéseket hozzon a nyilvánosság elé, me­lyeknek közzététele az állam érdekével ellentétben nincs. Miután mind­az, mit szerencsés voltam itt hal­lani, körülbelül ugyanezen nézeteket tükrözi vissza, azt hiszem, köszönettel fogadhatom azt és azért ez irányban nincs több észrevételem. Csak azon kifejezéseket nem mellőzhetem hallga­tással, melyeket igen­­, barátom, Zsedényi,­ hivatalbeli elődöm működéséről, bár mint saját egyéni véleményét, elmondott. Azt hiszem, hogy sem az igazságnak, sem az állam érdekeinek, sem állásomnak nem volna meg­felelő, ha én egy kifejezést viszonzás nélkül hagynék. Ausztria-Magyarország politikája a legutább­ háború alatt, nem volt ingatag, hanem egészben nyílt és ha­tározott. Állítom ezt mindazon kísérletek daczára, me­lyek tétettek, hogy egyes nyilatkozatokból és jegyze­tekből ennek ellenkezőjét következtessék. Annál inkább kényszerítve vagyok ezt kinyilatkoztatni, mert ezzel a szónok egy másik állítása összefügg, mely szerint a je­lenlegi békés viszonyok létezése csakis a jelenlegi kor­mánynak tulajdonítható.­­ Azt hiszem minden kor­mánynak legfőbb feladata a békét fentartani s ez ket­tős kötelesség a mi állapotaink közepette (Élénk he­lyeslés). Én azonban e viszonyokat már készen talál­tam. Azt hiszem, hogy a jelen és a jövendő a jelenlegi kormánynak alkalmat nyújt bebizonyítani, hogy a mon­archia érdekeit előmozdítani és megvédeni tudja ; az azonban távol áll tőlem, hogy a múltért az érdemeket mástól elvegyem s a jelenlegi szerencsés viszonyokat kizárólag magamnak tulajdonítsam. A Törökországgal való vasúti csatlakozást illető­leg azt jelenti gr. Andrássy, hogy elvben már a legfi­l­­jebb egyetértés jött létre; a­mi a második vonalt, a Szerbián át vezetőt illeti, ennek ügyében köztünk és a szerb kormány között a tárgyalások már megszakíttat­­tak; a legutóbbi napokban azonban és pedig szerb kez­deményezés folytán, ismét megkezdettek és most folya­matban vannak. A miniszter reméli, hogy a tárgyalások kedvező eredményre vezetnek. A román csatlakozást illetőleg kormányunk már hosszabb idő előtt a román kormánynyal teljes megegyezésre jutott; a román kor­­mány ezt előterjeszti a kamrának, az előterjesztést azon­ban ez nem ak­arta elfogadni. Biztossággal előre mond­ható, hogy a román kamra e vonal fontosságát belátván, továbbá nem fog ez elé akadályokat gördíteni és szóló azt reméli, hogy e tárgyban nem sokára örvendetes köz­lést tehet. A külügyi bizottság jelentése ezután a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatik. A részletes tárgyalás­ban az egyes czimek, a bizottmány javaslata szerint sza­vaztatnak meg. És­pedig I. czim 822,138 írttal, II. czim 1.928,969 írttal, III. czim 694,895 írttal, IV. czim 1.700,000 írt­tal, így az ordináriumban összesen 4.245,993 frt. A rendkívüliben az I. czim alatt a kivánt 27.000 frt he­lyett a bizottság indítványa szerint 20.380 frt szavaz­tatott meg; a II. czim 41.700 frttal, a III. czim 21.000 frttal — összesen a rendkívüliben 83.000 ft. Mint fe­dezet beállíttatott a II. czim alatt 14.500 frt, a III czim alatt 119.006 frt, a IV. czím alatt 556,000 frt, összesen 689,500 frt. A póthitel a közös minisztérium hivatalno­kai és szolgái drágasági pótlékát illetőleg 34,602 frttal szavaztatik meg (a kivánt 17,301 frt helyett), ellenben a hivatalnoki fizetések szabályozására kivánt 51,608 frtnyi póthitel, a bizottság javaslata értelmében, elvet­tetik. Ezzel a külügyi budget tárgyalása befejeztetett. A hétfőn d. e. 11 órakor tartandó ülés napirendjét a tengerészeti, s eshetőleg a pénzügyi bizottság jelentése képezi az 1871-ki zárszámadásokról. Ülés vége d. u 2. óra 45 perczkor. A magyar del­egátióból. Bécs, ápril 20. A delegátió tárgyalásainak folyama s befejezése az ügyek jelen állása szerint a következőkép fog ala­kulni. Holnap befejezi a magyar delegátió a pénzügyi albizottság jelentéseit a pénzügyminisztérium költség­­vetése s a zárszámadások tárgyában, holnapután ked­den, elintézi a tengerészeti költségvetést s ugyanazon­­ ülésben meg fog választatni a hetes albizottság, mely

Next